Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-15 / 38. szám

PEKING: Vasárnap Pekingben ün­nepi esten emlékeztek meg a Szovjetunió és Kínai Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződé­sének 16, évfordulójáról. tJ-DELHI: Indira Gandhi miniszterel­nök vasárnap este 15 főmi­niszterrel tartott megbeszé­lés után bejelentette, hogy a kormány Kerala-államban a rizsfejadagot 140 grammról 160 grammra emeli. Mint is­meretes, a fejadagok januári csökkentése nyomán Kera- lában tüntetésekre került sor. A miniszterelnök ki­jelentette, remélik, hogy márciusra teljes egészében visszaállíthatják a régi fej­adagot. PÁRIZS: A párizsi rendkívüli ál­lamvédelmi bíróság hétfőn megkezdte a De Gaulle el­len másfél évvel ezelőtt megkísérelt pokolgépes me­rénylet tárgyalását. A vád­lottak padján 11 személy űl, valamennyien az OAS volt tagjai. BÉCS: A vasárnap lejárt határ­időig hét párt, illetve politikai tömörülés nyúj­totta be jelöltlistáit a március 6-i osztrák parlamenti választásokra —, jelentették be hétfőn Becsben. Az Osztrák Kommunista Párt, mint ismeretes, a 25j választókerület közül ezúttal) csak egyben állít önálló jelöl-, tét, a többiben — ezen a vá­lasztáson — a szocialista je­löltek támogatását ajánlotta ! szavazóinak, hogy megaka- ' dályozzák az Osztrák Nép­pártban tömörülő rekació előretörését. RÓMA: Az Olasz Kommunista Párt szónokait vasárnap az ország egész területén össze­sen több mint egymillió em­ber hallgatta. A szónokok a párt legutóbbi kongresszusá­nak eredményeit ismertették a hallgatósággal és síkra- szálltak a baloldali koumány alakítása mellett. AL-DARDARAH: Vasárnap a Szíriái—izra­eli határon, a Genezáreth-i tótól északra, Al-Dardarah izraeli település közelében több mint egy órán át tar­tó fegyveres összecsapás zaj­lott le a két ország katonai egységei között. Az esetről Damaszkuszban és Tel-Aviv- ban egymásnak ellentmon­dóan számoltak be. Az ösz- szecsapásnak — a Reuter Jelentése szerint — végül is az ENSZ tűzszüneti bizott­sága vetett véget. Königin Svédországba látogat Zavaros a dominikai helyzet Szerda óta húsz halálos áldozata van a fegyveres összecsapásoknak Santo Domingo (MTI) A Dominikával megsza­kadt hírközlési kapcsolat helyreállítása után a világ­hírügynökségek változatta nul aggasztó híreket to­vábbítanak Santo Domingó- ból. A város csendjét tovább­ra is géppuskaropogás és gránátrobbanások döreje veri fel, az utcán az ide­gen érdekeket szolgáló Amerika-közi egységek katonái cirkálnak. A házak tetején elhelyez­kedő lövészek összesen húsz alkalommal nyitottak tüzet az Amerika-közi erők jár­őreire — közölte David Bur­nett amerikai őrnagy. — Vasárnap este egy golyó sú­lyosan megsebesített egy amerikai őrmestert. A jobboldal által kirob­bantott zavargásoknak szer­da óta húsz halálos és nyolcvan sebesült áldozata van. i Juan Bosch volt elnök vasárnap rádióbeszédben szólította fel az ország lakosságát a szakszerve­zetek által kezdeménye­zett általános sztrájk folytatására. Az általános sztrájk im­máron öt napja tart és a szakszervezetek képviselői vasárnap ismét kijelentették, hogy nem adják fel köve­telésüket, nevezetesen azt. hogy a január 6-j elnöki dekrétum értelmében a jobb­oldal vezető tisztjei is hagy­ják el az országot. Követe­lik ezenkívül a szerdai vé­rengzésért felelős s2Qrnélyek megbüntetését. Moszkva, (TASZSZ): Koszigin szovjet kor­mányfő július elején Svéd­országba látogat. Az erről kiadott hivata­los közlemény igy hangzik. Tage Erlander svéd mi niszterelnök 1965 júniusá­ban a Szovjetunióba tett látogatása idején meghívta Alekszej Koszigint, a szov­jet minisztertanács elnökét, hogy számára alkalmas idő­pontban tegyen hivatalos látogatást Svédországba. Koszigin a meghívást kö­szönettel elfogadta. Most megállapodás jött létre, hogy Koszigin. a szov­jet minisztertanács elnöke július elején látogat Svéd­országba. Huszonötödik napjába lépett az olasz kormányválság Portugáliában gyilkolták meg Deigadét ? * Újabb részletek Salazar ellenfelének elfogatásáról és kivégzéséről Párizs, (MTI): A madridi hatóságok nem hét, hanem tíz ember el­len adtak ki elfogató paran­csot, mert részesei, vagy tanúi voltak Delgado tábor­nok és titkárnője rejtélyes meggyilkolásának. Mariano Robles Romero párizsi ügyvéd, a Delgado család jogtanácsosa szerint a madridi hatóságok által körözött személyek közül négyen a portugál titkos- rendőrség tisztjel. Robles verziója szerint a portugál hatóságok meg akarták akadályozni Delgado visszatérését az országba különös te­kintettel a közelgő el­nökválasztásokra, s ebből a célból régi szövet­ségesükkel, az OAS francia terrorszervezettel léptek kapcsőlatba. A portugál tit­kosrendőrség megbízottja Rómában találkozott Jean- Jacques Susini OAS-vezérrel. A rendőrügynökök portugál ellenzéki szervezkedőknek adták ki magukat. Delgado hitt a provo­kátoroknak és elfogad­ta meghívásukat, hogy vegyen részt egy bada- jozi titkos megbeszélé­sen. A badajozi szállodából Delgadót De Sousa kocsival egy közeli gazdaságba vitte. A farmon portugál titkos­rendőrök várták Delgadót, és fegyverrel akarták kényszeríteni a határ átlé­pésére. Delgado revolvert rántott, egy rendőrt megse­besített, de a többiek golyó­ja végzett vele. Közben Del­gado titkárnője, a harminc­éves brazil Arajerir Campos, a badajozi szállodában ma­radt, őt egy másik „rande­vúra” hurcolták a portugál titkosrendőrök és hetven kilométernyire Badajoztól megfojtották. A Delgado-rejtély kap­csán rendkívül érdekes ada­lékkal szolgált vasárnap Emilio Guerrereiro, a por­tugál ellenzéki mozgalom egyik vezetője. Az emberi jogok ligája francia tagoza­tának vasárnap Párizsban megtartott ülésén közölte, hogy birtokában lévő okmányok alapján megállapítható: Hum­berto Delgado tábor­nokot, Salazar ellenzé­kének kimagasló alak­ját nem Spanyolország­ban, hanem Portugáliád ban gyilkolták meg. Delgado özvegyétől ka­pott levélre hivatkozva el­mondotta, hogy a Pide, a hírhedt lisszaboni titkos- rendőrség csapdát állított a tábornoknak és brazil tit­kárnőjének, kézrekerítette, majd kivégezte őket. A holttt/xfíet később titokban I Spanyolországba szállították. ■ Dobsa János, az MTI tu­dósítója jelenti: Bonnban a szabad demok­rata párt elnöksége állást foglalt az ellen, hogy az NSZK katonai, vagy félka­tonai egységeket küldjön Dél-Vietnamba. A Frank­furter Rundschau ezzel kap­csolatban rámutat: a kor­mánykoalícióban résztvevő szabad demokrata párt e ha­tározatának hátterében az rejlik, hogy Bonnban egyes kormánypárti politikusok a Vietnamba« való „félkato­nai elkötelezettség” gondo­latával játszanak és egy „fegyvertelen Vietnam-lé- gió” felállítását tervezik. Nkrumah Kairóba látogat Kairó, (MTI): Nkrumah ghanai elnök február 21-én egynapos lá­togatást tesz Kairóban és találkozik Nasszer elnökkel. Az A1 Ahrain értesülései szerint a ghanai elnök meg­beszéli Nasszer elnökkel az el nem kötelezett országok esetleges újabb vietnami közvetítő lépésének feltéte­leit. Nkrumah és Nasszer egyetért abban, hogy a viet­nami válság súlyosbodása megkívánja egy újabb bé­kekezdeményezés megindí­tását. Ez jelenleg az el nem kötelezett országok részéről lenne leginkább célszerű. A ghanai elnök Kairó után Rangoonba, Pekíngbe, Hanoiba és Moszkvába lá­togat el. A lap nem írja meg, de köztudomású, hogy e bonni vezetők arra számítanak: az Egyesült Államok ennek fejében nagyobb előzékeny­séget fog majd tanúsítani a bonni atomkövetelések iránt. Egyelőre nincs még szó ugyan reguláris kato­nai alakulatok Dél-Viet- namba küldéséről, hanem elsősorban „út és hídépítő műszaki alakulatokról” be­szélnek, világos azonban —, s erre több nyugatnémet kommentátor is rámutat—, hogy az ilyen alakulatok elkerülhetetlenül belebonyo­lódnának a vietnami harcok­ba. „Vietnami légió“ felállítását tervezik Bonnban Róma (MTI) Huszonötödik napjába lé­pett az olasz kormányvál­ság, miközben az ország­ban a közömbösség, illetve ag­godalom határozott jelei mu ■ tatkoznak. A válsággal kap­csolatosan az elmúlt 24 órá­ban semmilyen új fejle­mény nem történt. Az Unité írja: A doroty- tyások azt hiresztelik, hogy Scelba — a helyzet kibonta­koztatása érdekében — ál­lítólag önként hajlandó le­mondani a miniszteri tárcá­ról. aminek fejében megkap­ná a kereszténydemokrata párt 'képviselőházi csoportjá­nak elnöki tisztét. Egy másik feltételezés szerint Maró középbal „ki­sebbségi” kormányt alakít, amelyben nem venne részt sem Sdelba, sem Fanfani, sem Colombo, de még Nenni sem. Ezzel szemben helyet foglalna benne Scelba cso­portjához tartozó két poli­tikus. Az országban egyébként fokozódnak a népi tünteté­sek és kezdeményezések a kormányválság demokratikus kibontakoztatása érdekében. Megkezdődött az Nfono per Indonéziában Djakarta, (MTI): Hétfőn a djakartai had­bíróságon megkezdődött Njono pere. Ez a per az első azoknak a sorában, amelyeken az október • 1-i események szervezésével vá­dolt személyek felett ítél­keznek. Njono perét egy 12 ma­gas rangú katona-, illetve rendőrtisztből álló rendkívüli haditörvényszék tárgyalja Tanúként valószínűleg ki­hallgatják Untung alezre­dest, Sukarno palotaőrségé­nek volt vezetőjét is, akit az események egyik fő szervezőjének tartanak. Njono, mint ismeretes, a SOBSI, az Indonéz Szak- szervezetek Központi szer­vezetének elnöke és az In­donéz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Védelmét Sunito asz- szony látja el. A bíróság épületét meg­erősített rendőri egységek veszik körül. A tárgyaláson külföldi újságírók nem le­hetnek jelen. Subandrio külügyminisz­ter a parlamentben közölte, hogy Pekingből hazarendel­ték az indonéz nagyköveiét. Ezt hivatalosan nem indo­kolta meg, de szavaiból ki­tűnt, hogy a fejlemény az indonéz—kínai viszony fe­szültségével függ össze. Ítélet a szovjet írók perében Moszkva, (TASZSZ): Az OSZSZSZK Legfelső Bírósága négynapos tár­gyalás után hétfőn hirdetett ítéletet Andrej Szinyavszkij és Julij Danyiel bűnügyé­ben. Mint ismeretes, a vádlot­tak bűnösnek ismerték el magukat abban, hogy szov­jetellenes agitációt és pro­pagandát fejtettek ki kül­földre juttatott műveikben. A bíróság Andrej Szi­nyavszkij t hét évi, Julij Da- nyíelt öt évi szabadságvesz­tésre ítélte. Mind a két elítéltnek a büntetést szigo­rított javítómunka-táborban kell letöltenie. Bába Mihály: Egymástól távol 37. Két asszony ült a hall­ban, amikor visszamentem a munkásszállásra. Árva Miklosné, a kertvégi szom­szédunk, meg a sógornő­je, Papp Gáborné. — Hát maguk? Hogy ke­rültek ide? — néztem rá­juk meglepetten. — Bözsi csomagot kül­dött, mert tudta, hogy jö­vünk Pestre az Alkalmiba. Ehun van, ni. A sok csomag közül elő­halásztak egyet, átadták. Leültem melléjük. — Levél is van benne. De üzeni is, hogy a pénzt megkapta, most már nem lesz baj, nincs fennakadás az építéssel — hadarta Ar- váné. — Szép házatok lesz, mint a többi pestinek — szólt közbe Papp Gáborné, • ujja hegyével megtörölte szája szélét. — Más újság? — kérdez­ték, hogy eltereljem a be­szélgetést a házépítésről. — Nincs ott semmi. Mi vóna egy faluban? Nyitot­tak valami pressziót a pia­con, kávét mérnek benne, de hát kinek kell az? Az a pár úr jár oda csak, más nem igen. Inkább a kocs­mába telepszenek be töb­ben. Még asszonyok is, mert most ez a divat A nők is úgy mennek be egy fröccsre, mint a férfiem­ber. — A Bocskai, hogy eg­zisztál? — A Bocskai — legyint Árváné —, úgy mint eddig. Igaz, most már minden hó­napban adnak előleget a munkaegység után, de hát az nem sok... Építkezni csak az tud, aki Pestre jár! Más nem igen. Bosszantott, hogy megint a házépítésről kezdenek be­szélni, mert éreztem, hogy az irigység bujkál bennük. Irigyelnek, gyűlölnek min­denkit, akinek egy kicsit jobban megy, mint nekik. Hallgattam hát és bólogat­tam. — Tudod, hogy Bodnár Pista milyen szerencsés vót? Kapta a fizetést, mert hogy a lába eltört. Még most is kapja, pedig kutya baja, mert közben traktorve­zető iskolába járt. Azt mondják, hogy traktoros lett. Hát mék paraszt kap­ja az egységet, ha beteg? Egy se, olyan még nálunk nem vót. Csak azok, akik Pestre járnak. Ilyen ez az egyenlőség! A parasztot most is lenézik, csak a gyá­ri a minden.. Mint a rossz szülő, olyan most a kor­mány: az egyiket agyon ba­busgatja, a másikat meg veri akkor is, ha semmi rosszat nem tett Na, ügyi, hát ez nem jól van így. Csak mérgesen a hajam­ba túrtam, mert nem igen tudtam *nit válaszolni. Hallgattam, a térdemen szo­rongattam a csomagot. Han­gosan beszéltek, nem törőd­tek azzal, hogy más is hall­ja a kormányra tett csípős megjegyzéseiket. Tudják ők jól, hogy most n/n úgy van, mint ötvenben, meg ötvenegyben, amikor köny- nyen elvitték az embert. — Mikor jössz haza, mit mondjunk Bözsinek? — Két hét múlva, de még majd megírom neki ponto­san. Sok a munka, túlórá­zunk — magyarázkodtam. — Mink is, de kereset nincs — vágott közbe Papp Gáborné és újra szája szög­letéhez kapott. — A tsz nem fizet. Ott egye meg a fene a Bocskait. Tavaly a zárszámadáskor hetven forintot hozott haza az az uram. Ha ti dolgoztok, annak legalább van értel­me, mert fizetnek. Másképp ti se tudnátok építkezni! Megint csak belém csí­pett — gondoltam és már azon töprengtem, hogy fel­állók és elköszönök tőlük, amikor Arváné megint el­kezdte a mondókáját: — Tudod, hogy Serest el­vitte a rendőrség? — Melyik Serest? — A Gát-tizedit, ajtiék Pestre járt. Azt a gányót. Olyan hetvenkedő, kiva- gyokén, mivagyok ember vót az. Egyszóval, idejár az már régen Pestre. A felesé­ge Solti-lány, olyan kika­pós menyecske, de nem csúnya, a szent. Szóval szombaton hazajön az ura, de mán útközben valami jóakarója elmondott neki mindent. Azt mondják, hogy Simon Bálint, mert hogy az járt utána, de az Esz­ti, mármint a Seres felesé­ge, nem akart vele lefeküd­ni. Fogott egy másikat. De nem is egyet, mert jártak Esztihez sokan. Meg ü is eljárt. A temetőárok sokat tudna róla beszélni. Sok fű­szál veszett a fődbe, mert Eszti annyit hentergőzött ott, hogy nem bírt kinő­ni. Na, szóval, hogy szava­mat ne tévesszem, amikor Seres hazament, előkapott valami görbefát és vallatni kezdte az asszonyt. Eszti előbb tagadott, de amikor látta, hogy Seres mindent tud, akkor azt kiabálta, hogy: hát aztán, mi van ab­ban, hogy mással feküdtem le? Ha itthon lettél volna, akkor biztosan nem fek­szem. Egy hónapban kétszer ha hazajöttél, azt hiszed, elég az nekem, meg így, meg úgy, és hogy ha nem tetszik Seresnek, hát váljik el, oszt kész. Nem fél ő, mert minden ujjára akad ember elég. Erre azt mond­ja Seres: Jól van, lelkem, hát szóval a pénzem kel­lett, mert te küldtél el dol­gozni Pestre, hogy hozziam a pénzt, minél többet. ’ Én hoztam, igaz? Csak azt nem tudtam, hogy leinek. Jól van, lelkem, azt mondja el­válunk, de nem úgy, ahogy te gondolod. Erre fogta a botot és úgy elverte az asz- szonyt, hogy csupa vir lett rögtön. Esztinek az volt a szerencséje, hogy a gyere­kek kiszaladtak és fellár­mázták a szomszédokat. Alig bírták lefogni Serest, Esztit mér a fődön tapos­ta', a mejjit, mer szíp, nagy mejje vót, irigyelték is azért sokan, na, ez az igaz­ság. Egyszóval, jött az or­vos, de nem tudott vele mit csinálni, azonnal mentőkért telefonált. El is vitték Deb­recenbe, a kórházba. De hát nem lesz mán abból asszony sose, ha megmarad, akkor se. Serest meg letar­tóztatták rögtön, elvitték a rendőrök. A Seres asszonj'- testvére lakik most ott, az neveli, gondozza az árvá­kat. Mert árvák mán azok a gyerekek. Hát, szóval, mindenki cipeli a maga keresztjit... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents