Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

DELHI: A kongresszusi bizottság ugyancsak tegnap négyórásj vitát folytatott a taskenti megállapodásról, amelynek határozati javaslatát egy­hangúlag elfogadta. A fel- . szólalok méltatták a- tas­kenti megállapodás jelentő­ségét és kiemelték a szov­jet vezetők pozitív szere­pét. RAWALPINDI: Rawalpindiből jelenti a UPI, hogy az indiai és pa­kisztáni hadseregfőnökök csütörtökön megállapodtak a még hátralévő foglyok cseréjében. A megállapo­dás tartalmazza az indiai- pakisztáni konfliktus vég­leges katonai felszámolását. A két hadseregfönök legkö­zelebb Indiában találkozik és valószínű, hogy a két or­szág légierőinek főparancs­nokai is hasonló megbeszé­lést tartanak a taskenti megállapodás végrehajtásá­nak befejezése érdekében. LONDON: Brit személyiségek részé­ről elhangzottak olyan ki­jelentések, amelyek arra utalnak, Nagy-Britannia szí­vesen venné, ha a kö­zös piaci országok újból mérlegelnék Nagy-Britannia és az EGK kapcsolatainak kérdését. Lord Longford brit gyarmatügyi miniszter kijelentette: Nagy-Britannia kész örömmel tárgyalna az Európai Gazdasági Közös­ségbe való belépéséről. PÁRIZS: tjjabb feltűnést keltő le­tartóztatásra került sor Pá­rizsban a Ben Barka ügy­ben. Csütörtökön este Zol­linger vizsgálóbíró letartot­ta tás i végzést adott ki Marcel Le Roy-Finville, a francia kémelhárító szol­gálat afrikai és levantei ügyekkel foglalkozó osztá­lyának főnöke 'ellen azzal a váddal, hogy tudott Ben Barka elrablásának tervé­ről, de ezt nem jelentette feljebbvalóinak. Le Royt, le­tartóztatása után fogházba kísérték. NEW YORK: Fidel Castro kubai mi­niszterelnök levelet küldött U Thant ENSZ-főtitkárhoz 18 latin-amerikai ország Kuba ellenes vádjának ügyében. Ezek az országok — mint már jelentettük — azzal vá­dollak a Kubai Köztársasá­got, hogy a Havannában megtartott trikontinentális értekezlet „durván beavat­kozott belügyeibe’. Vádas­kodásaikat a Biztonsági Ta­nácshoz intézett levelük tar­talmazta. Juan Juarbe kubai ügy­vivő csütörtökön nyújtotta át Castro Válaszát, s kérte az ENSZ főtitkárát, hogy a levelet hivatalos okmány­ként ossza szét a világszer­vezet többi 116 tagállamá­nak küldöttei között HAMMAGUIR: A Szaharái francia kilövő­állomáson pénteken min­dent elkészítettek a D—1 elnevezésű francia műhold kilövésére. Eredetileg pénte­ken reggel 9-kor került vol- , na erre sor, de néhány vá­ratlanul felfedezett kisebb műszaki hiba miatt a fellő- I vést szombat reggelre ha­lasztották. I MOSZKVA: A Francia1 Kommunista Párt Politikai Bizottsága csütörtökön azzal a kér­déssel foglalkozott, hogyan fejlesszék a francia dolgo­zóknak a jogaikért folyta­tott harcát. Említést téve egy sor szo­ciális intézkedés előkészíté- . sét célzó demagógikus kam- ' pányról, amelyet a degaulleis- ta hatóságok indítottak, a Politikai Bizottság megjegy­zi, hogy a gazdasági nehéz­ségek a nullával teszik egyenlővé ezt a műveletet. A nyilatkozat egyebek mel­lett hivatkozik a francia munkások alacsony munka­bérére, a tömeges elbocsátá­sok veszélyére, az adók nö I vekedésére. Mint a Politi- ! kai Bizottság'rámutat: a francia kormány ezzel pár­huzamosan nagy ajándékot | készül adni a tőkés társasá­goknak, elsősorban újabb adókönnyítések formájában. Santo Domingo, (MTI): A dominikai szakszerve­zetek pénteken reggel álta­lános sztrájkot hirdettek. A szervezett munkásság így kíván tiltakozni a rendőr­terror és a hatósági önkény ellen, amelynek az utóbbi két nap véres eseményei során tíz ember esett áldo­zatul. A sztrájkolok ezenkívül követelik Garcia Godoy el­nöktől, hogy kényszerítse a jobboldali katonai veze­tőket az ország elhagyásá­ra. A forradalomban részt vett alkotmányos erők tiszt­jei már engedelmeskedtek az elnök rendeletének, s diplomáciai küldetésben külföldre utaztak. Példáju­kat azonban az Amerika- barát junta emberei nem voltak hajlandók követni. Hírügynökségi tudósítások szerint az országban váltó- J zatlanul feszült a helyzet. ; Nem sokkai azután, hogy Desus Morillo, az új rendőr- főnök „a helyzet kézbentar­tásával” kérkedett, tüntetések robbantak ki Santo Domin- gótól egészen távol eső városokban is. Magában a fővárosban újra, meg újra felhangzik a puskaropogás. Az esti órákban akna rob­bant, amely négy embert, közöttük egy négyéves gyer­meket megölt. A közvéle­mény az Amerika-közi erők katonáit hibáztatja a tör­téntekért. Az Erhard-Barxel párbajról Bonn, (MTI): Bonnban az érdeklődés előte­rében továbbra is a CDU elnö­ki székéért folyó párviadal áll. A nyugatnémet sajtó pénte­ken számos kommentárban foglalkozik az Erhard és Barzel között most már nyíltan kirobbant harccal. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében hangsúlyozza: ha ez a kon­fliktus kiéleződik, súlyos következményekkel járhat a CDU szempontjából, kü­lönös tekintettel a nyáron sorra kerülő Észak-Rajna vesztfáliai tartományi vá­lasztásokra. A Rajna és a Ruhr vidékén ugyanis a CDU pozíciója ingatag. A Frankfurter Rundschau pénteki vezércikkében az Erhard—Barzel párviadallal foglalkozva határozottan Barzel mellett foglal állást, s a többi között így ír: „Aki Erhardot választja, 1 az azt szeretné, hogy min­den maradjon a régiben, aki viszont Barzel mellett dönt, annak szemében a „nagy koalició” nem rém­kép többé. A CDU vezető köreiben most jelentős erők működnek, melyek elérke­zettnek látják az időpontot, hogy offenzívvá váljanak a német kérdésben. Baudouin elfogadta a kormány lemondását Brüsszel, (MTI): Baudouin belga király egy nappal megrövidítette dá­niai programját, hazarepült és még pénteken fogadta Harmel miniszterelnököt a laekeni királyi palotában. Harmel személyesen is be­jelentette a kormány előző nap elhatározott lemondá­sát, amit az uralkodó ez­úttal elfogadott, és — mint a megbeszélésről ki­adott közlemény mondja — a lemondott kormányt meg­bízta az ügyek további in­tézésével. Jelentések szerint Bau­douin késedelem nélkül megkezdi tárgyalásait a po­litikai személyiségekkel egy új koalició létrehozásáról. Brüsszeli megfigyelők va­lószínűtlennek tartják a végső lehetőséget, az új vá­lasztások kiírását. Brüsszelben hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint Spaak külügyminisz­ter moszkvai látogatására a kormányválság miatt jelen- : leg nem kerülhet sor. Hárman — Tanzániából Tízmillióan lakják a „zsi­ráfok országát.” így nevezik a zanzibári szigetektől a Viktória-, a Tanganyika- és a Nyasza-tóig elterülő majd egymillió négyzetkilométer­nyi területet. Maszáj, csag- ga, nyamwezi, szukuma és mintegy száz más törzs, népcsoport lakja a Kili­mandzsárótól délre húzódó óriási országot, a Tanganyi­ka és Zanzibár egyesülésé­ből 1964-ben létrejött Tan­zániát. A kereskedők, vasutasok egy része Indiá­ból származó hindu, a part­vidéket és Zanzibárt arabok és szuahélik lakják. Dar-es- Salaamtól a Manyara-tónál húzódó vadászterületig sok­féle emberrel találkoztam. Ök már az új Tanzánia polgárai... A kávétermesztő Makisza. Kell-e mondani, hogy csá­bított az örök hóval fedett Kilimandzsáró. Legalább lej­tőit, völgyeit szerettem vol­na bejárni. Maranguba utaz­tam. Marangu Afrika leg­magasabb hegyének lábánál, kétezer méter magasan épült kis település. Innen Indulnak az expedíciók a hatezer méteres csúcs, a Kibo meghódítására. A he­gyi vezetők: csaggák. Ök ismerik a Kibo alvó kráte­réhez vezető utakat, de a csaggák többsége földműve­léssel foglalkozik, kávét ter­mel a Kilimandzsáró lej­tőin. Marangutól a Horom- bo menedékházhoz vezető ösvény mentén így ismer­kedtem meg Makiszával. Az iskolából hazafelé sie­tő gyerekek kalauzoltak ta­karos agyagházához. — Ma­kisza elvezet téged a Ho- rombo menedékházhoz, ha nem félsz a sártól és a víz­től — ezzel fogadott a ba­nánfák és kávécserjék kö­zött megbúvó házikó udva­rában a harmincöt eszten­dősnek látszó férfi. Makisza kávét termeszt a családdal, a körülbelül 6 holdnyi ültetvényen. A sö­tétzöld cserjéken itt-ott már pirosodtak a kávébabok. Ilyenkor — akárcsak az évi kétszeri „szüretnél” — szükség van minden mun­káskézre. Ezért Makisza a novemberi—decemberi rö­vid esős évszakban titkán vállal hegyi vezetést. — A kávé jobban fizet — mondta, amikor udvarán' székkel kínált. Ez megle­pett, hiszen világszerte túl­termelés van kávéból, s az­zal együtt jár az árcsökke­nés. De méginkább megle­pett, hogy Makisza mennyi­re tisztában volt a kávé vi­lágpiaci helyzetével is. Azonnal erre terelődött a szó, úgy hogy fogyatékosak maradtak ismereteim a ká­vétermesztés műhelytitkai­ról. — A kávétermelők szö­vetkezetének adom el a ká­vémat. Moshiban van a központunk. Ott mindenről tájékoztatnak bennünket. Ha csökken a világpiaci ár, a kormány pótolja a különb­séget. Így nem kerülünk hátrányba. A szövetkezet is­kolát tart fenn, ahol gyer­mekeink a korszerű kávé­termesztéssel ismerkedhet­nek. Bizony uram, az én fiam már ott tanul. Makisza pálmaborral kí­nált, csípős, erjesztett ital­lal. — Mennyit keresnek a kávéval ? — Nagy a család — vá­laszolta. — Itt van a bá­tyám, betegen. Négy gyerek és a feleség. De a nagy fiamnak már mopedet is vettünk, azzal jár haza va­sárnap Moshiból... Jövőre könnyebb lesz. A szövetke­zettől kaphatunk majd bér­be motoros kapákat. Azt mondják, kifizetődik. A ká­vé kétszer terem évente. Makisza elégedett ember. A fegyverhordozó Juma. Juma még fiatal ember. Huszonhat éves, de már ti­zenkét esztendeje hivatásos vadászokkal járja Tanzánia vadban gazd\g területeit Hatvannál több elefánt, több tucat oroszlán és leopárd, félszáz kafferbivaly kilö­vésénél célozta meg ő is a vadat. Mert fegyverhordozó és nyomkereső nélkül rit­kán vadásznak Kelet-Afri- kában. A maszáj, kamba, vagy más törzsbeli ember, ha fegyverhardozónak szán­ják, már kisgyermek korá­ban apjától tanulja az éber vadállatok megközelítésé­nek, becserkészésének forté­lyait. Fiatalon ismerkedik az állatok nyomaival, ame­lyekből például nemcsak egy elefánt hozzávetőleges korát, de „menetsebességét” is ké­pes megállapítani! Jumával jártam vadle­sen, a Nátron-tónál együtt cserkésztük be a gyanakvó kaíferbivajokat. Amikor a vadász megcélozza puskájá­val a vadállat agyát — Ju­ma, a fegyverhordozó is raj­ta tartja puskájának cél­gömbjét. S hány esetben mentette meg Juma a mesz- sziről érkezett és gyakran tapasztalatlan vadászok éle­tét! A kelet-tanzániai mocsa­rakban hét évvel ezelőtt egy angol vadász elvétette a célt. A kafferbivaly sebzet­ten rohant felé ... A mel­lette álló Juma oldalt lökte a rémült angolt és a tisztá­son egyedül fordult szembe a közeledő bivallyal. Ami­kor az csupán nyolc-tíz mé­terre volt tőle, akkor húzta meg a ravaszt és a bivaly egy bukfenc után lefogy etet előtte... — Mivel köszönte meg az angol? — kérdeztem tőle az esti tábortűznél. Juma szerényen elmoso­lyodott: — Egy font borravalót kaptam. Amióta Tanzánia függet­len, a sok ezer fekete fegy­verhordozó és nyomkereső élete is megváltozott. A kül­földiek csak az állami tár­sasággal vadászhatnak. Ma már — ha tetszik, ha kénv- telenségből — megbecsülik a „fekete vadászokat”. az afrikaiakat, s fegyvertárs • ként tisztelik őket. S nem csupán egy font erejéig ... „Doktor Masanya” Dar-es-Salaamban, a más­félszázezer lakosú tenger­parti fővárosban bemutat­tak egy fiatal orvosnak, Paul Masanyának. A város déli részében lévő ambulan­cián beszélgettünk, s ő oda­hívott egy beteget. Idős né­ni volt, zaramo törzsbeli asszony, aki kilenc gyerme­ket nevelt fel. Tizenkét éve betegeskedik. A gyarmati időkben a babonás félelem és a nyomor távoltartotta őt az orvosoktól. Tavaly azon­ban Masanya kéj ápolónő­vel felkereste a közeli Mbézi falu lakóit, hogy megvizs­gálja őket. A néni. Nkumbala asszony, először hallani sem akart arról, hogy orvos tegye lá­bát a házba. A község ve­zetői és vénei azonban vé­gül is rávették őt a forradal­minak számító lépésre. s Masanya megvizsgálhatta a nénit. Harmadik látogatása után már hajlandó volt ve­le jönni a kórházba is, ahol megoperálták. — így kell küzdenünk minden betegért — mondta Masanya, amikor megmu­tatta a gyógyuló nénit. — Amikor függetlenek lettünk, nálunk 35 év volt az afri­kaiak átlagkora. Mi ezt ti­zenöt esztendő alatt ötvenre akarjuk felemelni. Nem könnyű felszámolni a gyar­mati múltat. Nemcsak gyógyszer keli hozzá, tü­relem is. Amikor Tanganyika 1961- ben független lett, az ün­nepségen az angol királynő férje mondott beszédet. Hosszan emlékeztette a tan- ganyikaiakat, hogy milyen nagy feladat az országban található gazdag Vadállo­mány védelme. Az angol herceg megfeledkezett a tanganyikat — emberről. A négy esztendeje független ország nem feledkezik meg róluk! S. T. Bába Mihály: Egymástól távol 35. De amikor Klári kiváncsi tekintete tekintetemet ke­reste, megkérdeztem: — És te mit mondtál? Leült mellém, megfogta kezemet, simogatta. — Mit mondtam volna. Váljon, ha akar. Nem fo­gom megakadályozni. Szé­pen megegyezünk és kész. A gyerekek egyelőre a nagymamánál maradnak és én is, meg ő is ötszáz-öt­száz forintot küldünk a nagymaminak. A lakás az enyém marad, a bútorok felét majd elviszi, vagy eladja. Mondtam neki, hogy megveszem, mert van pén­zem. A gyerekek itt lesz­nek bejelentve a nagy la­kás miatt. Mindenben meg­egyeztünk. örült, hogy nem állok útjába. Szegény, nem is értem, miért állnék bosz- szut rajta. Persze, fájt korábban, hogy szeretője van és azért nem törődik velem, de most már olyan idegen nekem, hiszen olyan ritkán láttam. Nem akarom más boldogságát tönkre tenni. Menjen, ha akar. Nehéz lesz a gyerekeknek, de hát, mit csináljak? — só­hajtott. Elhallgatott, mosolyogva nézett rám. Hallgattam Nem tudtam, hogy mit mondjak most Klárinak. — Hogy megy a tanu­lás? — kérdezte egy kis idő múlva, amikor megunta a hallgatást. Úgy látszik nem nagyon akart szóra bírni a férje válásának ügyében. — Közepesen — mond­tam bólogatva, vállvonogat- va, mintha nem nagyon érdekelne az egész. — Mikor vizsgázol? — Egy hónap múlva. — Akkor kevés az idő Tudod mit? Ezután többet tanulunk. Elolvasod hango­san, aztán megmagyarázod nekem, mert csuda érdekes az a darukezelés, meg a betonkeverőgép. Klárinak ez a tanácsa csakugyan nagyon jó volt. mert amikor neki magya­ráztam, akkor minduntalan olyan kérdésekkel állított meg, amire csak hallgatás­sal tudtam felelni. Újra fel kellett lapoznom a köny­vet, megnézni, hogy mi is az a Volt, Watt meg lóerő, mert Klári nem tudta és makacsul ellenkezett, hogy nem érti Amikor megértet­te én már úgy tudtam, mint a miatyánkot. Szóltam Vas Gyurinak, hogy szerezzen már egy kis munkát, mert kellene a pénz, és én a tanfolyam miatt nem tudok maszek­munkát keresni. Néhány nap múlva szólt, hogy ve­gyek ki két nap szabadsá­got, mert az egyik maszek kereskedő üzletét kell rendbe szedni. — Három nap alatt meg­csináljuk ketten — mond­ta. — Kétezerötszázért vál­laltam. Pénteken hajnalban kezdenénk és úgy gondolom, hogy vasárnap este végzünk Ha nem, akkor te még ma­radsz, bent én elintézek mindent. Szó nélkül beleegyeztem Három nap alatt ezerkét- *zázötven. Ez igen! Ezret hazaküldök, kétszázötven meg nekem marad, erről a pénzről Bözsinek nem is kell tudni! Ha megtudná, hogy ennyit magamnál tar­tottam, elszámoltatna az utolsó fillérig, amilyen han­gulatban van most. A munka nem volt könv- nyű. Egy közfalat kellett lebontani és bevakolni az üzlet belsejét. Pénteken hat­kor már az üzletben vol­tunk. Szerszámokat Gyuri hozott az építkezésről. Fél nap alatt szétvertük a köz- falat, aztán kihordtuk a törmeléket az udvarra Eis­te tizenegykor hagytuk ab­ba a munkát. Szombaton megint korán keltünk és egész nap dolgoztunk. Reg­gelit, ebédet, vacsorát a tarisznyából ettünk Én a maltert csináltam és hord­tam be Gyurinak, ő meg kente a falra a simitóval. Később én is segítettem ne­ki. Még egy napot kibírok — gondoltam —, de többet nem csinálom Nem akarok belerokkanni abba. hogy Bözsinek gangos ház kell. Az isten szakítsa rá az eget, hát se a karomat, se a lábamat nem érzem — káromkodtam magamban. Vasárnap éjfél után vé­geztünk a vakolással. Ami­kor hazafelé mentünk, csak vonszoltuk magunkat az utcán. Fáradtak voltunk mind a ketten. — Mikor kapjuk meg a gubát? — kérdeztem Gyu­ritól. — Itt van nálam. — Hogyhogy? — Nyolc órakor, amikor a tulaj ott volt, ideadta. Mi is kerestünk, ő is. Ezt egy kisiparos kétszer ennyiért csinálta volna meg. Itt a guba. — Akkor jó — bólintot­tam és arra gondoltain, hogy holnap rögtön feladom Bözsjnek és megírom neki, hogy ez a vasárnapi külön­munkáért esett le. Biztosan boldog lesz, arra nem gondol, az biztos. hogy mennyit kellett ezért gür­cölnöm. Ö nem érti, nem ér­zi ezt. Neki most csak a ház a fontos. Gyönyörű idő volt akko­riban. Hej, most szépen érik a búza, a tengerit le­het kapálni másodszor, * répát is — néztem a tiszta, kékesfehér égboltra. Megint nem volt kedvem tanulni. Ha egy kis szabad időm volt, mentem Kiárihoz. Pa­naszkodtam, hogy hiába tanulok, semmi sem marad a fejemben. — Olyan a fejem, mint a feneketlen hordó, minden kifolyik belőle. — Mert más jár a fejed­ben. — Dehogy. — A feleséged nem tu­dott meg valamit? — kér­dezte. — Ugyan mit? — Ne csacsiskodj, hogy... hogy idejársz. Tudod, az asszonyok megérzik... — Ugyan — nevettem — Hát honnan tudná meg? Nem tudja ezt senki. (Folytatjuk) Dosni ni liában feszült a helvzet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents