Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
Kokioio§k-107 Castro nyilatkozata Hz igazi ellenség az amerikai isnpsria^ziniis Csütörtökön a Szovjetunióban pályára vezérelték a Kozmosz—107. mesterséges holdat. A mesterséges holdon tudományos berendezést helyeztek el annak az űrkutatási programnak a folytatására, amelyet az 1962. március 16-án közzétett TASZSZ-közlemény jelentett be. A mesterséges hold adatai a következők: Kezdeti keringési idő 89,7 perc; legnagyobb távolsága a Földtől 322 kilométer; legkisebb távolsága a Földtől 204 kilométer; a pálya síkjának a? Moszkva (TASZSZ) A Szinyavszkij—Danyiel ügy mai első nyílt tárgyalásán elhangzott a vádbeszéd. Mint ismeretes, Andrej Szinyavszkijt és Jurij Da- nyielt azzal vádolják, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány politikájának egyes kérdéseivel szemben ellenséges álláspontra helyezkedve, 1956 és 1963 között szovjetellenes műveket írtak és csempésztek külföldre. A vizsgálat megállapította, hogy Szinyavszkij Abram Tere álnév alatt, Danyiel pedig Nyi- kolaj Arzsak álnéven ösz- szesen kilenc művet juttatott külföldre. Ezeket a műveket az utóbbi években számos tőkés országban. — az Egyesült Államokba. Franciaországban, Angliában, Olaszországban és máshol széles körű szovjetellenes propagandára használták fel: A nyugati kommunistaellenes propagandában kiemelkedő helyet kaptak az Abram Tere álnéven közölt „A bíróság bevonul", „Mi a szocialista realizmus? és más, a Szovjetuniót rágalmazó írások, továbbá Nyi- kolaj Arzsak álnéven megjelentett az „Itt Moszkva beszél”, „A kéz” című könyvek. Szinyavszkij műveinek kicsempészésére Helene Za- mojszkaját a moszkvai francia nagykövetség volt haditengerészeti attaséjának lányát használta fel. Jurij Danyiel mindenben osztozott Szinyavszkij szovjetellenes nézeteiben, helyeselte „A bíróság bevonul" és „Mi a szocialista realizmus?” című müvek tartalmát, megmutatta Szinyavsz- kijnak a „A kéz” című saját elbeszélését, amelyet 1956 és 1957 között írt. Danyiel elbeszélése durva kirohanásokat tartalmaz a szocialista rendszer, a szovjet állam politikája ellen. Danyiel 1960 őszén Szinyavszkij lakásán átadta „A kéz” című elbeszélését Zamojszkajának azzal, hogy keressen rá nyugati kiadót. Miután tudatában volt művének szovjetellenes lényeegyenlítő síkjával bezárt szöge 65 fok. A tudományos berendezésen kívül elhelyeztek még a szputnyikon egy rádióadót (19,995 megaherc frekvencia), egy rádiórendszert a pályaelemek pontos mérésére, egy rádiótelemetrikus berendezést a műszerek és tudományos berendezés munkájáról szóló adatok továbbítására. A mesterséges hold berendezése kielégítően működik. A koordinációs számító- központ folyamatosan dolgozza fel a beérkező információkat. gével, Danyiel, Szinyavsz- kijhoz hasonlóan álnevet választott, s a mű így Nyi- kolaj Arzsak néven jelent meg. Szinyavszkij és Danyiel a továbbiakban folytatták szovjetellenes rágalmazó műveik írását és terjesztését. Mindketten kéziratok, valamint külföldön oroszul kiadott könyvek formájában (ezeket Zamojszkaja 1961 és 1963 között hozta be a Szovjetunióba) terjesztették műveiket ismerőseik körében. A vádirat rámutat, hogy a külföldi kiadók a szovjetellenes művekért megfelelő tiszteletdíjat utaltak ki Szi- nyavszkijnak és Danyielnek. Varsó, (MTI): A csütörtöki Zycie War- szawy közel egy oldalas cikkben foglalkozik Wy- szynski bíboros-hercegprímásnak a legutóbbi hetekben Lengyelország különböző templomaiban elhangzott szentbeszédeivel. A cikk megállapítja, hogy a lengyel katolikus egyház feje, valamint egyes püspökök az utóbbi hetekben a templomi szószéket politikai célokra használták fel. A lengyel társadalom felháborodására, mely a német püspöki karhoz intézett lengyel püspöki szózatot, az azt követő német választ és lengyel viszontválaszt kísérte, azzal reagáltak — írja a lap —, hogy a lengyel sajtóban megjelenő dokumentumokat hamisításoknak, a lengyel televízió kamerája előtt szereplő kiváló marxista és neon marxista, hitetlen és hívő tudósok megnyilatkozásait durva, megfizetett, vallásellenes támadásoknak nevezték. A lengyel klérus a lengyel sajtó és közvélemény hónapok óta tartó követelésére a mai napig nem hozta nyilvánosságra az inkriminált szózat és levélváltás általuk helyesnek tarFidel Castro nyilatkozatot adott az Al-Musszavar című kairói hetilapnak. Egyebek között kijelentette, hogy Kuba, illetve a keleti tömb kereskedelme révén, a Kuba-ellenes gazdasági blokád teljesen megsemmisült. Az országon belül a kubai forradalom ellenségei igen gyengék, az igazi ellenség az amerikai imperializmus — mondotta. Kifejtette, hogy forradalmi harcot indítottak a bürokrácia ellen, több ezer közalkalmazottat továbbképzésre küldtek, ahol forradalmi tanulmányokat folytatnak. Azok a közalkalmazottak, akik forradalomellenesek, munkájuk, tevékenységük nem folyamatos és kielégítő, sohasem lehetnek felelős kormánytisztviselők. összehasonlítva az egyiptomi és kubai forradalom útját, Castro kijelentette: az egyiptomi forradalom hatása az afrikai felszabadítási mozgalomra hasonló, mint az a hatás, amit Kuba gyakorolt a latin-amerikai felszabadítási harcra. A kubai forradalom — jelentette ki — lerombolta Amerikában a gyarmatosítás és burzsoázia bástyáit. tott szövegét. Ezzel szemben Gnieznóban, Varsóban, Czestochowában és másutt elhangzó főpásztori megnyilatkozásaiban Wyszynski egyszerűen a vallás belső ügyeibe való beavatkozásnak nevezte a lengyel közvélemény figyelmeztetését. Wladyslaw Gomulka — írja a Zycie Warszawy — egy hónappal ezelőtt erőteljesen, de egyúttal rendkívüli önuralommal mutatott rá, hogy a püspöki szózatot és az arra adott német választ és lengyel viszontválaszt, mint dokumentumot, teljes egésznek kell tekinteni, s ez reakciós, a lengyel nemzeti érdékek szempontjából káros, — s mmt ilyen, súlyos vádat jelent Wyszynski és a szózat szerzői ellen. Senki sem állítja a Zycie Warszavy szerkesztőségi cikkében, — hogy a lengyel püspökök áruba akarják bocsátani a nyugati területeket. De a „kereszténység védőfala” elmélet koncepciója, a hercegiprimás egész politikai akciója ellentétes a lengyel nemzet politikai vonalával. Az egész civilizált világban — írja a lap —, az Amerikai Egyesült Álla„S minden erőnkkel készen állunk arra, hogy mindenütt harcoljunk a gyarmatosítás és imperializmus ellen”. Castro kijelentette, hogy sajnálkozik a nemzetközi kommunista mozgalomban támadt nézeteltérések miatt, „mert ez gyengíti azokat az erőket, amelyeket mozgósítani kellene a közös ellen-; ség elleni harcra. A trikon- tinentális értekezlet, problémái ellenére bebizonyította az imperializmus elleni harc közös lehetőségét, minthogy a haladó erők a nagy fontosságú kérdésekben egyetértenek. ügy vélem, hogy az imperializmus elleni harc ösztönző ereje sokkal erősebb minden nézeteltérésnél és nehézségnél”. Arra' a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e Kuba ismételt amerikai megtámadását, Castro így válaszolt: „Egy új invázió mindig is lehetőség marad, készen állunk visszaverni minden agressziót területünk ellen”. A továbbiakban Castro közölte, hogy a következő trikontinentális értekezletre kubai küldöttség élén Kairóba utazik. máktól, Franciaországtól kezdve Csehszlovákiáig és Magyarországig, az egyház és az állam szétválasztása már régen megoldott probléma. A lengyel hercegprímás a XVIII., vagy még korábbi századokba szeretné visszataszítani a társadalmi fejlődést. A történelem azonban fejlődik, a világ halad, és ezt a vatikáni zsinat is elismerte. A hercegprímás és egyes püspökök korszerűtlen politikai ambíciói olyan éles formákat öltenek — írja a lap —, melyek a vissza- hozhatatlan múltat szeretnék látni az országban. Wyszynski odáig merészkedett, hogy január 30-án elmondott szentbeszédében ezt mondotta: mi nemaláz- kodhatunk meg egy ideiglenesen uralkodó államhatalom előtt. A lengyel nép önfeláldo- zóan és teljes egységben dolgozik hazája felvirágoztatásán. Ez az egység — írja a lap — a jelen és a jövő alapja. Senkinek sem engedjük meg az egység lerombolását, vigyázni fogunk rá és tovább erősítjük — hangsúlyozza a Zycie Warszawy szerkesztőségi cikke. Ä Szmyavsskijj— Danyiel ügy fi Zycie Warszawy Wyszyaski veszélyes politikai tevékenységéről Á kél luxemburgi menet után A világsajtó sokat ír a Közös Piac tanácsának január közepén és végén, Luxemburgban tartott üléséről. Ezen, mint ismeretes a fő ellentét alapja a francia álláspont volt. Franciaországban az utóbbi időben mind erősebben hangoztatják, hogy a Közös Piac megszervezésekor ígért „mennyei mannát” nem győzik kivárni. Beauchacourt francia közgazdász nemrégiben kijelentette: „A nemzetközi gazdasági verseny olyan mint a futball- labda; fontos, hogy ne kerüljön többször a mi kapunkba, mint ahányszor belőjük az ellenfelébe.” Amikor kiderült, hogy a Közös Piac csapatában a francia kapusnak újból meg újból ki kell halásznia a nyugatnémet labdát a maga hálójából, Párizsban elégedetlen, bíráló hangok hallatszottak. Mint a -Nation” című lap megírta, Francia- ország kétszer annyi iparcikket vásárolt az EGK országoknál, mint amennyit eladott nekik. Ezt a deficitet ped!g nagyon is nehéz a mezőgazdasági termékek exportjából fedezni. A francia gazdálkodók útjában sok sorompó áll, ha el akarják adni termékeiket a Közös Piac többi országának, különösen az NSZK-nak. Nyugat-Né- metország jobban szereti a búzát és más termékeket nem a francia partnernél vásárolni, hanem másutt, mindenekelőtt nem Európában fekvő országokban Ezzel érzékeny csapást mér a francia költségvetésre. De nemcsak közgazdaságról van szó: minthogy a Közös Piac országai között lényegileg az NSZK játssza az első hegedűt, s így a vétójog megszüntetése lehetőséget nyújtana Bonnak arra, hogy politikai jellegű döntéseket is rákényszerít- sen a többi országra. Ez pedig veszedelmes következményekkel járhat a partnerekre. Párizs és Bonn külpolitikai irányvonala a közelmúltban mindjobban eltér egymástól. „A Közös Piac erkölcsi és politikai válságának egyik oka a francia—német egyezmény kudarca” — írta ezzel kapcsolatban Raymond Aron francia publicista. Ez a legfájdalmasabb pontja az EQK nehezen kialakuló egységes politikájának és nem olyan másodrendű kérdések, mint a vámhatárok csökkentésének következő fordulója, vagy a Közös Piac 1966 évi költségvetésének jóváhagyása. Hogyan találhatnának kiutat? A bonni politikusok már arról beszélnek, hogy a hatszögből ötszöget kell csinálni. Ezt könnyű mondani, de nehéz a keresztülvitele. A »Die Welt” című befolyásos hamburgi napilap beismerte: „Az EGK jelenlegi formájában nem állhat fenn hosszú időn át Franciaország nélkül”. S az új erőelosztás kilátása egyáltalán nem lelkesíti a Közös Piac többi országát. Mint a fenti lap szomorúan megállapítja, „Belgium és Hollandia politikusai már értésünkre adták, hogy országaik nem akarnak magukra maradni a csónakban az NSZK-val, amely ebben az esetben mértéktelen túlsúlyba kerülnek”. S a „Die Welt” még hozzáteszi: »Rómában is megrémültek arra a gondolatra, hogy Németország gazdasági csatlósaivá lesznek”. Vannak, akik új változatot javasolnak: Franciaország helyett Angliát kell utánozni. Ezek igyekeznének kihasználni Anglia gazdasági nehézségeit, hogy bevonják a Közös Piac országai közé. Márpedig gazdasági nehézségeik bőven akadnak. A londoni „Tribune” komoran leszögezte: „Anglia a palánk tetején ül, amelyről bármilyen váratlan szél lesodorhatja: az export pangása, az import növekedése, a külföldi kiadások váratlan emelkedése”. Anglia ennek ellenére nem igyekszik sietve elfoglalni Franciaország üresen maradt ka,rosszékét. Ennek oka az, hogy nem volna veszély Leien játék Anglia számára beengedni a Ruhr- vidék iparmágnásait a brit vámok erődjének falai közé. A Közös Piac tagjai nem sok vigaszt találhatnak a jövőben. „Az a benyomásunk, hogy Franciaország továbbra is fenntartja bojkottját és a Közös Piac változatlanul béna marad”, — jósolja nem minden káröröm nélkül a Times. A luxemburgi tanácskozásokon a partnereknek semmiben sem sikerült megegyezniük; mindössze a szokásos, s a francia bojkottot lezáró, de semmit meg nem oldó kompromisszumra jutottak. A záróülésen résztvevő újságírók nyíltan megírták, hogy az NSZK képviselői „őrjöngtek”. Legalábbis a „Francé soir” tudósítója így jellemezte az értekezlet légkörét. J. — V. Bába Mihály: Egymástól távol 34. — Hiába! Zsugoriak1. Aki nem ad annak, aki megér- deimli, az nem kap annyit, amennyit érdemelne. Ez a baj, ezt nem értik. Te, én egyszer azt olvastam, hogy: korgó hassal nem lehet himnuszt énekelni, hát én meg amondó vagyok, hogy korgó hassal nem lehet jó termelőszövetkezetet csinál- si. Szerintem pedig ha nincs jó agronómus, az annyi, mintha egy gyárban rossz mérnök volna, vagy egyáltalán nőm lenne. Ezt nehezen akarják megérteni, de lassan... — Hagyd már Andrást is beszélni — szól Márta urát dorgálva. — Hagyom én, csak előbb igyunk rá. Na, egészségedre, András... Koccintunk. Márta is iszik. — Na, hát akkor, halljuk, mi újság Pesten. Te ott vagy a tűz mellett, többet tudsz, mint mi itt, ebben a sáros fészekben. Igaz, hogy Lengyelországban csak háromszázalék a tsz? Szinte hihetetlen! Hogy csinálják ezt? Vállamat vonogatom. Nem tudom. Nem is érdekel! — Pedig, szerinted persze, ennek nem lesz jó vége.,. Már mindenütt a ts dominál, ott meg nem. — Hagyd már Andrást i beszélni! — Márta megfog ja a ura kezét. — Hagyom, hát mért ne hagynám. Meddig akarsz még Pesten lenni? — Nem tudom. Most tan- foly /ara járok. — Na, ez igen — csap combjára a sógor. — Milyen tanfolyamra? — Gépkezelőire. — Az meg mi? — Az építkezéseknél, tudod, darukezelő, meg ilyesmi — magyarázom. — Aha. Te leszel a gépesített építőipari vállalat első segédmunkása. Nem rossz — állát tenyerébe fogja, ide-oda csapja fejét, néz rám meg a feleségére, aztán a csendben ülő gyerekekre és hirtelen lecsap rám. — És mi lesz Bözsivel? — Hát te ott darukezelő leszel, ő meg itt az új házban, annak persze nagyon örülök, hogy végre megcsináljátok a házat, mert az anyósodé már nagyon rossz volt, — egyedül, vagyis a gyerekekkel. Az ördög tudja, sógor, lehet, hogy ez jó így, mert nem veszekszik veled örökké az asz- szony, mint velem — hirtelen behúzza nyakát és odább húzódik Mártától hahotázva —, de én már amondó vagyok, hogy jobb közelebb lenni hozzá, még ha veszekszik is, mert csudálatos teremtések azért, este mindig elcsendesednek és meg is feledkeznek róla, hogy egész nap veszekszenek és úgy odabújnak az emberhez, hogy rögtön melege lesz. Ügy meg, ahogy te élsz mostan, — ne haragudj, de kimondom, tudod, hogy nem haragból —, az a birkáéhoz hasonló. Karámba zárva éltek, aztán kihajtanak a legelőre, azaz dolgozni, majd vissza, és néha kaptok egy napot, hogy... — Hagyd már abba — dorgálja Márta az urát. — Miért nem jött el Bözsi is. — Nem ért rá, valamelyik nap majd eljön — mondom, de nekem még mindig a sógor gyorsan pergő szavai kavarognak agyamban. Birkák módjára élünk? Lehetséges ez? — Régen ígéri már. — Tudod, az építkezés miatt Most már akadozik a beszélgetés. Belekapunk ebbe is, abba is, de mindhárman érezzük, hogy űr keletkezett közöttünk, és az űr egyre nagyobb, egyre mélyebb, egyre sötétebb. Elbúcsúzom tőlük. Megsimogatom a gyerekek fejét, dicsérem őket, hogy milyen jók, amire csak kuncognak. — Mint a kis ördögök, ha az arkangyal van náluk látogatóban. A gyerekek hahotáznak. Mi is nevetünk. Még az udvaron is. Mert kikísértek egészen a kiskapuig. ★ Bözsi a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a pénzre, mert most kell minden fillér. Nem is költöttem csak cigerettára. Ha Kláriért mentem a talponállóba, nem kértem semmit. Klári meg is kérdezte egyszer: — Mi van veled, hogy nem iszol? — Sosem ittam — mondtam mosolyogva. — De az; előtt nem mertem volna itt álldogálni, beszélgetni veled, hogy ne igyák... Csippentett felém szemével és még az arca is pirosabb lett, minha valami csintalanságon kapták volna. De ha otthon, vacsora után kínált meg, azért mindig megittam egy-két pohárral. Egy este azzal fogadott, hogy fent volt a férje, beszélt vele, aztán elment megnézni a gyerekeket és már vissza is utazott. Közömbösen hallgattam, nem nagyon érdekelt az sem, ha itt kapna. Az öklöm kemény, ha ütni próbálna, visszaadnám neki gondoltam. — Tudod, hogy mit akart? — Vágyakozott utánad — csíptem felé gúnyosan, mer* fájt, hogy Klári az urával volt. Klári hallgatott egy pillanatig, csak aztán mondta: — Nem nyúlt hozzám. Válni akar... — nyugtatott meg. Mi közöm nekem ehhe* — gondoltam. (Folytatjuk)
