Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-06 / 81. szám

Fogadás az Országházban a felszabadulás ünnepén Hétfőn este a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás—paraszt kormány ünnepi fogadást rendezett hazánk felszabadulásának 31. évfordulója a'kál- mából az Országházban. — Képünkön: Alekszej Leonov űr. hajós alezredes Kállai Gyulával, a Minisztertanács elnö­kével és dr. Münnich Ferenccel, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjaival beszélget. (MTI — foto Vigovszki Ferenc felv.) Újabb tüntetések Dél-Vietnamban Sukarno szerepe egyre csökken A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 21. évfordu­lója alkalmából hétfőn es­te fogadást adott az Ország­házban. A fogadáson részt vett Dobi István, a népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kállai Gyula, a for­radalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró An­tal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, dr. Mün- nicil Ferenc, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai. Ott volt a fogadáson az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak és a kor­mánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más ve­zető személyisége. A foga­dás részvevőinek soraiban jelen volt a termelés sok dolgozója, szocialista bri­gádvezetők, a tudomány, az irodalom, a művészetek kép­viselői. Részt vett a foga­dáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok veze­tője és tagja. Megjelent Alekszej Leonov űrhajós Moszkva, (MTI): Szipka József, Magyaror­szág moszkvai nagykövete hétfőn délután nagyszabású fogadást adott hazánk fel- szabadulásának 21. évfor­dulója alkalmából. Az ün­nepi fogadáson megjelen­tek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB első titkára, Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nöke, Alekszej Koszigin mi­niszterelnök, valamint a párt, a kormány több kép­viselője. A szovjet hadse­reg magas rangú tisztjei, a szovjet főváros politikai és társadalmi életének ismert személyiségei. Jelen volt a fogadáson a Magyar Szocialista Mun­káspártnak az SZKP XXIII. kongresszusán részt vevő küldöttsége Kádár János­nak, pártunk Központi Bi­zottsága első titkárának ve­zetésével. Eljöttek a- moszkvai dip­lomáciai testület tagjai. Szipka József nagykövet meleg szavakban köszöntöt­te a vendégeket és a ma­gyar—szovjet barátságot él­tette pohárköszöntőjében. A fogadás rendkívül szívélyes, baráti légkörben folyt le. Kádár Jánost külön is so­kan felkeresték és üdvözöl­alezredes, a Szovjetunió Hőse. A meleg, baráti légkör­ték a megjelentek közül, egyebek között Kliment Vo- rosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének tagja, Konsztantyin Szimo- nov, az ismert szovjet író, Sarohin vezérezredes, a Ma­gyarország felszabadításáért Alekszej Leonov Kedden Köteles Jenő altábornagy­nak, a honvédelmi minisz­ter első helyettesének, Mé­hes Lajosnak, a KISZ Köz­ponti Bizottsága első titká­rának és társadalmi életünk több más vezetőjének tár­saságában Szombathelyre látogatott. Vele tartott Ny. R. Seleh követtanácsos, a budapesti szovjet nagykö­vetség ideiglenes ügyvivője. A fellobogózott repülőtéren Vas megye és a város veze­tői fogadták a világ első űrgyalogosát. A városba vezető útvona­lakon sok ezren gyűltek össze a kedves vendég üd­vözlésére; fiatalok és idő­sebbek köszöntötték taps­sal, éljenzéssel, virággal a ben lezajlott fogadáson Do­bi István pohárköszöntőt mondott. vívott harcok résztvevője. Pártunk Központi Bizottsá­gának első titkára szívélye­sen elbeszélgetett a fogadá­son a Moszkvában tanuló magyar diákok képviselői­vel. Kozmosz hősét, aki nyitott gépkocsiban tette meg a városba vezető utat. A Vas Megyei Pártbizott­ság épületében rendezett baráti találkozón Mester Sándor, a megyei pártbi­zottság titkára köszöntötte a szovjet űrhajósok népes családjának tagját, majd Horváth Miklós, a megyei pártbizottság titkára szá­molt be a nagymúltú város és Vas megye életének gazdagodásáról, fejlődésének eredményeiről. Alekszej Leonov válaszában köszö­netét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd újra gépkocsiba szállt és házigaz­dáinak társaságában rövid körsétát tett Szombathely belvárosában. Saigon, (MTI): Egy nap viszonylagos nyugalom után, kedd dél­után ismét mozgolódás tá­madt Saigonban. Több ezer személy, főleg fiatalok gyü­lekeztek a buddhista Intézet előtt, ahol már több össze­csapás zajlott le a tünte­tők és a különleges rendőri erők között. Fiatalok cso­portjai kedden délelőtt többször is megkísérelték, hogy társaikat kiszabadítsák a rendőrség őrizetéből. A rendőrök könnyűgázbombá- kat zúdítottak a tüntetőkre, akik azonban arcukat nylonzacskóba rejtve, elkap­ták a gránátokat és vissza­dobták a rendőrökre. A kedd délutáni gyüle­kezés színhelyére kiküldték a rendőrséget és egy parti­Djakarta, (MTI): Suharto indonéz minisz­terelnök-helyettes, a fegy­veres erők feje, kedden be­szédet mondott az ország adminisztratív rendszeréről. Mondanivalójának lényege az volt, hogy kicsinyítette Sukarno elnök alkotmányos szerepét. Beszédében nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy „Sukarno elnök felel­ni tartozik az ideiglenes népi tanácskozó testület­nek, és azzal egy szinten nem áll.” Suharto tábornok beszédét a hivatalos Antara hírügy­nökség is ismertette. Esze­rint „az államelnök irá­nyítja az ország politikai vonalát, de csak az ideig­lenes népi tanácskozó tes­tület által meghatározott tervek alapján.” Mint is­meretes, a testületből, amely parlamenti képviselőket és Genf, (MTI): A tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság a genfi nemzetek palotájában ked­den tartotta utolsó ülését a nyolcnapos húsvéti szünet előtt. Legközelebb április 14-én csütörtökön ülnek is­mét tárgyalóasztalhoz a kül. döttek. Roscsin, a Szovjetunió új leszerelési fődelegátusa kor­mányának álláspontját tol­mácsolva kijelentette, hogy az Egyesült Államok maga­tartása „sajnálatos módon zsákutcába juttatta a lesze­relési értekezlet munkáját”. zánvadász zászlóaljat, hogy azonnal közbeléphessenek, ha a tüntetők megszegnék a. kedd reggel megszigorí­tott kijárási tilalmat. Nha Trang városában a ! dél-vietnami kormánycsapa- j tok ismét hatalmukba ke­rítették azt az épületet, ahol a dél-vietnami és az amerikai tájékoztatási szol­gálat irodái vannak. Az em­lített épületet tüntető fia­talok csoportjai szállták meg hétfőn, de csak néhány óráig tudták tartani magu­kat. Az amerikai légierő bom­bázógépei hétfőn a derült időt kihasználva, ismét tá­madtak észak-vietnami cél­pontokat, s ezúttal a Ha­noitól északkeletre fekvő közlekedési utakat és hida­kat bombáztak. az alkotmány által megha­tározott csoportokat (így katonai képviselőket is) fog­lal magában, nemrég ki­zárták a baloldal parlamenti képviselőit. A testület rit­kán ül össze, most azon­ban úgy tűnik, hogy a had­sereg nagyobb szerepet szán neki. Az Indonesian Herald cí­mű angol nyelvű lap keddi számának vezércikke azt fejtegeti, hogy az ország gazdasági nehézségei meg­változtatják Indonézia kül­politikáját. A lap azt írta, hogy „egyensúlyt kell ta­lálni” a diplomácia politi­kai és gazdasági céljai kö­zött. Előző nap a külügy­minisztérium és a gazdasági irányítás képviselői részé­ről olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy Indo­nézia új gazdasági segé­lyekre számít, és egyaránt tekint kelet és nyugat felé. Az atomembargó amerikai szerződéstervezete ugyanis azt a célt szolgálja, hogy kielégítsék Nyugat-Német- ország nukleáris igényeit és megszilárdítsák Washington vezető szerepét az észak-at­lanti katonai tombbeji. Lukanov, a Bolgár Nép- köztársaság delegátusa tá­mogatta a Szovjetuniónak az atomfegyverek további elterjedésének valódi meg­akadályozását célzó javas­latait, s kifejtette, hogy az Egyesült Államok voltakép­pen törvényesíteni kívánja a magfegyverek elterjedé­sét. VARSÓ: Couve de Murvillé xran­da külügyminiszter május második felében hivatalos .átogatást tesz Lengyelor­szágban a kormány meghí­vására — jelenti a PAP lengyel távirati iroda. A francia külügyminiszter — je­lentések szerint, — még az idén más európai szocia­lista országokba is elláto­gat. A francia külügymi­niszter lengyelországi útja során kulturális és techni­kai együttműködési egyez­ményt ír alá a lengye! kor­mánnyal és tárgyal a né­met kérdésről, a leszere és és a kelet—nyugati viszony problémáiról. PÁRIZS: Véget ért a francia kom­munista ifjúsági mozgatom kongresszusa. A küldöttek hitet tettek a munkásegy­ség és a demokratikus erők összefogása mellett, s követelték az Egyesült Ál­lamok vietnami háborújá­nak megszüntetését. SALISBURY: A Reuter hírügynökség Salisburyból jelenti, hogy a rhodesiai fehér telepes kormány kiutasította az országból a BBC munkatár­sait. A kormány közleménye a kiutasítást azzal indokol­ja, hogy a persona non gra- tának minősített angol új­ságírók kapcsolatban álltak a szomszédos afrikai terü­letek rádióállomásaival, amelyek a telepes kormány által tiltott adásokat sugá­roztak Rhodesia felé. MOSZKVA: Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Abdeí- rahman Bazzaz, az Iraki Köztársaság miniszterelnöke elfogadta a szovjet kormány meghívását és hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba utazik, a látogatás idő­pontját és programját dip­lomáciai úton állapítják meg. NEW YORK: New Yorkban bejelentet­ték, hogy U Thant ENSZ főtitkár április végén Pá­rizsban találkozik De Gaulle elnökkel. U Thant április 25-től kezdődően tíz napot tölt Nyugat-Európában: Londonba. Genfbe, vala­mint Párizsba látogat. A hivatalos közlés szerint uta­zásának fő célja áz. hogy találkozzék a különböző nyugat-európai ENSZ-szer- vek vezetőivel. PHENJAN: Március 28-a és április 4-között megtartotta 13. plé­numát a Koreai Munka­párt Központi Bizottsága. A Kim ír Szén elnökletével megtartott ülésen megvitat­ták a 12. plenum határoza­tainak teljesítését és a párt konferenciájának összehívá­sát. A küldöttek úgy dön­töttek hogy a Koreai Mun­kapárt kongresszusát ez év szeptemberében, vagy októ­berében tartják meg. * Április 4-i fogadás Alekszej Leonov Szombathelyen Az USA juttatta zsákutcába a leszerelési értekezletet URBÁN ERNŐ• 'ŐC&U fótyel fop 25. Aztán egy nagy dögért, egy garantált harcsakirály­ért még Kati közelébe is elmerészkedik. A többi az én dolgom. Ha eljön Laci, ha a kezem ügyében lesz, nem tudom ki kit kap horog­végre előbb? Ö-e a harcsát, vagy őt én? — Hm... — kapta erre markába az állat Takó. Elgondolkodott, majd ennyit kérdezett csupán: — Es Kati? — Katiról egy szót se. Mert... így vannak — for­dította szembe ujjainak bütykeit az öreg Bársony. — És Katinak se róla... Gilt? Megegyeztünk? Takó Illés elnevette ma­gát és tenyerét is kicsapta. Parolára. — Rendben van, — mondta. — Ne félj, vén bi­(liisregény) tang, ha már megsütötted, nem ejtem porba a pecse­nyédet. Ez bizony összeesküvés volt mégpedig fondorlattal szőtt és a konspiráció sza­bályait is mindvégig a leg­szigorúbban szem előtt tar­tó összeesküvés. Nézzük először az elnöki vonalat, azaz Takó Illés vo­nalát. Mit csinált Takó? Talán ajtóstul rontott a házba, és ahogy hebehurgya természetétől várni lehetett volna, rögtön az első alka­lommal a horgászatra te­relte Laci előtt a szót. Korántse. Kezdetben — mert három oda-vissza utat is rászánt az ügyre — kezdetben csak fi­gyelt, szamukéit, hallga- tódzott. Lacit figyelte, hogy Kinek mit mond, milyen a kedve és az észjárása? Ügy találta, hogy igaza lehet Bársony komának: szere­lembeteg, bánat emészti a fiút. Hol a pimaszkodásig dévaj, hol meg a pokróc­nál is gorombább, és úgy el tud bámulni, hogy képe egy kólikában szenvedő kos ábrázatát veszi fel. Csak ekkor, mindezt így szépen megállapítva kezdett aztán közeledni hozzá. De nem ám a szokványos mó­don, hogy... mi újság, hogy vág a bajusz, fiatal­ember? Megvárta, hogy Laci jegy­osztás közben rá is sort ke­rítsen és ekkor a térdéhez kapva eljajditotta magát: — Au! Atteremtésit! — mondta. — No csak, reuma? — szánta meg a látásból isme­rős atyafit Laci. — Á, sebhely, — szivo- gatta a fogát Takó. — Amikor fordul az idő, és megveszik, össze-vissza fű a szél, ez is, a térdem is megvész. — Golyó? — A. Aknaszilánk? — Egy nyavalyát. Hara­pás. Es nem Is akármilyen, — sütötte le a szemét ra­vaszul Takó. — Harcsa­harapás. — Csak nem? — lett hir­telen élénk Laci. Szerdai nap volt, hetivá­sáros nap, Kati napja, de Kati — sehol. így aztán szegény feje — abban a hi- szemben, hogy sose látja többé — már annak is megörvendett, hogy olyas­valakivel válthat szót, aki közelről ismeri Katit. — Csak nem? — kér­dezte tehát Laci. —1 De bizony! — fogad- kozott Takó. — Egy akkora harcsa harapása, hogy... hogy ágyúval se lehetne el­pusztítani a büdös dögjét. — No mégis, — adta a tudatlant Laci. — Hány ki­lós lehet? — Hány? — tűnődött Ta­kó. — Szerintem fél mázsa. A térdem szerint azonban fél mázsánál is több. Nincs az a háló, amit egyetlen farkcsapással szerte ne szaggatna. A horgot, a nagy, kampós horgot meg eszi. Mit, eszi? Zabálja! — El is hiszem, — mele­gedett bele a témába Laci. — Pláne, ha pancserek pró­bálták horoggal kifogni. Fi­nesz, tudomány kell oda, és felszerelés se akármi­lyen. — Maga kifogná? — Esetleg. Illetve.., ki, de ki ám, ha alaposan hoz­zákészülnék. — Mondja a kartárs. Én meg azt mondom, — kapta le kifényesedett bőrsipkáját Takó — azt mondom, hogy ezt a sipkát tokánynak eszem meg, marhatokány- nak, ha bárki emberfia azt az átkozott dögöt kifogja... Eh, utálom a fecsegést. Ne is beszéljünk róla. Első nekifutásra itt ma­radt abba a harcsáról való eszmecsere, és Takó takti­kázása folytán csak pénte­ken érkeztek el odáig, hogy a gyanútlan Laci ilyen for­mában jutott hozzá a hiva­talos, elnöki meghíváshoz: — Hát... nem bánom, felőlem megmutathatja, hogy mit tud. Vasárnap es­tefelé legyen szerencsénk, kartárs. Soha még olyan lassú, olyan kínkeserves időmú­lást, mint amilyenben ka­lauzunknak a meghívás pil­lanatától fogva, része volt! Gondoljuk csak el: Kati végképp elmaradt, szomba­ton se szállt fel az autó­buszra. A nyár is mégbolon­dult. Egész vasárnap délig egy­folytában szitáit a ködös, szúrósan hideg eső. A horgászfelszereléssel is baj volt. Bár Laci hamarjában vagy féltucat sporttársát is végigkilincselte, egyiküktől se tudott olyan zsinórt köl­csönkérni — nyolcvanas original damylt szaknyelven szólva —, amelyik, a szük­séges egyetemi szintű hor­gászni tudást is félté élezve, alkalmasnak tűnt volna ar­ra, hogy egy kitanult, bi­kaerős harcsakirály szakí- tási kísérleteit eredménnyel meghiúsítsa. Végül — a fantáziája is bezápult Lacinak, pedig ha soha máskor, most igazán szüksége lett volna rá. Mert szó se róla: a hor­gászkaland is izgatta, de mi volt ez annak á végig­gondolásához képest, hogy... Katival is összetalálkozhat a tóparton? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents