Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

MOSZKVA Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Marko Nikezics jugoszláv külügy­miniszter — Andrej Gromi- ko meghívására — ez év májusának végén hivatalos látogatást tesz a Szovjet­unióban. SRINAGAR Ismeretlen tettes hétfőn kézigránátot dobott Ghulan Mohhamed Szadik kasmiri miniszterelnök gépkocsijára. A miniszterelnök a kasmiri fővárostól 31 mérföldnyire fekvő Baramula városban mondott beszédet. Kíséreté­vel éppen a gyűlés színhe­lye felé tartott, amikor a merényletkísérlet történt. A robbanás következtében egy személy meghalt, harmincán megsérültek, a miniszterel­nök azonban sértetlenül folytatta útját. BUKAREST Hétfőn reggel a bukaresti köztársasági palota nagyter­mében megnyílt a román szakszervezetek kongresszu­sa. PÄRIZS Negyven párizsi ügyvéd levelet intézett Bumedien ezredeshez. A francia jogá­szok aggodalmukat fejezik ki az algériai politikai fog­lyok sorsa felett. Kérik, hogy az algériai hatóságok közöljék a lambesei El-Har- rach-i börtönökből elköltöz­tetett foglyok tartózkodási helyét, engedélyezzék a hoz- ■ zátartozók és ügyvédek lá­togatásait. WASHINGTON Tömegtüntetéssel fejező­dött be vasárnap Washing­tonban a józan nukleáris politikáért küzdő bizottság tiltakozó kongresszusa. A felvonulást megelőző kétna­pos tanácskozáson, amelyen az amerikai békemozgalom több csoportjának képvise­lői vettek részt, határozatot hoztak arról, hogy az őszi választási kampányban a békemozgalom hívei csak olyan jelölteket támogat­nak, akik a vietnami hábo­rú befejezése mellett foglal­nak állást. GREENBELT A Nimbusz—2, az Egye­sült Államok eddigi legna­gyobb meteorológiai mester­séges holdja megkezdte a fényképfelvételek továbbí­tását a Földet körülvevő felhőrétegekről. Az első fel­vételek vasárnap délben ér­keztek meg — jelentette be az amerikai űrhajózási hiva­tal szóvivője. DJAKARTA Sumanag indonéz gaz­dasági államtitkár hét­főn újságíróknak ki­jelentette, hogy hazájának legalább egymilliárd 200 millió dollárra lenne szük­sége a gazdasági élet stabi­lizálásához. Ma megnyílik a Kentszomol kongresszusa Gennagyij Szavicsev: Tengeralattjáróval a világ körül Moszkva (MTI) Kedden délelőtt a moszk­vai Kreml kongresszusi pa­lotájában közel négyezer küldött részvételével meg­nyílik a Komszomol 15. kongresszusa. A kongresszusra több mint nyolcvan külföldi küldött­ség érkezett. Ott lesznek a szovjet űrhajósok, s a dísz­vendégek között Vorosilov és Bugyonnij. (Folytatás az 1. oldalról) tisztségéből és helyére Hynh Van Cao vezérőrnagyot, a hadsereg politikai osztályá­nak vezetőjét nevezték ki. Dinh Huéba repült, hogy tár­gyaljon az I. hadosztály fő­hadiszállásának vezető tiszt­jeivel, köztük Nhuan dan­dártábornokkal, akit nemré­gen neveztek ki ennek a hadosztálynak a parancsno­kává. Nhuan tábornok egy hét­főn kiadott nyilatkozat­ban, amelyet aláírt Lám tábornok, a Da Nangtól délre állomásozó 2. had­osztály parancsnoka is, felkelésre szólított fel a Thieu-Ky klikk ellen, s azzal vádolta, hogy a Da Nang-i katonai akcióval be­csapta a népet, hogy polgár- háborút robbantson ki. Az 1. hadosztály katonái hétfőn ellenőrzésük alá vet­ték a Hué-i repülőteret és leállították a Vietnami Lé­giforgalmi Társaság kereske­delmi járatait. Mint mondot­ták, a hadosztály meg akar­ja akadályozni azt, hogy Saigonból csapatokat szállít­sanak Huéba. Megerősített állásokat és útakadályokat emeltek a Hűét Da Nanggal összekötő országúton is. Saigonban hétfőn reggel 50 000 munkás sztrájkba lépett megbénítva a ki­kötőt, a város közlekedé­sét és több textilgyárát. A munkások a sztrájkkal tiltakozásukat fejezik ki amiatt, hogy a kormány el­nyomó intézkedéseket alkal­maz velük szemben és a rendőrség brutálisan lép fel ellenük. Hírügynökségi jelentések A magyar küldöttség Mé­hes Lajosnak, az MSZMP Központi Bizottsága1 tagjá­nak, a KISZ Központi Bi­zottsága első titkárának ve­zetésével hétfőn elutazott. A delegáció tagjai: Somo­gyi Imre, a KISZ budapesti bizottságának első titkára és Petrovszki István, a Békés megyei KISZ-bizottság első titkára, a KISZ intéző bi­zottságának tagjai. hista ifjúság halálra kész”. Saigoni jelentések szerint Thien Minh buddhista if­júsági vezető beszédében hangoztatta, hogy összeeskü­véssel állnak szemben. Valamennyi buddhistát meg akarják gyilkolni. Mint mondotta, minden szerzetes kész életét áldozni a kor­mányellenes harcban. Minh bejelentette, hogy a vasár­napi harcok során nyolcán vesztették életüket, ötven- ketten sebesültek meg és tizenkét személyt letartóz­tattak. Bejelentette továbbá, hogy a Da Nang-i pagodá­ban a buddhisták tiltakozó éhségsztrájkba kezdtek. Az AFP jelentése szerint Thien Minh beszédében annak a véleményének adott hangot, hogy a Ky-kormány csupán a harc első szakaszában győzött, mert a meglepetés fegyverével élt, de az első és a második hadtest egy­ségei szemben állnak a sai­goni kormánnyal. A Reuter-iroda kedd haj­nali jelentése szerint — he­lyi idő — Da Nangban a hajnali órákban súlyos fegy­veres összecsapásra került sor a Ky-kormány csapatai és a saigoni rendszerrel szemben álló katonai egysé­gek között. Heves gyalogsá­gi tűz verte fel a Da Nang folyó keleti partján elterülő városrész hajnali csendjét. Az összecsapás közvetlenül éjfél után kezdődött. Rész­letes jelentések még nem érkeztek. Nemrégen egy szovjet bu- várnaszádkötelék világ körü­li úton vett részt. A köte­lék egyik tengeralattjáróján utazott a Krasznaja Zvezda kiküldött tudósítója, Gen­nagyij Szavicsev másodosz­tályú tengerészkapitány, akinek utijegyzeteit némi rövidítéssel azt folytatásban közöljük. Okmányaimban uticélként mindössze a szokásos be- jegyzés állt: a flottára. En­nek ellenére föltételeztem, hogy nem egészen szoká­sos út vár rám, ugyanis különösen szigorú orvosi vizsgálaton kellett átesnem. Vajon minek annak orvosi bizonyítvány, aki egyszerű­en csak hajókázni akar a tengeren? A tengeralattjáró kötelék parancsnoka egy szúrós, át­ható tekintetű, közép ter­metű, kemény kötésű ten­geri medve, szobájában fo­gadott. Kezet szorított ve­lem, tetőtől talpig végig­mért, s katonás rövidség­gel nyomban a tárgyra tért. — Szeretne-e hosszabb utat tenni atom-tenger­alattjárón? Bevallom, az első pilla­natban nem tudtam, mit válaszoljak. Nem tekintve korábbi, meglehetősen hosz- szú szolgálati időmet a flottánál, mint „felszíni” tengerésztiszt, a tenger­alattjárókról csak egészen halvány elképzeléseim vol­tak, s természetesen fogal­mam sem volt azok előnyé­ről, vagy hátrányáról. Ezen­kívül közvetlenül utam előtt véletlenül elolvastam a „Víz alatt a világ kö­rül” című könyvet, amely­ben amerikai tengeralattjá­ró parancsnokok visszaem­lékezéseiket írták meg. Be­csülettel bevallom, hogy a könyvben talált történe­tek nem növelték amúgy is sovány optimizmusomat. Valahogyan olyan érzésem támadt, hogy az atom-ten- geralattjárók személyzete szinte állandóan kockáztat­ja az életét. ízelítőül néhány fejezet­„E1 fogató parancs“ Nkrumah elfien Tűzharc Da Nangban szerint a Da Nang-i közpon­ti buddhista pagoda körül a helyzet hétfőn tovább élese­dett. A buddhisták három máglyát emeltek Ky tábor­nok csapatainak útjába az­zal, hogy három szerzetesük önkéntes tűzhalált vállal, ha a kormánycsapatok táma­dásra indulnak. A pagoda falán hatalmas felirat hir­deti: „A Da Nang-i budd­Accra (MTI) A Reuter angol hírszolgá­lat jelenti, hogy a ghanai katonai kormányzat „elfo­gató parancsot” adott ki a megbuktatott ■ Nkrumah el­nök ellen és ezt — kiada­tási kérelem kíséretében — 60 ország rendőrhatóságai­nak megküldötte. A ghanai katonaság és rendőrség február 24-én az elnök távolléte alatt hajtot­ta végre a puccsot, s nem sokkal utána Nkrumah Guineába érkezett, ahol mindmáig megkülönbözte­tett vendégszeretetet élvez A ghanai rendszer „elfo­gató parancsa” természete­sen nem érvényesíthető a Guineában tartózkodó Nkru- mahhal szemben. cím: „Baljós előjelek", „Ne­hézségek és kellemetlensé­gek”, Hajszálon múlt a pusztulásuk”, „Nehéz visz- szatérés”, „Felmerülés, las­san!”, „Nehéz megpróbálta­tás”, „Megrázkódtatás, amelyből majdnem tragé­dia lett”. S az egész gyűj­teményre a Tresher atom­tengeralattjáró ismert tra­gédiájának részletes leírá­sa tette fel a koronát. — Szeretnék — válaszol­tam ennek ellenére. — Na­gyon szeretnék. — Nos, akkor kitűnő — mondta a tengernagy —, költözzék a hajóra. Hama­rosan kifutunk. — Hova és mennyi idő­re? A tengernagy elmosolyo­dott: — Ezt majd a tengeren megtudja. — De miért? Ha újság­írót vesz fel a hajóra, azt jelenti, hogy a sajtó írni fog az útról. Nem bízik ta­lán az út szerencsés kime­netelében? — A szerencsés kimene­telben nem kételkedem — válaszolt a tengernagy. — Nem erről van szó. ön nem kellemes kirándulásra, hanem harci feladat végre­hajtására indul. Következés­képp a feltételeknek egészen közel kell állniok a valódi harci követelményekhez. Ez pedig szigorú titoktartást követel. A szolgálati sza­bályzatban is ez áll. Alig félóra múlva gépko­csin az atom-tengeralattjá­róra vittek. Hideg volt. Hajnal óta rózsaszín köd­függöny ült az öböl, a cserjés partvidék felett. Estére a köd felszakado­zott, de nem lett melegebb, sőt a hőmérséklet két fok­kal csökkent. Az ég telje­sen kitisztult, hideg fény- nyél ragyogtak a csillagok. Lassan feljött a Hold sar­lója is. Ezüstös fény ömlött szét a behavazott dombokon és a keskeny, kanyargós úton. Hamarosan feltűnt az öböl, megláttuk a kivilá­gított hajók gyöngyfűzéreit, a vízáliásméro bólyák pis­logó fényeit. Ebben a pillanatban el sem tudtam képzelni, hogy több, mint másfél hónapig nem láthatom a dombokat, a jelző- és parti fényeket. Egyszerűen nem gondol­tam erre. Később gyakran eszembe jutott, és ez olyan honvágyféléhez hasonlított. Amikor az atom-tenger­alattjáró felépítményére léptem, az első benyomá­som a szokatlanul nagy méret volt. Teljesen irreá­lisnak tűnt előttem, hogy egy ilyen hatalmas gépezet víz alá merülhet, haladhat óriási sebességgel a mély­ségben. Később meggyőződ­tem, hogy az atom-tenger- alattjáró nemcsak alá- és felmerül, vagy száguld, a víz alatt, hanem komoly mélységekben a bálna für­geségével manőverezésre is képes. A hajóügyeletes, egy mozgékony, talpra esett hadnagy fogadott. Belépőm gondos áttanulmányozása után bevezetett a hajó bel­sejébe. A szelvényben, ahol a kajütök sorakoztak, ámulva vettem észre, hogy minden kajüt faláf világos, fényezett faburkolat borít­ja. Ilyesmit még nem lát­tam tengeralattjárókon. Furcsán hatottak a tükrök, a szekreterek. (Folytatjuk) Az évszázad második tengerészsztrájkja Angiiéban London, (MTI): Miniszterek, hajótulajdo­nosok és szakszervezeti meg­bízottak többhetes ered­ménytelen tárgyalás utón vasárnap éjfélkor sztrájkba léptek a brit kereskedelmi flotta tengerészei. A matró­zok béremelést és munka­hétcsökkentést követelnek. A bérharcot irányító or­szágos tengerész szakszer­vezet 65 ezer tagja kétezer­ötszáz kereskedelmi hajón és óceánjárón teljesít szol­gálatot. Hivatalos tengerészsztrájk ebben a században a jelen- legin kívül csak egyszer for­dult elő — 1911-ben. A munkabeszüntetés első nap­ján 300—400 hajó maradt legénység nélkül. A sztrájk olyan mértékben terebélye­sedik, ahogy a jelenleg a nyílt tengeren, vagy idegen kikötőkben lévő hajók visz- szatérnek Nagy-Britanniá- ba. Sajtó jelentések szerint hetenként körülbelül 300 hajó leállására számítanak. Tekintve, hogy Nagy- Britannia külkereskedelmé­nek legnagyobb részét a kereskedelmi flotta segítsé­gével bonyolítja le, a mat­rózsztrájk kihat az ország egész gazdasági életére. Tíz napon belül hiány lép fel gyümölcs-, főzelék- és hús­félékben. A súlyos helyzetre való tekintettel, Wilson minisz­terelnök vasárnap este ma­gához kérette Roy Jenkins belügyminisztert. Jelentések szerint arról tanácskoztak, hogy szükség esetén milyen rendkívüli intézkedéseket léptessenek életbe. (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusr Kostecki: 30. — Hogyha... — ismétel­te meg Kostrzewa — le tudjuk csukni, és épp ez a kötelességünk ebben a he- zetben. A vád alá helye­zéstől a bizonyításig azon­ban... Zárt ajtók, a kutya az időpontok különbözősé­ge. Ehhez még jön bizto­san valami jó kis alibi. Könnyebb rejtvényekkel is volt már dolgom az élet­ben. Az ezredes megtörölte szemüvege lencséjét. — Ez igaz. — Kutya egy igazság. Na, de meglátjuk. Épp abban a pillanatban ment ki, amikor az ezredes kiadta a körözést. A té­mát kimerítették és a kö­vetkező lépesek őrá tartoz­tak. Alig ért haza, amikor felcsengett a telefon. Rá­ismert az ezredes hangjá­ra. — Jöjjön hozzám doktor, de gyorsan. — Valami újság van? — Igen. De nem akarom így telefonon... XXII. Épp az előbb kaptunk egy telefonjelentést. Rolski előkerült. Kostrzewa fürkészve né­zett rá. Az ezredes hangjá­ban volt valami kétségtele­nül meglepő. Arckifejezé­sében is. — Elfogták? — Nem... nem él. A doktor a lélegzetét is visszafojtotta. Ez nagy csa­pás volt. — Már meg miféle his­tória ez? — Meggyilkolták — ma­gyarázta szűkszavúan az ezredes — ezt is olyan körülmények között... — odatette elé az apró betűk­kel sűrűn tarkított ívet. — A jelentést Zaczek vette és mindent kihúzott belőlük, amit csak lehetett. De vé­gül is — szemüvegéhez nyúlt, mintha le akarta volna venni — egészen fan­tasztikus történet. Kostrzewa gyorsan átfutot­ta a telefonj elentés tartal­mát. Aztán másodszor is elolvasta a szöveget lassan, töprengve. — Átmenni egy sártenge­ren tízegynéhány métert, ilyen sebesüléssel? — Átment — az ezredes levette szemüvegét és az asztalra tette. — Saját sze­mükkel látták. De a sebe­sülés... Ezért mondtam ép­pen, hogy ez fantázia. Va­lamit el kellett, hogy fer­dítsenek. Tízegynéhány méteres körzetben semmi idegen nyomot nem fedez­tek fel. Biztosan nem vet­ték észre. — Ebben a tébolyban van valami rendszer — mond­ta Kostrzewa. — Milyen? — Nem tudom. De az egyiket hermetikusan zárt helyiségben gyilkolták meg. A másik tördöfést kapott valakitől, aki nem volt je­len. Furcsa halálesetek, fur­csa járvány. Kíváncsi len­nék, kinek a nyomait talál­juk azon a tőrön. — Ha egyáltalán talá­lunk, akkor a gyilkoséi lesznek. — Ki tudja? Itt semmi sem természetes. Átkozott zagyvaság elejétől végig — szitkozódott erőtlen harag­gal. — Na áll fel megiga­zítva zakóját — akkor én megyek. — Oda? — Persze. Ez az eltűnt kasszafúró olyan tünemény, aki rászolgált a közelebbi megszemlélésre. És az el­hunytnak ez az egész sétá­ja... Néhány dolog közelről egészen másképpen mutat, mint távolról. Néhány órával később már a helyszínen volt. A fogadtatás, amelyben része­sítették, azt bizonyítja, hogy érkezése nem zavar­ta a helyi ambíciókat. In­kább elégedettek voltak. — Tudja doktor, ez egy egészen furcsa történet. Alig észrevehető mosoly- lyal nyugtázta ezeket a szavakat. — Az utóbbi időben hoz­zászoktam a furcsa törté­netekhez. Miután az ügy összes iratát áttanulmányozta, uta­sítást adott, hogy vezessék a gyilkosság színhelyére. — Ilyen szandálban? — A meggyilkoltnak mi­lyen cipője volt? — Ugyancsak félcipője, de... — Akkor tehát minden stimmel. Meg akarok győ­ződni bizonyos dolgokról; a hasonló feltételek biztosí­tása pedig fél siker lehet. A jó öreg jeep — ahe­lyett, hogy ócskavastelep­re ment volna, a rendőrség szolgálatában fejezte be életét — a hepehupás ú(Festen ugrált, mintha rángógör­csöt kapott volna. — Ügy volt, hogy kapunk egy Warszawát, — a nyomozó csoportnál dolgozó főhad­nagy fogai a döccenés üte­mére kocogtak — de... Kostrzewa hallgatva meg­csóválta a fejét, s együtt­érző arcot vágott. A be­szélgetés ebben a kínzólá­dában a legjobb esetben is a nyelv épségét veszélyez­tette. Végre fékezett a kocsi. A főhadnagy térképtáskáján szétterítette a helyzetről készült vázlatát. — A ha­lott tulajdonát képező ko­csi itt állt, — mért le né­hány lépést — a rendőr­járőr pedig itt oldalt. Gya­nút fogtak, mert ebben az utcában tilos a parkolás. — Hol látták meg Rols- kit? — Ott. — Most már né­zett a vázlatra. Részt vett a nyomozócsoport munká­jában, amely a bűncselek­mény színhelyére kiszállt. Minden tereprészlet mélyen az emlékezetébe vésődött. Csak arra a pontra nem fordított figyelmet, ahol a gépkocsi állt, gondolván, hogy ennek semmiféle je­lentősége sem lehet az ügy­re nézve. (Folytatjuk) 1966. május 17.

Next

/
Thumbnails
Contents