Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
Nem egyetlen forint! KIÁLTÓ ELLENTÉTEK Piricse három area § Tehén és traktor # Vita az el nem szántott barázdáért § Amit látni kell Beszélik a következő történetet. Külföldi delegáció látogatta meg hazánk egyik nagynak és* szépnek mondott üzemét. Az üzem vezetői végigkalauzolták a vendégeket a gyárban, bemutatva a gyártás különböző szakaszait. Az egyik műhelyben a vendégek közül valaki leejtett egy pénzdarabot. A vendéglátók udvariasan lehajoltak érte, s készséggel nyújtották át a vendégnek. A vendég ekkor a baráti kritika hangján így szólt: — Pár órája járom üzemüket. Szép, új, modern üzem, termékei is tetszetősei Az előállítási árak után még nem érdeklődtem, de azt hiszem, olcsóbban is tudnának termelni. Az előbb nem véletlenül ejtettem el a pénzdarabot, hanem szándékosan. Önök közül — bizonyára nemcsak udvariasságból — többen is nyúltak utána, hogy nekem visszaadják. Pedig ebnek értéke nagyon csekély azokhoz az értékekhez képest, melyeket az üzemben itt-ott elheverve, felhasználatlanul láttam. Nemcsak vendégünk pénzéért hajolunk! le. Hányszor megtörténik, hogy leejtünk egy forintot, s gyorsan utána kapunk. Ha az üzletben véletlenül kevesebbet adnak vissza, hangosan reklamálunk, nehogy bármily csekély összeggel is megrövidüljön a pénztárcánk. Ha azt vizsgáljuk, hogy növekedett-e nálunk a takarékoskodó emberek száma, szintúgy nem panaszkodhatunk. Az egyéni takarékoskodás méreteit jól fejezi ki az a tény, hogy 1964-ben csak a betétekre kifizetett kamatok összege meghaladta az egész 1954 évi betétállomány összegét. öröm szólni ezekről a számadatokról, méltatni az egyénileg takarékoskodó emberek példáját, hiszen a számok más dolgokra is utalnak. Az egyénileg takarékoskodó ember valamiféle cél elérése érdekében gyűjti a pénzét, tehát tervezi saját jövőjét, gondol a holnapjára. S tömegméretekben mindez csak akkor következik be, ha a holnapunkat biztosnak és megalapozottnak tartjuk. Ilyen értelemben a takarékoskodó emberek számának növekedése mögött támaszként húzódik meg társadalmi rendszerünk szilárdsága, s ez olyan holnapot, jövőt ígér, amelyért és amelyben érdemes takarékoskodni. Sokan még az egyénileg oly példásan takarékosko- I dók közül se igen gondolnak arra, hogy ha nő a selejt, ha nagy a pazarlás, ha belenyugszunk abba, hogy hasznot hozó újítást még mindig nem vezettek be, államunk kasszája rövidül meg: vagyis valamennyiünké. És nem egy forinttal! Nemcsak magánéletünkben tehát, hanem az üzemben, a munkahelyen, de az élet minden vonatkozásában is megvalósítandó követelmény, hogy takarékosan bánjunk erőinkkel, s így legyen gazdagabb országunk. A takarékosságnak számos formája van. Minden vállalatnál másként jelentkeznek ezek. Mégis csaknem valamennyi helyen megtalálható az anyaggal, szerszámmal, ésszerű munkaerőfelhasználással való takarékosság formája. A takarékosság mélyebb értelmezésére szükség van ebben az évben azért is, mert az 1965-ös mérlegbeszámoló adatai arról tanúskodnak, hogy nem egészen értették vállalatainknál ennek fontosságát. 21 egységnél folytatott elemzés alapján a statisztikai hivatal arra a következtetésre jutott, hogy nagyobb mértékben növekedett az egyes termék előállítására fordított költség mint a termelés. Tiszteletre méltó a vasöntödéi vállalat dolgozóinak törekvése a selejt csökkentésére. Ügy gondolom a2onban, hogy nem befejezett dologról van szó; a több mint tíz százalékos selejt még kívánnivalókat hagy maga után. A cipőipari vállalat dolgozóinak a munkája évről évre javul, de a hiba miatt történő le- minősítés aránya még mindig magas (40 %)• Egy korábbi számítás arról tanúskodik, hogy háromszáz lakásnál a hibák kijavítására fordított idő, anyag, munkabér, jobb kivitelezés esetén 5 %-os önköltségcsökkentést eredményezett volna. A lehetőségek feltárását folytatni kell és mielőbb növelni vele a bevételi oldalt Végh János Hullámokat vet a homok. Piricse határában játszik a képzelet; tengernek, sivatagnak gondolja az ember amit lát. Valójában: szél rakta 20—25 centiméteres buckák, mélyfekvésű buckaközi teknők váltogatják egymást. Öreg akácok és fiatal gyümölcsfák kötik a homokot, kapaszkodnak maguk is. És még valami; zöldellő nagy táblák mellett négy-ötszáz öles sávok, traktor mellett tehén vontatta eke. Kiáltó természeti és emberi ellentétek. Akták öt öl földért A község nem hagy, takaros, tiszta porták, szembetűnő a sok új ház. Piricsén nincs semmi különös, hacsak az nem, hogy három gazdálkodási forma van. A tanácstitkár, Szilágyi János sorolja: — Piricse 6428 hold határterülettel rendelkezik. Ebből 1242 holdat a tsz 49 tagja művel, 2142 holdat a 340 családot kitevő tszcs- tagság, s a többi 42 egyénileg dolgozó paraszt tulajdonában van, és erdőgazdasági, s egyéb terület. A tanácsnak a legtöbb gondja a tszcs miatt adódik. — Az elmúlt évben kilenc esetben volt olyan vitás ügy, ami elszántott barázdák miatt keletkezett a tszcs-tagok között — mondja. — Ma ez már szinte nevetséges dolog, de itt a községben nagyon komolyan veszik. Pár példa ezekről a vitákról: Mizsei Györgyné Mizsei Gusztáv ellen kért vizsgálatot, mert szerinte Mizsei Gusztáv eíszántottaz ő területéből. A vizsgálat megállapította, hogy Mizsei Györgyné 900 öl helyett 1340 ölet munkál és Mizsei Gusztáv egy barázdányit sem szántott el abból, ami Mizsei Györgynének lett kijelölve. K. Vasvári Miklós bejelentése pedig ifj. Somogyi Gáborra vonatkozott. Állítólag a földszomszéd a learatott rozsföldből két barázdát elszántott. A vizsgálat itt Is azt állapította meg, hogy a bejelentésnek nem volt alapja. Cifrább eset Szakács Zoltán és ifj. Somogyi Gábor ügye, ahol a vita alapját öt ölnyi terület képezte. Mi teremhet öt öl földön? 15 kilogramm burgonya, vagy két-három kiló rozs. És mennyibe kerül a sok akta, a bizottságban résztvevő emberek munkaideje! Kiszámíthatatlan. „Nylon" traktor A napokban a községi tanács határjárást tartott, amelyen azt vizsgálták, hogy a kormányrendeletnek megfelelően művelés alá vettek-e minden földterületet. Megállapították, hogy a község szántóterületéből a kitűzött határidőre 40 hold szántatlan maradt. A termelőszövetkezet területének minden részét megművelte. Az egyéniek hat — a tszcs- tagok 34 holdat hagytak szántatlanul. öt öl földért pereskednek, 34 holdat viszont műveletlenül hagynak. A tszcs elnöke Hatvani Gyula, idős paraszt ember keresi a megfelelő szavakat a magyarázatra: — Nincs itt azért semmi baj. Viták persze vannak, ezt elintézzük magunk közt. Szépen fejlődik a közös. 1962-ben 192 hold gyümölcsöst telepítettünk és 25 hold szőlőt. Van már két erőgépünk és két cséplőgéünk. A gabonát egy tábláa Vetjük. A tanácstitkár beleszól. Azt firtatja, hogyan lett az erőgép, hogyan telepítették a gyümölcsöst. — Nehéz a vezetőkkel és a tszcs tagjaival is elfogadtatni valamit. A gyümölcsöst is, miután elfogadta a tagság, nem akadt ember, aki telepítse. Az erőgép vásárlásánál is három hónapig tartott a vita, míg rászánták magukat, hogy vesznek egy traktort. — Most már mindenkinek kellehe a traktor — mondja mosolyogva a tszcs- elnök. — És nem is akármilyen traktort követelnek... nylon traktort! Milyen az a nylon traktor? Nem firtatom. Van különbség? Célszerűbb talán a tszcs mellé most odaállítani a tsz dolgait. Demeter László a tsz főagronómusa éppen a szőlőből érkezik, ahol az új típusú Rapidtox permetezőgépet próbálták ki. A tsz-nek és a tszcs-nek egy- időben telepített 25—25 holdas szőlője van. Van-e különbség a két szőlő között? — Azt nehéz lenne elmondani. Látni kell! Mert más a kézzel végzett munka, és más a korszerű agrotechnika, jó gépekkel. És következzék egy számítás. A tsz két emberrel a korszerű géppel egy permetezést egy nap alatt végez el. Az anyagköltséget nem számítva az üzemanyag és a tnunkabér 300 forint. A tszcs-nél háti permetező- géppel 14 ember permetezi három napig az ugyanolyan területű szőlőt. Anyagköltségen kívül itt a munkabér több mint 1000 forint. Egy évben a szőlőt hatszor- hétszer permetezik. A munkabér többletköltség évenként ötezer forint körül van. Mikorra termőre fordul a szőlő, egy korszerű gép árának megfelelő többletköltséget fizet ki a tszcs a szőlő művelésére. A tsz kevesebb földterületről, kevesebb munkaerővel lényegesen több árut értékesít mint a tszcs, En- hek sok az összetevője. A tsz például két-három mázsa műtrágyát használt fel holdanként; a tszcs enhek alig tizedét. Okát az elnök úgy magyarázza, hogy a tszcs tagjai műtrágyának csak a pétisót ismerik él. Ebből pedig nincs elég. Pétisón kívül a többi műtrágya hatékonyságát, alkalmazási módját nem ismerik. Nem is igénylik. Amit a homok adhat — Van olyan különbség is, — mondja az agrohó- mus — hogy a tsz-tagok átlag két-három hízómarhát értékesítenek évente szerződéses alapon, a tszcs-tagok legtöbbje csak saját szükségletére tart állatot. Kiáltó ellentétek, de azért fejlődik a község. Nem egészen három év alatt 41 új házat építettek, a tsz-tagok tíz házat vették. Motorkerékpár ma már több van, mint kerékpár. Amit a homok ad és adhat, jól rosszul kiveszik belőle. De mennyivel többre juthatnának " a piricseiek, ha nem lennének az ellentétek, ha engednének az olyan makacsságból, amely gátolja, vagy elodázza a fejlődést. A tavalyi szemon sokáig tartott a konzervgyárban: a legutolsó szerződéses munkákat április végén kellett leállítani. A legnagyobb létszámot amely szeptemberben és októberben, a szilvafelezés, a paprika- csumázás, a hagymatisztítás alatt volt, — fokozatosan csökkentették. Problémát okozott tavaly 106 érettségizett dolgozó. Többségük „csalódott" volt, mert sem egyetemre, sem íróasztal mellé nem tudott Tanácskozás a tanyákról A tanyai kulturális tevékenység további javításának lehetőségeiről tárgyalt keddi ülésén a nyíregyházi városi népművelési tahács. A városnak ugyanis külön gond a tanyai dolgozók kulturális ellátása, hiszen 16—18 000 ember a szétszórt településeken él. A tanyai lakosság kulturális ellátottsága még ma sem kielégítő. Mindenütt van tennivaló. Az ülésen több hasznos javaslat hangzott el a tanyai kulturális élet javítására. A népművelés! tanács többek között Javasolta: a városi tanács vb. művelődésügyi osztálya vizsgálja meg a művelődési termek berendezését, felszerelését, s annak lehetőségét, hogyan lehetne a meglévő nagytermekből kisebbeket kialakítani, esetleg fokozatosan újabbakat hozzáépíteni. Ezzel lehetővé válna, hogy a téli hónapokban is volnának olyan kisebb, fűthető helyiségek, amelyek alkalmasak klubfoglalkozásra. Ahol a dolgozók igénylik, vasárnap is tartsanak filmvetítéseket. A múzeummal közösen rendezzenek vándorkiállításokat a tanyai művelődési termekben. Sokat segítene a tanyai dolgozók ellátásában egy terepjáró művelődési autó beállítása. Olyan közlekedési eszközre lenne szükség, amellyel télen és az esős időkben is megközelíthetők a külvilágtól elzárt tanyabokrok. bejutni. Már csak negyvenen dolgoznak közülük. Április végére a konzervgyár munkáslétszáma 945-re csökkent. De már március közepén megkezdték az előjegyzéseket az új szezonra. 233 nő kezdte meg a múlt héten a munkát, de már nem idénymunkásként. A borsógyártás megindítása után hamarosan a cseresznye, a szamóca és az egresre is sor kerül, így a gyárnak újabb dolgozókSeres Ernő Háromezer dolgozó csúcsidőben a konzervgyárban — Még csak kétezren jelentkeztek Gádor Béla: Garfunke! és Széni Antal J ó, hogy jössz! — kiáltott felém Garfunkel a megszokott kávéházi asztal mellől. Görcsösen belém kapaszkodott, úgy húzott le maga mellé. — Nagy bajban vagyok... — folytatta —, csak te Segíthetsz ... — Majd látva tiltakozó mozdulatomat, gyorsan hozzátette: — Lelkiekről van szó ... Valóban, Garfunkel rossz bőrben volt, arca megnyúlt, szeme alatt kis hurkák képződtek. Miközben üres rumos poharát nyalogatta (amivel nem sikerült bennem szánalmat ébresztenie), esengve kért, hogy hallgassam meg történetét és ne hülyézzem le közben többször is, mert az most öt igen érzékenyen érintené. — Ugyanis súlyos beteg voltam, és éppen a fejemmel volt a baj... — tette hozzá magyarázólag. — Hetekig szörnyű fejfájásaim voltak, végül iS kénytelen voltam idegorvoshoz fordulni. Az orvos szavaiból úgy vettem ki, hogy valami nagy bajra gyanakszik. Képzelheted! Egy olyan embernél, mint én, akinek az esze mindene ... — Ha azt akarod, hogy ne szóljak közbe, ne adj fel ziccereket... — Jó. Megnyugtatlak, nincs semmi bajom, de amíg ezt megtudtam, szörnyű, mit álltam ki. Az utolsó, legfontosabb vizsgálat előtt, azt mondja szegény feleségem: „Hallgass rám, Ernő, ígérj valamit Szent Antalnak, az rajtam eddig még mindig segített...” Ne nevess ki, azonnal ígértem magamban Szent Antalnak egy húszast. A feleségemnek nem árulhattam el az összeget, mert akkor nem gilt az egész. De ez az asz- szony a vesémbe lát, mert alighogy közöltem vele, hogy az ígéret megtörtént, így szólt: „Remélem Ernő, nem voltál smucig, szokásod szerint?" „Dehogyis” — válaszoltam, és rögtön felemeltem az összeget harminc forintra... A többit tudom... — mondtam, és fel akartam kelni, mert ismerem Gar- funkelt, s jól tudom, milyen vakmerő asszociációkra képes, ha forintról van szó. De ő visszanyomott a székbe. — Hallgass végig, megígérted ... Nos, amikor másnap befordultam a kórház kapuján, szembe jött velem egy alak, akinek a feje be volt pólyázva. Azonnal emeltem negyvenre. Mit részletezzem? Megláttam az injekciós tűt: ötven. Az orvos tagbaszakadt ember volt: Hatvan. Felemelte a kezét: nyolcvan. Belém döfött: száz. Persze, a leletet csak másnap kaptam meg, közben volt egy rémes éjszakám... Le sem hunytam a szemem, egész éjjel steigeroltam. Reggel már kétszázhúsznál tartottam, és amikor a főorvos belépett a szobába, kezében a leletekkel, kikerekítettem az összeget kétszázötvenre ... Akkor a főorvos megragadta a kezem, gratulált, és közölte, hogy minden leletem negatív... Ebben a pillanatban ... Garfunkel rövid hatásszünetet tartott, ismét megnyalta rumos poharát, majd így folytatta: — Ebben a pillanatban, szinte akaratomtól függetlenül, megszólalt bennem egy hang, és azt mondta: „Kétszáz!” Milyen is az ember! Amikor átmentem a kórházkerten, megláttam egy szép fiatal lányt, akinek a szél fellibbentette a szoknyáját: száznyolcvan. Mit részletezzem? Villámgyorsan steigeroltam visz- szafelé. Mire hazaértem, már erős elvi kételyeim támadtak, ilyenformán: „Vajon, ha nem ígértem volna Szent Antalnak egy vasat sem, most beteg lennék?” Vagy: „Miféle szent az, akinél a jótétemény az összeg nagyságához van kötve?” Ekkor mentem le százra. — Ne folytasd! — vetettem közbe. — Most tíz forintnál tartasz. — Micsoda ész! — kiáltott fel Garfunkel. — Valóban tíz forintnál tartok, és a feleségem ma reggel azt mondta, ha nem adom meg ma az adósságomat Szent Antidnak, Smucig disznó vagyok, és ne is kerüljek a szeme elé ... Most ez a helyzet. Szent Antallal sem akarok végleg szakítani, és a feleségemnek sem akarok hazudni. Viszont nincs egy vasam sem ... Segíts rajtam, kedves barátom.., — Semmi akadálya — mondtam hűvösen. — Adok egy tízest. De mivel te képes vagy arra, hogy amíg odaérsz a templomig, ezt is lealkuszod, és inkább megiszol egy rumot, a tízest én fogom közvetlenül átadni Szent Antalnak! — Az lehetetlen! — ordított fel Garfunkel sebzetten. — Honnan fogja tudni a szenté hogy ez az én tízesem? — Egyszerű a dolog. Majd belekiabálok a perselybe, hogy ez a tizes Garfunkel kétszázötven forintos tartozásának első részlete. Isten veled! ra van szüksége. Az előjegyzésekre — melyekre a „dolgozóposta” és a hirdetések hívták az embereket — húsz híján kétezren jelentkeztek. A jelentkezett dolgozók közül mindössze háromszáz a férfi, és ők is vidékiek. A nők közül ötszázan sincsenek, akik már dolgoztak a gyárban, a többiek először jelentkeztek, és többségük nem nyíregyházi. A csúcsidőre háromezerre tervezik a gyár munkáslétszámát. Tavaly 25Ö0 előjegyzésük volt, de a több kézi munkát igénylő hónapokban nem volt elég a munkaerő. Több figyelmet érdemel a gyár munkaerő szükséglete, melytől legnagyobb exportáló üzemünk évi munkája függ. 1966 júnins 1.
