Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
Váci Mihály Bihari Sándor A KÖLTÉSZET NAPJA 1966. ÁPRILIS II. (Reich Károly plakátja.) Irta: Simon István Kossuth-dijas költő harmadizben rendezzük \rfí- f2 lden a Loüésaet Alapját, melynek időpontja 7 ^priJis H.-e ■— József Attila születésnapja is egyben. Az egyezés nem véletlen; fölfoghatjuk jelképes értelemben is, hiszen hatvanegy esztendővel ezelőtt nemcsak a világirodalom majdani kimagasló lírikusa latta meg a napvilágot, hanem nagyszerű életműve a magyar szocialista költészet első s mindmáig legnagyobb teljesítménye is. A halála óta eltelt több mint negyed század alatt nemzedékek nevelkedtek versein -s ' kői-' teszete lenyűgöző hatásának igen nagy része volt abban, hogy széles ölvásöréte-' gek fordultak az elmúlt evekben az élő magyar líra tele. Hogy országos figye- W és érdeklődés kíséri költőink munkásságát s eljutó'étink a hajdan nem ts álmodott lehetőséghez- országos ünneplést szentel- hetünk a költészetnek. Alig van az élő világirodalomban példa, mely hasonló lehetne a miénkhez ivagy nemzeti irodalmakon belül a líra — a kiadások peldanyszámait tekintve — messze mögötte marad a regénynek, például s élő lírikusok művei hazánkénál többszörös lélekszámú országokban alig fogynak ezer-ezerötszáz példányban. Igaz, hétévszázados nagy kötészetünk történelmi és társadalmi funkciót töltött be. s nemcsak kísérője, hanem jelentős tényezője volt a nemzeti haladásnak. Balassi, Zrínyi. Vörösmarty, Petőfi Ady, József Attila (s mily bőséges listát sorolhatnánk még nagy nevekből) a politikai történelemnek is kimagasló alakja. Hatásuk a nemzeti tudat formálásában. a mindenkori leghaladóbb világnézet r.épbe- plántálásában szinte felmérhetetlen. Ezzel is magyaráz, hatjuk a költészet megkülönböztetett helyzetét hazánkban, mégha az iskolán kívüli, tehát az általános olvasói népszerűségének ideje lassan is jött el. De eljött! Épp az utóbbi néhány évben lehetünk tanúi az örvendetes fejlődésnek. a hirtelen népszerűségnek, mely elsősorban is a versesköjetek példányszámának megtizszereződésé- beu mutatkozott meg. Külön öröm. hogy' az érdeklődés. a megkülönböztetett figyelem épp a most alakuló. vajúdó, új szocialista lí- nsf. s vele élő költőinket b&ztelte meg. Talán ez se véletlen, hiszen a legintimebb irodalmi műfajt, mint amilyen a vers, általában az értők, az éreklődok szu- kebb rétegén kívül nagyobb olvasótömegek csak a legjobb értelemben közérdekű, társadalmi indíttatású és problematikájú tartalmáért keresik és olvassák. Aa élet, a társadalom, a mindennapok kérdéseire várnak választ, küzdelmeikhez keresnek társat. Líránkban _ úgy érzik •—•' • ^ rtétó*"jak meg egyre jobban, es a mai magyar verset ez az őivasoi bizalom mar Önmagában is szépen rangsorol- ja vagyis ez már magá V valami szépnek, igaznak az elismerése és párt- fogolása egyben. A múltban — a két háború között például jelentős, sőt nagy költői életművek maradtak épp azért hatástalanok, mert nem juthattak el az olvasókhoz. Hogy mennyire nem a közönségben, hanem az ország akkori társadalmi helyzetében volt a hiba, mutatja az is, hogy napjainkban ezek az életművek ugyancsak a szeles olvasol érdeklődés • középpontjába kerültek. Mondhatnánk, velük indult el a felvirágzás. Tóth Árpád, Juhász Gvula összegyűjtött költeményeit négy-öt mmel ez- előtt egyszerre harminc negyvenezer példányban kapkodták el Aztán bzabo Lőrinc két kiadasa fogyott el nagv péádányszamban hetek alatt. Nem is s?.olY® József Attila csak csillagászati szamokkal kifejezhető egyre ujaob ki- adásairól. Napjainkban eljutottunk odáig, hogy vi-| szonylag még fatal al^ tők kötetei is tiz-t-zérus | p.zer példányban elfogynak ( és újabb kiadásukat surge- i ti az érdeklődés. Ezért orom a Költészet Naöja mm - azoknak, akik hszwjk lemi életének emelkedését fiwv-elhetilk közelebbről is, elsősorban úi szocialista irodalmunk fejlődését. Nagv irodalom csak nagy olvasóközönséggel neve'.Ked- het Örök igazság ez s bízvást mondhatjuk, amiama- ^ar 'líra jövőjét illeti, nem keU félnünk - értő. szerető. széles olvasott bábáskodik mans mellette Az a sok tíz- és'tízezer vers- olvasó. aki nemcsak azzal fejezi ki szimpátiáját a líra” iránt, hogy asztaléra teszi a verseskönyveket, haoem azzal is. hogy országos ünnepséggel hívja _ ?á azok figyelmét is akik roóv elkerülték e&Mt * magyar líra kincsesházát. Hová lesznek r Levél mm ikor a pázsit, mint a gyermek, kócos, i’i — nyár elején villognak a kaszák, a hold fenödik szikrás csillagokhoz, s meg-megsuhognak már az éjszakák. O, kaszálás ünnepe! — Távol járatlan ártereken, nyírfák térdinéi, a rétek zöld-ezüst haja ha lángol, beletemeti arcát felzokogva a szőke szél és szerelmet remél. Mit tudtok ti, kis elplántált füvecskék a sztyeppék szelekbe bontott hajáról, a legelőről, mely könnyű eget lehel, az árvalányhajas hegy homlokáról, ahol a fények gulyája legel. Hová lesznek a rendek, szénaboglyák, jászlakba vetett ágyak illata, részegítő sarjuval telt saroglyák álmai, míg a szekér visz haza, s az ájulások, mik szemünk lefogják! A szerelem hová hatja fejét, hol zokogja ki az ember magát, ha szerelmes és semmi nem elég? Hová lesznek a szénarendek, rétek, — learatott énekű citerák, amelyeken dalokat vert a lábunk, ha lábaltuk a holdfények tavát. Ó, hova száll a tájakról az illat'? A völgyekből eltűnik keserű tömjénje legédesebb álmainknak, mint húr nélkül kopog a hegedű, s nem lehelheti ki lelkét a fű! ö, hová a sok lehervadt emlék, — a Múli. — keserű szénaillat! Erzik-e majd, kik géppel kaszálják a rétet, — éneklő illatát sok elvirágzott, és szárbaszökkent álmainknak? Federico Garda Lorca: Kubai néger szón M ajd ha hold kitelik az égen megyek Sáhtiago dfe CÚbába, Santiagoba megyek, fekete víz kocsija fut oda vélem. Santiagoba megyek. Ha a pálma, mint a gólya szállna szépen, Santiagoba megy ék. Fonseca szőke fejé kísérjen, Santiagoba megyek, Romeo s Júlia rózsája a vértem, Santiagoba megyek. Ezüstpénzek s papír tengerében Santiagoba megyek. O, Kuba! Ó, csörgő magvak, tánc hevében! Santiagoba megyek. Faragott fa-cseppek, csípők, — szenvedélyem! Santiagoba megyek. Kajmán, élő-fa-lánt, dohany-virag fehérben, Santiagoba megyek. Mindig mondtam, vár rám Santiago, fekete víz kocsija fut oda vélem. Santiagoba megyek. Szellő és szesz lobban a keréken. Santiagoba megyek. Ó, égő korállom a sötétben. Santiagoba megyek. Holt gyümölcs a hő fehér tüzében. Santiagoba megyek. Cukornádak jószág-hűvösében Santiagoba megyek. (Garai Gábor fordítása) A szavaimnak, amíg itt vagyok, adjatok heiyet, érzékeny talajon napfényt, mozgást, — ha szólanom alkalom és kedv támadhatott. Az idő koordinátái még megjelölnek — jobb s rosszabb én sem vagyok; derülök, szenvedek ahogy kiszabadítok egy-egy igét, ahogy kilélegzek egy-egy fohászt a várható halálból; — jólhangzó eget hiszek nekik s értő unokát. Míg mondhatom, mondom hogy legyetek szótartók énekeimhez, legalább ezredrészt mint velük én leszek. Benjámin László: Örök harcát az ember rj élről betört a meleg levegő, ü viaskodik az északi hideggel.” Rombolva jön a jóidő, hosszú esőkkel, árvizekkel. Háborúk, elemi csapások — Pusztulnak mindig valahol. De nyílni készülődnek a virágok, hajtja rügyeit a gesztenyesor. A rügy kipattan, az alvó felébred, a halott helyén új sarj születik. Nincs hatalom kijátszani az élet megmásíthatatlan törvényeit. Erővel, bizalommal, szerelemmel telítetten mindig bírókra kel — nem adja fel örök harcát az ember a halál szövetségeseivel. Árvizek, bombák közt a meggyötörtek megmentik szétdúlt kertjüket: a Földet és tisztán adják át szelíd utódaiknak a világ szépségeit. Somlyó György: Rózsa A z Izzó magma és a hideg űr sugárzása között szökken virágba, bújik a porzó és borul a párta, aztán lehull s az időbe kövül. Ártatlan így él puszta gyönyörül. Méh, légy porozza, csimasz, tetü rágja, de őrzi fátyolka s katibogárka, öntudatlan és rendületlenül. A lét törvénye és szeszélye szülte, De mégis, ő is nem emberi mű-e? Hány gyöngéd-késű kertésznemzedek szemzette és ojtotta, óvta, nyeste, hogy belé is. mint a szoborba, versbe, belémentse menthetetlen szivét! Nagy László: Dél Rámjöttek virágaid sebnek, égek szerelmem, millió fölösleg fogaddal utamat beültetted, csontig leeszed cipőmet, hiába kérlek, kínommal a delet felhúroz- : tad s pengeted akár a végzet, de én elérlek, erőm az eine mért szerelem, j füstölhet a teljes világ ve- j ■ • lem. | válhatnak talppá a térdek, j de én elérlek, | de hajad sebemre leszáll, bekötsz vele, fekszem se- ! lyemben 1, s félve oldoz el a halál szerelmem, jaj szerelmem' Stílusos fogadás, (Mészáros András rajz»)
