Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
CAPE-KENNEDY: A sorozatos műszaki hibák elhárítása uián szombaton magyar idő szerint 17 óra 15 perckor az Egyesült Államok Cape Kennedy-i kísérleti telepéről sikerült fellőni az Apolló holdrakétát. A holdrakétát az óriás méretű 22 lépcsőfokból álló, összesen 650 tonna súlyú Saturnus—1 6 típusú rakéta viszi. MOSZKVA: Szombaton a moszkvai televízió a Kozmosz—110 mesterséges holdról sugárzott kozmovízió-adásból háromperces közvetítést sugárzott video-magnoszalagról. A képernyőn megjelent a mesterséges hold „utasfülkéje” a két űrkutyával, Vetyerokkal és Ugoi jókkal. SZÓFIA: Vasárnap több mint ötmillió szavazásra jogosult bolgár állampolgár kerc-si fel választási körzetét, hogy részt vegyen a felszabadulás utáni 5. nemzetgyűlés 416 képviselőjének megválasztásában. Ugyanezen a napon választják meg — az általános, egyenlő és közvetlen szavazati jog alapján s ugyancsak titkosan — a megyei, városi és községi népi tanácsok több, mint 51 000 tagját is. BERLIN: Szombaton délelőtt megnyílt Berlinben a IX. német parasztkongresszus, a megnyitóbeEgédet Gerhard Grüneberg, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának póttagja tartotta, majd Georg Ewald miniszter tartott referátumot. Ewald hangsúlyozta, hogy a kongresszus központi feladata: a legjobb állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tapasztalatainak a lehető leggyorsabb elterjesztése, mert ez az útja annak, hogy a mezőgazdaság még többet és még olcsóbban termeljen. Ismét mérgező vegyi anyagokat használnak az amerikaiak Dél-Vietnamhan Újabb viták fohnson és a háborút ellenző szenátorok között Saigonból érkező jelentések szerint a dél-vietnami szabadságharcosok kisebb egységei az ország több pontján intéztek tátwdást az amerikai és dél-vietnami csapatok ellen, és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek a szombatra virradó éjszaka során. A dél-vietnami szabadság- harcosok Quand Tri tartományban, Saigontól 600 kilométerre északra pénteken lelőtték az amerikai légierő egyik F—4 B-típusú vadászbombázóját, közölték szombaton Saigonban. A rossz időjárás következtében pénteken és szombaton Is csak kisebb arányú légitevékenység folyt a VDK területe fölött: az amerikai légierő az elmúlt 24 órában öt bevetésben támadta Vinh körzetét. A Felszabadítási hírügynökség jelentése szerint Dél-Vietnamban a lakosság mind gyakrabban tüntet az ellen, hogy az amerikaiak mérgező vegyi anyagokat használnak a termés elpusztítására és Ugyanakkor veszélyeztetik a lakosság életét is. Majevszkij, a Pravda politikai szemleírója a lap szamba- ti szamában megállapítja, hogy a vietnami helyzet arra késztette a washingtoni kosVnányköröket hogy Humphrey alelnököt az Egyesült Államok egyik legmagasabb rangú képviselőjeként kéthetes körútra küldje Dél-Vietnamba, Thaiföldre, Laoszba, Pakisztánba Indiába, Ausztráliába, Üj-Zélandra, a Fülöp-szige- tekre és Déí-Koreába. — Körútja igen csekély eredménnyel járt — jegyzi meg a szemleíró. — Néhány ezer dél-korei zsoldost és egy második ausztráliai zászlóaljat sikerült összeverbuválnia Westmoreland tábornok számára. Lewis Walt tábornok, a Dél-Vietnamban harcoló amerikai tengerészgyalogosok parancsnoka pénteken megbeszélést folytatott Johnson elnökkel. Walt később újságíróknak kijelentette, hogy véleménye szerint még több tengerész- gyalogos bevetésére volna szükség Dél-Vietnamban. McNamara hadügyminiszter elismerte „a kormány- csapatokból'' többen dezertálnak, mint gondoltuk”. Ezek általában parasztok, akiknek nincs kedvük harcolni és mindenekelőtt szeretnének visszatérni otthonaikba — mondotta. Morse amerikai szenátor valóságos vádbeszédet mondott: „Falvakat égetünk fel, nőket és gyermekeket ölűnk meg, rizsföldeket pusztítunk el” — mondotta. Morse kijelentette, hogy a dél-vietnami háború 700 000 menekültjének többsége azért kényszerült otthonának elhagyására, mert el akarták kerülni az amerikai bombázásokat. A Ben Barka-ügy újabb részletei René-William Thorp neves francia ügyvéd és négy társa, a Ben Barka-család jogi tanácsadói nyilatkozatban válaszoltak De Gaulle- nak az újságírók előtt tett kijelentésére, amely szerint a francia szerveknek csak „másodrangú alantas szerepük volt” a marokkói politikus elrablásában. Az ügyvédek nyilatkozatukban rámutatnak, a bűntény köVéres embervadászat Ghánában (Folytatás az 1. oldalról.) latkozat végül felhívásban fordul a lakossághoz és bejelenti, hogy február 26-át és 27-ét tekintsék a testvéri ghanai néphez fűző szolidaritási napoknak”... A MEN hírügynökség ismerteti a szombati A1 Ahram cikkét, amely megállapítja, hogy dr. Kwame Nknlmah távozása a politikai színtérről nemcsak Ghana, hanem egész Afrika számára veszteség lenne. A hírügynökségek beszámolnak arról, hogy szombaton reggel egy háromtagú ghanai küldöttség érkezett repülőgépen Addisz Abebábai ghanai „nemzeti felszabadító bizottság” képviseletében, hogy részt vegyen az Afrikai Egység Szervezet hétfői ülésén. A ghanai küldöttség Addisz Abebában a ghanai követségre hajtott. * rül másodrangúnak egyáltalán nem nevezhető „cinkos játék” folyik azzal a céllal, hogy eltitkolják az igazság kiderítéséhez szükséges tényeket. Az ügyvédek rámutatnak a belügyminisztérium hivatalos álláspontja és a vizsgálóbíró előtt elhangzott tanúvallomások közti ellentmondásokra. Az ügyvédek meggyőződése szerint a letartóztatott rendőri és kémelhárító tisztek a vizsgálóbíró előtt nem mondottak el mindent, amit tudnak, a hivatalos titoktartás mögé rejtőznek, hogy feletteseiket fedezzék és saját bűnösségüket enyhítsék. A Ben Barka-család jogi képviselői kérik, hogy De Gaulle köztársasági elnök ígéretéhez híven — teljes fényt derítsenek a bűntényre, és hogy a rendőrség, valamint a titkosszolgálat szervei ennek érdekében támogassák a vizsgálbíró munkáját. Egy hét a világpolitikában A háború „második frontja44 — Wilson Moszkvában Felmondás a NATO-nak? — Puccsok futószalagon Az eseménytelenséget kifejező uborkaszezonnak nincs ennyire találó ellentétpárja. Pedig ha lenne ilyen kifejezés, azzal jellemeznénk a hetet. Az elmúlt napok során ugyanis valósággal egymást kergették a fontos történések. A világsajtónak igazán nem lehetett oka a panaszra. Bőven akadt nagybetűvel szedhető. szenzációszámba menő jelentés az első oldalakra. Kezdjük talán a heti krónikát a vietnami kérdés új fejleményeivel. Valóságos hagyomány lett ez a kezdet, hiszen a délkelet-ázsiai vihar jó ideje ott van a válságlista élón. E napoknak mégis új sajátossága akadt Jóllehet Vietnam déli részén folytatódnak a véres harcok, mind nagyobb figyelem irányult a háburú „második frontja” felé. Ez a front pedig Washingtonban az —'"T-n-gi nolh'- kában kezd klalaku’n’ John. sont egyre hevesebb bírálatok érik. az elnök mind nehezebben tudja bizonyítványát magyarázni. Anélkül, hogy túlbecsülnénk az Egyesült Államokban megnyilvánuló elégedetlenséget és belső feszültséget, megállapíthatjuk: ilyen méretű háborúellenes mozgalomra még nem volt példa Amerikában. A szenátus külügyi bizottságának vitáját 22 millió ember nézte végig a mara- . toni televíziós közvetítés során. Amikor Johnson villámlátogatást tett New Yorkban, az utolsó percben megváltoztatták az előre bejelentett útvonalat, mert a tüntetők ezrei sorakoztak fel. Az amerikai közhangulatnak ezek a hullámai elérték már a Capitoliumot, a kongresszus épületét Is. Az év végén részleges választások lesznek, a képviselőknek ezért különösen érzékenyek a műszereik. Eddig Csaknem száz szenátor és más törvényhozó bírálta a kormány politikáját. Ha nem is alapvető változásokat követelnek, de a vietnami háború korlátozását szeretnék. Jellemző közjáték volt Robert Kennedynek, a néhai elnök öccsének fellépése, aki a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front bizonyos fokú elismeréséről beszélt, s egy koalíciós kormány lehetőségét mérlegelte. Igaz, később, kölcsönös kimagyarázkodások után, elcsendesült a vita. Nem titok azonban, hogy Robert Kennedy félszemmel már a következő elnökválasztásokra tekint, s valószínűleg ezért lett egyszerre kezdeményező. A hivatalos amerikai politika azonban változatlanul merev, s a hét derekán elhangzott Johns on-beszéd egyértelműen a háború mellett tört lándzsát. Ez eleve megtorpedózta Wilson brit minisztelelnök moszkvai látogatásának esetleges vietnami puhatolózásait. Anglia, jóllehet a genfi értekezlet társelnökeként felelősség terheli Délkelet-Ázsia ügyeiben, — megelékszik Washington politikájának szinte szolgai támogatásával. Ezért eredménytelenségre van kárhoztatva állítólagos vietnami „közvetítése” A hazatérő miniszter- elnököt megostromolták az újságírók: lesznek-e választások tavasszal Angliában? A nyugati tábort legjobban a francia elnök sajtó- értekezlete rázta meg a héten. De Gaulle majdhogynem felmondott a NATO- nak. Kifejezte szándékát, hogy 1989-től, az eredeti Atlanti Szerződés lejártától számítva, csupán egy lazább együttműködésben vállalna részt. Három esztendő természetesen nagy idő, s csak a jövő adja meg a választ, hogyan realizálódik az elnök szándéka. A francai bejelentés azonban nagy hatást gyakorolhat a kisebb atlanti tagállamokra, Dániára, Norvégiára, s másokra. amelyek ugyancsak szeretnék a NATO bizonyos felülvizsgálatát Egy brit publicista írta nemrégen az atlanti szervezetről, hogy olyan, mint a hidegháborús jégkorszak visszamaradt politikai ősléDjakarta (MTI): A Reuter djakartai tudósítója szerint az indonéz fővárosban továbbra is feszült a helyzet annak ellenére, hogy Sukarno elnök erélyesen fellépett a hét elején végrehajtott kormányátalakítás miatti tüntetések ellen. Az elnök feloszlatta a KAMI jobboldali diákszervezetet, amely a tüntetések fő szervezője volt, ugyanakkor gyülekezési tilalmat rendelt el. A Reuter Singapore-i keltezésű jelentése szerint az indonéz kormány szombattól kezdve a főváros területére éjszakai kijárási tilalmat rendelt el, amely 21 órakor kezdődik, és reggel hat óráig tart. A Reuter tudósítója az indonéz főváros bizonyos politikai köreiből nyert értesüléseire hivatkozva kétségbe vonja azokat a korábbi jelentéseket, amelyek szerint Sukarno elnök helynye. Lehet, hogy a De Gaulle-saj tóértekezlet érdemben is megindúja a NATO hosszan tartó agóniáját... » A leglátványosabb események a harmadik világban viharzottak. Indonéziában véget ért a Njono-per és a világ felháborodással értesült arról, hogy halálra ítélték a kommunista párt kipróbált vezetőjét. A reakció az ítélettel immár legalizálni szeretné az anti- kommuíiísta hullámot. Gátat akar-e és tud-e vetni Sukarnó elnök a további jobbratolódás elé? Vajon Nasution hadügyminiszternek, a reakció közismert vezéralakjának a leváltása ennek jegyében állt-e, vagy a volt miniszter esetleg elnökhelyettesként tér vissza? A kérdőjeles mondatok mutathatják, hogy az indonéz eseményekre még mindig nincs megnyugtató válasz. Amint korai lenne még Végleges értékelést mondani az egymást követő negyvennyolc óra két váratlan államcsínyéről, a szirialfól és a ghánairól. Az első visszhangok arra utalnak, hogy a haladó afrikai, ázsiai országok éber aggodalommal, a nyugati imperialista körök többé-kevésbé leplezett örömmel fogadhatják a változásokat. Ám itt sem maradnak el a kérdőjelek: még nincs rá válasz, vajon szilárdak lesznek-e az új rezsimek és mi lesz pontos irányuk? zete erősen megingott volna. A hétfői kormányaiula- kítás és a jobboldali diák- szervezet feloszlatása ezen indonéz körök szerint arra mutat, hogy az elnök tökéletesen ura a politikai helyzetnek és továbbra is a fegyveres erők teljes bizalmát élvezi. Rifai dandártábornok a dél-celebesi Macassar kormányzója egy taggyűlésen, amelyen egymilliónál több ember vett részt, felszólította a lakosságot, sorakozzék fel Sukarno elnök mögött. A gyűlés résztvevői hűségükről biztosították Sukar- nót. A Vietnami Demokratikus Köztársaság több mint háromszáz jogásza Hanoiban pénteken gyűlést tartott, amelyen határozöttan tiltakozott Njonó az Indonéz Kcimmunista Párt Központi Bizottsága tagjának jogtalan elítélése ellen. Kijárási tilalom Djakartában Bába Mihály: Egymástól távol 48. Amióta Vas Gyuri elköltözött. nem igen barátkoztam itt senkivel. Ha kell, akkor egy-két szót vetünk egymásnak és kész. Mindenkinek megvan a maga gondja-baja, azzal van elfoglalva, és nem igen törődik a másikkal. A bizalmi megbízatást immel-ámmal csináltam. Igaz, nem igen jöttek hozzám az emberek nem úgy, mint Vas Gyurihoz. Ültem és Pista levelén tépelődtem. Mit jelent már az számomra, hogy Simon Bálint nem elnök? Hogy most már másképpen lesz a Bocskaiban, mint akkor volt. amikor otthon tétlen1966 február 27. kedtem. Előleget fizetnek? Korábban kellett volna. Akkor nem kellene Hajdú- vedresről különvonatnak indulni vasárnap este meg hétfőn reggel, hogy elszállítsa az idegenben dolgozó vedresieket. Csengeri, akinek a felesége otthon fúvel-fával lefeküdt, itt lakik a munkás- szálláson. Csak köszönünk egymásnak. Egy pohár bori még nem ittunk meg együtt. Csendes ember. Dolgozik becsületesen, nem igen kell a körmére se nézni. Nem lopja a napot. Kicsit szófukar, de lehet, hogy azért, mert már régen sejt valamit. Lelkiismeretesen megy haza szombatonként és nem igen ivott el tíz forintot a keresetéből. Amikor a levelet olvastam, ! mellettem ment el, megbiccentette a kalapját és valami köszönésfélét mondott. Én is. De nem mertem megállítani, hogy tudja-e mi történt otthon a feleségével? A legkisebb már nem is az övé. azt írja Pista. Nem Bözsire akart ezzel célozni? De nem, nem lehet! Akkor Bözsi nem újságolta volna olyan boldogan, akkor éjszaka, hogy úgy van. ügy sem simult volna akkor hozzám, olyan anyásán, odaadóan. Nem lehet, hogy más gyerekét cipeli... Hátra csaptam a hajamat, felálltam, lementem a hallba. Néhány perc múlva már az utcán találtam magamat. aztán a talponállóban. Mint a mágnes úgy vonzott mostanában. Megint nem vettem a kezembe se újságot, se könyvet. Menekülni. szabadulni szerettem volna valamitől. De mitől? Tulajdonképpen nem tudtam. Ittam a féldecit, vagy a bort és csak bámultam magam elé töprengve. Már a második pohárral hajtottam fel. amikor mellém lépett egy alak. — Mi az, darus szaki? Maga is vigasztalódik? — kérdezte barátságosan mosolyogva. Széles arca napégett volt. homloka is. Látszik, hogy csak kis sapkát visel a fejebúbján. — Aha — mondtam és tovább fürkésztem az arcát, mert sehogyan sem ismertem. — Én a kettes blokkon dolgozom. Szabó vagyok. — Csongár — mondtam erre. Nevetett. — Darus szaki, ne vacakoljon már, hiszen magát mindenki ismeri, maga a bizalmi is. Magát Vas szaki hozta be, az a kis fekete arcú. Az már nemsokára 'őmajszter lesz. Maga is. ha igv megy felfelé. — Á — legyintek. — Iszik velem egy pohárral? — Én mindig, szívesen. Kértem két kis fröccsöt. — Tudja, szaki, az a baj, hogy mi úgy a levegőben lógunk. Nekem is vidéken a családom. Az asszony, ej... na. egészségünkre. összekoccan a poharunk. Nézem az arcát, nem rút, nem ronda, mi baja hát az asszonnyal. — Ö ott, én meg itt. Na, dé ilyen az élet — elgondolkozik. aztán felvihog. — Mondja, nincs kedve beugrani a körútra, szoknyanézőbe? Ravaszkásan pislog rám. — Nem bánöm, menjünk — mondtam. Az utcán sokáig szótlanul mentünk egymás mellett. — Ne üljünk villamosra? — Á, minek. Útközben még bekapunk valamit — legyintett. — Tudja, szakikéin, az embernek lassan csak az itóka marad. A gyerekek felnőnek, otthagyják az embert, mint a sicc. Na, persze, én is otthagytam az öregeket amint csak lehetett. Az anyám temetésén nem is voltam. Ukrajnában dagasztottam épp akkor a sarat Itt is vagyunk, bekapunk egy féldeci kever- tet. Sötét, piszkos, füstös helyiségbe léptünk. Zsúfolásig volt. A szaki odasündörgött a pénztárhoz, nekem meg intett, hogy álljak a pulthoz, itt ez a szokás. Láttam, hogy ismerős itten. Néiiá- nyan hangosan üdvözölték. A két fél kéverttel kicsit hátrább húzódtunk. Egy- hajtásra megittuk. — Khm. így már jobban érzem magamat — töröl- gette tenyerével a száját. — Hm. Még eggyel? — Nem bánom, de akkor én. — Rendben van, szaki- kám. dobd be a gubát, a többit bízd rám. Odaadtam egy húszast. Került, fordult, s már hozta is vissza a két poharat. A pénztárhoz nem ment, a csapossal pislogott össze. Biztosan feleznek. Fene bánja!. Csak én megkapjam a magamét. — Szakikám, nézze csak azt a kontyost — bökdöste meg az oldalamat. Bodorított hajú, negyvenéves nő állt a magas lóca- asztalhoz támaszkodva. Ap ca pirosra volt festve, Szája lilára, szeme feketére. Még így is látszott, hogy olyan már mint a fonnyadl férges alma. (Folytatjuk!
