Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

Maradjon köztünk / Műszaki vezetőképző tanfolyam Kedves lányok és fiúk! Ma a műszaki vezető be­osztáshoz elengedhetetlenül szükséges két követelmény­ről. az önállóságról és a fe­lelősségvállalásról lesz szc. Mint már a múlt órán ta­nultuk, ez a két feltétel szoro­san összefügg. Aki képtelen az önálló döntésre, az nyil­vánvalóan abban a kérdés­ben, sem tud határozni, hogy vállalja-e valamely problé­ma kapcsán a felelősséget, vagy sem. A másik véglet: sokan nyakra-főre vállaljak a felelősséget olyan ügyek­ben, amelyekben nem is ők döntenek. A felelősség ilyen vállalása — súlyos felelőt­lenség! — Én önöket ezennel há­zastársaknak nyilvánítom. ft Felmerül a kérdés: miért kell egyáltalán önállóságra és felelősségvállalásra ne­velni egyes ilyen beosztás­ban lévőket? Hogyan vezet­hettek eddig, ha nem voltak önállóak, ha nem vállalták intézkedéseik következmé­nyeit? A kérdésnek ebben a demagóg formában való felvetése, rendkívül helyte­len... Mi az a mocorgás a leghátsó padban? És hogy ki dönti el, hogy mikor de­magóg egy kérdés és mikor nem az? Ezt én döntöm el. Önállóan. És vállalom érte a felelősséget. Csend legyen! Mint az oktatás bármely más fajtájánál a vezetés ínúvészetének elsajátítása­kor nekünk is a fokozatos­ság elvét kell érvényesíte­nünk. Az egyszerűtől kell haladnunk a bonyolultabb felé. Mit akarsz, Szekulesz? Hogy ezt gyakorlati példá­kon mutassam be? Nemsze­retem, ha a bolha köhög! Nektek az a feladatotok, hogy tanuljátok meg azt, amit én mondok és kész! Hová jutunk, ha mindenki a saját feje után megy és foly­ton közbekérdez?! Egyébként eredetileg , is szándékomban állott, hogy gyakorlati példákkal tá­masszam alá az elvi szem­pontokat, Vegyünk tehát egy vállalatvezetőt. Régeb­ben száz meg száz mutató­számmal, ezer központi uta- , sítással, rendelettel és elő­írással úgy bepólyázták, mint a csecsemőket szokás. az adott körülményeket, maga határozhatja el, hogy mikor mi a legcélszerűbb, a legfontosabb teendő. Tes­sék, Naszluhácz! Ki akarsz menni?! Óra közben?! Hát a szünet mire való? Ma­radsz a helyeden és punk­tum... Ö, te kis ügyefogyott, hát miért nem mondtad, hogy ennyire sürgős volt... Támogassátok ki a mosdóba és nyissatok ablakot... A tárgyra visszatérve, emlékezzünk csak arra a hi­bás, múltbeli gyakorlatra, hogy nemegyszer a meg­gondolatlan intézkedésekért nem az illető személyt von­ták felelősségre, hanem egy egész testületnek, bizottság­nak, vezetőségnek kellett tartania a kollektív hátát. Ilyenformán azokat is bün­tették, akik úgyszólván ma­született báránykák vol­tak... Mi volt ez?! Ki mert ku­korékolni? Úgy, szóval te voltál Kekkauer? És ha szabad tudnom, miért mél- tóztattál?... Értem, ellenáll­hatatlan lelki kényszer ha­tására! Szép dolog, mond­hatom! A tisztelt diák urak óra alatt egyszerűen fog­ják magukat és elkezdenek kukorékolni! Nos, rendben van! Holnapra mindnyájan százszor leírjátok: „Kuko­rékolni csak az e célra ki­jelölt kakasnak szabad, ki­zárólag a saját szemét­dombján!"... Folytassuk az előadást Nincs károsabb dolog, mint amikor szavakban hangsú­lyozzák, elvileg elismerik ugyan a vezetők önállósá­gának szükségességét, tény­legesen azonban nem bizto­sítják az ehhez szükséges feltételekét. Ezt fel is írom a táblára, mért' még élég SŰrűn előfordul, jól az eszetekbe kell vésnetek.« — Csoda, hogy nem vesz­tem el ennyi bába között!? Szükség volt erre? Feltét­lenül! Másként kiesett volna a bölcsőből és megütötte volna magát. Márpedig ez nem szolgálta volna sem az ő egyéni érdekét, sem a társadalomét. Telt múlt az idő és ma már a fejlődés eredményeként ott tartunk, hogy a szóban forgó vezető kinőtt a bölcsőből, sőt már rácsos ' járókában sem kell tipegnie, hanem teljesen ön­állóan, bölcsen mérlegelve — Na, ugye, távirányí­tással könnyebben emelke­dik.. Hol a kréta? Ki a hetes? Miért nem gondoskodik a krétáról? Hallatlan! így nem lehet dolgozni, ké­rem!.. Hogyan? Az igazgató bácsi mondta, hogy túl sok krétát fogyasztunk és a táb­la is kopik? Az más, akkor nem szóltam egy szót sem. ö ezt jobban tudja, neki áttekintése van az egész is­kola felett. Ilyen széles áttekintéssel kell ■ rendelkeznie mindenki­nek önök közül, mert nem­csak önállóan, hanem helye­sen is kell döntenie, akkor aztán nyugodtan vállalhatja a felelősséget minden tet­téért. Vegyük például az ipar és a fogyasztók kapcso­latát. Az ipari vezetőnek ma már arra is kell gondol­nia, hogy olyan árucikkeket és annyit gyártson, _ mint amilyenre és amennyire a fogyasztóknak szükségük van. ‘ Mit fecsegsz, Komár- csik? Azt olvastad az újság­ban. hogy fél évi hercehur­ca után végül is Svájcból és Hollandiából hozatunk be férfi esernyőket? Na és?! Te kis mafla, hát mit bi­zonyít ez?! A kapitalizmus gazdasági anarchiáját! Ér­ted? A svájci és a holland gyárosok nem mérték fel helyesen a svájci és a hol­land nép esernyőszükségle­tét, raktárukon maradt egy csomó esernyő, szerencsé­jük, hogy mi most átve­szünk tőlük. Elérkeztünk ahhoz a pont­hoz, hogy a legfontosabb al­kotó elemekből kísérleti útóh előállíthatjuk az esz­ményi műszaki vezetőt. Itt van ez a kémcső, beleöntök önállóságot, felelősségválla­lást, külföldi tanulmányuta- kat, magas színvonalú érte­kezleten való részvételt, jó­szándékot, hajlandóságot a felelősség vállalására. Most meggyújtom ezt a Bunsen- égőt és lassú lángon felme­legítem a keveréket!... Lát­játok, már alakul... Hűha, ez felrobbant... Hamar, ha­mar törüljétek le az asz­talt... Az önállóság jegyében. — „.És most az igazgatók között is megkezdődik a ki mit tud.„ CSondoIkozzunk esak... Megvan, hogy hol volt a bibi! Tehetséget is kellett volna hozzáadnom. . Hová is tettem a . tehetséget?.» Szekulesz fiam, szaladj át a szertárba, a nagyszekrény­ben hátul, a legalsó polcon, ott lesz valahol a tehetség... Eddig nem alkalmaztuk eléggé, de azért talán nem száradt ki egészen. Úgy lát­szik, tehetség nélkül nem megy a felelősségteljes és eredményes önálló műszaki vezetés. Irta: Kürti András Rajzolta: Ffilöp György GYEREKEKNEK Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Deficit. M. Befedi. 14. Tova. 16. Vissza: szig­nál. 17. Szintén. 18. Takar, fed. 19. Egymást követő betűk a ma­gyar abc-ben. 20. DZ. 22. Dús betűi keverve. 23. Európai fo­lyó. 24. Megfejtendő. 26. Nemes­vad. 27. Kortyolja! 28. Eszme. 30. Megfejtendő. 33. Vissza: vi­lághírű francia ifjúsági regény­író. 35. Olga beceneve. 36. Do­rong. 38. Megfejtendő. 39. LIE. 40. Dohány féleség. 42. Kevert rím. 43. Megfejtendő. Függőleges: 2. Háziállat. 3. Sérülés. 4. Köz­lekednek rajta. 5. Csaknem va­lóban!!! 6. Bocskai ...-nak föl­det adományozott. 7. Európai nép. 8. össze-vissza fáj! 9. Nát­rium vegyjele. 10. Felrámolt. 12. Kicsinyítő 13. Egybefércel. 15. Oroszlán külföldi neve. 17. Ez az ami mindig telik és sose lesz vége. 19. Csaknem olyan!!! 21 ZSDE. 24. Tőszámnév 4- I. 35. Muzsika. 27. Nem .... nem veszem magamra. 29. ARTIC. 31. Becézett férfinév. 32. Több mint jó, de nem a legjobb. 34. Nem, keverve. 36. Bánatot (—*). 37. Etelt raknak benne az asztalra. 40. Tóth Nándor. 41. Kicsinyítő képző. Megfejtendő: Három európai (vízszintes 1, 38 , 43) egy ázsiai (vízszintes 24) és egy afrikai TÖRD A FEJED Neves hegycsúcsok (vízszintes 39) hegynevezetes­ség. Múlt heti megfejtés: — LISZT — BARTÓK — KODÁLY — ER­KEL — Könyvjutalom: Csűri Gabriella Fényeslitke, Kossuth ut 39, Vincze Gusztáv Diíge. Hunyadi út 20, Hámori Ildikó Nyíregyháza, Virág u. 69. Tavaszi dal Német gyermekvers Kakukk! kakukk! — hogy ragyog a nap, most énekeljünk, víg táncra keljünk, tavasz, tavasz jön a fák alatt. Kakukk, kakukk! — csak mondd szaporán, a mezőn a kertben, és a hegyekben tavasz, tavasz jár szép kocsi­ján. Kakukk! kakukk! te kedves madár, amit te mondasz, öröm és jó az: a tél, a tél már oly messze jár... (Fordította: Antali j István) Tudod-e ...? „.hogy a páncélüveget úgy készítik, hogy vékony üveg­táblákat műanyag gyanták­kal összeragasztanak. Van olyan páncélüveg is, amely kilenc rétegből áll. Ezt a biztonsági üveget még a puskalövedék sem tudja ke­resztültörni. ...hogy az olaszországi pa­pírüzemek látták el vízje­gyekkel először a. papírt. A vízjegyek a különböző pa­pírgyártó malmok termé­keinek megkülönböztetésére szolgáltak, .tehát az áru „védjegyei” voltak. A hegy oldalában dolgo­zott egy favágó. Fejszéjének csattogása hegyen-völgyön át szállott. Víg nótával ör­vendezett a szép kikeletnek. A nyurga, ifjú legény Erős- Virág János volt, s hogy nemcsak nevével szerette a virágot, azt a kalapján dí­szelgő illatos kék ibolya is bizonyította. Éppen egy nagy rönk ha- sogatásával. bajlódott, ami­kor furcsa, nyöszörgő hang ütötte meg a fiilét. — Jaj nekem, megfulla­dok. Meglepetten nézett körút, de embert sehol sem látott. Társai jóval távolabb dol­goztak, s a fejszezaj is alig-alig hallatszott el hoz­zá. — Ki tréfál velem? — töprengett, de tovább foly­tatta a munkát. Alig vágott azonban egyet- kettőt, amikor újra meg­hallotta a nyöszörgést. — Ördög, pokol! — kiál­tott fel mérgesen, majd bosszús ábrázattal leült, * fatörzsre. KERESZTREJTVÉNY Csokonai Lilla-daiaiból »Az esztendő négy szakasza” című vers aktuális szakaszat idézzük a sorrendben beküldendő viasz. 1. függ. 11, 18 és viasz. 29' sorok­ban. Vízszintest M. Hangosan kiabál. 12. Kötő­szó. 14. Össze-vissza kent!!! Íj. ökölvívó-mérkőzés színhelye. 17 Selyemvégek! 19. Háton hordott nyilvesszőtartó. 20. COA. 21 Szolnok megyei község. 24! Franciaországi folyó, fonetiku­san. 25. AAA! 26. Köntörfalazás. 26. RKO. 30. Indulatszó. 3Ä. Sű­rű, buja. 33. Egyik szülő régie­sen. 35. Szabolcs aranyát. 37. Semlegesnemü német névelő be­tűi keverve. 39. Mértani idom névelővel. 41. Kár a távirat szö­vegében. 42. Jár neki. megilleti őt. 43. Foghús. 44. Pest megyei község. 45. Kutat, nyomoz. 40. ENA. 48. ötszáz és ezer római számmal. 49. Régi samottos vaskályhamárka. 50. Szándéká­ban volt. 53. Egész terjedelmé­ben elnyúlva feksáik. 55. Finom tavaszi gyümölcsöt. 57. Dal. 60. Ebédhez készül. 62. Elektrokar- diográf. 64. Beépíthető kisebb földterület. 66. Főzelékféle. 67. Fegyverét használja. 68. Tiltó­szó. Függőleges; 1. Zenei hármasok. 2. Juttatna. 8. Jókedvű. 4. Tata közepe. 5. Mássalhangzó kiejtve. 6. Róm szélek! 7. Közepén tiltó. 8. Vissza: Szovjet Szocialista Köz­társaság. 9. A feleség bátyja. 10. Spiritiszta összejövetel. 16. Ilyen a felhős égbolt. 18. Munka zsar­gonban. 21. Égi közlekedési hely! 22. STS. 23. Japán teaházi táncosnő 26. Hordőkészitő. 27. Sótartóbán van! 31. Fegyverbe, a monarchia hadseregében. 34. AU 36. Boráról, híres község a Hegyalján (—’). 37. Történelmi nevezetességű szovjet cirkáló tárgyesetben 38. Vízinövény. 40. Kínai bosszmerték, 42. Az egyik égtájat. 45. Vissza: helyeslés szlovákul. 46. Mezőgazdasági eszköz. 47. Rizs, kókusz és da­tolyapálma borából készült erős pálinka. 51. Kávéfajta. 52. Föld­gázban előforduló szénhidrogén. 54. Áléi kevert betűi. 56. Szemé­lyétől 58. Rendben, angolul. (—’). 59. Német RT. 61. -Félig lebben. 63. Létezik. 65. Kicsinyí­tőképző. A megfejtéseket legkésőbb má­jus 23-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET fogadunk Május 1-ei rejtvénypályáza­tunk megfejtése: „Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd Simogatta sebed, sírta köny- nyeid”. Közjegyző. Nyertesek: Balogh József, Hargitai Lajosné, Hornyák Györgyné, Jakab fstvánné, Kirchner Judit, Kiss Lászlóné, Sebők Vilmosné és Smidt Ilona nyíregyházi, Bacskay János bal- sai és Hajnal Árpádné csenger- símai kedves rejtvényíejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. — Segíts rajtam — hal­latszott a gyenge hang. Sza­badíts ki a fa alól. Tekintete a szemben lévő farönkre siklott: egy vadró- zsavessző lapult alatta. — Te... te beszélsz'! — kérdezte csodálkozva Jani. — Igen én — válaszolta a letiport ág. — Segíts raj­tam. Szétlapít ez a rönk... Itt pusztulok alatta. Mi tagadás, úgyancsak el- ámult a favágó a vadrózsa­fa szavain, hiszen életében még nem látott beszóló ágat. Ám kedves, jó szíve hamarosan cselekvésre indí­totta karját. Gyorsan oda­ugrott, s adábbgörgette a nagy fatörzset. — Megköszönöm, s nem felejtem — suttogta a vad- rózsaág boldogan. Virág Jani fütyörészvm folytatta munkáját, s nem­sokára el is felejtkezett, as egész dologról. A fanyar kora tavaszt má­jus, majd a forró sugaras nyár követte. Az erdő em­berei, a favágók pedig ki­szorultak a lombok közül. Jani is a faluban vállalt munkát, s csak nagynéha látogatott ki az erdőbe, vi­rág, vagy éppen gombasze­désre. Egy Myen alkalommal, amikor már sok gombát szedett, fáradtan ült le az út szélére, egy virágos bo­kor hűsébe, hogy egyet szu­nyókáljon. Alig nyomta el azonban az álom, mikor nyugtalan suttogást hallott: — Veszély fenyeget!... Veszély fenye­get! Először azt hitte, álmodja az egészet, de az újra is­métlődő hang hamarosan felébresztette. Nem tétová­zott sokáig, menten hosszú- nyelű baltája után kapott, a körülnézett... Hát uramfia! Meghűlt ereiben a vér! Tarka mér­geskígyó tekergőzött feléje. — Ennek a fele se tréfa — gondolta hirtelen, majd gyors baltacsapással a kö­zelgő kígyót halálra súj­totta. — Milyen ügyes vagy — szólalt meg váratlanul egy hang, s a favágó meglepet­ten ismerte fel a kora tava­szi vadrózsavesszőt. Már sok szép új hajtása nőtt, s azon virágok, lombok diszlettek, s a favágónak is hűvöst nyújtottak. — Csak nem te szóltál? •— ámült rá a legény. — De bíz én — mosoly­gott kedvesen az illatos ró­zsaág. — Én voltam az, akin tavasszal segítettél... mo*> megfizettem érte. Batiogí Séa/ A favágó h a vadrózsavessző

Next

/
Thumbnails
Contents