Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
8 UZA MÁRTON; A munkásosztály összetétele a szocializmus építésének idején* A MUNKÁSOSZTÁLY a szocializmusban és a szocializmus építésének idején is csak sokrétű, bonyolult, több rétegből álló osztályként fogható fel. Természetesen itt is a nagyüzemi ipari munkásság a gerince. A szocializmus építése — a történelem eddigi tapasztalata szerint — megköveteli az ipar létrehozását, illetve fejlesztését, s ez objektíve szükségszerűen együtt jár a nagyüzemi ipari murMásság létszámának nagyarányú növekedésével. A Szovjetunióban például 1923 és 1937 között a nagyiparban foglalkoztatottak száma 3,8 millióról 10,1 millióra, vagyis 2,7-szeresére növekedett. Hazánkban 1949-től 1960-ig az iparban (az építőiparral együtt) a keresők száma majdnem kétszeresére nőtt. Az ipari, nagyüzemi munkásság minden szempontból a munkásosztály fő osztagát alkotja. Ezt természetesen senki sem vitatja. A kapitalizmushoz viszonyítva lényegesen egyértelműbb a termelési folyamatban közvetlenül részt vevő műszakiak besorolása a munkásosztály fogalmába. Ez rögtön kiderül, ha a lenini osztálymeghatározást alkalmazzuk. Nem kizsákmányolt, mert megszűnt a tőkés rendszer, rendelkezik (a szocialista tulajdon állami formáján keresztül) a termelési eszközökkel, a termelési folyamatban nincs alárendelve a tőkének és nem munkaereje eladásából él. A szocialista társadalomban a termelést végző, a gépeket, később automata gépsorokat kezelő munkás és az ezekre felügyelő mérnök és technikus új típusú dolgozók, akik egyszerre végeznek szellemi és fizikai munkát, amelyből a fizikai munka egyre inkább t- alá van rendelve ».szellemi munkának. Ez a fejlődés abban gyökerezik,’-hogy a szocializmusban megszűnik a szellemi és fizikai munka közötti ellentét és megkezdődik a lényeges különbségek megszűnésének folyamata is, bár ez csak a kommunizmusban következik be teljesen. Magyar- országon is nagymértékben növekszik a mérnökök és technikusok aránya. 1949- hez viszonyítva a mérnökök száma több mint háromszorosára növekedett, 1963-ban már kevesebb mint húsz munkásra jutott egy mérnök vagy technikus, míg 1949-bén csak minden harminc munkásra. 1963-ban több mint hétszer annyian szereztek műszaki diplomát, mint 1938-ban. Ugyanakkor növekszik a szakmunkások száma is — a kultúrforradalom és a termelési feltételek követelményeinek meglelelően. A marxi elemzés alapján tehát a termelési'folyamatban részt vevő, az „összmun- kás” fogalmába tartozó műszakiak a szocializmusban is, a szocializmus építésének idején is beleértendők a munkásosztály fogalmába. A KERESKEDELMI alkalmazottak a mi viszonyaink között, a szocializmus építésének időszakában is a munkásosztályhoz tartoznak, annak egyik osztaga. Ez vonatkozik a többi alkalmazott nagy többségére is. Például a kórházak személyzete, az irodai alkalmazottak zöme szintén a munkásosztályhoz tartozik. Ezt a besorolást egy*Részlet a szerző „A munkásosztály vezető szerepének néhány kérdése” című most megjelent könyvéből. (Kossuth Könyvkiadó 1966.) reszt az indokolja, hogy bérviszonyaik, osztályeredetük hasonló az ipari munkásokéhoz (például ma Budapesten az alkalmazottak 42 százaléka munkás származású.) A legfontosabb azonban az, hogy az alkalmazottak tekintélyes részének megváltozott a helyzete a termelésben — elsősorban a technikai fejlődés eredményeképpen: az irodai és a nyilvántartó munka gépesítése, az a tény, hogy az irodai alkalmazottak nálunk is egyre inkább nagy létszámban dolgoznak egy helyen (például a bankokban, minisztériumokban, tervhivatalban, statisztikai hivatalban stb.) bizonyítja ezt. De nem minden alkalmazott tartozik a munkás- osztály soraiba. Alkalmazottak például a pedagógusok is, de nem a munkásosztályhoz, hanem az értelmiséghez tartoznak. A szocializmusban megszűnik a burzsoáziához tartozó alkalmazottak csoportja. S ha a statisztikai kimutatások egybeolvasszák a munkásokat és alkalmazottakat, összességüket mégsem lehet a munkásosztály részének tekinteni. A munkásosztályhoz tartoznak a kereskedelmi alkalmazottak vagy az összmunkás fogalmába tartozó csoportok. De nem tartoznak a munkás- osztály fogalmába például az állami hivatalok alkalmazottai — még akkor sem, ha a munkásosztály hatalmát képviselik,,, erősítik stb. Ugyanakkor az alkalmazottaknak,. ezek , a csoportjai sokkal közelebb állnak a munkásosztályhoz, mint annak idején a burzsoáziához. Mégis az alkalmazotti réteghez tartoznak az állam- apparátusban dolgozók közül mindazok, akik államhatalmi és államigazgatási funkciókat teljesítenek. Ilyenek például a tanácsok alkalmazottai, vagy a termeléssel nem foglalkozó állami szervek alkalmazottai. Ide tartoznak a társadalmi szervezetek adminisztratív alkalmazottai — tehát akik nem választottak és nem vezető funkciókban vannak. Az alkalmazotti réteg — persze a kapitalizmushoz viszonyítva egészen más helyzetben — tehát fennmarad a szocializmus építésének időszakában is. A MUNKÁSOSZTÁLY fogalmáról hazánkban is vita folyik. A vita a mező- gazdasági állami gazdaságok dolgozóinak hovatartozásával kapcsolatos. Egyesek az egységes szövetkezeti szocialista paraszti osztályhoz sorolják őket. Mások — és ez a helyes álláspont — a munkásosztályhoz tartozónak tekintik, mert a lenini osztáiymegha- tározás alapján tulajdon- viszonyaik egybeesnek az ipari munkásokéval. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen azonosnak tekintjük az állami gazdaságok dolgozóit a gyári Munkássággal. A munkásosztálynak egy külön osztaga, amely szervezettségében. gondolkodásában bizonyos mértéing különbözik az ipari, nagyüzemi munkásoktól. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a munkásosztály része és nem sorolható az egységes szövetkezeti szocialista paraszti osztályhoz. A munkásosztály meghatározásához tartozik az is, hogyan kell kezelni osztály-hovatartozás' szempontjából a munkásokból lett párt-, állami és egyéb, hasonló funkcionáriusokat, valamint értelmiségieket. Ez ma nálunk sok embert foglalkoztat. Azoktt a funkcionáriusokat, akiknek gyerekei már nem íx’hatják be, hogy édesapjuk munkás származású, mert csak volt munkás, és ma már értelmiségi. vagy alkalmazott — sorfszor sérti ez a kategorizálás. Másrészt és más oldalról sokan szemrehányóan vetik fel, hogy a munkás- osztály soraiból kikerültek „elszakadtak a munkásosztálytól” és nem értik meg a munkások problémáit, ezért nem is tudják képviselni érdekeiket. A PROLETÁRDIKTATÚRA kivívása elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy a munkásosztály tagjai nagy számban kerüljenek a politikai és gazdasági élet fontos területeire. Enélkül a munkásosztály vezető szerepéről aligha beszélhetünk. Magyarországon például a szocialista államhatalom megszervezésének időszakában kb 50 000 munkás került a közigazgatás, a karhatalom, a gazdasági és politikai élet vezető és bizalmi helyeire. Ahogyan helytelen a munkásosztályhoz való tartozás leszűkítése csak a kétkezi, fizikai dolgozókra, olyan elfogadhatatlan az a nézet is, amely szerint a fentebb említett funkcionáriusok semmiképpen nem tartoznak a munkásosztályhoz. Jelenlegi foglalkozásukat tekintve valóban nem munkások, de politikai értelemben és csakis ilyen vonatkozásban — a mun- kásonztályhoz tartozónak tekintendők. A képzett, az országos vagy egész társadalmi vonatkozásokat ismerő és megértő, vezetni képes volt munkás vezetői beos,ztá:\an jobban tudja képviselni a - munkásosztály érdekeit. Természetesen fennáll a munkásosztálytól való elszakadás lehetősége is. De az általánosan jellemző nem az, hogy a munkásosztály soraiból funkcióba kerültek elszakalnak az osztályuktól. A valóságban döntő többségük sokkal többet tud tenni és tesz is a munkásosztály ügyéért. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a munkásosztály sokrétű, bonyolult társadalmi organizmus. Gerincét az ipari proletariátus adja, ezenbelül is a gyári, nagyüzemi munkások. Lenin megállapítása szerint csakis „a gyári, az ipari munkások képesek arra, hogy vezessék a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét a tőke igájának megdöntéséért folyó harcban, a tőke megdöntése folyamán, a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért folyó egész harcban, az új szocialista társadalmi rend megteremtésének művében, az osztályok teljes megszünteté- séért folyó egész harcban.” (Lenin Művei 29. köt. 427— 428 oldal). UGYANAKKOR a nagyüzemi munkások mellett vannak a munkásosztálynak egyéb, szervezettségben, öntudatban alacsonyabb fokon álló csoportjai is. Nálunk ma az ilyen, szélesen értelmezett munkásosztály — családtagokkal együtt — a lakosságnak körülbelül 60 százaléka és a tervek szerint 1980-ig ez az ai-ány 80 százalék fölé emelkedik. A munkásosztály fogalmának ilyen értelmű felfogása segíti az ide sorolt rétegekkel kapcsolatos helyes politika megvalósítását, a munkás- osztály vezető szerepének tökéletesebb érvényesülését. A nyíregyházi Petőfi parkban. Soltész Albert rajza Dokumenfumrecény, vagy regénydokumentum ? Hans Habe: A küldetés Heinrich von Benda, a világhírű vesespecialista csak a hitleri „Anschluss” után döbben rá, mi is a fasizmus. Addig bécsinek és megbecsült, jólétben élő férfiúnak érezte magát, s valójában nem sokat törődött azzal, mi történik azokkal, akik a „falakon kívül” — élnek. — Most egyszerre csak zsidóvá lesz és a Gestapo foglyainak egyikévé. Egy embert, egy ismert kabai'észínészt a szeme láttára vernek agyon és ő — aki minden más méltósága mellett a „humanista” rangját is féltőén őrizte magában — még tiltakozni sem igen mer, -Bendát, aki a -windsori herceget operálta annak idején, a herceg közbenjárására kiengedik a bécsi börtönből. Illetve, hamar tapasztalnia kell, hogy mindez csak ürügy volt. Hitlereknek az a céljuk, hogy a professzor utazzék el — mint „a bécsi zsidó hitközség képviselője” — Evianba és ott közölje: a „‘Birodalom” hajlandó kiengedni a mintegy félmilliós osztrák és német zsidóságot, ha minden kiengedett zsidóért 250 dollárt kapnak. A francia—svájci határon lévő Evianban 1938. július 6-án összeült úgynevezett „menekültügyi konferencia” kudarcáról szó esett már: tanulmányok, dokumentumkönyvek bizonyították be, miként húzta keresztül elsősorban Anglia, de valójában az Egyesült Államok r egy befolyásos csoportja is Franklin D, Roosewelt-nek azt a tervét, hogy gyakoroljanak nyomást a zsidók kiirtására készülő Hitlerre. Evian kudarca végső fokon szabaddá tette a fasiszta gyilkosok kezét, s még arra is. hogy a „Birodalom” zsidó származású lakosságának kiirtása mellett és után a magyar, a lengyel, a cseh zsidóság elpusztítására is vállalkozhassék. A magyar származású Hans Habe — akinek „Halál Texasban” című műve nálunk is jogos sikert aratott — nem tanulmányt írt. hanem regényt, ám ez a regény a leghitelesebb dokumentumok alapján készült. Von Benda és „küldetés”-e áll a regény középpontjában, s ezt a küldetést sem az író találta ki, hanem az élet. Habe jó ismerőse volt Héthársi Neumann Henriknek, a híres bécsi fülorvosnak és elsőnek tudósította annak idején a sajtót arról a sajátos szerepről, amelyre Neumann — arra gondolva, hogy ezzel embereket menthet meg — vállalkozott. De Neumann szerepéiől az Eviamől szóló tanulmányokban nem esik szó. Eviannak ezt az „epi- zód”-ját elfelejtették. Habe azért állította műve középpontjába Neumann alakját, mert úgy érezte; többről van itt szó, mint epizódról és azért nevezte el hősét Bendának mert ha a „küldetés” külső körülményeit jól ismerte is. azt, ami Neumann professzor leiké-: ben végbement, csak feltételezte. Megérezte -4 és művében ezt jól is érzékelteti — hogy a politikailag járatlan eddig voltaképpen „elefántcsont-torony”-ban élő orvosprofesszor a konferencián tragikus balekból tragikus hőssé, emelkedett. Ahogy látta, miként válik a biztos halálnak kitett emberek sorsa diplomáciai manőverek tétjévé. ahogy felismerte, hogy nem is csak a közép-európai-zsidók vannak veszélyben. hanem mindazok a népek, amelyeket imperialista kormányok „képviselnek” a nemzetközi tanácskozásokon egyetlen utat látott a maga számára: vállálni a több'ek szenvedését és ha kell, halálát is. Kintmaradhatott volna — az amerikai titkos szolgálat vállalta Becsben maradt családja kicsempészéKultúránk ünnepei — a könyvhét, a téli könyvvásár, a múzeumi hónap, a zenei hetek, stb. — soi-ában most már végleg „polgárjogot” nyer április 11. is: a költészet napja. Ilyenkor minden évben József Attilái idézik fel, születése napján az olvasók, a versbarátok körében. A népművelés, az irodalmi ismeretterjesztés valamennyi közönségfórurnán készülődnek a költészet napjára, ötletesen, a maguk módján ünnepelnek majd a prózai színházak: mielőtt felgördül a függöny az esti előadások előtt, cgy- egy költemény hangzik el a magyar- és világlíra legszebbjei közül A rádió és | a televízió külön műsort j készít elő költők esztéták j és olvasók bevonásával. Néhány újabb, április ele- i jére megjelenő verseskötet-1 sét — Benda azonban1 visa« szautazott Bécsbe Ne;» azért, mert valamiféle „lojalitás”-! érzett az őt Evian- be küldő Gestapo -iránt, hanem azért hogy szenvedjen. A halál azonban még a vonaton elérte. A Vajda Gábor jó fordításában megjelent fíabe regény nem állít szobrot von Bendának, s különösen nem a Bendával azért nem egészen azonos Héthársi Neuman nak. A regény érezteti: Habe szerint Bendának Evianban kellett volna maradnia s onnan Amerikába, vagy máshová jutva kikiáltani tapasztalatait Akkor is, ha megkövezik ezért. S éppen mert Benda nem azt teljesíti amit valóban kellene, rajzolódik fel jellemző tipikusságga) annak a közép-európai értelmiségnek a sorsa, amelynek oly sokáig voltak illúziói a pre- fasizmussal kapcsolatban és csak r' döbbent meg, amikor, már nem . lehetett nem meglátni a rá is sze- geződő kést. Nem pusztán az antiszemitizmus, hanem a hamis illúziók, nemcsak az imperialista diplomácia machinációi, hanem az elvont „humanizmus” elleni vádirat is ez a harcosan, reálisan humanista regény- dokumentum. (Kossuth Könyvkiadó) Antal Gábor ről érkezett jelentés • könyvkiadóktól, nyomdáktól. Magyar valóság címmel kétkötetes antológia készül a Magvető gondozásában: a XV. század végétől a feisza- badulás idejéig terjed a gyűjtemény anyaga. Arany János összes verseit, ezúttal bibliofil papíron juttatja el az olvasókhoz a Szépirodalmi és a Helikon Könyvkiadó. Sokak kérésére a Gondolat Kiadó most veselem' zési tanulmánykötetet jelentet meg — a címe: Miért szép? „A mai magyar költők" a népszerű Kozmoszsorozat ünnepi kiadvány* lesz a költészet napjara. A költészet napja a színházakban, a rádióban, a tv-ben
