Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
Nagy tettek — hétköznapokon Válság utáni tudósítás Biztatóan zárta az évet a nyíregyházi Vöröst Csillag’ Tsz Megszilárdul! a munkafegyelem, emelkedett a jól dolgozók jövedelme A filmhíradó képein ezüstös csillogással húztak az USA légierőinek bombázógépei. A következő kép már a rizsföldön fekvő gép roncsait mutatta. Egy tiltakozó gyűlés transzparense az USA agressziójának megszüntetését követelte. A két mellettem ülő fiatal, mialatt megvette a szünetben kötelező perecet, összenézett és az egyikből nagyon őszintén feltört a sóhaj: „Látod, ott lehet valamit csinálni!” A mondat eszembe juttatta annak a néhány fiatal munkásnak lelkesedését, akik tavaly tavasszal egy röpgyű- lésen költői hévvel, szinte rajongva jelentették be: ha szükség lenne rájuk, ők elmennének akárhová, ahol harcolni kell, függetlenségért, szabadságért, jövőért, forradalomért. Ismeretes és örök jelenség az emberek jelentős részének vágya a nagy cselekedet, a híres, a kimagasló tett után. Nem Is lehet kárhoztatni ezt a vágyat, hiszen mérhetetlen sikerek, eredmények rugója, hajtóereje. És ha a mi hazánkban bármilyen korosztályhoz tartozó emberek azzal akarják kifejezni az emberi haladás, a jólét, a világméretekben kibontakozó forradalmi lendület iránti szimpátiájukat, hogy ilyen tetteket is követelnek maguknak: igazuk van. Csak az a kérdés, hol akarják végrehajtani ezeket a nagy tetteket? Mert a sors — pontosabban fogalmazva körülményeink és adottságaink — a mi nemzedékünknek a nagy cselekedetek egy sajátos típusát, az alkotás, a teremtő munka tetteit írja elő. Igen, itt is nyílik mód nagy tettekre. A forradalmi tettet nálunk ma röviden építőmunkának nevezzük. Hogy ennek milyen csatái várhatók? Beszéljünk csak néhányról. Növelni a termékek korszerűségét és minőségét, gyorsítani a műszaki fejlesztést, javítani a termelés és a szükségletek összhangját, tovább fokozni a munka termelékenységét. A mezőgazdasági termelés 5—5,5 %-kal való növelése. A zöldség és gyümölcstermelésben a minőség javítása, az állattenyésztésben a gondozói munka javítása, a takarmányok szakszerű fel- használása, állategészségügyi rendszabályok betartása. A mezőgazdasági gépesítésben a technológiai fegyelem betartása. A falu szocialista közösséggé való átalakítása. Ugrásszerűen növelnünk kell megyénk dolgozóinak kulturáltságát, százezres tömegeket kell szilárdan és véglegesen meggyőzni a materialista világnézet, a haladó és a szabad emberhez egyedül méltó filozófia igazáról. P ontosan ötvenöt percet várakoztam, míg bebehívtak. — Milyen ügyben? — kérdezte az igazgató. Helyet foglaltam a kényelmes fotelban és magyarázni kezdtem: — Egy esztergályos dolgozik a részlegemnél. Pank- raskin. Nem tudom, mit csináljak vele. Küldjem el, vagy hagyjuk itt és neveljük meg? Esetleg prémiumot adhatnék neki? Ez ügyben jöttem tanácsot kérni... Ahelyett, hogy a kérdést lényegében megoldotta volna, csodálkozott: — Ki az a Pankraskin? Nem ismerek semmiféle Pankraskint! Nélküle is épp elég a dolgom... Döntsék el maguk! Ingerülten hagytam el a szobát, és tiltakozásom jeléül becsaptam magam mögött az ajtót. íme, egy bekezdésben egy emberöltőre való kemény forradalmi feladat! Vegyük közülük csak az építőmunka látszólag nagyon szürke, egyhangú, taposómalomszerű feladatait. S ne válasszuk szét a fizikai és a szellemi munka kategóriáira! Falat rakni és toronydarut kezelni, teherautót vezetni és számológépet kattogtatni, kukoricát szedni és borjút etetni, csatornát tisztítani és valahol egy új építkezés jövendő helyén a sarat taposni — mindez beletartozik abba, amit mi manapság forradalmi tettnek tartunk. Kis tanyasi nebulók fejébe beletölcsérezni a fizika alapfogalmait, hibátlanul megcsinálni egy villanykapcsolót, tisztességes utánjárással elintézni egy ügydarabot: mindebben benne él a forradalmi cselekedet lehetősége. Hogy valóban azzá váljék, ahhoz az is kell, hogy mozibeli fiatal barátaim körülnézve a hazában, egyre többször mondhassák: ..Látod, itt lehet valamit csinálni!” Midőn szeretnénk elérni, hogy a legegyszerűbb munkát végző fizikai munkás is érezze, hogy nagy ügy harcosa, merész forradalmi tett végrehajtója — annak nemcsak magukban az emberekben rejlő feltételei vannak. Ha mindenkinek a munkája egyaránt a közös jövő épületének téglája, akkor mindenfajta munka és minden beosztású munkás megkívánhatja, hogy azok, akik vezetik, irányítják, akik gondoskodnak munkakörülményeikről. ellátásáról, általában életkörülményeikről, mindig és mindenütt úgy kezeljék, mint velük egyenrangú bajtársat ebben a kalapáccsal, szerszámmal, traktorral megvívott csatában. Megkívánhatja, hogy legyenek figyelmesek hozzá, hallgassák meg gondjait és panaszait, s a lehetőségekhez képest javítsák helyzetét. Minden csatában vannak nehezebb frontszakaszok — lehetetlen, hogy ne legyenek. De ezekben az előretolt állásokban, a legnehezebb szakaszokon harcolókról épp úgy nem szabad megfeledkezni, mint az ellátó csapatokról, akik között megtalálni a vendéglátóipari kiszolgálót, a gyári portást, a tegnap még aktív harcos nyugdíjast, sőt a családjuk és háztartásuk temérdek gondjával és tennivalójával küszködő háziasszonyoktól a nagymamáig mindenkit. El tudom képzelni, hogy sokak világképébe nem illik bele a lakást takarító nagymama, mint a szocializmus építője. De nélküle sem épül fel! És nagyon jó dolog, ha ők is érzik, hogy nem épül nélkülük, ha ők is hozzá akarják adni a maguk képességét, akaratát és munkaszeretetét. Órosz Szilárd Másnap 1 óra és 56 percet vártam. — No, mi a baj? — húzta össze szemöldökét a direktor. — Ifjabb probléma merült fel. Egy feliratos tábla lóg az üzemben. Csaknem öt éve. Teljesen beporosodott, el se lehet olvasni a szöveget... Fogalmam sincs, mit csináljunk vele. Távolítsuk el? Vagy lemoshatjuk? Avagy tán új feliratot akasszunk a helyére? Az igazgató hallgatott. Bizonyára, a megfelelő megoldáson törte a fejét. De semmi okos nem juthatott az eszébe, mert eképp válaszolt: — Téves címhez fordult! Menjen inkább az archeológusokhoz. Ha a táblájuk történelmi érték, akkor 6k majd restaurálják és múGsütörtökön tartotta közgyűlését a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz. A tsz tavaly 3,2 millió forintos dotációt kapott, hogy az előző gazdasági vezetés miatt keletkezett bajokat felszámolják, és ismét megerősödjenek Ebből 2,6 millió forintot az adósságok megfizetésére fordítottak, a többiből pedig takarmányt vásároltak, mert az végképp nem volt. Nem kellett idegen munkaerő Az állami támogatás ellenére sokan reménytelenül tekintettek az év elé, mert csak azt látták, hogy a tagok munkaerkölcse leromlott: az előző év sikertelenségei és a bíróság elé állított vezetők miatt elveszítették bizalmukat az új vezetésben is. Ezért szükségessé vált olyan bérezési rendszer kidolgozása, ami felszámolja a bizalmatlanságot. így tértek át a százalékos művelésre a növénytermesztés néhány ágában. Ez megtette a kötelességét: munkába vonta a tagokat, családtagokat; új, rejtett munkaerőt szabadított fel. Az év folyamán a vezetők is tapasztalhattál! hogy a gazdaságban kezd kialakulni a törzsgérda, akikre mindig számíthatnak. És így végeztek el több olyan munkát, amelyet a korábbi években elhanyagoltak; befedték a szőlőt, s évek óta nem volt olyan tiszta a terület, mint ebben az évben. És idegen munkaerőt még a legnagyobb munkák idején sem vettek igénybe! Nem volt szabálysértés Persze nem volt könnyű ez az út sem. A főkertészt év közben el kellett bocsátani, olyan súlyos kárt okozott a gazdaságnak, és — tekintve, hogy a tsz fő terményei az alma és a szőlő, — ez igen nehéz helyzet elé állította az új vezetőséget. Mindössze egy hónapja tudták újra betölteni a főkertészi állást. Bizalmatlanok voltak a vállalatok. Meg akarták már tavaly kezdeni az új, korszerű gyümölcsös telepítését 41 holddal. Ezt azonban nem sikerült elérni — pontosan a vállalatok bizalzeumba szállítják. Maga pedig társadalmi munkában idegenvezetést vállalhat olt... Nyilván azt várta, hogy behizelgöen vihogni fogok a szellemeskedésén. Látva azonban fagyos tekintetem, kimutatta igazi bürokrata arcát: — Menjen vissza a munkahelyére és ne lopja a drága időmet! Kijöttem és a csikket tüntetőén a hamutartó mellé dobtam. De sajnos hamarosan ismét betért fnn hozzá. Meg kellett beszélni, mivel rögzítsük az ajtókilincseket: szögekkel, csavarokkal, vagy ragasztóval? Most 3 óra és 17 percet vártam. Természetesen idegeskedtem és aggódtam a termelés menetéért. Azt tanácsolták, ne menjek be az igazgatóhoz, mert matlansága miatt — bár Mezősi István eJnök és Cs. Nagy József főkönyvelő 65 munkanapján csak ebben az ügyben járkált. Az előző zárszámadást bizonylatok hiányában nagyon nehezen tudták megcsinálni. A régi könyvelési dolgozók közül — egy kivételével — mindenkit le kellett váltani. Az új évben aztán javult a viszony a könyvelés és a tagok között, ezenkívül pedig a banknak — bár a korábbi években ilyesmi gyakran előfordult — egyetlen esetben sem kellett pénzügyi szabálysértés miatt szankciót alkalmaznia a tsz-szel szemben. Az év nehézségeihez tartozott az is, hogy a korábbi zűrzavaros helyzet miatt — elszaporodtak a környéken a lopások, és év közben a vezetőségnek 16 esetben kellett emiatt feljelentést tennie A Vörös Csillag Tsz-t sem kerülte el a rossz időjárás. A belvíz 800 ezer forint kárt okozott. Csatlakoztak a csengeri kezdeményezéshez: az áUattenyés-- tés hozamnövelésével, másodvetésekkel és költségcsökkentéssel pótolták ezt a kárt. A szocialista munkaverseny is kibontakozott a tsz-ben Csatlakoztak a gyenge tsz-ek országos versenyéhez, a nyíregyházi Ságvári Tsz versenyfelhívásához, és indulóban van a szocialista brigádmozgalom is. Igazságosabb elosztás A nehézségek ellenére helyrebillent a tsz gazdasági-pénzügyi egyensúlya, bár az idén is volt egymillió forint mérleghiányuk. Az állami szervek — látva fejlődésüket és megerősödésükét — ismét rendel keze- > «•■írottak dotációt, hogy a mérleghiányt ki tudják egyenlíteni. Év közben azonban nagy mennyiségű adósságot is kifizettek, és a 15 milliÓ6 közös vagyonból majdnem hatmi’- lióra emelkedett a te' * mentes rész. Ez a korább évekhez képest feltétlenül jelentős eredmény. A tagok jövedelme a tavalyi évhez képest nem nőtt, de az elosztás igazságosabb lett. Az egy tagra eső átlagjövedelem 7790 forint, ez azonban nem fejezi ki a tényleges helyzetet. Több tagnak ez alatt volt a jövedelme, mert a kötelezővé tett havi öt munkanapot sem dolgozták le a közösben. Ugyanakkor azonban a rendszeresen dolgozó tagok jövedelme emelkedett, soknak meghaladja a 10, és valamivel keve.ebőnek a húszezre.. A jövedelem miatt azonban a hozzászólásokban sem panaszkodott senki, megértették a nehéz helyzetet, és mndenki az idei év várható eredményeiről beszélt, egy-egy hibáról, a tanulásról, az alkatrészekről, a jobb munkaszervezésről. A nehézségek közepette végigdolgozott tavalyi évre — úgy érezték — már lehet építeni. S erre m nden lehetőség megvan. A bérezési rendszert továbbfejlesztik, ós valamennyi közös munkára pénzbenl díjazást vezetnek be A munkaegység-rendszert tehát megszüntetik, csak a százalékos művelés marad meg. Ez is fejlődik, azonban, hiszen a tavalyi tapasztalatokat fel tudják használni. Kan István hold almás, 50 hold szőlő és 10—10 hold fekete ribizli és málna után egyébként jogosan járó és a vezetőket megillető, de a közgyűlés meghallgatása nélkül kifizetett prémium ügyében hívják össze a közösséget. Döntsön az. Hogy miért? Mert bár igaz, hogy a rendelkezések egyértelműen kimondják, hogy az új telepítésű gyümölcsösök gondozásáért prémium illeti meg a vezetőket, de ezt az összeget csak a közgyűlésnek van joga, határozata szerint különböző mértékben szétosztani. Ha utólagosan is, a közgyűlés helybenhagyta, vagy legalábbis nem bolygatja az elnök és a helyettes által jóelőre felvett több mint ötötezer forint prémiumot Nem így a volt főagronó- musét és a volt főkönyvelőjét. Kötelezni akarják, hogy fizessék vissza. Van-e erre jogalap? — Nincs — indokolja a döntést dr. Görbedi József. — Szabó Emma és Bánházi János akkor sem voltak a szövetkezet tagjai, s így nem vonatkozik rájuk a tsz alapszabálya. Alkalmazottakként kell elbírálnunk ügyüket a Munka Törvénykönyv alapján. Ennek értelmében ők sem kötelezhetők a felvett prémium visszafizetésére. A határozat jogerős, fellebbezésnek nincs helye. S bár az igazság ez, mégis szólni kell még a történtekről. Ugyanis sok a kérdőjel. A rendelkezések az ilyen ügyek eldöntésében nem adnak egyértelmű és világos választ. Nem tudni hol a határ. Kik tartoznak azokba a vezetői munkakörökbe, akik jogosan és igazságosan jutnak prémiumhoz. Különösen akkor nem, ha a vezetők még arra is hajlamosak, hogy megkerüljék a közgyűlést. Tanulságos ügy. És talán nem is került volna erre sor, ha a közgyűlés határoz: melyik vezető milyen mértékben részesüljön az állam által biztosított prémiumösszegből. Ebben a kérdésben viszont a vezetők hibát, szabálytalanságot követtek el. F K. K. Akimysim: Megianii&iiant Négy prémium ügye a TMDB előtt Kényes ügyet tárgyal a Területi Munkaügyi Döntő Bizottság. Dr. Görbedi József döntőbíró ismerteti a történteket. Kiderül, hogy több mint egy esztendővel ezelőtt népi ellenőrök bukkantak a szabálytalanságra az aporligeti Búzakalász Tsz- ben. A közgyűlést megkerülve vettek fel prémiumot a vezetők: az elnök, a helyettes, a főagronómus és a főkönyvelő. Egyenként és egyenlő arányban 5800 forintot. Jogtalanul? Vagy megillette őket? Hol követtek el szabálytalanságot. Folyik a tárgyalás. Az elnök és helyettes nincs itt. A főkönyvelő Szabó Emma. A főagronómus Bánházi János, anyját küldte el. Jelen van szakértő is, s a tsz képviseletében egy jogász. Az ügyet már tárgyalta a nyírbátori járási kó2ös munkaügyi döntő bizottság, s Szabó Emma és Bánházi János ügyében úgy döntött, az egyébként is semmirekellőnek tart engem. Nem hittam nekik és bátran benyitottam. Amikor megpillantott, felpattant a helyéről és az arca piros pipaccsá változott. Meglepetésemben elfelejtettem, milyen ügyben is érkeztem. Gépiesen böktem ki: — Mi a véleménye, dolgozhatok részlegvezetőként? Vagy nyújtsam be az elbocsátási kérelmemet? Avagy maradhatok a nyugdíjig? — Adja be a felmondó- levelét, de minél gyorsabban! Kábultan hagytam el a szobát. Az igazgató eddig kis semmiségekben sem tudott dönteni, ködös magyarázatokkal ütötte el a dolgokat, most meg milyen határozott! Mégsem jártam hiába hozzá, megtanítottam a problémák gyors megoldására. A Krokodilból fordította: Szénás! Mária [ hogy kötelesek visszafizetni a felvett pénzt. A döntőbíró szól: Ez helytelen volt, mert az ügy nem tartozik a járáshoz. Szabó Emma és Bánházi János fellebbeztek. Dr. Görbedi ismerteti a tsz beadványát, amelyben arról van szó, hogy a főkönyvelőnek és a főagronó- musnak csak a közgyűlés jóváhagyása után lehetett volna felvenni a prémiumot ... ÉS az elnöknek meg a helyettesnek? Erről már nem szól az írás. — Én a pénzt soha senkitől nem kértem, nem követeltem. Most két év elteltével jut eszükbe, amikor nem is dolgozom ott... Különben is a tsz-elnöknek van csak joga pénzt utalványozni. ö írta alá. Magamtól nem vettem volna fel — magyarázza Szabó Emma. 1964 decemberében vették fel a prémiumot. Mind a négyen. — Akkor még ehhez közgyűlési határozat nem volt szükséges — így a volt főkönyvelőnő. Nézik a rendelkezéseket. A szakértő bizonyítja Szabó Emma szavait. A rendelkezések kimondják, hogy az irányítói munkáért járó prémiumot csak év végén lehet elszámolni, akkor, ha az ültetvényfelügyelő az egész esztendei szakszerű ápolás megtörténtét igazolja. Ez meg is történt. — Hogyan igényelték a pénzt? — kérdezi a döntőbíró. — Van e célra szabály- szerű nyomtatvány — s mutatja Szabó Emma. — Aláírta az ültetvényfelügyelő, a tsz elnöke és én, mint az akkori főkönyvelő. Különben a bank nem adott volna egy fillért sem. — Jogtalanul vették fel a prémiumot. Kérném kötelezzék Szabó Emmát és Bánházi Jánost a visszafizetésre — szól a jogász. — És az elnök, meg a helyettes? — szól közbe Szabó Emma. — Akkor őket is kötelezni kell, mert ők is megkapták. Csakhogy... A vizsgálat után a népi ellenőrzés javasolta a tsz vezetőségének, hogy az új telepítésű 100
