Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
VARSÓ: Szombaton és vasárnap egész Lengyelországban megkezdődtek az idei mille- neumi ünnepségek. A hetedik éve tartó milleneumi megemlékezések ezzel utolsó, legünnepélyesebb fázisukhoz érkeztek. Országszerte antifasiszta gyűlések, megemlékezések voltak a hitlerista haláltáborok helyén. Lublinban, a majda- neki haláltáborban grafikai és festőművészeti kiállítást rendeztek. PÁRIZS: Az algériai politikai foglyok francia védőügyvédjei Párizsban sajtóértekezleten hívták fel a figyelmet éhségsztrájkoló védenceik tragikus helyzetére. Semmi sem erősíti meg az algériai hatóságok állítását, hogy a politikai foglyok abbahagyták volna az éhségsztrájkot _ mondta Pouque ügyvéd, aki a napokban tért vissza Algírból. A sajtóértekezleten elhangzott orvosi vélemény szerint az éhség- sztrájk huszadik napja után a halál bármelyik pillanatban bekövetkezhet. BELFAST: Vasárnap, az ír felkelés 50. évfordulójának megünneplése alkalmából heves tüntetések játszódtak le Észak-Irország fővárosában. Az ir függetlenség híveinek több ezres menete, a rendőrség minden óvintézkedése ellenére, összeütközött a brit fennhatósághoz hű tüntetőkkel. Több tüntetőt letartóztattak. Két bomba is robbant Belfastban. Jelentések szerint a kár csekély volt. DJAKARTA: A legfrissebb djakartai jelentések szerint megkezdődött a tisztogatás az indo- néz külügyminisztériumban, A Berita Yudha című lap közli, hogy Adam Malik külügyminiszter utasítást adott hat nagykövet hazarendelésére. Eszerint Indonézia ceyloni, mali, vietnami, ghanai, kubai és kínai nagykövetét váltják le. Amerikai gépek Hanoi külvárosát bombázták A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint va- vasárnap amerikai vadászrepülőgépek Hanoi egyik külvárosát bombázták. Ugyanakkor több amerikai gép lakott területeket bombázott és lőtt fedélzeti fegyverekkel Hai Duong tartományban. A vietnami néphadsereg fő- , parancsnokságának összekötő bizottsága a nemzetközi ellenőrző bizottsághoz intézett sürgős tiltakozó üzenetében egyebek között megállapította: az amerikai imperialistáknak a VDK ellen vívott romboló háborújában újabb lépés történt, s ez a világbéke és igazságszerető közvéleményének arcátlan kihívása. E gátlástalan légitámadások is bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták konokul terjesztik tovább és fokozzák agresszív háborújukat, hogy megpróbálják menteni vietnami helyzetüket. Bizonyítják ezek a cselekmények azt is — hangoztatja az üzenet — hogy Johnson elnöknek a békére vonatkozó állítása: csalás. Célja az, hogy leplezze az amerikai kormány vietnami háborújának veszélyes, lépcsőzetes kiterjesztését. Az amerikai katonai szóvivő hétfőn elismerte, hogy az amerikai gépek vasárnap egy légitámadás során minden eddiginél jobban, 24 kilométerre megközelítették Hanoit. Thich Tri Quang buddhista főpap, a legutóbbi hetek kormányellenes mozgalmának egyik vezetője hétfőn a Közép-Vietnamban fekvő Da Nang városában kijelentette: nem követeli a Ky- kormány azonnali lemondását. A buddhisták lehetőséget kívánnak nyújtani a kormányzatnak arra, hogy teljesítse a választások) megszervezéséről szóló igé-i rétét. Thich Tri Quang fel-i hívta a hívőket, szüntessék be a kormányellenes tűnte- téseket. Ugyanakkor a vallási vezető hangoztatta, hogy egyáltalán nem táplál illúziókat a Ky-lcormányzattal szemben. Kijelentette, hogy a Ky-kor- mány az Egyesült Államok bábja. Irak új elnöke Bagdad, (MTI): Abdul Rahman Aref vezérőrnagy, a repülőgépsze- rencsétlenség következtében elhunyt iraki elnök öccse vasárnap az ország új ve- vezetojeként hivtalba lépett. A 43 esztendős új államelnök a Szovjetunióban tett látogatásáról tért haza bátyja halálának hírére. A UPI amerikai hírügynökség szerint Arafet a kormány és az országos védelmi tanács ülésén egyhangúlag választották meg. Megválasztását a hadsereg fellépésének lehet betudni — fűzi hozzá a hírügynökség, — különben valószínűleg Bazzaz miniszterelnök került volna az elnöki posztra. Az új elnök beszédet mondott. Kijelentette: országa továbbra is hű marad ahhoz a politikához, melyet az arab egység jegyében Abdel Szalam Aref megkezdett. Kádár János cikkének visszhangja VARSÓ A hétfői lengyel lapok részletesen ismertetik Kádár Jánosnak a Népszabadságban vasárnap megjelent cikkét az SZKP XXIII. kongresszusáról. A Trybu- na Ludu két hasábot szentel az ismertetésnek. SZÓFIA hűséges barátai vannak. Idézi még azt a részt, amelyben Kádár János rámutat, hogy a moszkvai pártkongresszus igen nagy segítség és útmutatás volt mindazoknak, akiknek drága a munkásmozgalom egysége. Szíria miniszterelnöke Moszkvában Hétfőn tekintélyes szíriai politikai és gazdasági küldöttség élén Moszkvába érkezett dr. Juszef Zuajen, a Szíriai Arab Köztársaság miniszterelnöke. A 35 éves orvos-miniszterelnököt a vnukovói repülőtéren Koszigin miniszterelnök és a szovjet kormány más magas rangú képviselői fogadták. Látogatása hivatalos jellegű, és egyrészt magas szintű tárgyalásokat, másrészt országnézést foglal magában. Feszüli légkörben kezdMütt meg a francia—nyugalnémet külügyminiszteri találkozó Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti Bonnból: „Bonn és Párizs viszonya kritikus ponthoz közeleg — „Bonn feltételeket szab Párizsnak'’ „dacszövetség Párizzsal szemben” — a nyugatnémet sajtóban ilyen és hasonló címfeliratok és kommentárok jellemzik azt a légkört, amelyben hétfőn a bonni külügyminisztériumban megkezdődött Couve de Murville és Schröder külügyminiszterek „konzultációs eszmecseréje.” A nyugatnémet lapok kommentárjaikban elismerik: a mostani nyugatnémet—francia külügyminiszteri tanácskozás légkörét különösen megterhelte a múlt hét végén demonstratív módon — közvetlen Couve de Murville látogatása előtt — Bonnban rendezett nyugatnémet—amerikai —angol hármas konferencia. Elhatározták, hogy Schröder külügyminiszter a hétfői találkozón „.kemény feltételekhez, köti majd a francia csapatoknak az NSZK-ban való maradását, olyan feltételeket szab, amelyről Bonnban is jól tudják, hogy azokat francia részről aligha fogadhatják el. E feltételek a következők: 1. a francia csapatok nem maradhatnak tovább Nyugat-Németországban az 1954-ben kötött megállapodás alapján, hanem új egyezményre van szükség, mely biztosítja azt, hogy a bonni kormány „megfelelő felügyeletet” gyakorolhasson a francia csapatok fölött. Ez többi között abban is megnyilvánulna, hogy mindenféle csapatmozdulathoz a bonni kormány beleegyezésére lesz szükség, a francia csapatok kaszárnyáira ki kell tűzni a nyugatnémet lobogót, e kaszárnyákban Bundeswehr-tiszt lesz a parancsnok, hogy ezzel is dokumentálják: a francia csapatok nem a „győztes jogán” tartózkodnak az NSZK-ban, hanem nyugatnémet szuverenitás alatt állnak. 2. Szerződésileg biztosítani kell, — követeli Bonn — hogy konfliktus esetén a francia csapatok automatikusan NATO-parancsnokság alá kerüljenek és már most pontosan meghatározandó harci feladatokat teljesítsenek. =*= A Rabotnicseszko Delo háromhasábos ismertetésében kiemeli Kádár János cikkéből, hogy a magyar párt vezetője a XX. és a XXII. kongresszus irányvonalának a megerősítését látja a XXIII. kongresszus irányvonalában. Az SZKP legutóbbi kongresszusa — idézi a bolgár sajtó Kádár Jánost — elő fogja segíteni a nemzetközi kommunista mozgalom egységére irányuló törekvés erősödését és fokozódását. PRÁGA A Rudé Frávo hétfői számában első oldalon ismerteti Kádár János cikkét, kiemelve azt a részt,' amelyben a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének helyreállítását sürgeti. Á lap idézi azt a részt is, hogy az MSZMP a szovjet pártkongresszus tapasztalatait értékesíti, majd a IX. kongresszus előkészületei során. BERLIN A Neues Deutschland hétfői száma ugyancsak első oldalon közli Kádár János cikkének tartalmi ismertetését és kiemeli az NDK-ra vonatkozó részleteket, megállapítva, hogy az NDK-nak Tadeusz Kostecki: wmóí vitta titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 7. Közös ügyei vannak a férjemmel... Vagyis... akarom mondani „voltak”. Nem tudom, hogy vem-e valamilyen részesedése a férjem vállalkozásában. A férjem nem beszélt nekem erről. Az engedély mindenesetre kizárólag a férjem nevén van. Időnként azonban elszámolásokat készítettek és bizonyos összegeket adtak át egymásnak. Nem tudom megmondani, miféle elszámolások voltak ezek. Ebbe sohasem avattak be. Általában nem törődtek velem... Amikor ezen az estén hazajött, nagyon fáradt és ideges volt. Talán még jobban, mint általában. Rolski úr több mint egy órát várt rá. Fon>- tos dolga volt... Sobecki felkapta a fejét. Fontos dolog, a megbeszélés előtt, amelyet a gyilkosság követett? Ez érdekes lehet. — Miről volt szó— kérdezte gyorsan. Az asszony vállat vont. — Fogalmam sincs róla. Előttem nem beszélgettek. Csak vacsora után... A férjem értésemre adta, hogy négyszemközt szeretne beszélni Rolskival. — Értésére adta? Hosszú szünet következett, s az asszony aj Icáin szomorú mosoly villant át. — Ö... megmondta ő nyíltan... Néha nagyon közvetlen volt. És sokszor brutálisnak is tűnhetett annak, aki nem szokott hozzá a viselkedéséhez. Behúzódtam a szobámba, ők meg... — Nem hallott semmit a beszélgetésükből? — Nem. — Valami emelkedettebb hangot, vagy ilyesmit? — Lehetetlen volt meghallani, akár kiabálhattak is. Az én szobám az emo- leten, az ebédlő pedig a földszinten van. — Sokáig beszélgettek? —Nem jöttem ki a szobámból ezután. De úgy fél tizenegykor Rolski elment. Amikor meghallottam autójának búgását, megnéztem az órámat. Sobecki töltőtolla hegyéből kihúzott egy szőrszálat. Fél tizenkettőkor, a halál orvosi vélemény szerint tizenkettő és kettő között állt be. Mi köze ennek a látogatásnak a gyilkossághoz? Mindenesetre megkérdezte: — A beszélgetés a férje szobájában folyt? Az asszony energikusan megrázta a fejét. — A férjem nem szerette, ha valaki bement szobájába. Biztos vagyok benne, hogy végig az ebédlőben maradtak. Egyébként azután Barbara is mondta... — Barbara? — A cselédünk. — Aha... Barbara vallomása semmi Újat nem hozott Nagyda- rabb kövér, komor arcú öregasszony, aki folyton a homloka alól pislog. R Pravda a kommunista világmezgaiom egységéről A hétfői Pravdában Fjodor Burlackij szemleíró „Győz az egység ügye” című cikkében rámutat, hogy a XXIII- pártkongresszus legjellemzőbb vonása a. kommunisták internacionalista szolidaritásának megnyilvánulása volt. A kongresz- szus munkájának erre a fontos mozzanatára felfigyelt a szocialista sajtó, a burzsoá lapok és rádiók hír- magyarázói pedig nem titkolták, hogy a 86 kommunista- és munkáspárt, valamint a nemzeti demokratikus és a baloldali szocialista pártok részvétele a kongresszuson váratlan meglepetés volt számukra. — A burzsoá sajtó — folytatja a cikkíró — most csökkenteni szeretné azt az óriási hatást, amelyet az antiimperialista erők egységének nyilvánítása gyakorolt a világra. A külföldi propagandisták a legkülönbözőbb módon magyarázzák ezt a tényt, s magyarázataik igen távol állnak az igazságtól. Burzsoá vitapartnereink egyike sem hajlandó beismerni azt az egyszerű igazságot, hogy a kommunista mozgalomban az ismert nehézségek: néhány kommunista párt ellenzéki magatartása és annak ellenére, hogy néhány kommunista párt vezetősége számos fontos kérdésben továbbra is más nézeteket vall, egyre inkább felülkerekedik a marxista-leninista elveken, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokon alapuló egységre és összeforrottságra való törekvés. — Nem az a lényeg, hogy szám szerint hány kommunista párt sürgeti az egységet — hangoztatja a cikk. — hanem arról a minőségi haladásról van szó, amely az utóbbi időben ment végbe és amelyet nem akarnak meglátni Nyugaton azok az emberek, akik a kommunista mozgalomban felmerült ellentétek elmélyülésére építik terveiket. A fentebb említett minőségi haladás határozott jellemzője, hogy a munkásosztály élcsapatainak túlnyomó többsége az összes antiimperialista erők sorainak tömörítésére törekszik. — Az idő, az osztályerők helyzete és a nemzetközi események egész menete — folytatja a szerző — nem a kommunisták szétválasztásán, hanem egyesítésén dolgozik. Jellemző, hogy az egység szilárdításának szükségessége különösen a vietnami problémával összefüggésben vetődik fel. A kommunisták körében ma már senki sem kételkedik abban, hogy az amerikai imperializmus vietnami agresszióját a hódító törekvésen túlmenően az a cél is vezérli, hogy gyengítsék az antiimperialista arcvonalat. Burlackij megemlíti: a kommunisták között nincs ellentét a Vietnamnak nyújtandó segítség kérdésében. Ha pedig ez így van, akkor hogyan lehet ellenezni a szolidaritási akciókat ebben a kérdésben? A vietnami népnek nyújtandó segítség kérdésében az akcióegység elutasítása egyszerűen megmagyarázhatatlan. Burlackij a továbbiakban a Monde-ot és egy ausztráliai lapot idézve, amelyek a kommunista pártok viszonyában felmerülő valamiféle új problémákról az egységes irányvonal kialakításában észlelhető árnyalati eltérésekről irkáinak, így folytatja: a kommunista pártok egyenjogúságának kérdésében a burzsoá sajtó nyitott kapukat dönget- Pártunk más marxista-leninisla pártokhoz hasonlóan következetesen harcol a kommunista pártok közötti egyenjogúság és önállóság elveinek szigorú betartásáért, Ezt ismételten és nyomatékosan hangsúlyozták a XXIIL pártkongresszuson is. A nyugati sajtóban dob- ravert véleménybeli eltérések „árnyalatait” illetően Burlackij rámutat: az elvi egység szilárdításának kérdésében, amint erről meggyőződhettünk, nincs és nem is volt ellentét a kongresszus munkájában részt vett kommunista pártok áj- láspont jóiban, Megengedhető, hogy egyes pártoknál a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért folytatott közös harc alapvető problémái általános internacionalista értékelése mellett árnyalati eltérések, sőt véleménykülönbségek lehetnek egyes konkrét kérdésekben. A XXIII. pártkongresszus hangsúlyozta, hogy a kommunista és munkáspártok különböző feltételek közölt dolgoznak, s ezért ugyanazokat a feladatokat nem egyformán, hanem a sajátosságuk, az illető ország történelmi és nemzeti hagyományai, az osztályerők viszonya, a konkrét időpont figyelembe vételével oldjálf meg. Az a sokrétű tapasztalat, amely ennek eredményeként felhalmozódik, nem gátolja, hanem ellenkezőleg, előmozdítja az imperisUstaeRenes harc akcióegységét. Meddő dolog a burzsoá propaganda minden fáradozása: a vélemény kialakításában fellelhető árnyalati eltérések nem fenyegetik a kommunizmust, ha egységesen fogják fel az internacionalista feladatokat és együttesen törekednek a szolidaritásra. ...Igen, az urak egész idő alatt az ebédlőben ültek, aztán Rolski igazgató úr elment az autóján. Nem tudja, miről beszélgettek... Egy szót sem hallott. Az úr kávét hozatott és aztán nem volt miért bemenni az ebédlőbe. Az úr ki nem állhatta, ha zavarják. Nem lehetett még tizenegy, amikor Rolski igazgató úr távozott. Pontosan nem tudja, mert nem nézte meg az órát. Az elhunyt háziúr még sokáig az ebédlőben maradt. Hallatszott, hogy az asztal körül sétál, aztán leül, majd újra járkált. Gyakran ilyen volt. Ezen az estén azonban valahogy... Szóval ideges volt. Olyan volt, mintha valami nem jutna eszébe. Lehetett éjfél, amikor az alkalmazott elaludt, az úr akkor még motoszkált fent. A szobájában jól hallatszik minden, ami fent, de különösen, ami az ebédlőijen történik, mert éppen a konyha felett van, ő pedig közvetlenül amellett alszik. Józef elengedte a kutyát, mindjárt azután, hogy bezárta1 a kaput Rolski igazgató úr kocsija után. Még elalvás előtt hallotta, hogy Tygrys körülszaladt a házon és csaholt. Amikor felébredt, fél hatkor, a kutya még nem volt láncon... Nem egész biztos, hogy Rolski igazgató távozása után senki sem jött be a házba. Mert amikor a kutya a kertben van... — további szavait kifejező kézmozdulattal helyettesítette. Nem, nem kérdezte Jó- zeítől, hogy éjszakára megkötötte-e, de biztos, hogy nem, különben mondta volna... Itt dolgozik már több, mint két éve. — Nem vett észre valami különöset? Ö, egy egész csomót. Itt általában minden furcsa. A megboldogult úr szobája, akár egy kincstár, úgy be van biztosítva és ez a veszett szelindek, képes az embert darabokra tépni. Az úr meg nőba úgy tudott nézni, mintha a? isten tudja, mire gyanakodna... Nem, el sem tudja képzelni, hogy mire. Csak úgy egyszerűen. Néhányszor már arra is gondolt, hogy elmegy innen. Meft hát mincipz valahogy... De felemelték a herét, mert az úr nem akarta, hogy új ember jöjjön ide. Meg aztán a koszttal sem fukarkodnak. Manapság nem olyan könnyű azoknál a házaknál, ahol minden garast az élére állítanak(Folytaink)
