Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-25 / 47. szám
Minyóékkal hétköznap Heten egy utcából Joli egy szovjet „gondola“ — Tirpák szólt és mi örültünk Kirilla mama nincs egyedül Nyolc férfi tapossa a kerékpár pedáljait. Gyakran tréfálkoznak, beszélgetnek ilyenkor. A téma változatos: egy előző esti tv-játék, a rossz vonatközlekedés, egy s más a munkaszervezésről és még sok minden szóba- kerül reggelente. A színhely: a naményi műút Levelek és Baktaló- rántháza között. Az időpont: minden reggel 5,45—-6,15 óra. Akik mennek: Mlnya István és brigádja, „a” leve- lekiek A gömbí’a* telepen Baktalórántháza, az erdő- gazdaság nyírségi íenyő- gömbfa telepe. Évente nyolcvanezer köbméter Szovjetunióból érkező fenyőfát dolgoznak fel, majd küldik tovább ennek nagy részét az Ózdi Szénbányászati Tröszthöz — bányafának. Itt dolgozik — a II-es rakodón — a Minya-brigád is. — Most éppen betárolást végzünk — magyarázza a brigádvezető. Tegnap este érkezett egy szovjet „gondolával” — 3 vagon —, este csak kiraktuk, most rendszerezzük. __ Hogy lettünk szocialista brigád? Szóltak. Tirpák elvtárs. Azt mondta altkor: „Szépen együtt van a brigádotok, jól dolgoztok, együtt jártok. Meg kellene küzdenetek a szocialista címért.” — Mi megfontoltuk. Nagyon jólesett, hogy gondoltak ránk, elismerik a munkánkat. Örömmel vállaltuk. Hogy elnyertük-e a megtisztelő címet, rövidesen kiderül, a napokban lesz a termelési tanácskozás. Figyelmetlenség? — Nem a munkával volt baj. Balesetünk történt. Egy hosszú rönkfát kellett új helyre szállítanunk. Elől Majláth István fogta. Véletlenül rálépett egy kisebb fadarabra, megcsúszott, vele együtt a rönk is. Egy hónapig volt távol. Figyelmetlenségből származó üzemi baleset, mondták. Ez bánt minket. Közben a többiek szállítják, viszik, forgatják a rönköket. A kisebbek 30— 50, a nagyobbak 80 kilót is nyomnak. Nehéz munka. Ha csak egy pillanatra nem vigyáznak, megindul a halomba rakott fa, s borul össze 20—30 köbméter is. De a brigád nagy szakértelemmel végzi már ezt a munkát. Két éve dolgoznak együtt, s a megerősödött izmú emberek nem ritkán két rönköt is visznek vállukon egyszerre. — Vállvédő. A munkaruha mellett ezt is kapunk. Egyszerű bőrdarab, szíjjal átkötve, hogy védje az embert a horzsolástól, nedvességtől. De amit kapunk — nem jó. Túlságosan vékony, nem ipari üzemben dolgozóknak készült. Vastagabb, vatelinnel bélelt kellene. Az tényleg védené az embert, mert a mostani legfeljebb a ruhát óvja. Maczali János reszortja a máglyázás. — Nemcsak a munkahelyen és az úton vagyunk együtt. Tavaly közösen segítettünk otthon, Leveleken özv. Kirilla Miklósiénak. Együtt végeztünk társadalmi munkát a Kirilla-portán, vettük gondozásba az idős asszony házatáját. Nincs váratlan időpont — A brigád nevezetessége még az is — veszi át a szót R. Takács György —, hogy nemcsak egy községben, de a brigádból heten egy utcában laknak. így aztán legutóbb is összegyűltünk Minyáék- nál, és az ő tv-jén együtt néztük meg a Két tűz között című filmsorozat minden részét. S aztán meg is beszéltük, vitáztunk róla. Persze, nemcsak ekkor vették hasznát a szomszédságnak. Gyakran vannak készenlétben, s a legváratlanabb időpontban érkező »vagont is ki kell rakni. Ilyenkor Minya István indul elsőként, majd néhány percen belül együtt is a brigád, s tapossák a pedálokat. Hajnalban, vagy késő délután is. Megfogják a munka végét — mondják róluk. Egy kimutatás tavalyról. Rajta a felirat: Minya-brigád. Nyereség (mindnyájan felemeltet kaptak) összesen 14 500 forint. Prémium: 2800 forint. Különböző jutalmak: 3200 forint. Az átlag 1965-ben meghaladta a 2500 forintot. És ők szívesen adják a «iváló munka mellett a pluszt is. Marik Sándor „Katonai szolgálatra alkalmas“ Első találkozás a hadsereggel Megyeszerte megkezdődött a sorkötelesek összeírása. Reggelenként zárt sorokban érkeznek a sorköteles ifjak az állomásról a kijelölt összeírási helyekre. Nemcsak a lányok fordulnak meg a kemény léptű, jól öltözött, csinos fiúk után de még az idősebbek is. A kiegészítő parancsnokságok összeíró bizottságai várják a fiatalokat. Az elvtársi, baráti fogadtatás katonás renddel párosul. A bizottságok munkájának lényege nem az adminisztratív részre tolódik el. Meleg hangú elvtársi beszélgetés ez a fiatalok katonai szolgálati idejére és a jövőre vonatkozó elképzelésekről, tervekről. Előbb a bizottság orvosa vizsgálja meg a fiatalokat: testmagasság, súly, fogak épsége, mellbőség, vérnyomás. gondos belgyógyászati vizsga és egyéb követik egymást. Az orvos mondja: — Életkoruknak megjelelő harmonikus testi felépi- tettség, erő és egészség jellemző a jiatalokra. Nézzék a következő fiatalt: 176 centiméter magas, 72 kilogramm, kitűnő látás, éles hallás, kisportolt test, ép fogsor, normál vérnyomás, teljes testi és lelki egyensúly. „Katonai szolgálatra alkalmas.” De előkerülnek itt apróbb rendellenességek is; magas vérnyomás, látási vagy egyéb zavarok. És itt az elvtársi baráti hang atyaira vált és már írja is az orvos a beutalót a szak- rendelésre. adja a tanácsot: — ön kéthavonként méresse meg a vérnyomását. — Vizsgáltassa meg a szemét és hordjon szemüveget. — Pótoltassa a hiányzó fogát... Az orvosi vizsga után a bizottság elnöke beszélget el egyenként a fiatalokkal. Ekkor kerül felszínre, hogy a KISZ és az MHS szervezésében ki milyen oktatásban vett részt. Az ifjúság zöme az utóbbi helyen tanulja meg a gépkocsivezetést, rádió adóvevő készítéstől a szputnyikok jelzéseinek a fogásáig a rádiótechnikát; a sportszakosztályokon — a motoros, a lövész, az ejtőernyős, a vitorlázó, a motoros repülés és másokon — keresztül testi erejét és bátorságát fejleszti, tudását gyarapítja. Szimpatikus fiatalember ül az összeíró bizottság elnökével szemben: ön tavaly lett rádió- technikus, szülei dolgoznak mind a ketten. — Igen. — Az ősszel valószínű sor kerül a bevonulásra. Milyen alakulathoz szeretne kerülni? — Az MHS-ben rádiós körben dolgoztam, likátoros szeretnék lenni! — Ezt is feljegyeztem. Van még valamilyen kívánsága, vagy közölnivalója? — mondja a bizottság elnöke. És ez így folyik egész nap. Emberi problémák, kérések, tanácsok hangzanak el. Egyik végzős ipari tanuló és halasztást kér az egy éves szakmai gyakorlat letol tésére: a másik mindenképpen be akar vonulni, mert nősülni szeretne: a harmadik középiskolás és egyetemre készül, ezért kér halasztást. Ezer, meg ezer egyedi probléma, kérés, de egy sem marad elintézetlenül, megválaszolatlanul. A bizottság elnöke így búcsúzik: — Az itt megjelent fiatalok valamennyien kifogástalan magatartást tanúsítanak. A vidámságot és az életkedvet nem szabad összetéveszteni a rosszindulattal. Viselkedésük és a kérdésekre adott válaszuk öntudatról, szülői tiszteletről és hazaszeretetről tesz bizonyságot. Úgy véljük, egyéni életükben a hadseregben, s o népgazdaság különböző területein megállják a helyüket. Sigér Imre Muifciversennyel készüllek az üzenek április 4 megünneplésére Újabb vállalások a termelés javítására, a gazdaságosság fokozására Befejezéshez közelednek a tervismertető termelési tanácskozások és az ezt megelőző műszaki konferenciák megyénk üzemeiben. Legtöbb helyen a dolgozók — felszabadulásunk évfordulója, április négy tiszteletére — konkrét éves vállalásokat tettek. O nmeózós — jobb exporttermék Ez évben mintegy 7—8 millió forint értékű munkát vállalt exportra a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Az első negyedévben — a MOTA kivételével — elsősorban exportmunkát végeznek. A lakatosüzemi dolgozók munkáját teljesen leköti a Szovjetunióba irányuló infrake- mencék, szárítófülkék és porvédő alagutak készítése. Ezekből csupán ebben a negyedévben több mint hárommillió forint értékűt kell előállítani. A dolgozók már ismerik az ezzel kapcsolatban rájuk háruló feladatokat, és április négy tiszteletére ennek megfelelő vállalásokat tettek. Legfontosabb feladatként — tekintettel az exportcikkekkel kapcsolatban emelt követelményekre — a minőségi munka fokozását vállalták. Bevezették az úgynevezett önme- ózást, fokozottan vigyáznak a méretarányokra, a megmunkálást is gondosabban végzik. Jó munkájuk eredményeként a pár hete átadott gyártmányok teljesen megfeleltek a MERT átvevők igényeinek. Az önköltség csökkentésében az idén fél százalékos javulást terveznek, amelynek éves, várható eredménye Is több százezer forintos megtakarítást eredményez. Szebb, jobb csempe, mozoiklap A Szabolcs-Szatmár megyei Épitőanyagipari Vállalatnál ez évben a legfőbb cél a minőség javítása, elsősorban a kerámia- és betonüzemben. Az elmúlt évben a kerámiaüzemben gyártott csempéknél az első osztályú termékek aránya 79 százalék volt. Idén ezt újabb hat százalékkal akarják emelni. A betonüzemben készített mozaiklapok minősége tavaly általában megfelelt a követelményeknek. az első osztályú termékek aránya elérte a 98 százalékot. Ez évben elsősorban az esztétikai követelményeket fokozzák: a szí. nek megválasztására nagyobb gondot fordítanak; tetszetősebb, divatosabb mintákat terveznek. Az üvegtechnikai műhelyben ez évben előtérbe került a termelékenység emelése. az anyagtakarékosság és selejtcsökkentés. A termelékenységre tíz százalékos emelkedést terveznek. Négyszázezres megtakarítás A Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál a műszakiak a szakszervezeti bizottsággal együttesen már kidolgozták azokat az irányelveket, amelyek a közeli napokban induló felszabadulási műszak céljaiban szerepelnek. A vállalások között első helyen szerepel a minőség további javítása. Tavaly az első osztályú cipők aránya éves átlagban 79,6 százalék volt. Az idén a terv 80 százalék, de vállalják, ezt újabb két százalékkal túlteljesítik. Bár az anyagtakarékosságot az idén a műszaki intézkedési terv végrehajtása során több helyen a szerszámpark felújítása is elősegíti, a dolgozók mig ezenkívül is további anyagtakarékosságot vállalnak. A felajánlások még folynak, de előre láthatóan mintegy három-négyszázezer forint értékű megtakarításra lehet számolni éves viszonylatban. Csökkent/k a szállítási költséget Ez évben az önköltségcsökkentés és a termelékenység emelése szerepel elsősorban a Nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalat dolgozóinak versenyvállalásában. a tavaly vállalt fél százalékos termelékenységemeléssel szemben az idén már egy százalékos eredményjavulást akarnak elérni a hetven tagú útfenntartó részlegnél. A szocialista címet nyert részleg az idén is vállalta annak megtartását. A szállítási részlegnél brigádversennyel fokozzák a munkát és célul tűzték ki a szállítás önköltségének egy százalékos csökkentését. Ezt vállalták az úttisztító brigádok is. A vállalat az idén tovább fokozza szolgáltatói tevékenységét és az összesített vállalások eredményeként ez évben már panaszmentesen végzik el a munkát. T. A. Jól vizsgázott a VAGÉP targoncája A Nyíregyházi és Vasszerkezeti Gépipari Vállalat műszála kollektívája, négy típusú motoros targoncát tervezett, amelynek prototípusát szerdán délután mutatták be a szakembereknek. A bemutatón részt vettek a Közlekedés- és Postaügyi. a Könnyűipari, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint az Anyag- mozgatási és Csomagolási Intézet képviselői. A gyakorlati bemutató után a szakemberek egybehangzó véleménye szerint a háromkerekű motoros targonca továbbfejlesztett változata felveszi a versenyt a külföldi típusokkal is. A minisztériumi szakemberek megállapították, hogy a bemutatón felvetett apró hiányosságok kijavítása, valamint a tartóssági kísérletek után meg lehet kezdeni az új típusú targonca sorozatgyártását. A tervek szerint a nullszéria még ebben az évben elkészül, a sorozatgyártásra, pedig 1967 második felében kerül sor. P. J. C tugrotta a keskeny f\ árkot, talpa alatt kettéroppant a sza- márkóró tüskés törzse. Tétova léptekkel helyet kere- resett, ledült a fűbe. Kezét a feje alá tette, nézte az eget. Csend volt, fűszálak zizzenése, bogarak zümmögése alkotta csend. Lassan megnyugodott: oldódni kezdett a torkában érzett keserűség, enyhült a gyomrát szorító görcs. Két év, s most ez a délelőtt! Hányszor gondoltai, veszni hagyja az egészet. A pénz izgatta a legkevésbé, sokkal inkább az, olyat csinált, amiből világszabadalom lehet. Sehol nem gyártanak ilyen olajíúvó berendezést. Egy- egy kemencénél negyedmilliós megtakarítás. Azt hitte, két kézzel kapnak utána. Kerényi keserűen mosolygott: — Öregem, te nem ismered a dörgést! — Sokszor belátta, Keré- nyi igazat mondott. A kutatósok négy éve kísérleteztek ezzel a fúvóval, s akkor jön egy nyálasszájú üzemi mérnököcske, aki három éve még a szigorlatoktól cidrizett, s azt mondja: én megcsináltam. Marakodásba fúlt az első tárgyalás, már nem is figyeltek rá, már szó sem volt az olajíúvójáról a résztvevők egymást rágták. A kutató majd kipróbálja. — Nekünk ehhez nincs pénzünk. — A tröszt nem vállalhatja. — Miért nem? A trösztnek mindenre van pénze. — Persze, kaparja ki a kutató a gesztenyét... Nem értette. Akkor. Két év alatt megtanulta. Á kutató haragszik a trösztre, mert az rpihená a pénzéért látni akar valamit A tröszt a kutatóra, mert csak anyagiakban szólhat bele az ügyekbe, a kutatási témákat illetően nem. Mindkettőjükre dühös a gyártó vállalat, mert az exportáltatok korszerűbb megoldást követelnek. Leült egyszer, hogy mint valami családfát, felrajzolja ezt a bonyolult, szerteágozó, s kétségbeejtőén kiismerhetetlen valamit. Nem boldogult vele. Két éve ment rá. Hányszor ült asztal mellé, nem azért, hogy valami újat alkosson, hanem: írásban védje, magyarázza azt, ami már megvan, s aminek sikeréhez csak néhány, őszintén jót akaró mondat kellene. Ha magában áll. régen belefárad, de a többiek nem hagyták. Még a „keserű” Kerényi is noszogatta, Józsi bácsi meg: — Ne hagyjad, édes fiam! Ha akarod, én elmegyek veled a párthoz,, be a központba, s megmondom, amit veled csinálnak, az oltári nagy disznóság! — Nem ment sehová. Minduntalan azt magyarázta, hogy nem róla van szó, hanem egy új műszaki megoldásról. amivel dollármilliókat kereshetne az ország. Amivel új piacokat szerezhetnének. A tárgyalásokon, az elsőn, a harmincadikon, az ötvenediken, mégis az sütött ki a tekintetekből: „nagy pénzt akar felmarkolni a srác”. Előálltak maguk kinevezte szaktekintélyek, akik percek alatt elvesztek a rajzok útvesztőiben. Mások hümgettek, s közben az járt a fejükben: pont én vállaljam a felelősséget? Egyetlen ember mondta: — Ez hihetetlenül nagyszerű dolog, — Mosolygott rá, hosszú ideig rázta a kezét. Többet nem látt^, a következő tárgyalásra más jött helyette. Két év. És a végén az a kicsit pimasz, elkeseredett hangú levél a miniszternek. Maga is meghökkent, amikor két nap múlva behívták. A titkár azt mondta: húsz pierce van. Két óra múlva jött ki a minisztertől. Lesütötte a tekintetét, annyian ültek dühtől vörös arccal az előszobában. Ugrálni tudott volna akkor az örömtől. Gyorsan elfogyott. Hét — hét után, s semmi. Úgy látszik, ehhez még a miniszter is kevés? A hiú törpék dzsungele erősebb? És ma délelőtt minha teljesen új emberek jöttek volna. Ügy tettek, mintha először látnák. Akik eddig fennséges magasságból önözték, most a nyakába estek. Nem tudta, mi történt az elmúlt hetekben, de úgy érezte: „félik az ostort”. ö otthagyott minden rajzol számítást a miniszternél. Hányadik példány volt már az! Mennyi könyörgés, amig szívességből megcsinálták a fénymásolást! És mennyi alkalom, hogy azt nézzenek meg a rajzain, amit akarnak. A dosszié most ott pihen mellette a fűben, benne egy háromsoros, mégis meleg hangú levél. Az utolsó mondatát ismételgette egész értekezlet alatt: „Remélem ma délelőtt már visszatér a jókedve”. Visszatért? Nézte a mosolygó arcokat, a bólogatást, a túlontúl nagy egyetértést. Egycsapásra mindenki a támogatója, barátja felt. Józsi bácsi szavait suttogta: — „Fafejűek, fafejűek..” Mindegy már. Két hónapon belül legyártják a nullszériát, ez a lényeg. A miniszterhelyettes nagyon szűkszavúan osztotta ki, ki mit csinál. Azonnal jegyzőkönyvbe diktálta a határidőket, a felelősöket. Győzött? És ha nem ír a miniszternek? Vagy ha ott a titkár nem adja be a levelét. hanem elküldi a trösztnek? Ó, Józsa bácsi, hát lehet, hogy ennyien vannak a fafejűek? Rímánkodnia kell annak, aki nem magáért, valóban másokért csinált valamit? Lassan mégis elömlött benne az öröm. Félrehajtotta a fejét, fűszál csiklandozta meg az orrát, letépte, rágni kezdte. Üjra a mat délelőttre gondolt, s nem is érezte, milyen keserű a fűszál. Mészáros Ottó 1966. február 25.
