Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
TA8Z8Z-nyilatkozat Egy hét a világpolitikában iiiiii Mélyül a NATO válsága ill A brit tengerészsztrájk új fejleményei íü Ky a buddhisták elleni akcióval végképpen elmérgesifeUe a belpolitikai helyzetet ill Növekszik Johnson hazai ellenzéke Moszkva, (TASZSZ): A TASZSZ szombaton nyilatkozatot adott ki néhány ázsiai ország június 14-re kitűzött szöuli külügyminiszteri értekezletével kapcsolatban. A nyilatkozat többi között hangoztatja: Június 14-re a dél-koreai Szöulban összehívták, Japán, Ausztrália, Üj-Zélanö, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Malaysia, a reakciós dél- koreai rendszer, a dél-vietnami bábkormány és a Csan Kaj-sek-klikk külügyminisztereinek értekezletét. Nem kétséges, hogy az adott esetben olyan kísérlettel van dolgunk, amely Készültség a kubai fegyveres erőknél Havanna (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Havannában pénteken délután nyilvánosságra hozták az amerikai hadügyminisztérium nyilatkozatát a május 21-én lezajlott incidensről. Ezen a napon a guantanamói támaszpont katonái agyonlőttek egy kubai határőrt, aki 150 méternyire tartózkodott a' bázist övező drótkerítéstől és vagy három kilométernyire a főkaputól. A Pentagon most azt állítja, hogy a kubai határőr „besurrant a támaszpontra és aztán menekülni próbált”. A washingtoni hadügyminisztérium egyidejűleg olyan vádaskodásokat is hangoztatott, hogy hétfőn éjjel „hat kubai katona behatolt a támaszpont területére és lövöldözni kezdett az amerikai őrségre.” Fidel Castro miniszterelnök pénteken este rádió- és televíziós nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy mindkét állítás hazug. „Senki sem veheti komolyan, hogy ésszerű, vagy logikus cselekmény, ha egy kubai betör egy támaszpontra” — mondotta. Egyidejűleg kijelentette, hogy az amerikai imperialisták felelősek a meggyilkolt kubai határőr sorsáért is. Fi- gyelfneztetett rá: „lehetséges, hogy imperialista agressziót terveznek szülőhazánk ellen.” ................... ............... Az amerikai agresszív előkészületek miatt a kubai kormány készültségbe helyezte a fegyveres erőket és a lakosságot. A fegyveres erők minisztériuma szombaton közölte, hogy a hadsereg, a milicia és az önvédelmi egységek megtették a kellő intézkedéseket. új agresszív katonai-politikai csoportosulás összetá- kolására irányul Ázsia és Óceánia térségében. Ezt tulajdonképpen nem is titkolják a konferencia szervezőihez közelálló politikusok. így jéldául Jesus Vargas tábornok, a SEATO katonai tömb főtitkára ez év február 13-án nyíltan kijelentette, hogy helyeselné olyan ázsiai szövetség létrehozását a szöuli értekezleten, amely „kiegészítené a SEATO-t”. Nem nehéz megsejteni, hogy a szöuli értekezlet tényleges rendezője az Egyesült Államok kormánya. A konferencia színhelyéül Szöult választották. WASHINGTON Az atomenergia bizottság jelentése szerint a nevadai atomkísérleti telepen végrehajtották az 1966-os év 21. föld alatti atomrobbantását. ROMA Aldo Moro olasz miniszter- elnök Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár meghívására június 27 és 29 között Bonnba látogat. A miniszterelnököt elkíséri útjára Amintore Fanfani külügyminiszter is. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen az Egyesült Államok által megszállt Dél-Korea már régóta egyike az amerikai katonai támaszpontoknak és a távolkeleti agresszív politika tartóoszlopa lett. A szöuli értekezlet az újgyarmatosítók és a reakciós erők összeesküvése, kísérlet egy olyan tömb összetákolá- sára, amely veszélyeztetné a békét és minden olyan ország érdekeit, amelynek drága a függetlenség és a szuverénitás. Minél előbb lepleződik le ez az új imperialista ösz- szeesküvés, annál többet nyer a beke és a népek függetlenségének ügye. KUALA LUMPUR A UPI jelentése szerint malaysiai kormánykörök szombaton „nem hivatalosan rendezettnek” nyilvánították Indonézia és Malaysia viszályát. Azt is mondták, hogy a Bangkokban hétfőn kezdődő béketárgyalás „merő formalitás csupán”. Ez arra vall, hogy a két kormány titokban már meg is állapodott a békefeltételekről — fűzi hozzá a UPI tudósítója. E héten újabb jelei mu- , latkoznak a NATD-válság el- ' mélyülésének, különösen Franciaország és Nyugat- Németország között élesedett ki a helyzet. Az ellentétek középponjában a francia csapatok nyugat-németországi állomásozásának problémája áll, mivel De Gaulle ki akar vonulni a NATO- ból és ezzel kapcsolatban felmerült a két és fél francia hadosztály nyugat-németországi helyzetének rendezése. Legalább is a bonni kormány arra az álláspontra helyezkedik — mint ahogyan ezt néhány nappal ezelőtt Schröder külügyminiszter kifejtette —, hogy a NATO-ból vgló kivonulás Után a francia csapatokat nem illethetik meg többé azok a jogok, amelyek a NATO-egyezményből származnak. Az álláspont logikusnak tűnik, pedig nem az. A franciáknak az a véleményük ugyanis, hogy csapataik nem a NATÓ-egyez- mény alapján tartózkodnak Nyugat-Németországban, hanem annak az egyezménynek az alapján, amejypt a három nyugati nagyhatalom — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — kötött a megalaku}ó Német Szövetségi Köztársasággal. Tehát a háború után bekövetkezett helyzet folyamá- nvaként tartózkodnak francia csapatok Nyugat-Németországban. S ez azért fontos, mert Franciaország kivonulását a NATO-ból a bonni kormány arra igyekezett felhasználni, hogy azt a korlátozott szuverénitást, amelyet a három győztes nyugati hatalom biztosított a nyugatnémet állam részére, teljes értékű szuverénitásnak ismertesse el, s természetesen nem csupán Franciaországgal, hanem Angliával és az Egyesült Államokkal is. Ez a háttepe annak 4 kiélesedett vitának, amely a francia csapatok nyugat-németországi tartózkodása mögött van, s amely megmagyarázza, hogy miért vált ilyen élessé a vita ebben az alapjában véve egyszerű, legfeljebb pénzügyileg bonyolult kérdésben. A francia nézet egyébként az, hogy ha a nyugatnémet kormány kívánja, a francia csapatok továbbra is ottmaradhatnak, de ebben az ügyben különben tárgyalásokra nincsen semmi szükség. A francia kormány azt is kijelentette, hogy még abban az esetben sem mond le a nyugatnémet kérdést érintő jogairól, ha történetesen úgy alakul a dolog, hogy a francia csapatok elhagyják Nyugat-Németop- szágot. A Nyugat-Németországban tartózkodó más külföldi csapatok problematikája állott Erhard kancellár londoni tárgyalásainak! középpontjában is, azzal a lényeges különbséggel, hpgy ezuttgl a problémának csak pénzügyi oldalát yitatták meg, de ebben sem jutottak megegyezésre. Az angolok szívesen vennék ugyanis, ha a nyugatnémetek nagyobb részt vállalnának á Nyugat-Németországban tartózkodó angol csapatok eltartásának költségeiből. Hasonló problémák foglalkoztatják az Egyesült Államok kormányát is. Valószínűleg még sok! tárgyalásra volna szükség, amíg a nyugati szövetségi rendszernek ezt a kényes kérdését valahogyan nyugvópontra tudják vinni. Könnyen elképzelhető az is, hogy végül ÚJ rendezésre kerül sor, amennyiben Franciaország kivonul a NATO- ból és enpek következtében új helyzet áll elő. Nem nevezhető nemzetközi értelemben politikai kérdésnek az angliai tengerészsztrájk, illetőleg annak legújabb fejleménye, mégsem közömbös a nemzetközi politika alakulásának szempontjából sem, mert bizonyos következtetésekre ad alkalmat az angol munkáspárti kormány egész irányvonalának megítéléséhez. A Wilspn-kormány, amely köztudomásúan erősen támaszkodik az angol szak- szervezetekre, olyan elhatározásra jutott a tengerészek sztrájkjával kapcsolatosan, ami szembefordította nemcsak a sztrájkoló munkásokkal és az angol közvélemény nagy többségével, haneíi a szakszervezetekkel is. Wilson nemcsak fenyegetőzött azzal, hogy amennyiben nem sikerül mérsékelni a tengerészek bérköveteléseit, és a sztrájk elhúzódik, energikus rendszabályokhoz fog nyúlni, hanem hozzá is nyúlt e rendszabályokhoz és szükségállapotot rendelt el. A szükségállapot egyik következménye az lehlet, hogy mozgósítják a haditengerészetet a kikötőkben veszteglő kereskedelmi hajók üzembe helyezésére. Itt még nem tartunk, de ha erre sor kerül, számolni lehet a nyílt összecsapásra a munkások és a munkáspárti kormány, illetőleg annak hatóságai között. A WiísQftrkormány ilyen módon hetek alatt elveszítheti egész politikai tőkéjét, amivel pedig röviddel ezelőtt a választá■mksn olyan sikert ért el, amire maguk a munkáspárti vezetők sem számítottak. Ami a vietnami helyzetet illeti, a Ky-kormány tovább folytatja teprpptáma- dásait a buddhisták ellen, s ezzel olyan mértékben elmérgesítette a belpolitikai helyzetet, hogy jogosan lehet beszélni belső polgár- háborús front kialakulásáról. Íjzt maguk az amerikai megfigyelők is megállapítják és aggódnak is a várnató fejlemények miatt. Az aggodalomra alapos ok van, márcsak azért is, Ziert a cjél-Vtetnarnj események következtében tovább nőtt a Johnson-kormány ellenzéke az Egyesült Államokban, sőt magában a de[b°krata pártban is. A Ky-kormány erőszakoskodásaiból és a buddhisták ellen indított támadásaiból arra következtetnek, hogy egyre inkább az amerikai csapatokra jüi- rul a háború egész terhe. Ez azonban — az amerikai vezetők szempontjából — a kisebbik veszély. A nagyobb az, hogy a dél-vietnami helyzet alakulásából kénytelenek maguk is megállapítani : egész politikájuk zsákutcába jutott. Délkelet-Ázsiában növekszik a népek elkeseredése és gyűlölete az amerikai beavatkozók ellen. Ugyanakkor magában az Egyesült Államok közvéleményében is elkeseredéssel figyelik a kormány vietnami politikáját, amelyet költségesnek és kilátástalannak tartanák* Walter Lippmanp, aki kezdettől fogva ellenezte a kormány vietnami akcióját, megjegyzi, hogy itt az utolsó alkalom, amikor az Egyesültt Államok talán még felülvizsgálhatja vietnami politikáját, ha képes figyelmét a presztízsszempontokról elfprditani és számításba vennj a valóságos helyzet követelményeit, pi- zonyos jelek azqnban amellett szólnak, hogy Jqhnson képtelen kiszabadulni a saját maga által teremtett kényes helyzetből és minden energiáját az ellenzék megfélemlítésére fordítja, ahelyett, hogy tényleg félretenné a sértett hiúság szempontjait és figyelembe vgi^né az egyre riasztóbb realitásokat. Látogatás a Hanoit védő lakétaaíakniaiiál Köbeijov, a TASZSZ tudósítója jelenti Hanoiból: Hihetetlen erejű dörej remegteti meg a rizsföldeket. Az ég szinte kettészakad. A füst- és láng gomoly ágból tör a rakéta az ég felé. Az N-i rakétaalakulatnfll vagyunk, amely védelmezi a vietnami főváros felé vezető utakat. Semmi külső jele nincs annak, hogy itt rakéta — a légelhárítás legrettegettebb fegyvere — lenne. A zseblámpa fényénél kirajzolódnak előttünk az álcázott irányítófülkék. Az automatika, az elektronika, a rádiótechnika igazi birodalma ez. Az irányítópultoknál áll az ügyeletes tiszt és a katonák. Rádiólokátorok vizsgálják az eget. Az ellenség nem maradhat észrevétlen. Az alakulat helyettes parancsnoka és a rakétakezelő tisztek fogadnak bennünket. A beszélgetés szabad ég alatt, az éjjeli lámpa gyenge fényénél folyik. „A rakéta csodálatos fegyver — mondja a parancsnokhelyetles. — Bár alakulatunk még fiatal, máris húsz amerikai repülőgép szerepel a győzelemlistán. Voltak nálunk nehéz napok, amikor egymást követték a harcok. Az irányító fülkékben a hőmérséklet elérte az 50 fokot, a rakétakezelök szinte meg- süketültek a kilőtt rakéták dübörgésétől, de aztán annál nagyobb volt a győzelem fölött érzett öröm.” Megmutattam a parancsnokhelyettesnek a saigoni lapokból kivágott cikkeket — írja a. tudósító. — Az amerikai repülők e cikkek szerint azt hangoztatják, hogy az Észak-Vietnamot védő rakétacsapatok nem jelentenek számukra veszélyt és elemi manőverezéssel könnyen elkerülhetik a rakétákat. „Hazugság, ami az amerikai hadfiak egyik sajátossága — válaszolja a parancsnokhelyettes. — Csaknem minden rakétánk célba talál. Erről könnyen meggyőződhet az, aki összehasonlítja az általunk lelőtt repülőgépek számát a felhasznált rakéták számával”. A parancsnokhelyettes, amikor búcsút vett tőlünk — az első szovjet újságíróktól, akik felkeresték a VDK rakétakezelőinek harci állásait — a következőket mondotta: „Tolmácsolják őszinte hálánkat a szovjet népnek, a szovjet hadseregnek, amely velünk együtt küzd a közös ellenség ellen. Tadeust Kasteckh t&íSé’Cí tiíiít% Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 41. — Uram, az valóban csoda volt, hogy a végén emberére akadtam. Mind, aki eljött, szidott engem. Már az állatkertnek is oda akartam ajándékozni, de azt mondták, hogy keressek egy panoptikumot, talán ott átveszik. Őket ugyanis nem érdekli. Ez minden. Kostrzewa, már jobbára csak a lelkiismerete megnyugtatására ellenőrizte a hirdetéseket a lap szerkesztőségében. Valóban, minden egyezett. „Hamis kutya jó kezekbe eladó. Sürgősen”. Még az az ember maradt hátra, aki a kutyát hozta Kínából. Lehet, hogy éppen őt kellett előző gazdájának vélnünk, akihez a kutya hozzászokott. Diszkrét nyomozás kezdődött. A kutya másfél napig maradt az illetőnél a Varsóba való visszatéréstől számítva. Ezalatt úgy megharapta gazdáját, hogy orvosi segítséget kellett kérnie. Sőt áldozatául esett néhány új nadrágja is. Az állat a legcsekélyebb vonzódást sem mutatta. Közben Zaczek egy újabb koncepciót agyait ki: — Es ha éppen a kínaival van dolgunk, akitől a kutyát vették? Kostrzewa mosolygás nélkül fogadta ezt, bár a gondolat túlontúl humorosnak tűnt. Ott azonban, ahol a józan ész semmire sem jut, talán épp az abszurdumok jelentik a megoldást. — És azért utazott Lengyelországba, hogy leszámoljon Rudzinskival? — Miért... előfordulhat. Előfordulhat... Tehát egy olyan személynek adta el a kutyát, aki soha nem hallott Rudzínski létezéséről, csupán azért, hogy az a személy ajándékozza tovább valakinek, aki szintén ismeretlen... — Köröket rajzolt, s összekötötte őket vqnalakkal. A körökbe beleírta: „X kínai”, „Vevő”, „Elajándékozva”, „Rudzínski” — Ilyen úton került végül Rudzínski kezébe a kutya? — A rajzot Zaczek elé tette. — El kell ismerni, hogy ez az út elég komplikált. — Természetesen. De vajon nem elképzelhető, hogy így történt? — Minden elképzelhető — Kostrzewa filozofikus nyugalommal nézegette a cigarettafüst mennyezet felé szálló csíkjait. — Ez már a fantázia feji lettségétől függ. Ez esetben azonban... Nem, megbízható minisztériumi tisztviselők, mint a kínai gyilkos bűntársai? Képzelje... Végül... a rajz után nyúlt, s az első karikába beírta: „Hentes” — minden kételkedést félretéve, ne feledje, hogy az az ön kínaija levágásra szánta a kutyát. Az állatok megérzik az ilyesmit. Zaczek kételkedve tekingetett. — Megérzik? — Mondjuk ezt inkább ösztönnek. Egyébként a kifejezés nem számit. Tény, hogy van valami ilyesmi. Ezt nem is egyszer kimutatták már. Bizonyosan nem gondolja azt, hogy a kutya különösebb szimpátiával tüntette ki hopponma- radt gyilkosát? Hosszas hallgatás következett. Zaczek elfordította fejét, az orra alatt morgott és Kostrzewa rajzát bök- döste begörbített ujjaival. — Mondjuk... Ezek szerint Golikon kívül ki mehetett át a kerten akkor, amikor ott garázdálkodott az a vérszopó bestia? — Goliknak egyáltalán nem kellett átmennie, hisz helyben volt. — Igaz. Ha tehát már ő sem jöhet számításba — szólt — akkor kicsoda? — Nem tudom. — Kostrzewa eloltotta cigarettáját. Nem látta a probléma semmiféle megoldását. Tény, hogy a kutya előző gazdáit nem lehetett figyelembe venni, s az ügy egyáltalán nem egyszerűsödött le. A kerten senki sem tudott átmenni, de valakinek át kellett tnennie, hogy megölje Rud- zinskit. Ezen az éjszakán nem aludt. A hamutartón csikkek kazla nőtt! A kutya nem engedett magához senkit. Még azokat is megharapta, akik enni adtak neki. Semmi sem mutatott arra, hogy azon az éjszakán altatószerrel elkábították, vagy valaki leütéssel elcsendesitette. Rohangált a ház körül, s pirkadatig ugatott. Már hajnalodott, amikor Kostrzewa sarkig kitárta az ablakot, s teli tüdővel szívta be az üde kora hajnali levegőt. Fáradt szeme előtt fekete karikák gyűrűztek. Ez az éjszaka azonban új gondolatokat ébresztett benne. A kapitányság épületében Zaczeket látogatta meg. — Tartogatok magának egy feladatot... Zaczek úgy ugrott fel a székről, mintha rugó lett volna alatta. — Rudzinski ügyben ? — Nem foglalkozunk semmi mással, nemde? — Ide vele, doktor! — Elég nehéz... — Akár a legnehezebbet is. Biztos lehet benne, hogy mindent megteszek, ami az erőmből telik. Sőt még annál i$ többet... Kostrzewa nehezen tudta. Visszatartani a nevetést. — Ügy gondolom, nem ártana megállapítani, hogyan talált magának Golik új állást. — Hogyan talált... — Látszott, hogy Zaczek nem érti. — Mondja meg közelebbről, doktor hol Vfn itt a kutya elásva. — A kutya — Kostrzewa ujjával Zaczekra célzott. Rátapintott a lényegre. Golik és a kutya, láncunkban ez a két egymáshoz legközelebb eső szem. Golik elment, nincs kinek elengedni láncáról a szelindeket. Ez megkönnyíti a látogatásokat — De hátha csak kihasználta az alkalmat a pasas? — Ebben az ügyben nemigen lehetet alkalomra várni. Vegyük például a villanyt. Mindenki tudja, hogy a villanytelep bizonyos időpontokban kikapcsolja az áramot. Valaki pedig elvágja a vezetéket, nem törődve a rizikóval. (Folytatjuk)
