Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

3TXTTT. ÉVFOLYAM 128. SZÁM ARA: 50 fillér 1966. JÜNIUS 1., SZERDA Határozat a holnapról ffyövánosságra került az MSZMP Központi Bizottsá­gának határozata a gazda­sági mechanizmus reform­járól. Miért előzte meg rendkívüli várakozás ezt az okmányt s mi az oka máris kedvező visszhangjának? Pártunk Központi Bizott­sága kellő időben ismerte fel a szocialista építés leg­fontosabb, soron következő lépését. Azt, hogy tovább kell fejlesztenünk az új társadalom építését szolgáló gazdasági folyamatokat a már bevált módszerek töké­letesítésével 5, az elavult, korszerűtlen stílusok fel­váltásával. Nem arról van szó, hogy amit eddig tet­tünk elhibázott gazdaságpo­litika bizonyítéka s hogy most már mindent meg kell reformálnunk egycsapásra. Fokozatosan változtatásra szoruló módszereink — mint például az erősen centralizált tervezés, a me­rev tervmutatók rendszere, a termelés gyakori külső befolyásolása, az árpolitika stb — a maguk idejében szükségszerűek voltak. A szocializmus építésének első szakaszában e módszerek a legfontosabb tennivalók el­végzését segítették, alkal­mazásukkal elévülhetetlen vívmányok születtek a szo­cialista ipar, a nagyüzemi mezőgazdaság, a proletár- diktatúra erősödése terén. Éppen ezek a nagyszerű vívmányok teremtették meg a lehetőséget arra, hogy most, amikor a szocializmus teljes felépítésének döntő szakaszához értünk forra­dalmi bátorsággal kutassuk fel a gazdaságosabb terme­lés lehetőségeit, melyek tár­sadalmi haladásunk kime­ríthetetlen forrásai lehet­nek. Valójában a reform eddigi politikánk szerves folytatása, társadalmi fejlő­désünk terméke az új vi­szonyoknak, a bonyolul­tabb feladatoknak megfele­lően. A határozat iránti vára­kozás és a gyorsan meg­nyilvánuló helyeslés össze­függ egymással. Pártunk már korábban az ország, a nép elé tárta a gazdasági életben fellelhető fogyaté­kosságokat s vállalkozott a megoldás útjának keresésé­re. S mert a korábbi felis­merés az egész nép véle­ményét fejezte ki, a mosta­ni határozat is találkozik a dolgozó milliók érdekével, akaratával. Hiszen amikor a Központi Bizottság a ter­melés és a piac szervesebb egységére, a központi irá­nyítás, a tervezés színvona­lának javítására, a vállalati önállóság és az anyagi ér­dekeltség fokozására, a kül­kereskedelem aktivizálására jelöli meg a sürgős felada­tokat, lényegében szocialis­ta rendszerünk további erő­södésén fáradozik. Annak a rendszernek a gyorsabb fejlesztését akarja, mely­ben a megtermelt anyagi javak birtokosai a munká­sok, a parasztok s a nép­hez hű értelmiségiek. De egy percig sem lehet közömbös: mi az, amit meg­termelünk, amit birtokol­hatunk. S nem mellékes, ki hogyan részesedik a ja­vakból, legyen az gyár, tsz, vagy maga a dolgozó. Ah­hoz viszont, hogy a szoci­alista munkával és elosz­tással szemben új, maga­sabb követelményeket tá­maszthassunk, új, az eddi­ginél nagyobb lehetőségeket is kell biztosítanunk. Min­denekelőtt úgy, hogy sza­bad teret engedünk a bá­tor kezdeményezéseknek, azáltal, hogy merev létszám és bérkeretek, erőltetett tervmutatók nem kötik meg a gazdasági vezetők kezét, hogy a piacon egészséges versengés alakulhat ki a vállalatok között. Azok a határozatok, amelyek sze­rint a jövőben nagyobb sze­rep jut a gazdasági életben az árunak és a pénznek, melyek nyomán fejlődik az eladók és a vevők kap­csolata s a szükségszerű központi tervezés, irányítás mellett a részkérdések ott dőlnek el, ahol legjobb az informáltság, több éves gya­korlati tapasztalatokon ala­pulnak. Azokon a reformo­kon, melyeket 1957 óta ve­zettünk be gazdasági éle­tünkbe s melyek fényesen igazolják: nem kell félni az új módszerek alkalmazásá­tól. Mondhatják a bátor­talanok, az óvatosak és a kétkedők: mindez kapko­dáshoz, anarchiához vezet. A határozat szétoszlatja az ilyen kételyeket, hangsú­lyozván: „Népgazdaságunk szocialista jellege, tervsze­rűen irányított volta bizto­sítja, hogy a verseny egész­ségtelen túlzásait, a piaci anarchiát elkerüljük." Egy­szerűbben szólva: ott, ahol a termelőeszközök társa­dalmi tulajdonban vannak, szabályozott piac létezhet. Továbbra sem mondunk le a népgazdaság tervszerű irányításáról, a főbb társa­dalmi érdekeket meghatá­rozó népgazdasági tervek készítéséről, a nagyobb be­ruházások központi elhatá­rozásáról s a tiszta jövede­lem központi elosztásáról. Csakhogy „ ... a gazdasági folyamatok központi szabá­lyozását nem a tervlebon­tás módszereivel, hanem az áruviszonyok adta lehetősé­gek kihasználásává?' való­sítjuk meg. Az a törekvés fogalmazódik meg ebben a mondatban, hogy az eddigi­nél gazdaságosabban, nye­reségesebben termeljenek üzemeink, jobban törődje­nek a műszaki fejlesztéssel, ismerjék meg és erejükhöz mérten igyekezzenek kielé­gíteni a belső és külső piac valós szükségleteit s kizá­rólag erre a szükségletre termeljenek. Persze, ez az önállóság mellett nagyobb felelőssé­get is jelent a termelő egy­ségek kollektíváinak. Mi­előbb a piachoz kell igazí­tani az ipari termelés belső szerkezetét fegyelmezettebb, jobb minőségű munkával, versenyképes korszerű ter­mékekkel. Ezért is szól kü­lön a határozat a szak- szervezetek jövőbeni na­gyobb szerepéről s a párt szervező munkájának új stílusáról a megváltozó vi­szonyok közepette. A ter­melőerők és a termelési viszonyok kötelező össz­hangját csak úgy tudjuk megtartani a gazdaságirá­nyítás új rendszere idején, ha mélyebbé, sokoldalúbbá válik a tömegszervezetek tevékenysége, ha szélesedik a szocialista demokrácia. A feladatok nagyobb része ezúttal is a párt tagjaira, a magyar kommunistákra vár, akiknek már most sokat kell tenniük azért, hogy minden dolgozó megértse a határozat lényegét, a közös boldogulásnak, az életszín­vonal emelésének e leg­újabb lehetőségét, hogy teljes erővel segítse a cé­lok megvalósítását. Újra és újra át kell még olvasnunk, tanulmányoz­nunk a határozatot. Min­dennapi életünket, jövőnket közvetlenül érintő közgaz­dasági kategóriákat kell le­fordítanunk a magunk nyel­vére. így erősödik bennünk az első kellemes benyo­más és így tisztul előttünk a gazdaságirányítási rend­szer reformjának lényege, a szocializmus igazsága: az egyéni boldogulás, felemel­kedés útja csakis a kollek­tív erőfeszítés, a közös, jó munka lehet. Angyal Sándor Kállai Gyula fogadta az UNESCO hazánkban tartózkodó vezetőit Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke kedden a Parlamentben fogadta UNESCO végrehajtó taná­csának budapesti ülésszaka alkalmából hazánkban tar­tózkodó világszervezeti ve­zetőket: Mohammed el Fa- zi-t, a végrehajtó tanács el­nökét, René Maheut, az UNESCO főigazgatóját, At- hanase Jóját, Dame Mary Guillan Smietont, Bedred- din Tuncelt, a végrehajtó tanács alelnökeit, Prem Kir- palt, a programbizottság el­nökét és Gian Franko Pom- peit, az adminisztratív bi­zottság elnökét. Jelen volt • Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter, valamint a magyar UNESCO-bizottság több ve­zetője. A fogadáson élénk esz­mecserét folytattak a vi­lágszervezet tevékenységé­ről, a magyar UNESCO-bi­zottság munkájáról, s köl­csönösen kifejezésre juttat­ták azt a meggyőződést hogy az UNESCO hatéko­nyan szolgálhatja a népek közötti közeledést, a kultu­rális kapcsolatok bővítését, az egyetemes béke ügyét. A fogadás szívélyes, baráti lég­körben folyt le. Az UNESCO budapesti tanácskozása kedden dél­után véget ért. Megkezdődött a CSKP XIII. kongresszusa Brezsnyev köszöntötte a tanácskozást Prága, (MTI): Kedden reggel Prágában a Julius Fucik parkban lévő kongresszusi palotában megnyílt a CSKP XIII. kongresszu­sa. Néhány perccel kilenc óra előtt viharos taps köszöntöt­te a terembe lépő csehszlovák vezetőket és a meghívott kül­földi delegátusokat. A kongresszus Antonin Novotny beve­zető szavaival kezdte meg tanácskozását, a CSKP KP első titkára köszöntötte a delegátusokat és vendégeket, majd üdvözölte a részt vevő mintegy 70 kommunista, munkás- és más haladó párt küldötteit A delegátusok nagy tapssal kö­szöntötték a küldöttségeket és vezetőiket, köztük Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, Walter Ulbrichtot, az NSZEP KB első titkárát, Edward Ochabot, a LEMP Politi­kai Bizottságának tagját, Nemes Dezsőt, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagját, és a többi küldöttet. Antonin Novotny megnyitó szava után a kongresszus megválasztotta az elnökséget és a különböző bizottságokat,, majd jóváhagyta a napirendet. Eszerint Antonin Novotny is­merteti a Központi Bizottság beszámolóját a párt munká­járól és a további feladatokról. Pavel Hton, a központi el­lenőrző és revíziós bizottság elnöke ismerteti a bizottság jelentését, majd ezután köveikezik a vita. A napirend elfogadása után Antonin Novotny tartotta meg a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának beszámolóját. Antonin Novotny beszéde Beszámolója elején Anto­nin Novotny rámutatott ar­ra, hogy a párt munkája eredményeként győzött és megszilárdult Csehszlová­kiában a szocialista rend­szer, emelkedett a dolgozók életszínvonala. Közben bi­zonyos aránytalanságok kö­vetkeztében átmenetileg megállt a fejlődés, de — népünk nagy erőfeszítései és a Központi Bizottság ál­tal foganatosított intézkedé­sek arra vezettek, hogy fo­kozatosan leküzdöttük az átmeneti stagnálást és 1964 második felétől kezdve a népgazdaságban újra meg­kezdődött a lassú fejlődés. Novotny hangsúlyozta, hogy a népgazdaság pozitív fejlődése idén is folytatódik, már kezdi éreztetni hatását az új gazdasági irányítási rendszer. Az ipari termelési tervet af év elejétől április végéig 2,2 százalékkal túl­teljesítettük, az említett időszakban az ipari terme­lés nyolc százalékkal volt magasabb az előző év ha­sonló időszakánál. % Novotny ezután hat pont­ban foglalta össze a párt politikájának alapvető irányvonalát és feladatait a legközelebbi időszakra. Ez a hat pont a következő: Tevékenységünk célja továbbra is a szocia­lista társadalom erősítése és sokoldalú fejlesztése. O A szocialista társada- “• lom további fejlődése szempontjából döntő jelen­tőségű az anyagi-technikai bázis, a szocialista termelő­erők további kibontakozta­tása. lósítsuk azokat az intézke­déseket, amelyek a nemzeti bizottságok szerepének és hatáskörének fokozására irányulnak. A Ideológiai téren fő feladatunk továbbra is, hogy a marxizmus—le- ninizmus, a szocialista ha- zafiság és a proletár nem­zetköziség szellemében ne­veljük dolgozóink tömegeit, különösen a növekvő nem­zedéket. C Társadalmunk sikeres *-*• fejlődésének fő felté­tele a párt vezető szerepé­nek további elmélyítése a társadalmi élet minden te­rületén, a politikában, a közgazdaságban és az ideo­lógiában. /Z Külpolitikai téren előtérbe nyomul a harc az imperializmus ag­resszív akciói ellen, külö­nösen az Egyesült Államok vietnami agressziójának be­szüntetéséért. Előtérbe ke­rülnek az erőfeszítések a lenini békés együttélési po­litika megvalósításáért, a béke megszilárdításáért, a népek kölcsönös megérté­séért A továbbiakban kifejtet­te, hogy a párt gazdasági politikájának fő irányvo­nalai szempontjából az első szakasz, a legközelebbi idő­szak feladatait a negyedik ötéves terv foglalja magá­ba. — Ami a részleteket illeti, 1970-re a fogyasz­tás 17—18 százalékkal fog növekedni az 1965 évhez viszonyítva. ját továbbra is az ipar fog­ja nyújtani. Feltevésünk szerint az ipari termelés növekedése a negyedik öt­éves tervben 28—30 száza­lékos lesz. A most következő időszak egyik fő feladata a mező­gazdaság fejlődésének biz­tosítása. A negyedik ötéves terv időszakában a mező­gazdasági termelésnek tizen­öt százalékkal, a mezőgaz­dasági árutermelésnek pe­dig 19 százalékkal kell nö­vekednie. Továbbiakban Novotny hangsúlyozta: az új vezeté­si rendszer elvei az év kez­detétől szélesebb arányok­ban érvényesülnek a cseh­szlovák iparban és az épít­kezéseknél. — Csehszlovákia nem­zetközi gazdasági és műszaki kapcsolatai szempontjából — mon­dotta — a fő volt és marad a Szovjetunióhoz fűződő, egyre szoro­sabbá váló viszony. Ezeket a kapcsolatokat a jövőben is minden vonalon fejleszteni fogjuk. A továbbiakban rámuta­tott arra, hogy a lakosság szükségleteinek jobb kielé­gítése érdekében fejleszteni kell a kereskedelmi hálóza­tot, majd a lakásviszonyok­ról beszélt. Megállapította, hogy a nép életszínvonalá­nak további emelkedése szempontjából ez elsőrendű fontosságú kérdés. Kijelentette, hogy bár egyre növekvő összegeket fordítanak a lakásépítésre, tatarozásra és modernizálás­ra, az eredeti szándéktól eltérően a lakásproblémát mégsem tudják 1970-ig tel­jesen megoldani. Ugyancsak a nép életszínvonalával kapcsolatos intézkedésekről szólva megemlítette, hogy tervek vannak az ötnapos munkahét bevezetésére. Ez­zel a kérdéssel most foglal­koznak. Az ötnapos mun­kahét bevezetése úgy történ­nék, hogy a bányákban, • nehéziparban és az egész­ségre ártalmas iparágakban 40 órás, a többi munkaterü­leten pedig 42 órás munka­hetet rendszeresítenének. En­nek bevezetése attól függ hogy a népgazdaság fejlő­dése hogyan valósítja meg az ehhez szükséges feltéte­leket Novotny kifejtette, hogy a szocializmus győzelme után megkezdődött az ország osztályai és rétegei, népei és nemzetiségei közötti szo­cialista kapcsolatok kiala­kulása és e kapcsolatok egyre érettebbé válása. Q A társadalmunk ve- zető ereje továbbra is a munkásosztály, az ál­lam politikai alapja pedig a munkásosztály szövetsége a termelőszövetkezeti pa­rasztsággal és a szocialista értelmiséggel. Az állam fej­lesztésében és a szocialista demokrácia elmélyítésében a fő feladat, hogy megva­Az akkumuláció színvonala körülbelül a jelenlegi ma­rad. Az említett arányok eléréséhez a nemzeti jöve­delmet 22—24 százalékkal kell növelni, a munka ter­melékenységét az iparban pedig 22—23 százalékkal. Az említett fejlődés alap­— Társadalmunk egy­sége megszilárdítása fo­kozásának fő tényezője népeink és nemzetisé­geink sokoldalú fejlő­dése és közeledése — hangsúlyozta ebben a vo­natkozásban. (Folytatás a 2. oldalon#

Next

/
Thumbnails
Contents