Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-07 / 107. szám
Cikkünk nyomán 9 9 Öntözéses szakmérnököket! Segít a minisztérium A Kelet-Magyarország április 29-i számában cikket avattak Debrecenben Sepsi Miklós, a íiszavasvári Munka Tsz főagronómusa O vörös diplomát kapott közölt „Maratoni várakozás” címmel. A cikkben foglaltak a valóságnak megfelelő súlyos helyzetet mutatják be, ami a megyei rendelő- intézet szemészeti ellátásában bekövetkezett. Előzménye ennek, hogy a rendelő- intézetből két szemész szakorvos eltávozott, és a fehér- gyarmati rendelőintézet szemész főorvosát kértük! meg, vállalja el a nyíregyházi szakrendelést, aki ennek a kérésünknek készséggel eleget is tett. Egymagában azonban a mintegy 250 ezer lakosú terület ellátását nem tudja teljesíteni. Segített ebben a munkában egy ideig a megyed kórház szemészeti osztálya is, de folyamatosan nem tudják végezni ezt a munkát is. A bekövetkezett kedvezőtlen helyzetet jelentettük az Egészségügyi Minisztériumnak, s a cikk megjelenése után történt telefon- beszélgetésünk során közölték!, hogy rövid időn belül egy orvost a kórházhoz, egyet pedig a rendelőintézethez ki fognak küldeni. Reméljük, ez az intézkedés megoldja a fennálló problémát Megyei tanács vb egészségügyi osztálya dr. Moskovits Károly megyei főorvos * 48 MEGJEGYZÉS: Fegyelmi és a háttere A rakodási munkák „... olyan nagymérvűek hogy napi 12—14 órát vesznek igénybe, s igen sok esetben éjjel is kell végezni kirakodást, ugyanakkor reggel... munkába állni. így igen sok esetben éjjel-nappal, folyamatosan kell dolgoznunk. A munkabéreket... sem reálisan... fizetik ki.’’ A levelet a Baktalóránt- házi Vegyesipari Ktsz héttagú brigádja írta. A panaszosok egyöntetűen vallják: „A folyamkavics rakodásáért korábban mázsánként 48 fillért fizettek, aztán 25 fillért, majd amikor szóltunk, 28 fillért. Ha sok a túlóra, levonnak belőle és nem számolják el a tízszázalékos bérpótlékot sem.’’ Ilyen előzmények után két esetben tagadták meg az éjszakai kirakodást, amiért fegyelmit kaptak. Az első esetben ketten szóbeli feddésben, ketten pedig elnöki figyelmeztetésben részesültek. Mindannyian sérelmesnek tartják, mert az éjszakai munkát megelőzően már ledolgozták a tizenkét órát és előző nap is — a napi munka után — végeztek éjszakai rakodást. Fáradtak voltak, azért nem vállalták. Második esetben is elsősorban a fáradtságra és a helytelen bérezésre hivatkozva nem vállalták az éjszakai munkát. Újabb fegyelmi eljárás... Az ügy tovább bonyolódik. Bodnár Sándor elnök szerint a rakodómunkások megkapják a törvényesen biztosított bért, a túlórákat is rendesen kifizetik. Az órabéres munkákra megkapták a tízszázalékos pótlékot. „Az igaz, hogy az órák számából levontunk, mert a jelenléti ívre azt is ráírták, amikor felf esítménybérben dolgoztak. Az is igaz, hogy a kötbér elkerülése miatt idegen munkásokkal rakattuk ki az árut, és azoknak többet fizettünk.” Érvek és ellenérvek, tisztázatlan problémák. A rakodómunkások munkaköri kötelessége, hogy az érkező árukat kirakják és elszállítsák. De vajon lehet-e őket arra kötelezni, hogy naponta, huzamosabb ideig a 12 órán túl is dolgozzanak? Még akkor sem, ha ezért külön, teljesítménybért is kapnak. Az elnök és a vezetőség a szövetkezet érdekeit védi: nem akarnak kötbért fizetni, s kötelességük, hogy megakadályozzák a jogtalan bérkif i zetéseket. De mindezt emberséggel kell megoldani, csak közös akarattal lehet egyenlő nevezőre jutni. — t* Két hónap múlva szakmunkássá lesz Piros László és Balogh Gyula. A Nyírbátori Vasipari Vállalat fehér- gyarmati üzemében dolgoznak. Festik a 30 méter magas térvilágító tornyokat. Ebből 5 darab készül a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek részére. Foto: Hammel J. Pénteken délben jelentős esemény színhelye volt a Debreceni Agrártudományi Főiskola: először kaptak diplomát szakmérnökök a felsőfokú szakoktatási intézetben. Két esztendővel ezelőtt kezdte meg tanulmányait az a 28 mezőgazdasági szakember, aki hosszab- rövidebb ideje a mező- gazdasági nagyüzemekben dolgozik, vállalatoknál, intézményeknél, tanácsoknál tölt be az öntözéssel és vízgazdálkodással kapcsolatos fontos munkakört. A diplomadolgozat megírása, valamint a vizsgák sikeres befejezése után kapták meg az öntözéses szakmérnöki diplomát. Radnóczi Ferenc, az Agrártudományi Főiskola rektorhelyettese köszöntötte a végzett mezőgazdasági szakmérnököket a diplomakiosz- tó ünnepségen. — A mostani diplomakiosztó ünepséggel határkőhöz érkezett főiskolánk — mondotta, nemcsak általános mezőgazdasági mérnököket, hanem specialistákat képez. Külön figyelemre méltó az a tény, hogy a végzett szakmérnökök öntözéssel foglalkoznak, A víz életet jelent. Különösen azt jelenti az öntözés ezen a vidéken, ahol a legkevesebb ' csapadék hull, ahol a legnagyobb az aszály. Soha ne feledjék el, hogy mezőgazdasági termelésünk igen fontos feltétele a víz. Gazdálkodjanak vele, egyengessék az útját, vezessék el oda, ahol megmenti az életet és új életet ad. Ezután ünnepélyesen átnyújtotta a diplomát a végzett öntözéses mérnököknek. Sepsi Miklós, a tiszavasvári Munka Termelőszövetkezet főagronómusa vörös diplomát szerzett. Szabolcs-Szatmár megyéből még rajta kívül a következők kapták meg az öntözéses szakmérnöki diplomát pénteken Debrecenben az Agrártudományi Főiskolán: Ádám Miklós, a Mátészalkai Járási Tanács főagronómusa, Józsa Endre, a Nyírségi Kutató Intézet kutatója, Dóka László, a tiszaeszlári Petőfi Tsz főagronómusa, Lengyel Károly, a vállaji Rákóczi Tsz főagronómusa, Mester István, a Tiszalöki Járási Tanács főagronómusa, Mészáros Károly, a Nyíregyházi Magyar Nemzeti Bank műszaki főelőadója. A tanárok és a végzett hallgatók gratulációja elsősorban Sepsi Miklósnak szólt, aki vörös diplomát szerzett. A szerény, halk szavú fiatalember, aki második diplomáját kapta meg pénteken annak a falunak a szülötte, ahol most a Munka Tsz főagronómusa. Debrecenben a főiskolán szerzett korábban általános agrár- mérnöki diplomát, s nyomban utána falujába ment dolgozni. Munkájáról, tervéről így nyilatkozott: A fejlett, korszerű mező- gazdaságnak szerves része az öntözés. Enélkül nem lehet eredményesen, egyre nagyobb hozamokkal és átlagokkal gazdálkodni. A Keleti Főcsatorna egyik ágának hasznosításával jelenleg 200 holdon folytatunk öntözéses gazdálkodást. A kertészet rendszeresen mesterséges esőt kap. A vízágyúk most is szórják a növényekre a vizet, hiszen a tavaly ősz óta tartó rendkívüli időjárás a mostani májusi kánikulai hőséggel folytatódik. Sokat tanultunk a szakmérnöki képzés alkalmával. Bizonyára hasznosítani is tudjuk s személy szerint én is. A tervünk meg is követeli a nagyobb tudást és hozzáértést: elképzeléseink szerint néhány esztendő múlva 600—800 holdra szeretnénk növelni az öntözött területet. Ehhez még egyet feltétlenül meg kell említeni: nemcsak többet, jobban, hanem olcsóbban is akarunk termelni. Szűcs Lajos Marika és fesivérci Marikát péntek délelőtt hozták be Gulácsról a Nyíregyházi Gyermekvédő Intézetbe. Szőkésbarna, vézna lányka, csontjai szinte átsütnek bőrén. Értelmesen válaszolgat. Hány éves vagy? — Május 26-án leszek tizenhárom. Akkor lesz a születésnapom. Mit szoktál kapni a születésnapodra? Marika erre a kérdésre lehajtja a fejét, s csak akkor válaszol, amikor harmadszorra ismétlem. — Semmit — Soha? — Soha. Sokkal fejletlenebb, mint a vele egykorú gyerekek. Vajon hogyan élhettek odahaza? Mit ehettek? — Babot. Meg krumplit Húst? Ismét hallgat. Ettél már? — Soha. De gyakran mondja, hogy soha! És kolbászt? — Azt mi nem szerettük. Édesapám szokott enni. Nekünk nem kellett. Miért hoztak be? — Édesapám nem dolgozott sosem. Ha dolgozott valahol, mindig eljött onnan, és a pénzt levitte a Halványra. Ott lakott egy néni, annak. És ha hazajött mindig megverte édest. Szombaton is megverte. Akkor jött a csa- rodai rendőr, és igazoltatta. Ezután íratott fel édes bennünket. Aztán ma reggel értünk jöttek. Ha nem dolgozott apukád, miből éltetek? — Ebben az évben még csak négyszáz forintot adott haza. — De sokat hallhatta ezt a kis Marika! — Édes dolgozott. Házaknál, Vasnénál, meg másutt. Marika édesanyját a napokban szállítják a szülőotthonba. Ütban van a tizedik gyerek. De ezt a kislány nem tudja. Csak annyit tud, hogy az intézetben megfürödtek jó meleg vízben, uzsonnát kaptak, almát, — meg virágos ruhácskát, és játszhat a többi gyerekkel. — Olyan kockákkal... Amiből házat lehet csinálni. Nekem ilyen még sohasem volt. Megtudja, mi lesz az ebéd. Kérdezem tőle, ismeri-e a zöldborsó levest? — Nem. — És a fejével bizonykodóan int. Mire ezeket a sorokat leírom, megismerkedik vele. Kun István Világtalálkozó lesz az idei BNV ^ 36 országból érkeznek kiállítók ^ Sok technikai újdonság a szovjet pavilonban ♦ Egymillió látogatót várnak Két hét múlva nyitja meg kapuit az idei Budapesti Nemzetközi Vásár. Az előkészületekről, a BNV iránt megnyilvánuló hazai és külföldi érdeklődésről számolt be pénteken az újságíróknak dr. Vitéz András. A Magyar Sajtó Házában tartott megbeszélésen a vásárigazgató elmondta, hogy a vásár területe nem változott, viszont igyekeztek úgyszólván minden talpalatnyi helyet hasznosítani, mivel a kiállítók száma megnövekedett. — Az idén 36 országból érkeznek kiállítók a BNV-re, s a külföldi résztvevőknek, illetve a BNV-n képviselt országoknak a száma évről évre 35—40 között kezd állandósulni. Néhány ország kereskedelmi körei két-három évenként neveznek! be a BNV-re, s közben új kiállítók is jelentkeznek. Ezúttal új kiállítók: Burma, Mongólia, Szíria, Tunézia és Spanyolország. A BNV ma már joggal nevezhető világtalálkozónak, mivel az európai országokon kívül számos afrikai, közel-keleti, sőt még távolabbi, tengerentúli országok kereskedelmi körei is képviseltetik magukat Sok technikai újdonságot tár majd az érdeklődők elé a Szovjetunió és a többi szocialista ország kiállítása. — A BNV rendeltetésének megfelelően mindinkább az ország külkereskedelmi érdekeit kívánja szolgálni. A kiállításra küldött magyar ipari termékek nagy többsége olyan lesz, amely a külkereskedelmi vállalatok exportkínálatához tartozik. Ugyanakkor a külföldi kiállítók is egyre körültekintőbben veszik figyelembe a magyar népgazdasági igényeket, a beruházási terveket és áruik túlnyomó része ipari felhasználásra szolgál. A tavalyi BNV-n mintegy egymilliárd devizaforint értékben jöttek létre export—import üzletkötések, de számos, a vásáron megkezdett kereskedelmi tárgyalás csak később realizálódik szerződéskötéssel. Ezúttal is úgynevezett szakmai délelőttöket rendszeresítenek, hogy a kereskedelmi és ipari szakemberek a délelőtti órákban zavartalanul tárgyalhassanak és tanulmányozhassák a kiállítások anyagát. A szombatokat és vasárnapokat, illetve az utolsó hétfői napot kivéve tehát a nagyközönség csak délutánonként 2 órától látogathatja a vásárt. A nagydiákok, a középiskolások és ipari tanulók szervezetten, tanáraik vezetésével szemlélhetik meg a pavilonokat. A hazai és külföldi technikai újdonságok széles k>rű megismertetését szolgálja a vásáron ismét sorra kerülő és az eddig'éknél nagyobb szabású nemzetközi műszaki könyvkiállítás is. A technikai szakemberek tapasztalatcseréjét szakmai előadások egész sorozata egészíti ki, az előadások színhelye a Techn ka Háza lesz. — A magyar gyárak szinte már hagyománynak’ tekintik, hogy első alkalommal a BNV-n mutassák be újdonságaikat. A magyar és a külföldi ipar legfrissebb termékei sok érdeklődőt vonzanak és ezt jelzik a műszaki napok jegylgtnylé- sei is, amelyet nem is tudunk teljes egészében kielégíteni. Évente általában 900 000—1 000 000 látogató szokta felkeresni a BNV-t és az előjelek szerint ez a szám ez évben sem csökken majd — mondta befejezésül dr. Vitéz András. Restaurálják és hasznosítják a nagy káliéi „Inségdomhot“ Ankét a helyszínen A nagykállói járási és községi párt, tanács és Hazafias Népfrontbizottság pénteken délután ankétot rendezett az „Inségdomb” mellett a domb helyreállításáról és hasznosításáról. Nagykállóban ugyanis egy különleges formájú, 15—16 méter magas domb emelkedik a volt Kállay-kuria parkjában. A nép „Inség- domb”-nak nevezte el. Az biztos, hogy nem természetes képződmény, hanem emberi munka terméke. Keletkezése nem teljesen tisztázott. A hagyományok szerint a község valamelyik földesura hordatta össze az egyik Ínséges évben: írásos emlékek is vannak arról, hogy 1780-ban ár- és belvíz sújtotta a községet, s a lakosság Kállay Ferenchez fordult segítségért. Az gabonát kölcsönzött a népnek, s a kamatban pedig kastélya parkjában felépítette a dombot. Valószínűnek látszik, hogy a domb egyben a korabeli építkezési szokások szerint a kilátó szerepét is betölthette. Az ankét részvevői — már korábbi tervezgetések alapján — megállapodtak abban, hogy a dombot nagyarányú társadalmi összefogással, és viszonylag kevés anyagi hozzájárulással restaurálják és alkalmassá teszik nyári kiránduló és szórakozó hellyé. Előzetes számítások szerint mintegy 2500 köbméter föld megmozgatásával három méterrel megemelik, oldalát gyeptéglázzák, s tetejére kilátót, mellé borkóstolót és táncteret építenek. Másfél holdas parkját rendbehozzák, felújítják, bekerítik és kerti padokkal látják el. Minden törekvésük az, hogy a ma még elhanyagolt állapotban lévő községrészt olyanná varázsolják, ahol nemcsak a helyi és környékbeli dolgozók pihennek, szórakoznak majd, hanem az országjáró és külföldi vendégek is szívesen megfordulnak. A megbeszélés után megkezdődött a helyreállítási munka is. A társadalmi munkát a jelenlévő párt, tanács, társadalmi szervek vezetői — köztük Csepelyi Tamás, járási pártbizottsági első titkár — kezdték meg. h. I. 1966. május 7.
