Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

E*er gép pnsztnlása i'i et na m Imn Egy hét a vilá _____A biztonság és az összeurópai konferencia — Gromiko és Couve de Murville diplomáciai szereplé- se a békéért — jugoszláv—román békedemonstráció. — Polarizálódás az USA-ban a vietnami agresszió miatt. — Mit történik a „McNamara-bizottság” égi- sze alatt? — Felkészült a világ május 1-re! SZÖFIA: Pénteken délelőtt Szófiá­ban megkezdődtek Ivan Ba- sev bolgár és Couve de Murville franci# külügymi­niszter megbeszélései. A tár­gyaló felek főként a két or­szág kapcsolatainak, gazda­sági—kulturális együttmű­ködésének fejlesztését vitat­ják meg, de minden bizony­nyal kifejtik nézeteiket az időszerű világpolitikai kér­désekről / is. BELGRAD: Tito jugoszláv elnök pén­teken Belgrádból repülőgé­pen Dubrovnik kikötőváros­ba utazott, ahonnan tovább folytatja útját Alexandriá­ba, hogy találkozzon Nasz- szer elnökkel. A jugoszláv elnököt útjára elkíséri Mar­ko Nikezics külügyminiszter is. LONDON: Stewart külügyminiszter •— mint már jelentettük — pénteken bejelentette az alsóházban, hogy a brit kormány egymillió font sterling összegű segélyt ajánlott fel Indonéziának. A konzervatív ellenzék szó­vivője reményét fejezte ki, hogy a „nagylelkű gesztus” viszonzásaként Indonézia felülvizsgálja eddigi maga­tartását Malaysiával kap­csolatban és véget vet a „far­kasszemezés” politikájának. TASKENT: A földrengés sújtotta Taskent építői úgy döntöt­tek, hogy nem érdemes •„foltozgatni” a természeti csapástól szenvedett város­részeket, hanem helyettük új lakónegyedeket kell épí­teni. Ügy tervezik, hogy az űzbég fővárosban két új házgyárat építenek. Rövide­sen néhány szerelvény épí­tőipari gép is befut Tas- kentbe. HANOI: Ho Si Minh a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke üzenetet intézett No­rodom Szihanuk kambodzsai államfőhöz és abban meg­elégedését fejezi ki afö­lött, hogy pozitív eredmé­nyeket hozott a VDK kor­mányküldöttségének kam­bodzsai látogatása. Ho Si Minh megállapítja: a VDK kormánya állandó képviseletének létrehozása Kambodzsában — a vietna­mi-kambodzsai tárgyalások eredménye — szolgálni fog­ja a két ország barátságá­nak, együttműködésének fejlődését. Az amerikai imperialis­ták pénteken folytatták a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló heves bombatámadásaikat, s ezek célpontjai elsősorban Bac Thai, Quang Vimh, Ha Bac és Phu Tho megyék voltak. A támadó gépek kö­zül hetet lelőttek. Egyet ezek közül légiharcban pusztítottak el. Róma, (TASZSZ): Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára nyilatkozott a Rinascita cí­mű lapnak. Az olasz—szovjet kapcso­latok megjavítása szem­pontjából igen hasznosnak minősítette Gromiko szov­jet külügyminiszter itáliai látogatását. Megvan minden feltétele annak, hogy javul­janak a kapcsolatok Olasz­ország és a Szovjetunió kö­zött, így például politikai síkon is. Azért küzdünk — Pénteken megérkezett Berlinbe az SPD országos elnökségének két megbízott­ja: Fritz Stallberg, az or­szágos elnökség szóvivője és Hans Stniefler Alsó Szász­ország tartomány párttitká­ra. A Központi Bizottság szék­hazának bejáratánál az NSZEP képviselői fogadták a vendégeket, majd felkí­sérték őket abba' a szobába, ahol Paul Vemer és Wer­A Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen a hábo­rú kezdete óta támadásokat intéző amerikai repülőgépek közül az ezrediket Bac Thai megye fölött lőtték le. Az április 29-i támadá­sokat is beleszámítva ed­dig a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság területe fö­lött 1005 amerikai gép pusz­tult el. mondotta a párt főtitkára, — hogy az olasz kormány reális és független külpoli­tikát dolgozzon ki és való­sítson meg. Olyan politikát, amelynek célja a nemzet­közi feszültség enyhítése. Az olasz kommunisták síkra szállnak azért, hogy Itália baráti és békés vi­szonyt alakítson ki minden néppel. Az Olasz Kommu­nista Párt állást foglal amellett, hogy fokozatosan számolják fel Európában a katonai tömböket. nar Lamberz, az NSZEP Központi Bizottsága által kijelölt tárgyalópartnereik várták őket. A két párt küldöttei megkezdték az előkészítő megbeszéléseket, amelyeknek az a célja, hogy tisztázzák az NDK- ban, illetve Nyugat-Német- országban tartandó egy-egy olyan gyűlés feltételeit, ahol a másik párt szónokai is felszólalnak. Az a megalapozott és következetes békepolitika, amelyet az SZKP XXIII. kongresszusa ismét a világ népei elé tárt, napról napra érezteti hatását. Az SZKP és vele együtt még 86 párt küldöttsége teljes egyetér­tésben szállt síkra az em­beriség békéjéért, biztonsá­gáért, amelyet jelenleg két irányból fenyegetnek impe­rialista kihívások. A szem- beszökőbb veszedelem Viet­nam déli és északi tájain figyelhető meg. A másik — kevésbé látványos ugyan, de éppen nem ártalmatlan — a nyugatnémet revansiz- mus terméke. Lokalizálni kell mind a kettőt, majd tel­jesen felszámolni, mielőtt általános világégés keletkez­het belőlük. E tekintetben a szovjet diplomácia az el­múlt héten határozott lé­péseket tett, s ami bíztató jelenség, bizonyos nem kom­munista erők támogatták e törekvéseket. Gromiko Olaszországban tárgyalt. Találkozott az olasz államvezetőkkel és VI. Pál pápával. Szóba ke­rültek mindazok a legfőbb kérdések, amelyek az egy­szerű emberek százmillióit közelről érintik. És bár a részleteket illetően a néze­tek nyilvánvalóan különböz­tek, a béke biztosításának óhaja határozottan kidom­borodott. Végezetül szovjet —olasz gazdasági és kul­turális megállapodást írtak alá, ami önmagában béke­tett. Történt azonban egyéb is. Gromiko legfontosabb követelményként hangsú­lyozta: egyetlen állam se tegyen olyan lépéseket, amelyek tovább fokozhat­ják a feszültséget. Utalt a Szovjetunió, több más ál­lam, s közöttük az olasz kormány kiinduló pontjára: az európai biztonság meg­teremtése szükséges. Erről sokféle javaslat hangzott már el. Például: az idegen országokban állomásozó kül­földi csapátok létszámának csökkentése, illetve kivoná­sa; atommentes övezetek létesítése; a német kérdés rendezése. Ez utóbbinak a Szovjet kormány különleges fontosságot tulajdonít, ezért kívánatosnak tartja égy összeurópai konferencia összehívását Gromiko ki­jelentette: ennek az érte­kezletnek kellene megvitat­nia Európa még megoldat­lan problémáit. Minél ma­gasabb szinten hívnák ösz- sze a konferenciát, annál eredményesebb lehetne. Ez világos beszéd: egyér­telmű szándékokat fejez ki. Talán kevésbé hangsúlyo­san, de alapjait illetően eh­hez hasonló tendencia mu­tatkozott meg Couve de Murville bukaresti beszé­dében. Nem kétséges: a francia külügyminiszter kormányának vonalát kö­vetve Szófiában sem mond­hatott mást. Európa sze­repe a világméretű enyhü­lés szolgálatában kézenfek­vő. Ezért általánosan he­lyeslő az NDK kezdeménye­zéseinek fogadtatása a né­met egység kérdésében. Az NSZEP és SPD nyilvános párbeszéde Walter Ulbricht levelével és az arra adott SPD válasszal tulajdonkép­pen megkezdődött. Sajnos. Erhard és vezérkara, a bonni militaristák, revan- sisták és neofasiszták dü- hödten ellenkeznek. Erhard legutóbbi, nyugat-berlini szereplése sem a béke ügyét szolgálta. Annál inkább ezt tette De Gaulle — szilárdan ragaszkodva ismeretes NATO-politikájához. Nem elszigetelt jelensé­gekről van itt szó. Krag dán miniszterelnök ameri­kai megnyilatkozásai — bár­mennyire „simák” voltak ezek —, továbbá a CENTO- tanácskozás egyes résztve­vőinek alig titkolt ellen­szenve a katonai szövetsé­gek ellen és a nyugat-euró­pai tömegek heves meg­mozdulásai a béke érdeké­ben: jelentős tények. Ide kell sorolni továbbá a ju­goszláv és román vezetők legutóbbi közös megnyilat­kozását Bukarestben. Vietnam helyzete a kö­vetkező: az amerikai ag- resszor folytatja gyilkos gáztámadásait, nem mérsé­keli baktérium és vegyi háborúját, s fokozza bom­bázásait mind Dél-Vietnam- ban, mind pedig a VDK- ban. Kettős közvetlen cél­ja van vele: szeretné meg­akadályozni a DNFF új of- fenzíváját és szeretné harci (Folytatás az 1. oldalról). József mond ünnepi beszé­det. A donlbrádi nagygyűlés előadója Pálinkás Ferenc, Mándokon Aczél Béla, Pap községben Cs. Nagy István, Zsurkon tíata László, Eper- jeskén Tótszegi Gyula, T.- szaszentmártonban Radios József, Kisvárdán Nyakó Sándor vesz részt és mond beszédet a nagygyűlésen. Tarpán Szűcs László, Gu- lácson Páti Sándor; Csaro- dán Danes Lajos, Vámos­zajokba fullasztani a poli­tikai válságot. Ez azonban reménytelen próbálkozás. Vietnamban nincs vége a jenkiellenes és Ky távozá­sát követelő tömeg:;'learat­nak. A VDK részéről pe­dig fokozódik a hatásos vé­dekezés a terrorbombázások ellen. Nemcsak MÍG—21-es vadászgépek zúdultak az USA bombázókra, hanem elhárító rakéták is. Növek­szik az amerikaiak veszte­sége mind a levegőben, mind a szárazföldi harcok - ban. Mindezzel egyidőben az Egyesült Államokban pola rizólódnak a politikai erők Mialatt a kormányzat hatá­rozottan jobbra tolódik, a közvélemény általában bal­ra tart. Ez utóbbit a hábo­rúellenes tüntetések sora bizonyítja. De még az ural­kodó felső körök sem egy­ségesek. A Fehér Ház „bel­ső köre” és a Pentagon szélsőségesen háborúspárti, de a szenátorok kö2ül már sokan — Mansfieldtől Fulb- rightig és Morsetól a Ken­nedy fivérekig — keményen bírálják az amerikai ag­ressziót és a vérontás sür­gős beszüntetését követelik. Ezzel csupán ahhoz a vi­lágközvéleményhez csatla­koztak, amely immár igen szigorú ítéletet mond a made in USA agresszió f - lett. Nem kíméli azonbar munkáspárti ellenzék a ját miniszterelnökét sí Wilson programját a ke, viselőház megszavazta ugyan, de a balszárny, Michael Foot Vezetésével, elszakadást követel az USA katasztrófa politikájától. Ez viszont éppen most tanács­kozásokat kezdeményezett Londonban a „McNamara- bizottság” égisze alatt a nyugatnémetek bevonásáról a nukleáris fegyverkezésbe. Ilyen körülmények között ünnepli meg az idén a nem­zetközi munkásosztály és az egész haladó világ május 1-ét. Százmilliók felvonulá­sa és szenvedélyes kiállása most ez a nagy ünnep, a békéért, a haladásért, a né­pek testvériségéért és sza­badságáért. Ez az ünnep valódi és győztes erőt su­gároz. atyán Koncz Sándor, Ara­nyosapátiban Farkas Mátyás lesz az előadó. Nyírmadán Beretvds De­zső, Leveleken Köveii Pál, Ofehértón Skalczki Ede, Nyíribronybah Kiss Jáüos, Ramocsaházán Mogyorós Já­nos, Pusztadoboson Tábai Ferenc, á ázamosangyaloíi nagygyűlésen Bódi Sándor, Zaj tán Tóth. Károly, Tiszta­berekén Papp Endre méltat ja a nagygyűlésen a mun­kásmozgalom nemzetközi ünnepének jelentőségét GYILKOLTAK A FASISZTA DIAKOK Fasiszta diákok tömegverekedést provokáltak és meg­gyilkolták Paulo Rossi 19 éves építészmérnök hallgatót, az Olasz Szocialista Párt egyetemi szervezetének egyik veze­tőjét április 27-én, Rómában. A képen: az egyetemi hall­gatók részt vesznek meggyilkolj társuk temetésén. (Tclefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Longo n^üeifkosscsta cs Eincsseiiának Megkezdődtek a tárgyalások az ISZEP és az SFŰ között iájus 1. ünnepi programja (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 17. — Miért engedte el? — vágta oda szemrehányóan. — Hiszen elég világosan megmondtam, hogy a nyo­mozás befejezéséig senki­nek sem szabad végleg el­hagyni ezt a házat. Ügy gondolta, hogy a süket fa­laknak beszélek? Rudzinska asszony szét­tárta a karját. — Nem... De mit kezd­hettem? Talán nem mond­tam, hogy várja meg az ön érkezését? Golik a ta­núm. Nem hallgatott rám. Erővel csak nem tarthattam vissza. — Legalább megadta az új címét? — Igán, de... — De? — Itthagyta a kabátját Golikot kértem meg, hogy vigye utána. Nem találta meg ezen a címen. __ Valahova máshova ment? — Egyáltalán, ott se volt Magam sem tudom, mire véljem a dolgot, mert jóval tizenegy után ment el itt­honról. Hová mehetett éj­nek idején... Egyre érdekesebb a do­log. Sobecki szigorúan ösz- szeráncolta a homlokát, úgy érezte mégis, hogy kezde­ti ingerültsége lecsillapul, át­adva helyét az egykedvű közömbösségnek. Agyára újra nyoanás nehezedett. Egyre nehezebben szedte össze gondolatait. — Az ember átlép egy küszöböt és eltűnik, mint a kő a vízben. Furcsa. Adott valami ésszerű ma­gyarázatot, hogy miért megy el hirtelen? — Ésszerűt? Ez nem látszik túl ésszerűnek. Kö­zölte, hogy egy percig sem marad tovább abban a ház­ban, ahol fél. Sobecki pislogott. Talán nem értette világosan? — Fél? — Igen. — Na, de asszonyom... Mitől félhetett? — Nem tudom. — önnek többet mondha­tott erről az ügyről, nem? — Nem... nekem nem. Kimondhatatlanul reszke­tett. Lehet is beszélni egy olyan emberrel, aki bár­mely pillanatban kaphat valami rohamot. Talán Go­lik... — Kérem, mondjon el mindent a lehető legrészle­tesebben. — Tíz körül kikapcsolta az áramot a villanytelep. Gyakran megtörténik ez a mi kerületünkben. Nálam pedig, bosszúságomra, még egy gyertyacsonk sem volt éppen. Még akartam egy kicsit olvasni, de sötétben üldögélni az után, ami itt történt... Beküldtem Bar­barát az irodába, gyertyá­ért Férjemnek egész gyűj­teménye volt belőlük, min­denre számítva és még né­hány megmaradt.. Gyújtott gyufát? — Minek a gyufa? Tuda­ta pontosan, hol kell ke­resnie. Jobbról a második fiók az íróasztalban. Ta­pogatózva nem nehéz meg­találni. Ráadásul nem is először... És hirtelen ré­mült kiáltást hallok. Olyant, hogy... Hát kellemes, min­denesetre nem volt. — Mit látott? — Nem tudom... Egy szót sem hallottam. Ez egysze­rűen... nem is emberi hang volt. Mint amikor valaki nagyon megrémül. — Odaszaladt hozzá, asz- szonyom? A púder alól enyhe pir tűnt elő. — Én... Sötét volt... Hon­nan tudtam volna, mi tör­ténik? Meg éppen ott, ahol. Elképzeltem magamban, hogy talán... De Golik már futott is felfelé: jó hangosan megkérdezte, mi történt. Épp abban a pillanatban kapcsolták fel a villanyt. Akkor én is kijöttem és a lépcsőn összetalálkoztam Barbarával. Rémekről be­szélt és, hogy egy percig sem marad tovább. Ö maga is olyan, volt, mint a kísér­tet Arca a falnál fehérebb és a szeme... Higyje el ké­rem... — Bement az irodába? — Nem... valahogy... Go­lik ment be. Körülnézett alaposan és mondta, hogy semmi sincs ott Barbarára mutogatott kifejezve, hogy bolondnak tartja. Be akar­ta húzni a szobába, hogy a saját szemével is lássa. Méghagy ő! Mindjárt kia­bált El kellett engednie. Ez minden. Sobecki a homlokára tet­te a kezét — El kell ismernem, fur­csa egy história. — Furcsa — válaszolt, mint a visszhang — de... — Golik vajon itthon van-e most? — Biztosan... Illetve, már meg mit beszélek, olyan Ideges vagyok. Természete­sen, hogy itthon van. Épp akkor ment magának ka­put nyitni, amikor én*. Bizonyosan nem ment ki... De hisz nincs is miért. — Legyen szíves, küldje fel hozzám. Az asszony tágranyílt szemmel nézett rá. Szeme nehezen kifejezhető te­kintetbe merevedett — Fel?... A dolgozószobá­ba akar menni? — Mint mindig. Talán van valami kifogása elle­ne, asszonyom? — Egyáltalán nincs.. Csupán... — félbeszakította a mondatot, szorosan öszt- szeszorította a száját. — Rendben van, küldöm. XII. Golibnak kétségtelenül rossz napja volt. Ujjai sok­kal jobban remegtek, nem tudta türtőztetni magát. Hol zsebretette a kezét, hol ki­vette a kezét, aztán megint zsebbe. Egy másodpercig sem maradt mozdulatlan a két keze. Szeme sokkal ijedtebben szaladgált, mint általában. Sobecki óvatosan szemlélgette Golikot. Mi történt? Hiszem ez egyszer nem ő róla volt szó... Vagy talán mégis éppen őróla? Ennek az ördögi komédiá­nak Barbarával közöáen ki­eszelt csele nem tartozott a valószínűtlen, megfogha­tatlan dolgok közé. A célja? Ez aztán teljesen ködbe ve­szett de mit számit az? Kezdettől fogva minden át­hatolhatatlan ködben úszott (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents