Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
CSANÁDI IMRE GRAFIKA Könyvhét (Szász Endre rajza) Ú I T E L E P* Idegen táj, idegen uccák, — fordul velem a föld: mi vár még? Mintha nem is szülőfalumban, ■mintha másik megyében járnék. Nevelt a terpedt Öregucca, két templommal kicöve- kelve; szoktattak szalmás gazdaporták edes-iompos hazai nyelvre. Bóklásztam az ódon Uj- uccán, a Kisuccán, a Bikaközben; Főszeg zsellére ingoványbán, Burgaé fészkelt sárga löszben. Erre. ide sosem vetődtem: intézők tiszttartók szavára béresek szántották hat ökrön, — nagybirtok volt, urak határa. Szemem láttára, ledobálva zsuppot-iiádat, cseréli képét a falu, még a faluvég is. — kivakaródzik a szegénység. Mohostetős volt, vaksi viskó: ablakait szélesre tárja; takarózva piros cseréppel, szomjas a ház a napsugárra. •A költő Csillagforgó című könyvheti kötetéből. A régi már alig a régi, van mindennek változni kedve, mégis — mint itt — sehol mohóbban, múltat sehol így hátravetve. Ahol soha, ház házra épül, új házak uccákká verődnék, új falu nőtte, növi be a tilalmast, a grófi földet. Kakukkfüves uccák hatalma! csábító, szép, nomád szabadság: kitörni, élni, sokasodni]... Vetik a vályogot, dagasztják. Jobb volna tégla, — no, ha nem jut, ügyes szegény sárból ragasztja, de rak nyájas, világos otthont, kitarkázza városiasra. Se istálló hozzá, se fészer, puszta udvar kazlat nem áhít, Mindenütt kert, kert, vete- ményét zöldítve és csemete fáit. Mint aki a jövőbe téved, különbnek tetszik, könnyedebbnek az élet innen... Majd kiforr hát. A csöpp fák is fölcseperednek. HUNYADI ISTVÁN: KANSZASZI F L É K „A tengeren, a dél-vietnami Phan Rang magasságában elsüllyedt egy VSA felségjelű fregatt, mely — feltehetően — hadicélokat szolgált. A katasztrófa körülményeit kutatják." (Cjsághir) Egy fregatt siklik a széllel hol kiköt, parazsat vet a zsurló a tetőkön láng a fej ék kormányosa imbolyog, részeg kormányosa kanszaszi Flék. Jéggé fagy a szesz verítéke melléből két hang tör elő: „Vess horgonyt a hajórakománnyal' „Fordítsd tengerbe, te Flék”! Alul kicsapódik egy ajtó suttyan a mélybe a láda baktérium rajt írva ez áll. Küldik a „felszabadítók” és százezer élet a vám. Fregatt siklik a vizen kormányosa imbolyog. részeg reszket kormányosa. Flék. Mellében két hang felesel: „Vess horgonyt. Ez a parancsod”’ „Pokolra egész rakománnyal, küldd a fenékre, te Flék”! Alul kicsapódik egy ajtó fordul a mélybe a láda gáz, cimkéje csak ennyi, az ám küldik a „felszabadítók”, százezer élet a vám. Fregatt siklik a vizen illan a mámor, a gin ütegek állnak a parton gép mordul új hullámra megint... „Pokolra egész rakománnyal! Küldd a fenékre, te Flék! öljenek ők, nem a dolgod van eszközük erre elég”! Lassan mélybe merülni eltűnni, mi más menedék— Valaha volt egy vitorlás m kormánynál állt maga Flék— A KÖNYV ÜNNEPÉRE írta: Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke IV éhány hónappal ezelőtt, A különböző statisztikai felmérések alapján, több cikket is írtam arról, hogy csakugyan olvasó nép vagyunk-e már, ahogyan sokszor elmondtuk magunkról és hogy mit olvas a népünk? A kép, ami ezekből a cikkekből, azaz a statisztikai adatokból kialakult, nem volt egyértelműen szívderítő. Illetve, legyünk pontosak: lerombolt néhány magunk gyártotta illúziót. Kiderült az, hogy a fel- szabadulás előtti helyzethez mérten hatalmasat léptünk előre népünk olvasottsága terén. Számokkal szinte ki sem fejezhető ez a fejlődés, oly nagy mértékben megnőtt a betűt szeretők száma. S ami a legszívderítőbb ebben a fejlődésben: a munkásosztály és a parasztság soraiban a legnagyobb az emelkedés. Ott, ahol a múltban a legnagyobb volt az elmaradottság. És az olvasás tartalmi szintje is sokat emelkedett. A ponyva jórészt eltűnt. A helyét elfoglalta a jó, vagy legalábbis jobb irodalom. Olyan könyvtári hálózatot építettünk ki, amilyennel egyetlen kapitalista ország sem dicsekedhet. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldal viszont az, hogy még ezekkel a nem lebecsülendő eredményekkel együtt se mondhatjuk el joggal önmagunkról, hogy olvasó nép vagyunk. Az ország írni-olvasni tudó lakosságának — ideértve a nagyobb iskolásokat is — a>g több, mint 25 %-a az, aki rendszeresen olvas. És a többi 75 %, A fennmaradó háromnegyed rész? Van egy 15—20 %, aki időnként, rendszertelenül, elolvas egy- egy könyvet. A többi: egyszerűen nem olvas. Felnőtt lakosságunknak több, mint a fele nem ismeri az olvasás örömét. Nem ismeri azt az örömet, amikor egy jó könyv elolvasásával lélekben, tudásban, emberségben, a világról való ismereteiben, többnek érzi magát az ember. ÍYT m°ndom el mindezeket. éppen a könyv ünnepén? Talán, hogy ünneprontó legyek? Éppen ellenkezőleg: hogy világosabbá tegyem az ünnep, a könyv ünnepének az értelmét. Azt. hogy itt nem egyszerűen csupán valami formális dologról van szó. Nem arról, hogy mert ez szokássá, hagyománnyá vált, ünnepeljük a könyvet, a betűt; hogy ünnepi szavakkal felemlegessük szép eredményeinket. Persze, beszéljünk arról is, ami eredmény. Legyünk büszkék mindarra, amire büszkék lehetünk. De ne hallgassuk el azt se, hogy nagyon se/ még a tennivaló. Az ünnepi könyvhét nemcsak szép hagyomány, hanem eleven, sürgető tennivalók alkalma. A könyv, a betű, a szellemi kulturálódás további elterjesztésének az alkalma, és lehetősége. Ünneplés azokkal együtt, akik számára már életszükséglet a könyv; — és a beszélgetés, a tanítás, a felvilágosítás, a szóértés alkalma azokkal, akiket még ezután kell meggyőzni a könyvolvasás hasznáról és szépségéről. S én erre az utóbbira tenném a hangsúlyt. A meggyőzésre. Az új olvasóközönség meghódítására. Azokat se szabad kihagyni az ünnep ötöméiből, szépségéből, akik már szeretik a könyvet. Ez igazságtalanság lenne. De tulajdonképpen a könyvszeretők is úgy ünnepelhetnek a legméltóbban, ha — legalább ezen az egy héten át —, maguk is propa- gátoraivá válnak a könyvolvasásnak. A könyvhét sikere nemcsak azoknak az ügye, akik hivatásszerűen foglalkoznak a könyvek kiadásával, propagálásával, elterjesztésével. Ez mindnyájunk ügye; országos közügy! Azt mondják, hogy a mással megosztott öröm: kétszeres öröm. S ez igaz. A könyvet szeretők úgy szerezhetnek maguknak kétszeres örömet ezen az ünnepen, ha nem csupán a legjobban vágyott új könyvet szerzik meg a maguk számára, hanem új olvasókat, új könyvbarátokat is hódítanak a ma még nem olvasók — sajnos — hatalmas táborából. Az ünnepi könyvhét után mindig úgy szoktunk számot adni, hogy elmondjuk: ennyi, meg ennyi kötet könyv kelt el, ekkora összegben S ez az összeg évről évre emelkedni szokott. Reméljük, az idén szintén igy lesz. A z ünnepi könyvhét nemcsak általában a könyv ünnepe, hanem ezen- belül különösképpen a magyar irodalom, mégpedig mindenekelőtt az élő magyar irodalom ünnepe. A könyvheti kiadványok középpontjában is élő irodalmunk művei állnak. És az eddig bevált író—olvasó találkozók megsokszorozódnak. Mindez egyáltalán nem jelenti akár a klasszikus irodalom, akár a külföldi irodalom lebecsülését. Sőt! Egyszerűen arról van szó, hogy az ünnepi könyvhétnek fejlődő, új szocialista irodalmunkat kell mindenekelőtt szolgálnia. Nem, mintha minden kor es az egész emberiség értekeit nem éreznénk a magunkénak, — de rhégis ez az irodalom az, amelyet a legközelebb érezhetünk magunkhoz. A mi új valóságunk talajából nőtt, a mi világunkról a leghitelesebben tud szólni, s éppen ezért a szocialista ember formálásában a legtöbbet tud segíteni. De csak akkor, ha mi is ápoljuk, segítjük. Bírálattal is, ha kell. De meglévő értékei megbecsülésével is. Bírálni valamit, s egyben szeretni: nem zárja ki egymást. S az irodalom olyan különös, érzékeny növény, hogy kell a fejlődéséhez a szeretet melege. \ statisztika adatai azt mondják, hogy az elmúlt években megnőtt az új magyar irodalom olvasottsága. Egy könyvkiadói adat szerint 1960 és 65 között kereken megkétszereződött a kiadott új magyar művek példányszáma. Ez nyilván azt is jelenti, hogy új irodalmunk igazabban, őszintébben és magasabb művészi színvonalon beszél mai életünkről, annak konfliktusairól, a mai ember gondjairól és örömeiről. Nos, ez az ünnepi könyvhét szolgálja még jobban fejlődő, új irodalmunk és népünk találkozását! Magyar klasszikusok és külföldi szerzők művei a könyvhéten Az ünnepi könyvhét százezrek érdeklődését, olvasási kedvét hivatott felébreszteni, erősíteni. Ebből a célkitűzésből következik, hogy a sátrakban és kirakatokban jelentős szerep illeti meg a magyar klasszikusokat is, azokat a könyveket, amelyekre nagyon sokan igényt tartanak. A kiadók idén ugyancsak gondoskodtak róla, hogy ezt a jogos és tiszteletre méltó igényt kielégítsék. Petőfi Sándor összes költeményeinek, új, ünnepi kiadása, több mint ezer oldal. A három bőrkötésű könyv ára 54 forint. Nem kis pénz, mégis indokoltnak tartjuk a szép kiállítást, Petőfi egyetlen magyar könyvtárból sem hiányozhat, s az olvasók egyetértésével találkozik, hogy líránk nagy klasszikusa méltó köntösben, időtálló kivitelben kerül a régi és új könyvgyűjtők polcaira. Juhász Gyula összes versei a Szépirodalmi Kiadó Magyar Parnasszus sorozatának könyvheti újdonsága. Az 1300 oldalas gyűjtemény Juhász valamennyi versét, a legújabban megtaláltakaí is tartalmazza. Kom ját It Aladár 75. születésnapja alkalmából a Magyar Helikon adta ki a költő válogatott verseit. Élő író munkájaként is a klasszikus magyar próza értékét képviseli T ersánsz- ky J. Jenő Kakuk Marci című híres regényének jubileumi kiadása. Uj olvasóit, köztük a fiatalokat, Tersánszky most új részlettel is megörvendeztette. A regény 10. kiadása a korábbihoz' képest Kakuk Marci szinészkedésének történetével bővült. A kalandos, romantikus regények kedvelői számára Jókai Mór, a Lőcsei fehér asszony című regénye kerül a könyvnapi sátrakba. A világirodalmi választék néhány nagyhírű és gyakran emlegetett művet kínál az olvasónak. Csaknem valamennyi kiadvány érdekes, saját értékén kívül, egy-egy szellemi, irodalmi irányzatot is segít jobban megismerni. Sokat hallunk mostanában a Gruppe 47- röl, azoknak a nyugatnémet íróknak a baráti társaságáról, akik polgári álláspontról bírálják a fasizmus továbbélésének aggasztó tüneteit, a militarizmust, a német kérdés békés rendezésének megátalkodott ellenségeit. A csoport egyik vezetője: Hans Werner Richter. Nagy tekintélyét A legyőzöttek című regényének köszönheti. Ez a könyv — a második világháború első német krónikája — kíméletlen szóki- mondással marasztalja el az erőszakot, s arra is figyelmeztet, hogy a teljes összeomlás után is élt és hatott a tönkrevert hitleri seregben a nácizmus szelleme. Richter regényét művészi erényei és időszerűsége egyaránt figyelmünkbe ajánlják. A Gruppe 47-et képviseli Johannes Bohrowski kötete, A Levin malma is. Ebben — egy unoka vallomásában, nagyapja életét, emlékét idéző elbeszélésében — a fasizmus keletkezéséről, hatásának okairól kapunk őszinte számadást. Bob- rowskit, akárcsak Richtert, a szenvedélyes igazságkeresés és a német jövő békés, humánus rendezésének vágya ülteti az íróasztalhoz. Munkásságuk ezért nemcsak irodalmi szempontból jelentős. Hatásuk a társadalmipolitikai szférát is érinti. Ugyanezzel jellemezhető a könyvhét harmadik nyugatnémet újdonsága, Rolf Hocchhut A helytartó című drámája is. A budapesti Thália Színházban bemutatott színmű világszerte vihart kavart. Hívei és ellenfelei évek óta írják a cikkeket, tanulmányokat. A polémia oka a szerző téma- választása, az, hogy darabja — amely most hiánytalanul, színházban előadha- tatlan teljes szövegével jut az olvasó asztalára, — vádirat XII. Pius pápa ellen. Hocchhut állásfoglalása: az egyház feje nem tett semmi érdemlegeset a fasizmus népírtó kegyetlenkedése ellen. A szovjet irodalmat is három kötet képviseli a könyvhéten Szergej Zaligin regénye, Az Irtis partján, nem a témaválasztásban újszerű. A szibériai író olyan kort ábrázol, amely soksok regény, novella, színdarab és film tükrében vált ismertté. Az első világháború, a forradalom, a polgárháború megrázó e* felszabadító eseményei adják a hátteret. Csakhogy az író nem a jól ismert szituáció újramondását tekintette feladatának. Az egyén és szűkebb világa áll a regény középpontjában. Arról kapunk egyszerűségében, puritán eszköztelenségében megkapó képet, hogyan formálja át a viharzó történelem a magánélet legbelső körét is. Viktor Sklovszkij is a forradalom krónikása, de ö nem regényben, hanem visszaemlékezéseiben, a személyes vallomás és elmélkedés műfajában idézi fel az 1918 és 1923 közötti éveket. A mai szovjet prózából ad ízelítőt a „Kilátó 66” című kötet. Huszonegy novellista írását találjuk a gyűjteményben, amelynek egyik legfőbb erénye a változatosság. Témában, stílusban, ember és világlátásban különböző, sokféle egyéniséget reprezentál a Kilátó 66. KÖNYVHETI EPIZÓD Nagyon érdekes lehet! (Mészáros András rajza)
