Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

Haiphong közelében bombáznak az amerikaiak Partizánakció Ati Khe támaszpont ellen Mégis költözik a NATO De Gaulle győzelme a MTO™vitában Saigon, (MTI): A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság területe fölé behatoló amerikai re­pülőgépek minden eddiginél közelebb szórtáik le bomba- terhüket Haiphong kikötő­jéhez. A 7. amerikai flotta Ticonderoga repülőgép- anyahajójának vadász­bombázói kedden 18 bevetésben támadták a demokratikus Vietna­mot, s eközben bombáz­tak egy közúti hidat, alig 1G kilométernyi távolságra a kikötővá­rostól. A gépeket az amerikai pa­rancsnokság közlése szerint helyenkint erős légelhárító tűz fogadta. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harco­ló alakulatai szerdán rajta­ütöttek az An Khe melletti amerikai katonai repülőté­ren a sikeres akciót szín­lelt tüzérségi támadás ve­zette be; hazafiak aknave­tők és kézifegyverek tüzé­nek fedezete alatt behatol­tak a légitámaszpont te­rületére és robbanó tölte­teket erősítettek két Her­cules típusú csapatszállító repülőgép testére. Az őr- személyzet észrevette a sza­badságharcosokat, akiknek azonban a hajnali szürkü­letben sikerűit épségben visszajutni társaikhoz. Kis­vártatva robbanás reszket- tette meg a levegőt — a robbanó töltetek üzemkép­telenné tették a Hercules repülőgépeket. Az An Khe-i repülőtér 416 kilométernyire északra fekszik Saigontól, s katonai szakértők szerint a világ egyik legnagyobb helikop­ter támaszpontja. A kör­nyékén elterülő táborban állomásozik az első ameri­kai légi gyorshadosztály 18 000 katonája. A támaszpont ellen két hónap leforgása alatt ez volt a második tá­madás. A partizánok legutóbb február 20-án aknavetőtüzet zúdítottak a helikopterekre s töb­bet közülük súlyosan megrongáltak. A hivatalos Washington igyekszik olyan benyomást kelteni, hogy komolyan foglalkozik Mansfield sze­nátornak. a demokrata párt szenátusi többsége vezetőjé­nek hétfőn elhangzott ja­vaslatával. Mansfield indít­ványozta, hogy Burmában vagy Japánban tartsanak ázsiai békeértekezletet az Egyesült Államok, Észak- Vietnam. Kína és a dél­vietnami „alapvető politikai csoportosulások” képviselői­nek részvételével. A washingtoni külügymi­nisztérium szóvivője ked­den este úgy nyilatkozott, hogy az amerikai kormány „kedvezően” fogadja Mans­field indítványát. Goldberg, az Egyesült Államok ENSZ- megbízottja kedden este megvitatta Johnson elnök­kel a demokrata vezető kezdeményezését. A tanács­kozásról távozóban újság­íróknak azt mondotta, hogy az amerikai elnök is he­lyesli a javaslatot. John­son elrök megnyilatkozása azonban — mint a Reutr, washingtoni tudósítója írja — politikai megfigyelők szerint nem jelez semmi­féle lényeges változást az Egyesült Államok politiká­jában és nem jelenti azt, hogy az elnök valamiféle nagyobb engedményt tett volna a „galamboknak”, a mérsékeltebb washingtoni Washington (MTI) Az amerikai hadügymi­nisztérium szóvivője kedden kijelentette, hogy az idén harmincezer amerikai kato­nát és tisztet vonnak ki Nyugat-Európából. Hozzá­fűzte azonban, hogy csak átmeneti létszámcsökkentés­ről van szó, mert felváltá­sukra nyomban 15 000 em­bert küldenek és a tényle­ges létszámcsökkentés soha­sem haladja majd meg a 15 000 főt. A hadügyminisztérium Djakarta (MTI) Kedden az indonéz fővá­rosban a KAMI szélsőjobb- oldali diákszervezet száz- egynéhány tagja megrohan­ta és feldúlta a kínai kon­zulátus épületét. A diákok kihordták az iratokat és a bútorokat az udvarra és fel­gyújtották. Az épület falá­ra Kína-ellenes jelszavakat mázoltak. Az épületben csupán két kínai tisztviselő tartózko­dott, de a túlerő láttán nem tanúsított ellenállást. irányzat híveinek a „héják”, a háboruspártiak rovására. Az AFP hírügynökség szerda délutáni jelentésé­ben beszámol arról, hogy a dél-vietnami kormányható­ságok végül mégis engedé­lyezték a Saigonban tartóz­kodó amerikai békeharco­sok sajtóértekezletének megtartását a Caravelle- szálloda nagytermében. A sajtókonferencián Abraham John Musté, az erőszakmen­tes cselekvés amerikai bi­zottságának vezetője elnö­költ. A bizottság tagjai kö­vetelték az amerikai ka­tonai egységek kivoná­sát Dél-Vietnam terüle­téről, a bombatámadá- sok cs a gázok alkal­mazásának megszünteté­sét. — Mint amerikaiak fel­szólítjuk Vietnamban szol­gálatot teljesítő honfitár­sainkat, hogy haladéktala­nul vessenek véget a viet­namiak legyilkolásának .— hangoztatták a bizottság tagjai. közleménye tehát lényegé­ben megerősíti Stennis de­mokrata párti szenátor va­sárnapi közlését, miszerint harmincezer műszakilag kép­zett katonát vonnak ki Európából, hogy velük nö­veljék meg a Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai egységek létszámát, a hiva­talos közlésnek megfelelően idén az év közepéig Euró­pában körülbelül 210 000-re apad le az amerikai kato­nák létszáma, majd 1966 végéig 225 000-re emelkedik. Szerdán reggel még min­dig kisebb csoport tartózko­dott az épületben. A diá­kok bevonták a Kínai Nép- köztársaság zászlaját és ki­tűzték az indonéz zászlót, valamint a KAMI szervezet lobogóját. Egyikük kijelentette, hogy az épületet le akarják fog­lalni és a KAMI egyik szék- házává akarják tenni. Erre állítólag a djakartai katonai parancsnokságtól kaptak en­gedélyt. Párizs, (MTI): A francia nemzetgyűlés­ben a politikai pártok ve­zérszónokai kifejtették ál­láspontjukat a kormány el­len benyújtott bizalmatlan- sági indítványhoz. A javaslat elsősorban Franciaországnak a NATO- ból való kiválását ítéli el. Az aláíró 49 szocialista és radikális párti képviselő nevében Guy Mollet indo­kolta meg a bizalmatlansá­gi indítványt. A Francia Szocialista Párt főtitkára amiatt aggódott, hogy az Egyesült Államok a francia kormány döntése következ­tében nemcsak Franciaor­szágból, hanem egész Euró­pából is kivonhatja csapa­tait. Elismerte, hogy a NATO alapos reformra szo­rul, mert 1949 óta megvál­tozott a nemzetközi hely­zet, a francia kormánynak azonban tárgyalásokon kel­lett volna megkísérelnie a katonai szövetség átalakítá­sát. A szocialisták helyeslik De Gaulle moszkvai láto­gatását — mondotta Guy Mollet —, de jobban szeret­ték volna, ha az elnök nem „elszigetelt franc-tireur”-ként (partizánként) utazna a Szovjetunióba. Pompidou francia mi­niszterelnök szerdán, a bi­zalmatlansági indítvány fe­letti szavazás előtt, vála­szolt azoknak az ellenzéki képviselőknek a felszólalá­saira, akik elítélték Fran­ciaország kilépését a NATO integrált katonai szerveze­téből. Moszkva, (MTI): Delhi keltezéssel feltűnést keltő tudósítás jelent meg a szerdai Pravdában az in­diai kormány gazdaságpoli­tikájáról. „Engedmények a külföldi monopóliumoknak” — írja a cikk címében Maszlennyikov, a lap indiai tudósítója^ aki rámutat, hogy az indiai kormány ki­utat keregve a növekvő gaz­dasági nehézségekből, az utóbbi időben mind gyak­rabban folyamodik olyan módszerekhez, mint külföl­di magántőke bevonása, va­lamint jelentős engedmé­nyek biztosítása külföldi monopóliumoknak. „E lépésekre, amelyek nyilvánvalóan eltávolodást jelentenek a külföldi tőké­vel szemben korábban meg­hirdetett politikától — mu­Pompidou hosszasan fej­tegette az amerikai lép­csőzetes stratégia és a francia stratégiai felfogás közti ellentétet. Hangsúlyoz­ta, hogy az amerikai straté­gia fegyveres konfliktus esetén nem biztosítaná a Nyugat-Európa védelmét, sőt éppen azt célozza, hogy Európa a hagyományos fegyverek csataterévé vál­jon és az Egyesült Államok területét ne érjék nukleáris fegyverek. Pompidou leszögezte, a francia kormánynak az adott helyzetben nem volt más választása, mint hogy elhagyja az integrált kato­nai szervezetet, miután a NATO megreformálására tett javaslata süket fülekre talált. Hangsúlyozta: a fracia kormány továbbra i§ hű marad az Atlanti Szer­ződésben vállalt kötelezett­ségeihez. Egy önálló és po­litikáját meghatározó Fran­ciaország nem megvetendő szövetséges — mondotta —, sőt, fontos szerepet játsz­hat és teljes súlyát latba vetheti Kelet és Nyugat kö­zeledése érdekében, amitől Európa jövője és a világ békéje függ. A miniszterelnök beszéde után sor került a bizalmat­lansági indítvány feletti sza­vazásra. A 482 képviselő közül mindössze 137 szava­zott az indítvány mellett. Az indítvány elfogadásához legkevesebb 242 szavazatra lett volna szükség. A kom­munista képviselők nem támogatták a bizalmatlan- sági javaslatot. tat rá a Pravda tudósítója — hivatalos magyarázat­ként azt hozzák fel, hogy Indiának feltétlenül külföldi magántőkét kell bevonnia a műtrágyagyártásba, mert csak így oldhatja meg az egyre súlyosabbá váló élel­mezési problémát”. Az In­dian Express ezt kiegészí­tette azzal a magyarázattal, hogy ezek a lépések meg­könnyíteni hivatottak az in­diai tervezésügyi miniszter amerikai tárgyalásait, ame­lyek során arra fog töre­kedni, hogy az Egyesült Ál­lamok nyújtson nagyobb gegítséget India negyedik ötéves tervéhez. A Pravda tudósítója idéz a Patriot című indiai lap­ból, amely szerint „nyil­vánvaló, hogy a kormány képtelen szembeszállni a külföldi tőke támadásával. Szovjet — stíriai tárgyalások Moszkva (TASZSZ) Szerdán délelőtt a Kreml­ben folytatódtak a tárgyalá­sok Koszigin szovjet és Zuajen szíriai kormányfő között. Szovjet részről Novikov miniszterelnök-helyettes, Gromiko külügyminiszter és más személyiségek, szíriai részről pedig Makhusz mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter, valamint a kormányküldöttség más tag­jai szintén részt vettek a megbeszéléseken. Gromiko ma Kómába érkezik Róma, (MTI): Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere csütörtök kön, ma 13 órakor érkezik Rómába a fiumicinói repü­lőtérre. Az olasz külügyminiszté­riumból, a Farnesinából nyert értesülések szerint már ma délután megkezdi tárgyalásait Fanfanival. Es­te a szenátusban, a Palaz­zo Madamában Gromiko tiszteletére Fanfan i vacso­rát ad, amelyen részt vegz Moro miniszterelnök, Nen- ni miniszterelnök helyettes és a kormány több tagja. Kozmosz—115 Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—115 jelzésű mesterséges holdat. A tudományos műszerek mellett a szputnyikon elhe­lyeztek egy rádióadó-készü­léket, amely a 19,995 mhz frekvencián dolgozik, rádió­berendezést a pályaelemek pontos mérésére, rádió táv­közlési berendezést, amely a Földre juttatja a műszerek által szerzett adatokat. A szputnyik berendezése kifogástalanul működik. A földi koordinációs számító- központban folyik a beér­kező adatok feldolgozása. ENSZ-bizottság ülése Genf (MTI) Az ENSZ és szakosított intézményeinek pénzügyei­vel foglalkozó ad hoc szak­értői bizottság kedden meg­kezdte második ülésszakát Genfben. A bizottság első alelnöke Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője. Európából kivonnak amerikai katonákat Feldúlták a djakartai kínai konzulátus épületét A Pravda bírálja az indiai kormány gazdaságpolitikáját í&té'é'ú? É'tÉ'i&ú? (Bűnügyi regény) Fordította; Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 9. — Hát nem is tudom, mennyi idő telt el, amig bement a szobájába. Ha az ember tudná, mi történik, megnézné az óráját, de még csak eszembe se jutott... Egyszer csak látom, hogy meggyújtja a csillárt a szobában, aztán becsukja az ablakot. Igen. Becsukta, egészen biztos. Még a re­tesz és a zár kattanását is, hallottam, de hisz maga is láthatta, hogy miféle ör­dögi zárak azok. Tovább nem nézelődtem, abban a pillanatban orromra csöp­pent valami, tető alá kel­lett menni. Épp a tizenket­tőt ütötte, amikor aludni tértem. Nem, nem hallottam, semmilyen kiáltást, lépése­ket sem, semmi gyanúsat, öt után tíz perccel kel­tem fel. Mindig ilyenkorra állítom az ébresztő órát, bár a kocsit már este előké­szítettem, hogy reggel csak a lépcsőházhoz kelljen áll- nom. Felkelek, minden olyan, mint máskor. Bar­bara a bögrékkel foglala­toskodik, fent csend van... Amikor a garázsba akarok épp menni, kiáltást hallok, hogy az úr nem ad életjelt biztosan történt vele vala­mi. És Barbara húz, hogy nyissam ki az ajtót. — Száját összehúzta, mintha köpni készülne, de még sem köpött, csak egyik lábát áttette a mási­kon; egy pillanattal később visszarakta és teljes hosz- szában kinyújtotta maga előtt, tekintetét cipője sá­ros orrára' vetette. — De hát mivel nyissam ki? — nézett fel hirtelen, s megvonta a vállát — itt nincs álkulcs, sem hullav- dékvas. Ilyen lemeznél hol­mi házi szerszámokkal semmire sem megy az em­ber. Csak annyit csinál­hattam, hogy segítettem neki dörömbölni, és csap­tunk olyan lármát, hogy talán még a halott is... szó­val... — tekintetét a szoba sarkára irányította — azért a halottat mégsem, hiszen éppen... Aztán előjött a nagyságosasszony: „csinál­jak hát valamit, ki tudja, talán már...’” De mit is tehettünk? Fogpiszkálóvnl páncélszekrényt? Ilyet még nem próbáltam. — És másféle eszközökkel már igen? — kérdezte óva­tosan Sobecki. — Hogyan? — kapta fel a fejét, aztán hirtelen le- horgasztotta. De ez a pil­lanat éppen elegendő volt, hogy arca elárulja az egész lényét hatalmába kerítő pánikot és félelmet. — Oh, dehogyis... Mit nem képzel... Én csak úgy, a példa kedvéért mondtam; — most ismét szabadabban beszélt, megszimatolta a csapdát. — Autókkal és motorokkal már volt dol­gom, ez világos, de kasz- széval még nem, az telje­sen más kérdés. Egyszóval épp eszembe jutott a Par- kowa utcai műhely. Lát­tam, hogy van hegesztő­pisztolyuk, átfutottam hát. Eljött egy ember, kivágta autogénnel a zárat, be­mentünk. Az első pillanat­ban azt hittem, nincs ott senki, és csak amikor az íróasztal mögé néztünk... Ez hát minden, amit tu­dok ebben az ügyben «— hirtelen mozdulattal végig- simitott a homlokán és Sobecki egy megcsillanó verejtékcseppre lett figyel­mes. — írja alá! Egy pillanatig sem hitt Goliknak; ez a nyomozási szakasz minden esetre ala­pos munkát igényel. Golik furcsán meggömyedve, jobb vállát leszorítva lépett ki az irodából. Az egész em­ber egy félre sikerült kér­dőjelre emlékeztetett. Őhoz­zá nem sok kétség fér — töprengett Sobecki — leg­alábbis egyelőre. De mit kezdjünk ezzel az új isme­retlennel, az egész sereg más ismeretlen rendszeré­ben? Végeredményben min­den — elejétől végig megfoghatatlan ködben úszik. — A névsorban szerep­lő utolsó tanú, belépésekor a Parkowa utcai szerelő­műhely tulajdonosának val­lotta magát. Hangulata egész idő alatt a kétségbe­esés és a dühöngés között ingadozott. — Ha tudtam volna, hogy ilyen zűrös ügybe kevere­dem, nem csaltak volna ide egy rakás ezressel sem. Tu­dom én, mi lesz még eb­ből! Most a nyomozás, az­tán az ügyész, amikor meg a bíróságra kerül a dolog, vég nélkül húzogatják az embert. Persze semmi az egész, csak az üzletet kell lakatra zárni. Be kellett látni, hogy ez a tanú sem hoz újat az ügy­ben. Reggel hat előtt jött hozzá egy férfi, és azt mond­ta, hogy ki kell vágni egy páncélajtót. Kifejezetten iz­gatott volt és siettette, mond­ván minden másodperc va­lakinek az életét jelentheti. Nehéz volt kivenni, hogy miről is van szó valójában és az első pillanatban azt hitte, hogy valaki bennre­kedt egy páncélszekrény­ben. Történt már ilyen. Ko­csira gyorsan az oxigénpa­lackot — és eljött. Csak ami­kor kivágta a zárat és a többiekkel együtt bejutott... Egy hulla, hátában tőrrel... Az első ránézésre tudta, hogy gyilkosság történt. Egész éjszaka le sem huny­ta a szemét, látomásai vol­tak. — Igen, az az ember, aki elhívta, az itteni kertész. Most már tudja, de azelőtt sohasem látta, bár a szom­szédban lakik. Vagyis... le­het, hogy látta, de nem em­lékezett rá. Nem tudja, hogy hívják. Arra a kérdésre, vajon van-e módja a zár kívülről történő kinyitásának, elne­vette magát. — Ugyan már? Hegesztőpisztoly nélkül le­hetetlen. Bezárni is csak a szoba felől lehet. — Azután újra elkomolyodott és állát gondterhelten hosszasan dörzsölgette, szúrós szemmel körülnézett. — De... — hüm- mögött, — hogy jöhetett ide, és aztán hogy párolgóit el az illető? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents