Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
A mongol közoktatásügyi miniszterhelyettes szabolcsi látogatása Magyarországi tartózkodása során április 20-án Szabolcs- Szatmár megyébe látogatott Zs. Czevenszuren, a Mongol Népköztársaság közoktatásügyi miniszterhelyettese. Kíséretében volt S. Czerenzsajzsil,a mongol minisztertanács elnökhelyettesének referense és N. Radna, a Mongol Pedagógiai Tudományos Kutató Intézet munkatársa kandidátus Elkísérte útjára a mongol kulturális küldöttséget Arató Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője. Megyénkbe érkezésekor dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese fogadta a mongol delegációt Délután a megyei tanácson Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb elnökhelyettese ismertette a megye kulturális helyzetét. Ezután a vendégek meglátogatták a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikumot, azt követően pedig a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolát, ahol levetítettek egy Mongóliát bemutató filmet. Csütörtökön az újfehértói tanyai kollégiumot és iskolákat tekintik meg a mongol oktatási vezetők. Zs. Czevenszuren elvtárs nyilatkozata a Kelet-Magyarországnak Nyíregyházi tartózkodása során lapunk munkatársa interjút kért Czevenszuren elvtárstól. Mi a célja a magyarországi látogatásának? — Azért utazunk Magyar- országra, hogy tanulmányozzuk a magyar oktatási rendszert, különös tekintettel a politechnikai oktatás tapasztalataira. Kulturális kapcsolataink a bennünket összekötő közös törekvések eredményeként évről évre bővülnek. Delegációnk az 1967- ben sorra kerülő politecfi- nikai szeminárium előkészítő munkáiban vesz részt. Ezen a szemináriumon a szocialista országok oktatási szakemberei, vezetői cserélik ki tapasztalataikat. Az ázsiai országok közül itt a Mongol Népköztársaság vesz részt, — Magyarországi látogatásunk hozzásegít bennünket ahhoz, hogy közelebbről megismerjük a magyar oktatás helyzetét, problémáit, a politechnikai oktatásban szerzett gazdag tapasztalatokat, melyeket hazatérve hasznosítani fogunk. Elég sok helyen jártunk eddig, Pécsen, Dunaújvárosban, Kaposváron, Komlón, a budapesti látogatásokról nem is beszélve. Most pedig Egerből jövünk, s Szabolcs-Szatmár határát elérve magyar barátaink, kísérőink meghívására meglátogattunk két tanyai iskolát. Milyen benyomásokat tett vendégeinkre a szabolcsi látogatás? — Azt tapasztaltuk, hogy az iskolák rendesek, tiszták, a pedagógusok nagy szeretettel végzik! munkájukat. Meleg baráti szeretettel fogadtak bennünket a gyerekek és a pedagógusok. Jártunk a tantermekben, Altunk a pedagógusok lakásában, s azt tapasztaltuk, az oktatásról beszélgetve sok közös kérdés, probléma foglalkoztat bennünket. Engem különösen érdekel a tanyai oktatás, hisz Mongóliában a nagy terület, a szétszórt települések, a még tapasztalható vándorló életmód miatt gondokat okoz a gyerekek iskoláztatása. Nálunk az a törekvés, hogy bentlakásos internátusokkal oldjuk meg a szétszórt településeken élő gyerekek tanítását. Államunk óriási anyagi befektetésekkel internátuso- kat létesít, hogy minden gyerek előtt nyitva álljon a továbbtanulás útja. Szabolcs- Szatmár megyében, mint említettem rokon vonásokat, problémákat találtunk, s úgy hisszük, magyar barátaink tapasztalatai közelebb hoznak bennünket a mi gondjaink megoldásához, melyek természetesen sajátosak, s a magyarországi tapasztalatokat a mi viszonyainkra alkalmazva szükséges átültetik Végül munkájáról érdeklődtünk Zs. Czevenszuren elvtárstól. — Mongólia legkeletibb megyéjében éltem, hosszú évekig pedagógus voltam egy falusi iskolában. Később tanulmányi felügyelő lettem, majd a Pedagógiai Intézet pedagógiai tanszékén dolgoztam. 1963 óta bíztak meg a miniszterhelyettesi teendők ellátásával. Különben 36 éves vagyok, van két fiam, egyikük a Szuhe Bátorról elnevezett iskolában tanul, ennek az iskolának testvérintézménye az egri Dobó István általános iskola. Munkám elég sokrétű, hazatérve az itteni tapasztalatok feldolgozása, megbeszélése lesz a legnagyobb munkám. Magyar barátaink tömör, zsúfolt programot készítettek számunkra, munka- jellegű a látogatásunk, s ez azzal jár, hogy otthon rengeteg tapasztalatot kell rendszerezni, továbbadni. Megragadom az alkalmat, hogy köszöntsem a szabolcs- szatmári dolgozókat a testvéri mongol nép nevében. P, G. Uj OTP székház épfii Baktal órántházán. Papp Menyhért felvétele (VaifLOtt b pápaize met . . . — Vasport, asszonyok! — Itt a veder, itt a fakanál! Liba gágog, vásároznak, kiabálnak. így volt ez három évtizede is — amikor először kerültem a fehér- gyarmati országos vásárra. Csakhogy akkor gyalog, meg kerékpárral igyekeztek a vásárba a falusiak. Most pedig? — Laposan álljon! Álljon be a padok közé, a csomagot adja oda az ülő utas ölébe! — ez volna a jelszó, meg hasonló a dugig telt autóbuszon. Ilonka, a na- ményi kalauz maga is felül a bejárati ülőke karfájára. Onnan adogatja a jegyet, s dirigálja az utasokat. 64 ember férne el a kocsiban, de 120-an utazunk... A másik különbség a termény-, a jószágvásárból adódik. Akkor, a harmincas esztendőkben — a vásár végén — négy választott malacot engedett szélnek K. Béla turistvándi gazda. — Nem sajnálja őket — kérdeztem a parasztembertől. — Nézze: ha hazaviszem, az eladatlan malacot, akkor enni kér odahaza. Inkább menjenek, amerre látnak. Most meg veszik, viszik a malacokat. Aztán a dió, a kukorica. A felszabadulás után az egyik választási plakáton olvastuk. „Legyen egy mázsa búza' egy pár csizma!” No: most két mázsa tengeriért már bokszcsizmát vehet az eladó. Másrészt Vadon József nyírbátori kisiparos 2600 forintért kínál takaros konyhabútort Odébb pedig a debreceni Por Sándorné selyem, festett nylonkendőkkel boldogítja a lányokat, az asz- szonyokat. — Magot tessék, napraforgót — állja el az utat egy kövér asszony. Piszkos a mag, undorító betegséget terjeszt. Nem véletlen, hogy bélférges betegeket kezelnek a fehérgyarmati kórházban... Persze az ócskapiac, a' nagypiac, meg a lacikonyha is a fehér- gyarmati vásárhoz tartozik. A lacikonyhát a mázsaház tövébe telepítették. A pénzmag közelébe. Nyakalják is a szatmári kisüstit, az áldomást fogyasztók. Még egy színes képet említek. A sátorsor elején pápaszemet próbálnak az öregasszonyok. — Hány éves a néni — kérdi a debreceni Papp József látszerész. Az öregasszony körülnéz. Keresi a falubelieket, Nem Ot év alatt 3 milliárd forintos tanácsi beruházás Hamarosan ismertté válik, hogy megyénk milyen újabb létesítményekké! gazdagodik a harmadik ötéves terv során. Érdemes azonban egy pillantást vetni a II. ötéves terv teljesítéseire is. Csak a tanácsi beruházásból mintegy há- rommilliárd forint értékű létesítménnyel lett gazdagabb Szabolcs-Szatmár megye. Tanácsi ágazaton 1,1, termelőszövetkezeti vonalon pedig 1,9 milliárd értékű beruházás volt. Nehéz lenne sorjába szedni, hogy ez a hatalmas összeg mit takar, de néhányat érdemes kiemelni közülük. Egyik legnagyobb előrelépés kétségen kívül az egészségügyi hálózatban történt. Közel ezer ággyal növekedett a kórházak befogadóképessége. Befejeződött a baktalórántházi szülőotthon építése, elkészült a nyíregyházi kórház 1200 adagos konyhája, a fehér- gyarmati 260 ágyas kórház, a nyíregyházi 300 ágyas tbc-kórház, 140 ágyas anyás csecsemőotthon, teljes erővel folyik a nyíregyházi kórház bővítése. öt év alatt az alsófokú oktatási intézmények fejlesztésére 90 millió forintot fordítottak. Felépült a mátészalkai, csengeri, kis- várdai 8 tantermes, a nyíregyházi 12 tantermes általános iskola. Megkezdődött a nyíregyházi tanyai kollégium építése. A tervidőszakban 240 átalános iskolai tantermet adtak át rendeltetésének. A középiskolai tantermek száma 106-tal bővült. Jobb lett a megye úthálózata, a községekben igen sok járdát építettek. Érdemes kiemelni a csenger járást, ahol alig van oly kö/tség, melynek fontosabb útvonalain ne lenne járda. Ez annál is Inkább lényeges, mert a csengeri járás talajviszonyai közismerten rosz- szak. Lényegében befejeződött Nyíregyházán az egységes vízmű- és csatornahálózat építése. A tervidőszakban erre a célra 110 millió forintot fordítottak. A vízmű kapacitása jelenleg 8 ezer köbméter naponta, a derítőtelepé pedig 12 ezer köbméter lesz. Egyre nagyobb összegeket fordítottak a Sóstó fejlesztésére; öt év alatt 10 millió forintot. Negyvenmilliós előirányzattal folyik a gáz bevezetése. Elsősorban az Északi-Alközpontban lévő lakásokba kötik be a gázt. A tanácsi könnyűiparban főleg a meglévő üzemeket bővítették, újabb gépeket állítottak a termelésbe. Elkészült a megyei tanács tervező irodájának a szék- háza, s ezzel lényegesem emelkedett az iroda évi kapacitása. Az Építő és Szerelő Vállalat új telephelyet kapott, s csak milliókban lehet mérni a géppark bővítését. Elkészült a csengeri és baktalórántházi sütőüzem. A két létesítmény napi 18 tonnával több kenyeret és péksüteményt tud adni a fogyasztóknak. A második ötéves tervben 1300 lakást építettünk megyénkben. Ekkor indult meg az a folyamat, hogy ne csak a megyeszékhelyen épüljenek lakások állami erőből, hanem a járási székhelyeken és a nagyobb községekben is. így Záhony, Kisvárda, Baktalórántháza, Csenger, Tiszalök, Nagy- kálló, Fehérgyarmat kapott új lakásokat. Közel kétmilliárdos beruházást kaptak megyénk termelőszövetkezetei. A szarvasmarha-tenyésztésre alkalmas férőhelyek száma: 15 ezerrel növekedett, a sertéstenyésztésnél ez a szám 69 ezer, baromfitenyésztésnél pedig 302 ezer. öt év alatt az országban 19 559 doháinypajta épült, ebből megyénkben 11345 készült el a tervidőszakban, Emelkedett a teremelő- szövetkezetek erőgépparkja. 2339 traktort, 279 gabonakombájnt, 1553 pótkocsit kaptak a gazdaságok. Bogár Ferenc Két legényke gyalogolni kezdett Egy helyett 1000 — Az akarat első íze Ceruzarajz Kovács Istvánról Harmincöt éves és agrármérnök. Gumicsizmája frissen földszagú. íróasztal mellett csak annyi időt tölt, amennyit feltétlen muszáiy. A tavaszban ablakon keresztül gyönyörködni, kész vétek. Ekkor dől el nagyon sok minden, egész esztendőre. 30 kilométer Ezerkilencszáznegyvenhét. A virradat hús nyári hajnal. Két legényke gyalogol a kövesúton. Mezítláb. Kovács Pista és Tóth Jóska. A szülő községtől csaknem 30 kilométer a technikum. Oda igyekeznek. Az út melletti szekérnyomon haladnak. Ott több a por, nem érezni annyira a kő élességét. Sok elődjük járt így. Az igazgató ágyból kél. Meglepetten néz korai vendégeire. Aztán mind türelmesebben hallgatja érdeklődésük célját: tanulni szeretnének. Ekkora akaraterő láttán nem maradhat el a bíztalátja őket Megnyugszik. Nem hallja tehát senki — a falubeli asszonyok közül — a válaszát. — Hatvanhat lelkem — tudósítja a gugás a látszei- részt — Ezt tessék, ezzel nézze az újságot — rakja is a szemüveget a vevő fejére. Hanem az öregasszony odébb tolja az újságot. — Nem gilt — mondja s a látszerész kíváncsian nyújtogatja a nyakát, mert a vevő zsebkendőbe zárt ákom-bákom írást, vagyis a pesti unokájának a hozzá írt levelét bontogatja. — Kedves jó öreganyám! Tudatom, hogy a küldött kacsát megettük. Jó volt — olvassa, olvassa az öregasszony a pesti levelet. Nem is veszi észre, hogy sokadalom támad. Hallgatják a levelet A látszerész meg mosolyog, mert öten- tízen is pápaszem után nyúlnak. Pápaszemet vásárolnak. Ilyen a fehérgyarmati vásár. Árpád tás. írást kapnak a felvételükről. Addig pedig, menjenek szépen haza. Otthon a két fiú mégsem meri bevallani a bíztató ígéretet. Nem másutt voltak. gombát akartak szedni a legelőn. Egyet sem találtak. Kovácséknál az apának kézbesít a postás egy iratot. A nyolcgyermekes apa riadtan keresi elő szemüvegét. Sok rossz tapasztalatot gyűjtött benne össze a váratlan posta. Szorongva olvas hát idős Kovács. Aztán értetlenül hürnmög, fejét csóválja. Hogy hova az ördögbe is vették fel a Pistát, amiért ennyi meg annyi élelemíé- lét, tüzelői hozzájárulást kell adni. Micsoda kegyetlen vicc ez? Nyolcgyermekes házhoz ilyen értesítést küldeni. A Pista gyerek bizony keményen kikap. És elmarad a technikumból. Nincs juss! De már megkóstolta az akarat első ízét. Nem tudja felejteni azt a bizonyos gyalogutak Ennyit ért volna? Maradjon véglegesen az apai szemléiét fogja? Nyolc testvér, nyolc hold föld. Jut egynek egy. Milyen életet adhat? Milyet majd az ő, meg a testvérek gyermekeinek? Barázdára aprózód- va semmilyet. Ha már nincs báró, se egyéb cselédet tartó úr. akkor is a céltalanság sötétlik belőle. Levelet ír Pestre. Rimán- kodó, kétségbeesett mondatokat tanulási vágyáról. Hogy celt adhasson a céltalanságnak. A minisztériumból érkező választ is az apa kapja. Amely szerint: menjen a gyerek Pestre. Ösztöndíjat kap a szakérettségi elvégzéséhez. Ezúttal semmi egyéb nem kell, csupán elfogadható ruhaneműt vigyen magával. Az apa bizalmatlanul töpreng: Ha kiadja szárnya alól a fiút, előállnak az egyéb követeléssel is. De menjen! Abban, ami rajta van. Haza azonban ne követeljen se ő, se más. Pista a föld jussától máris elesik. Pépz, csomag soha egy mákszemnyi sem! £e elmegy. 1 ' A család siratja. Apja nem kíséri ki az állomásra. Anyja titkon bíztatja. Ne féljen. Egy módja lesz, küld néha kis csomagot, pár fillért. Minthogy most is segített útrakészíteni. A levél még várat Szakérettségi után egyetem. Kevés honoráriumért gyenge tanulókat patronál. Könyvtárakban kutat, cikkeket ír az egyetemi újságba. Aztán: soha vissza nem térő boldogító érzés. Sikeres vizsgák után vissza az életbe. A szabad sűrűbe. Természetesen a szűkebb hazába. Apjával mikor most kezet fog, a megöregedett embernek könny csillog ráncos ágyú szemében. Szóval sem idézj, nem mentegeti korábbi magatartását. Helyette arról beszél, ő is jó tanuló volt. Szeretett volna iskolában maradni, de az élet korán kiverte az iskolából. Az altkori élet. Becsülje meg hát, kamatoztassa a fiú a köz javára, amit ettől a világtól nyert. Eddigi állomás: Öpályi, Kántorjánosi, Géberjén. Nem híres, nem gazdag tsz-ek. Akkor. Azóta nehéz lépcsőfokokat hagytak maguk mögött. Egy fiatal, zömök. fáradhatatlan agronó- musra jól emlékeznek. Aki vitatkozás, a nehézségekkel való birkózás közben is tud mosolyogni, lelkesedni. Házasság. A lakásban mindig várja valaki. Kedvesen. Most Győrtelek az állomás. Gumicsizmája frissen földszagú. ahogy megtér a népes határból. Hetek óta készül írni hű cimborájának, Tóth Józsefnek, aki egyetemi adjunktus. A levélírásból azonban ma is aligha lesz valami. A napi ügyintézni való meg az asztalon, s a brigádvezetők gyülekeznek a holnapi teendők megbeszélésére. Egy helyett ezer holdakkal él együtt Kovács István, És teljes faluval. Kicsi fészke szépen megfér benne. Mint a sivár gyermekkorért a gazdag kárpótlás. Asztalos Bálial Vízmű, g’siz, tlllili Isakáis és iskola ...
