Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
Pályaválasztás kérdőjelekkel Tizenegyezer szabolcsi nyolcadikos lehetőségei, gondjai Az ország — és így me gyénk — lakosságának jelentős részét foglalkoztató kérdés ezekben a napokban: mi lesz az általános iskola nyolcadik osztályát sikerrel elvégző gyermekek sorsa az idén? Napjában kérdezik, hova mehetnek, hol tanulhatnak tovább, s ha megvan a lehetőség, melyik a legjobb, a legcélszerűbb. Érthető az aggódás, hiszen a pályaválasztás egy egész életre megszabja a felnövő fiatal útjáig Szabolcs-Szatmárban az idén 11 241 gyermek hagyja el az általános iskola padjait, áll a pályaválasztás korántsem lebecsülendő gondjával szemben. Megkezdődött az iskolához juttatott jelentkezési lapok kitöltése: ki hová szeretne jutni, milyen módon kívánja folytatni tanulmányait. Ha a lehetőségekre figyelünk, ezt látjuk: a gimnáziumokból, a szakközépiskolákból és a technikumokból kilépő 70 érettségiző osztály helyett 77 elsőosztályt nyitnak, ahová — a maximális kihasználtságot tekintve •— 3100 tanuló nyerhet felvételt. Nincs benne ebben azoknak a száma, akik más megyék speciális gimnáziumaiba, technikumaiba pályáznak. Még egy idetartozó adat: az új tanévben ezerötszáz ipari tanuló felvételére kerül sor Szabolcs- Szatmárban. (Ez a szárn sem foglalja magába a megyén kívüli intézmények felvételi lehetőségeit). Ha a kedvezőbb alakulást vesz- szük, kitűnik: a megyében és a megyén kívül a végzős nyolcadikosoknak a fele tűd elhelyezkedni középiskolásnak, vagy ipari tanulónak. Nem is lenne rossz ez az arány, ha az idei beiskolázás mentes lenne a vissza-visszatér5 problémáktól. Ezek között elsőként a „divatos iskolák”, valamint a városi és falusi gimnáziumok helyzetéről kell szólnunk. Annak ellenére, hogy a tanulók felvétele a területi beiskolázási elv szerint történik, — tehát, hogy Kisvárda környékiek a kis- várdai, a Csenger környékiek a- csengeri középiskolába jussanak — indokolatlanul nagy az érdeklődés az ismertebb városi, vagy egykét járásszékhelyi gimnázium iránt. Persze, meg lehet érteni a szülőket is: a patinásabb iskolákban nagyobb biztosítékot látnak gyermekük fejlődésére, tudásának gyarapodására. Eközben elég sokan elnéznek afelett, hogy az új, nemrég épült és megnyitott gimnáziumok személyi és tárgyi feltételei megközelítik, esetenként meg is haladják az ismertebb iskolákét, — főként ami a tárgyi adottságokat illeti. Jellemző példaként említhetjük, hogy a baktalóránthá- zi, ibrányi, a nagyecsedi, az újfehertói és más „vidéki” — ezt a szót egyesek jelképes értelemben is szívesen használják — gimnáziumok berendezése, felszerelése korszerűbb, gazdagabb, mint egyes nyíregyházi iskoláké. Amellett az sem lehet közömbös szülőnek és gyermeknek, hogy a lakóhelyhez közeleső iskolában kevesebb anyagi áldozattal lehet megszerezni az érettségihez, vagy felsőbb szintű tanulmányokhoz szükséges ismereteket. Azon persze nem csodálkozhatunk, hogy a szakközépiskolák egyre inkább népszerűek, hogy a jelentkezés itt a legnagyobb. Megvan a lehetőség arra, hogy a kivételes képességű gyermekek továbbjutását ne gátolja a területi beiskolázási rendszer a szakközépiskoláknál, a művészeti gimnáziumok, a tagozatos iskolák és a szaktechnikumok esetében. Ismételni szükséges azonban, hogy képesség itt döntő. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a szülők ins- pirálására az illető szakban közepes, vagy annál kisebb képességű gyermekek is messze eső, más megyében lévő technikumba pályáznak, ahol pedig — éppen a túljelentkezés miatt — tehetségsnegállapító felvételi beszélgetést tartanak a legjobbak kiválasztására. Mindemellett ezek a nagyobb tájegység igényének kielégítésére hivatott iskolák — kollégiumok externá- tusi férőhelyek korlátjai miatt, valamint az adott megye beiskolázásának javítására — előnybe igyekeznek részesíteni a helyben, vagy közelben lakó gyermekeket. Ilyenkor aztán „útra kél” a jelentkezési lap a második helyen megjelölt iskolához, ahol — több esetben — már nincs mód felvételre. A megyei szervek sem tudnak már ilyen esetben mindig segíteni... Mármost ugyancsak megfontolandó a görcsös ragaszkodás, a' kilincselés, a kérvények gyártása, vagy — amire sajnos, szintén van tapasztalat — összeköttetés keresésére, ha a dolog vége a gyermek otthonmaradása. Igaz a tradícióval nem rendelkező fiatal gimnáziumok — járásszékhelyiek éppúgy, mint a nagyobb községekben lévő — kevés kivétellel alatta maradnak oktatási szint tekintetében az ismertebb iskoláknál, s ez az egyetemi, a főiskolai felvételnél, a tanulmányok folytatásánál érezteti is hatását. De nem lehet ezt ilyen egyértelműen állítani, hiszen a „vidéki” gimnáziumok felett sem múlnak nyomtalanul az evek, íokoztatosan javul a szaktanárellátás, az egyetemről mind több fiatal pedagógus kerül ezeknek az iskoláknak a katedráira. Azt az áldozatot sem szabad szem elől téveszteni, hogy államunk valamennyi szabolcsi gimnáziumban működtet tanulószobát, nenzát, ami ugyancsak könnyít a tanulók sorsán, lehetőséget nyújt a gondtalanabb, elmélyültebb tanulásra, — hogy az évről évre létrehozandó kollégiumokat ne is említsük. Nyilvánvaló, hogy a járási oktatási szerveknek is nagy a felelősségük ezekben a napokban, hiszen közreműködésükkel, felvilágosító munkájukkal — akárcsak pedagógusaink — nagy segítséget adhatnak a tanácstalan szülőknek, gyermekekének. Szükségszerű ez a segítségadás az ipari tanulók útbaigazításánál is, mert igen sok esetben keresztezi egymást a szerződéskötés és a tanintézetek elképzelése, különösen a keresett szakmák — műszerész, motorszerelő, fodrász, kozmetikus, stb. tekintetében. Nem kisebb feladatot jelent azoknak a gyermekeknek a támogatása sem, akik — gyengébb tanulmányi eredményeik, vagy más okok miatt — sem középiskolába, se iparitanuló-inté- zethez nem kerülnek. Főként a falvakban okoz ez nagy nehézséget, mert ha felületesen szervezik a mezőgazdasági szakmunkás- képzést, a különböző tanfolyamokat, szülő és gyermek egyaránt kedvét veszti, s egy idő után búcsút intenek a falunak az ilyen gyermekek... Angyal Sándor ÚJ KÖNYVEK: Lenin S m e I j o v: A pincér Most készült el a nyomdában Lenin összes műveinek 8. kötete és így a soron kívül kiadott 18. és 33. kötettel együtt az 5. orosz kiadás alapján készülő új, 55 kötetes Lenin-sorozatrJ .k eddig 10 kötete jelent meg. Az új Lenin-sorozatban a befejezett műveken kívül sok az előkészítő anyag: tervezet, kivonat, nyers fogalmazvány, jegyzet. Közülük az egyes fontosabb művekhez vagy tárgykörökhöz tartozó anyagok külön kötetekben jelennek meg (ilyenek a Füzetek a nemzetközi kérdésről, a Filozófiai füzetek, az Anyagok az agrárkérdéshez, a Füzetek az imperializmusról). Ezek az anyagok betekintést nyújtanak Lenin alkotó módszereibe. egy-egy mű létrejöttének körülményeibe. Az új kiadásban az előzőnél lényegesen gazdagabb a jegyzetanyag, és bővebbek a mutatók is. Az egyes kötetek előszava ismerteti azt a történelmi helyzetet, amelyben a kötetben foglalt írások keletkeztek. Már az eddig megjelent kötetekben is Lenin sok fontos művét találjuk. A soron kívül megjelent 18. kötet a Materializmus es empiriokriticizmus című művét tartalmazza, amely az előző kiadásban már nem kapható, bár utánnyomás is készült belőle. Ez a mű, csaknem hatvan esztendővel első megjelenése után is változatlanul éles elmeleti fegyvere a munkásosztálynak és pártjának az idealizmus és a matefi- zika elleni harcban. A marxizmusnak, a filozófiai enciklopédiája nem- csakhogy nem avult el, hanem eppen az atomnziKa legújabb felfedezései alapján egyre meggyőzőbben igazolódnak be a dialektikus materializmus benne foglalt tételei. Az ugyancsak soron kívül kiadott 33. kötet Lenin Állam és forradalom című müve, amely Lenin írásai közül eddig a legtöbbször — tizenhatszor — jelent meg magyar nyelven. Ebben a munkájában Lenin megvilágította a marxista állam- elmélet főbb kérdéseit, kifejtette a burzsoá államgépezet szétzúzására és a proletárdiktatúra létrehozására vonatkozó marxista tételt, elemezte a proíetárál- lam elhalásának gazdasági alapjait és kijelölte a szocialista államiság fejlesztésének olyan fő útjait, mint a demokratizmus kiszélesítése, a tömegek bevonása az államigazgatásba. A kötet tartalmazza a mű bő előkészítő anyagát is. (A marxizmus az államról című füzetet), amely magyar nyelven most jelent meg először. Az első 8 kötet, amely az 1904 derekáig terjedő időszak írásait öleli fel, megismerteti az olvasót Leninnek azzal a fáradhatatlan tevékenységével melyet a marxizmus oroszországi terjesztése és az új típusú proletár párt megteremtése érdekében kifejtett. A továbbiakban évi öt kötet megjelentetését tervezi a kiadó, de remélhető, hogy a kiadás üteme később gyorsabb lesz. Az új kiadáshoz a régi fordításokat ismét összevetik az eredeti szöveggel az esetleges pontatlanságok kiküszöbölése végett. A nevével eddig csupán néhány külföldi irodalomtörténeti szakkönyvben találkozhattunk, a század eleji orosz kritika realistákról szóló fejezetben. Az ismert vállalkozó fiaként 1873-ban születet Iván Szergejevics Smeljov, a különféle kormányzóságok hivatalnoka valóban azok körében kezdte írói pályáját akik demokratikus szellemben szembe szálltak az évszázados cári orosz elmaradottsággal és emberiséget hirdettek. Kritikusan ábrázolták az életnek egy-egy sze- letjét, gyakorlatban azonban csak apróbb részleteit. I. Sz. Smeljov ebben az időszakban, a tizes évek elején alkotta műveinek értékesebbik részét, Így például az Európa Könyvkiadó gondozásában most megjelent, címadó kisregényét, A pincért is. írói munkássága mellett aktív társadalmi életet élt. Az első világháború vérzivatarában — Gorkij oldalán — amti- militarista harcot folytatott és örömmel üdvözölte az 1917. februári polgári demokratikus forradalmat. De a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól visz- szariadt. Polgári származása, neveltetése, gondolkodása, e ennek megfelelő korlátolt írói látóköre miatt nem értette meg a szocia- alista eszméket Nem jutott el annak megértéséig, amit Majakovszkij „A forradalom” című versében így fogaímazott: „A munkás-özönvíz a földre kiárad, elmossa a régit. Az új kor kapuját a nép kinyitotta”. Elfordul a társadalmi élettől, magába zárkózott Majd az elavult réginek az összeroppanásától megijedve, s a teremtő új születését meg nem látva, 1922- ben emigrációba vonult. Érthető, hogy ilyen körülmények között hazájától és közösségétől elszakítva, az írói teremtés nélkülözhetetlen elemétől távol, Franciaországban, alkotó ereje elapadt. Ugyanott halt meg 1950-ben. Halálának tizedik évfordulóján Moszkvában megjelentetett kötet alapján tette közzé az Európa Könyvkiadó Smeljov művészetének két jelentős állomását bemutató kisregényeit, a már említett, „A pincér” (1911) mellett Az üdvösség kelyhé”-t (1918). Amig az első hű tükre a korabeli társadalom kisembereinek, addig a második történelmileg megkésett alkotás: a XIX. század első feléről, az időszakra jellemző szellemben írt mű. Egyik méltatója találóan jegyezte meg róla, a keletkezés időpontjára (1918-ra) utalva: „Voltaképpen menekülés a forradalom megrázkódtatásai elemi erejű, öntisztító viharai elől — egy önmagába forduló, zárt, idealizált világba”. Smeljov alkotásainak közrebocsátásával az Európa Könyvkiadó jelentős szolgálatot tett az irodalom- kedvelő közönségnek. Szerencsés választásnak bizonyult Szász Endre közreműködése1. Kitűnő rajzai nem csupán illusztrációk. Többről van szó: érzékletes képi megfogalmazói, szerves tartozékai a bennünk nyomot hagyó élvezetes olvasmánynak. Emlékezés Kiss Lajosra Február 9-én egy éve, hogy a hódmezővásárhelyi Kincses temetőben eltemették Kiss Lajost, Kossuth- díjas néprajztudósunkat, a magyar néprajztudomány „szögény embörét.” ö volt aki megírta a magyar parasztság, a „kétkezi” szegény emberek életét, „emberföldrajzát”, használati tárgyainak életét. Ortutay Gyula, — a nagy tanítvány, — írta róla: „mindig a maga társadalmában élő embert ábrázolja, kapcsolatainak, eleven életének minden lehető fontos összefüggésében.” Nála a tudomány plebejusi hűség a néphez. Öt csak így lehet megérteni. Amikor temették, egy öreg paraszt lépett sírjához, és ezt mondta: „Elment a legjobb barátom.” Lehet, hogy ez csak legenda, de ennél szebben senki nem mondta el, hogy Kiss Lajos tudománya: szolidaritás a kétkezi munkásemberekkel. Kiss Lajos több mint harminc esztendőt töltött Nyíregyházán soha nem csituló nosztalgiával Vásárhely után. Mindig idegen maradt neki a nyíregyházi dzsentri világ. Nem tudott és nem akart idomulni. Sem kártyázni, sem vadászni, sem inni nem tudott, és mivel ezekhez az annyira fontos „tudományok”-hoz nem értett — törvényszerű, hogv kitaszította magából a nyíri dzsentrik világa. Talán legnagyobb szabású művét, a „Szegény ember életét” sem ismertette nyíregyházi újság. Egy vigasztalása volt; a gondos munka, egy vigasztalója a szegény, kétkezi ember. Ezekről az emberekről egymás után írja remekbe készült tanulmányait (A nyíregyházi szücsmesterseg és szücsornamentika 1928. A nyírség halászata 1943 stb). 1954-ben így vallott magáról és munkájáról: „A magyar néprajz tudományának a szögény emböre voltam és vagyok, aki anyagot hord és követ, téglát talicskáz össze, hogy ebből egykor felépüljön a magyar néprajztudomány hajléka.” Aki végigsétál a Nyíregyházi Jósa András Múzeum termein, találkozik gondos gyűjtőmunkájának eredményeivel. De több volt Kiss Lajos munkája, mint egy szorgalmas gyűjtögető ember fáradozása. Nála a tudomány — emberi magatartás volt. Becsület, hűség a néphez. Embersége ezért máig is példamutató. A tárgyban őrzött hagyomány tovább él. Az általa gyűjtött tárgyakat őrzi a múzeumi csend. A nyomába lépő fiatal, jól képzett szakemberek folytatják a magyar néprajztudomány épületének építését. De talán ez a plebejusi hűség, ez az igaz emberség is megőrzésre méltó, mint a nép kopjafái, tálai, kecses korsói, hímzései, szőttesei. Kiss Lajos tudományát és emberségét a „szögény embö- rök”, a Szántó Kovácsok becsülik és becsülhetik meg. Jó volna összegyűjteni több mint 30 éves nyíregyházi munkásságának emlékeit és egy tanulmányban feldolgozni életének ezt a szakaszát. Ehhez a munkához mindenki, aki Nyíregyházán ismerte, szerette, segítheti. Szigeti Jenő Hatszáz magyar mű a lipcsei nemzetközi könyvkiállításon A nagyszabású nemzetközi könyvkiáliítások közül a legközelebbi Lipcsében lesz. ahol a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat részvétele már hagyományosnak számít. A kereskedelmi köröknek ezen a tavaszi találkozóján a magyar könyvkiadás 600 művével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Lipcsében az eddiginél is nagyobb publicitást kapnak a zeneműkiadó munkái és a kultúra külön kiállításon mutatja be a Qualiton-hang- lemezeket. Lipcsén kívül Mi iárohant Göteborgban, Párizsban é* Barcelonában kapnak helyet a nemzetközi vásár magyar kiállításain a könyvek. Magyar könyvhetet készítenek elő a szovjet fővárosban is, időpontja április, színhelye pedig a moszkvai nemzetközi könyvesbolt. — Játszunk együtt! összes művei
