Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-06 / 106. szám

Nasszer és Tito tárgyalásai STOCKHOLM: Csütörtökön Stockholm­ban megnyílt a szocialista internacionálé X. kongresz- szusa. A május 8-ig tartó kongresszuson részt vesz­nek a nyugat-európai, ázsiai, tfrikai és amerikai szoci­alista és szociáldemokrata pártok képviselői. KAIRÓ Jan Pudlak csehszlo­vák külügyminiszter-helyet­tes Kairóban tartózkodik Novotny elnök látogatásának előkészítésére. A csehszlo­vák államfő november ele­jén érkezik négynapos hi­vatalos látogatásra az EAK-ba. DJAKARTA A Berita Yudha című ka­tonai lap közlése szerint a katonai rendőrség elfogta Az-had t. Sukarno egykori j «zövetkezeti miniszterét. Achadi — a hírek szerint — Djakarta egyik külvárosá­ban rejtőzködött. Suharto tábornok hatalomra kerülé­se után több miniszterrel együtt őt is letartóztatták, de Surachman öntözésügyi m niszterrel együtt sikerült megszöknie a börtönből. A katonai rendőrség május 3-án vette őrizetbe ismét. JERUZSÁLEM Csütörtökön Jeruzsálem­ben az egyetemi diákság Összeütközésbe kerV.lt a rendőrséggel egy heves Adenauer-ellenes tüntetés során. Ez már a harmadik a volt nyugatnémet kan­cellár hétfői érkezése óta. Kétszáz rendőr igyekezett gumibotjaival szétoszlatni a jeruzsálemi egyetem körül összegyűlt mintegy ezer diá­kot. Legalább tizenöt diák megsebesült. MOSZKVA A japán írószövetség meghívására háromtagú szovjet íróküldöttség uta­zott Tokióba. A küldöttség­ben van Mihail Solohov családjával, K. Voronkov, a Szovjet írószövetség titkára, V. Kotki, a Szovjet írószö­vetség nemzetközi bizottsá­gának felelős titkára. A kül­döttség három hetet tölt Ja­pánban, meglátogatja az or­szág több városát, találko­zik japán írókkal. GENF Csütörtökön a leszerelési értekezlet 262. ülésén Ni­géria, Nagy-Britannia és kanadai küldöttek szólaltak fel. Az ülés után a küldött­ségek vezetői találkoztak U Thant ENSZ-főtitkárral az ENSZ genfi székhelyén rendezett fogadáson. A kon­ferencia jövő kedden tartja a nyári szünet előtti utolsó ülését. Kairó, (MTI): Nasszer elnök és az Egye­sült Arab Köztársaságban tartózkodó Tito jugoszláv el­nök szerdán folytatta meg­beszéléseit. A szerdai tanácskozások után Megid Farid, az EAK elnöki irodájának főtitkára közölte, hogy a két államfő megvizsgálta, milyen követ­kezményekkel jár Francia- ország elhatározása, hogy kivonul a NATO közös ka­tonai parancsnokságából. Nasszer és Tito egyetértett abban, hogy De Gaulle dön­tése Franciaországot köze­lebb viszi a világpolitikai el nem kötelezettség felé és reményt nyújt az EAK, Ju­goszlávia és Franciaország kapcsolatainak további ja­vulására. San Remo, (MTI): Az FKP és az OKP kép­viselői a közelmúltban két­napos találkozón vettek részt az olaszországi San Remóban. A francia kül­döttséget Waldeck Rochet, az FKP főtitkára, az olasz delegációt pedig Luigi Lon­go, az OKP főtitkára ve­zette­Rochet az Humanitében megjelent nyilatkozatában hangoztatta, hogy a megvi­tatott kérdésekben, egyebek között a vietnami háború problémáját, az európai biztonságot és a Közös Pia­cot illetően nézetazonosság nyilvánult meg. Mindkét párt ismét elítéli az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját és felszólítja a Róma, (MTI): Szerdán este Torinóban Taraszov szovjet gépkocsi­ipari miniszter és Valletta professzor, a FIAT-művek tiszteletbeli elnöke aláírta azt a megállapodást, amely­nek értelmében a FIAT gép­kocsigyárat épít a Szovjet­unióban. A két fél együtt választja ki a gyártandó gépkocsi modelljét, közösen tervezi és szervezi meg a gyártást. Az új üzem tel­jes működésében naponta 2000 gépkocsit állít majd elő. Az egyezmény jelentősé­Az alexandriai egyiptomi — jugoszláv tárgyalások szerdai ülését követően a közös kommüniké megszö­vegezésére bizottságot alakí­tottak, amely megkezdte munkáját. Nasszer és Tito következő tanácskozására ma kerül sor: a két államfő az EAK és Jugoszlávia kap­csolatainak fejlesztéséről tárgyal majd. Csütörtökön, a tárgyalások szünetében a két elnök ellátogatott a Felsza­badulás tartományba, ahol megtekintette a sivatag ter­mőre fordításának munká­latait és az El-Zafer kör­nyékén telepített szőlőket, va­lamint a mezőgazdasági mun­kások számára nyitott egész­ségügyi és szociális közpon­tokat. kommunistákat és a béke összes híveit, hogy erősítsék szolidaritásukat a függet­lenségért és békéért küzdő Vietnami néppel. A felek kifejezték eltökélt szándé­kukat, hogy küzdeni fognak a nyugati és keleti orszá­gokat egyaránt magába fog­laló európai biztonsági rend­szer megvalósításáért. Longo a találkozóról szó­ló nyilatkozatában elmon­dotta, hogy a két párt az európai problémák vizsgá­latakor részletesen elemezte a Közös Piaccal összefüggő kérdéseket. Igen fontos — hangoztatta továbbá az OKP főtitkára, — hogy az európai országok új gazda­sági politikai és kulturális kapcsolatokat alakítsanak ki egymással. gét mutatja, hogy a Szov­jetunióban a személygépko- csj-termelés évente mintegy 200 000 egység, az új üzem egymaga több mint 600 000- ret gyárt majd. A FIAT- művek évi termelése jelen­leg valamivel meghaladja az egymillió egységet, azaz a Szovjetunióban felépíten­dő gyár e mennyiség mint­egy 60 százalékának megfe­lelő tömegű gépkocsit fog előállítani. Rómában úgy tudják, hogy az 1970-ben véget érő ötéves terv idő­szakában az új üzem ter­melése 300 000 gépkocsira fut fel. Nagy találgatások, jóslá­sok előzték meg az SZKP XXIII. kongresszusát a nyu­gati politikai és sajtóberkek­ben. A számítások ellenére a kongresszus sem a nem­zetközi munkásmozgalom­ban, sem a Szovjetunió bel­ső életében nem hozptt szenzációs fordulatot, viszont a józan várakozásoknak megfelelően nagy figyelmet szentelt a belső feladatok­ra, mindenekelőtt a kommu­nizmus építésére, a szovjet állam gazdasági erejének gyarapítására, az életszínvo­nal emelésére. Már a Köz­ponti Bizottság beszámolója és annak vitája is foglalko­zott az időszerű gazdasági tennivalókkal, majd külön napirendi pont keretében tárgyalták meg a szovjet népgazdaság 1970-ig szóló új ötéves tervének irányelveit. Az új szovjet ötéves nép- gazdasági terv — sorrend­ben ez a nyolcadik — főgon­dolata: a tudomány és a technika vívmányainak sok­oldalú felhasználásával biz­tosítani az egész társadalmi termelés hatékonyságát, a munkatermelékenység növe­kedését, az ipar és a mező- gazdaság számottevő fejlő­désével elérni a nép élet- színvonalának lényeges emelését. Bár a tervezett számszerű fejlődés tcbb vonatkozásban elmaradt az SZKP-program és más do­kumentum adatszerű célki­tűzéseitől, mégis felemelő, nagyszabású perspektívát körvonalaznak a XXIII. kongresszuson elfogadóit irányelvek. Szándékosan nem ismételjük az irányel­vekben rögzített számokat, a fejlődés aránya meglepő. Az új ötéves terv köz­pontjában vitathatatlanul a kommunizmust építő szovjet ember áll a maga sokrétű anyagi és kulturális szük­ségleteivel. Az egy főre jutó reáljövedelem körülbelül 30 százalékkal növekszik, vagyis gyorsabb ütemben, mint az előző hétéves terv éveiben. A munkabérek emelésén túl a szovjet emberek egyéb pénzbeli juttatásai és ked­vezményei (táppénz, segé­lyek, nyugdíjak, ösztöndíjak, ingyenes oktatás, orvosi el­látás sib.) a társadalmi fo­gyasztási alapok növekedé­sével további 40 százalékkal emelkednek. Nem lebecsül­hetnek ezek a közvetett jut­tatások, hiszen a munkások és alkalmazottak átlagbéré­nek mintegy 35 százalékát tették ki már 1965-ben. öt év alatt 30 százalékkal több lakás épül, mint 1961—1965 között. Ezzel 65 millió em­ber lakáshelyzetének javítá­sát, új házba költöztetését biztosítják. A lakásínséget persze ez a nagy program sem oldja meg. teljesen. To­vább keresve a megoldás módozatait, egyebek között három-négyszeresére növe­lik a szövetkezeti lakás- építkezések arányát. A szovjet emberek kultu­rális ellátása is tovább ja­vul. öt év alatt hétm llió­val növekszik a közép- és felsőfokú szakemberek szá­ma, ami az előző öt év ered­ményeihez mérten 65 száza­lékos emelkedést jelent. Lé­nyegében megvalósul a 10 osztályos tankötelezettség. A kulturális szívónál emelé­sét, a dolgozók pihenését egyaránt szolgálja az ötna­pos munkahét bevezetése. Vagyis az új ötéves terv időszakában rendszeresítik a heti két szabadnapot, 41 órás munkaidővel. Az új ötéves szovjet nép­gazdasági terv számszerű célkitűzései, arány »i szintén figyelembe veszik |z élet- színvonal tervezett gyors ütemű emelését. A mezőgaz­dasági termelés növekedési üteme például közelebb ke­rül az iparéhoz. Az iparon belül minimálisra csökken a termelőeszközöket előállító és a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok fejlesztési ütemének különbsége. Mind­ezzel már az 1966, évi szov­jet népgazdasági terv is reálisan számol. Az idei be­ruházások átlagosan 6,4 szá­zalékkal növekednek (az öt­éves terv időszakában 47 százalékkal), ezen belül a mezőgazdaságé 15,6, a gép­iparé 13, a könnyűipar be­ruházásai pedig 22 százalék­kal emelkednek 1966-ban a tavalyi szinthez képest. Öt év alatt a fogyasztási alapok 36—39 százalékkal növekednek az előző öt év­hez hasonlítva. Gyorsan nö­velik a tartós fogyasztási cikkek gyártását. A tv-ké- szülékek gyártása több mint kétszeresére, a hűtőszek­rényeké több mnt három­szorosára, a személygépko­csi-gyártás csaknem négy­szeresére növekszik öt év alatt. (Korszerű személy­gépkocsi-típusok gyártását kezdik meg nyugati — való­színűleg Fiat — licenc alap­ján). A mezőgazdaság a ha­lászati, illetve az élelmiszer- ipar, a várható keresletnöve­kedésnek megfelelően gyor­san fejleszti a zöldség, gyü­mölcs, a hús és a fehérje tartalmú élelmiszerfélék termelését. A Szovjetunió ötéves nagyarányú műnkaprogram- ja olyan időszakban valósul meg, amikor a vállalatok széles körben áttérnek az új irányítási és anyagi ösz­tönzési rendszerre. Már az idén több élelmiszer- és könnyűipari ágazatban új feltételek között dolgoznak a vállalatok s 1968-ban be­fejeződik az új tervezési és anyagi ösztönzési rendszer bevezetése az egész iparban, így a népgazdasági terv párosítja a központi irányí­tás előnyeit és lehetősége t a társadalmi demokratizmus­sal, az egyes munkakollek­tívák anyagi érdekeltségé­vel és kezdeményezéseivel. Ezeknek az elveknek meg­felelően most először a Szovjetunió valamennyi vél-, lalata is elkészíti saját öt­éves tervét. Az új gazdálkodási elvek alapján a vállalati nyereség összegétől függő anyagi ösz­tönzési alapot hozrrk létre az iparban, az építkezése­ken, a közlekedésben dolgo­zók egyéni és kollektív ered­ményeinek díjazására. Érde­mes megjegyezni, hogy a tervezett nagyarányú bér­emelés egy részét fordítják csupán az alacsony keresetű dolgozók alapbéremelésére. A munkások és alkalmazot­tak egyéb csoportjainál a végzett munka mennyiségé­vel és minőségével arányo­san növekszik a kereset, il­letve a prémium. Az élet- színvonal emelése tehát pá­rosul az anyagi ösztönzési rendszer tökéletesítésével, a személyi érdekeltség foko­zásával. így az új ötéves terv közvetlen érdekeltséget teremt a gazdasági eredmé­nyek és az életszínvonal emelése között. Mindabból következik, hogy az anyagi jólét emelésére kitűzött fel­adatok tulajdonképpen mi­nimális programot jeleznek. Ahogyan javul a társadalmi munka hatékonysága, a ter­mékek, a gyártás korszerű­sége, s növekszik a munka szervezettsége és termelé­kenysége, úgy emelkedik majd a vállalatok anyagi ösztönzési alapja és ezzel együtt a dolgozók jövedel­me. A vállalati kezdeménye­zésekre, a helyi erőforrások és lehetőségek hasznosításá­ra ezért építhet messzeme­nően az új ötéves terv. A szovjet népgazdaság mennyiségileg gyors, minősé­gileg pedig igen intenzív fej­lődésének ötéves munkaprog­ramját vázolták tehát az SZKP XXIII. kongresszu­sán. Ez a nagyszabású terv nem csupán a kommuniz­must építő szovjet nép éle­tében rendkívüli jelentősé­gű, hanem egyben nagy hoz­zájárulás a szocializmus, a béke és a haladás erőinek gyarapításához, a marxista —len nista eszmék térhódí­tásához, világszerte. Kovács József Francia és olasz kommunisták találkozója San Remóban A FIAT autógyárat épít a Szovjetunióban Tadeusz Kostecki: vonói titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs XVI. 22. — A beszélgetést megen­gedem, természetesen, bár tekintettel a beteg állapo­tára... Már maga az a tény, hogy Sobeckit elkülönített helyiségbe íeküítték, sem sok jót jövendölt. De elég volt egy pillantást vetni rá. Kostrzewa tekintete a ki­merült arcról a beteg kör­mére siklott. Vérszegénység? A belgyógyászat nem az ő szakmája, de csak a végső esetben vinné a műtőasz­talra az ilyen állapotban lévő embert. Természetesen szó sem lehetett hosszabb beszélgetésről. Mély kimerült­ség állapota — ez volt a legszembetűnőbb. Sobecki eredménytelenül erőlködött, hogy fejét felemelje a pár­náról. — Ö... nicsalc... Kostrze­wa... Mint barát, vagy mint orvos, vagy... — Egy kicsit minden — szakította félbe gyorsan. — Na és hogy, s mint? — Életemben egyszer éreztem magamat jól... Ez a tréfa nem volt túl­ságosan meggyőző és kont­rasztként sajnálatra méltó benyomást keltettek a csak­nem áttetsző ajkai. Hátha tényleg valaki megmérgez­te... Óvatosan rátért erre a témára. — Ö... — Sobecki szem­héja megrándult. — Amikor az ember üzemi konyhán él... De, félre a tréfával... A tea... A furcsa fémes íz... Ki tudja... De lehet, hogy nem. Utóbb minden, amit a szám­ba vettem... Igen... Barbara... igen, az aki eltűnt. A név­sorból kihúzott tanú. — Le­soványodott keze céltalanul matatott a durva pokrócon. — De Golik... Ki tudja, va­jon... nem az egyetlen lánc­szem... De talán mégis... Barbara holttestének bon­colási jegyzőkönyve sem ho­zott sok újat. Koponyaalapi törés, egész testén véralá- futások, horzsolások. De azon a helyen, ahol talál­ták, macskaköves egyenet­len útburkolat volt. Autóval is elkövethették. Azonban kaphatott valami erős ütést is a tarkójára egy kemény tárggyal. Ez a két feltétele­zés lehetséges. A villamosban zsúfoltság volt, az utazás fél óránál is tovább tartott. Ujjaival tü­relmetlenül kopogott az üve­gen. Ki a csoda találta ki a villamoson való dohány­zás tilalmát? Na, végre — megkönnyebbülten szívta tüdejébe a páratelt levegőt. Újra szemerkélni kezdett az eső. ősz volt. Sietett, s az utcák zománcozott tábláit olvasgatta. Egyik cigarettá­ról a másikra gyújtott. Va­jon mit talál a helyszínen? Persze nehéz valami p.iat találni. A jegyzőkönyvek­ben minden benne van. De talán nem minden. Valami­nek lennie kellett, ami nem volt az iratokban. Itt vagyok? A névtáblát vastag porréteg fedte. Meg­nyomta a csengő gombját. Valahonnan, a kert mélyé­ről haragos morgás vála­szolt. „Emberevő bestia — jutott eszébe Zaczek nem túl finom hasonlata. — „Emberevő”. Minden bi­zonnyal láncon van. A ku­tyán kívül senki sem adott életjelt. Újra csengetett, s egy pillanat múlva még egyszer. Végre nehéz lépé­seket hallott. A kerti ösvé­nyen feltűnt egy fiatal lár tömzsi alakja. Látszott, hogy nemrég jött a város­ba: arcáról még nem tűnt el a napbarnított szin, moz­dulatai bizonytalanok vol­tak, mintha feszélyezné a túlságosan körülhatárolt kör­nyezet. Uj szolgálólány Bar­bara helyén? Tekintete gya­nakodva fúródott át a kis­kapu rácsán. — Az úr meg kihez jön? — Itthon találorp Rud- zinska asszonyt? — Aha. Rögtön... — fo­káig és esetlenül babrált a zárral. — Jöjjön hát utá­nam! — Lendületesen ki­nyitotta a kaput, hogy meg­csendült a nehéz vasszerke­zet. — Odavezetem hozzá. A ház asszonya lejött a hallba. Elegáns ruhát viselt, arca feltűnően kisminkelve, körmei mandulaszinnel csil­logtak. A gyásznak nyoma sem volt rajta. Pedig nem is olyan régen... Furcsa szerzet! A doktor ennek el­lenére udvariasan elmoso­lyodott. Az asszony jóindu­lata sok mindent megköny- nyíthet. — Milyen ügyben keres? A doktor elővette igazol­ványát, megmutatta. A nyomozás vezetésére küldtek ki, Sobecki százados helyébe. Az asszony olyan mozdu­latot tett, mintha kezet akarna nyújtani. Mégsem tette meg; a bemutatkozást könnyed fejbólintással nyug­tázta. — A férjem dolgozószo­bájában kíván berendezked­ni? — Nem tudom. Nem sze­retnék önnek gondot okozni. — Őh... — mosolyodott el szerényen — még hogy gon­dot... Ilyen helyzetben... — vonta meg vállát. — Biztosan látni akarja a szobát. — Ha megengedi. Az asszony előrement a lépcsőn. A dolgozószoba aj­taja csak kilincsre volt zár­va. Rudzinska megtorpant á küszöbön. — Itt van. De én nem szeretek bemenni ebbe a szobába. A férjem ott fe­küdt — mutatott az író­asztal mögötti helyre. — Tudom. — Honnan? Ö, igaz, hi­szen lerajzolták, megmérve minden centimétert. Nagyon pontosak voltak. Nagyon, nagyon pontosak. Cgak az eredmény... — rázta meg a fejét. — Annyi idő eltelt már azóta, és semmi sincs. Az égvilágon semmi. Az utóbbi szavak inkább kérdésnek, mint állításnak tűntek. A nyomozás állapo­ta iránti érdeklődésnek kü­lönböző indítékai lehettek. És ki tudja, hogy is áll ez a dolog az asszonnyal. — Nem mondhatnám, hogy semmi, nincs semmi eredmény — vetette oda semmi tmondóan. Rudzinska arcán röpká árny futott át. — Találtak valami nyo­mot? (Folytatjuk) Amiről az egész világ beszél: Az 8ZIÍP XXI81. kongresszusa az életszínvonalról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents