Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
A „Közös Piac" után Johnson minden támogatást megígért Dél-Vietnamnak Saigonban kolerajárvány tört ki — Egy hét alatt 800 katonát vesztettek az amerikaiak Kiss Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Johnson elnök budapesti idő szerint szerdán a kora reggeli órákban Los Angelesbe érkezett. A repülőtéren egyórás tanácskozást tartott Humphrey alelnök- kel, akit haladéktalanul Saigonba rendelt. Humphrey Honoluluban találkozik a dél-vietnami vezetőkkel és velük együtt utazik Saigonba, ahonnan öt ázsiai országba látogat el. A Los Angeles-i repülőtéren többszáz tüntető fogadta az elnöki repülőgépet. A tüntetők tábláin feliratok tiltkoz- tak a vietnami háború ellen. Az újságírók rámutatnak, hogy a tanácskozás tanúsága szerint Johnson teljes mellel kiállt a Ky rezsim mellett és lényegében minden szükséges támogatást megígért a diktátornak. Bár maga Rusk külügyminiszter is elismerte, hogy véleménykülönbségek vannak Washington és Saigon között s a dél-vietnami kormány, elsősorban a katonai akciók fontosságát hangsúlyozza, azt mondotta, hogy a lényeges kérdésekben egyetértés van a két kormány között. A dél-vietnami szabadságharcosok kedden a kambodzsai határ közelében tőrbecsalták a kormányerők egyik egységét és komoly veszteségeket okoztak neki — közölte szerdán este a vietnami katonai szóvivő. A megtámadott kétszáz főnyi egység egy őrállomás felmentésére indult, amely ellen már korábban rohamot intéztek a partizánok. A vietnami szóvivő nem közölte a kormánycsapatok veszteségének adatait. Két napon belül ez volt a második hasonló támadás a kormánycsapatok ellen. Hau Nghia tartomány rendőrfőnökét kedden megölte egy rejtett akna, amikor Dux An helységben megvizsgálta a partizánok által korábban levegőbe röpített rendőrségi gépkocsi roncsait — itt helyezték el a szabadságharcosok az álcázott aknát, több rendőr megsebesült. Az AP jelentése szerint az An Lao völgyében a partizánok bekerítésére mozgósított húszezer amerikai és dél-vietnami katona továbbra sem talált ellenséget: a szabadságharcosok időben kiürítették a völgyet. Csapás a semmibe — írják a megfigyelők az amerikai mammuthadműve- letről. A dél-vietnami Nam Bo körzet parasztságának képviselői nyilatkozatban ítélték el az Egyesült Államok vegyi háborúját. Az amerikaiak a körzetben lévő felszabadított területekre rengeteg növényírtó vegyszert szórtak, s ennek következtében körülbe'ül félmillió ember betegedett meg, közülük 46 ezer súlyosan. Tíz csecsemő anyja karjában halt meg. Sok tízezer hektár rizs és más kultúrnövény 80—100 százalékosan megsemmisült. Dél-Vietnamban a négynapos újévi fegyverszünet alkalmából sokezer kormánykatona tért vissza, hogy meglátogassa a felszabadított területeken élő családját. Sok százan közülük a rokonaikkal való találkozás nyomán ráébredtek, hogy rossz úton jártak és elhagyták a kormánycsapatok sorait. Az amerikai légierő szerdán 17 bevetésben intézett támadást a VDK területe ellen, ugyanakkor pedig 437 bevetésben bombázta a szabadságharcosok feltételezett állásait. A B—52-es bombázógépek százötvened- szer tették meg a 6000 kilométeres utat Guam szigeti támaszpontjukról Vietnamba és vissza, hogy leszórhassák pusztító terhüket. Saigonban az amerikaiak közzétették a február 5-én véget ért hét veszteséglistáját. Eszerint az amerikai és délvietnami csapatok halottakban és sebesültekben mintegy 890 főnyi veszteséget szenvedtek. A Reuter közli, hogy Saigonban kolerajárvány tört ki: eddig 60 személy betegedett meg. Az AFP Phnom Penhből, Kambodzsa fővárosából jelenti, hogy február 4-én és 7-én több kambodzsai katona vált áldozatává azoknak az aknáknk, amelyeket thaiföldi katonai erők Kambodzsa területén, a határtól több kilométerre helyeztek el. A kambodzsai fővárosban attól tartanak, — hangoztatja az AFP — hogy az amerikaiak által szállított ultramodern fegyvereket a thaiföldiek a kommunistaellenes hadjárat ürügyén Kambodzsa ellen kívánják felhasználni. Üj-Delhiből érkező jelentés szerint Radhakrisnan indiai elnök válaszolt Ho Si Minh január 24-i levelére. A válasz kifejezi az indiai kormány reményét, hogy lehetséges megfelelő alapot találni a vietnami | kérdés rendezésére. 1 I francia kármány értékelte Erhard Eátogaiásái Párizs (MTI) A francia minisztertanács De Gaulle elnöklésével tartott szerdai ülésén Couve de Mürville külügyminiszter beszómolt Erhard kancellár és miniszterei látogatásáról. Bourges tájékoztatásügyi államtitkár, a kormány szóvivője az ülés után tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, a francia—nyugatnémet megbeszélésektől senki sem várt látványos eredményt, a tanácskozás célja az volt, hogy az együttműködés konkrét lehetőségeit keressék. A szóvivő szerint a tárgyalás kedvező légkörben zajlott le, amiben szerepe volt a hat külügyminiszter luxemburgi megállapodásának. Bourges államtitkár elmondotta, De Gaulle és Erhard eszmecseréjén szó volt a francia köztársasági elnök moszkvai útjáról, nyilvánvaló De Gaullenak a szovjet vezetőkkel való tárgyalásakor szőnyegre kerülnek az európai problémák, közöttük a német kérdés. Erhard—Barrel vetélkedő Bonn, (MTI): A CDU elnöki székéért folyó küzdeken szerdán újabb fordulatot vett: Erhard kancellár nyilatkozatban hivatalosan bejelentette igényét a pártelnöki tisztségre. A kancellár nyilatkozata nagy szenzációt keltett politikai körökben, annál is inkább, mert néhány órával a nyilatkozat közzététele előtt Erhard Barzellel, a CDU parlamenti frakciójának elnökével tárgyalt). A megbeszélés után a DPA azt jelentette, hogy Barzel továbbra is fenntartja készségét a CDU elnöki tisztének vállalására, „amennyiben az a párt érdekében állna”. Azt a tényt, hogy Barzel továbbra is igényt hangoztat az elnöki tisztre. Erhard nyilatkozatát Bonnban általában úgy értelmezik, hogy most már kirobbant a nyilt vetélkedés Erhard és Barzel között, s a tét ebben a harcban nemcsak a CDU elnöki széke, hanem — távlatilag tekintve — a kancellári szék is, Itidfai határozat a taskenti egyezményről Jaipur. (MTI): Az Indiai Nemzeti Kongi- resszus Párt Jaipurban ülésező munkabizottsága egyhangú határozatot fogadott el, amely üdvözli a taskenti egyezményt. A határozat megállapítja, hogy a taskenti nyilatkozat megnyitja az utat az India és Pakisztán számára egyaránt igazságos és becsületes tartós béke megvalósítása felé. A határozat hálával emlékezik meg Sasztri elhunyt indiai miniszterelnök működéséről és őszinte köszönetét mond Koszigin szovjet miniszterelnök erőfeszítéseiért. BRÜSSZEL: Spaak belga külügyminiszter egyelőre elhalasztotta moszkvai útját, amely csütörtökön lett volna esedékes. A fenyegető kormányválság miatt kell Brüsszelben maradnia — közölték a belga külügyminisztériumhoz közelálló körök. UJ-DELHI: India kedden a szokásosnál is élesebben válaszolt Kína január 6-i jegyzékére. „Leplezetlen agressziós cselekményekkel”, ..arcátlan fenyegetésekkel” és azzal vádolta szomszédját, hogy csapatai behatolták az északkeleti határvidék de- militarizált övezeteibe. VATIKAN VÁROS: A vatikáni évkönyv most megjelent kötetében olvasható, hogy a Szentszék eltörölte az egykor rettegett inkvizitori hivatalt, amelyet IX. Gergely pápa 700 éve alapított, utódja pedig már a pörbefogott eretnekek kínzását is megengedte. MOSZKVA: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házának külügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságai szerdai együttes ülésükön egyhangú határozatot fogadtak el arról, hogy javasolják a Legfelső Tanács elnökségének a január 15-én Ulánbátorban aláírt szovjet—mongol barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény ratifikálását. PÁRIZS: Franciaország nagy hajóipara központjaiban az utóbbi napokban nagyarányú munkástüntetésekre került sor. Toulonban kedden este harmincezer főnyi tömeg tiltakozott a hajógyári munkások tömeges elbocsátása ellen. Hasonló tüntetések voltak a Le Havre- ban és más kikötővárosokban. Múlt héten a földközitengeri hajóipari vállalat, amelynek a görög Onasszisz a fő részvényese, nem fizette ki munkásait. A La Seyne-i üzemben ezer munkás felmondólevelet kapott és hasonló sors fenyeget további hatezer munkást. BONN: A Német Békeunió nyugatnémet pártvezetősége nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a bonni kormánynak a két német állam közti kölcsönös megértést és a közép-európai feszültség enyhülését akadályozó politikáját. A nyilatkozat kiemeli* hogy ma a béke és biztonság biztosítása Németországban és Európában nagymértékben a két német állam közti kapcsolatok fejlődésétől függ. PÓLÓM ARES: A spanyol tájékoztatásügyi miniszter kedden bejelentette, hogy csak külön felhatalmazással rendelkezők léphetnek azokba az övezetekbe, ahol az elveszett amerikai atombombát keresik. A minisztérium arra hivatkozott, hogy ezt -a szenzációhajhászó sajtójelentések miatt” rendelték el, közben azonban Polotna- res vidékén vörös és fehér zászlós, mérőműszerekkel felszerelt katonai osztagok kutatnak tovább. SZÓFIA: A bolgár energiatermelés jövőjére nézve 1965-ben az a Szovjetunióval kötött megállapodás volt a legnagyobb horderejű, amelynek értelmében az országban felépítik az első atomerőművet. Az atomerőmű építése már a közeljövőben elkezdődik és 1972-ben fejeződik be. Az atomerőmű teljes kapacitása 800 000 kilowatt lesz, s évente 5,6 milliárd kilowattóra elektromos energiát termel majd. Bába Mihály: Egymástól távol 33. Ha találkoznak csak magáról beszél, hogyan kellene ezt vagy azt csinálni, mintha rajta kívül senki sem tudná. Ha ellenkezik az ember vele, akkor olyan könnyen vágja oda, hogy: nem értesz te ahhoz, sógor. A Márta férje már más természetű. Vidám, jókedvű, megértő ember, mint a Kalaposok általában. Amikor a kutya vakkantott, már ott állt a tornácon. — Bodri, gyere ide, Bodri — kiáltott. A kutya farkát behúzva szaladt oda hozzá, lábához simult, közben rámvicsorította fogát. — Kit látok? Vendég, pesti vendég — kiáltja hangosan. — Mártuska, gyere csak, vendégünk jött. Pestről. Zeng az udvar nevetésétől. Jön elém nagy sebbel- lobbal, keményen kezetráz velem, vállam veregeti. — Hát téged is lehet látni. Nahát, sógor! Gyere beljebb. Márta kiszalad a tornácra. Amikor meglát, siet elém. — András, na csakhogy eszedbe jutottunk. Gyertek be. Halljuk mindig, hogy itthon voltál, vártunk is, hogy egyszer már eljössz, de hiába. Na, ne álljunk itt az udvaron, hanem menjünk be. A tornácban már ott áll a három gyerek, amikor meglátnak, szaladnak elém. Nyúlok a zsebembe, hogy adjak nekik valamit, mert üres zsebbel jöttem. Kivettem egy tizest. — Szaladjatok, vegyetek érte cukrot — dugom Márti- ka tenyerébe a pénzt, és megcsipkedem acukat. — Ma nem lehet — mondja a legkisebb, Négyéves lehet. A neve, szörnyű, de nem jut eszembe. Gizi? Kati? — Aztán miért nem? — Hát mert vasárnap van. — Csakugyan. Akkor majd holnap. Bemegyünk a szobába. Márta csinos, helyes most is azonnal pogácsát tesz az asztalra, a sógor meg poharat, bort. — Előbb iszunk, aztán eszünk — kacsint a sógor. — Te is iszol, Mártuska. — Nekem csak félig öntsd a poharat. — Ez az, így több marad nekünk — nevet a sógor és már poharát koccintja az enyémhez. — Egészségünkre! — Egészségünkre! — Nem rossz bor — cset- tintek nyelvemmel, savany- kás, de jó. — Tűrhető. Nem kukoricáié, az a fontos. Meddig maradsz? — Este megyek vissza. — Bözsi, hogy van? Két hete nem láttam. — Megvan. — Nem unod a vonatozást? — Megszoktam már. — Vegyél pogácsát — kínál Márta. — Jó, hogy beugrottál hozzánk — mondja a sógor. — Éppen azon gondolkozom, hogy felnézek Pestre, az Alkalmiba, azt mondják, hogy nagyon olcsó. — Sehová se mégy — mondja haragosan Márta. — Na, hallod, sógor, hogy emészt engem a testvéred — kacag és a n/t- gasba emeli poharát, — Más asszony zavarja az urát, e meg egy tapodtat sem enged. — Ne hallgass rá, csak bolondozik. Elment ennek a jő dolga. Pestre akar menni-, vásárolni, amikor itt is van. Lehet, hogy olcsóbb, de drága a vonat. A jegy százhúsz forint, a költség, az ennivaló. Már többe is kerül, mintha itt venném. — De tv-t is hozok. — Hozol, hozol, de nem Pestről. Ez is ugyanolyan, mint a pesti. Egy gyárban csinálták. — Televíziót akartok venni? — bámultam rájuk csodálkozva. — Azt. Miért? — Nem sajnáljátok rá a pénzt? — Sajnálja az ördög. Nektek kell tv, pulyák? A gyerekekből egyszerre szakad fel a kiáltás: — Kell! — Na, látod. Nálunk demokrácia van. Szavazunk. A tíz éven felülieknek egy egész szavazata van, a tíz éven aluliaknak meg egy fél. Hát most számold össze. Egyszóval a tv-t meg kell venni. Kacagtam én is, mert nagyon tetszett, ahogy a sógor beszélt, meg hogy a gyerekek bámultak apjukra és lesték minden szavát,, Mártának is csillogott a szeme. Látszik, hogy boldog, elégedett, még akkor is, ha néha veszekszik a vidám, tréfálkozó kedvű emberével. Engem már esztendőkkel ezelőtt meglepett, hogy mindig volt náluk bor. Egyszer meg is kérdeztem, hogy minek az. <— Kell, sógor, nekem meg a vendégeknek. Én szeretem, egy pohárral kell az embernek, de én azért nem akarom koptatni a kocsma küszöbét. Nem vagyok annyira gazdag. Nem szórták a pénzt, de sohasem voltak szegények. Még a legrosszabb esztendőkben is megvolt mindenük. — Hogy áll a tsz-etek? — Jobban, mint tavaly. Sógor, az agronómusunknak arany keze van. Azt tudod, hogy vezetőségi tag vagyok. Nahát, én javasoltam, hogy adjunk neki ötezer forint prémiumot. Nem akarták. Vertem az asztalt, hogy akkor kilépek, mert az agro- nómus elmegy máshová, ahol többet kereshet és mi fogjuk megérezni. Megszavazták, ötezret kifizettünk neki már harmadnap és olyan tervet csinált, hogy ámuldoznak az emberek. Kocsit vett — nem sajnálom —, de dolgozik. Most negyvenöt lesz a munkaegység, ha nem több. De, ha nem kapja a prémiumot, még harmincöt se lenne. Érted, ugye? — A Bocskaiba kéne ilyen ember. (Folytatjuk)
