Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

M új gazdaságirányításból adódó szakszervezeti feladatok Beszélgetés Randa Pál elvtárssal, a SZMT vezető titkárával A társadalmi előrehaladás, fejlődő gazdasági, társadal­mi és politikai életünk mind nagyobb és újabb feladatok illetve követelmények elé állítják szakszervezeteinket is. Szabolcs iparának és me­zőgazdaságának a fejlődése, a technika térhódítása, új létesítményeink, a fokozato­san bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer, mind mind olyan tényező, amely hatással van, vagy lesz az emberekre. Lénye­ges tehát, hogy a szervezett dolgozók, a változó körül­mények között is világosan lássák feladatukat. Ez -sak úgy lehetséges a jövőben is ha szakszervezeteink az új viszonyokat felismerve és ahhoz alkalmazkodva végzik munkájukat. Ezekről beszél­gettünk Kanda Pál elvtárs­sal, a SZMT vezető titká­rával. KÉRDÉS: Hogyan értékeli az elmúlt évben végzett munkát? VÁLASZ: A népgazdasági terv legfontosabb célkitűzé­seit megyei vonatkozásban Szabolcs teljesítette. Figye­lemre méltó, hogy a párt 1964. évi decemberi határo­zatának végrehajtásában szép eredményeket értünk el, an­nak ellenére, hogy súlyos természeti csapások nehe­zítették a munkánkat- Az ál­dozatkészségnek köszönhető, hogy csökkentek a károk. Az iparral kapcsolatban az eredmények ellenére ia azt mondhatom, hogy néhány probléma. így a műszaki fejlesztés, a gyártmányok korszerűsége és minősége még mindig nem megfelelő. Elhúzódtak a tervezési mun­kált is. Indokolatlanul hosz- szúra nyúlik az idő egyes gyártmányok bevezetésénél. Hasonló a beruházások le­bonyolítása és üzembe he­lyezésük. Bár a termelé­kenység növekedése jó volt. de mivel nem mindig kíséri kellő műszaki és gazdasági számítás, nem tartós. Néhány jó példát azért említhetek. A kisvárdai öntödei gyá- egység az éves termelési tervét 102,5 százalékra, ter­melékenységi tervét pedig több mint 103 százalékra teljesítette- A Tiszavasvári Alkaloida a népgazdaságilag is jelentős exporttervét 109 százalékra teljesítette, bár több munkással. Viszont az egy főre eső termelési ér­ték terve 105 százalék volt. Az élelmiszeripar üzemei több mint 102 százalékra teljesítették tervüket. A ta­nácsokhoz tartozó könnyű­ipari üzemek több mint 51 millió forint értékű export­cikket gyártottak, vagyis 7 millió forinttal több ér­Rendőrség. hatóság, rádió, sajtó és nagyérdemű kö­zönség egyaránt keresi, ku­tatja nyomozza: mi az oka, a közlekedési balesetek nagy számának? Általános az a megállapítás, hogy főszerep­lő a vigyázatlanság, nem­törődömség, könnyelműség, a közlekedési szabályok semmibevevése. Véletlen észlelet folytán még eggyel szolgálhatok. A veszélyt nem kismértékben növeli a zsebsúlytöbblet. Rokont látogatni mentem a kórházba, a baleseti osz­tályra éppen akkor szállí­tottak egy középkorú fér­fiút. Visszaesett a busz lép-, csőjéről. Sérülése nem élet- veszélyes. mindenesetre ágyba dugták. És amikor ruházatától megszabadít­ván, zsebeit ürítették, jó­kora hátizsákot kellett hoz­ni a személyes holmik el­raktározására. Egy férfiúnak átlagosan 14 zsebe van. Két nadrágzseb, farzseb, pici övzseb, két zakózseb, két belsőzseb, gyufazseb, szivarzseb, to­vábbá négy zseb a felöltőn. Ügyfelünk ódivatú kardi­gánt viselt, azon is volt ket­tékű árut adtak a külkeres­kedelemnek. Említhetném a Tiszántúli Áramszolgáltatót is, amely 102,3 százalékra teljesítette múlt esztendei tervét. — Vannak kedvezőtlen je­lenségek is. Nem teljesítette tervét az 5-ös AKÖV, alap- anyaghiány miatt a Nyír- bogdányi Kőolajipari Válla­lat. Hasonlóan az Építő és Szerelő Vállalat is, az ÉM Szabolcs megyei Építőipari Vállalat. Itt azonban szüksé­ges megemlíteni, hogy di­cséretes eredményt értek el a lakásépítésben, hisz a 685 lakással szemben 705-öt ad­tak át. Általános tapaszta­lat, hogy a múlt évben ja­vult az üzemekben a szak- szervezetek termelést segí­tő munkája. Egy-két kirívó eset azért van. Nem megol­dott ma sem a Sütőipari Vállalat helyzete. Több üze­mében 12—16 órát foglal­koztatták a sütőipari mun­kásokat törvénytelen túlóráz­tatásokkal. KÉRDÉS: Mi jellemző a verseny, a szocialista bri­gádmozgalom fejlődésére? VÁLASZ; a tanácsi vál­lalatok segítése érdekében a megyei tanáccsal együtt ki­dolgoztuk a munkaverseny irányelveit. Ezeket még a múlt év januárjában eljut­tattuk az üzemekhez és ma­gunk is segítettünk a szer­vező munkában. Év köz­ben több üzemben ellen­őriztük a termeléssel, a munkaversennyel, a brigád­mozgalommal. bérezéssel, újítómozgalommal kapcso­latos problémákat. A tapasz­talatokat értékeltük, a szak- szervezeti mozgalmi munka javulását mutatja, hogy a felszabadulási munkaver­seny bővült és tovább erő­södött a szocialista brigád­mozgalom. Míg 1964-ben 401 brigád 3898 tagja nyerte el a szocialista címet, addig 1965-ben már 507 ilyen bri­gádunk volt, több mint 5000 dolgozóval. Két éve csupán egyetlen szocialista üzemegy­ségünk volt, tavaly már 15. Javult a brigádok belső éle­te, magasabbak lettek a kö­vetelmények, s tapasztaljuk, hogy a gazdasági vezetők is jobban megbecsülik őket. Ezek a brigádok nagymér­tékben hozzájárulnak ahhoz, hogy üzemeinkben növeke­dett a termelékenység és ja­vult a munka minősége. Si­keresen fejlődött az újító­mozgalom is- Tavaly a dol­gozók 1912 újítást nyújtot­tak be, melyekből csaknem ezret elfogadtak és alkal­maznak. De ezzel kapcsolat­ban is van megjegyezni való. Azokban az üzemekben, amelyeknek a központja nem megyeszékhelyen van, nem foglalkoznak érdem szerint az újításokkal. Ez jellemző a Nagyhalászi Kendergyárra és a Nyíregyházi Gumigyár-: ra. Nem bírálják el önálló­an a benyújtott újításokat, I a központokban viszont 4—6 hónapig fekszenek, porosod • | nak. Probléma az is, hogy több vállalatunknál a rendelke­zések ellenére sem kísérik figyelemmel a termelési ta­nácskozásokon elhangzó ja­vaslatok sorsát. KÉRDÉS: Milyen felada­tuk lesz a szakszervezetek­nek az új gazdaságira::yitási rendszer bevezetésével? VÁLASZ: Nem kívánom ismertetni az elnökség ter­vét, amely a pórt és kor­mány, valamint a SZOT el­nökségének a határozatait fi­gyelembe véve készült el. Néhány gondolat. Nagy je­lentőségű az irányelvekből is kitűnik, hogy mindinkább előtérbe kerül a vezetésben a közgazdasági szemlélet. Ezt ki kell alakítani a szak- szervezeti bizottságaink, ve­zetőink. de nem utolsósor­ban a munkások körében is. Az új helyzet azt is jelenti, hogy növekedni fog minden szinten a személyi felelős­ség. Ez egy üzem, vállalat életében növeli a kockáza­tot is, érinti a vezetőt, dol­gozót, Növekszik az önálló­ság. s az üzemek munkájának fő mutatója a gazdaságos­ság lesz. Fő tennivalónk, biztosítani az 1966. évi nép­gazdasági terv vérehajtását! Szakszervezeteinknek erre kell nevelni a dolgozókat. Ügy érzem, hogy a szak- szervezeteknek az üzemek­ben a legfontosabb feladata lesz most az új gazdaság­irányításból adódó tenniva­lókra nevelni a munkásokat. Fontos, hogy az üzemi de­mokráciát kifejlesszük, mely eddig is a termelést segítet­te, de a jövőben még in­kább ezt kell szolgálnia. So­ha nem szabad megfeledkez­ni viszont arról, hogy a szak- szervezetek nem olyan érdek- védelmi szervei a munkásság­nak, amely a látszólagos népszerűségre és csak a jogok védelmére hivatott. Ezek csak a kötelességek teljesítésével biztosíthatók. Csak együttesen, a gazdasá­gi vezetéssel lehet sikeresen dolgozni. Ahol biztosítva van az egyetértés, a közös akarta és cselekvés a mun­kások, a szakszervezet és a gazdaságvezetés között, ott sikeresen hasznosítják majd az új mechanizmusból fa­kadó lehetőségeket az üzem, az egyén és a társadalom ja­vára — fejezte be nyilat­kozatát Kanda Pál, az SZMT vezető titkára. F. K. KISJÓ: LELTÁR tő, nagyon elnyaklott zseb, nagyon leíittyecU zseb, de ami zseb, az zseb. Mire való a zseb? A zseb arra való, hogy az ember teledugja. Mivel? Ami az életben adódik. Sé­rült utas holmijait meg­szemlélve, a következő gyorslistát készítettem: Zsebkendő három: piros, kék, barna. Aprópénz: 4 kétforintos, 9 egyforintos, 3 ötvenfilléres, egy marék húsz-, tiz- és öt­filléres összesen fél kiló. Kulcsféleségeik: Előszoba­kulcs, szobakulcs. iroda­kulcs, fiókkulcs I-, fiók­kulcs II. biztosító zár kul­csa. pincelakatkulcs és nyá­ri víkendházlakrész-kulcs. Irószerszámzat: Töltőtoll, golyóstoll egyszerű, golyós­toll patent, csavaros ceruza, sárga Kohinoor, tört hegyű, és egy kis ceruzacsikk. Dohányipari ellátmány: Doboz Kossuth, féldoboz Terv. öngyújtó (rossz), gyu­. fa, papírszipka. meggyfa­szipka és egy mentolos an- tinikotinista varázsszipka. Könyvszerűségek: Zsebno­tesz, jegyzettömb, le vél tár­ca, benne a személyi igazol­vány, vállalati igazolvány, szakszervezeti könyvecske, vasúti igazolvány, színházi bérlet, klubigazolvány, busz­bérlet. látogatási jegy, kis családi fényképalbum. Vegyesek: Kiégett zseb­lámpaelem, kávéfőzőhöz va­ló három gumikarika, szem­üveg tokkal, sakkfiguráról való, fekete lófej, valami szerkezetnek valamiféle rugója, parafadugó repesz- darabja, kőkemény, három éve húzhatták ki egy móri ezerjóból. Szekrényajtóról levált zsanérvas, rozsdás, egyik sarka begörbülve. Amerikai mogyoró héja, to­vább^ kenyérmorzsa, do­hánytörmelék félmarokkal és egy kis gerezd dióbél, avassági fokából következ­tetve tavalyelőtti termés Bal zakózseb legsarkában apró lyukacska, azon ke­resztül bélésbe alácsúszva: két gyufaszál, ceruzabél, kré­tadarab, egy szem kukorica. Végezetül kis gyüpet va­líivdSfdek Beszterec, általános iskola, nyolcadik osztály A Nyíregyházi Járási Ta­nács művelődési osztályán mondták, hogy Beszterec községben minden most vég­ző nyolcadikos tovább akar tanulni. — Nem mindegyik ■— mu­tatja a jelentkezesi lapokat Konyári Béla, az általános iskola igazgatója. — De a legtöbb. És valamennyi a városban, Nyíregyházán, s' még inkább Budapesten. Az úgynevezett divatos szakmá­ban. Evek óta tart nálunk ez a folyamat: el a faluról. A kitöltött lapok szerint a most végző gyerekek válasz­tott pályája valóban szűk körben mozog. Cipőfelsőrész­készítő, varrónő, szőrmekiké- szitő, ács, tüzikovács, autó- motorszerelö, gépszerelő fel­vonó szerelő, elektromos sze­relő. De többen ipari tanuló­nak a fővárosba, néhányan szakközépiskolába, gimnázi­umba Nyíregyházára. És a mezőgazdasági szak­mák felé? Szakmunkáskép­zőbe? Gerzsai Bandi: Ha az első nem sikerül... — Senki — válaszol az igazgató. A gyerekeket a gyakorlati rész érdekli, hol kerül kedvezőbb anyagi kö­rülmények közé. Mi meg­mondtuk a szülőknek, a gye­rekeknek, hogy sok szakem­berre van szükség itt is, je­lenleg is. Sajnos, a mi agitá- ciónk nem ér fel azzal, hogy a helyi termelőszövetkezet gazdálkodása gyenge. Sorolják, hol lehet a gaz­dálkodásban a hiba. Va­lamelyik nevelő szerint is­mert a betegség a Pirostö­vű nád című televíziós já­tékból. De később már ko­molyan latolgat a tantestü­let, s végül leszűri: a munka­erőhelyzet jelentős ok. — Ha ez megoldódna, ha ezt az évet jól zárnák... most nyilatkozott úgy először az elnök, hogy sikerül kiláboi- ni. Mert így nehéz a konku­rencia. — Jön az újság, tele ked­vező ajánlatokkal. Az ipari pályák propagandája jó, szinte vonzzák a fiatalokat telinhordalék a bélésből, madzagdarabj meggymag és egy hervadt rózsaszirom. Namármost: hogyan kö­vetkezik be a baleset? Pesti Ember (Homo Atta- cus) a vágtatófélék osztá­lyába sorozható, és mint ilyen, házából utcára lépve rohanni kezd. Ahogy ira­modik, zsebeiben megcsör- d ülnek a kulcsok, pénzek, celeculák. A csörgéstől meg­ijed. még jobban rohan, kulcsok, pénzek, celeculák még jobban csörögnek, Pes­ti Ember ettől végképp el- veszejti lelki nyugalmát és ámokfutóként rohanván felugrik az első villamosra, csakhogy a borzasztó csör­géstől megszabaduljon. Ám e pillanatban működésbe lépnek a fékező erők: kul­csok, pénzek, celeculák irtó­zatos raksúlya a lépcsőről visszarántja és peron he­lyett, két tenyérrel, földet ér. Mire jönnek a mentők és beviszik. Mi tehát a teendő? Két megelőzési mód van: 1. Ugrás előtt zsebeket kiüríteni. 2 Nem ugrani. Ragyogóan új, tágas és tiszta tanterem. Történelem óra a nyolcadikban. Halljuk a kisdiákokat a pályákról. — En autó-motorszere!ó nek jelentkeztem a nyíregy házi Kossuth szakközépisko lába. Ismerem a Moszkvicso. a Jávát. Kmctz Erzsiké: Erről nem beszéltünk.. — S ha nem sikerül? — Ismerem az UE—28-as t is. Le szoktam járni a tsz javítóműhelybe és ott lát­tam. Es azt is tudom, hogy itthon is kellene zetoros, meg gépész szakember. Ha az első nem sikerül, megyek ipari tanulónak. Mezőgazda- sági gépszerelőnek. Aztán jövök haza. Itt is meg lehet élni. Gerzsai Bandi komolyan hozzáteszi, jó lesz itt is. Kmetz Erzsikét kérdezzük, miért választotta éppen a szőrmekikészítő szakmát, s éppen Pesten? Az újságból olvasta, vála­szol. Arra a kérdésx-e, látott-e már ilyen munkát, nemmel felel. Akkor miért éppen ide? Lucskai Pista: Elmennék én, de... — Könnyű munka, azt mondta egy ismerősöm. És sokat lehet keresni. Meg szó­rakozni is — teszi hozzá szé- gyellősen. — Hol fogsz lakni Pesten? — Nem tudom — hajtja le a fejét. Azután arra vála­szol, miért nem próbál eset­leg szakmát a kertészetben, közelebb. — Erről nem beszéltünk. Igaz, a szüleim mondták, várjak még Pesttel. De most már elengednek ők is. Lucskai István áll fel, ő nem akar továbbtanulni. Kovács Mária: Egy barátnőm is ott van... — Mi szeretnél lenni? — Nem tudom — felel kurtán. Egy perc múlva: — — Ha a tizenhat évemet be­töltőm, megyek a tsz-be, bér­elszámolónak. Az osztályfőnöke szól ne­ki, hogy ehhez kevés lesz a nyolc általános és a kettes anulmányi eredmény... Az osztály nevet. Pistinek aondják, hogy ősztől Tisza- .lercelen szép új iskola és Kollégium épül, jó szakmát lehet tanulni itt is. — Elmennél? — El én. De az édesapám azt mondta, nekem nem le­het tovább tanulni. Kovács Mária­— Én a papírgyárba sze­retnék menni dolgozni. Pest­re. Egy barátnőm is ott van és mondta, sokat lehel keres­ni. Mikor hazajön, mindig szép ruhában van. — Es itthon nem lehet szépen öltözni? — De igen. Ha kapnánk több fizetést. — Csakhogy a szövetkeze­tek nem mindegyike dolgozik ilyen gyengén. És ez a falu is jobban gazdálkodhatna, ha nem mindenki menne el. Azt tudjátok? — Igen. Édesanyám is mondta, maradjak még itt­Gyöngyösi Jóska: Hosszasan hallgat... hon. De én megyek. Nagy Zoli felvonószerelő­nek jelentkezett, ő is Buda­pestre. Vagy motorszerelőnek Nyíregyházára. — Harmadik lehetőségre nem számítasz? — kérdez­zük. — Ha itt maradnál a mezőgazdaságban ? — De igen. Én olvastam az újságból, hogy Tiszabercelen is nyílik iskola. És elmen­nék oda is. De apukám azt mondta, ha a kettő nem si­kerül, csak akkor. — Álljon fel, aki itthon akar maradni, a mezőgazda­ságban — mondja a gyere­keknek az igazgató. Egy erős, magas fiú jelentkezik bátortalanul. „Én bányász akarok lenni, de özvegy édes­anyám mondta, hogy marad­jak itthon és segítsek ne­ki a tsz-ben, mert fáj a kar­ja. — Es nem szereted a me­zei munkát? — Szeretem én. Máskor is dolgoztam már ott. Arra a kérdésre, akkor miért akar mégis a bányába menni, hosszasan hallgat Gyöngyösi Jóska. Az órának vége. A nap be­ragyog az új tanterem széles ablakán, szórja a fényt a kis buksi és copfos, gondol­kodó és vidám fejekre. Eszembe villan: vajon miért nem ilyen tiszta és áttetsző ezekben a tizennégy éves agyakban is a jövő? Miért ennyire bonyolult, szerteága­zó és kérdőjeles a világuk? Hiszen nyolcadikosok, s három hónap múlva szétre­pülnek ebből az Iskolából. Vajon miért nem lehet el­kezdeni a pályaválasztási tanácsadást, a kellő Irányú nevelést már az ötödikben, az úttörőmozgalomban, a szülői munkaközösségekben? Hogy ne legyen annyi bi­zonytalanság, tanácstalanság ilyenkor, a végzős előtt. Hogy se szülő se nevelő ne úgy kezelje a mezőgazdasági szakmákat: ha más nincs, van még ilyen is. Meg kell szűnnie annak, hogy félünk a szülőtől, aki esetleg azzal válaszol: hogy képzeljük, hogy a gyermeke paraszt maradjon? A falunak jövője van. 9 ez a jövő a most felnövekvő generáción nyugszik. Azon is, mit mutatunk meg nekik ebből a holnapból. Kopka lein«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents