Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

A prédikálok Igen, róluk van szó, a vizet prédikálókról, s bort ivókról. Azokról, akik más­ként beszélnek, mint ahogy cselekedeteik rendjét szab­ják. Azokról, akik önzetlen­ségről szólnak, de önma­guknak máris megadják a felmentést. Róluk, de — kik ezek? Egy iskola tantestületében jókora vihart kavart az egyik fiatal, szókimondó kol­léga: tantestületi értekezle­ten tette szóvá, hogy né­hány pedagógus — és név szerint is megnevezte őket — a tanítási órákon a kor­szerű természettudomány ál­láspontját képviseli az élő­világ, s benne az ember fej­lődéséről, ugyanakkor az is­tentiszteletek buzgó látoga­tója is. Kétarcú magatartá­suk egyike híján van az őszinteségnek. Ez pedig nemcsak lelkiismeretükkel, tanítványaikkal is lehetet­len helyzetet teremt. Jogos a kérdés: hisznek-e a gye­rekek az ilyen pedagógu­soknak? Ritka példa ez: igen sok­szor szó nélkül marad a tetten ért farizeusság, a sza­vak és tettek különbözősé­ge teremtette álszentség, mindaz, ami a prédikáló- kat jellemzi. Mégis, a kör­nyezet, a munkatársak, ba­rátok előtt csak ideig-óráig maradhat rejtve a prédiká­lok kettős élete, de ha le­lepleződik, követi-e a íeddő, számonkérő szó? Félreértett tapintatosság, 'félremagya­rázott — és ezért álhu­manitás, a közömbösség dik­tálta „semmi közöm hozzá”: ide nyúlnak a hallgatás gyö­kerei. Es még egy: igen sokszor az emberek nevelé­séhez szükséges türelmet fogják fel úgy, hogy az ha­tártalan, feladva ezzel a ne­velés leglényegesebb ténye­zőjét. az őszinte, s ezért segítő kritikát. A kisközség közelmúlt­ban felmentett tanácselnö­ke öt éve töltötte be tiszt­ségét. Jól dolgozott, s az el­ső két esztendőben valóban úgy ment minden, mint a parancsolat. Dicsérték a me­gyénél, a járásnál, kitünte­tést is kapott. A siker oly­kor elhomályosítja a reali­tásokat: úgy hitte, ő most- már többet, talán mindent megengedhet magának. Be­szélni azután is úgy be­szélt, mint addig, csak — másként cselekedett. Ta­nácsülésen szépen hangzó szavakat mondott arról, hogy a falu termelőszövet­kezetében a traktorosok sű­rűn néznek a pohár feneké­re, de maga — nem egy­szer, nem kétszer — dél­be ment be a hivatalába, akkor is az éjszakai italo­zástól kótyagos fejjel. Be­széltek róla, de senki nem szólt — neki! A kisebbet nagyobb bajok követték: a járlatlevélkezelőt felelős­ségre vonta, mert húsz fo­rint értékű nyomtatványnak nyoma veszett, maga azon­ban semmiről sem volt haj­landó elszámolni. Ekkor már az egész falu azt rebesget­te, hogy ennek nem lesz jó vége. A mind hamisabb hangú prédikálót azonban senki sem rázta meg: állj, ne tovább! És az az ember, aki sok szót vesztegetett tisztességre, aki úgy hitte, neki csak beszélni, követel­ni a dolga, végül hozzá­nyúlt a közös pénzhez, ek­kor — s csak ekkor! — telt be a pohár, leváltották, törvény elé kerül. A tanul­ság megfogalmazása feles leges: ha nem ennyire „tü­relmesek”, nem ilyen sze­met hunyok a falu válasz tói, juthatott volna eddig az ügy? A gyermeket vigyázza a szülő: rajtafogja apró fül­lentésein, mert tudja, ha ezt elmulasztja, csemetéje rákaphat a hazudozásra. Miért eshetnek, esnek más, enyhébb elbírálás alá fel­nőttek? A közmorál — mint elv — tőlünk idegenként el­veti a kétarcú magatartást, elítéli a prédikálókat. A közmorál — mint mind­annyiunk által megvalósí­tott gyakorlat — igen sok­szor bátortalan, nem harcol igazáért, nem leplezi le azt, ami torz, rossz, ami vissza­húz. A közmorál — s alat­ta a szocialista erkölcsöt értjük — nem magától va­ló valami, győzelme sem automatikus A társadalom egészének erkölcsi arculatát — az alapot jelentő gazda­sági tényezőkön túl — ma­ga a társadalom formálja, szabja meg. Gazdasági, — társadalmi alapjainkat te­kintve erős, s mind szilár­dabb a szocializmus: az emberek egymás közötti kapcsolatában, s az egyén magatartásában, felfogásá­ban, nézeteiben sok még az olyan, ami a múltra utal. Akkor a prédikáló még ügyesnek is számíthatott, ma anakronisztikus. És ez az, ami megszámlálja napjaikat. Társadalmilag válnak lehe- hetetlenné, idejétmúlt figu­rákká. Ezt a folyamatot gyorsítja meg a társadalom — mi, mindannyian —, ha ezt személyre szólóan is tudtukra adjuk! (m) Ment ^yógyíi* a kötbér! Terveímaradások rossz kooperáció mialt Bisztró a Rákóczi út elején Virágboltok az új lakótelepeken A Dózsa György úti lehúzott rolók Tálasa cikkünkre a megyei fanács vb kereskedelmi osztályától A „Ki tudja, hol van? című bíráló masunkra Fo­dor Andortól, a megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tály vezetőjétől a követke­ző választ kaptuk: „Való, hogy az utóbbi időben gyakoribb a boltok költöztetése Nyíregyházán, mint a korábbi evekben volt. Kétségtelen; ez mind a fogyasztónak, mind a ke­reskedelemnek kedvezőtlen. Viszont ugyanez a költözkö­dés jelzi, hogy hosszú évek után a város centrumában is megindult a bolthálózat korszerűsítése. Ennek már konkrét eredményei is van­nak, gondoljunk csak a le­értékelt ruházati cikkek boltjára, a Bizományi Áru­házra. Ezeket a helyisége­ket már úgy alakították ki, hogy távlatban is képesek a forgalom lebonyolítására. A ruházati ktsz boltja — amely a városi tanács épü­letében volt — nem elköl­tözött, hanem megszűnt és helyiségét átvette az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalat. A bőrönd, bőrdíszmű bolt problémájával kapcso­latban megjegyezzük, hogy a városi tanács építési osz­tálya akkor rendelte el a kirakatok cseréjét és a portál eredeti állapotba va­ló visszaállítását, amikor a kereskedelmi vállalat a belső felújítást gyors mun­kával — két hét alatt — elvégezte. Erre a kereske­delem nem számíthatott a munkák megkezdése előtt, hiszen az írásbeli határo­zatot a városi tanács még a mai napig sem adta ki. A könyvesbolt felújítása már időszerű volt: megnyi­tása óta korszerűsítést nem végeztek rajta, s a raktárt helyettesítő galéria állapo­ta is életveszélyessé vált. A könyvesbolt az átépítést követően önkiválasztó for­mában árusít. Igen sok nyíregyházit érint a Csemege ÁBC Áru­ház építése, melynek nyo­mán a közelmúltban bezárj ták a Kossuth téren lévő hentesáru boltot, a Jegeske- presszót és a virágboltot. Ezzel kapcsolatban közöl­jük: a húsboltot meleg áruk értékesítésére a Dózsa György utcán helyeztük el ideiglenesen, míg a végle­ges helye a Zrínyi Ilona utcán megüresedik. A Kos­suth téren megszüntette vi­rágboltnak a Déli és Északi Alközpontokban alakítunk ki helyiséget, teljesítve ez­által a városközpontok ré­gi kérését. A Jegeske vég­leges helye a volt szövetke­zeti áruházban lesz, ahol most átmenetileg a férfi­konfekció bolt árusít. Ter­vünk, hogy az új Jegeskét nem eszpresszó jelleggel, hanem reggeliző, gyorsét­kező bisztró formában nyitjuk meg. Ennek határ­ideje a Zrínyi Ilona utcán épülő két boltunk átadásá­tól függ. A Dózsa György utcán lévő üzlethelyiségekben — mint arról már korábban értesült a város lakossága — lakberendezési áruház lesz. Terveit a Miskolci Tervező Iroda készíti, mivel a hely­beli tervezői iroda kapaci­tás hiányában nem vállal­ta. Itt nagy üzlettér kiala­kítását tervezzük, melynek központi fűtését a Takarék­épület kazánháza nem bírja el, így azt is külön kell ter­veztetni. Az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat saját pénzügyi forrásaiból végzi a felújítást, amely még eb­ben az évben megkezdődik. A felújításra egyébként csak ez év április 1-től van lehetősége a kiskereskedel­mi vállalatnak, mert koráb­ban a helyiségek idegen tu­lajdont képeztek. Egyéb­ként igaz, hogy az említett helyiségeket már hosszabb ideje nem üzlet céljára, ha­nem bútor tárolására hasz­nosítottuk. Szükségmegol­dás ez, hiszen a vállalat igen nagy raktározási gon­dokkal küzd. Megjegyezzük, hogy a jövőben is fogmik majd találkozni boltok költözteté­sével, mert a meglévők kor­szerűsítését, bővítését csak így lehet megoldani. Cé­lunk, hogy egyes profilok összevonásával nagyobb alapterületű boltokat képez­zünk ki, melyekben a ke­reskedelmi munka jobban szervezhető, a forgalom kulturáltabban lebonyolít­ható. Éz azonban a jelen­legi — kevés számú, kis alapterületű — helyiségek birtokában nehéz feladat. Megyénk néhány üzeme nem teljesítette első ne­gyedéves tervét. Az elma­radások elsősorban anyag­hiányból adódtak. Termé­kek egész sora maradt el- szállítatlanul, mert a gyár­tó üzem nem kapta meg idejében a szükséges anya­gokat, apróbb alkatrésze­ket. Az anyagellátásban ke­letkezett zavaroknak fel­tétlenül vannak objektív okai is, de többi égükben nagyobb akarással, segítő szándékkal meg lehetett volna oldani. Kis „tétel“ súlyos következ­ményekkel Bár a megtörténteken már nem lehet változtatni, tanulságul mégis érdemes néhány esetet felemlíteni. A Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat azért tudta csak kilencven száza­lékra teljesíteni a negyed­éves tervet, mert az évek óta gyártott motoros tar­goncákhoz nem kapta meg idejében a laprugókat, öt­ven darab MUTA nem ké­szült el a tervezett határ­időre, csupán azért, mert a Szentendrei Kéziszerszám­gyár nem kapta meg a szükséges nyersanyagot a Benin Kohászati Művektől. A lánc csak egy helyen szakadt meg. Csupán pár­száz forintos tétel volt a hiány, de a végén egy vál­lalatnál már több százezres, népgazdasági szinten pedig milliós értékű a kár. A Lenin Kohászati Művek kötbért fizet a VAGÉP- nek, do csak a szentend­reieknek le nem szállított anyagérték után! S a kettő valahogy nincsen összhang­ban. A tandíjat végső soron nem az fizeti, aki tervsze­rűségből elégtelenre vizsgá­zott. Az utolsó pillanatban A folyamatos termelés el­engedhetetlen feltétele, hogy az anyagellátás za­vartalan legyen. A Tiszalö- ki Faipari Vállalatnál már több ízben is szóvá tették, hogy az ÉRDÉRT Vállalat késedelmesen szállítja a zárlécekhez szükséges fát. Legutóbb is a negyedév végén kapták meg a szer­ződésben vállalt fa jelentős részét, s emiatt nem tudták kielégíteni a külföldi igé­nyeket. Az utolsó napokban leszállított 6—8 vagon gömbfát már a legjobb akarat mellett sem tudták feldolgozni. A negyedéves hatezer köbméter szükség­let helyett is csak ötezer 900 köbméter érkezett. Az új gazdasági mecha­nizmusban nagyobb szere­pet kap a vállalati önálló­ság. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy egyes vállalatok megfeled­kezzenek azokról a kötele­zettségekről, amelyek az üzemek közötti együttmű­ködés szükségszerű velejá­rói. A gazdaságos termelés arra kötelez minden üze­met, hogy csak a terme­léshez feltétlenül szüksé­ges anyagmennyiségei rendeljék meg. Ezt azonban feltétlenül biztosítani kell! Könnyű belenyugvás? A Nyíregyházi Cipőgyár­ban a szűkre szabott keret már nem egyszer oda ve­zetett, hogy csökkenteni kellett a munkát, fizetés néiküli szabadságot kelleti adni a dolgozóknak. A nyersanyagszáilítások elmaradásáért KbzaboU köt­bérek megfizetésébe sok esetben könnyüszerrci bele­nyugodnak a v állalatok. In­kább fizetik, a „csekély” büntetést, mintsem arra tö­rekednének, hogy tervsze­rűbb szállításokkal bizto­sítsák a társvállalatok fo­lyamatos anyagellátását Azonban a kötbérfizetés­ből még nincs terv teljesítés. A folyamatos munka alap­ja a jó kooperáció; az egy­behangolt munka, a terv­szerű ütemes anyagellátás a népgazdaság minden ágában. Tóth Árpád Naponta 6—7 ezer ampullába adagolja a Codcrlt tab­lettát az ügyes gép segítségével Fekete Józsefné a Tisza, vasvári Alkaloidában. Foto: Hammel i. Együlf működés a Kárpátontúli Terület és a vásárosnaményi járás között Egyre állandóbb jelleget ölt a Kárpáton túli Terület berehovoi kerülete és a vásárosnaményi járás gaz­dasági, kulturális és társa­dalmi együttműködése. A két járás vezetői a napok­ban cserélték ki gazdasági tervüket, melyben egymás kölcsönös segítése, a tapaszr- talatok átadása is szerepel. A vásárosnaményi járásban 1965-höz viszonyítva 4—5 százalékkal akarják növelni - a mezőgazdasági termelést. ‘ Tíz százalékkal növelik a tejtermelést, 5 százalékkal a mezőgazdasági termékek felvásárlását. Ebben az év­j jándékkal kezdődött. Feleségem a szüle­tésnapomra megvásá­rolta nekem az „Orvostudo­mány egyetemes története” című könyvet, amelyet nagy élvezettel kezdtem olvasni. — A 37. oldalnál, egy betegség leírását olvasva, kis szorongást éreztem, va­lahogy azt volt a benyo­másom, hogy én már he­tek óta pont ebben a kór­ban szenvedek, csak éppen eddig nem tudtam róla. — Bolond vagy — mond­ta a feleségem, de én lein­tettem: — Mit értesz te a gyógyí­táshoz? Ki kell várni az inkubációt. — Mi az? — Lappa-ngási idő. Félek, hogy ebből a kis náthából még szörnyű baj származik. Rhinoszkópiára is szükség lenne. Feleségem dühös lett: — Azelőtt nagyon jól megvoltál rhinoszkópia nél­kül is. Egyébként mi az? Palásti László: Micsoda olvasmány! — Szörcs-zörej vizsgálat. A légi utak hangját állapít­ja meg. Nejem ismét gyakorlatia­san gondolkodott. — A légi utakról jut eszembe. Vasárnap menjünk repülőgépen Pécsre. Megijedtem. — Hogyne, hogy spasmust kapjak? Persze, nem tudod, mi az? Izomgörcs. Aki haj­lamos rá, magaslati helyen megkapja. — Akkor utazzunk vona­ton. — Bolond beszéd! Hogy a tömegben rám prüszköl­jenek és millió bacilust szívjak be? Nem megyek vonaton! Ez a legjobb prop­hylaxis, a betegség megelő­zése. Másnap orvost hivattam, aki a doktorok derűs hang­ján kérdezte: — Valami kis panasz? — Félek, hogy nem is olyan kicsi. Azt hiszem, pleuritisem van, — suttog­tam. — Hol fáj? — kérdezte az orvos. — Itt a lábam, — mutat­tam. — Még jó, hogy a lábá­ban nem lehet mellhártya- gyulladása — mondta ne­vetve az orvos. — Biztosan kettőt la­pozott az orvosi könyvben — mosolygott a feleségem, és elővette a cipőmet, mely­ből kihúzott egy kiálló szö­get. — Ez nyomta a lábát, — mutatta diadalmasan. Másnap a feleségem név­napja volt. Ajándékul azt kérte, hogy tüntessük el a könyvet. Azt hiszem, ez volt az első ilyen eset a könyvek történetében. Bele­egyeztem kívánságára, de a könyv „kivégzése” előtt még gyorsan elolvastam agy fejezetet. Elsápadtam. — Mi történt? — ijedt meg a feleségem. — Semmi, semmi, most utólag ijedtem meg. Ugyan­is nemrég még megesküd­tem volna, hogy eklampsi- ám és carcinosisom van. De most már biztos tudom, hogy nincs. — Honnan tudod? — kér­dezte a feleségem. — Na hallod? Ha az lett volna akkor már nem él­nék ben 1515 holdon végeznek talajjavítást, több mint 16 ezer holdra terjesztik ki a korszerű vegyszeres gyom­irtást és védekezést. A berehovoi kerület is írásban rögzítette a követ­kező években elérhető ho­zamokat, s azoicat az új tex-melési eljárásokat, me­lyekkel az eredményeket el kívánják érni. Jól halad az Északi Alközpont építése A nyíregyházi Északi-Al­központban megkezdték a bölcsödé építését. Ezzel az utolsónak tervezett járulé­kos beruházás építése is megkezdődött. A szolgáltatóház már eb­ben az évben, november végére elkészül. A többit — a bölcsödén kívül az orvo­si rendelőt, a gyógyszertá­rat, a postát, és a szupe- rettet — téliesítik; ezek a jövő év első negyedében készülnek el. Az iskola építkezésével előre láthatólag végeznek az új tanév megnyitásáig. A nyáron elkészül az első szakasz gázvezetéke is. A lakóházak építésében az elmúlt enyhe tél miatt előbbre vannak, mint a korábbi években, a 7. szá­mú épületet — öt hónap­pal határidő előtt — már átadták. Májusban és jú­niusban újabb négy ház át­állását tervezik, és asu- pán egy marad augusztus­ra.

Next

/
Thumbnails
Contents