Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-30 / 101. szám
A NEB megvizsgálta: Nagyobb figyelmet a dolgosok ügyeinek intézésére Egyre javul a kapcsolata lakosság és a tanácsok között. Mindezt misem bizonyítja jobban, minthogy sűrűn keresik fel az egyes szakigazgatási szerveket, tanácsot kérnek és várnak. Elvárják, hogy beadványaikat* — legyen az javaslat, kérelem — lelkiismeretesen cs gyorsan intézzék el. Egy év alatt több tízezerre tehető a tanácsokhoz érkezett levelek száma megyénkben. Nem volt alaptalan tehát a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak az a lépése, amikor a dolgozók beadványaival való foglalkozást tűzte az egyik vizsgálat tárgyává. Arra a kérdésre kerestek választ, hogy a hatósági jogkörrel rendelkező államigazgatási szervek kellő körültekintéssel és alapossággal, bürokráciamentesen intézik-e a lakosság ügyeit? Betartják-e minden esetben a törvényes előírásokat? Bürokráciamentesen, de lassan A munkába 58 népi ellenőr kapcsolódott be, s négy járásban összesen 27 tanácsra és tanácsi szak- igazgatási szervre terjed ki. 4152 beérkezett ügydarabot néztek át Ez nem sok, de ahhoz mindenesetre elegendő, hogy a kérdésekre megfelelő választ kapjanak. A vizsgálat általános megállapítása az volt, hogy a beadványokat többnyire az érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően intézik. Bürokráciamentesen, lelki- ismeretesen de nem elég gyorsan. Gyakori eset, hogy nemcsak a bonyolult, hanem az igen egyszerű ügyekben sem tudják tartani a 30 napos határidőt Egyes helyeken, — mint például a Nyíregyházi Városi Tanács VB mezőgazda- sági, építési és közlekedési osztálya, Pátyodi Községi Tanács — nem ritka a több hónapos késedelem. Sőt, a NEB olyan beadványt is talált, melyet több, mint három év után intéztek eL Különösen sok mulasztást tapasztaltak a Pátyodi Községi Tanácsnál, ahol számos iratot meg sem találtak, így az elintézés módját lehetetlen volt ellenőrizni. A hiányosságokra korábban a járási szervek felhívták a figyelmet, határidőt tűztek ki a megszüntetésre. Pátyodról visz- sza jelen tették, hogy minden hiányosságot felszámoltak, holott ez nem történt meg. Mire megjön a kelengye... Tyúkodon olyan érthetetlen szabálytalanságot is találtak, hogy az ügydarabok elintézése hamarabb megtörtént, mint a beiktatása. A gördülékenyebb elintézéshez feltétlenül szükséges lenne az egyes hatásköri szabályok megváltoztatása, íme egy példa. A szülő nők ingyenes kelengyeutalvány juttatásának elbírálása a járási tanács vb egészség- ügyi osztályának hatáskörébe tartozik. Mielőtt határozatot hoznak, környezettanulmányt kérnek a községi tanácstól. Ennek beérkezése után döntenek. Ez néha any- nyi időt vesz igénybe, hogy a kelengyére már nincs is szükség. Sokkal helyesebb lenne az egész folyamatot a községi tanács kezébe adni, hiszen ott jobban ismerik a kérelmezőt, annak szociális körülményeit. Hasonló a helyzet a rendkívüli szociális és gyámügyi segélyek engedélyezésénél. Hogy ne legyenek kirívó szabálytalanságok, nagy feladat vár az egyes ellenőrző, felügyeleti szervekre. Hiba azonban, hogy sok esetben nem végzik el az utóvizsgálatokat, s nem tudják megállapítani, hogy a hiányosságokat megszüntették-e, vagy sem. Pozitívan értékelendő a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának Csengerben tartott vizsgálata, ahol a további munkához értékes javaslatokat adtak. Talán éppen ennek tudható be, hogy Csengerben a megvizsgált 240 határozat közül mindössze három fellebbezés történt, de az is alaptalan volt Hatékonyabb ellenőrzést! A vizsgálat alapján a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megtette a szükséges javaslatokat. Egyik ilyen javaslat, hogy a megyei tanács vb titkársága szervezzen 2—3 napos tanfolyamokat a tanácsi vezetők részére, ahol ismertetnék az érvényben lévő szabályokat, a határozatokban szereplő indokolások dokumentálásának helyes módszereit. Helyes lenne, ha a járási tanácsok elnökei jobban ellenőriztetnék a 30 napos elintézési határidő betartását, s ha ez nem lehetséges, a meghosszabbításhoz kérjék az elöljáró szerv engedélyét. Hatvan napon túli késedelem esetén pedig tegyenek meg mindent — ha szükséges, fegyelmi felelősségre vonást is — az ügyintézés meggyorsítása érdekében. Bogár Ferenc Növekvő összegek üzemi munkásvédelemre Új szociális épületeket kap megyénk 1964-ben még mindössze 42 ezer forintot költöttek munkavédelmi beruházásokra megyénk üzemei, vállalatai. Tavaly már növelték a munkavédemi beruházásokra fordított összegeket is: 849 ezer forintot költöttek erre a célra. Növekedtek a munkások védelmét szolgáló más beruházásokra fordított összegek is. Mig üzemegiészség- ügyi célokra 1964-ben — nem számítva a konzervgyárat — 762 ezer forintot költöttéit, addig tavaly egymillió 293 ezret, majdnem kétszeresét. Ezeken kívül új létesítményeket is adtak át, olyanokat, amelyek kizárólag a munkát végzőket szolgálják. Sok üzemünkben probléma még az öltözőknek és a mosdóknak a hiánya. Ezen tavaly is több helyen segítettek. A Mezőgazdasági Gépjavítónál 125 személyes öltözőt és 16 személyes mosdót adtak át a dolgozóknak. A vízügyi igazgatóság Mátészalkán munkás- szállást, Nyíregyházán öltözőt és mosdót épített. Hasonlót építettek a TÜZÉP- nél, — kettőt, az egyiket Csengerben, — és a Kisvár- dai Gépállomáson. Több helyen nagyon nehéz megoldani még az üzemekben a közétkeztetést. Ezen is segíteni akartak Balkányban és Fehérgyarmaton, ahol a két állami gazdaság 300—300 személyes üzemi konyhát és éttermet épített dolgozóinak. Képek a íiszavasvári ünnepségről Nagy tölgy alá raktuk le a kosarat, pokrócot, labdát, meg a hintának való ruha- szántó kötelet. Hintáztunk, labdáztunk, fogócskát játszottunk a többi gyerekekkel. Hanem énnekem az kínálkozott a legnagyobb mulatságnak, hogy a felnőtteket nézegettem. Mert ők is játszottak, s tetszett nekem, hogy olyan szépen, vidáman; azóta tudom, hogy a felnőttek is szeretnek játszani s ezt nem felejtettem el. Később, felnőve magam is gondolkoztam rajta, s megértettem, hogy igazán nem is lehet élni játék nélkül, úgy kell az az embernek, mint a munka, a táplálék, a levegő. S miket játszottak! Körbedobálták a labdát, s aki elejtette, annak féllábra kellett állnia. Vagy egy bement középre s annak el kellett fognia, ahogy a többiek egymásnak hajigálták. Meg szembekölősdit is játszottak, s más mindenfélét, éppen úgy, mint a gyerekek. De nekem legjobban a zsákban futás tetszett. Felsorakoztak a versenyzők egymás mellé, zsákba bújtatott lábbal, felért a zsák egészen a hónaljukig, •tt megkötötték madzaggal. Molnár Zoltán: Cigáwt ykerekek Ugrásokkal kellett előre haladni, de nagyon nehéz lehetett fel nem bukni a zsákban, mert bő volt, lötyögött, s ugrás közben lejjebb is ért, mint benne a cipő. Hengergőztek, meg buktak orra a nagy felnőtt emberek, akiket feleségük meg gyerekeik is néztek, meg bíztattak. Emlékszem egy erős kis fekete emberre. Aprókat ugrott a rövid lábaival, de hihetetlen gyorsan, mintha nem is érne le a földre, hanem már a levegőbe belekapálna a zsákbabújt lábával; szűkre húzott szemmel, összeszorított szájjal, kivörösödve, mérgesen lökte magát előre, mint a gép. Óriási nevetés, kacagás, taps közepette az utolsó métereken ez a kis mérges fekete elpattogott egy hóri- horgas kőműves mellett s elsőnek ért a célba. Néhány pillanat alatt lerántotta magáról a zsákot, felkapta a kishordó jutalomsört, mint egy labdát, s a feje felett tartva, odaszaladt vele a nagy társasághoz, nem messze tőlünk, a fa alá, s letette egy ugyanolyan piros képű kis asszonyka elé, mint ő maga. Kapott is érte egy csókot. A játékok közül legviha- rosabb-nevettetőbb talán a „Hátúlsó pár előre fuss!” volt. Vagy tizenöten játszották ezt, férfiak, lányok, asszonyok nagy jókedvükben, mikor már szerte mindenütt az erdő tisztásai, útjai, sűrűi kiabálástól, nevetéstől, nótától, mindenféle gyerekzsivajtól, felnőttbo- londozástól zengtek... Kettesével állottak fel egymás mögött, egy pedig egyedül legelői, s mikor az elkiáltotta: „Hátulsó pár előre fuss!” — akkor a legutolsó kettőnek kétoldalról előre kellett szaladni, és valahol valahogy újra találkozni, mert ha az elől álló fogónak sikerült elérni és megfogni valamelyiket, akkor az az ő párja lett, s aki A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának átadási ünnepségén V&- sonezi Pál földművelésügyi miniszter tartott előadást a Tiszavasvári Gépjavító Állomáson. Az elnökségben Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, valamint Micsuk László, a MEDOSZ titkára is helyet foglalt. 17 évvel ezelőtt a gépállomáson egykori cselédek, nincstelen parasztok ismerkedtek a géppel, tanultak meg szántani, vetni. Úttörői voltak a szocialista mező- gazdaság kialakításának, aktív részesei a mezőgazdaság átszervezésének. Azok, akik az első traktorokon ültek, már nyugdíjasok, vagy nyugdíjazás előtt állnak. Az ünnepség legszebb és megható színfoltja volt, hogy az időközben gépjavító állomássá alakult üzem nyolc veteránját jutalmazták meg. Jutalmat kapott: Erdey László és Újhelyi Sándor is. Mindketten a kezdet kezdetétől becsülettel és szorgalmasan dolgoztak az állomáson. Munkájuk eredménye a vándorzászló elnyerésében is benne van. Megérdemelten kapták az ünnepség résztvevőitől a legnagyobb tapsot. Erdey László Újhelyi Sándor Vetik a rizst Üzemben a tiszabecsi ontozo jomu egyedül maradt, az lett a fogó. Mekkora lárma, mekkora kacagások! Egyszer, éppen a legnagyobb vígság közepette jött két lovasrendőr, ezek még korábban itt mentek keresztül be az erdő mélve felé. Komorak voltak, éppen csak egy pillanatra néztek oda, hogy mi az a nagy zsivaj ? De meg se rezzent még a szemük sem; végigléptettek a tisztáson, mint a szobrok s eltűntek a város irányába. Ügy viselkedtek, mintha olyan magasan ülnének azon a lovon, hogy őket onnan egyáltalán nem Is érdekelhetné semmi, amit ezek a zsivajgó kis emberfélék csinálnak. De az emberek is, akárha észre sem vették volna őket, mint valami átvonuló lovas kísérteteket, akiket legbiztosabban az tart távol ettől az emberi világtól, ha nem érdemesítik őket figyelemre. Egy, csak egy gyerek, egy nálam nagyobb, borzas hajú szeplős fiú öltötte ki utánuk a nyelvét a hátuk mögött, aztán megfordult, rikkantott és vetett vagy három cigánykereket. Gyermekkoromban volt, egy május elsején ... Az időjárás melegebbre fordultával országszerte megkezdődött a rizsvetés. A rizs felvásárlási árának emelése növelte a termelő- szövetkezetek érdeklődését e fontos cikk Iránt; az áremelés bejelentése óta az addig lekötött 14 000 holdon felül további 4500 holdra szerződtek. A rizsvetések gyomtalanításához az idén első ízben áll rendelkezésre minden igényt kielégítő mennyiségű vegyszer. Megkezdte üzemelését a Tisza becsnél épített öntöző főmű. Az új rendszerű öntözés biztosítása nyomán elsőnek a milotai Üj Élet Tsz látott a rizs idei vetéséhez a szatmári síkság északi részében. Utána a tiszabecsi Oj Élet és a ti- szakóródi Béke Tsz is megkezdte a rizs vetését. Eddig már 70 hold rizsvetés első árasztása, illetve sárosítá- sa történt meg. Az öntöző főmű ezen a részen elké* szült hálózata mintegy 400 hold árasztásának tesz eleget a tavaszon. A korszerű elektromos üzemelésű szi-. vattyútelep éjjel-nappal, sőtl munkaszüneti napokon is szolgáltatja az árasztó vizet a rizstelepekre. A vízügyi dolgozók és a szövetkezeti gazdák kettős műszakban „kormányozzák" a vizet a rizskalitkákba. Az öntözőmű nagy előrehaladás ezen a tájon. Fe- leselegessé teszi a Túr folyón azt a 4—5 Diesel-szj- vattyút amelyek eddig vízkivételre voltak beállítva. Meggyorsul az árasztás üteme, s ugyanakkor csökken a termőföldekre fordított termelési költség. Ezenkívül lehetővé válik a rizsterület növelése is a főmű hatósugarában. A megyei vízügyi igazgatóság öntözési szakembereinek irányításával végzik az öntözésben érdekelt tsz- ek az egyéb tavaszi vetéseket is a fürt területén, így biztosított, hogy aszályos nyáron szakszerű öntözést végezzenek a termelö- szövetkeztek. A főmű fürtrendszerében határidőre befejeződnek a tiszakóródi Béke és a szatmárcsekei Haladás Tsz öntözőtelepeinek munkálatai is. a. b. 1966. április S0.
