Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

VARSÓ: Szombaton és vasárnap egész Lengyelországban megkezdődtek az idei mille- neumi ünnepségek. A hete­dik éve tartó milleneumi megemlékezések ezzel utol­só, legünnepélyesebb fázi­sukhoz érkeztek. Ország­szerte antifasiszta gyűlések, megemlékezések voltak a hitlerista haláltáborok he­lyén. Lublinban, a majda- neki haláltáborban grafikai és festőművészeti kiállítást rendeztek. PÁRIZS: Az algériai politikai fog­lyok francia védőügyvédjei Párizsban sajtóértekezleten hívták fel a figyelmet éh­ségsztrájkoló védenceik tra­gikus helyzetére. Semmi sem erősíti meg az algériai hatóságok állítását, hogy a politikai foglyok abbahagy­ták volna az éhségsztrájkot _ mondta Pouque ügyvéd, aki a napokban tért vissza Algírból. A sajtóértekezle­ten elhangzott orvosi vé­lemény szerint az éhség- sztrájk huszadik napja után a halál bármelyik pillanat­ban bekövetkezhet. BELFAST: Vasárnap, az ír felkelés 50. évfordulójának megün­neplése alkalmából heves tüntetések játszódtak le Észak-Irország fővárosában. Az ir függetlenség híveinek több ezres menete, a rend­őrség minden óvintézkedése ellenére, összeütközött a brit fennhatósághoz hű tün­tetőkkel. Több tüntetőt le­tartóztattak. Két bomba is robbant Belfastban. Jelen­tések szerint a kár csekély volt. DJAKARTA: A legfrissebb djakartai jelentések szerint megkez­dődött a tisztogatás az indo- néz külügyminisztériumban, A Berita Yudha című lap közli, hogy Adam Malik külügyminiszter utasítást adott hat nagykövet haza­rendelésére. Eszerint Indo­nézia ceyloni, mali, vietna­mi, ghanai, kubai és kínai nagykövetét váltják le. Amerikai gépek Hanoi külvárosát bombázták A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint va- vasárnap amerikai vadászre­pülőgépek Hanoi egyik kül­városát bombázták. Ugyanakkor több ame­rikai gép lakott terüle­teket bombázott és lőtt fedélzeti fegyverekkel Hai Duong tartomány­ban. A vietnami néphadsereg fő- , parancsnokságának összekö­tő bizottsága a nemzetközi ellenőrző bizottsághoz inté­zett sürgős tiltakozó üzene­tében egyebek között meg­állapította: az amerikai imperialis­táknak a VDK ellen ví­vott romboló háborújá­ban újabb lépés történt, s ez a világbéke és igaz­ságszerető közvélemé­nyének arcátlan kihívása. E gátlástalan légitámadások is bizonyítják, hogy az ame­rikai imperialisták konokul terjesztik tovább és fokoz­zák agresszív háborújukat, hogy megpróbálják menteni vietnami helyzetüket. Bizo­nyítják ezek a cselekmények azt is — hangoztatja az üze­net — hogy Johnson elnök­nek a békére vonatkozó ál­lítása: csalás. Célja az, hogy leplezze az amerikai kor­mány vietnami háborújának veszélyes, lépcsőzetes kiter­jesztését. Az amerikai katonai szóvivő hétfőn elismerte, hogy az amerikai gépek vasárnap egy légitáma­dás során minden eddigi­nél jobban, 24 kilomé­terre megközelítették Hanoit. Thich Tri Quang buddhis­ta főpap, a legutóbbi hetek kormányellenes mozgalmá­nak egyik vezetője hétfőn a Közép-Vietnamban fekvő Da Nang városában kijelen­tette: nem követeli a Ky- kormány azonnali lemondá­sát. A buddhisták lehetősé­get kívánnak nyújtani a kormányzatnak arra, hogy teljesítse a választások) megszervezéséről szóló igé-i rétét. Thich Tri Quang fel-i hívta a hívőket, szüntessék be a kormányellenes tűnte- téseket. Ugyanakkor a vallási ve­zető hangoztatta, hogy egyál­talán nem táplál illúziókat a Ky-lcormányzattal szemben. Kijelentette, hogy a Ky-kor- mány az Egyesült Államok bábja. Irak új elnöke Bagdad, (MTI): Abdul Rahman Aref ve­zérőrnagy, a repülőgépsze- rencsétlenség következtében elhunyt iraki elnök öccse vasárnap az ország új ve- vezetojeként hivtalba lé­pett. A 43 esztendős új ál­lamelnök a Szovjetunióban tett látogatásáról tért haza bátyja halálának hírére. A UPI amerikai hírügy­nökség szerint Arafet a kormány és az országos vé­delmi tanács ülésén egyhan­gúlag választották meg. Megválasztását a hadsereg fellépésének lehet betudni — fűzi hozzá a hírügynök­ség, — különben valószínű­leg Bazzaz miniszterelnök került volna az elnöki posztra. Az új elnök be­szédet mondott. Kijelentet­te: országa továbbra is hű marad ahhoz a politikához, melyet az arab egység je­gyében Abdel Szalam Aref megkezdett. Kádár János cikkének visszhangja VARSÓ A hétfői lengyel lapok részletesen ismertetik Kádár Jánosnak a Népszabadság­ban vasárnap megjelent cikkét az SZKP XXIII. kongresszusáról. A Trybu- na Ludu két hasábot szentel az ismertetésnek. SZÓFIA hűséges barátai vannak. Idézi még azt a részt, amelyben Kádár János rá­mutat, hogy a moszkvai pártkongresszus igen nagy segítség és útmutatás volt mindazoknak, akiknek drá­ga a munkásmozgalom egy­sége. Szíria miniszterelnöke Moszkvában Hétfőn tekintélyes szíriai politikai és gazdasági kül­döttség élén Moszkvába ér­kezett dr. Juszef Zuajen, a Szíriai Arab Köztársaság miniszterelnöke. A 35 éves orvos-miniszterelnököt a vnukovói repülőtéren Ko­szigin miniszterelnök és a szovjet kormány más ma­gas rangú képviselői fo­gadták. Látogatása hivata­los jellegű, és egyrészt ma­gas szintű tárgyalásokat, másrészt országnézést foglal magában. Feszüli légkörben kezdMütt meg a francia—nyugalnémet külügyminiszteri találkozó Dobsa János, az MTI tu­dósítója jelenti Bonnból: „Bonn és Párizs viszonya kritikus ponthoz közeleg — „Bonn feltételeket szab Pá­rizsnak'’ „dacszövetség Pá­rizzsal szemben” — a nyu­gatnémet sajtóban ilyen és hasonló címfeliratok és kommentárok jellemzik azt a légkört, amelyben hétfőn a bonni külügyminisztéri­umban megkezdődött Couve de Murville és Schröder kül­ügyminiszterek „konzultá­ciós eszmecseréje.” A nyugatnémet lapok kommentárjaikban elisme­rik: a mostani nyugatné­met—francia külügyminisz­teri tanácskozás légkörét különösen megterhelte a múlt hét végén demonstra­tív módon — közvetlen Couve de Murville látogatá­sa előtt — Bonnban rende­zett nyugatnémet—amerikai —angol hármas konferen­cia. Elhatározták, hogy Schröder külügyminiszter a hétfői találkozón „.kemény feltételekhez, köti majd a francia csapatoknak az NSZK-ban való maradását, olyan feltételeket szab, amelyről Bonnban is jól tudják, hogy azokat francia részről aligha fogadhatják el. E feltételek a követke­zők: 1. a francia csapatok nem maradhatnak tovább Nyugat-Németországban az 1954-ben kötött megállapo­dás alapján, hanem új egyezményre van szükség, mely biztosítja azt, hogy a bonni kormány „megfele­lő felügyeletet” gyakorolhas­son a francia csapatok fö­lött. Ez többi között abban is megnyilvánulna, hogy mindenféle csapatmozdulat­hoz a bonni kormány bele­egyezésére lesz szükség, a francia csapatok kaszárnyái­ra ki kell tűzni a nyugatné­met lobogót, e kaszárnyák­ban Bundeswehr-tiszt lesz a parancsnok, hogy ezzel is dokumentálják: a francia csapatok nem a „győztes jogán” tartózkodnak az NSZK-ban, hanem nyugat­német szuverenitás alatt állnak. 2. Szerződésileg biztosíta­ni kell, — követeli Bonn — hogy konfliktus esetén a francia csapatok automati­kusan NATO-parancsnokság alá kerüljenek és már most pontosan meghatározandó harci feladatokat teljesít­senek. =*= A Rabotnicseszko Delo háromhasábos ismertetésé­ben kiemeli Kádár János cikkéből, hogy a magyar párt vezetője a XX. és a XXII. kongresszus irány­vonalának a megerősítését látja a XXIII. kongresszus irányvonalában. Az SZKP legutóbbi kongresszusa — idézi a bolgár sajtó Kádár Jánost — elő fogja segíteni a nemzetközi kommunista mozgalom egységére irá­nyuló törekvés erősödését és fokozódását. PRÁGA A Rudé Frávo hétfői számában első oldalon is­merteti Kádár János cikkét, kiemelve azt a részt,' amely­ben a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének helyreállítását sürgeti. Á lap idézi azt a részt is, hogy az MSZMP a szovjet pártkongresszus tapasztalatait értékesíti, majd a IX. kongresszus elő­készületei során. BERLIN A Neues Deutschland hét­fői száma ugyancsak első oldalon közli Kádár János cikkének tartalmi ismerte­tését és kiemeli az NDK-ra vonatkozó részleteket, meg­állapítva, hogy az NDK-nak Tadeusz Kostecki: wmóí vitta titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 7. Közös ügyei vannak a fér­jemmel... Vagyis... akarom mondani „voltak”. Nem tu­dom, hogy vem-e valami­lyen részesedése a férjem vállalkozásában. A férjem nem beszélt nekem erről. Az engedély mindenesetre kizárólag a férjem nevén van. Időnként azonban el­számolásokat készítettek és bizonyos összegeket adtak át egymásnak. Nem tudom megmondani, miféle elszámolások voltak ezek. Ebbe sohasem avat­tak be. Általában nem tö­rődtek velem... Amikor ezen az estén hazajött, na­gyon fáradt és ideges volt. Talán még jobban, mint általában. Rolski úr több mint egy órát várt rá. Fon>- tos dolga volt... Sobecki felkapta a fejét. Fontos dolog, a megbeszélés előtt, amelyet a gyilkosság követett? Ez érdekes lehet. — Miről volt szó— kér­dezte gyorsan. Az asszony vállat vont. — Fogalmam sincs róla. Előttem nem beszélgettek. Csak vacsora után... A fér­jem értésemre adta, hogy négyszemközt szeretne be­szélni Rolskival. — Értésére adta? Hosszú szünet követke­zett, s az asszony aj Icáin szomorú mosoly villant át. — Ö... megmondta ő nyíltan... Néha nagyon köz­vetlen volt. És sokszor bru­tálisnak is tűnhetett an­nak, aki nem szokott hoz­zá a viselkedéséhez. Behú­zódtam a szobámba, ők meg... — Nem hallott semmit a beszélgetésükből? — Nem. — Valami emelkedettebb hangot, vagy ilyesmit? — Lehetetlen volt meg­hallani, akár kiabálhattak is. Az én szobám az emo- leten, az ebédlő pedig a földszinten van. — Sokáig beszélgettek? —Nem jöttem ki a szo­bámból ezután. De úgy fél tizenegykor Rolski elment. Amikor meghallottam autó­jának búgását, megnéztem az órámat. Sobecki töltőtolla hegyé­ből kihúzott egy szőrszálat. Fél tizenkettőkor, a halál orvosi vélemény szerint ti­zenkettő és kettő között állt be. Mi köze ennek a láto­gatásnak a gyilkossághoz? Mindenesetre megkérdezte: — A beszélgetés a férje szobájában folyt? Az asszony energikusan megrázta a fejét. — A férjem nem szeret­te, ha valaki bement szo­bájába. Biztos vagyok ben­ne, hogy végig az ebédlőben maradtak. Egyébként azután Barbara is mondta... — Barbara? — A cselédünk. — Aha... Barbara vallomása semmi Újat nem hozott Nagyda- rabb kövér, komor arcú öregasszony, aki folyton a homloka alól pislog. R Pravda a kommunista világmezgaiom egységéről A hétfői Pravdában Fjo­dor Burlackij szemleíró „Győz az egység ügye” cí­mű cikkében rámutat, hogy a XXIII- pártkongresszus legjellemzőbb vonása a. kom­munisták internacionalista szolidaritásának megnyil­vánulása volt. A kongresz- szus munkájának erre a fontos mozzanatára felfi­gyelt a szocialista sajtó, a burzsoá lapok és rádiók hír- magyarázói pedig nem tit­kolták, hogy a 86 kommu­nista- és munkáspárt, vala­mint a nemzeti demokrati­kus és a baloldali szocia­lista pártok részvétele a kongresszuson váratlan meg­lepetés volt számukra. — A burzsoá sajtó — folytatja a cikkíró — most csökkenteni szeretné azt az óriási hatást, amelyet az antiimperialista erők egysé­gének nyilvánítása gyakorolt a világra. A külföldi pro­pagandisták a legkülönbö­zőbb módon magyarázzák ezt a tényt, s magyarázata­ik igen távol állnak az igazságtól. Burzsoá vitapart­nereink egyike sem hajlan­dó beismerni azt az egysze­rű igazságot, hogy a kom­munista mozgalomban az is­mert nehézségek: néhány kommunista párt ellenzéki magatartása és annak el­lenére, hogy néhány kom­munista párt vezetősége számos fontos kérdésben továbbra is más nézeteket vall, egyre inkább felülke­rekedik a marxista-leninis­ta elveken, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatko­zatokon alapuló egységre és összeforrottságra való tö­rekvés. — Nem az a lényeg, hogy szám szerint hány kommu­nista párt sürgeti az egy­séget — hangoztatja a cikk. — hanem arról a minőségi haladásról van szó, amely az utóbbi időben ment vég­be és amelyet nem akarnak meglátni Nyugaton azok az emberek, akik a kommunis­ta mozgalomban felmerült ellentétek elmélyülésére épí­tik terveiket. A fentebb em­lített minőségi haladás ha­tározott jellemzője, hogy a munkásosztály élcsapatai­nak túlnyomó többsége az összes antiimperialista erők sorainak tömörítésére tö­rekszik. — Az idő, az osztályerők helyzete és a nemzetközi események egész menete — folytatja a szerző — nem a kommunisták szétválasz­tásán, hanem egyesítésén dolgozik. Jellemző, hogy az egység szilárdításának szük­ségessége különösen a viet­nami problémával összefüg­gésben vetődik fel. A kom­munisták körében ma már senki sem kételkedik abban, hogy az amerikai imperia­lizmus vietnami agresszió­ját a hódító törekvésen túl­menően az a cél is vezérli, hogy gyengítsék az antiim­perialista arcvonalat. Burlackij megemlíti: a kommunisták között nincs ellentét a Vietnamnak nyúj­tandó segítség kérdésében. Ha pedig ez így van, akkor hogyan lehet ellenezni a szolidaritási akciókat ebben a kérdésben? A vietnami népnek nyújtandó segítség kérdésében az akcióegység elutasítása egyszerűen meg­magyarázhatatlan. Burlackij a továbbiakban a Monde-ot és egy ausztrá­liai lapot idézve, amelyek a kommunista pártok viszo­nyában felmerülő valamifé­le új problémákról az egy­séges irányvonal kialakítá­sában észlelhető árnyalati eltérésekről irkáinak, így folytatja: a kommunista pártok egyenjogúságának kérdésében a burzsoá sajtó nyitott kapukat dönget- Pár­tunk más marxista-leninisla pártokhoz hasonlóan követ­kezetesen harcol a kommu­nista pártok közötti egyen­jogúság és önállóság elvei­nek szigorú betartásáért, Ezt ismételten és nyomatékosan hangsúlyozták a XXIIL pártkongresszuson is. A nyugati sajtóban dob- ravert véleménybeli eltéré­sek „árnyalatait” illetően Burlackij rámutat: az elvi egység szilárdításának kér­désében, amint erről meg­győződhettünk, nincs és nem is volt ellentét a kong­resszus munkájában részt vett kommunista pártok áj- láspont jóiban, Megenged­hető, hogy egyes pártoknál a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért folytatott kö­zös harc alapvető problémái általános internacionalista értékelése mellett árnyalati eltérések, sőt véleménykü­lönbségek lehetnek egyes konkrét kérdésekben. A XXIII. pártkongresszus hangsúlyozta, hogy a kom­munista és munkáspártok különböző feltételek közölt dolgoznak, s ezért ugyan­azokat a feladatokat nem egyformán, hanem a sajá­tosságuk, az illető ország történelmi és nemzeti ha­gyományai, az osztályerők viszonya, a konkrét idő­pont figyelembe vételével oldjálf meg. Az a sokrétű tapasztalat, amely ennek eredményeként felhalmo­zódik, nem gátolja, hanem ellenkezőleg, előmozdítja az imperisUstaeRenes harc ak­cióegységét. Meddő dolog a burzsoá propaganda minden fáradozása: a vélemény ki­alakításában fellelhető ár­nyalati eltérések nem fenye­getik a kommunizmust, ha egységesen fogják fel az in­ternacionalista feladatokat és együttesen törekednek a szolidaritásra. ...Igen, az urak egész idő alatt az ebédlőben ültek, az­tán Rolski igazgató úr el­ment az autóján. Nem tudja, miről beszélgettek... Egy szót sem hallott. Az úr ká­vét hozatott és aztán nem volt miért bemenni az ebéd­lőbe. Az úr ki nem állhat­ta, ha zavarják. Nem lehe­tett még tizenegy, amikor Rolski igazgató úr távozott. Pontosan nem tudja, mert nem nézte meg az órát. Az elhunyt háziúr még sokáig az ebédlőben maradt. Hal­latszott, hogy az asztal kö­rül sétál, aztán leül, majd újra járkált. Gyakran ilyen volt. Ezen az estén azonban valahogy... Szóval ideges volt. Olyan volt, mintha valami nem jut­na eszébe. Lehetett éjfél, amikor az alkalmazott el­aludt, az úr akkor még mo­toszkált fent. A szobájában jól hallatszik minden, ami fent, de különösen, ami az ebédlőijen történik, mert éppen a konyha felett van, ő pedig közvetlenül amel­lett alszik. Józef elengedte a kutyát, mindjárt azután, hogy bezár­ta1 a kaput Rolski igazgató úr kocsija után. Még elalvás előtt hallotta, hogy Tygrys körülszaladt a házon és csaholt. Amikor felébredt, fél hatkor, a kutya még nem volt láncon... Nem egész biztos, hogy Rolski igazgató távozása után senki sem jött be a házba. Mert amikor a kutya a kertben van... — további szavait ki­fejező kézmozdulattal he­lyettesítette. Nem, nem kérdezte Jó- zeítől, hogy éjszakára meg­kötötte-e, de biztos, hogy nem, különben mondta vol­na... Itt dolgozik már több, mint két éve. — Nem vett észre valami különöset? Ö, egy egész csomót. Itt általában minden furcsa. A megboldogult úr szobája, akár egy kincstár, úgy be van biztosítva és ez a ve­szett szelindek, képes az embert darabokra tépni. Az úr meg nőba úgy tu­dott nézni, mintha a? isten tudja, mire gyanakodna... Nem, el sem tudja képzelni, hogy mire. Csak úgy egy­szerűen. Néhányszor már arra is gondolt, hogy el­megy innen. Meft hát mincipz valahogy... De fel­emelték a herét, mert az úr nem akarta, hogy új ember jöjjön ide. Meg az­tán a koszttal sem fukar­kodnak. Manapság nem olyan könnyű azoknál a házaknál, ahol minden ga­rast az élére állítanak­(Folytaink)

Next

/
Thumbnails
Contents