Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

Katonai hatalomátvétel Ghánában

Az SZKP KB nyilatkozata NJono elítéléséről

Városok és emberek Indiából (IM

(Folytatás az 1. oldalról.)

A fővárosban a hadsereg alakulatai megkezdték vezető politikusok és - parlamenti képviselők, valamint pártfunkcionáriusok letartóztatását. Több miniszter elmenekült otthonából. Katonaság vette körül például Egala iparügyi miniszter házát, de a minisztert nem találták meg. Hasonlóképpen nem sikerült letartóz- tatniok Benneh parlamenti képviselőt sem.

Hírek szerint katonai egységek tartanak kumasi városából Accra felé. Minthogy a Kumasiban állomásozó egységek az E. K. Ko- tuka ezredes Vezette második gyalogos ezredhez tartoznak, valószínű, hogy a fővárosba tartó csapatok erősítésként érkeznek a felkelők számára. Megfigyelők szerint a biztonsági alakulatokhoz intézett háromórás

A CTK, a Csehszlovák Távirati Iroda hírmagyarázatot fűz a ghanai államcsínyhez.

Kotuka ezredesnek, az államcsíny vezetőjének az a kijelentése, amely szerint szertefoszlott Kwarne Nkru- mah mítosza, arról tanúskodik, hogy a puccs szervezői szakítani kívánnak a ghanai elnök egész politikai irányvonalával.

Érdekesnek mondható az a tény is, hogy a hadsereg és a rendőrség az elnök tá- vollétét használta fel az akcióhoz. Az utóbbi időben tapasztalható politikai és különösképpen gazdasági nehézségek ellenére Nkrumah tekintélye tartotta össze az ország lakosságát.

Az a tény, hogy az államcsínyt Nkrumah távollétében hajtották végre, azt is bizonyítja, hogy ő volt gyakorlatilag az egyetlen olyan személy és tekintély, aki a végrehajtó hatalmat a kezében tartotta. Negatív vonása volt, hogy nem tűrt meg maga mellett többé vagy kevésbé kiemelkedő politikai személyiségeket és fokozatosan eltávolította azokat a közeli tanácsadóit, akiket nagyobb politikai becsvágy fűtött, vagy akik hatást akartak gyakorolni az ország politikai életére.

Az államcsínyt a brit gyarmati uralom idején létrehozott és még 1965-ben is angol tisztek irányítása alatt álló hadsereg vitte Végbe. Az angolok távozása után tanácsadóként kanadai tisztek tűntek fel a hadseregben. A rendőrséget úgyszintén a brit

uralom idején alakították

ultimátum időnyerés célját szolgálta a puccsistáknak.

A biztonsági alakulatokhoz intézett ultimátumot követően elhallgattak a fegyverek. A postát, bankokat, hírközlőszervek épületét megszállták a katonák. Az üzletek bezártak, az emberek csoportokban izgatottan tárgyalták az eseményeket.

Az AFP jelentése szerint dr. Kofi Busia, a ghanai ellenzék száműzetésben élő vezetője az államcsíny hírének hallatára oxfordi lakásából nyomban Londonba utazott, hogy — mint mondotta — „közelről figyelhesse az eseményeket”.

A francia tudósítónak kijelentette: nagy megkönynyebbüléssel hallotta a hírt és „alkalmas időpontban” kapcsolatot teremt Accrával.

meg. A hadsereg és a rendőrség egyaránt lojálisán viselkedett a brit gyarmati kormányzat irányában.

1965. július 28-án változtatást hajtottak végre a ghanai hedsereg parancsnokságában — Nkrumah elnök eltávolította tisztségéből Otu tábornok, vezérkari főnököt és Ankraha tábornokot, helyettesét. Űj vezérkari főnöknek Aferi tábornokot nevezték ki.

1957-ig a politikai ellenzék egész sor szervezetre aprózódott fel, amelyek a különböző törzsek vagy csoportosulások érdekeit képviselték. Mindezek a pártok és politikai szervezetek 1957 októberében egy párttá egyesültek, vezetőjük Busia szociológus lett.

1962 óta, miután betiltották az egyesült pártot, már nem tudott tömegbefolyásra szert tenni az országban és több választáson vereséget szenvedett. Az egységpártrendszert kimondó 1962 szeptember 11-én kelt törvény életbe lépte után az egyesült párt megszűnt létezni. Vezetői, így Busia professzor is önként vállalt emigrációba ment.

1961-ben merényletet kíséreltek meg Nkrumah ellen. Ugyanabban az évben Accrában több helyen bombák robbantak politikai ünnepségek közben. Ezeket a terrorcselekményeket a párt ügynökei két központból irányították. Az egyik Togó- ban, a másik pedig magában Accrában volt Az accrai csoportot sikerült leleplezni, tagjait bíróság elé állították.

Moszkva (TASZSZ):

Az SZKP Központi Bizottsága a szovjet kommunisták millióinak, az egész szovjet népnek akaratát kifejezve élesen elítélte a jobboldali reakciós erők által Indonéziában szabadjára engedett, tovább folytatódó kommunistaellenes terrort és határozottan tiltakozott a Njono, az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja ellen hozott halálos ítélet ellen.

A Pravda ismerteti az SZKP Központi Bizottsága nyilatkozatának teljes szövegét, mely többek között megállapítja:

A djakartai bírósági eljárás megint csak rávilágít a kommunistaeilenes hisztéria szervezőinek népellenes terveire és azon törekvésére, hogy az úgynevezett jogi alapokat felhasználja a ténylegesen már a föld alá kényszerített IKP formális betiltására is. A reakció hiába igyekszik diszkreditál- ni a kommunista mozgalom ideológiáját és igazolni az indonéz nép és a világ közvéleménye előtt bűntetteit, a kommunisták tízezreinek meggyilkolását. Cselekedeteivel az indonéz reakció felsorakozott a nemzetközi imperialista reakció mellé, a kommunisteallenesség zászlaja alatt lépve fel.

Az SZKP Központi Bizottsága a szovjet kommunisták millióinak, az egész szovjet népnek akaratát kifejezve élesen elítéli a jobboldali reakciós erők által Indonéziában szabadjára engedett tovább folytatódó kommunistaellenes terrort és határozottan tiltakozik az igazságtalan ítélet ellen.

A Szovjetunió minden kommunistájának nevében az SZKP Központi Bizottsága követeli ennek az ítéletnek a hatályon kívül helyezését és Njono elvtárs, az indonéz nép haladása és boldogulása ügyéért folytatott küzdelem állhatatos harcosa életének megmentését.

Az SZKP Központi Bizottsága kifejezi meggyőződését, hogy Indonézia nemzeti és hazafias erői megfékezik az ország nemzeti egységét szétromboló reakció tombolását és nem engedik veszendőbe menni az indonéz nép forradalmi vívmányait.

Djakarta (MTI):

Az indonéz fővárosban csütörtökön reggel folytatódott Untung alezredesnek, Sukarno elnök palotaőrsége volt parancsnokának pere. A Reuter djakartai tudósítója szerint Untung ügyét ugyanaz a katonai bíróság tárgyalja, amely hétfőn halálra ítélte Njonót, az Indonéz KP Központi Bizottságának tagját. A Reuter djakartai tudósítója szerint a per a legszigorúbb biztonsági intézkedések mellett folyik.

A UPI jelentése szerint Untung tagadta az ellene felhozott vádakat. Amikor az ügyész felolvasta a néhány vádpontban a korábbi kihallgatások során tett beismerő vallomását, Untung kijelentette, hogy az ellene felhozott vádak nem felelnek meg a tényeknek. Untung kijelentette, Sukarno elnök utasítására a forradalmi tanács tevékenységét megszüntették és a valóságban az indonéz kormányt az október elejei események alatt végig a helyén hagyták. Untung közölte azt is, hogy október 1-én, amikor a forradalmi tanács létrehozását bejelentették, ő Omar Dani marsall, légügyi miniszter társaságában a halimi légitámaszponton tartózkodott. Tudomása szerint a forradalmi . tanácsot azért hozták létre, hogy megakadályozzák a jobboldali tisztek szervezetének, az úgynevezett „tábornokok tanácsának” puccskísérletét.

A tárgyalást vezető bíró, Sudjori alezredes megkérdezte Untungot, van-e bizonyítéka arra, hogy a tábornokok tanácsa létezett, Untung kijelentette, hogy ez szilárd meggyőződése és állítása bizonyítására tanúi vannak. A hadbíró erre azt válaszolta, hogy nem tartja szükségesnek tanúk kihallgatását.

A hadbíróság — mint a Reuter jelenti — elutasította Untung Kérését, hogy a tárgyalást egy hétre napolják el, így időt adva a védelemnek a megfelelő felkészülésre. 1

AGRA. India műemlékcentruma ez a Delhi közelében lévő város. Fő nevezetessége a világhírű Tadzs Mahal, s a határaiban lévő halott város, Fatekur Szik- ri. Fatekur Szikrit egy mogul uralkodó építtette a dombon, ahonnan azonban eltűnt a víz, s az elkészült várvárós lakó nélkül maradt. Palotáinak félromjai más érzést, keltenek, mint a többi maradvány, mivel nem tudsz szabadulni a tudattól, hogy ez a város már eleve halottnak született. Az agrai paloták a mogul birodalom XV—XVÍ. századbeli fénykorából maradtak ránk. A vezetők jól előkészítik a Tadzs Mahalt: soktomyú és sok stílusból kevert építményekbe visznek, amelyek ugyan mind jellegzetesen indiaiak. de némi csalódást keltenek. Végül már kételkedni kez- dessz a híres Tadzs Mahalban is, amikor aztán — az egyik előtte emelt, s a látványt gazdaságosan elzáró vörös épületből kilépve — hirtelen eléd tárul ez a fehér építészeti csoda, az elhalt feleségnek épített különlegesen szép arányú márványköltészetbe illő mauzóleum, amelytől a szem nem tud szabadulni. Egy másik agrai várban, ahol a Tadzs Mahalt építtető szultán később raboskodott, a falba vésett kis nagyítótükröt mutatnak, melyben a fogva- tartott és már rosszszemű öreg elé varázsolódott a távoli palota A szultán beleszeretett hitvese csodálatos síremlékébe.

Agrában természetesen minden a turisztikáért van, s mondani sem kell, hogy a Tadzs Mahal a fő reklám Egy kígyós bácsi nem is tetemes összeg ellenében felajánlotta kenyérkereső állata kivégzését, amennyiben erre volna kedvem. Indiai vezetőnk, aki segített szót érteni a bácsival, láthatólag resteilte az öreg nagy emberi mélységeket feltáró ajánlatát. Általában tapasztalhatja az ember, hogy az indiaiak nem szívesen veszik, ha az idegen felcsap a nyomor „felfedezőjének”, még akkor sem, ha ennek indítéka a legteljesebb együttérzés, s ha megnyugtatod ókét, hogy teljesen tisztában vagy a gondok eredetével. Mennyire örült viszont immár barátunkká lett kísérőnk, amikor egy új gyár, vagy egy szép modern épületet dicsértünk előtte. — Ugye..! — mondta olyankor csillogó szemmel.

AZTÄN AGRÄB0L Delhi

felé, a poros úton, miközben néztük a falvakat, a Szárazságtól megrepedezett

földet, ő maga tért rá váratlanul:

— Minden kevés nálunk. Ha egyszer nem ion a monszun, már baj van. Ha kétszer marad el. az már kész tragédia Olyankor bizony milliók éheznek. — (Akkor, 1965 tavaszán még csak az előző őszi tömeg- megmozdulásokra, raktár- feltörésekre emlékezhet ünk. azóta, mint ismeretes, már valóban beköve'lcezetí az újabb rossz termés nyomán a tragikusan veszélyes éhínség egyes helyeken).

— Csináltunk földreformot, de még mindig iiem tudtuk elérni, hogy minden államban végrehajtsák Ha majd holnap elmegy a mező- gazdasági minisztériumba, ott majd elmondják magának, hogy mekkora erőfeszítéseket teszünk, csatornázunk, meg műtrágyagyárat építünk, de már előre megmondhatom, hogy ez mind kevés. — Átrobogunk egy falun, s erről mondja: — Tudjak maguk Európában, hogy mit jelent félmillió fälu? S látja, hogy milyen állapotban lévő falvak. Uram, ebben az országban még mindig százmillió faeke van! — Aztán még hosszasan beszélgetünk arról, amiről a legtöbb indiaival beszélgettem, a lehetőségekről, éppen á méreteket tekintve. S mondom neki újra a Hyderabad! parcellákat, ahol sok-sok kilométer területen már kijelölték az épülő gyárak helyét, sőt már nem egy fel is épült. — Ugye! — mondja boldogan. Megérkezünk Delhibe.

DELHI: Delhi is két város. Uj-Delhi víllaváros, amelyet csak néhány kormányépület) az impozáns elnöki palota és a képekről jólismert gyönyörű széles füves felvonulási út tesz várossá. Kellemes alkirályi fővárosnak építették az angolok a 910-es években kezdve. Ma a köztársaság centruma. De a városias város Ó-Delhi. Mintha egyik világból a másikba lépnél, az újból a régi városba jutva: a lombos eleganciát felváltja az igazi indiai nyüzsgés, az ezer zajban és színben élő utca, a töménytelen árus, a bérkaszárnyáit: közti Utcákon torlódó forgalom. Időnként megreked a buszok és ökrösszekerek. a triciklis riksák és modern autók tömege, s olyankora zaj csak fokozódik. Ó-Delhi egyik terén van a halárusok piaca, mellette a mohamedán mecset, amelynek magas lépcsője általános pihenőhely. Ó-Delhi nevezetessége a Vörös Erőd, szintén mogul építkezés. Bástyabejáratának komor középkoriságát az ablakokban ugráló majmok enyhítik, s odabent a kert felé magasodva — a mogul kertek mindenfelé nevezetességnek számítanak Indiában — található az oszlopos királyi kihallgatási csarnok.

AZ NEM IS kétséges, hogy Delhiből a legmaradandóbb emléket Sasztriról őrzöm. Néhány percre fogadott minket szerény rezidenciáján. Ahogy az egyik szobából a másikba mentünk óvatoskodva, ahogy már az ember miniszterelnök házában jár, egyszer- csak rábukkantunk, amint beszélget valakivel; semmi bejelentés, bevonulás mindez éppoly jellemző volt rá, mint a kis őszes bajusza alatti finom bíztató mosoly. Amit róla n rövid, s alig egy kézfogás erejéig tartó találkozásból őrzök, az a kiegyensúlyozottsága. Határozott egyéniségének szép tükröződése abban a bölcs mosolyban. Amikor később egyik minisztere, — aki pedig azokban a napokban a nyelvi válság során ellentétbe került vele, — Sasztriról beszélt, azt emelte ki tulajdonságai közül, amely később világpolitikai jelentőségűvé tette személyét.

VÉGE

Avar János

Bába Mihály:

Egymástól távol

46.

— Csak lubickolni tudok — nevettem. Hangosabbra vettem a zsebrádiót. A zene kellemesen elzson- gított, már kezdtem érezni a ritmusát. — Mennyiért vetted?

— Klári kinyitotta a szemét, mosolygott.

— Hatszázötvenért. Nagyon jó. Elfér a retikülöm- ben — mondta. Becsukta szemét, arcát karjára hajtotta és úgy folytatta: —

Szeretem a zenét még itt is. kellemesebben telik a nap.

— Igaz — bólintottam. Kinyúltam, leszakítottam egy fűszálat és rágcsálni kezdtem.

Köröttünk zaj, lárma, hancúrozás. Felnőttek hangoskodnak, kiabálnak, a gyerekek meg visongatva rohannak be a vízbe, ki a vízből. Szeretem őket nézni. Milyen jó lenne, ha közöttük volna az én két lurkóm is. Hogy örülnének a víznek. a napnak. Sohasem

láttáit még folyót, ilyen nagy vizet. Hajdúvedresen legfeljebb a gyepen a libaúsztató pocsolyás vizében gázolhattak.

— Andriskám, tudod mire gondoltam? — ült fel hirtelen Klári.

Hátra simította nedves hajat és arcomat fürkészte. Elhessegettem magamtól a korábbi gondolatokat, Klárira nyitottam nagy szememet.

— Ha megmondod? —

nevettem.

Észre vehette ő is, hogy akadozott ez a nevetés, kényszeredett, döcögő volt. Mint a kopott, repedt ko- lomp hangja. Felvonta szemöldökét, mintha gondolkozna, pedig ezzel csak csodálkozását akarta leplezni.

— Ki kellene bérelnünk egy kis nyaralót itt a római parton. Szombaton kijönnénk és hétfőig itt maradnánk, Mit szólsz hozzá, drágám?

Nyaralót, mint az urak? húztam félre a számat. Minek az nekem?

— Na, mit szólsz hozzá?

— Hm. Nem lenne rossz.

Hányát feküdtem és nyitott szemmel bámultam a fa koronájába.

— Neked is kell néha egy kis pihenés, Andriskám.

Klári még sokáig beszélt, hogy milyen jó lesz a kis nyaraló, de én minden tizedik szavát értettem csak meg. Nem figyeltem rá, pedig semmire se gondoltam. Egyszerűen jó volt bámészkodnom, jó volt nézni a lomb között felbukkanó kék eget, a rezgő, zizegő, susogó leveleket. Nem vágytam semmire. Persze, nekem is kellene egy kis pihenés néha, de eddig nem gondoltam erre. Elég nekem a vasárnap, vagy munka után egy jó alvás. Nyaraló? Hm. Micsoda ötletei vannak! Bérelt nyaralóm legyen? A háború előtt Hajdúvedreseh, még bővizű fürdő volt. Oda szókiott volt lemenni a járási jegyző nyáron, ott laktak a fürdő melletti liget fái alatt sátorban. Micsoda ivászatot, meg vacsorákat rendeztek! Mi csak messziről lestük, meg csodáltuk is őket. Most én is ilyen nyaraló ember legyek?

— Bemegyek mégegyszer a vízbe. Nem jössz?

— Nem, nem. Menj csak.

Klári kecsesen, szökdécselve megy a víz felé Mintha meztelen lenne, a fürdőruha tenyérnyi rajta. Milyen formás a háta, mint egy fiatal kancáé, tenyerem a levegőbe emelkedik. szeretném megpaskolni, szinte ujjaimban érzem bőrének remegését. Figyeltem, hogyan tempózik a vízben, amikor fordul vissza, hogyan hasítja, szeli az enyhén csapkodó hullámokat.

Kijött a vízből, ott állt előttem. Végig simogattam a lábát, fel a combjáig.

— Maradunk még? — kérdeztem kiszáradt torokkal.

— Menni akarsz? Olyan jó itt!

Nem szóltam, csak néztem, mohón, mintha tekintetemmel akartam volna magam alá gyűrni.

— Ö. te, bolondos — nevetett. Tiszán, felszabadultan. Nem törődött azzal, hogy köröttünk annyian vannak. Hasához húzta a fejemet és akkor súgta: — Menjünk akkor, ha akarod!

Egy félóra múlva már Klárinál voltunk a hűvös

szobában. Taxival mentünk. Klári fizetett.

★

Egyszer, munka után, bementem a talponállóba. Klári helyett, amióta a tejes- boltban dolgozik, egy tenyeres-talpas, nagy mellű asz- szonyság mérte az italt. Részeg alakok vihogtak körötte. Goromba vicceket meséltek neki, még a pulton is átnyúltak, hogy belecsípjenek.

— De feszes a bőröd, te kis gömböc — vihogott egy piszkos inges részeg, akinek a keze lecsúszott a csaposnő csípőjéről. — Mint a dob.

— Azaz, dob — röhögött a másik. — Ütő kell neki.

— Kuss — mordult rájuk a csaposnő vihogva. — Azt hiszed, akárkié kell?

— Hé, előbb talán próbáljuk ki. Szilvával csődöt mondtál, hátha velem jobban jársz.

— Kopj le rólam, ne üsd bele az orrod mindenbe.

Elvettem az elém tolt féldecit, félrehúzódtam a pulttól és onnan lestem tovább a zagyva évődést. £s ekkor, mintha egy éles kés hasítaná fel bőrömet. Vajon Klárival is ezt tették?

(Folytatjuk)

A CTK hírmagyarázata:

r

T