Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-23 / 95. szám

Lenin emlékünnepély Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Pénteken Moszkvában ün­nepi gyűlésen emlékeztek meg Lenin születésének 96. évfordulójáról. A Kreml kongresszusi pa­lotájában tartott gyűlésen körülbelül hatezren vettek részt. Az elnökségben he­lyet foglaltak: Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi- gin, Nyikolaj Podgornij, va­lamint az SZKP más veze­tői, a párt veteránjai, akik annak idején együtt dolgoz­tak Leninnel. Nyikolaj Jegoricsev, az SZKP moszkvai városi bi­zottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet. Beszédében hangoztatta, hogy a Szovjetunió tovább­ra is erősíteni fogja politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a szocialista vi­lágrendszer államaival, elő­mozdítja a szocialista tábor egységének, erejének és be­folyásának további erősödé­sét. jjzutési arról szólt, hogy Lenin tanítása az egész haladó emberiség zászlajá­vá lett. A leninizmus nem­zetközi jellege megmutat­kozik az SZKP, valamint a kommunista világmozgalom más osztagainak egész te­vékenységében. Hozzáfűz­te, hogy a kommunista épí­tés feladatainak lenini meg­oldását példázta az SZKP nemrég véget ért XXIII. kongresszusa. Jegoricsev a továbbiakban a kormány gazdaságpoliti­kájának lenini vonaláról be­szélt, majd a kommunisták feladatairól szólt. A párt megköveteli a kommunistáktól, hogy kí­sérjék figyelemmel a töme­gek véleményét és eszmei igényeit, becsületesen és őszintén beszéljenek velük, ne térjenek ki az éles prob­lémák megvitatása elől, hozzáértéssel küzdjék te a helytelen nézeteket és véle­ményeket —* mondotta Je­goricsev. — A kommunis­ta öntudat a tőlünk idegen befolyás, a különféle cső- kevények, a politikamentes­ség és a nihilizmus ellen folytatott eltökélt harcban edződik meg. A szónok ezután rámuta­tott, hogy a XXIII. kong­resszus ráirányította a párt figyelmét a burzsoá ideoló­gia elleni harcra, a kom- munistaellenesség, a szov- jetellenesség ellen irányuló küzdelemre. Mi marxisták —leninisták nem helyezked­hetünk védekező álláspont­ra — szögezte le Jegoricsev. A szónok ezután arról szólt, hogy Lenin annak idején meghatározta a szov­jet külpolitika alapelveit. Ezek közé sorolható a leg­kedvezőbb feltételek meg­teremtése az új társadalom építése számára, a forradal­mi mozgalom támogatása más országokban és a kö­vetkezetes békeharc. Mar jóval a XXIII. pártkongresszus kezdete előtt különféle jóslatok lát­tak napvilágot a polgári sajtóban arra vonatkozóan, hogy bizonyos változások várhatók a szovjet külpoli­tikában. A polgári ideoló­gusok — mutatott rá a szó­nok — akik mindig a sa­ját mértékükkel mérnek, képtelenek megérteni, hogy a szovjet külpolitika fő iránya változatlan. A Szovjetunió engesztel­hetetlenül szembe száll a reakció és a háború erői­vel, küzd a nemzetközi lég­kör egészségessé tételéért, a vitas kérdések tárgyalásos megoldásáért, a gazdásági, tudományos-műszaki, vala­mint kulturális kapcsolatok fejlesztéséért minden or­szággal — mondotta Jegori­csev. " ' ■ Ezután arról beszélt, hogy világszerte egyre fokozódó felháborodást és haragot keltenek az amerikai im­perialisták cselekményei. Különösen a vietnami nép elleni agressziója. Megálla­pította, hogy az amerikai imperializmus vezette nem­zetközi reakció népellenes összeesküvéseket és puccso- kat szervez, bátorítja az NSZK-ban — amely egyre inkább veszélyes háborús tűzfészekké fajul — az erő­södő revanspolitikát, a roi- li tarizmust. Ez állandó éberségre int bennünket. A párt, a szov­jet nép szüntelenül növeli a Szovjetunió védelmi ere­jét A szónak hangsúlyozta, hogy csak a forradalmi erők összefogásának és har­ci egységének fokozása út­ján lehet meghiúsítani az agresszív imperialista körök mesterkedéseit, csak így lehet megakadályozni, hogy az imperializmus elnyomja a népek felszabadító har­cát, így lehet elhárítani a termonukleáris háborút. Jegoricsev ezután hang­súlyozta: a XXIII. párt­kongresszus megerősítette, hogy az SZKP változatla­nul erősíteni akarja a test­véri szolidaritást a kommu­nista és munkáspártokkal. A világ kommunistáinak eszmei-politikai összefogá­sa megköveteli, hogy a marxisták—leninisták ‘ en­gesztelhetetlen harcot vív­janak a jobboldali és a bál­oldali revizionizmus, a leni­ni stratégia és taktika el­véinek eltorzítása éllen. Jegoricsev kijelentette, hogy az az egyöntetű támo­gatás, amelyben a testvér­pártok képyise]ői a kong­resszus szónoki emelvényei­ről az SZKP politikai vo­nalát részesítették, min­dennél jobban bizonyítja, hogy ez a politika megfelel a szocialista közösség, az egész forradalmi és felsza­badító mozgalom alapvető érdekeinek. A szónok végül hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió­ban folyó kommunista épí­tés a szovjet’ nép részé­ről a legfontosabb hozzá­járulás a világforradalmi folyamathoz. 4 izabadiágfhareoi^k támadása a pleikui ainei ikai légitámaszpont ellen Saigon (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok péntekre virradó éjszaka újabb támaszpont ellen intézték tüzérségi tá­madást: mintegy 20 percen át lőtték Pleiku repülőte­rét. A tamadas következ­tében megsemmisült öt és megrongálódott mint­egy 20 repülőgép, egy yjetnami katona meg­halt, négy vietnami és két amerikai katona megsebesült. A repülőtéren általában ötven gép állomásozik — a támadás tehát minden második gépet megrongált. A partizánoknak nyoma ve­szett, ab “amerikaiak' a lö­vedékek repeszeiből próbál­ják megállapítani, milyen típusú aknavetőket használ­tak. Kilenc napon belül ez volt a harmadik sikeres partizán támadás a Dél-Vi­etnamban léyő amerikai re­pülőterek ellen. Pénteken Saigon lakóinak riasztó látványban vólt ré­szük: akció közben figyel­hették meg az amerikai bombázókat. Gromikp megbeszélései Róma, (MTI): Gromiko szovjet és Fan- fani olasz külügyminiszter pénteken folytatta megbe­széléseit. Hivatalos közle­ményt valószínűleg csak a tárgyalások befejeztével, illetve azután adnák majd ki, hogy Gromiköt fogadta Moro rniniszterelnök, illetve Saragat köztársasági elnök. Találkozó a budapesti helyőrség tagjaival (Folytatás az 1. oldalról) — Kellő figyelmet fordí­tottunk hadseregünk hagyo­mányos harceszközökkel va­ló ellátására is. A harcko­csi- és a gépkocsizó lövész­hadosztályokat tökéletesebb páncélos, tüzérségi és külön­leges technikával láttuk el. Számos fontos mutató te­kintetében harci gépeink fe­lülmúlják az Amerikai Egyesült Államok és a NATO többi tagállamainak legújabb típusú hárckófcsi- jait. Megnövekedett a szá­razföldi csapatok mozgé­konysága és manőverező ké­pessége. — Megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy fegyveres erőink haderőnemeínck technikai ellátásával párhu­zamosan haladt harckészült­ségük folyamatos töké létesí­tése is. Az utóbbi években sikeresen hajtottuk végre nagyszámú rakéta kilövését. Mindezek alapján biztosán állíthatjuk, hogy a szovjet fegyveres erők — a testvé­ri hadseregekkel együtt' — képesek végrehajtani mind­azokat a harci feladatokat, amelyeket hazánk és a szo­cialista közösség országai Szent határainak védelmé­nél kapcsolatban részükre megszabnak. R. J. Malinovszkij ezután arról beszélt, hogy a Szov­jetunió hadserege személyi állományát magas fokú er­kölcsi erő, a néphez, a párt­hoz való hűség jellemzi. A továbbiakban a szovjet és a magyar nép közötti őszinte, mély barátság je­lentőségét méltatta R. J. Malinovszkij. Egyebek kö­zött hangsúlyozta: — Különösen fontos az egység, az együttműködés és az erők összefogása nap­jainkban, amikor az USA- vezette nemzetközi impe­rializmus agresszivitása nö­vekedett. R. J. Malinovszkij beszé­de végén újabb sikereket kívánt a IVfagyár Néphadse­reg harckészültségének to­vábbi erősítésében, s sza­vait a két ország pártjának, a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságá­nak, a fegyveres erők kö­zötti fegyverbarátság élteté­sével zárta. Malinovszkij marsall be­széde után a berlini Trep- tőv parkban felállított em­lékmű kicsinyített mását és egy. a magyar és szovjet hadsereg fegyverbarátságát szimbolizáló, szovjet kato­nák készítetté kompoiiciót nyújtott út Czinege Lajos­nak. A forró hangulatú gyűlés Borbándi János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettes záró szavai után az Internacionalé hangjaival ért véget. Saigon központjától ki­lenc. illetve a külváros­tól három kilométerre fekvő célpontokat bom­báztak és lőttek rakétá­val. Az utcákon az emberek aggódó csoportokba gyűltek világosan lehetett hallani a bombák és rakéták robba­nását, a házak ' remegtek. Látói lőhetett; 'hogyan ' zu­hannak a bombák. Az ame­rikai gépek a Long Vinh őrállás közelében támadták a partizánok feltételezett ál­lásait.1'“ Nguyen Cao Ky minisz­terelnök pénteken a saigoni repülőtéren fogadta Harold Holz ausztráliai kormány­főt. Holz repülőtéri nyilat­kozatában kijelentette, hogy Ausztrália . növelni fog­ja Dél-Vietnamnak nyúj­tott katonai es polgári segítségéi. A miniszterelnök viszon­tagságos úf után érkezett Saigonba: a perthi repülő­téren íiidufásá előtt egy asszony cipőt vágott az ausztráliai kormányfőhöz, Rpaajf ban tuaocí kitömj a láb­beli elől. Az a „mentsetek meg fiainkat-’, mozga'om híveivel ment a repülőtérre, hogy thtr’k'oz- zék ausztrá'iai katonák Viel­ää -üsz „nem bírom elviselni a vi- gyort Holz arcán’­Sydneyből egyébként pénteken elindult a leg­újabb ausztrá'iai csapaterő- sjtes első, 400 1 fjfoyi cso­portja Vietnamba A hajón távozó fiatalokat zokogó asszonyok búcsúztatták a kikötőben. Már 150 forduSóft tett meg a Hold körül a Luna -10 Moszkva, (TASZSZ): 150. fordulóját fejezte be a Hold körül péntek reggel a Luna—10 önműködő állo­más, amely állandó kapcso­latot tart a földdel. Pénteken 1Ó,Ö5 órakor Le­nin születése 96. évforduló­jának tiszteletére a Lu­na—10 ismét az Interná- cionalé hangjait sugározta. A Hold első szputnyikjá- val eddig összesen 83 alka­lommal létesítettek rádió- c-sszeköttetést, amelyeknek Során pályakiigazításokat eszközöltek és tudományos adatokat vettek fel. A kapott telemelrikus adatok szerint a szputnyik valamennyi fedélzeti' beren­dezése normálisan működik. A műszertartályban a lég­nyomás és a hőmérséklet nem lépte tűi a megadott határokat. A tudományos adatok feldolgozása tovább folyik. A Luna—10 automata űr­állomás tovább végzi a Höld és a Hold körüli térség kuta­tásának feladatait. Magyar felszólalás az ENSZ európai gazdasági bizottságában Gépiben az ENSZ euró­pai gazdasági’ "bizottsága XXI. közgyűlésének általá­nos vitájában felszólalt Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes, a magyar delegáció vezetője, a köz­gyűlés elnöke. Beszédében hangsúlypzta, hogy biztosí­tani kell a Német Demok­ratikus Köztársaság részvé­telét az európai gazdasági bizottságban. Leszögezte, hogy a vietnami helyzet veszélyezteti az eddig elért eredményeket, az európai országok gazdasági együtt­működését. •<•■ Megállapította, hogy szük­ség van a fennállásának 20. évfordulóját jövőre jubi­leumi ülésszakon ünneplő európai gazdasági bizottság munkájának további, az új lehetőségnek megfelélő kor­szerűsítésére. Francia amnesztia-törvény A francia nemzetgyűlés csütörtök este 252 szavazat­tal, ellenszavazat nélkül elfogadta a kormány áltál előterjesztett törvényjavás- látót, amelynek értelmében amnesztiát kap 3200 sze­mély, akiket az algériai há­ború eseményeivel kapcso­latban ítéltek el. Az am­nesztia nem vonatkozik az OAS vezetőire, válámiht azokra, akik áz állan}’ biz­tonságát, veSzélyeztefö1 cse­lekményeket, vagy gyilkos­ságot követtek el. Tadeusz Kos'ecki: (Bűnügyi regény) Fordította; Szilágyi Szabolcs II. VII. Büdös a levegő? Bizonyo­san nem a szó szoros értel­mében véve. Sem gomba, sem pedig más nincs itt, ami az orrot ingerelhetné. A tisztántartott és kétség kívül gyakran szellőztetett la­kás megszokott illatai ezek. A padlópaszta terpentin szaga és a felmelegedett po­litúr illata keveredett. Az enyhe ősz ellenére úgy fű­töttek a radiátorok, mint a csikorgó hidegben, egyszó­val nem érezni itt más sza­got. Vagy talán mégis... Még valami volt a levegő­ben, valami nehezen meg­nevezhető; ólomsúllyal ne­hezedett az ember kopo­nyájára, elállította a léleg­zetet, összekuszálja a gon­dolatokat. A kimerültség érzése óráról órára növeke­dett a meggyilkolt íróaszta­la mellett. Amikor Sobeczki este ki­lépett a villából, úgy érezte, mintha malomköveken pré­sélték volna át. Testét pa­pírvékony burkolatnak érez­te. Minden mozdulat hatal­mas erőfeszítésébe került, s még ennél is nehezebb volt agyát normális munká­ra kényszerítenie. Torokgyulladás? — igye­kezett meggyőzni magát ar­ról, hogy állapotának sem­mi köze sincs a nyomo­záshoz. Akár itt, akár a főkapitánysági szobájában van, mindegy. Torokgyulla­dás... Valami okot keres­gélt, amely megmagyaráz­hatná fatális közérzetét. Egyik orvosságot a másik után nyelté egyre nagyobb adagokban. Semmit sem ért. Sőt, méginkább legyen­gült tőle. Szívverésének el­haló ritmusa olyan volt, mintha egyszeriben abba akarná hagyni munkáját. Tanácstalanul átkozódott; az ördög tudja, mi az ég van vele! De nem vonul vissza, nem hagyja abba semmi áron, még ha To- mecsek jóslata szerint az utolsókat is rúgja, akkor sem. Mindennap, kora reg­gel odaült a meggyilkolt fo­teljébe, az íróasztalhoz. Már több, mint tíz percé úgy érezte, hogy valakinek az éles tekintete erősen a tarkójára szegeződik. Ez olyan intenzív felismerés volt, hogy nem tudta visz- szatartani ösztönös reflexét, fejét hirtelen hátra fordí tolta, bár jól tudta, hogy egyedül van az irodában és csak a rikító festékcsíkok­kal tarkított falat látja. Szakértőket hivatott a fa ­lak alapos átkutatására. Á hozzá nem értők kopogtatá­sa nem elegendő, ha vala­miféle elmésen befalazott rejtekhelyről van szó. Minden biztonsági beren­dezéshez bizonyosan kap­csolódott vajamilyen logi­kus magyarázat. Feltétiériül meg kell találni, minek a védelmére hivatott a pán­célajtó, a hamis kutya és a sűrű rács. Ezenkívül a rejtett átjáró lehetősége is felmerült. Valósággal kine­vették Zaczeket, amikor ha­sonló dolgot említett, de az még a nyomozás első nap­ján volt, most ahogy már jó pár nap élteit, még a legképtelenebb elképzelés is kezdett reális formát öl­teni. Ha már a logika nem talált megoldást, valami olyat kellett keresni, ami az ésszerűséggel éles ellentét­ben áll. Egyébként a tulaj­donos személyesen ügyelt a villa átalakítási munká­lataira és a tanúk közül egyik sem volt jelen ennél. Az építészmérnök és a két kőművesmester néhány órát töltött a szobában, megmértek mindent centiről centire, megkopogtattak minden kis falfelületet. A tompa visszhang hallatára Sobecki szemében röpke fény csillant meg. Zaczek győzedelmesen suttogta: — „Nem megmondtam?” — csak Tomeczek vont vál­lat, arcán kételkedő kife­jezés ült. A kővetkező pil­lanatban beigazolódott, hogy épp az ő reagálása volt á helyes: az építész újra megkoppantotta a falat és felnézett! — Szellőzőjárat — je­lentette kétséget kizáróan. Sobecki megköszürülte a torkát — rejtekhely a szellőzőjáratban: nem is lenine különös trükk. Az építész szájába vette a ceruza tompa végét. — Világos, hisz azért jöttünk ide, hogy mindent meg- mézzünk. Tehát... Létrát hoztak: a mester ügyesen kiemelte keretéből a nikkelezett rácsot. A szel­lőzőjárat mélyére engedte a villanylámpát. — Az égvilágon semmi — mondta az építész. Vigyáz­va jött le a recsegő létra­fokokon. — Esetleg vala­melyikük akarja ellenőriz­ni? — tette hozzá és zseb­kendőjével pedánsan lepo­rolta a kezét. Sobecki ellenőrizte. Ele­gendő volt egy pillantás": a fénysugár könnyedén átsik­lott a féltégla szélességű csatorna gondosan tiszto­gatott szögletein- gzóba sem jöhetett valamiféle rejtekhely, s még kevésbé az átjárás a másik szobába, ezen az’ úton. Zaczek is felment a léti'án és bé’dugta arcát a nyílásba. Mikor" új­ra a szőnyegre lépett, áb­rázata’ teljesen clRpmofo- dott. — Sajnos... De ez még nem bizonyítja, hogy vala­hol másutt... Hallottam ugyanis, olyan parafa leme­zekről, amelyeket hangszi­getelésre használnak, te­hát lehetséges, hogy..,’ — Persze — a mérnék felült a fotel karfájára — csakhogy még a legalapo­sabb szigetelés sem" képes az üres tér visszhangját elnémítani. S főleg a bizo­nyos tapasztalattal rendel­kező szakember füle elől. Nincs itt semmiféle szokat­lan visszhang. Masszív a fal, sehol a legkisebb re­pedés. A mennyezet teljesen sí­rná, felületén nincs repedés, nyílás,’ s ez azt bizonyítja, hogy ott sincs mit keresni. Maradt hát a padló. Fel­göngyölítették a szőnyeget, a bútorokat is a fállióz tbl'- tók. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents