Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

SZABOLCSBAN 1970-RE:-------------- — "■I.y ■J'. 14 ezer lakás magánerőből Eltűnnek a nyeregtetők — Típusterv szabolcsiaknak — 25 000 telek és a kisajátítás A főmonostor kapujával szemben, amerre a Bakony nyúlványai a pázmándi lan­kákra ereszkednek, áll az egyszerű vörösmárvány kő. Ide érkezik elsőként a láto­gató, s fogadja Béla király, névtelen jegyzőjének kőbe vésett üzenete: „Árpád ve­zér és vitézei táborba szál­iának Szent Márton hegye mellett és Sabaria forrásá­ból mind ők, mind barmaik ivának és a hegyre fölmen- vén s Pannónia földjének szépségét látván, fölötte ör- vendének.” Hetven-nyolc- vanezrén fordulnak meg itt évente. Élő tankönyv a történel­mi emlékeket és legendákat őriző pannonhalmi kolostor. Levárdy Ferenc írja róla a Pannónia kiadásában 1965- ben megjelent kalauzában: „Talán egyetlen ilyen nagy­méretű épületünk sincs, amelyről ezt a századokba visszatekintő folyamatossá­got- ilyen. világosan. leolvas­hatnék. •pőrléfteixnühjfc min­den jelentős szakasza’ for­mált valamit az öreg épüle­ten, s az" élmúlt századok kezenyomát az épületegyüt­tes bármely pontján megta­láljuk.5' A kolostor 1001-ből szár­mazó alapítólevele, amelyet a levéltárban őriznek, Ist­ván király kézjegyét viseli, de az. ásatásodnál feltárt kövek azt bizonyítják, hogy A tv-ről ebéd előtt esett szó apáméknál. Sokadszor említettük, s én ismét azt mondtam, nem Horizontot vennék, inkább Deltát, készpénzért. Ha ott vidéken nem kapnak, fel­hajtok egyet Pesten. Volt évfolyamtársam mérnök az Orionban. -Ennyi szó esett erről a vasárnapi ebéd előtt. Szeretem azokat az ebéde­ket. Ritkán vagyunk otthon valamennyien, a húgom, a sógorom, a kisfiúk meg én. Anyám nagy ebédet főz, süti a kacsát, bontja a befőtte­ket meg a savanyúságot. Engem persze nem az ebéd vonz: az jó, hogy együtt va­gyunk. Azt mondanám, de­rűsen és elégedettén va­gyunk együtt. Most már harmadik éve a szüleim há­zában. Felépítették. Jól él­nek benne. A tágas konyhá­ba délelőtt besüt a nap, csillog a fény az új bútoron, edényeken, az asztalon vil­lognak a poharak. Az a konyha jóval na­gyobb . a réginél, ahol fel­nőttem, a' gyártelepi mun­káslakásban. Mi még ott gyerekeskedtünk a húgom­mal,. s ősztől tavaszig a konyhában laktunk. Irtuk a leckét, betűket körmöltünk. Anyám tette a dolgát, apám műszakból jött, műszakba indult, kék munkaruhában. A ruha mindig cementporos volt. Apám negyvenkét évig már jóval előbb is állott itt szentély. És hogy a mai al­templom tekinthető-e a klastrom ősének, vagy még lejjebb, a barokk belső iM- varkövei alatt kell keres­nünk a VIII—IX. századból származó bizonyítékokat, en­nek megválaszolása a tudó­sok feladata. Mint ahogy ma is kerülnek elő szinte minden hónapban újabb és újabb emlékek az ősi XII. századi kp}pstprról, és élőbb­ről, amikor Sabaria Sicea völgyében, a védett út men­tén római villák álltak a gyümölcsösökben. Másutt bántó a stílusok keveredése, itt építésztörté- nészek tanulmányozzák a románnak a gótba, a ba­rokknak az empirebe olva­dását. Oros apát idejéből való a vörpsmáryány csprgó (vízköpő) a templom nyuga­ti kapujánál. Ugyancsak gz 6 emlékét őrzi az 1215 körül összeállított Liber Huber, az első magyar oklevélgyűj­temény. írás és kő együtt vallanak a múltról. II. András keresztesei ugyanazon a Porta Speco- sa-n léptek be a szentélybe, ahol a mai látogató, miután megcsodálta a középkori Kerengőnek, az áhítatot su­gárzó kolostorudvamak Ár­pád-kori oszlopfő T, párkány- és gyámköveit. Rogerips mester siralmas krónikája szerint ehelyütt, a Gyilok­dolgQzott a cementgyárban, harminc évig laktak a mun­kástelepen. Az új ház kony­hája lakókonyhának is be­illik, s ha otthon vagyunk és ebédkor körülüljük a nagy asztalt, jól elférünk. Felhőtlennek érzem eze­ket az együttléteket, szere­tem. Szüléink is szerethetik: anyám sokat és szívből ne­vet, apám derűsen szenten- ciázik, hümmög, Ül a va­sárnapi ebédhez terített asz­talnál, fehér ingben, ugrat­ja az unokáját. A képhez számomra az is hozzátarto­zik, hogy apám mögött a mosógépet látom a sarok­ban, amely kék és kerek, a tetején meg kicsit megbil­lenve áll az Unipress, az valahogy ott lelte meg a he­lyét. Nekem mindezek miatt jó az otthoni ebéd, vasár­nap, ha hazalátogatunk. Bort én szoktam vinni az ebédhez. Apám odapillantott, mi­kor elővettem a táskámból az üveget, s dugóhúzót ke­restem. — Novás lesz az — adta a lekicsinylőt. — Innen lá­tom. — Furmint — mutattam az üveget. Kihúztam a du­gót, az üveget az asztalra állítottam. Aztán az előbbi, a tv-ről folyt beszélgetést tpldtam meg: — Szigmát kellene venni. Az aztán ké­szülék! folyosónak nevezett emeleti részen védekeztek negyve­nen a tatárok' nyilai ellen. Nincs magyar uralkodó, akinek nevéhez ne fűződne itt valami intézkedés vagy kiváltság, de a kolostor ha­tásának csökkentésére is ta­lálunk példát, gondolok Zsigmondra: az ő országlása alatt jutott világi kézbe a kolostor javadalma. S bár századok alatt min­dig akadtak harácsolok, akik a kolostor kincseiből gyara­pították értékeiket, az em- Plre-motívumokkal ékes, monumentális térhatású könyvtárban megmaradt né­hány közékor! kézirat, a későbbi korokból kézzel fes­tett, pergamenre nyomét! ősnyomtatványok. A kép­tárban németalföldi, olasz és osztrák mesterek mű­veit őrzik. A kincs­tárban Mátyás korából szár­mazik a legrégibb kehely. A könyvtár bejáratának lépcsőjéről a középkori szűk várudvarba jutupk. Nem­csak oltalmazója volt ez a védőknek, hanem temetője is. Egy látogatás csak arra elég, hogy érdeklődést kelt­sen az emberben a szépsé­gek újbóli megcsodálására. Ezért van, hogy a Qyőr- Sppron megyébe érkező ven­dég — még ha többszer járt is itt —, elsőnek a pannon­halmi kincseket óhajtja megtekinteni­— Nyolcezerért — mond­ta a sógorom. — Nyolcért? — kérdezte az öreg. — Az is pénz? Anyám evőkanállal locsol- gatta a sülő kgcsa hátara a zsírt, s nevetett. Apámék jól megvannak, mind a ketten nyugdíjban. Ami kell a házban, ház körül, apránként mind meg­vették. Apám most a víz­vezetéket tervezgeti; fárasz­tó a vízhordás a . kútról. Apám negyvenkét évig nem gondolt a szívére, és az most rossz. Ha elsétál az öreg a kultúrhúzba, tv-t néz­ni, viszi a pitromintet, ki­csi, fehér, kámforizű tablet­tákat dugdos a nyelve alá. De jól megvannak. Mikor már a levest kana­laztuk, apám azon kezdett tűnődni, vajon milyen az a bor, amit „testes”-nek hív­nak? — Erős — mondta a só­gorom. — Jó erős. — Jó erős? — Apám elé­gedetlenül méregette a do­cens-vöt. — Sok bor jó is, erős is. Melyik „testes”? — Núgy gond — nevet­tem. — Olvastam valahol ezt a szót. Jó otthoni közérzetemhez ez is hozzáad: apám beül a nagy szobába, fotelba ül, ol­vasgat. Ilyesmi is tartozik a szép jelenhez. Apám el is alszik néha olvasás közben. De így jó, mert nagyön so­káig nem ült fotelben, nem olvasott, el se aludhatott. A telepi konyhában hencser állt a tűzhely mellett, arra néha ledőlt, cementporosan is, de edény zörgött, varró­gép zúgott, kántálva olvas­A szűkös lakáshelyzet megoldására kidolgozott 15 éves építési terv első har­mada véget ért. Miként szer­te az országban, Szaboles- Szatmár megyében is ez idő algtt vett lendületet g ma­gánerős lakásépítés- Rózsi Istvánt, a megyei tanács vb. osztályvezetőjét, a megyei iakásépítésszervező bizottság elnökét arra kértük; tájé­koztasson bennünket a má­sodik 5 éves terv e vonat­kozású megyei eredményei­ről. Mi a jellemző az utóbbi 5 év alatt épült laká­sokra? :— Az a 9600 lakás, amely 1960 óta magánerőből épült meg a megyében, lényegesen kulturáltabb a korábbiaknál. Fokozatosan eltűnnek a nyeregtetős, építészetileg igénytelen lakások, helyüket a tömb alakú, sátortetős, zö­mében kétszobás, összkom­fortra alkalmas családi há­zak váltják fel. örvendete­sen emelkedett a magán­építkezést segítő OTP-hitel összege: néhány esztendő alatt az évi 15 millióról 44 millió forintra nőtt. Talán tízezernél is több lakás épült volna meg az említett idő­ben, ha nem bénítják a? ak­ciót kezdetben a szabol­csiaknak kedvezőtlen típus­tervek. A tervező irodával közösen segítettünk ezen: 8 olyan tájjellegű típuster­vet dolgoztunk ki, amely messzemenően figyelembe veszi a sajátos igényeket és az anyagi lehetőségeket. Nemcsak a lakások nagyobb alapterületét tartottuk szem előtt, hanem az anyagszük­ségletet is. Ezért olyan tí­pusterveket ajánlottunk, amelyek a kő-, vagy beton­lábazatra tégla, vertfal, vagy vglyogfal felhúzását tették lehetővé- „Megnőtt" ezekben a lakásokban a konyha, az éléskamra alapterülete, amely egyáltalán nem mel­lékes szempont a falusi csa­ládok esetében. tűk a leckét: nem igen ál­hatóit, Apámék szegények voltak, munkások, a gazda­sági válság idején munka- nélküliek. Ez elmúlt, nyom­talanul, a szép jelen fotel­lal, alvással, derűvel jó. Sógorom a szemüvegét igazgatta: — Talán a sűrű, olajos bort mondják testesnek. — Később nekem mondta: — Szigmát különben én is ven­nék, azt mondják, isteni. — És miért ne legyen? Semmi Ok az árán fenn­akadni. — isten ments — hunyor­gott felém az apám. — Fenn ne akadjunk az árán. Mi­kor már csak a tv hiányzik. — Kelleni bizony kellene — mondta az anyám. — Itthon ülünk. Apámék szegények vol­tak. Minket kitaníttattak, öregségükre lett meg a ház­hely, aztán a ház. Sokára változott meg az életük, de végre annyira megváltozott, hogy a réginek nyoma sincs. Tv-t készültek venni akko­riban, részletre. Deltát aján­lottam a Horizont helyett, vagy Szigmát. Az náluk nyplcezernél többe kerül, mert tetőantenna nélkül nincs jó vétel. Apám a savanyúságért nyúlt, a kacsasült fölött akarta átemelni a csalamá- d?s tálkát. Közben könyök­kel meglökte a poharát, a pohár feldőlt, a bor hosz- szan kanyargó tócsává te­rült szét a műanyagterítnn, amivel anyám mindig lebo­rítja az abroszt. — Keresztelő lesz — néz­tem a húgomra. A borpatak eleje felé kanyargóit. Úgy véljük: más gátló tényező is volt. Például a telekhiány.- — Valóban, De ez nem­csak nyíregyházi probléma. A sokféle telekosztási mód nemcsak a falvak ösztönös terjeszkedéséhez vezetett, hanem összekuszálta az egész kérdéskomplexumot. Indokolatlanul nagy kertes Udvarok, foghíjas telkek alakultak ki a települése* központjaiban, ugyanakkor a művelésre alkalmas terüle­tek rovására terebélyesedtek a falvak. Két éve e tartha­tatlan állapot felszámolása első mozzanataként felmér­tük a megye telekheiyzptét, hogy a belterületen lévőket az építkezni szándékozók rendelkezésére bocsássuk. Több, mint 25 ezer beépítet­len telket „fedeztünk fel”. Igaz, megvan a mód rá, hogy ezeket az üres telkeket építkezés céljára adjuk át, ha a tulajdonqs — felszólí­tásra — két éven belül sem hajlandó ott építkezni. Eh­hez azonban olyan költséges kisajátításra van szükség, amely meghaladja a helyi tanácsok erejét. Igénybe vehető ugyan OTP-hitel a kisajátításhoz, de az veszé­lyes eladósodáshoz vezetne. Országos gond: valamilyen úton-módon, köllségvetési- leg kellene nagyohb lehető­séget adni a tanácsoknak a kisajátításra, melynek nyo­mán tovább szélesedhetne a magánerős építkezés. Ugyan­ilyen, magasabb fórumokat érintő feladat a legszüksé­gesebb közművek megte­remtése a kialakítandó tu, lakóhelyeken. Ez legtöbb­ször meghaladja a helyi közigazgatási szervek erejét. Nyíregyházán és a von­zóbb járásszékhelyeken egyre nagyobb az igény a házhelyre és egyre szerényebbek a lehetőse, gek. — Ez érthető is. A mi feladatunk, hogy rugalma­san segítsünk. Látszólag a Ezzel reagáltam azonnal a kis balesetre, s ettem volna tovább. Semmiség. Egy de­ci furmint. Apám vissza­húzta a kezét. Anyám fel­nézett a tányérjából, letette a villát. Mozdulatlanul ül­tek egymás mellett, velünk szemben. A kisfiú felviho­gott a húgom mellett. Aztán apám ráhajolt a műanyagabroszra, és csü­csörített szájjal szívni kezd­te a tócsát. Anyám is oda­hajolt gyorsan, hogy segít­sen neki- Pedig anyám nem szereti a bort; egy kortyot ha iszik velünk, koccintás­kor. A fejük búbját láttam, s apám majdnem kopasz volt, anyám fel tűzött haja ősz. Apám koponyája szik­kadt csont a száraz bőr alatt, anyám hajának a szí­ne, mint a hamué. Nem tudom, mondtam-e valamit? Hogy van még bor az üvegben, hagyják? A húgom rámeredt az öregek­re, sógorom hirtelen a tá­nyérját nézte mereven. Le­het, hogy semmit se mond­tam. A nedves foltot anyám feltörülte ronggyal, aztán kínálta a sültet. Lehet, hogy semmit se mondtam. Ebéd után intettem a só­goromnak. Kimentünk a kertbe. — ötezrem van — mond­tam. — A többit neked kell kiizzadni. Egy hét múiya álljon a szobájukban az a rohadt Szigma. Fuldokolva támaszkodtam a kútháznak. Apámék na­gyon sokáig voltak szegé­nyek. Most mindenük meg- vgn. Következő vasárnap kivittük nekik a tv-t, örül­tek neki. községrendezési tervek aka­dályozzák a belterületi épít­kezést : csak emeletes ház építhető, s csak a megits to­rozott típusoan, stt.. A te­lekrendezés sqrán felkutat­juk: melyek azpk a helygk, ahoyá a következő másfél­két évtizedben állami léte­sítmények ngm 'épülnek; s ezekpt az építkezni szándé­kozók rendelkezésére bo­csátjuk. Nyíregyházát ilyen szempontból 11 körzetre osztottuk, az új lehetősége­ket fokozatosan tárjuk fel, melynek már konkrét ered­ményei vannak. Ugyanakkor Kisvárda és Mátészalka bel­területén úgynevezett tömb­belsőket alakítunk ki a tele­pülésközpont - aránytalanul terjengős kertjeiben. Hason­ló módon lesz lehetőség, új Utcák nyitására más járás- székhelyeken is. Persze, ez nem megy máról holnapra, türelemre van szükség. Egy bizonyos: a korábbi, alka­lomszerű településrendszert mindinkább tudományos aiapra helyezzük, hogy zár­tabbak, esztétikailag kelle­mesebbek legyenek a falusi utcasorok, ugyanakkor kul­turáltabbak a lgkáspk. Csak közbevetőleg: e célt sztil­álja a Yízpiűépítés széiasp- ése a megyében. várható-e javulás az anyagellátásban? — Amikor megalakítot­tuk a megyei lakásépítés­szervező bizottságot, egyik feladatául azt szabtuk: koordinálja az építkezések­ben résztvevő szervek, vál­lalatok, intézmények mun­káját. Hitelnyújtással, anyag- és kivüelezőkapaci- tás biztosításával lehet ezt elérni úgy, hogy az erőket o3a koncentráljuk, ahol na­gyobb az érdeklődés a ma­gánerős építkezések iránt. ESdig jórészt egymástól kü­lön dolgoztak az említettek, ami olykor fonákságokhoz vezetett. Úgy véljük, há az elhatározásból valóság lpsz, — s a járásoknál is megala­kulnak a társadalmi bizott­ságok — némi enyhülés az anyagellátásnál is mutatko­zik. Megemlítem: az idén már 20—25 építési napot szerveztünk a megyében, ahol a lakosság elé tártuk a lehetőségeket a családi házak, társasházak építésé­ben. Tovább folytatjuk e2t a felvilágosító munkát, mert. látjuk: szívesen fogadják az érdekeltek. , Mi épül a Harmadik 5 éves tervben? — Az 1100 állami lakás mellett Szabolcs-Szatmárban tizennégyezer lakást kell megépíteni a lakosság ere­jéből, OTP-kölcsönök segít­ségével. Ennek jelentős há­nyada kertes családi lakás, de 700 többszintes, társas­házat is szeretnénk megépi- tetni magánerőből. Remél­jük, ezekből már nemcsak Nyíregyházára jut, hanem az erősen falusias járásszékhe­lyekre, de a nagyobb közsé­gek centrumába is. Termé­szetesen 14 ezer lakás meg­építése az eddiginél jobb szervezést, az illetékes taná­csi és vállalati szervektől nagyobb rugalmasságot kö­vetel meg. Angyal Sándor Bor Ambrus: Szép jelen ORSZÁGI Á R Á S O N: Századok kincsének őrizőie A pannonhalmai apátság látképe a vasútállomás felől. 1*M. májas IS.

Next

/
Thumbnails
Contents