Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
Uj típusú bútor, cipők futószalagon, akkumulátor cseretelep Iparunk újdonságai Az ipar és a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítésében megyénk ipara ez évben is tevékenyen kiveszi részét. A vállalatok, üzemek és kisipari szövetkezetek termékeinek korábbi, jelentős profilirozása következtében ugyan a termékek választéka már csak kisebb mértékben bővül, de több új iparcikk gyártását kezdik meg ebben az évben. * Ui termékek A Nyíregyházi VAGÉP Vállalat új terméke a galvanizáló berendezés, melynek készítését már az első negyedévben megkezdték. A második negyedév űj terméke lesz a keretes fűrészgép, melynek első darabjai már munka alatt vannak. A Mátészalkai Faipari Vállalatnál sikerrel zárult a fa mérőléc (colostok) kísérleti gyártása. Sorozatgyártását ebben a negyedévben kezdik meg, s az egész ország szükségletét fedezni fogják. Uj termékek gyártását, tervezik a Nyírbátori Vas- tömegcikkipari Vállalatnál is. A Győri Vagongyárral folytatott tárgyalások eredményétől függően, vasúti tartálykocsik alvázainak készítésére készülnek. Ezenkívül — ugyancsak ezzel a gyárral történő kooperációs megbeszélések kapcsán — elvállalják a vasúti személykocsik alumínium tartozékainak (kilincsek, fogantyúk és keretek) csiszolását, fényezését. A Nyíregyházi Cipőipari Vállalat újra gyárt varrott talpú férfi félcipőket ebben a negyedévben. A bútorellátás javítására a Nyíregyházi Asztalosipari Ktsz-ben elkészült a „Nyírség” szoba- garnitúra prototípusa. Gyártását körülbelül másfél hónap múlva kezdik meg. A növekvő kereslet kielégítésére tárgyalásokat folytatnak a BÚTORÉRT Vállalattal új típusú könyvszekrények és dohányzóasztalok gyártására is. A KPM megrendelésére a Nyíregyházi Vegyes Szerelő Ktsz vasipari részlege új vonalú, neonmegvilágítású útjelző táblák és berendezések gyártását kezdte meg az első negyedévben. Az első széria már elkészült, ezeket a balatoni autósztrádáknál állítják fel. Gazdaságosan termelni A könnyűiparban a legfontosabb feladatul a gazdaságos termelést tűzték ki célul. Éppen ezért általános az a törekvés, hogy a jól bevált és keresett cikkeknél a nagy sorozatú gyártásokat bevezessék. A Nyíregyházi Cipész Ktsz-nél például a napokban helyezték üzembe az új, felsőrész-szalagot, melynek segítségével a készülő terméket gépi erővel továbbítják. Ezzel jelentős megtakarítást érnek el és az egyre növekvő igények kiegészítésére áttérnek ä nagy sorozatú futószalag szerű, gyártásra. A második negyedév végén kerül sor ugyanilyen berendezés üzembe helyezésére a Nagy- kállói Cipész Ktsz-ben is. Rövidesen megoldódik a Nyíregyházi Vasipari Ktsz központi műhelyének túlzsúfoltsága is. Megkaptak egy épületet a gumigyár mellett, melynek átalakítása után ide költözik majd a sorozatgyártásra alkalmas exportmunka és készáru termelés. Nagy kapacitású gépet kapott a FÉNYSZÖV nemrégiben megnyílt műanyagrészlege. A gép segítségével már sorozatban, gyorsabban készíthetik a megrendelt műanyagtárgyakat. Fokozottan gépesítik és „szalagosítják” a termelést a Nyíregyházi Asztalosipari Ktsz-ben is. Jogos igények kielégítése A különböző átszervezések, az új gépek üzembe állítása következtében egyre nagyobb lehetőségek nyílnak a szolgáltatási iparágak továbbfejlesztésére is. A Nyíregyházi Vasipari Ktsz központi telepén megüresedő műhelyében például kisebb kocsikarosszéria javításokra és fényezésére rendezkedik majd be. A fokozódó gázpalackszállítások lebonyolítására a FÉNYSZÖV a városi TEMPO részlegénél újabb három „Nyírség" motox-os szállító- kocsit helyez üzembe. Ugyanakkor Mátészalkán és Kis- várdán is megnyitja a TEMSzorgos kezű lányok, asszonyok csomagolják a Neo- magnol fertőtlenítő tablettákat a Tiszavasvári Alkaloida Gyárban. Képen: Hamvas Irma és Gémes Károlyné. Foto: Hammel József TAPASZTALATCSERE Interjú két hangra Beszélgetés Tiszátöldváron Bódi Imre lllami-díjas ísz-elnökkel A kisvarsányi f&lioii káposzta Tavasz van. Járom a tiszaháti utakat, falvakat, kerülgetem a Tisza-kanyaxo- kat. Taposom a zsenge tavaszi füveket, számolgatom a parti fecskefészkeket. Naménytól Záhonyig kísért aztán az akác, a homok, a testek, a földek puhasága, mert ez a vidék már ölelkezik a Nyírség bársonyos csodavilágával. A Tiszahát tájat, s embert olvaszt. Varsányban, Gyürén, Aranyosapátiban homokkal gyürkőzik a tiszai öntésföld. A naményi nagyhídnál elmaradnak a szikár, kemény szatmári férfiak, a bamabőrű, kerek orcájú beregi lányok. — A szabolcsi lányok szívesen keverednek a beregi legényekkel. A Tisza menti hajlások- ban, morotvákban még otthonra talál a vadmacska, s időnként Gyürén is ijedez- nek a vaddisznótól az emberek. — Szalmára, Gyüre, jön a vaddisznó — tréfálkoznak a beregiek, mert az 50-es évek elején a faluba tévedt vaddisznó elől felmásztak a szalmakazalra. Persze a gyüreíek sem maradnak adósok. — A hetyei asszony piszkálja a fogát, pedig alud- tejct ebédelt — vágnak vissza. Ügy volt igaz, ahogy mondják? A hetyei asszonyok valamikor így palástolták a szegénységet. A hetyeiek aztán a tiszaháti kisvarsányiakat ugrasztották: — Jó-e a kisvarsányi töltött káposzta? Én is ezt kérdeztem a kisvarsányiaktól, mikor megálltam Kis- s Nagy- varsány határán, ott ahol a temető jelzi az élet végét. Az asszony szeme alig rejtett kacagástól fénylett. A párját várta, mikor a töltött káposztát kérdeztem. — Kóstolja, éljen vele — tanácsolta. — Kóstolnám Is, ha volna. — Ahun házat vernek, ott ehet — igazitott Szilágyiék- hoz. Mentem az úton, néztem a házakat. Az újakat, a légieket. Minden tizedik ház udvarán tennéskő halmot láttam. Vai-sányban újabban azzal alapozzák az új házat. A faluban földházat nem találtam. Szabolcsban a század elejéig építettek földházakat. A földházakat veremformán a földbe építették, a jobbágyok és utódaik. Szabolcsban a század elejéig hatósági parancsra lebontották a földházakat, hogy a látogató külföldiek ne rémüldözzenek, vendéglátó gazdáik, meg a földesurak ne szégyenkezzenek a szabolcsi állapotok miatt. Ezután sövényfalas, paticsos házakat építettek. Eresztett végű házak váltakoztak bo- gárhátúakkal. Faoszlop torPÖ-részlegeket ebben a negyedévben. Üjabb szolgáltatórészlegek is nyílnak a második negyedévben a megyében. A Kisvárdai Vas- és Fémipari Ktsz — a lakosság jogos kívánságainak figyelembe vételével — vasipari javító részleget nyitott Dombrá- don. Gáván, a helyi vegyes szövetkezet autószervizt nyit és egy hónap múlva a sokat hiányolt méretes szabóság is megkezdi a munkát. A megyében jelenleg nincs gépkocsiakkumulátor cseretelep. A vállalati- és magángépkocsiknak más megyékbe kellett lebonyolítani a cserét. A sokáig vajúdó problémát oldja meg a Nagykállói Vegyes Ktsz. Még ebben az évben üzembe helyezik a csere-töltő telepet, ahol — úgy tervezik — csere akkumulátort is igénybe vehetnek majd a gépkocsitulajdonosok, vagy vállalatok. Tóth Árpád BNV Hétszáz négyzetméteres élelmiszerkirakat a vá- sáron Üj, fémvázas csupa üveg pavilont kapott a magyar élelmiszeripar a Budapesti Nemzetközi Vásár főtéréinél. A 44 méter hosszú, 16 méter széles, nyolc karcsú oszlopon nyugvó 700 négyzetméteres üvegpavilon szinte egyetlen nagy kirakat. Ezért úgy rendezik be, hogy kívülről és belülről egyaránt mutasson a látogatóknak. Az idén nem iparáganként, hanem különféle csoportosításban állítják ki az élelmiszeripar termékeit. Mindjárt a bejáratnál azt szemléltetik, hogy mit gyárt az élelmiszeripar a gyermekeknek. Édességet, baba kozmetikai cikkeket. A következő részt, a háztartási munka, a második műszak megkönnyítésére gyártott termékeket, a levesporokat, a félkész és készételeket, a konzerveket, a mélyhűtött árukat, a vendégváró süteményeket, valamint a korszerű tisztító- és mosószereket mutatja be. Megismerhetik a látogatók azt is, hogy mit nyújt az élelmiszeripar a kirándulóknak, a turistáknak, a kempingezőknek. Külön csoportosításban mutatják be az ajándék jellegű cikkeket, a dobozolt borokat pálinkákat, kozmetikai cikkeket, cigarettákat. desszerteket, stb. nácos, tornácos, sarkán kőlábas majd teljesen kőlábas házak keletkeztek. Az udvarok szélébe kemencéket építettek. A szabad ké- ményes udvari kemencékben manapság is hat kenyeret sütnek. Odaértem Szilágyi Sán- dorék portájához. Ok házat építettek. Tlzenketted magukkal. Tizenkét kemény kötésű, közép termetű, világosbarna szemű kisvarsányi parasztember. Mindnyájan kalákában építettek. Mind hasonlítottak egymáshoz. Asszonyaik is egyformák, egyformán fésülték gesztenyebarna dús hajukat. Az asszonyok töltött káposztát, meg tejfeles csirkepaprikást főztek. A férfiak falat vertek. A készülő vert falú házat előbb terméskővel alapozták. A vert falhoz 200 kocsi földet hordtak. Tizenkét ember négy r.ap alatt vert új házat és tizenkét ember tizenkét házát vert az idei nyárban, mert a kaláka úgy egész, hogy abban mindenki egyformán részesedik. (Az egyszerűen berendezett irodában ketten vagyunk. Az ablakon át látni, hogy nagy a sürgés-forgás a majorban.) — Az emberekre nagyon különbözőképpen hat a siker. Van akinek hamar a fejébe száll, s ilyenkor igen rossz tanácsadó. Mi erről a véleménye? — A siker, a dicsőség nagyon jó dolog. Részegít, akár a bor. De talán először azt kell eldönteni, kit is illet a dicsőség. — Es hogyan döntött? — A dicsőség, ami az Állami-díjjal jár elsősorban az egész tsz-é, a földvári „Lenin” tagságáé. S csak azután az enyém. Azt hiszem így máris könnyebb ellenállni a mámornak, hiszen 948-an osztozunk rajta. — Minek köszönhetik ezt a magas kitüntetést? — Nem mondom, elég fogasat kérdezett. Inkább arra tudnék felelni, hogyan dolgozunk, hogyan élünk mi itt ebben a nagy családban. Nem, ne vegye frázisnak, én a szó szoros értelmében értettem a nagy családot. — Kérem, beszéljen erről. — Idestova tizennyolc éve már annak, hogy a 26 egykori zsellér, agrárproletár a földosztáskor kapott földet megművelve először learatta a közöset. Öbelőlük alakult ki a „vasmagja”, az azóta hat tsz-ből egyesült „Leninnek”. Célunk az volt: nem elfelejteni, hogy mindez a miénk és dolgozni kell embermódra, jól szervezetten, okosan. Évről évre gyarapítani a jószágállományt, gazdagodni. És higgye el, ezt csak szívvel lehet. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a munkába szivet, szivet! Mert más munkának keserű a leve! — Hogy sikerült ez itt Tisza földváron? (A szék szélén ül. Már fogytán egy csomag cigaretta. Füstfelhőbe burkolózunk. Patakzanak a gondolatok. Olyan rendszertelenül, ahogy felbukkantak! az emlékek, az élmények...) — Száznyolc kommunista tagja van a tsz-nek. Száznyolc olyan harcos embei-, aki a munka legnehezebbjénél mindig az első. De hogy könnyen ment volna, azt nem mondom. Kevés ám csak a meggyőzés, ehhez eredményeket is kell felmutatni a gyakorlatban. A pártszervezet mindig segített a munka megszervezésében. 1959-ben még mérleghiányos volt a „Lenin” Tsz. Azóta mindössze 7 év telt el. Sokat fejlődtünk. Véleményem szerint az embereket ismerni kell ahhoz, hogy px-odu- kálni tudjunk velük, ismerni: tisztelni, megbecsülni és bízni bennük. Ez nem recept, de talán valahol itt van a mi titkunk, ha egyálTizerxkét asszony pedig tizenkétszer főzött töltött káposztát, meg csirkepaprikást. A kexek fejű, mongo!' szemű házépítők tizenkétszer dicsérték a töltött ke posztát, meg a galuskával | főtt csii-kepaprikást. Én is i ettem a töltött káposztából. I — Hát jó a kisvarsányi ; töltött káposzta! — dicsér-. tem az asszonyok íőztjét Jól tettem, hogy ettem és 11 m előbb dicsérteim o káposztát, mert elmesélte Szilágyiné az egyszei-i kisvarsányi töltött káposzta történését is. — Hol volt, hol nem volt egy kisvarsányi öregasz- szony. Az az Öregasszony a kemence tetejére rakta a cserépfazekaikat. Abban savanyította. melengette a káposztát. Egy másik cserépfazekat is tett a kemence tetejére. A cserépfazék üres volt. Egyszer aztán a macskája, — hogy, hogy nem — belemászott az üres cserépfazékba. S az öx'cgasz- szony tévedésből ezt a fazekat tette be a kemencébe... Balázs Árpád | talán annak lehet nevezni. Sikert az egyes ember egyedül nem érhet el. — Tehát állítja, hogy a rossz tsz-eket is meg lehet javítani? — Állítom. Csak megfelelő emberséges emberekre van szükség és időre. — Mondjon néhány jellemző adatot a tsz-ről. — Szívesen (fejből mondja az adatokat, leírom, aztán az egészét ellenőx-zj)! A dolgozó tagok átlag életkora 36 év. 6700 holdon gazdálkodunk. 1250 számosállat van a tsz tulajdonában. Az elmúlt gazdasági évben 2071 holdas átlagcan 24 mázsa 10 kilogramm búzát arattunk holdanként. Minden hold terméséből 18 mázsa 20 kilogramm kenyérnek valót adtunk az államnak. Tagjaink évi készpénzjövedelme átlagosan eléri a 22 500 forintot. A munkaegység 45 forintot ért és minden munkaegységre 4 forint prémium jutott. — Ez gyönyörű eredmény. — Nem. Ez még < j/t eredmény. Mi itt szocializmust akarunk. És még jobban, kulturáltabban élni. Ogy, hogy a városi és a falusi embert valóban csak a munkájának másfélesége különböztesse meg és ne elválassza. A tsz-ünkben 260 „KISZ-korú” fiatal dolgozik. Nem hogy elmennének, de még jönnek is a városokból haza, a tsz-be. (Tiszaföld- váron két művelődési otthon jel felszerelve és három filmszínház működik!) Építjük a betonutakat. Nem fog elnyelni a sár. És fényes marad a cipő is. Már 12 autónk van, s majd minden házi-a jut egy motorkerékpár. — Ez persze nem nyolc órát követel a napjából. Mit szól a családja, fia, s az érettségiző leánya? — Nagy időkben — * most ilyen időket élünk, — nem órában mérik a munkát, hanem az eredményekben. Még a szándék is kevés! így neveltem a gyerekeket is. A kislányból talán tanárnő lesz. A fiam úgy látszik csei'benhagy, minden áron a katonai pálya felé kacsingat. Én szerettem volna agrármérnököt nevelni belőle. A feleségem meg már nem nagyon zsörtölődik, hozzászokott, hogy késői vendég vagyok otthon. — Véleménye szerint egy ilyen tsz vezetéséhez szükséges-e az iskolázottság? — Ha bármilyen munkát jól akarunk elvégezni, feltétlen szükséges az iskola, a tanulás. Én vén fejemmel elvégeztem a mezőgazdasági technikumot (a „vén feje”, idén töltötte be a 46. esztendőt!) A mai-xizmus—ieni- nizmus esti egyetemet befejeztem, s most ismét tovább tanulok, szakosítom, elmélyítem az ismereteimet az egyetemen. Tanulni kell, mert — ezt nem győzöm hangsúlyozni — 1966-ban már nem elegendő a jó szándék! — Bizonyára örül a tagság, elégedett, hogy vezetőit kitüntették? — Persze, hogy örülnek, gratuláltak is valameny- nyien. De csak a díjjal elégedettek. Az eredményekkel korántsem. Építjük az új gépszínt,' modernizáljuk az állattartást és új utakat építünk. Fejlődni akarunk. . — Még egy utolsó kérdést engedjen meg. Bár talán ezzel kellett volna kezdeni. Mit érzett, amikor megkapta a Minisztertanács meghívó levelét az Allami-díj átvételére? — összekeveredett bennem akkor minden érzés. Én, az egykori nincstelen, részes- ai'ató fia kapom ezt a magas kitüntetést, hát igaz lehet? Nagyon boldog voltam. Apám 85 éves. Fél karját leszakította a gép, de mikor megtudta, a maradék eggyel úgy ölelt, mint kisgyermekkoromban. Hát csodálkozik valaki, ha egybefolytak a könnyeink?... Regös Istváa