Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

Utcai harc, tüntetés Saigonban CAPE KENNEDY Cape Kennedyben pénte­ken úgy határoztak, hogy a Gemini—9 űrhajó kilövé­sét, amit május 31-re tűz­tek ki, június 1-re halaszt­ják. A szakértők ugyanis nem képesek május 31-re befejezni a célrakéta meg­felelő előkészítését. HELSINKI Hírügynökségi jelentések szerint pénteken megalakult az új finn kormány és a kora délutáni órákban le is tette az esküt Kekkonen köztársasági elnök kezébe. Az új kormányban a Finn Népi Demokratikus Unió melynek legerősebb tagja a Finn Kommunista Párt, 1948 óta első ízben képvi­selteti magát, ezúttal há­rom tárcával. BOGOTA A déli partizánfront má­sodik értekezletén határo­zatot hozott a kolumbiai fegyveres erők megalakítá­sáról. A Marquetalia, az El Pato, a Guayabero és az ország déli részében műkö­dő más partizáncsapatok alkotják majd ezeket a fegyveres erőket. BUKAREST Mohammed Reza Pahle- ▼i iráni sah pénteken dél­előtt Bukarestbe érkezett, ahol július 3-ig hivatalos látogatást tesz. Saigon, (MTI): Pénteken délután utcai harc tört ki buddhista tün­tetők és rendőrök között Saigonban. A Vien Hoa Dao pagoda és a buddhista intézet előtt körülbelül két­száz hívő gyülekezett helyi idő szerint délután három órakor, s a tömeg csakha­mar körülbelül ezer főnyi­re duzzadt. A rendőrség botokkal, gázgránátokkal és riasztó lövésekkel próbálta szétkergetni a buddhistákat, de azok visszaindultak a pagoda felé. A Huéban maradt mint­egy háromszáz főnyi ameri­kai katonai tanácsadó drót­akadályok védelme mögött pénteken este tanácskozá­son vett részt. Ezen felszó­lították őket, hogy tartóz­kodjanak minden személyes kapcsolattól a vietnamiak­kal, s vegyék elejét minden Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma május 27-én folytatta a vitát Jev- genyij Alekszejevszkij ta­lajjavítási és vízgazdálkodá­si miniszternek a talajjaví­tási munkálatokról szóló be­számolója felett. A plénumon beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, Amerika-ellenes incidens­nek. A város fölött amerikai katonai helikopterek és fel­derítő gépek köröznek. Az AP jelentése szerint az Egyesült Államok kon­zulátusa előtt éhségsztráj­kot tartó buddhista szerze­tesek pénteken este figyel­meztették, hogy nem bizton­ságos számukra, ha éjsza­ka is a helyükön maradnak. A sztrájkolok csoportja ezért elhagyta a konzulátus előtti teret. A Ky-kormány szóvivője közölte, hogy csütörtökön a Mekong deltavidékén a par­tizánok két zászlóalja le­rohanta a kormánycsapatok egyik megerősített állását Saigontól 90 kilométernyire délnyugatra. Gépfegyver- és aknatüzükkel súlyos káro­kat okoztak a kormány csa­patainak. az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára. Az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma egy­hangúlag határozatot hozott „a talajjavítás nagyarányú fejlesztéséről, a gabona és egyéb gazdasági kultúrák magas és állandó termésho­zamának biztosítása érde­kében.” Ezzel a plénum befejezte munkáját. Véget ért az SZKP Központi Bizottságának piénnma A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének pakisztáni fláfogafásai Szabadon bocsátják Rudolf Hesst? Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője csütör­tökön közölte, hogy tánul- mányozni fogják Rudolf Hess, Hitler volt helyettese szabadon bocsátásának ügyét. Ez a kijelentés vá­lasz volt azokra a híreszte­lésekre, amelyek szerint nyugatnémet jogászok lépé­seket tettek Nagy-Britanniá- nál Hess érdekében. Az ügy már csak azért is napi­rendre fog kerülni ősszel, mert akkor telik le két másik náci vezetőnek, Al­bert Speernek és Baldur von Schirachnak a börtön­büntetése. Ha őket szabadon bocsátják, akkor csak Hess maradna a négy hatalom ál­tal fenntartott spandaui börtön egyetlen náci foglya. A jelenleg 72 éves Hess-t életfogytiglani börtönre ítél­ték, s 1941-ben börtönözték be, amikor Londonba re­pült, hogy megkíséreljen tárgyalásokat kezdeni egy német—angol különbékéről. Rawalpindi, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Ma- zurovnak, a minisztertanács első elnökhelyettesének ve­zetésével harmadik napja tartózkodik Pakisztánban. A szovjet parlamenti képvise­lők pénteken reggel részt vettek a pakisztáni nemzet­Kairó (MTI): A kairói indiai nagykö­vetség közölte, hogy a ju­goszláv elnök kész Indiába utazni a tervezett Nas.szer— Tito—Indira Gandhi talál­kozóra. Korábban Nasszer elnök fejezte ki azt a hajlandó­ságát, hogy Indiába látogat a hármas találkozóra. gyűlés ülésszakának ünne­pélyes 'megnyitásán. A szovjet küldöttség a parlamentben tett látogatá­sa után beszélgetett az új főváros — Iszlámábád — fejlesztésével és építésével megbízott kormányszerv ve­zetőivel. Ezután megtekintet­ték az építkezéseket. A hármas csúcsértekezlet színhelye így minden bi­zonnyal Uj-Delhi lesz. Ami a találkozás időpontját illeti Szingh indiai államminisz­ter kairói látogatása során javaslatot tesz róla. Szingh előbb Belgrádban tesz látoga­tást, majd onnan utazik az EAK fővárosába. Június 5- re várják Kairóba, ahol három napot tölt Nasszer—Tito—Gandhi találkozó Tadeusz Kastecki: í M&itűL tlílCű* (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 40. XXVII. Végre előkerült a kutya előző gazdája. De ez a nyom kifejezetten a semmibe ve­zetett. Szolid, idős úr, da­gadó pocakkal, egyik mi­nisztérium hivatalnoka. Hír­neve makulátlan. Házá­ban gyereksereg: pólyás csecsemőtől egészen a pely- hedző állú fiatalemberig, aki az intellektuell pózában tet­szeleg. Rendetlenség és fá­radt háziasszony. Mi köze lehet ennek a családnak a gyilkossághoz és az idegen villába való betöréshez? — A kutya? — az osz­tályvezető úr sima kopasz­ságán apró izzadságcseppek ültek ki. — Biztosan halál­ra mart valakit! Előre meg­mondtam, hogy így lesz. Ezért azonban engem nem vonhatnak felelősségre. Sem Jogi alapon, sem pedig a le’.- kiismeretre apellálva. Be­csületesen megmondtam, hogy ez egy veszett dög. És kértem, hogy egy pilla­natra se hagyja megbízható lánc nélkül. A feleségem is jelen volt akkor és tanú­síthatja. Az ajtón pokoli zaj hal­latszott be. Nehéz volt be­szélgetni. Arra azonban, hogy a kopasz urat a kapi­tányságra hívja, nem volt semmilyen oka. Nem rajon­ganak az emberek az ilyen­fajta élvezetekért. Különö­sen nem a minisztériumi hivatalnokok. Kostrzewa megvárta, amíg egy kissé elül a nagy zaj. Női hang hallatszott, amint eredménytelenül csi­tította a > kiabáló gyerínek- hadat. — Kölyök kora óta ne­velte? — Ml? — hunyorított. — Isten ments! Tudja, egyik kollégám Kínába utazott egy küldöttséggel, s előző­leg említettem neki, hogy szeretnék egy kutyát, ját­szani a gyerekeknek... Kis kutyát — ismételte, s arcát tréfásan ráncolta — érti? Ez meg ... Biztosan egy hentestől vásárolta meg Kantonban. A kollégámnak valamiért, ki tudja miért, megtetszett. Biztos volt benne, hogy fajtiszta chow- chow-kutyát vett pár fillér­ért. Egyébként akkor sok­kal kisebb volt a kutya. Csak később ... — Ezek szerint az önök házában nőtt fel? — Nem... A kollégám akkor vette, amikor megér­kezett Kínába, a kiküldeté­se pedig néhány hónapig tartott. Biztosan nem tud­ta, mit kezdjen ezután a szörnyeteggel, és hazatérte után elhozta hozzám. — Elfogadta hát az aján­dékot? — Mit tehettem volna? Nem akartam megsérteni azt aki ennyit fáradozott miattam. Tehát meg is kö­szöntem. Ugyanis a hivatal­ban ... Szóval, bizonyos ér­telemben ő a felettesem. At­Tanúkihallgatások, szakértői vélemények a kémper pénteki tárgyalásán A Budapesti Katonai Bíró­ságon pénteken folytatódott az Egedy—Asbóth kémper tárgyalása. A bíróság több tanút hallgatott ki, elsősor­ban a devizabűncselekmé­nyekkel kapcsolatban. A tanúk közül többen elmond­ták, hogy betegségük ide­jén dr. Egedy Elemér ke­zelte őket, majd az így ki­alakult ismertséget felhasz­nálta arra, hogy tiltott va­lutaszerzési kapcsolatokat építsen ki. Itthon forintot fizetett ki egyes volt bete­geinek és más ismerősei­nek is, s ezért ellenszolgál­tatásul e személyek idegen­ben élő rokonaitól, barátai­tól külföldi fizetőeszközöket kapott. Ezeket Egedy Auszt­riába küldte, s ott megbízásá­ból Taby Árpád, illetve Ker- pely Jenő kezelte, akik utasításának megfelelően rendelkeztek a pénzzel. Ege­dy valutaszerzési „hálózata” több országra kiterjedt: az Egyesült Államokból, Kana­dából, Nyugat-Németország- ból, Svájcból, Svédország­ból, Ausztriából érkezett ré­szére pénzküldemény. Egy tanúként kihallgatott asz- szony Kanadában élő fiá­tól például 2350 dollár érke­zett Egedy részére az ausztriai címre, s érte rész­letekben 94 000 forintot fi­zetett ki Magyarországon az orvos. Ezenkívül itthon is vásárolt külföldi fizető- eszközt, 10 000 svájci fran­kot, a tanúként kihallgatott, s devizabűncselekmények miatt előzetes letartózta­tásban levő Fiath Julianna budapesti lakostól. A tárgyaláson több szak­értői vélemény meghallga­tására is sor került. A Ma­gyar Nemzeti Bank képvi­selője szakvéleményében el­mondta, hogy Egedy Ele­mér több mint 200 000 fo­rintot fizetett ki belföldi személyeknek a forintkia­jánlással szerzett külföldi valutáért, s ezzel súlyosan sértette a devizagazdálko­dás érdekeit. A bíróság rádiós szakér­tője elmondta, hogy Egedy Lehel és Asbóth László ré­szére a megadott időpon­tokban és hullámhosszon a kémutasítások sugárzása azt követően szűnt meg, hogy a letartóztatásukról szóló közlemény az újságokban megjelent. A bíróság hétfőn folytat­ja az ügy tárgyalását. Gennagyij Szavicsev: Tengeralattjáróval a világ körül 9. — Az út tulajdonképpen a legénység minden tagjától bizonyos koncentrációt kö­vetelt. A parancsnoknál ez a követelmény természetesen háromszorosan érvényes volt. Percí-ől percre figyelemmel kísértem, miből állt a nap­ja, és meggyőződtem, hogy a parancsnok egy-egy mun­kanapja rendkívül feszített. S ez így ment nem egy, nem két napon át, hanem az egész akció alatt. Nem egyszer láttam a pa­rancsnokot én is munka köz­ben, láttam, milyen határo­zottan, milyen erélyesen in­tézkedett, milyen nyugodtan és magabiztosan járt el bi­zonyos szituációkban. S ez a nyugalom nem az önma­gában való bizalomból, ha­nem a helyzet pontos isme­retéből, abból adódott, hogy pillanatok alatt fel tudta mérni a helyzetet, tökélete­sen ismerte az atomtenger­alattjáró minden porcikáját. Utunk végéhez közeledett. Ahogy fogyott a hazaérkezé­sig hátralévő napok száma úgy nyúlt, hosszabbodott minden nap. Engem az ér­dekelt, hogy milyen véle­ménnyel vannak maguk a tengeralattjárósok hajózá­sukról, a gépek munkájáról. Megkérdeztem tehát a hajó egyik mechanikusát. Az egy kicsit hallgatott, majd kér­désemre kérdéssel válaszolt. — Tegyük fel, hogy vesz egy televíziós készüléket, biztos lehet-e abban, hogy a készülék kifogástalanul mű­ködik? Az üzletben próbakor semmi baj. Néhány nap múlva azonban a televízió felmondja a szolgálatot. Ki­től a pillanattól kezdve va­lóságos pokol volt a házban. Megvettem a boltban kap­ható legerősebb láncot, hogy el ne szakíthassa. De így sem volt egy másodpercnyi nyugalmunk. Ugyanis gyere­kek is vannak, s maga is láthatta, hogy milyen kicsi a kertünk. Mit mondjak még? En magam is tisztes távolságban elkerültem ezt a bestiát.,, Ételes tányérját bottal toltuk oda elébe. — Ismerte ön Klemens Rudzlnskit? — Rudzinskit? — össze­ráncolt homloka bizonyítot­ta, hogy keresgél az emlé­kezetében. — Aha, azt aki megvette tőlem a Tygryst. Nem, nem ismertem egyál­talán. Az apróhirdetésre jött. — Nem emlékszik! vélet­lenül ennek a hirdetésnek a dátumára? — Nem ... De azonnal... Valahol meg kell lenni a nyugtának. — Kihúzta az íróasztal fiókját. — Egy pillanat — vette elő a dosz- sziét, melyre kaligrafikus betűkkel ez volt felírva: „Nyugták”. — Itt vannak. Három volt belőle. Kostrzewa feljegyezte szá­mukat és keltezésüket. — Ennyiszer kellett hir­detnie? (Folytatjuk) derül, hogy egy apró kon­denzátor romlott el, amely­ben megvolt az előfeltétel a meghibásodásra, de azt se­hogy sem lehetett előre lát­ni. De ez csak televízió. Az atom-tengeralattjáró, mint ön is tudja, kissé bonyolultabb gép. Lehet-e biztosítékot adni arra, hogy a számtalan gé­pezetben egyetlen törés sem lesz? A valószínűség elméle­te szerint ilyen biztosítékot nem lehet adni. — A mér­nök elmosolyodott és foly­tatta. — A szovjet atomten­geralattjárók építői pedig másként nézik ezt, adnak biztosítékot! A mi utunk is ennek szemléltető bizonyíté­ka. Mi, mechanikusok na­gyon meg vagyunk elégedve a hajó gépi berendezésével, kifogástalanul működött. A hatalmas hajócsavarok minden fordulattal közelebb visznek célunkhoz. S itt van végül a várvavárt felme­rülés. Kinyílik az egyik nyílás, majd a másik. Friss, hideg óceáni levegő árad be. Gyor­san fel a fedélzetre! A felső fedélzeten egy­szerre nem fért el minden­ki. A fedélzetmester ren­delkezésére a legénység egy­más után sorjázott fel a fel­ső fedélzetre. A tengeralatt­járósok élénken nézegettek, minden apróságot valóságos eseményként fogtak fel. — Nézzétek. sirály! — kiáltott örömmel valaki és mintegy parancsszóra, min­denki odafordult, hogy a tenger madarainak kecses repülésében gyönyörködjék. Elragadtatással, csodálkozás­sal fogadták a felhőket, a hullámokat, a Napot, sőt még a partok mepszokott kirajzolódását is. Odalent már zajongtak: — Gyertek már le, mi is látni akarunk! Milyen rossz volt lemen­ni a felső fedélzetről. Újra és újra nagyokat szippan­tottak a levegőből, amely már hazai volt. Mielőtt befutottunk a tá­maszpontra, azon gondol­kodtam, befutunk-e a ki­jelölt pontra a meghatáro­zott időben? Aggodalmam hiábavaló volt. Kormányo­saink a helyzet magaslatán voltak. Eszembe jut, ho­gyan dolgoztak az egész úton, és megint csak meg­győződhettem arról, hogy mekkora teher nehezedett vállukra. Több mint másfél hónapon át a szó szoros értelmében a térképhez vol­tak szögezve. Természete­sen az atom-tengeralattjá- rókon egy egész sor tökéle­tes navigációs műszer van, de ezeket a műszereket kezelni is tudni kell. A kor­mányos meglehetősen egy­szerűen állapíthatja meg a hajó helyét parti tárgyak, vagy világítótornyok után. Sokkal nehezebb a pontos helymegállapítás a nyílt tengeren a nagy mélység­ben. Természetesen az auto­mata eszközök szüntelenül és megbízhatóan mutatták ezt a helyet, de működésü­ket, mint bármilyen rend­szer működését, szisztemati­kusan és hozzáértéssel el­lenőrizni kellett. Nézetem szerint ebben foglalható össze a kormányosok fel­adatának fő nehézsége. Ha a hajó ritkán föl is emel­kedik periszkópmagasságig, a kormányosok csupán a ha­tártalan óceáni távolságot látták, vagy időnként a fel­hőktől mentes csillagos eget. Emlékszem- egy érdekes esetre. A kormányosfülkébe gyakran benéztek a tengeré­szek, hogy megtudják, hol tartózkodunk. Hosszú időn át a térképen, egy és ugyanaz a kép látszott, kék mező, egyetlen narancsszí­nű folt nélkül, ami a szá­razföldet jelentette volna. Egyszer valaki bement a fülkébe, és végre meglátta a térképen a szárazföld jel­zését. Nyomban felhangzott teli torokból a kiáltás: — Föld! Mindenki harsogó neve­tésben tört ki. Nagyon nem illett ez a felkiáltás utunk körülményeihez. Azokra az időkre emlékeztetett, ami­kor a vitorláshajók tenge­részei még szédítő magasba kúsztak fel az árbóckosár- ba, hogy onnan jelezzék társaiknak a szárazföld fel­bukkanását. Igen, nehé2 volt a kormányosoknak. Annál nagyobb volt az örömük, a munkájuk okoz­ta elégedettség, amikor a hajó megérkezett a ponto­san kijelölt helyre. A felső fedélzeten tovább­ra is élénkség uralkodott. Mindenki távcsövezett. Nem sok idő telt el, és az atom­tengeralattjáró horgonyt ve­tett a kikötőben. Követke­zett a partraszállás, követ­keztek az első ölelések, csókok, kézfogások. Milyen csodálatosan kellemes érzés ismét hazai földre lépni. Ez az érzés fejeződött ki az érkezés tiszteletére rende­zett nagygyűlésen felszóla­lók minden mondatából. A szónokok a hála szavaival fordultak a szovjet kor­mányhoz, a kommunista párthoz. Meleg szavakkal dicsérték meg a konstruk­tőröket és az atom-tenger- alattjárók építőit is. Az akció részvevőinek felolvasták a haditengeré­szeti flotta katonai taná­csának üdvözletét. A kato­nai tanács melegen üdvö­zölte az akció részvevőit a feladat sikeres végrehajtása alkalmából. A nagygyűlés üzenetet in­tézett a Szovjetunió Kom­munista Pártjához. Az üze­net így hangzott: „Mi, az atom-tengeralattjáró kötelék matrózai, altisztjei, és tiszt­jei, jelentjük a kommunista pártnak, lenini Központi Bizottságának, és a szovjet kormánynak, hogy sikeresen teljesítettük a kitűzött fel­adatot: a megadott idő alatt körülhajóztuk a Földet a víz alatt”. Néztem a tengeralattjáró­sok kipirult, örömtől ra­gyogó arcát. Büszkék is le­hettek! Leküzdve az ele­meket és a távolságokat, növelték flottánk harci ké­szenlétét. Ennek szentelték tudásukat, munkájukat, ki­tartásukat és bátorságukat. Az akció kezdetén a párt­nak adott szavukat haditen­gerészeink becsülettel be­tartották. i rége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents