Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

Szabadságharcos sikerek Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): A dél-vietnami szabad- ■ágharcosok kedden Saigon­tól 600 kilométerre észak­keletre, Quang Nam tarto­mányban támadást intéztek a kormánycsapatok száz főnyi Thanh Trung-i hely­őrsége ellen. A helyőrséget a szabadságharcosok tűz alá vették és felgyújtották, súlyos veszteségeket okoz­va az ellenségnek. A partizánok támadást intéztek egy másik őr­állás ellen is, Saigon­tól 580 kilométerre. északkeletre: a hely­őrség „mérsékelt” vesz­teségeket szenvedett. Az AFP saigoni jelentése szerint Vietnamban a kor­mányhatóságok minden erőfeszítése ellenére to­vább növekednek az árak Míg korábban a Hold-újév ünepe előtt mindig csök­kentek az árak, ezúttal er­re nem került sor. Az amerikai szakértők és a vietnami hatóságok fő prob­lémája továbbra is az inf­láció leküzdése. A kormány-statisztikák szerint a középosztály fogyasztásának árindexe egy év alatt 44 és fél százalékkal nőtt, míg a szegényebb néprétegek által fogyasztott cik­kek árszínvonala 48,3 százalékkal emelkedett. Négyórás elkeseredett harc után a partizánok szerdán reggel elfoglalták a Da Nangtól mindössze tizenegy kilométerrel dél­re fekvő Thanh Trung hely­séget. A szabadságharcosok egyik zászlóalja már kedden rohammal he­ve (le a kormánycsapa­toknak Da Nangtól 55 kilométerre délre lévő Tam Ky melletti egyik fontos támaszpontját, amely a Hűét Da Nanggal és _ Quang Ngaival összekötő, lét- fontosságú közlekedési útvonal mentén fek­szik. Hétfő óta megszakadt a vasúti összeköttetés Hue vá­rosa és Da Nang — az amerikaiak egyik legfonto­sabb dél-vietnami támasz­pontja — között. Ian Smith, a rhodesiai fehér telepesek lázadó kormányának vezetője ki­jelentette, hogy Rhodesia támogatja az Egyesült Ál­lamokat a vietnami haza­fias erők ellemi háborújában A rhodesiai miniszterelnök e kijelentéséről Robert Wyc- koff, „a rhodesiai függet­lenség hívei” elnevezésű jobboldali amerikai szerve­zet elnöke számolt be egy Los Angeles-i gyűlé­sen. Wyckoff a neki sze­mélyesen tett kijelentést úgy értelmezte, hogy Rhodesia hajlandó csa­patokat küldeni Dél- Vietnamba. Smith ajánlata valóban önzetlen: cserében nem is kér mást, mint az Egye­sült Államok megértését és rokonszenvét a rhodesiai „függetlenség” iránt Norodom Szihanük kam­bodzsai államfő kijelentet te: ha országát megtámad­ják, tétovázás nélkül közös frontba tömörülnek a viet­nami, a laoszi és thaiföldi néppel az agresszió ellen Szihanük beszéde hétfőn hangzott el a parlamentben és az Uj Kína hírügynök­ség most ismertette. A kambodzsai államfő egyebek között kifejtette: a vietnami kérdést csak úgy lehet megol­dani, ha Amerika fel­számolja dél-vietnami támaszpontjait, vissza­vonja katonáit és csat­lósait, abbahagyja Észak-Vietnam bombá­zását. Az amerikai kormány úgy­nevezett békekezdeményezé­sét szédelgésnek nevezte és élesen bírálta azokat a kormányokat, valamint fó­rumokat, amelyek ezt a kezdeményezést pártolják és az amerikaiak kezére játszanak. Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke a közel­múltban nyilatkozatot adott a Land Og Folk című dán kommunista újságnak. A hanoi lapok szerdán közöl­ték az interjút. Pham Van Dong a dán lap kérdéseire válaszolva hangoztatja, hogy a viet­nami hazafiak továbbra is eltökélten fognak küzdeni és biztosak a győzelemben Az amerikai -bókeoffenzí- váról” szólva a VDK mi­niszterelnöke rámutatott, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei ezzel ket­tős célt követtek: 1. Meg akarták téveszteni a közvéleményt; el akarták hite'ni, hogy a békére tö­rekszenek. 2. Saját feltételeiket akarták rákényszeríteni a vietnami népre, az erő po­zíciójából akartak tárgyalni, amit azonban a vetnami nép sohasem fogad cl. A vietnami békét sehol sem kell „keresni” — mon­dotta Pham Van Dong —, mert az megtalálható a VDK kormányának 4 pon­tos ismert javaslatában, amely aj 1954-es genfi egyezmény leglényegesebb előírásainak összefoglalója, ahogy azt Ho Si Minh el­nök 1966. január 24-i leve­le is hangoztatja. Pham Van Dong a to­vábbiakban rámutatott, hogy a világ népeinek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak szolidaritási mozgalma nagy és értékes segítséget jelent a vietna­mi népnek. A francia belügyminiszter tanúvallomása a Ben Barka ügyben 1966. február 11. Párizs, (MTI): Kedden este Frey belügy­miniszter és Papon párizsi rendőrfőnök is tanúvallo­mást tett a Ben Barka ügy­ben. Kihallgatása nem ho­zott semmi újat. A minisz­ter, aki a vizsgálóbíró írásos kérdéseire válaszolt a leg­felső bíróság rangidős ta­nácselnökének, azt hangoz­tatta, hogy csak november 4-én, tehát hat nappal a merénylet után szerzett tu­domást a francia rendőr­tisztek és marokkói szemé­lyiségek részvételéről Ben Barka elrablásában. Ufkir október 30—31-i párizsi lá­togatásáról is csak később értesült a rendőrség. A miniszter vallomásából az következik, hogy Caille rendőrfelügyelő, a párizsi rendőrség hírszerző osztá­lyának főosztályvezetője nem tett azonnal jelentést nyomozása eredményeiről. De Gaulle ismét fogadta Robert államügyészt, hogy tájékozódjék a nyomozás eredményéről. A köztársasá­gi elnök hétfői sajtóértekez­letén a Ben Barka-ügyről is beszélni fog. Az íiucIoh^zíbí per újabb íejleniéaiyei Djakarta, (MTI): Az Indonéz Kommunista Párt néhány vezetőjének, Illetve tagjának perét tár­gyaló rendkívüli katonai bí­róság kedd esti ülésén Njo- no, az IKP KB Politikai Bizottságának tagja ismét visszautasította, hogy a párt lenne a felelős az október 1- i eseményekért. Njono ki­jelentette: Aidit, az IKP el­nöke figyelmeztette Sukar­no elnököt a tábornokok ta­nácsa tervezett puccskísérle­tére, azt azonban nem tud­ja, hogyan reagált e bejelen­tésre az elnök. A Reuter jól értesült for­rásokra hivatkozva közli, hogy a szerdai napon Pro- jitno, az IKP egyik funkcio­náriusa, tanúvallomása so­rán megerősítette a Njono által mondottakat, amikor közölte, hogy szeptember 26-án, négy nappal az ál­lamcsíny-kísérlet előtt, Njono beszélt neki a tábor­nokok tanácsa veszélyéről. Sastrosandjojo, az IKP egy másik tagja a bíróság előtt elmondotta, hogy október 2- án őt, Njonót és egy má­sik párttagot a hadsereg egységei tőrbecsalták. A bírósági tárgyalást csü­törtökön folytatják. Azzal összefüggésben, hogy a djakartai rendkívüli katonai bíróság a politikai terror és a kommunista­ellenes hisztéria légkörében megkezdte az IKP vezetői elleni pert, a Pravda szer­kesztőségi cikkben hangoz­tatja: a hivatalos indonéz közleményekből kitűnik, hogy a szeptember 30-a mozgalomban csak nagyon kisszámú csoportok vettek részt, következésképp a kommunisták, valamint más demokratikus és haladó szervezetek széles tömegei­nek ezzel a mozgalommal nem volt semmi kapcsola­tuk. A legutóbbi események világosan megmutatták, hogy a jobboldali csoporto­sulások az államcsiny-kísér- letet arra használták fel, hogy az egész országban el­keseredett kampányt indít­sanak az Indonéz Kommu­nista Párt és más haladó szervezetek ellen. U Ttot a vietnami probléma békéi rendezése mellett New York, (MTI): Az ENSZ szóvivője szer­dán kijelentette: U Thant főtitkár osztja De Gaulle nézeteit a vietnami prob­lémáról és egyetért a fran­cia elnökkel abban, hogy a vietnami konfliktus békés megoldása elsősorban De Gaullenak Ho Si Minh el­nökhöz intézett üzenetében kifejtett háro,m pont alap­Mcsgfgfűlés Athénban és Szaloniklhen t Athén, (MTI): Szerdán este Athén köz­pontjában nagygyűlést tar­tottak a demokrácia és az alkotmány védelmében, új választásokat követelve. A gyűlés egyetlen szónoka Papandreu, a cenrum unió vezetője volt. A görög hatóságok már jóelőre riadókészültségbe helyezték az athéni helyőr­séget, továbbá ötezer rend­őrt Az AFP értesülése sze­rint több tucat, baloldali érzelmeiről ismert személyt tartóztattak le a nap folya­mán. A gyűlést ismertető első jelentések összetűzések­ről nem tesznek említést A Szalonikiból érkezett tudósítás szerint ebben a városban is nagygyűlést tartottak, új választásokat, a demokrácia biztosítását és a kommunista párt szabad működését követelve. Ezen a gyűlésen 20 000-en vet­tek részt és Iliu, az EDA, az egységes d'llmokratikus baloldali párt vezetője mon­dott beszédet. ján képzelhető el. E há­rom pont: Vietnam sem­legessége, függetlensége és az ország belügyeibe törté­nő be nem avatkozás. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője szerdán háromnegyedórás megbeszélést folytatott U Thanttal. A főtitkártól tá­vozóban Fedorenko közölte az újságírókkal, hogy lá­togatása nem volt összefüg­gésben a vietnami kérdés­sel. Fedorenko kijelentette, hogy a Szovjetunió állás­pontja változatlan: a viet­nami problémával nem a Biztonsági Tanácsnak kell foglalkoznia. Santo Domingo, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint szerdán Dominika legnagyobb ipari központjai­ra is átterjedt a fővárosban csaknem egy hete tartó sztrájk, amely most kezd országos arányúvá válni. Szerdára virradó éjjel a fővárosban újabb incidens történt. A Listin Diario cí­mű lap szerkesztősége kö­Bába Mihály: Egymástól távol 39. — Találd ki! Mondtam én ezt is, azt is, de mindenre csak a fejét rázta. — Mondd már — türel­metlenkedtem, — Tejesboltba — nézett rám diadalmasan. — Micsoda? — Jól hallottad. — Talponállóból tejes­boltba, ez igen. Ki hinné. — Megutáltam a sok ré­szeget, a sok macerálást. Már keresek is egy boltot, azt hiszem sikerül. Azt ígérték, hogy nemsokára megkapom a boltot. Akkor aztán te is csak tejet ihatsz itthon is, meg ott is — ne­vetett felszabadultan. A vizsga jól sikerült. Hármassal ugyan, de meg­kaptam a gépkezelői iga­zolványt. A csoportvezető gratulált és közölte, hogy elsején már az új beosztásban dolgozom. Bevallóim tetszett nekem, hogy már nem se­gédmunkás, hanem gépke­zelő vagyok. Klári nagy vacsorát csi­nált tiszteletemre, ahogy ő mondta, csak éppen a gyer­tyákat felejtette el megven­ni, mert úgy gondolta, hogy gyertyafényes vacso­ra mellett ünnepeljük meg ezt a nagy eseményt. Másnap, vasárnap, korán reggel indultunk el. Arra nem is gondoltam, hogy ha­za kellene menni Bözsihez. Az autóbusz zsúfolt volt, teli gyerekekkel, ideges fel­nőttekkel, csomagokkal. Mintha felkerekedett volna az egész város, mindenki igyekezett a strandokra, a Római-partra, a hegyekbe. Klári is a Duna-partra akart menni, de amikor mondtam, hogy én ugyan nem meztelenkedem ott vén fejjel, csak mosolygott és azt mondta, hogy akkor a hegyekbe megyünk. Teli szatyrot, pokrócot cipeltem, mint a többi kiránduló. A végállomáson, a hegyoldal­ban szálltunk le, aztán ne­kivágtunk egy kis ösvény­nek és a törpe fák között törtünk felfelé, egyre mesz- szebb a végállomástól. Min­den kis tisztáson kiterített pokrócok, hancurozó gye­rekek. Milyen jó lenne itt Húsnak, meg Ferkónak — gondoltam rájuk. A fák alatt, meg a l»krok mé­lyén a fiatalabbak, elbúj­va a kiváncsi szemek elől. — Menjünk még tovább — kacsintott Klári. — Lá­tod már mindenütt vannak. Korábban kellett volna el­indulnunk. Még egy negyed órát ölel­hettünk a fenyő és a rit- kás tölgyesben. Aztán meg­álltunk és letelepedtünk az egyik fa alatti tisztáson. A bokrok félkörben élő sö­vényt fontak köré. Leterí­tettem a pokrócot, ledob­tam magamról az inget, mert rettenetesen meleg volt. Klári egy csíkos, két­részes fürdőruhát vett ma­gára. — Miért nem vetkőzöl le? — nézett rám pajkosan. — Nincs kedvem itt ga­tyában henteregni mások előtt. — Nem jár erre senki — nevetett — Meg, ha járnak is, akkor sem törődnek az­zal, hogy kik vannak itt. — Ki tudja. — Ugyan már. Különben is napozunk. Látód, venni kellett volna egy rövid nad­rágot. Még a héten veszek, hogy legközelebb, ha kijö­vünk, ne ebbe a hosszú pantallóban heveréssz itt. Errefelé valóban kevesen jártak. Legtöbben a vég­állomás környékén igyekez­tek keresni maguknak egy nyugodt helyet. Két óra is eltelt már, hogy ott voltunk, de még egy lélek sem ment el mellettünk. Leszakítot­tam egy fűszálat, Klári köl­dökét csiklandoztam. Csu­kott szemmel, mosolyogva mondta: — Rosszúl vágták el, lá­tod. Pedig erre vigyázni kell. Nem értettem, hogy mit akar mondani. — Mire? — A köldökzsinórra, arra, ami egy másik élőlénnyel összeköti az embert. Arra vigyázni kell. Különösen, ha elvágják. Vállamat vonogattam, nem volt kedvem gondol­kozni most azon, hogy mit akar ezzel mondani. Most már a nyakát csik­landoztam a letépett fűszál­lal. — Nem vagy éhes? — Nagyon. — Ráborul­tam, kibontottam a mellét kalitkájából. — Ezt meg­eszem. Magához ölelt. Amikor kibontakoztunk WASHINGTON: Az amerikai külügyimi­nisztérium szerdán nyilat- koztatot tett közzé, amely­ben bejelenti, hogy az Egyesült Államok Izraelnek és az arab országoknak egyaránt fegyvereket adott el. Az Egyesült Államok fegyverszállításaival is ba­ráti kapcsolatokat kíván fenntartani a középkelet or­szágaival és „erősíteni akarja a békét, haladást és biztonságot”. TOKIO: Japánban a Nagoya-i ki­kötőben egy 35 000 tonnás olajszállító hajó kigyulladt A szerencsétlenség követ­keztében 12 munkás életét vesztette és többen megse­besültek. BONN: A CDU országos pártve­zetősége szerdán több órás tanácskozás után Erhard kancellárt jelölte a CDU el­nöki tisztségére. A pártve­zetőség ugyancsak ezen az ülésen a CDU elnökhelyet­tesi posztjára Rainer Bar­zelt, a CDU—CSU parla­menti pártcsoportjának el­nökét ajánlotta. zelében bomba robbant ab­ban a pillanatban, amikor egy amerikai katonákat szállító gépkocsi haladt el az úton. Meg nem erősített értesülések szerint két ame­rikai ejtőernyős megsebe­sült. A csaknem egy hete tartó összetűzések halálos áldozatainak száma húsz fő. A sebesültek között számos amerikai katona van. egymás öleléséből felültünk és Klári a szatyorból kira­kott mindent. Farkasétvá­gyam volt. — Mi újság otthon? — kérdezte Klári váratlanul. — Otthon? Semmi! — mondtam. — Paradicsomot miért nem eszel? A nyers para­dicsom jó, sok benne a vi­tamin, a paprikában is. Ettem a paradicsomból, pedig nem igen szerettem. — A feleséged, hogy van? Sohasem beszélgettünk Bözsiről, ezért lepett meg a kérdése. Klári sokszor úgy tett, minha nem is lé­tezne, én meg hallgattam róla. Meg a gyerekekről is. — Jól, miért? Klári bekapta a falatot. A termosztetőben bort ön­tött. Ivott. Megkínált en­gem is. — Tudod, az az érzéseim, hogy állapotos — mondta nyugodtan. — Honnan veszed ezt? — meredtem rá. Mosolygott. Titokzatosan, furcsán, mintha valami tit­kot rejtegetne előttem. — Egyszerű ez. Akkor a férfiak mindig anyásabbak. De sajnos, legtöbbször nem a feleségük érzi ezt, és másképp szeretnek. i (Folytatjuk) •% VARSÓ: A szabadságéit és de­mokráciáért küzdők szövet­ségének főtanácsa kedden Jozef Cyrankiewioz elnök­letével ülést tartott. A re­ferátumot Mieczyslaw Mó­czár belügyminiszter, a szö­vetség elnöke tartotta. A szövetség határozatot hozot a milleneum megünneplé­séről és ugyancsak határo­zatban utasította vissza a lengyel püspököknek a né­met püspöki karhoz intézett szózatát, amely sérti a lengyel nép önérzetét. Dominikai [eSentés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents