Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-31 / 127. szám
Elhangzott a vád- és védőbeszéd az Egedy—Asbólh kémperben Feldúlták az amerikai tájékoztató szolgálat épületét Hűé, Dél-Vietnam: Több száz buddhista diák megrohanta az amerikai tájékoztató ■solgálat épületét, feldúlta a helyiségeket, az utcára dob álta és felgyújtotta a könyveket és berendezési tárgyak at. Bádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat. PRAGA A Csehszlovák Kommunista párt ma megnyíló XIII kongresszusára sorra érkeznek a külföldi testvérpártok küldöttségei. Már Prágában tartózkodik Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével a magyar pártküldöttség. Hétfőn utazott el Moszkvából a Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezette szovjet küldöttség a csehszlovák fővárosba. Ugyancsak hétfőn utazott Prágába Walter Ulbricht- nak, a NSZEP KB első titkárának vezetésével a német küldöttség. DJAKARTA Az AP hírügynökség jelentése szerint a hétfőn este Djakartában a szélsőjobboldali KAPPI diákszervezet gyűlést rendezett az elegáns Hotel Indonesia tőszomszédságában. Még tartott a demonstráció, amikor ugyanennek a KAPPI- nak egy másik frakciója a muzulmán politikai szárny hívei, társaikra rohantak. Tömegverekedés tört ki. A katonák fegyverüket használták, hogy szétkergessék a kavargó tömeget, de oly szerencsétlenül, hogy két tüntető fejlövést kapott és azonnal meghalt. Fellőtték a Cape Kennedy, (MTI): Az Egyesült Államok floridai Cape Kennedy rakétakísérleti terepéről hétfőn, magyar idő szerint 15,41 órakor, útjára bocsátották a 987 kilogramm súlyú Surveyor nevű űrhajót. A pókra emlékeztető űrhajóba, amelyet Atlas-Cen- taur rakétakombináció hordoz, önműködő televízióskamerát helyeztek el abból a célból, hogy megpróbálják épségben a Holdra juttatni és segítségével több ezer felvételt kapjanak a Hold-felszínről. Havanna: A kubai hatóságok bejelentették, hogy a kubai haditengerészet egyik torpedónaszádja kubai vizeken tűzharcban elsüllyesztette a kubai emigránsok egyik hajóját, amely tüzet nyitott a torpedónaszádra. A kubai hajó legénységének három tagja megsebesült. Az elsüllyesztett hajó hat főnyi legénységéből kettőt fogjul ejtettek, négy eltűnt. Moszkva: Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Carlos Olivarez Sanchezt, a Kubai Köztársaság moszkvai nagyköveSurveyor>t A Surveyor Centaur típusú második rakétalépcsője is kifogástalanul működött, az űrhajó elvált tőle és egyelőre zavarmentesen száguld a Hold felé vezető 63 órás útján. Tizenkét perccel a fellövés után a két irányitó-an- tenna közül az egyik nem engedelmeskedett a földi rádióparancsnak: nem emelkedett ki az űrhajóból. A kísérleti terepen attól tartanak, hogy ez a zavar meghiúsíthatja a Surveyor manővereit. tét A nagykövet kérésére létrejött találkozón Podgor- nij megbeszélést folytatott Olivar ezzel. A moszkvai csapágygyárban hétfőn a dolgozók nagygyűlésen nyilvánították szolidaritásukat a kubai néppel. A munkások szónokai kijelentették, hogy a Szovjetunió és az egész haladó emberiség Kuba mellett áll és mindig kész segítő baráti jobbot nyújtani a szabadság szigete népének. Jósé Diaz, az Uruguayi Szocialista Párt főtitkára elítélte az amerikai imperializmus újabb Kuba-elle- nes lépéseit. A Budapesti Katonai Bíróságon hétfőn folytatódott az Egedy—Asbóth kémper tárgyalása. Először a technikai okmányszakértő terjesztette elő szakvéleményét azokról a feljegyzésekről, amelyek Asbóth László kémjelentései kiküldésének időpontját tartalmazzák, s amelyeket Asbóth megpróbált olvashatatlanná tenni. A bíróság elnöke ezután több iratot ismertetett, köztük több olyan személynek korábban írásban rögzített vallomását, akik betegségük miatt a tárgyaláson nem jelenhettek meg. A periratok ismertetése után a bíróság elnöke befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást. Ezután a katonai főügyészség képviselője mondta el vádbeszédét. Rámutatott, hogy az amerikai hírszerző szolgálat, a CIA rendszeres kémtevékenységet folytat a szocialista országok, köztük Magyar- ország ellen. Céljai elérésére felhasznál olyan jellemgyenge, pénzsóvár hazaárulókat, mint ennek az ügynek a vádlottal. Mindhárman súlyos bűntettekkel vádolva állnak a bíróság előtt, — mondotta az ügyész, majd részletesen ismertette az általuk elkövetett bűncselekményeket, a kémtevékenységre való beszervezésük körülményeit. Egedy Lehel és Asbóth László, beszervezésük után hazatérve, rendszeresen folytatták a kémtevékenységet, s a kapott utasítás szerint többször juttattak ki titkos írással jelentést a megadott ausztriai, illetve nyugat-németországi fedőcímre. Egedy Elemér gazdasági, politikai jellegű adatok szolgáltatására vállalkozott, s ezeket ausztriai látogatásai során Taby útján bocsátotta megbízói rendelkezésére. A kémtevékenységen kívül valamennyi vádlott devizabűncselekményeket is elkövetett. Az ügyész indítványozta, hogy Egedy Lehel bűnösségét államtitok tekintetében rendszeresen elkövetett kém- tevékenységben és jelentős értékkel kapcsolatban elkövetett, a devizagazdálkodást sértő bűntettben. Egedy Elemérét rendszeresen elkövetett kémkedésben, folytatólagosan elkövetett, a devizagazdálkodóst súlyosan sértő bűntettben és folytatólagosan elkövetett adócsalásban, Asbóth Lászlóét államtitok tekintetében rendszeresen elkövetett kémkedésben és devizagazdálkodást sértő bűntettben állapítsa meg a bíróság. A vádlottak a terhűkre rót bűncselekmények elkövetését beismerték, a kémkedés vádjával szemben érdemleges védekezést nem terjesztettek elő. Felismerték, hogy a kémkedés veszélyes, de csak saját biztonságukra gondoltak, arra nem, hogy ezzél hazájukat, népüket árulják el. Rámutatott a továbbiakban az ügyész, hogy mindhárom vádlottat nagyfokú anyagiasság, erkölcsi gátlástalanság jellemezte, s a bűntettek elkövetéséből jelentős hasznuk származott. Anyagiasságuk nem magyarázható rossz körülményeikkel, mert mindegyikük az átlagosnál jobb anyagi helyzetben élt. Az elsőrendű vádlottnál fokozottabban jelentkezett cselekményének társadalmi veszélyessége, mert mint jogvégzett embernek, sokkal inkább tisztában kellett lennie cselekménye súlyával és következményeivel. A másodrendű vádlottnál figyelemre méltó, hogy komoly élettapasztalattal rendelkező személy, aki vonakodás nélkül elvállalta a megbízatást, s elősegítette, hagy megbízói kapcsolatot teremtsenek fiával és tudomásul vette, hogy beszervezték őt. A vádlottak a bűncselekményeket saját elhatározásukból, akaratukból, minden kényszertől mentesen követték el. A beszervezésben részt vevő családtagjaik múltját ismerték, s tudhatták, hogy jót nem várhatnak tőlük. Az ügyész indítványozta, hogy mindhárom vádlottnál enyhítő körülményként értékelje a bíróság a büntetlen előéletet, a beismerő vallomást, Egedy Elemérnél és Asbóth Lászlónál az idősebb életkort. Súlyosbító körülményként kérte figyelembe venni mindhárom vádlottnál a bűncselekmények végrehajtásában tanúsított konok magatartást, az anyagi haszonszerzést a kémkedésnél, a halma- zatot, Egedy Elemérnél pedig deviza bűntett és az adócsalás folytatólagosságát. Végindítványában az ügyész Egedy Lehelre a legsúlyosabb büntetés kiszabását, mellékbüntetésül pedig teljes vagyonelkobzás kimondását kérte. Egedy Elemérrel szemben a büntetési tétel középmértékét megközelítő, Asbóth Lászlóval szemben pedig a középmértéket meghaladó szabadságvesztés kiszabását kérte. Mindkettőjükkel szemben indítványozta, hogy mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzást mondjon ki a bíróság, s a szabadság- vesztés tartamának megfelelően tiltsa el ókét a közügyek gyakorlásától. Az elsőrendű vádlott vé- dőjé kérte a bíróságot, vegye figyelembe védence beismerését. Kiemelte, hogy nagymértékben hatott Egedy Lehelre keresztapjának, Taby Árpádnak a magatartása. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy Egedy Lehel még nevelhető, jó útra téríthető, kérte, hogy kémkedési tevékenységét a harmadrendű vádlott, Asbóth László bűncselekményével arányosan ítélje meg a bíróság. Egedy Elemér védője arra hivatkozott, hogy az orvos által szolgáltatott adatok jelentős része nem szolgálati titok. Deviza- és adócsalási bűncselekményeinek egy részével kapcsolatban pedig elévülésre hivatkozott, majd védence javára további enyhítő körülményeket kért figyelembe venni. A harmadrendű vádlott védője rámutatott, hogy Asbóth Lászlónak kisebbségi érzése volt bátyjával szemben, aki lenézte falusi tanító öccsét, s Asbóth Ághy Zoltán közvetlenül is erőteljesen hatott rá, hogy rábírja a kémtevékenységre. Az utolsó szó jogán Egedy Lehel elmondotta: — Tisztában vagyok azzal* hogy cselekményemmel súlyosan vétettem a Magyar Népköztársaság ellen. Most már másképpen látom a nyugati világot, a nyugati hírszerző szervek tevékenységét, s a magyar harcosok bajtársi közössége működését. Ezek minden lehetséges ajkaimat felhasználnak arra, hogy magyar turistákat külföldön behálózzanak és később a hírszerző szervek kezére játszanak. Nagyon megbántam cselekedetemet, tudom, hogy súlyos büntetés vár rám, de kérem a bíróságot, adjon módot arra, hogy legalább részben jóvátehessem bűnömet, amelyet hazám ellen elkövettem. Egedy Elemér is úgy nyilatkozott, hogy sajnálja és megbánta cselekményét, s szeretné jóvátenni vétkét Asbóth László hangsúlyozta: — Súlyosan vétettem hazám ellen. Sohasem gondoltam volna, hogy a testvéri szeretetet, a barátságot ilyen aljas módon lehessen felhasználni emberek megvásárlására. Szeretném jóvátenni bűnömet, s kérem a bíróságot, adjon erre alkalmat. A bíróság ezután a tárgyalást elnapolta, s az ügyben pénteken hirdet ítéletet. Szolidaritás Kubával (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 42. — Arra gondol tehát, doktor, hogy hasonló módon kapcsolták ki Golikot is, hogy tehetetlenné tegyék a kutyát? — Gondolom? Ez túl erős kifejezés. Itt általában mindenféle elgondoláshoz hiányzik az alap. Azonban történhetett éppen így is. — Történhetett — ismételte Zaczek. — Világos. — Annál is inkább, mert Golik nem kért igazolást Rudzinska asszonytól. Nem olyan könnyű munkát találni annak, akiről nem tudják, hogy mit csinált az utóbbi néhány évben. Talán jó összeköttetése van. Zaczek már nyúlt a felöltőjéért. — Ez tény. Tehát kifürkészem azt a jó összeköttetést. Vérvétel az ujjból, majd a vénából és újra elölről. Szondázás. Ez nem okozott különösebb fájdalmat, de olyan érzést keltett, mintha varrnák az embert. Állandóan vizsgálatok és analízisek. Akarat nélkül engedte, hogy mindent megtegyenek vele, anélkül, hogy a legkevésbé is reménykedett volna a kedvező eredményben. Csak időnként tiltakozott csendesen: — Minek kínoznak engem? Úgyis meghalok... — Ugyan már — szólt rá az osztályos orvos — szó sincs róla. — Miért gondolkodik ilyen sötéten? — támogatta a tanársegéd. — Minden a legjobban halad. Az áplónók is biztató mosollyal köszöntötték. Nem hitt nekik. Hazugság minden. A szavak is, mosolyok is. Minden. Érezte, hogy maradék ereje is elhagyja. Vajon élhet az olyan ember, akiben már semmi sem marad? Éjszaka volt a legroszszabb, amikor eloltották a lámpát. Becsukta a szemét, s gondolatain aggodalom lett úrrá. Közben pedig, a szemhéja alatt ködös viziók foszlányai rémlettek fel to- lakodóan. Barbara himlőhelyes arca... édeskés — érzelgős mosolyra görbült, keskeny ajkai. — „Parancsoljanak teát? Nyelvére fémes íz ült. Méreg? A „hermetikusan zárt helyiség” falának furcsa cikk- cakkjai. Ki is mondta ezt? Ö maga? Az ezredes? To- meczek? Talán mind együtt? ...Zárva volt... Mint a lezárt koporsó. Se be, se ki... Senki... Valaki áthatolt a falakon, hogy elkövesse a gyilkosságot. Ki? Az isten szerelmére kicsoda? A zöldes fénnyel átszőtt iszonyatos maszk. Fogait összeszorította, hogy visszafojtsa a torkából előtörő kiáltást. Minek vegyék észre rajta a rémület rohamát? Már úgysem sokáig... Sobieski doktor kis konzíliumot hívott össze. El akarta oszlatni a diagnosztikai tévedéseket. — Anemia — jelentette ki a belgyógyász. — Az én véleményem szerint minden adat azt mutatja, hogy valóban az — mondta elgondolkozva a tanársegéd. A diagnózis felállításánál tanúsított óvatosságáról volt nevezetes. Sobieski bólintott, ö is ezen a véleményen volt. A teljes biztonság kedvért azonban felkérte a professzort is. „Ez amolyan különös eset”. A professzor azonnal jött. Rögtön rábukott a különleges esetekre. Sokáig vizsgálta a beteget, s olykor tudományos megjegyzésekkel traktálta az orvosokból és medikusokból álló kíséretet. Azután nem kisebb alapossággal tanulmányozta a kortörténetet és a különböző analízisek tekintélyes csomót kitevő eredményeit. — Anemia acuta — tolta félre az asztalon a különböző nagyságú és formátumú lapokat. Mindegyik Sobecki betegsége felismerésének egy-egy szakaszát jelölte. — Ügy is mondhatnám: aplastica. — Ujja hegyével megsimította szemöldökét, amely ezután éppoly borzolt maradt, mint korábban. — Talán röntgenorvos? — kérdezte váratlanul, s a kérdés kissé megsértette Sobieskit. Hisz már említette a professzornak. — Nem. Nyomozó, rendőrtiszt. — Rendőr? A professzor ujjai eredménytelenül folytatták szemöldöke slmogatását. — Ök is bánnak izotópokkal? Határozottan ellenzem, hogy tudományos felkészültséggel nem rendelkező embereket engedjenek bánni az anyagból kivont erőkkel. Következtetésképpen tehát... — most rövid előadás következett az ehhez hasonló könnyelműségek következményeiről. Sobieski úgy tett, mintha érdekelné, pedig figyelmetlenül hallgatott. Izotópok? Anyagból kivont erők? Nem erről volt szó. — A rendőrség mérgezésre gyanakszik — mondta, amikor az előadás véget ért. — Professzor úr elképzeli ennek lehetőségét? — Mérgezés? — Szemöldöke felborzolódott, mint a vihar kószálta cserje. — Különféle mérgek vannak és sokféleképpen hatnak a szervezetre a tokszinok... — Az előadás ezúttal sokkal hosszabb ideig tartott. A professzor távozása után Sobieski azonnal felhívta a kapitányságot, s közölte a konzílium eredményét. A telefont olyan valaki vette fel, akinek a latin terminológia hétpecsétes titokként hangzott. Csaknem minden kifejezést megkérdezett többször is, s az előadásában e kifejezések egyenesen szörnyűségesen hangzottak. Egy óra múlva Kostrzewa meglátogatta Sobieski doktort. — Az igazat megvallva, nem sokat értettem a telefonüzenetéből, doktor. Sobieski vállat vont. — Módfelett meglepne, ha ez másképpen lenne. Az az ember, akivel beszéltem... kezefejével kifejezően intett. — Egyszerűen időpo- cséklás. Tehát... Kostrzewa csendben hallgatta meg. Mozdulatlan arca nem árult el semmiféle érzelmet. Pedig meglepődött. — Tehát mégis anemia? _— Igen. Teljes bizonysággal. Súlyos eset. Maga Jablonski professzor Is... (Folytatjuk) !
