Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

Reáljövedelem, reálbér A társadalom bármelyik rétegét választjuk is ki, azt tapasztaljuk, hogy tevékeny­sége függ a bérezés hatásá­tól. E körülmény indokolja a helyes, ösztönző bérezés szerepének a tisztázását. Mit értünk reáljövedel­men? A reáljövedelemnek szélesek a határai. Mindaz beletartozik, amit közvetle­nül és közvetve tevékeny­ségéért a bérből, a fizetésből (munkaegységből) élő polgár kap. A reáljövedelemnek ilyen módon két fő össze­tevője van. 1. A foglalkoz­tatottaknak a munkájáért közvetlenül átadott bér, és az esetleges természetbeni részesedés; 2. A közvetett módon kapott juttatás, szol­gáltatás. Ilyen, a közvetlen béren kívüli juttatás egye­bek között az egészségügyi ellátás, az általános és kö­zépfokú iskoláztatás, a szakszervezeti, vállalati üdü­lés, a kulturális szolgáltatás, stb. A reálbér — a reáljövede­lemnek az a része, amelyet a dolgozó közvetlenül bér formájában kap. A reálbér azt fejezi ki, hogy a mun­kájáért kapott jövedelemért mit vásárolhat a foglalkoz­tatott. Ez az utóbbi igen lé­nyeges, hiszen ha az árak változnak, egy és ugyanolyan mennyiségű jövedelemért kevesebb vagy több áru vásárolható. Ha az árak csökkennek, de a bér válto­zatlan szinten marad, akkor a reálbér növekedik. Az el­lenkező hatású folyamat — a bér süllyedése vagy az árak emelkedése — a reál­bér csökkenését jelenti. A mi társadalmunkban a reáljövedelemnek fontos szerepe van. A szocializ­musnak már teljes felépíté­se előtt az orvosi és gyógy­szerellátást helyes a dolgo­zóknak és hozzátartozóik­nak a jövedelmüktől füg­getlenül teljesen egyenlően biztosítani. Az általános és középiskolai oktatást a szo­cializmusban helyes ingye­nessé tenni a gyermekek számára. A két és több kis­korú gyermek neveléséhez a szülőnek juttatott családi pótlék ugyancsak a reáljö­vedelemnek ésszerű része. A reáljövedelem növelésé­nek helyes határait szüksé­ges megtalálni. Amikor a reáljövedelem meg nem ala­pozott módon növekedik, az a reálbér kedvezőtlen ala­kulását idézi elő. Az 1960- tól 65-ig tartó ötéves terv­ben is ez történt. A reál­jövedelem a tervezettnél lényegesen magasabb szint­re emelkedett. A népgaz­daság elsősorban emiatt nem tudta teljesíteni a reálbérnövelési tervét A probléma az, hogy o reáljövedelem tekintélyes része nem oszlik meg igaz­ságosan. Az üdüléshez való hozzájárulást a foglalkozta­tottaknak csak kis hányada kapja. A lakosság 80—90 százaléka az üdülésnek csak a költségeit viseli. A napkö­zis bölcsődék és óvodák ál­lami fenntartása is csak a lakosság egy részének a reáljövedelmét növeli. Az új lakások építési költsége az egész társadalomé. A la­kásokat igen olcsó béren (mely még a fenntartási költségeket sem fedezi) csak azok élvezik, akik azt ki­utalás útján megkapják. A legkülönbözőbb mun­kahelyeken az azonos mi­nőségben dolgozók életkö­rülményei lényegesen eltér­nek azáltal, hogy az egyik a közvetett juttatásnak minden formáját élvezi, a másik pedig, aki tevékeny­ségével ugyancsak hozzájá­rul a reáljövedelem előte­remtéséhez, csak igen kis mértékben és esetleg csak majd nyugdíjas korában ré­szesül belőle. A reáljövedelem elosztá­sában az okozza a legkirí­vóbb fonákságot, hogy akik azt a legnagyobb mértékben kapják, azok alig. vagy egy­általán nem becsülik. Még a közétkeztetési hozzájárulás sem kap megfelelő elisme­rést. Ám bírálatot — ha például az étrendben nincs hús — annál inkább. A nemzeti jövedelem igazságosabb elosztásáért fo­kozatosan szükséges a reál- jövedelem egy részének a csökkentése, majd egyes formáinak teljes megszünte­tése. A reáljövedelemben megnyilvánuló városi és fa­lusi egészségvédelem, az iskolai hálózat fejlesztése, stb. viszont a jövőben is feladat. A fokozatosság el­ve alapján a lakbér növelé­sével, az üdülési költségek megtéríttetésével, stb. el le­het érni, hogy a reáljövede­lem egészségesebben ala­kuljon. Ezzel párhuzamo­san a reálbért helyes növel­ni. A reálbérek ésszerű nö­velése azért szükséges, mert a közvetlen juttatás a ta­pasztalatok szerint jobban ösztönöz a szellemi és fizi­kai munkára. Magyarországon jelenleg — a csecsemőket is bele­értve — egy-egy állampol­gár a közvetett juttatással évente legalább 2000 forin­tot kap. Ha ennek az ösz- szegnek reálbérré alakítha­tó részét lépésről lépésre elosztjuk, úgy nyilvánvaló, hogy a társadalom nagyob­bik részének ez kedvező változást, reálbérnövekedést, a másik, a kisebb részé­nek pedig negatív előjelű következményeket hoz. Ez igazságos. A népgazdasági irányítás reformtervezetének szelle­mében fontos feladat, hogy a reáljövedelem csökkenté­sével vagy legalábbis nö­vekedési ütemének ésszerű lassításával igazságosabbá váljék a nemzeti jövedelem­nek a lakosság közötti el­osztása. A foglalkoztatottak helyesebb, igazságosabb reálbérének növekedésével a társadalmi termelésben is bekövetkezik az egészséges változás. Lónyal Sándor Miski Lajos, az univerzá­lis brigád mindenhez értő vezetője feltolja az olajos svájcit az elmaradhatatlan védőszemüveggel. Mosolyog. » Minek szólsz beleV' — A fiúk fürödni men­tek. Várni kell egy keveset. Addig bemutatja őket: — Van közöttük csősze­relő, lakatos, esztergályos és hegesztő. Ladányi At­tila a helyettesem, Ráez László az írnokunk, a többi pedig: Zsíros János, Lip­csák András és Gégény Ist­ván. Néhány perc, s együtt a brigád. Bejön Nagy Lajos is, a TMK művezetője, öt hónapja vannak együtt. Furcsa, de igaz: a széthú­zás hoz'a össze az együt­test. S hová fejlődtek! Nagy Lajos éppen arról szól, hogy ő már megunta a békítő bíró szerepét. — Mind sokat akart tud­ni — mondja. — „Te nem értesz a hegesztéshez”, „mi­nek szólsz bele az én mun­kámba”, „értsd meg, hogy most nem érek rá megcsi­nálni”, —ez ment itt kérem. A fiúk helyeselnek, bó­logatnak. Már csak moso­lyogják. Gégény, aki mel­lesleg a Nyíregyházi Gumi­gyár szb-titkára is, őszintén mondja: Nem tagadjuk, nagy volt a széthúzás. Felütötte fejét a szakmai sovinizmus is. Ezt akartuk visszaszorí­tani. „Van szegfűnk, fikusxunk...“ Sikerült. Lényeges fok­mérőjét a művezető abban látja, hogy amikor baj volt együtt segítettek elhárítani. „Az ft feladatuk az üzem termelésének zavartalan biztosítása”. Néhány példát említenek. Elsősorban a prés meghibásodását. Éj­szakára is benn maradtak és elhárították a hibát. Szilveszter előtti éjszaka pedig az ugyancsak fogós időben javították meg a szennyvízcsatornában kelet­kezett repedést. A nagyobb méretű üzemzavarokat isi fél óra alatt elhárítják. Ez a brigád összehangolt­ságát követelte meg. Ladá­nyi Attila megjegyzi: — Példát akartunk mu­tatni. Kibuggyan a kacagás a fiúkból. — Csak ne szóltál volna. Rendszeresen elkéstél. — De segítettünk rajta — veszi át a szót a brigádír­nok Rácz. — Fizetéskor el­kértünk Attilától egy szá­zast és megajándékoztuk egy ébresztőórával. Azóta nem késik. A nem oly régen még széthúzó együttes öntevé­keny brigáddá fejlődött. Közismert Miski Lajosnak a virágszeretete. Az ő ötle­te volt egy virágház elké­szítése. Először kacagták. Most mind büszkén invitál, tekintsem meg. Kérdezem, melyikük a virágkertész. -Mindnyájan”. Rácz László fitogtatja tudását: „van szegfűnk, fikuszunk, pál­mánk, meg a töknövények”. Mutatják a paprikapalán­tákat. Az üvegház tíz mé­teres. Tavasszal már rész­ben innen látják el virág­palántákkal az üzem kert­jét. Szabad idejüket for­dították rá, Földet hánytak, fűrészeltek, üveget vágtak, gi tteltek, s mindegyik ho­zott virágot. Illatos szegfű­vel kedveskednek. — Felvettük a kapcsola­tot a Kertészeti Vállalattal. Két virágkertész segített, így sikerült — mondja Miski. — Ők is, mi is a szo­cialista címért dolgozunk, összefogtunk. Közel van az üzemhez a Ságvári telep. A művelődé­si ház részére hulladék- anyagból tv-asztalt csinál­tak, megjavították a szé­keket, közös ifjúsági klubot alakítottak a telepen lakó fiatalokkal. Hat ember öt hónapja Zsíros János a brigádve- aetőre tekintget. Kérdi, szól­jon-e a „Mária kasszáról”. — Mondjad, ha bele kezd. tél — bíztatja Miski. A brigád úgy gondolta, ha már egyszer szocialista emberekké akarnak válni, illenék az is, hogy... Aki káromkodik, köteles a kö­zös kasszába 10 fillért ten­ni. — Szép összeg gyűlt ösz- sze sajnos három hónap alatt. 130 forint — emlé­kezik Zsíros. — De lett eredménye — így a művezető. — Már azt hitte az ember, szerzetesei- között él! — nevetnek. — Később újra be kelle, vezetni — szól közbe Miski Változnak a fiúk. Ladányi Attilát, a helyettest, most azért cukkolják, mert meg­ijedt a gépipari technikum­tól. „Miféle helyettes vagy, így mutatsz példát?” ö j meg arra hivatkozik, sok j az elfoglaltsága. Rácz vil­lanyhegesztő szakvizsgát akar tenni. Mindenki tanul. Gé­gény az anyagi ösztönzéssel nem elégedett Próbálnak t módot keresni, hogyan is: lehetne jutalmazni a szo­cialista címért dolgozó Mis- ki-brigádot. Alig öt hónapja alakultak Eredményeik még kezde­tiek. De érdemes felfigyel­ni rájuk, mert önzetlenek, s ennyi idő alatt eljutottak a széthúzástól az üzem virágházának a megépíté­séig. Hat ember új, magasabb követelményeket vállalt. H: segítik őket, teljesítik is. F. K. Megjegyzés: Egymilliós veszteség! Megyénk három tégla iyá- ra közül csupán a !iszavas­váriban 600 ezer nyerstégla ázott el a kc-ő őszi esőzé­sek idején. Elegendő szárí- tcszín esetén — még a rendkívüli idojárá; ellenére is — legalább négyszázezer­rel csökkenthették vo'na a selejtet A teljes veszteség tellát több mint negyedmillió fo- rini. Csak a tirzava vári gyárban tönkrement téglá­ból mintegy 20 c r-iádi ház épülhetett volna fel Nem újkeletű ez a prob­léma a téglagyárakban. A tervszámok növc'ésévcl évek óta nem tart lépést a mű­szaki feltételek biztosi ása. Tiszavasváriban például hat év óta egyetlen szári ószin sem épült. Ilyen feltételek mellett a tégla minősége nem fe­lel meg a követelmé­nyeknek. A jelenleg rendelkezésükre álló kellere* szárítóknak a duplájára len­ne szükség, hogy az idő­járás viszon'agságal ne be­folyásolják ezt b munkát, így elérnék, hogy a jelenlegi ötven filléres átlagár helyett hatvan filléres, minőségi téglát gyártanának. Nyolc­millió darabos éves terv esetén ez 800 ezer forintos többletbevételt jelentene a Tlszivasvári Téglagyárnak. Évente több mint egymil­lió forint veszteség! Ennek elkerülésére csupán olyan beruházásra lenne szükség, amely hamm an meg is té­rülne. Megfontolandó- érde­mes-e sokáig ilyen bizony­talan alapokon hagyni az építőipar fontos alapanyag gának gyártását. — tá —• MEGVAN A LEHETŐSÉG RÁ! w Ev végére vezetékes gáz az Északi Alközpontban Télen is végzik Nyíregy­házán a gázvezetékek lefek­tetését. Hegesztik, szigetelik a csöveket, hogy a gáz mi­nél előbb eljuthasson a háztartásokba, üzemekbe. A súlyos milliókba ke­rülő beruházást a megye finanszírozza, de csak a fogadóállomástól kez­dődően. A nemzetközi vezetékből, — mely a város mellett halad, — a fogadóállomásig ter­jedő szakaszt, — mely mintegy 2,5 kilométer hosszú, — az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt építteti. Kedden az országos Kő­olaj és Gázipari Tröszt, a hajdúszobosziói földgázüzem, a megyei tanács, a városi tanács, a MÁV, a posta szakembereiből álló csoport bejárást végzett. Célja volt, hogy a bekötő leágazó veze­ték végleges helyét kijelöl­■w-j- összára nyúlt az érté­rt kéziét. Hrebenyák már nem kapott szót. A diri azonban na­gyon kedves volt. Kijelen­tette, hogy akinek vol­na még valami monda­nivalója, bírálata a veze­téssel kapcsolatban, az fog­lalja írásba, s orvosolják. Hrebenyák sokáig töpren­gett, míg végül elhatározta magát, s tizenkét oldalon kifejtette nézetét o vezetés slendriánságáról, a protek­cióról, meg arról, hogy miért kellett elengedni Ju­liska, meg Mariska nénit a két talcarítónőt takaré­kosság címén, amikor he­lyettük a szép Heléna nagy- nénjét vették fel dupla bér­rel csak azért mert Helénka a titkárságon bújtatott lét­számban főzi a feketét, noha gépírónő, de egy év alatt még nem látták gépelni. De nem is tud. Szóval jól be­olvasott. Később már bánta, túl keménynek tartotta a bírá­latot. De kellemesen csa­lódott. Amit azelőtt soha Kemény bírálat nem tapasztalt, a diri a le­vél elolvasása után mindig előre emelte meg a kalap­ját, udvariasan mosolygott rá, vállon veregette. Egy­két kedves szava mindig volt Hrebenyákhoz. Az ér­tekezleteken magasztalta, dicsérte gerincességét, bá­tor bírálatáért köszönetét mondott, s nagy jövőt jó­solt Hrebenyáknak. Ez el akart olvadni. Látta, hogy érdemes őszintének lenni, bátran bírálni, mert meg­becsülik az embert. Még levelet is kapott a diri alá­írásával, melyben a többi között azt írta az igazgató: „Kedves Hrebenyák szak­társ! Szókimondásáért ez úton is köszönetemet feje­zem ki, s kérem, hogy okos javaslataival, észre­vételeivel, bátor bírálatával a jövőben is járuljon hoz­zá a kritikai légkör elmé­lyítéséhez, a vezetés szín­vonalának emeléséhez és a hibák feltárásához." Hrebenyák fellelkesült. A sors azonban úgy hozta, hogy a következő termelé­si értekezleten sem jutott inár szóhoz. így újabb le­vélben fejtette ki vélemé­nyét a viszásságokról. Meg­bírálta a dirit, disznóságnak tartotta, hogy sógorának új főosztályt csinált csak azért, hogy fizetése ne csök­kenjen. Kifogásolta, hogy rendelkezések ellenére túl- óráztatja a dolgozókat, s az ezért járó bért nem fi­zeti ki. A diri újabb köszönő le­vélben válaszolt. Tovább bátorította Hrebenyákot, há­lálkodott az éberségéért. Hrebenyák boldog volt, lát­ta, hogy érdemes élni, s szava van a diri előtt. Ezt tapasztalta is. Észrevételé­re Helénát a diri a sógo- ! ra osztályára helyezte, a főosztályt átszervezte osz­tállyá. Helénka nagynéni­jének a fizetését csökkentet­te. Intézkedését Hrebenyák bejelentésével indokolta. Bár az igazgató tovább­ra is kedves és barátságos volt hozzá, Heléna nem fo­gadta a köszönését, a nagy­néni csak Hrebenyák asz­talát hagyta piszkoson, a diri sógora, az osztályveze­tő meg állandó kifogásokat talált a munkájában. így aztán kénytelen kelletlen, a diri többször Írásbeli fi­gyelmeztetésben részesítet­te Hrebenyákot. Míg az­előtt havonta megkapta azt a négy-ötszáz forint pré­miumot, már egy fél éve semmit nem kap. Sőt, mondják, hogy összeférhe­tetlen alak. De az igazgató mindig meghallgatja, s köszöni szé­pen Hrebenyák okos javas­latait. Farkas Kálmán jék, megbeszéljék a tervdo­kumentáció elkészítéséhez szükséges műszaki adottsá­gokat. A leágazó vezeték meg­építésének első lépése volt ez, hiszen a vasút és a folyó közelsége miatt egész sor műszaki probléma vált tisz­tázásra. A gázvezeték építése leg­érzékenyebben a Dózsa Ter­melőszövetkezetet érinti, hi­szen éppen a konyhakerté­szetén halad majd keresztül. A tárgyalás során már azt is tisztázták, hogy a nagyarányú földmun­kát a nyár végén végzik el, így okozhatják a leg­kevesebb zöldkárt. A termelőszövetkezet — ezt kivéve — minden megkötött­ség nélkül hozzájárult a munkálatok megkezdéséhez. Figyelembe kellett venni Nyíregyháza várható gáz- fogyasztását, hogy a csö­vek keresztmetszetét ennek alapján állapíthassák meg. A földgáz bekapcsolása után a város néhány évig előre láthatólag óránként kétezer köbméter gázt fogyaszt. A távlatokban viszont elérheti az ötezer köbmétert. A jelenleg épülő fogadó­központ mérőberendezése csak kétezer köbméteres fo­gyasztásra készül. Ha az igé­nyek tovább növekednek, átépíthető nagyobb kapaci­tásúra is. Ezzel a megoldással le" hetőség nyílik kétsze­res, vagy háromszoros fogyasztás kielégítése is anélkül, hogy mindez nagyobb beruházást igé­nyelne. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt a bejárás alapján haladéktalanul hoz­zákezd a tervdokumentáci­ók elkészítéséhez. Az ezt kö­vető tervbírálat után pedig megkezdődhet a kivitelezés, így az év utolsó negyedében a géz elérheti a nyíregyházi fogadóállomást. Tekintve, hogy a városban folyó sze­relési munkák anyagellátá­sa lényegesen javult, meg­van a remény arra, hogy az év végére már vezetékes gázt használnak az Északi Alközpontban. b r. Az ibrányi új gimnáziumban kezdte pályáját Beszed a Imre fizikatanár (jobbról), Borbély Gizella. Babjak Irén, Farkas József cs Kiss Katalin, a IV. a. osztály diákjai fi­gyelemmel hallgatják előadását a váltóáramú szinkron mo­tor működési elvéről. Foto: Hammel • • Uvegház, „kassza,44 ébresztőóra... A szakmai sovinizmustói az egyetértésig

Next

/
Thumbnails
Contents