Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

CAPE-KENNEDY: A sorozatos műszaki hibák elhárítása uián szombaton magyar idő szerint 17 óra 15 perckor az Egyesült Álla­mok Cape Kennedy-i kí­sérleti telepéről sikerült fellőni az Apolló holdraké­tát. A holdrakétát az óriás méretű 22 lépcsőfokból ál­ló, összesen 650 tonna sú­lyú Saturnus—1 6 típusú ra­kéta viszi. MOSZKVA: Szombaton a moszkvai te­levízió a Kozmosz—110 mes­terséges holdról sugárzott kozmovízió-adásból három­perces közvetítést sugárzott video-magnoszalagról. A képernyőn megjelent a mes­terséges hold „utasfülkéje” a két űrkutyával, Vetyerokkal és Ugoi jókkal. SZÓFIA: Vasárnap több mint öt­millió szavazásra jogosult bolgár állampolgár kerc-si fel választási körzetét, hogy részt vegyen a felszabadu­lás utáni 5. nemzetgyűlés 416 képviselőjének megvá­lasztásában. Ugyanezen a napon választják meg — az általános, egyenlő és köz­vetlen szavazati jog alap­ján s ugyancsak titkosan — a megyei, városi és községi népi tanácsok több, mint 51 000 tagját is. BERLIN: Szombaton délelőtt meg­nyílt Berlinben a IX. né­met parasztkongresszus, a megnyitóbeEgédet Ger­hard Grüneberg, a Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizott­ságának póttagja tartotta, majd Georg Ewald minisz­ter tartott referátumot. Ewald hangsúlyozta, hogy a kongresszus központi felada­ta: a legjobb állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek tapasztalatainak a le­hető leggyorsabb elterjesz­tése, mert ez az útja annak, hogy a mezőgazdaság még többet és még olcsóbban ter­meljen. Ismét mérgező vegyi anyagokat használnak az amerikaiak Dél-Vietnamhan Újabb viták fohnson és a háborút ellenző szenátorok között Saigonból érkező jelenté­sek szerint a dél-vietnami szabadságharcosok kisebb egységei az ország több pontján intéztek tátwdást az amerikai és dél-vietnami csapatok ellen, és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek a szombatra virradó éjszaka során. A dél-vietnami szabadság- harcosok Quand Tri tar­tományban, Saigontól 600 kilométerre északra pénte­ken lelőtték az amerikai lé­gierő egyik F—4 B-típusú vadászbombázóját, közölték szombaton Saigonban. A rossz időjárás következté­ben pénteken és szombaton Is csak kisebb arányú lé­gitevékenység folyt a VDK területe fölött: az amerikai légierő az elmúlt 24 órá­ban öt bevetésben támadta Vinh körzetét. A Felszabadítási hírügy­nökség jelentése szerint Dél-Vietnamban a lakosság mind gyakrabban tüntet az ellen, hogy az amerikaiak mérgező vegyi anyagokat használnak a termés elpusz­títására és Ugyanakkor ve­szélyeztetik a lakosság éle­tét is. Majevszkij, a Pravda politi­kai szemleírója a lap szamba- ti szamában megállapítja, hogy a vietnami helyzet ar­ra késztette a washingtoni kosVnányköröket hogy Humphrey alelnököt az Egyesült Államok egyik legmagasabb rangú képvi­selőjeként kéthetes körútra küldje Dél-Vietnamba, Thai­földre, Laoszba, Pakisztán­ba Indiába, Ausztráliába, Üj-Zélandra, a Fülöp-szige- tekre és Déí-Koreába. — Körútja igen csekély eredménnyel járt — jegyzi meg a szemleíró. — Né­hány ezer dél-korei zsoldost és egy második ausztráliai zászlóaljat sikerült összever­buválnia Westmoreland tá­bornok számára. Lewis Walt tábornok, a Dél-Vietnamban harcoló amerikai tengerészgyalogo­sok parancsnoka pénteken megbeszélést folytatott Johnson elnökkel. Walt később újságíróknak kije­lentette, hogy véleménye szerint még több tengerész- gyalogos bevetésére volna szükség Dél-Vietnamban. McNamara hadügyminisz­ter elismerte „a kormány- csapatokból'' többen dezer­tálnak, mint gondoltuk”. Ezek általában parasztok, akiknek nincs kedvük har­colni és mindenekelőtt sze­retnének visszatérni ottho­naikba — mondotta. Morse amerikai szenátor valóságos vádbeszédet mon­dott: „Falvakat égetünk fel, nőket és gyermekeket ölűnk meg, rizsföldeket pusztítunk el” — mondotta. Morse kijelentette, hogy a dél-vietnami háború 700 000 menekültjének többsége azért kényszerült otthoná­nak elhagyására, mert el akarták kerülni az amerikai bombázásokat. A Ben Barka-ügy újabb részletei René-William Thorp ne­ves francia ügyvéd és négy társa, a Ben Barka-család jogi tanácsadói nyilatkozat­ban válaszoltak De Gaulle- nak az újságírók előtt tett kijelentésére, amely szerint a francia szerveknek csak „másodrangú alantas sze­repük volt” a marokkói po­litikus elrablásában. Az ügyvédek nyilatkozatukban rámutatnak, a bűntény kö­Véres embervadászat Ghánában (Folytatás az 1. oldalról.) latkozat végül felhívásban fordul a lakossághoz és be­jelenti, hogy február 26-át és 27-ét tekintsék a test­véri ghanai néphez fűző szolidaritási napoknak”... A MEN hírügynökség is­merteti a szombati A1 Ahram cikkét, amely meg­állapítja, hogy dr. Kwame Nknlmah távozása a poli­tikai színtérről nemcsak Ghana, hanem egész Afri­ka számára veszteség len­ne. A hírügynökségek be­számolnak arról, hogy szombaton reggel egy há­romtagú ghanai küldöttség érkezett repülőgépen Addisz Abebábai ghanai „nemzeti felszabadító bizottság” kép­viseletében, hogy részt ve­gyen az Afrikai Egység Szervezet hétfői ülésén. A ghanai küldöttség Addisz Abebában a ghanai követ­ségre hajtott. * rül másodrangúnak egyál­talán nem nevezhető „cin­kos játék” folyik azzal a céllal, hogy eltitkolják az igazság kiderítéséhez szük­séges tényeket. Az ügyvédek rámutatnak a belügyminisztérium hi­vatalos álláspontja és a vizsgálóbíró előtt elhangzott tanúvallomások közti el­lentmondásokra. Az ügyvédek meggyőző­dése szerint a letartóztatott rendőri és kémelhárító tisz­tek a vizsgálóbíró előtt nem mondottak el mindent, amit tudnak, a hivatalos titok­tartás mögé rejtőznek, hogy feletteseiket fedezzék és saját bűnösségüket eny­hítsék. A Ben Barka-család jogi képviselői kérik, hogy De Gaulle köztársasági elnök ígéretéhez híven — teljes fényt derítsenek a bűntény­re, és hogy a rendőrség, valamint a titkosszolgálat szervei ennek érdekében tá­mogassák a vizsgálbíró munkáját. Egy hét a világpolitikában A háború „második frontja44 — Wilson Moszkvában Felmondás a NATO-nak? — Puccsok futószalagon Az eseménytelenséget ki­fejező uborkaszezonnak nincs ennyire találó ellen­tétpárja. Pedig ha lenne ilyen kifejezés, azzal jelle­meznénk a hetet. Az elmúlt napok során ugyanis való­sággal egymást kergették a fontos történések. A világ­sajtónak igazán nem le­hetett oka a panaszra. Bő­ven akadt nagybetűvel szed­hető. szenzációszámba menő jelentés az első oldalakra. Kezdjük talán a heti kró­nikát a vietnami kérdés új fejleményeivel. Valóságos hagyomány lett ez a kezdet, hiszen a délkelet-ázsiai vi­har jó ideje ott van a vál­ságlista élón. E napoknak mégis új sajátossága akadt Jóllehet Vietnam déli részén folytatódnak a véres harcok, mind nagyobb figyelem irá­nyult a háburú „második frontja” felé. Ez a front pedig Washing­tonban az —'"T-n-gi nolh'- kában kezd klalaku’n’ John. sont egyre hevesebb bírála­tok érik. az elnök mind ne­hezebben tudja bizonyítvá­nyát magyarázni. Anélkül, hogy túlbecsülnénk az Egye­sült Államokban megnyilvá­nuló elégedetlenséget és bel­ső feszültséget, megállapít­hatjuk: ilyen méretű hábo­rúellenes mozgalomra még nem volt példa Amerikában. A szenátus külügyi bizott­ságának vitáját 22 millió ember nézte végig a mara- . toni televíziós közvetítés so­rán. Amikor Johnson vil­lámlátogatást tett New Yorkban, az utolsó percben megváltoztatták az előre be­jelentett útvonalat, mert a tüntetők ezrei sorakoztak fel. Az amerikai közhangulat­nak ezek a hullámai elér­ték már a Capitoliumot, a kongresszus épületét Is. Az év végén részleges válasz­tások lesznek, a képvise­lőknek ezért különösen ér­zékenyek a műszereik. Ed­dig Csaknem száz szenátor és más törvényhozó bírálta a kormány politikáját. Ha nem is alapvető változáso­kat követelnek, de a viet­nami háború korlátozását szeretnék. Jellemző közjáték volt Robert Kennedynek, a néhai elnök öccsének fellé­pése, aki a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front bizonyos fokú elismeréséről beszélt, s egy koalíciós kor­mány lehetőségét mérlegel­te. Igaz, később, kölcsönös kimagyarázkodások után, el­csendesült a vita. Nem ti­tok azonban, hogy Robert Kennedy félszemmel már a következő elnökválasztások­ra tekint, s valószínűleg ezért lett egyszerre kezde­ményező. A hivatalos amerikai poli­tika azonban változatlanul merev, s a hét derekán el­hangzott Johns on-beszéd egyértelműen a háború mel­lett tört lándzsát. Ez eleve megtorpedózta Wilson brit minisztelelnök moszkvai lá­togatásának esetleges viet­nami puhatolózásait. Ang­lia, jóllehet a genfi értekez­let társelnökeként felelős­ség terheli Délkelet-Ázsia ügyeiben, — megelékszik Washington politikájának szinte szolgai támogatásá­val. Ezért eredménytelen­ségre van kárhoztatva állí­tólagos vietnami „közvetí­tése” A hazatérő miniszter- elnököt megostromolták az újságírók: lesznek-e válasz­tások tavasszal Angliában? A nyugati tábort legjob­ban a francia elnök sajtó- értekezlete rázta meg a hé­ten. De Gaulle majdhogy­nem felmondott a NATO- nak. Kifejezte szándékát, hogy 1989-től, az eredeti Atlanti Szerződés lejártá­tól számítva, csupán egy lazább együttműködésben vállalna részt. Három esz­tendő természetesen nagy idő, s csak a jövő adja meg a választ, hogyan rea­lizálódik az elnök szándéka. A francai bejelentés azon­ban nagy hatást gyakorol­hat a kisebb atlanti tagál­lamokra, Dániára, Norvégi­ára, s másokra. amelyek ugyancsak szeretnék a NA­TO bizonyos felülvizsgála­tát Egy brit publicista ír­ta nemrégen az atlanti szer­vezetről, hogy olyan, mint a hidegháborús jégkorszak visszamaradt politikai őslé­Djakarta (MTI): A Reuter djakartai tudósí­tója szerint az indonéz fő­városban továbbra is feszült a helyzet annak ellenére, hogy Sukarno elnök erélye­sen fellépett a hét elején végrehajtott kormányátala­kítás miatti tüntetések el­len. Az elnök feloszlatta a KAMI jobboldali diákszerve­zetet, amely a tüntetések fő szervezője volt, ugyanakkor gyülekezési tilalmat rendelt el. A Reuter Singapore-i keltezésű jelentése szerint az indonéz kormány szombattól kezdve a főváros területére éjszakai kijárási tilalmat rendelt el, amely 21 órakor kezdődik, és reggel hat óráig tart. A Reuter tudósítója az indonéz főváros bizonyos politikai köreiből nyert ér­tesüléseire hivatkozva két­ségbe vonja azokat a ko­rábbi jelentéseket, amelyek szerint Sukarno elnök hely­nye. Lehet, hogy a De Gaulle-saj tóértekezlet ér­demben is megindúja a NATO hosszan tartó agóniá­ját... » A leglátványosabb esemé­nyek a harmadik világban viharzottak. Indonéziában véget ért a Njono-per és a világ felháborodással érte­sült arról, hogy halálra ítélték a kommunista párt kipróbált vezetőjét. A reak­ció az ítélettel immár lega­lizálni szeretné az anti- kommuíiísta hullámot. Gá­tat akar-e és tud-e vetni Sukarnó elnök a további jobbratolódás elé? Vajon Nasution hadügyminiszter­nek, a reakció közismert ve­zéralakjának a leváltása en­nek jegyében állt-e, vagy a volt miniszter esetleg el­nökhelyettesként tér vissza? A kérdőjeles mondatok mu­tathatják, hogy az indonéz eseményekre még mindig nincs megnyugtató válasz. Amint korai lenne még Végleges értékelést mondani az egymást követő negy­vennyolc óra két váratlan államcsínyéről, a szirialfól és a ghánairól. Az első visszhangok arra utalnak, hogy a haladó afrikai, ázsi­ai országok éber aggodalom­mal, a nyugati imperialista körök többé-kevésbé leple­zett örömmel fogadhatják a változásokat. Ám itt sem maradnak el a kérdőjelek: még nincs rá válasz, vajon szilárdak lesznek-e az új rezsimek és mi lesz pontos irányuk? zete erősen megingott vol­na. A hétfői kormányaiula- kítás és a jobboldali diák- szervezet feloszlatása ezen indonéz körök szerint arra mutat, hogy az elnök töké­letesen ura a politikai hely­zetnek és továbbra is a fegyveres erők teljes bizal­mát élvezi. Rifai dandártábornok a dél-celebesi Macassar kor­mányzója egy taggyűlésen, amelyen egymilliónál több ember vett részt, felszólítot­ta a lakosságot, sorakozzék fel Sukarno elnök mögött. A gyűlés résztvevői hűsé­gükről biztosították Sukar- nót. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság több mint háromszáz jogásza Hanoiban pénteken gyűlést tartott, amelyen határozöttan tilta­kozott Njonó az Indonéz Kcimmunista Párt Közpon­ti Bizottsága tagjának jog­talan elítélése ellen. Kijárási tilalom Djakartában Bába Mihály: Egymástól távol 48. Amióta Vas Gyuri elköl­tözött. nem igen barátkoz­tam itt senkivel. Ha kell, akkor egy-két szót vetünk egymásnak és kész. Minden­kinek megvan a maga gondja-baja, azzal van el­foglalva, és nem igen törő­dik a másikkal. A bizalmi megbízatást immel-ámmal csináltam. Igaz, nem igen jöttek hozzám az emberek nem úgy, mint Vas Gyuri­hoz. Ültem és Pista levelén tépelődtem. Mit jelent már az számomra, hogy Simon Bálint nem elnök? Hogy most már másképpen lesz a Bocskaiban, mint akkor volt. amikor otthon tétlen­1966 február 27. kedtem. Előleget fizetnek? Korábban kellett volna. Akkor nem kellene Hajdú- vedresről különvonatnak indulni vasárnap este meg hétfőn reggel, hogy elszál­lítsa az idegenben dolgozó vedresieket. Csengeri, akinek a fele­sége otthon fúvel-fával le­feküdt, itt lakik a munkás- szálláson. Csak köszönünk egymásnak. Egy pohár bori még nem ittunk meg együtt. Csendes ember. Dolgozik becsületesen, nem igen kell a körmére se nézni. Nem lopja a napot. Kicsit szó­fukar, de lehet, hogy azért, mert már régen sejt va­lamit. Lelkiismeretesen megy haza szombatonként és nem igen ivott el tíz forintot a keresetéből. Ami­kor a levelet olvastam, ! mellettem ment el, meg­biccentette a kalapját és valami köszönésfélét mon­dott. Én is. De nem mertem megállítani, hogy tudja-e mi történt otthon a felesé­gével? A legkisebb már nem is az övé. azt írja Pista. Nem Bözsire akart ezzel célozni? De nem, nem le­het! Akkor Bözsi nem új­ságolta volna olyan boldo­gan, akkor éjszaka, hogy úgy van. ügy sem simult volna akkor hozzám, olyan anyásán, odaadóan. Nem lehet, hogy más gyerekét cipeli... Hátra csaptam a hajamat, felálltam, lementem a hall­ba. Néhány perc múlva már az utcán találtam ma­gamat. aztán a talponálló­ban. Mint a mágnes úgy von­zott mostanában. Megint nem vettem a kezembe se újságot, se könyvet. Mene­külni. szabadulni szerettem volna valamitől. De mitől? Tulajdonképpen nem tud­tam. Ittam a féldecit, vagy a bort és csak bámultam ma­gam elé töprengve. Már a második pohárral hajtottam fel. amikor mellém lépett egy alak. — Mi az, darus szaki? Maga is vigasztalódik? — kérdezte barátságosan mo­solyogva. Széles arca nap­égett volt. homloka is. Lát­szik, hogy csak kis sapkát visel a fejebúbján. — Aha — mondtam és tovább fürkésztem az arcát, mert sehogyan sem ismer­tem. — Én a kettes blokkon dolgozom. Szabó vagyok. — Csongár — mondtam erre. Nevetett. — Darus szaki, ne vaca­koljon már, hiszen magát mindenki ismeri, maga a bizalmi is. Magát Vas sza­ki hozta be, az a kis feke­te arcú. Az már nemsokára 'őmajszter lesz. Maga is. ha igv megy felfelé. — Á — legyintek. — Iszik velem egy pohárral? — Én mindig, szívesen. Kértem két kis fröccsöt. — Tudja, szaki, az a baj, hogy mi úgy a levegőben lógunk. Nekem is vidéken a családom. Az asszony, ej... na. egészségünkre. összekoccan a poharunk. Nézem az arcát, nem rút, nem ronda, mi baja hát az asszonnyal. — Ö ott, én meg itt. Na, dé ilyen az élet — elgon­dolkozik. aztán felvihog. — Mondja, nincs kedve be­ugrani a körútra, szoknya­nézőbe? Ravaszkásan pislog rám. — Nem bánöm, menjünk — mondtam. Az utcán sokáig szótlanul mentünk egymás mellett. — Ne üljünk villamosra? — Á, minek. Útközben még bekapunk valamit — legyintett. — Tudja, szaki­kéin, az embernek lassan csak az itóka marad. A gyerekek felnőnek, otthagy­ják az embert, mint a sicc. Na, persze, én is otthagy­tam az öregeket amint csak lehetett. Az anyám temeté­sén nem is voltam. Ukraj­nában dagasztottam épp ak­kor a sarat Itt is vagyunk, bekapunk egy féldeci kever- tet. Sötét, piszkos, füstös he­lyiségbe léptünk. Zsúfolásig volt. A szaki odasündörgött a pénztárhoz, nekem meg intett, hogy álljak a pult­hoz, itt ez a szokás. Láttam, hogy ismerős itten. Néiiá- nyan hangosan üdvözölték. A két fél kéverttel kicsit hátrább húzódtunk. Egy- hajtásra megittuk. — Khm. így már jobban érzem magamat — töröl- gette tenyerével a száját. — Hm. Még eggyel? — Nem bánom, de akkor én. — Rendben van, szaki- kám. dobd be a gubát, a többit bízd rám. Odaadtam egy húszast. Került, fordult, s már hozta is vissza a két poharat. A pénztárhoz nem ment, a csapossal pislogott össze. Biztosan feleznek. Fene bánja!. Csak én megkapjam a magamét. — Szakikám, nézze csak azt a kontyost — bökdöste meg az oldalamat. Bodorított hajú, negyven­éves nő állt a magas lóca- asztalhoz támaszkodva. Ap ca pirosra volt festve, Szá­ja lilára, szeme feketére. Még így is látszott, hogy olyan már mint a fonnyadl férges alma. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents