Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-15 / 38. szám

BÉREMELÉS ­bérmegtakarításból 1965-ben vezették be a létszámcsökkentés anyagi ösztönzésének rendszerét: ha valamelyik vállalatnál a ter­vezett létszámhoz képest ke­vesebb emberrel teljesítik a tervet — az így megtakarí­tott béralap egy részével növelhetik az átlagbért. Ta­valy a megtakarított bér­összeg felét fordíthatták a vállalatok munkásaik, és alkalmazottaik bérének emelésére. összességében mintegy 100 millió forintot fordíthattak a vállalatok béremelésre a jobb létszámgazdálkodás kö­vetkezményeképp, népgaz­dasági szinten mintegy 100 millió forintos bérmegtaka­rítást jelentett ez. Ennek igazi jelentősége akkor ért­hető meg, ha tekintetbe vesszük, hogy a múlt évben a termelés növekedésének mintegy 90 #/#-át a termelé­kenység emelésével értük el, s ebben — természetesen sok más intézkedés mellett — szerepet játszott a lét­számcsökkentés anyagi ösz­tönzésének bevezetése is. Ki a felesleges? A választ általában köny- nyű megadni: aki rosszul dol- dolgozik, aki fegyelmezetlen. Ha azonban azt kell eldönte­nünk, ki a felesleges — ez már nehezebb feladat. Ki­váltképp, ha a vezető egye­dül akar dönteni. Nem vé­letlen, hogy tavaly jóné- hány igazgató, amikor meg­kapta az új rendszert is­mertető körlevelet, betette azt a fiókjába, és hallga­tott róla. Féltek a népsze­rűtlen feladattól. Csakhogy semmiféle intézkedés nem válhat népszerűtlenné, ha ab­ba bevonjuk a gyári „társa­dalmat” is, egyebek között a termelési tanácskozások, a műszaki konferenciák, a brigádértekezletek segítségé­vel. Ha valami a vállalatok dolgozóira tartozik, s nem­csak a vezetőkre, akkor ez a téma az. Azonos, vagy nö­vekvő termelési feladatok esetén a létszámmegtakarí­tás következtében termé­szetszerűleg több munka há­rul az alkalmazottakra, a munkásokra. Meg kell tehát velük beszélni: béremelés vagy más juttatás ellenében vállalják e ezt a többletet vagy sem? Tavaly például az élelmiszeriparban érték el a legnagyobb megtakarí­tást, ott volt a legnagyobb az átlagbérnövekedés is. A konzervgyárakban, baromfi- feldolgozókban a vezetők termelékenységi szerződést kötöttek a munkásokkal, brigádokkal. A munkások vállalták, hogy csúcsidőben is segítség nélkül dolgoz­nak; ne vegyenek fel sen­kit, maguk is boldogulnak majd. A vezetők írásba ad­ták, hogy a bérmegtakarí­tásból emelik az érintettek fizetését. Nagyobb körben kell megvitatni ezeket a kérdéseket márcsak azért is, mert minél több ember vesz részt az intézkedések kidol­gozásában, annál nagyobb a biztosíték, hogy a legfonto­sabb emberi szempont: a szociális helyzet megfonto­lása sem sikkad el egy-egy elbocsátási határozat meg­születésekor. ^ A tévedés A létszámmegtakarítást elbocsátásokkal azonosítani — tévedés. Számtalan más kérdésre kell először pon­tos választ adni. A felada­tok nőnek, ezek ellátásához változatlan műszaki és technológiai körülmények között egyre több emberre van szükség. Az első kér­dés tehát csak az lehet: hogyan tehetünk eleget a nagyobb követelményeknek — azonos létszámmal? Hol gépesítsenek, milyen célgé­peket kell készíteni, alkal­mazni? Hogyan tehetik za­vartalanabbá az anyagellá­tást? Hogyan egyszerűsíthe­tik, könnyíthetik a belső szállítást? Milyen technoló­giai változtatásokra van szükség? Hogyan lehetne a gyártmányokat jobbá, de ugyanakkor egyszerűbben elkészíthetővé is tenni? Nem lehetne e racionálisabban átszervezni az üzemet? A műszaki, technológiai, szer­vezési változtatásokkal hol szabadítható fel munkaerő, s azt hova érdemes átcso­portosítani, hogy az a leg­gazdaságosabb legyen? Ha a kollektíva segítségével mindenekelőtt ezekre a kér­désekre keressük a választ, akkor senki nem vélekedhet úgy, hogy arra ösztönzik; távolítsa el munkatársát maga mellől. Tavaly a vállalatoktól ki­lépők egy ezrelékét bocsá­tották el mindössze tényle­gesen, s az elbocsátottak egy részét az új rendszer­től teljesen függetlenül is elküldték volna. Az eddigi létszámmegtakarítás tetemes része abból eredt, hogy a vállalatok egyszerűen nem éltek a tervben megszabott létszámfejlesztési lehetőség­gel, s, hogy a különböző okokból eltávozok helyére nem vettek fel senkit. A vállalatok tehát általában helyesen alkalmazták az új rendszert, amely elsősorban — s ezt rendkívül fontos mindenütt hangsúlyozni — nem elbocsátásokra akar ösztönözni, hanem a belső tartalékok feltárására. ^ Az érdekeltség fokozása 1966-ban a vállalatok a létszámmegtakarítással elért bérmegtakarításnak már nem a felét, hanem 75 %-át fordíthatják béremelésre, azaz ebből az összegből most már jutalmazhatják is azokat, akik olyan szervezé­si, vagy műszaki fejlesztési intézkedést javasolnak, amellyel tartós létszámmeg­takarítás érhető el, de ők maguk, mivel esetleg más munkahelyen, vagy munka­körben dolgoznak, béreme­lést nem kaphatnak. A bér­megtakarítás nagyobb ré­szét változatlanul azok bé­rének emelésére kell fordí­tani, akik a megtakarított munkaerő helyett dolgoz­nak. Az esetleg ebből faka­dó bérfeszültséget pedig a rendes, évi bérfejlesztési keretből kell kiegyenlíteni. Helytelen lenne ugyanis a bérfeszültségek elkerüléséért megrövidíteni azokat, akik a megtakarítást több munka vállalásával lehetővé te­szik. Ez a munkaerőmegtakarí­tásra — tehát a termelé­kenység fokozására is — kézzelfoghatóan ösztönző rendszer a jövőt tekintve is rendkívül hasznos. Önállóbb gazdálkodásra ad módot, te­hát mintegy kísérletezésre, tapasztalat gyűjtésre, ahhoz, hogyan is kell majd gondolkodni, gazdálkodni bérrel és létszámmal az új gazdasági-irányítási rend­szerben, amikor már min­den vállalat önmaga állapít­hatja meg az átlagbért, és a létszámkeretet. G. F. Megemlékezések Kun Béla születésének 80. évfordulójáról Február 20-án lesz Kun Béla születésének 80. évfor­dulója. Ebből az alkalomból csütörtökön délután 3 órai kezdettel a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Párttörténeti Intézet emlékünnepséget rendez a Hazai Fésüsfoná- gyárban. A Kossuth Kiadó és a Párttörténeti intézet közös kiadásában jelenik meg az ünnepi könyvhétre Kun Bé­la válogatott írásainak és beszédeinek gyűjteménye, - ------- - ­amihez dr. Münnich Ferenc írt előszót. Az évforduló alkalmából a posta február 20-án az „Év­fordulók, események 1966” bélyegsorozatban 60 filléres Kun Béla emlékbélyeget hoz forgalomba. Ez lesz az idei esztendő első emlékbélyege. Kertészek búcsúja - kertészek indulása Ballagtak az „öreg“ — és a még öregebb diákok A levelező tagozat végzős kertész osztálya búcsúzik az iskolától. Javarészükre a szó igaz értelmében is ráillik az „öreg diák" jelző Az ősz haj nem ritkaság. Gyerrnán Miklós a biri tanács vb. el­nöke és Keszthelyi János a Nyírbátori MÉK kirendelt­ség vezetője például már hatvanon is túl vannak. Megkezdődik a ballagás, felcsendül a dal: „Most bú­csúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt...” És sorra jár­ják a tantermeket. Megható, néha elcsukló kedves sza­vak, és virágok. Mindenütt a biztatás, mint a búc'-údal- ban;.„...tovább, tovább”, áll­ják meg helyüket az élet­ben. Es ha néha elfáradnak ne csüggedjenek. Térjenek vissza erőt meríteni az öreg iskola falai közé. Erre kéri őket Ketskeméty János, a Nyíregyházi Kertészeti Tech­nikum levelező tagozatveze­tő tanára is. Az ünnepi aktus a tech­nikum aulájában folytató­dik. Már várják őket a meg­hívott hozzátartozók; férj, feleség, gyerek, szülő, test­vér. Mert nem mindennapi ünnepség ez. Négy kemény esztendő viszontagságain ők is segítették átjutni a di­ákokat. akik a napi nyolc, tíz, néha tizenkét órai mun­ka után vették kezükbe a könyvet, az íróeszközt. Két- száznegyvenheten indultak a kertész szakon és csak öt­vennyolcán maradtak Megszűnt a vizsgák előtti drukkolás, de a neheze, az igazi munka csak most kez­dődik A technikusi oklevél nem csak címet, kötelezett­séget is jelent. Morvái Mik­lós, a Tiszavasvári Gépállo­más főagronómusa is azért tanúit, hogy a mezőgazdasá­gi ismeretek mellett az üzemszervezési munkában is megállhassa a helyét. Más­fél évtizede traktorosként kezdte... Gyermán Miklós mint tanácselnök főleg az Ady Endre Tsz-t patronálja, ahol nincs még megfelelő kép­zettségű gyümölestermelési szakember. Az a terve, hogy Biriben a fiatalokkal is megszeretteti ezt a munkát. Váradi György a dombrádi Szőke Tisza Tsz-ben köny­velő, de gyakorló agronó­Nyárra gázt akarnak adni az építők az Északi Alközpontnak Az első ütem: 1967-ig — Kezdik a gáz­állomás szerelését — Az ellenőr: az ipari ív Kaviccsal megpakolt Ze- tor erőlködik a latyakban. Emberek segítik a gépet. Odébb, nyitott szín alatt vasasok dolgoznak. Mögöt­tük friss téglaépület emel­kedik. Nyíregyházán, a Deb­receni út végén épül a vá­ros gázellátásának a cent­ruma. Itt van az 5/2-esek főha­diszállása. Kellemesen és barátságosan berendezett felvonulási épület. Az épí­tésvezető Eölyüs Lajos iro­dájában nagy levelű filo- dendron, vízipálmák, kaktu­szok. Az egyik sarokban rádió, a másikban rajzasz­tal. KEVÉS AZ ANYAG — öt esztendőre rendez­kedtünk be. Addig meg kell oldani a város gázellá­tását — mondja Szilvási András művezető, aki Eölyüs helyettese, távollété­ben pedig parancsnok. — Már szerelésre készen áll a gázátvevő és átadó állomás épülete. Járjuk az építkezést. Nagy betonkeretvázas épü­let. Ide kerülnek a nyomás- szabályozók, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy a Hajdúszoboszlóról érkező nagy nyomású gázt csök­kentsék. Szagosító berende­zéssel is ellátják, hogy hi- básodás esetén könnyen ész­lelni lehessen a gázkitöré­seket. Tóth József kubikosbri­gádja most a gáz-esőcsator­nákhoz szükséges fedőlapo­kat készíti. Putnoki Lász- lóék a szerelést végzik. — Kimerészkedtünk ide a szabad ég alá. Jó az idő, csak kevés az anyag — pa­naszkodik. A két Péter testvér, Fe­renc és János, Hanuder Jó­zsef, Kovács József és a többiek szerelik a gázveze­tékek fedőlapját. Szilvási széttárja karját: — Más egyelőre nem ké­szülhet, mert hiányoznak a főépületekhez szükséges nyí­lászáró szerkezetek, ajtók, ablakok. Pedig az idő ked­vező lenne. Alig tizennyol­cán dolgoznak most itt. Ígéret után — Ha hiányzik az anyag, kiabálunk, addig megyünk, míg nem adnak... Mert ez téli munka lenne kérem. Fagyszabadságolni kellett az embereimet az anyaghiány miatt — bosszankodik Put­noki. — ígéret bőven volt, de most már azt hiszem anyagról is gondoskodnak. Visszatérünk a művezető irodájába. A falon térké­pek. mus akar lenni, e felső fokon kíván tovább tanülni, . ... S a fiatalabb korosztály­nak is megvan a maga ter­ve. Pergel Zoltánná a Nyír­egyházi Konzervgyárban dől- goíűk, 3. nyersaruatv<?te*nél csoportvezető Neki a minő­sítéshez és a fajták megha­tározásához szükséges a technikusi képzettség, A nagykállói Mogyoróssi Má­ria jelenleg a járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgozik, de mint mondja: „Mindenáron kertész akarok lenni!” És tovább lanulni! Ha sikerül a felvételi, még ez évben beiratkozik a ker­tészeti főiskolára. Tizenhárom nő. és negy­venöt férfi szerezte meg le­velező tagozaton a kertész­technikusi oklevelet, a Nyír­egyházi Kertészeti Techni­kumban. ötvennyolc techni­kus vág neki a küzdelmek­kel teli napoknak két megye mezőgazdaságában. Tóth Árpád ■— Mielőbb szeretnénk gázt adni a városnak, mert az Északi Alközpont miatt elég sok bírálatot kaptunk. De a CSŐSZER követte el a hibát. Nem a meghatáro­zott időben kezdte a mun­kát — sorolja Szilvási And­rás. A gáz már itt húzódik a város szélén a fővezeték­ben. Már csak a becsatla­kozását kell megoldani. — Ehhez viszont az szük­séges, hogy a városban el­készüljön a fővezeték — mutatja a térképen. — Már le van fektetve a Debrece­ni út alatt, a Móricz Zsig- mond úton, átvezettük az Ér-patak alatt, a Toldi ut­cának a nyugati oldalán egészen a Széchenyi útig. Itt meg kellett állnunk a munkával, mert a föld alatt sok kábel húzódik, s ez hát­ráltatja a folyamatos 'fek­tetést ,,. Elkészült a Vas­gyár utcán a Bethlen ut­cáig és a Mező utcán is... Itt ért bennünket a tél Megálltunk, mert hegesz­tőink nem tudtak dolgozni. 92 UTCÁBAN Eddig két és fél kilomé­ter hosszú gázvezetéket fek­tettek le a város utcái alatt. Ha az egész elkészül, Nyír­egyházának csaknem 7 ki- lométer hosszú gázvezetéke lesz. Ez 41 millió forintos beruházást jelent a gózel- osztótelep megépítésével együtt. — Ennyi készül el az el­ső ütemben, vagyis 1967-ig De már előbb adunk gázt a városnak. Elösiör. ez «v !ú- líusában az Északi Alköz­pontban már gázt a lakások. Hogy mi lesz ké­sőbb. Annyit tudok, hogy a második ütemben, amelynek az építéséhez szintén hozzá­fogunk ebben az esztendő­ben, 92 utca kerül bekötés­re — magyarázza a műve­zető, aztán hozzáfűzi: — Okozunk még bosszúságot a lakosságnak, de azt hiszem megéri, mert valóban mo­dern város lesz Nyíregy­háza ... Hamarosan megkezdik a gázállomás centrumának a szerelését. — A fő épületben techni­kusok ipari televíziós ké­szüléken ellenőrzik maid éj­szaka és nappal a föld alatt húzódó és az egész várost behálózó gázvezetékeket, s az esetleges hibákat, gázki­töréseket azonnal észlelik. Farkas Kálmán Az idén 149 szövetkezeti lakást építenek Nyíregyházán Társadalmi bizottság dönt a szétosztásról Kik kaphatnak szövetkezeti lakást? Az első szövetkezeti ház, — szám szerint húsz lakás — 1960-ben készült el az Arany János utcán. A növekvő ér deklődést jelzi, hogy egy évvel később már 44-et épí­tettek a Toldi utcán, 1962- ben az Incédi soron és a Köl­csey utcában összesen 47 szövetkezeti lakás kivitele­zését fejezték be. 1933-ban érték el a maximumot Az Árpád utcán 160 központi fűtéses, összkomfortos szö­vetkezeti lakást adtak át az igénylőknek. 1964-ben a Tol­di és Petőfi utcán 93-at, a múlt évben pedig az Északi Alközpontban 106 lakás' ta­lált gazdára. Már elkészültek az idei tervek is. Ezek szerint az idén 149 szövetkezeti lakást építenek; helyéül az Északi Alközpontot jelölték ki. Itt van hely, ugyanakkor a csatlakozó beruházások miatt az építési összeg is kisebb. Itt részben már elkészült a csatornarendszer, épül a gázvezeték, és a távfűtési hálózat. Az igénylők tehát vezetékes gázzal, távfűtéssel ellátott összkomfortos laká­sokat kapnak. Ha nem is a beköltözéskor, de az azt kö­vető rövid időn belül mind­ez megvalósulhat. Az előze­tes számítások szerint egy- egy lakás átlagosan 100—110 ezer forintba kerül majd. Amióta megindult a szö­vetkezeti lakásépítkezés, az igények háromszorosak a tényleges lehetőségekhez ké­pest. Éz érthető is, hiszen induló összegnek 15—20 ezer forintot kell befi­zetni. a fennmaradó részt pedig az OTP ka­matmentesen biztosítja. 15—20 ezer foritot a fiatal házasok is össze tudnak gyűjteni néhány évi taka­rékoskodás után. Az elmúlt évben a 106 szövetkezeti lakásra ötszá­zan nyújtották be igényüket, az idén felépülő 149-re eddig 460 jelentkezési lap érkezett. Ezek után érthető, hogy nem kis feladat hárul az el­osztással megbízott szervek­re; az idén héttagú bizott­ság végzi a lakáselosztást. Hárman, — az OTP. a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a városi tanács képvi­selője, — hivatalból végzik ezt a feladatot, négyen pe­dig — az Építő és Szerelő Vállalat, a Konzervgyár, TITÁSZ és a VAGÉP dol­gozói, — társadalmi mun­kában vesznek részt az el­osztásban. Az első bizottsági ülésre pénteken kerül sor. A végső döntés előtt alaposan meg­nézik, hogy kinek adjanak szövetkezeti lakást. A fő szempontok között szerepel, hogy nyíregyházi lakos le­gyen az illető. Nőtlenek és hajadonok nem kaphatnak lakást. Ugyancsak nem kap­hat az. akinek saját, háza, vagy főbérlete van. Az elosztás nem szemé­lyenként, hanem szer­venként történik. A városi tanács építési és közlekedési osztálya értesíti a vállalatokat, üzemeltet, in­tézményeket hogy részükre a bizottság hány szövetkeze­ti lakást adott. Ezután egy „üzemi háromszög” dönt, hogy az igénylők közül kik a legjobban rászorultak. A visszaküldött névsor alapján a lakáshivatal is alaposan megvizsgálja a jogosságot és javaslatot tesz az elosztó bi­zottságnak. a végleges dön­tésre csak ezután kerülhet sor. Mint ismeretes, az igé­nyek növekednek és ezután is növekedni fognak. Nehéz lenne előre megmondani, hogy a jövőben hány szö­vetkezeti lakást építenek, azonban az már tény. hogy fokozatosan kevesebb az állami erőből épülő la­kások szám», mivel a szövetkezeti lakás is részben állami beruhá­zásnak számít, várható, hogy szintén csökkenni fog. A jövő kétségen kívül a kertes családi házaké és a társasházaké. Ezt bizonyít­ja az a tény is, hogy aa idén társasházépítkezéshea az OTP korlátlan hitelkeret' tel rendelkezik. Bogár Feren#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents