Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-17 / 115. szám
Megjegyzés: Termelőszövetkezeteink máit évi mérlege Sok száz lakás épült már a Déli Alközpontban. Rövid esen elkészül az Arany János utcán egy újabb 66 lakásos tömb. Elek Emil felvétele Piacképes termékeket 2 A gyártmányfejlesztés új vonásai megyénk üzemeiben Sok bírálat érte az utóbbi években fiatal, szocialista mezőgazdaságunkat. Noha az észrevételek, javaslatok között több megszívlelendő és hasznosítható tanács is elhangzott, több volt olyan, amely egyértelműen elmarasztalta közös gazdaságainkat. Vajon elfogadhatók-e ezek? Nem! Az utóbbi négyöt esztendőre még a legnagyobb jóhiszeműséggel sem állíthatjuk,. hogy csak valamelyest is kedvezett volna a mezőgazdaságnak. És ennek ellenére mégis bizonyították szövetkezeteink életképességüket, előnyüket a kis- parcellás gazdálkodással szemben. Ezt mutatja megyénk tsz- einek múlt esztendei mérlege is. Pedig nem kevés gonddal, nehézséggel, kedvezőtlen időjárással küzdöttek Szabolcs-Szatmár termelő- szövetkezetei. A rendkívüli csapadékos időjárás hatására jelentkező bel- és árvízkárok, a növényi és állati betegségek jelentékeny kiesést okoztak még a jól gazdálkodó szövetkezeteknél is. üfindezek alapos elemzésre kerültek már a zárszámadást megelőző kisgyűlése- ken, brigádértekezleteken, párttaggyűléseken, vezetőségi üléseken. Alkalom nyílt a munka értékelésére, a hibák számbavételére, s mellettük az egyéni gondok, sérelmek orvoslátóra is. A zárszámadó közgyűlések hangulatára az volt a jellemző, hogy az emberek a jó gazda gondosságával, hozzáértéssel vizsgálták meg a közös gazdaságok munkáját, reális szemlélettel boncolgatták az eredmények mellett a sikertelenségek okait. Segítette ezt a kormánynak az egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási áraiban tett intézkedései, a társadalmi juttatások rendezése és a különböző állami támogatások is. Figyelemre méltó, hogy a kedvezőtlen gazdálkodási körülmények ellenére a szövetkezetek közös és tiszta vagyona, álló és forgóeszköz-ellátottsága a múlt esztendőben az 1964-es évhez viszonyítva jelentős mértékben növekedett. Közös vagyonuk értéke jelenleg meghaladja a három és fél milliárd forintot, melynek 51 százaléka a tiszta vagyon és mintegy másfél milliárd az állóeszközök hitelállománya. A szövetkezetek állóeszköz- ellátottsága egy szántóegységre számítva az 1964. évihez viszonyítva 3922 forintról 4571 forintra emelkedett, ami több mint 11 és fél százalékos növekedésnek felel meg. A termelésre tartalékolt forgóeszközállomány is szépen emelkedett. Ez kedvező jelenség, bár a közös vagyonon belül a forgóeszközök aránya még mindig elég alacsony. Megyénk szövetkezeteiben 1964-hez viszonyítva a múlt évben a termelési érték csaknem 12 százalékkal, míg a tagság részesedése 8 százalékkal csökkent. Ezt elsősorban az elemi károk és a kedvezőtlen időjárás okozta. Különösen a növénytermesztést érintette súlyosan. _ A dohányból, az almából és a burgonyából mintegy 155 millió forint terméskiesés jelentkezett. A kedvezőtlen időjárás nagy próbatétel elé állította szövetkezeti vezetőinket. Többségük helytállt és leküzdötték a jelentkező nehézségeket, egyrészük azonban nem, vagy csak részben tudott úrrá lenni a helyzeten, s így az is közrejátszott az eredmények alakulásában. Szövetkezeteink állatállományának csökkenése az évenként rendszeresen ismétlődő abraktakarmány hiánnyal függ össze. Kedvező jelenség viszont az, hogy közös gazdaságaink az állatállomány pótlását elsősorban saját tenyésztésből fedezik. Csökkent az egy tehénre jutó évi tejhozam a múlt évben. A tejhozam csökkenésének oka részben a száj- és körömfájásos megbetegedésekből származik. A felvásárlás értéke 1965-ben 921 millió forint volt. Kenyérgabonából 2000 tonnával vásároltunk többet 1965- ben, mint egy évvel korábban. Emelkedett a vágósertés, baromfi és a tojás felvásárlása. Növekszik a műtrágya fel- használása is. 1965-ben minden hold szántóra 194 kilő műtrágyát használtak. A szakszerűtlen felhasználás miatt azonban a műtrágyák hatékonysága még nem megfelelő. Míg szövetkezeteink traktorállománya 1964-ben 2034 ' volt, tavaly már megközelítette a 3000-ret. Ennek eredményeképpen az egy traktorra jutó szántóterület 206 holdról 146 holdra csökkent. Nem kielégítő viszont az erő- és munkagépek kihasználása. Hasonló a helyzet az új termelési eljárások alkalmazásával is. Oka elsősorban a szövetkezeti vezetők szemléletében keresendő. Az említett természeti és más okok következtében megyénk szövetkezeteiben az egy dolgozó tagra eső részesedés némileg csökkent. Az anyagi ösztönzés valamilyen formája csaknem minden szövetkezetben megtalálható volt. Ennek fejlettebb formája, a pénz-mun- kadíjazás alkalmazása növekedett. A szövetkezeti tagság kereseti lehetőségét csökkenti az is, hogy közös gazdaságainkban a melléküzemágak tevékenysége korlátozott, kevés a munka- lehetőség. így a fejlesztésük mind a kereseti lehetőségek növelése, mind a tsz- tagság egész esztendei foglalkoztatottsága szempontjából szükséges. Szót érdemelnek termelőszövetkezeti csoportjaink is, melyekben a gazdálkodás közös vonásai tovább erősödtek a múlt évben. Közös vagyonuk az 1964. évi 47 millióról tavaly 77 millió forintra növekedett. Tiszta vagyonuk meghaladta a 32 milliót. Közös gazdaságaink a múlt esztendőben, a kedvezőtlen időjárás, természeti csapások és állatbetegségek ellenére is eredményesen gazdálkodtak. Jó munkát végeztek. Erősödtek szervezetileg, gazdaságilag, politikailag. Előre haladtak a szövetkezeti demokrácia helyes gyakorlásában. Gyarapodott a közös tulajdon, s szorgalmas, fegyelmezett munkával megvetették az alapját a további előrehaladásnak. * F. K. Ha valaha, akkor ma égető szükségük van a vállalatoknak gyártmányaik fejlesztésére. Az élet, a szüntelenül növekvő igények parancsolják így: versenyképes csak akkor lehet bármely üzem a piacon, ha termékei megfelelnek a legkritikusabb vásárlónak is. Gazdálkodásunk kialakulóban lévő új rendszere nemcsak megköveteli ezt, hanem egyúttal lehetőséget is ad az állandó korszerűsítésre. Ritkulnak az önálló kezdeményezést hosszú időn át bénító merev tervmutatók, mód nyílt a piac valós szükségletének kötetlenebb — de jobb! — kielégítésére. Háromnegyed milliós befektetés Máris érződik ez a kikerülhetetlen változás megyénk termelő üzemeiben. Elöljáróban egy számadat: megyénk tanácsi köny- nyűipari vállalatai ebben az évben háromnegyed milliót fordíthatnak műszaki fejlesztésre — az összeg hét vállalat között oszlik szét — túlnyomórészt új gyártmányok bevezetésére, a piacképes termékek tökéletesítésére. A VAGÉP-nél most tervezik a K—252-es keretes fűrészgép sorozatgyártását, mely iránt máris országos igény mutatkozik. Másik új termékünk, a galvántechnikai berendezés nemcsak hiányzó cikket pótol, de egyben profil jelleget is ad a vállalatnak, melyből akár 30 milliós évi termelést is el lehet érni. Módfelett tanulságos a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat múlt évi esete: önállóan elkészített szobagar- ni túrájukra nem tartott igényt a kereskedelem. Jelzés ez más üzemeknek is: különösen a bútoriparban kell figyelni az igények barométerét, s bátran nekivágni a legkorszerűbb formájú, tartósabb termékek gyártásának. Mátészalkán a faipari vállalat ezt tette, amikor rátért a csuklós mércék készítésére, melyből év végére már egy újabb típust hoznak forgalomba. Ugyanakkor nem ringatóznak abban a hitben sem, hogy a ma még népszerű „Balasa” kombinált szekrényük és a párizsi asztaluk évtizedeken át verhetetlen marad a piacon. Keresik, kutatják a lehetőségét a poliészterezett bútorok gyártásának, s ha a szükséges fedezet is a rendelkezésükre áll, nyomban hozzálátnak az új eljárással készülő bútorok sorozatgyártásához. Bútorok modern lakáshoz A Nyíregyházi Cipőgyár már előbbre tart: évenként mintegy 100 pár modellt tesznek a kereskedelem asztalára és nem tartják felesleges ráfordításnak, hogy ennek c.supán a negyedéből rendelnek. Ez a „negyed” azonban az idén 190 ezer pár elkészítését jelenti, biztos munkát, állandó keresetet jelent. Hasonló körültekintés tapasztalható megyénk kisipari termelőszövetkezeteiben a gyártmányok frissítése, korszerűsítése terén. Már megfogalmazták a feladatokat: a Kisvárdai Fém- és Gépipari Ktsz-nek a jelenlegi, korszerűtlen faipari gépek helyett új, modern formájú, termékenyebb gépeket kell készítenie. A nyíregyházi testvérszövetkezetnél a transzformátorok, a motoros áruszállítók és a lakatos szerkezeti munkáknál szükséges a legpraktikusabb forma, a tetszetősebb külső, a jobb (minőség fokozatos elérése. Nagykállóban formatervezéssel, minőségi munkával kell megalapozni a csobú- tor termelését. A nyíregyházi kárpitos- és a rakama- zi vegyes ktsz-eknek kooperáció útján mielőbb át kell térniük a modern kárpitozott bútorok előállítására, mig a Nyíregyházi Asztalos Ktsz-re a műanyag felületkezeléssel gyártott konyhabútorok készítése vár. A bútoripariak mindinkább szem előtt tartják a lakásépítés korszerű törekvéseit, s az új formájú, változó alapterületű szobákhoz igazítják a bútorok méretét, vonalát. Nem ablakon kidobott pénz Napjainkban — éppen a vállalati önállóság fokozódásával — létkérdéssé válik az új formák, az új minőségek szüntelen keresése. S ha a termékek kelendőségére, kedvező piaci elhelyezésére gondolunk, nyomban látjuk: nem ablakon kidobott pénz egyetlen forint sem, amit a vállalatok, az üzemek gyártmányfejlesztés címén elköltenek. (a. s.) Prémium» feltétel és kártérítés Az Öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységében évek óta visszatérő probléma a selejt. A gyár vezetői már szinte mindent megtettek, hogy a megengedett alá szorítsák a selejtszázalékot; kutatták az okokat, premizálták a kevés selejttel dolgozókat. Mindez kévés eredménnyel járt. Ha egy-egy intézkedés után csökkent is a selejt, egy idő után újra a megtűrt százalék fölé emelkedett. Januárban például jóval a megengedett fölé — 12,5 százalékra — ugrott a selejtes termékek aránya. Újra elkezdték keresni az okokat. Korábban csak az objektiv okokat kutatták, de most már így okoskodtak: vajon mit tesznek az emberek azért, hogy ne legyen selejt? Megállapították, hogy nem sokat! Az öntök, formázok, sőt a művezetők is hajlamosak voltak arra, hogy belenyugodjanak: a selejtet rajtuk kívülálló okok idézik elő. Ekkor határozták el a gyáregység vezetői, hogy olyan premizálási módszert vezetnek be, ami minden dolgozót arra ösztönöz majd, hogy ő maga is tegyen valamit a selejt megszüntetéséért. A premizálás alapjának a „megtűrt” selejtszázalékot vették. Aki ettől kevesebb selejttel dolgozott, az prémiumot kapott. Viszont aki a megengedettnél nagyobb selejtszázalékot ért el, az „negativ prémiumban” részesült, vagyis kártérítést fizetett. Az öntödéből sok embert megbírságoltak, de nem csak a fizikai munkásokat, hanem a művezetőket is. Többen még a vállalat központjában — Budapesten — is reklamáltak. Persze nem mindenki, hiszen akik jól és kevés selejttel dolgoztak, azok 2—300 forinttal is többet vihettek haza a borítékban. Februárban már változott a helyzet. Az előző hónapihoz viszonyítva több, mint három százalékkal csökkent az átlagselejt. Márciusban újabb két százalékkal és áprilisban is jóval a megengedett alá szorították. S ami jó a gyárnak, a népgazdaságnak, az itt közvetlenül haszon a dolgozóknak is: egyre többen részesülnek a jól megérdemelt prémiumban. Viták még vannak, de már inkább arról, hogy „mit, hogyan?” A megoldást hosszú ideig nem találták meg, pedig lám, milyen egyszerű: jutalom a minőségért. De sok helyen elkelne másutt is! No, persze, nem csak a jutalom... Tóth Árpád KISJÓ: A KSH üjdon&aßai Májusra A Közönség Bosszantó Hivatal hangulatkutató bizottmánya megütközve tapasztalja, hogy a korai nyár Budapest lakosságát oktalan derűlátással töltötte el. Szer- lelett nagy az optimisták száma, akik reggeltől estig vidor ábrázattal szaladgálnak a városban, mert azt hiszik, hogy az élet most már csupa majális. A laza felfogás aktivitásra serkenti a KBH Apró Dühöket Ki- fundáló Alosztályát, és az elnök e szavakkal bocsátotta útjára néhány ötletes újítását: — No, majd elvesszük a fiúk kedvét a folytonos vigyorgástól. Elmés kigondolásokkal igyekeznek hullámzásba hozni a közönség hangulatát a szódavíz-fronton, amelyre mostanában az a jellemző, hogy az autoszi- fonnal kapcsolatos bosszan- kodások miatt sokan visszatérnek a régifajta szódásüvegekre. A KBH már a tél folyamán forgalomba hozott egynéhány kedélyrez- dítö típust. Közismert a hangos szolda, amely sziszeg, dudál, prüszköl, sír, nyerít és búg. Kedvelt a geizer-rendszerű, amelynek ha fogantyúját megnyomod, kilövi kezedből a poharat, és hiába hagyod abba, utolsó cseppig elrohan. Pillanatok alatt fejedbe szalajsztja a vért a szórásos szóda, amely millió felé megy, csak a pohárba nem, és a felül- vezetékes, amelyből a szódavasszer nem az orman- tyúból jön, hanem a tetején. Ezt a fajtát tökéletesítik. Két kis rejtett orvcsö- vet szerelnek a fejébe, a szóda közepes nyomásra a kabátujjba szalad, erős nyomásra pedig homlokon lövi a pacákot. Háziasszonyok szórakoztatása mindig is gondja volt a KBH-nak, májusra forgalomba hozzák a duplafokú konyhakést, amely külsőre éppen olyan, mint az eddigi, csupán az élén történt némi módosítás. Eddig az volt a panasz, hogy a kések nem egyformák, némelyik egy hétig is éles, másnak éle harmadnapra kimegy. Az új kések éle a második krumpli meghámozása után pontosan olyan, mint a foka, nem kell többé nézegetni, vajon melyik az éle, melyik a foka, bármelyiket illeszted a krumplihoz, olyan érzésed támad, mintha esernyőnek a nyelével próbálnád hántani. Nyelébe rugós és zenélő szerkezetet építettek be, h,a a földhöz csapod, visszaugrik az asztalra és ha meggázolod, viny- nyog. Már az ősz óta kísérleteznek vele, bevált és tömegesen gyártják a fürdőszobai szöktető dugót és az önelszakító láncot, melyhez nem kell semmi külerőszak alkaltnazása. A szöktető dugó lényege az, hogy az ember a kád levezető nyílását bedugja vele, a kádat teleereszti, s amikor bele akar ülni, örömmel látja, hogy a víz kétharmada máris megszökött. No, mérgesen ránt egyet a láncon, mire az azonnal elszakad és a dugó semmi erővel nem jön ki, de azért a vizet továbbra is zavartalanul engedi. Az új lánchoz nem kell semmi ránga- tás, az új lánc olyan anyagból készült, hogy puszta ránézésre olvadásnak indul a középső szem, sőt, ha óvatosságból kerülöd a rátekintési, önsúlyától elszakad. Régi panasza a közönségnek, hogy a pasztás dobozok nehezen nyílnak, erre jöttek a kis nyitóforgantyú- val ellátott dobozok, ám azóta az a panasz, hogy az ilyen dobozból túlhamar fogy a paszta. Most forgalomba kerültek a takarékdobozok, amelyeknek van ugyan nyitó forgantyújuk, ám sikerült oly lazán alkalmazni, hogy forognak, de nem nyitnak, így azután ha próbálod körömmel, körmöd letörik, nekiesel kés élével, hegye a gyűrűsujjadba szalad, mire odavágod és elrohansz és igaz ugyan, hogy leprás színű cipőben kacsázol, de viszont a kence a dobozban tovább tart, s a harmadik héten belekövese- dik. Sajnálatos tapasztalata a KBH testedző szakosztályának, hogy a közönség újabban hanyagolja az otthoni tornát. A házi testedzés fellendítése végett hozták forgalomba a kilencemberes rekamiét, amely külsőre éppen olyan, mint a kétemberes volt. Kétemberes rekamiénak tudvalevőleg azt a nyughelyei nevezzük, melynek ágyneműtartó fiókját férj és feleség, együttes erőfeszítéssel, aránylag könnyen nyitja, mert be van ugyan dagadva, de csak éppen hogy. Az új bedagasztás remekül sikerült, a mintapéldányok fiókjának a kihúzásához kilenc ember kell. Három ember húzza a fiókot, három ember húzza a három embert és három ember azt a három embert húzza, aki a fiókot húzó három embert húzza.
