Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Boszorkán \§ A KÖZÉPKOR szelleme' Bek legkíméletlenebb ke- gyetlensege a boszorkánype­rekben tombolta ki magát. Embertelenül kegyetlen, vé­res módszerekkel igyekeztek a boszorkánysággal vádolt szerencsétlenekből vallomást kicsikarni. Úgy tartotta a babona, hogy a boszorká­nyok legfontosabb összejö­veteleiket Walpurgis-éjjelén tartják valami magas és ko­pár hegyen — nálunk nyil­vánvalóan a Gellérthegyen adtak egymásnak a boszor­kányok találkát —, fekete bakkecskén lovagolnak, azután egymásnak hátat for­dítva eszeveszett körtáncot lejtenek, majd elégetik a fekete bakkecskét és elrej­tik hamvait. Ugyanis később — ha véletlenül megérik — ez leszen a varázsszer, mely­nek segítségével végezhetik bűnös rontásaikat. Elegendő volt egy rossz indulatú szomszéd haragja, irigysége, pénzsóvárgása, ha­mis vád, s a szerencsétlen vagy magára vállalta, hogy boszorkány és a sátánnal cimborái, akkor ezért kel­lett máglyahalált halnia, vagy ha nem vallott, akkor meg addig alkalmazták raj­ta a legraffináltabb módsze­rekkel megkonstruált kín­zószerszámokat, míg a val­latás alatt ki nem lehelte lelkét a szerencsétlen. A VALLATÁS úgy kezdő­dött, hogy a boszorkányság­gal vádoltnak különböző kérdésekre kellett válaszol­nia. A legfontosabb ezek között az volt, bevallja-e, hogy a sátán szolgálója és hogy boszorkány. Miután a válasz többnyi­re tagadó volt, az áldozatot mezítelenre vetkőztették, A túzpróba — ferrum can- dens — alkalmával a vádlottnak tüzes vasat kel­lett a kezében tartania. Ha ez nem hagyott égési sebe­lvet, a vádlottnak határozot­tan javult a helyzete. De el­képzelhető-e, hogy egy fe­hérre hevített, izzó vasdarab ne hagyna égési sebet maga után? A legelterjedtebb volt a vízpróba, vagy a „boszor- kányfűrdő”. Alkalmazásában vidékenként más és más helyzet uralkodott Egyik fe­lé az volt a szokás, sokáig tud-e a Víz alatt maradni a gyanúsított, vagy sem. A má­siknál: az ártatlan elmerül, a bűnös fennmarad a víz színén. Szóval, aki vízbefult, az ártatlan volt!!! HA VALAMI VÉLETLEN szerencse révén a boszor­kánysággal gyanúsított kiál­lotta mind a négy próbát, következett az utolsó a bo­szorkánymérleg. Miután az a hiedelem uralkodott, hogy a boszorkányok pehelyköny- nyűek, akik egy bizonyos súlyt nem nyomtak, elve­szettnek számítottak. Az Utrecht melletti Oude- water város boszorkánymér­lege V. Károly császár aján­déka, rengeteg pénzt hozott a város pénztárába. Boldog boldogtalan jött és leméret­te magát, tudni illik aki 50 fontnál többet nyomott, az hivatalos bizonyítványt kapott ártatlanságáról. Mé­rés előtt a nőket mezítelenre vetkőztették, átkutatták, nincs-e náluk valamilyen súly elrejtve, még a hajukat is ki kellett bontani, de megérte, mert aki ezt a pró­bát kiállotta, az egyszer s mindenkorra elkerülte a bo­szorkányság vádját. Könyves Kálmán király ne­véhez fűződik a boszorkány­ság babonájával való leszá­molás bölcs és erélyes lépé­se: „De strigis verő, guae non sunt, nulla juesti fiat.” Igaz ugyan, hogy csak a strigákra, ezekre a nép kép­zeletében élő, félig emberi, félig állati formájú szörnyek­re vonatkoztatták a törvényt, de ez önmagában elég volt arra, hogy az őrjöngő bo­szorkányüldözéseket ne en­gedje féktelenül elharapóz­ni. A VALLÁSHÁBORÚK idején újra találkozhatunk boszorkányégetésekkel, ezek azonban már az eretnekség elleni harc kinövései. Erdély nagyobb városai, Szeged, Debrecen városa egyaránt előljártak a dicstelen boszor­kányégetésekben. Ekkor már újabb kínzóeszközöket és halálnemeket is alkalmaztak. így használták az inkvizí­ció tortúra módszereit a bo­szorkányvallatásnál is: a hüvelykszorító, spanyoibak, szöges nyakörv, vesszőzés, testcsonkítás, tüzes fogóval történő megkínozás lépett hajmeresztő munkába. A nyomorultak, ha a fájdalom­tól már eszüket vesztették, inkább magukra vállaltak mindent: bűvölést, szemmel verést, rontást, sátánnak tel­jesített szolgálatokat. Csak ez kellett az elvakult bí­ráknak, mert az akkori ju- dikatura szerint csak azt lehetett halálra ítélni, aki bevallotta „bűneit.” Tanúvallomások alapján még nem volt szabad halál­ra ítélni, érthető tehát, miért vezették be a kínzáso­kat és miért hajszolták azt a borzalmak legvégső hatá­ráig. A máglyahalál mellett az egy árnyalattal „humánu­GYEREKEKNEK Vízszintes.; TÚRD A FEJED 1. Világtalanok. 6. Falevél »eszi szélben. 11. Egy bizonyos év­szakban. 14. Szovjet folyam. 1«. író betűi keverve. 17. Rendhagyó igerag. 18. Szemlél, néz. 19. Akác mássalhangzói. 20. Tetejére. 22. ....Sámuel. 23. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 24. Használati esz­köze, melybe pakolnak, cipelnek, visznek. 26. Római 999. 27. Meg­fejtendő. 28. Rohanó. 30. Névelő­vel, honvéd népi neve. 33. Római 50 , 99 és 49. 35. Megfejtendő. 36. NOP. 38. össze-vissza szel!!! 39. Kereskedelmi értéke. 40. Megfej­tendő. 42. KAO. 43. Valaha emlí­tette (két szóval). Függőleges; 2. Asztalos Tibor. 3. Kosár. 4. Véd 5. Jó alakú. *. Megfej­tendő. 7. Zamat. 8. Lárma. 9. To­va. 10. A... következik, újságok­ban közölt képregények alatt sze­repel. 12. Ételízesítő. 13. Megfej­tendő (névelővel). 15. Táncmulat­ság. 17. Ibolyka. 19. Bódult. 21. Áléi. 24. Kugli. 25. Vissza: ritka női név. 27. Háborgat. 29. Vacak, rossz. 31. BÉR. 32. Csaknem lo­bog!!! 34. Becézett női név. 36. Tagadószó. 37. Páran mássalhang­zói. 40. Némán zúg!!! 41. Ajándé­koz. Különös állatok Megfejtendő: öt különleges állat neve (víz­szintes 27, 35, 40, függőleges «, 13). Múlt heti megfejtés: MARS — FÖLD — NEPTUNUSZ — MERKUR — VÉNUSZ. Könyvjutalom: Gál Miklós, Nyíregyháza, Selyem u. 4., Lova* Anna, Üjfehértó Arany J. u. *., Kántor Judit, Tiszadada Kossuth tér 1. Öcsi és a krétagyerek öcsi nagyon szeretett raj- zolgatni, de nem papírra, hanem a falakra. Egy na­pon néptelen zsákutcába té­vedt. Magas kőfalak szegé­lyezték és öcsi boldog arc­cal látott munkához. A fiú — akit felrajzolt — igazi vásott kölyök volt. Ha­misan nézett és szája sar­kából cigaretta lógott. Már csak a lába hiányzott, mi­kor öcsit valaki megszólí­totta: — Idefigyelj1. öcsit hat erős kar ragad­ta meg és úgy a falhoz szo­rította, hogy ropogtak « bordái. — Na, most megvagy! Ad­dig nem engedlek el, míg meg nem rajzolod a lalh- mat! öcsi sirt, rúgkapált, és nem hallotta más, mint a csókák és a felhők oda­fent, — Jaj, sose firkálok töb­bet a falra, csak most sza­egész testét leberetválták és átvizsgálták, nem bújt-e ei valahol az ördög. Ha vala­hol anyajegyet, májfoltot, sebhelyet találtak, azonnal kijelentették, hogy ez az ördög jegye. A vádlottaknak ezután öt próbát kellett ki­állnia: könnypróbát, tűzpró- bát, vízpróbát és a boszor­kánymérleget. A könnypróba abból ál­lott, hogy a bíró kezét a vádlott fejére tette és kije­lentettél — Ha ártatlan vagy, köny- nyeket fogsz ejteni! Ha bű­nös vagy, szemeld szárasak maradnak! A BABONA szerint a bo­szorkányok Dem tudtak sír­ni, s ha a szerencsétlen a kínzókamra ijesztő sötétjé­ben, a félelmetes kinzószer- számok láttára, felszólítás­ra nem tudott sírni — ki volt mondva az ítélet: mág­lyára a boszorkánnyal! Ha azonban kicsordult pár könny a szeméből, koránt­sem volt még szabad, akkor ezt a sátán szemfényveszté­sének tulajdonították és kö­vetkezett a túzpróba. A babona szerint, akik az ördög szolgálatába állottak, valamely titkos ördögi jelet stigma diabolicum —, hor­danak testükön, amely vagy a sátán egyszerű érintésétől, vagy úgy keletkezett, hogy a boszorkányjelölt testéről a sátán letépte egy kis helyen a bőrt és felszívta a kicsorgó vért — ezen a helyen nem buggyan ki a vér. A HÓHÉR kegyétől füg­gött most már, hogy a tű hegyével szúrjon-e a gya­nús helyre, vagy csak egy­szerűen a tű fokával bökjön 1728-ban a szegedi népes boszorkányperben játszott szomorú szerepet a boszor­kánymérleg. Hogy, hogy nem történt, nem tudjuk, de tere­bélyes, kövér nők is csak egy-két fontot nyomtak, mi­re bár a vízpróbát is kiál­lották, rájuk sütötték a bo­szorkányság bélyegét és máglyára vetették a „pe­helykönnyű” vádlottakat. Elképzelhető, hogy itt a hó­hér keze alaposan benne volt a gonosz csalásban. Hazánkban aránylag rövid ideig tartott a boszorkány­hisztéria. Első István király már megemlékezik törvé­nyeiben a boszorkányokról. A Nemzetközi Gyermeknap ai­sabb” lefejezés — pallósha- lál — és megkövezés leszen a halálbüntetés, mely a meg­gyötört, összezúzott csontú, szaggatott húsú vádlottat megváltotta a további szen­vedésektől. A tizennyolcadik század közepéig lassan ellanyhul a boszorkányüldözés heve, a természettudományos gon­dolkodás térhódítása végleg pontot tett erre az emberi méltóságot megalázó mozga­lomra. Révész Tibor Körülnézett, de nem lá­tott senkit, csak két veszeke­dő csókát a kerítés tetején. Vállát vonogatta és újra a krétafiúhoz fordult, az pe­dig kacsintott. — En beszélek hozzád! Ijedtében elejtette a kré­tát. — Ne félj, te buta. A ba­rátod vagyok. Rajzold meg a lábamat is és akkor együtt mehetünk mindenfe­lé. Sok üres falat ismerek. Rajzolj nekem még két ke­zet is, igy jobban segíthe­tek rajtad, ha kell. Előrehajolt és öcsi sze­me közé fújta a füstöt. kaiméval Juhász Gyula „A ma­gyar ifjak éneke” e. költemé­nyének egyik szakaszát idézzük: Beküldendő sorrendben függ. 11, vízsz. 1, függ. 18, 31 és 35. Vízszintes: 12. Kubai államférfi. IS. Vászon alapanyag. 14. A biblia szerint csak három ilyen angyal volt. 15. Szamárhang. 17. Város az NSZK-ban. la. Menyasszony. 20. Határozott névelő. 21. EGB. 23. Szó a Halotti beszédből. 24. Kerti szerszám. 25. össze-vissza má­zol!!! 26. Tár. 28. Járom. 29. „Ve­gyesen” Ígér. 32. Éktelen kaszá­ló!!! 33. Testrész. 34. Pusztít. 35. Páros szám. 36. Horony névelő­vel. 37. A hét vezér egyike. 39. Aula fele. 40. Az okozat anyja. 41. „Végtelen” cselfogás, fortély. 42. Az a személy aki felelősséget vál­lal valakinek az adósságáért. 43. Görögkeleti szentkép. 44. Szín­művésznőnk, utónevének kezdő­betűjével. 45. A magyar skála egyik hangja. 46. Ghánái hely­ség a tizedik szélességi körön. 49. Elavult levélcímzés rövidítve. 50. Erdei növények. 52. Irodai ügydarab, bizonylat. 53. Odaát. 54. Gyilkol. 55. Testnevelési és Sport Tanács. 57. TI.. 53. Nem mozdul helyéről. 60. Állóvíz az USA-ban. 62 Régi megszégyení­tő büntetőeszköz. Függőleges: KERESZTREJTVÉNY — Szerzünk majd szép színes krétákat. Te csak várj rám a sarkon, a töb­bit én intézem. Jól tudom én, hol árulják a legszíne­sebb krétákat! Tetszett is, meg nem is öcsinek a különös új ba­rát. Aztán nem két, de négy újabb kart rajzolt neki. A krétafiú már hat kézzel in­tegetett. — Most a lábamat! öcsi elgondolkodott. — Nem. Te lopni akarsz. Maradj ott, ahol vagy. Ravaszul hunyorított a rajz. — Dehogy rs lopok én. Hanem.„ Gyere csak! Meg­súgom~ Török Júlia: Gyermeknapra Mintha a nap másként sütne, ragyog, nevet, kerek tükre érettetek, gyerekek. Virág szirmát azért bontja, kékszemű tó, szénaboglya, csak felétek integet. Óvodában, iskolában, pelyhes, puha kicsi ágyban mindenki rátok vigyáz. Fületekben zsong az ének, anya küldi gyermekének, díszbe öltözött a ház. Itt a cukor, meg az alma, gyermekek ünnepe van ma, öreg földünk is derül. Minden madár szárnyat bontson, minden bokor hajladozzon, míg álomba szenderül. baduljak! A krétakölyök hangosan hahotázott: — Pedig nem menekülsz. Erre nejn jár senki. Ha nem rajzolod meg a lába­mat, véged van! öcsi jajgatott, de nem engedett. Nagyon megszán­ták a felhők. — Gyerünk! Segítsünk! Rettentő zápor zúdult alá. öcsi bőrig ázott. A kréta­kölyök pedig lemosódott a falról és elengedte a kis­fiút. öcsi sántikálva ment haza. Soha többé nem fir­kálta tele a falakat. Papírt kért édesanyjától, ha raj­zolni támadt kedve. Dara 2» Eimép* Ténagy Sándor: Zápor Felbő kerekedik, gombolyded szél fúj, pára-gyolcsot göngyölget. Villám irka-firkái cikk-cakkot, zápor embert, növényt megcsapkod. Fusson a kapu alá mindenki, s onnan a gyors esőre, növényt, embert frissítőre mosolyogva nézzen ki. Találós kérdések oda. Ha nem serkent ki a vér, addig kínozták a gyanú­sítottat, amíg vallomásra nem bírták. Ha a próba eredménytelen volt, a bo­szorkánybíró kijelentette, a sátán csak azokat stigmati- zálja, akikben még nem bí­zik eléggé; hű alattvalóit jel nélkül hagyja. Ezt a próbát rendszerint orvos vagy a hóhér végezte, a feljegyzések szerint busásan honorálták feet. 2. Cipészszerszám. 3. Nemzetkö­zi Olimpiai Bizottság. 4. Becézett Károly. 5. Alvás közben látott képe. 6. REÁ. 7. Ismeretlen név­jele. 8. Szőlőgyám. 9. NRA. 10. AAAA. 16. Nagy értékű elefánt- csontok. 19. Maró folyadék, néve­lővel. 20. Távol-keleti folyó a SZU-ban. 22. Francia zeneszerző (1838—1875). 24. Fa részek. 25. Áru­szállító kocsifajta. 27. Szerencse- játékban kockáztatott pénzösszeg. 28. Vizet ad neki. 29. Erősítő szócska. 30. Háziszárnyas. 36. A görög abc utolsó betűje névelő­vel. 37. Étkezéshez készül. 38. Ta­gadószó. 41. „Fordított” művészi alkotás. 42, Egy csomóba rakott szalma. 43. Község a vásárosna- ményi járásban. 44. Vagyontárgy. 45. Levelet postára ad félmúlt­ban. 47. Alá betűi keverve. 48. Bitó egyik fele. 49. Főtt tészta­fajta. 51. Látszik rajta, hogy ál­mos. 53. Toll Zemplénben. 55. Három oroszul. 56. Tápláló ital. 36. „Éktelen” hónaprövídités. 59. Részeseset rövidítése latinul. 60. R. 61. Szabószerszám. 62. „Vég­telent fürdőalkalmatosság. A megfejtéseket legkésőbb jú­nius 6-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FO­GADUNK EL. Május 15-i rejtvénypályázatunk helyes megfejtése: „Tavasz virit, s száz rózsa nő, Orcádnak édenében, S szemed kerületében Május mosolygó napja jőW. / Nyertesek: özv. Bállá Jánosné, Kennyey Zoltánné, Korsós Ist­ván, dr. Kubassy Tamás, Raichl Györgyné és Szuhay Gézáné nyíregyházi, dr. Bonyhády Ele­mérné balkányi, Nagy Mózesné bujl, Kovács Józsefné kótaji és Szilágyi Péter tarpai kedves r ej tvényf ej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Nem eszik a lovam zabot, Nem szereti az abrakot. Nem legel a réten füvet, Szekér előtt sohsem üget. Hám és nyereg nincsen rajta, s legérdekesebb a farka. Mert ha bedugom a falba, Forró lesz a lovam talpa. {Vasaló? Fa vagyok, de meggyújtani nem szoktak. Az lenne jaj, számomra a legrosszabb! Van portékám, mindenféle, Temérdek, S azt mondják rám, renget»* get beszélek (Kefe!

Next

/
Thumbnails
Contents