Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
Nem bízhatjuk másra Az utóbbi esztendők szeszélyes meteorológiai viszonyai közepette mind több esemény irányítja érdeklődésünket a vizek okozta károkra, veszélyekre. A hirtelen olvadás a nagy havazások után — mint idén is történt — hirtelen duzzasztja meg az eddig pataknak is alig tisztelt vízfolyásokat és ha nem vigyázunk, sok ezer hold területet veszélyeztetnek: embert, értét két, állatot, felszerelést. Az árnál is alattomosabban támad a belvíz. Szinte észre sem vesszük, csak amikor már összefüggő, vízzel borított területek alakulnak ki egyik napról a másikra, amikor itt-ott megroggyan egy-egy út, egy-egy házfal. Úgy tűnik, hogy romboló hatását nem is respektáljuk kellőképpen és egy kissé késve látunk munkához. Mert nem elegendő, hogy szivattyúkat helyezünk üzembe, amelyek megkísérlik hamar eltávolítani a felgyülemlett vizet. Addigra a sarjadó vetői már megsínylette a rajta álló vizet, a föld kilugozó- dott táperejének pótlása nagy munkát és még több befektetést követel. Az az érzés támad az emberben, hogy egyesek a kérdést nem ítélik meg olyan súllyal, amint az megérdemeln4 Talán azért, mert nem elsősorban érdekeltek, mert nem érzik a saját bőrükön? Ez az egyik, ami szembeötlő. A másik, amiben pedig előbbre kell lépni: a helyi kezdeményezés. A belvizek megfékezése országos gond, de megoldása helyi ötletességet, intézkedést és munkát is feltételez. Számos vidév künkön például elhanyagoltak a vízelvezető' barázdák, nem végeznek rendszeres árkolásokat, még településeken belül sem. Pedig az eliszaposodott, a íeltöltődött árkok maguk is sok bajt okozhatnak, visszatartják a vizet. Az öntevékenységet kell tehát hangsúlyoznunk, iimikor a belvíz gondokat okoz egyes vidékeinken és a tervszerű megelőző munkát, amely nem kis mértékben a helyi tanácsok és az érintett termelőszövetkezetek vállain nyugszik. Ha felsőbb utasításra várnak, ha a segítséget csakis az egyébként is lekötött vízügyi erőktől várják, avagy az időjárásra bízzák a megoldást, akkor bizony a belvíz okozta károkat máris ráírhatjuk — saját számlánk terhére. — r Húszmilliós községfejlesztés Nyíregyházán Óvoda, lakán, járda, villanyhálózat, vízvezeték a létesít menyek között A múlt évi községfejlesztési eredményekről tárgyalt egyebek között a nyíregyházi városi tanács legutóbbi ülésén, s egyúttal döntött az idei KÖFA-terv bizonyos módosításairól. A tavalyi községfejlesztési összeg csaknem 18 millió 800 ezer forint volt. Ebből többek között 12 utca járdáit készítették el. Bővítették a villanyhálózatot. Sóstó fejlesztésére újabb 1 millió 400 ezer forintot költöttek. Javult a város köztisztasága: beszereztek 25 vaslemez szeméttárolót és a sóstói strandon harminc hulladék- gyűjtőt helyeztek' el. A sóstóhegyi óvodánál és a borbányai Margaréta utcában egy-egy mélyfúrású kút készült. Ejektoros kutat létesítettek a Kisteleki utcában, a Jókai téren, a Vasvári Pál, a Kossuth, a Himes, a Kórház, az Árok és a Makarenko utcában, valamint a Búza téren, a Sóstói úton és a város más részein. Megkezdték a város északi részén egy tanyai kollégium építését, s ehhez a KÖFA kétmillió forinttal járult hozzá. Ugyancsak a községfejlesztési alapból fizették három egyetemista — állatorvos, orvostanhallgató és mezőgazdász hallgató — társadalmi ösztöndíját, havonta Összesen 1700 forint értékben. A város fejlesztéséhez jelentős társadalmi munkával járult hozzá a megyei tervezőiroda (123 ezer forint értékű tervezési munkával), az általános iskolák tanulói 93 ezer forint értékű, a Kossuth szakközépiskola ifjúsága 163 ezer forint értékű társadalmi munkával. Az idén 20 millió forintos községfejlesztési költséggel fejlesztik Nyíregyházát. Ebből a város lakossága, illetve a nyíregyházi intézmények mintegy 900 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Szükségessé vált, az 1966-os KÖFA-terv helyenkénti módosítása. Ennek alapján a Bujtos területén 74 ezer forint értékű járda építésére kerül sor, a Sóstó fejlesztésére újabb 390 ezer forintot, a villanyhálózat bővítésére 557 ezer forintot, hat lakás építésére 167 ezer forintot, a Kert közi 50 fős óvoda építésére 469 ezer forintot hagyott jóvá újólag a Városi tanács. A módosított KÖFA-tervbe több olyan létesítményt is bevettek, amely a korábbi tervben nem szerepelt. Hogy csak a nagyobb összegű létesítményeket említsük: útépítésekre kétmillió forintot, vízvezeték, csatorna építésére és ejektoros kutak létesítésére közel egymilliót, garázsépítésre 179 ezret és képzőművészeti alkotások díjazására 31 ezer forintot költenek. A módosítások összesen mintegy hat és fél millió forint értékkel növelik a város idei fejlesztésére szánt összeget. Sz. Sz. Metszés magasművelésű szőlőben. szerdai önareLépe Mielőtt a terembe léptem, arra gondoltam, mily köny- nyű és mily nagyszerű dolog ma Kossuth-diáknak lenni! És fiatalnak. Itt van épp ez is: tanulás közben szórakoznak, rajzolnak, testeseinek.. Bódítóan gondtalan ifjúság. Aztán megláttam a falon egy képet, melyhez közelebb kellett menni. A sötéten nyomasztó háttérből, s a zölddé vált gyerekarcból hatalmas, ijedt szemek tekintettek rám. Mert ez is önarckép volt, egy kisfiú festette. Ll De nem róla akarok írni, hanem Zoliról, aki már érettségi előtt áll. Együtt nézegetjük a kiállítás képeit. ő még magyaráz is Hozzá. Ahogy rámnéz, érzem, nyílt a tekintete; el-elmo- solyodik, de mégis komoly, néha pajkosan vidám, aztán átcsap és gondterhelt lesz... — Milyen az életed? — kérdem tőle. — Mint a legtöbb tizennyolc évesé. Ha fát kell vágnom, akkor felnőttnek látszom. aki nem eheti ingyen a kenyeret; ha bálról van szó, nyomban gyerekké változom. — Édesapád hogyan élt tizennyolc évesen?— Mosolyog. — Hajnalban keltették, nyűni kellett a csillagfürtöt. Aztán cipészinasnak menekült. Ahogy ő élt, úgy én már nem tudnék, és ha harminc évvel korábban szülétek, akkor bizonyosan nem lehettem volna közép- iskolás. hanem az övéhez vált volna hasonlóvá ifjúságom. — Barátod? — Igaz barátom nincs. A fiúk áát mondják, hogy nem értem meg a „dumát”, éti mindent komolyan veszek. Ll — Szerda reggel hét óra előtt kelek. Messze lakunk az iskolától, időben kell indulnom. Hat óránk van, de egy torna. Persze, izgulunk a felelés miatt. Ezt azért vidáman vészeljük át Aztán kettőre rohanok házi. Ha valamit segíteni kell, elvégzem, mert édesanyám születésem óta beteg, aztán jövök vissza. Háromkor kezdődik a képzőművészeti szakkör, s ez eltart hatig. Akkor hazamegyek, tanulok, vagy közben segítek; s kilencre ismét visszajövök. Hugómat kell hazakisérni a Zrínyiből, mert ő már dolgozik, hogy segítsen, és este jár iskolába. Tízkor lefekszem, egyébként szerdán keveset tanulok, bár csütörtök a legnehezebb napunk, mert hétfőn és kedden elvégzem a feladat nagyobbik részét. Átlagos nap ez a szerda, amikor nem is ed- zek, mert a többin szoktam, gátfutó vagyok a Vasutasban. És kosarazok, de azt nem komolyan. I 3 — Kislány? — Kisimul az arca. — Igen. Vele beszélem meg a problémákat. Hasonló hajóban utazunk. Mármint a család. —Édesanyád? — Ha nyugodt. olyan szép. De olyan gyakran idegesítjük, főként apám, s akkor hirtelen megöregszik. — Megélhetés? Először a magyar vasút történetében Kettős biztonsági berendezés Szerencs —Nyíregyháza között Tavaly 115 millió tonna árut és mintegy 415 millió utast szállított a vasút; e számok megyénkben sem alacsonyak. A múlt években meg kell teremteni a korszerű közlekedés alapjait. E munka jelentős részeként a MÁV a második ötéves tervben huszonnégy- milliárd forintot fordított beruházásokra, felújításokra. Mintegy kétezer kilométer hosszúságban korszerűsítették a pályákat és megkezdték a villamosítási, illetve dicselc- sítési program megvalósítását. E korszerűsítés előnyeire egy jellemző példa: egy villanymozdony a Szerencs —Miskolc vonalon öt gőzgépet helyettesít. A villamos- és Dieselmozdonyok korszerűbb vasúti pályát igényelnek. Csak 1965-ben négyszáz kilométer vasúti sínhálózatot újított fel a MÁV. A legforgalmasabb vasútvonalakon a régi pályatestet új, hegesztett sínűekre cserélték ki. A sebességnövelés korszerű pályát és modern biztosítóberendezések alkalmazását követeli meg. Ezért az idén Szerencs és Nyíregyháza között megkezdik egy kísérleti vonal építését: minden állomáson olyan automatikus biztosítóberendezés lesz, amely pontosan ellenőrzi a vágányok és a váltók helyzetét. Az állomások közötti vonal biztosítását is gépek végzik. Különleges jelzőrendszerrel szerelik fel a mozdonyokat is és az egész ötven kilométeres vonal munkáját egyetlen ember irányítja majd a diszpécserközpontból. Az új szovjet Diesel- villamos mozdony, a 2000 lóerős M—62-es, amelyből tavaly 52 darabot vásárolt a MÁV, olyan biztonsági berendezéssel készül, amelynek egyik része a vezetőállásban, a másik a pályán van. Ilyen kettős biztonsági berendezést először használ, nak majd a magyar vasutakon. Sokat ígérőek a diesele- sítési és villamosítási program további tervei is Ezek szerint az idén tovább folytatják a villamosítást Szerencs—Nyíregyháza, majd Nyíregyháza—Záhony között. így az ország keleti és nyugati kapuja, tehát Záhony— Hegyeshalom közöt 523 kilométeres egybefüggő villamosított vasútvonal biztosítja majd a jobb közlekedést, a szállítást. Nyíregyháza és Záhony között megépül a kettős vágányú pálya is. Szerencs és Nyíregyháza állomásai között megszervezik a távvezérlést, ami azt jelenti, hogy a vonal egyes állomásain nem lesz forgalmi szolgálat. A NEB vizsgálatai a szabolcsi termelőszövetkezetekben Nemrég értékelték a népi ellenőrzés múlt évi munkáját. Megkérdeztük Katona Lajost, a megyei NEB elnökét milyen fontosabb vizsgálatokat tartottak s mit mutatnak a tapasztalatok. Elöljáróban elmondta, hogy a NEB alapvető tevékenységét az 1963-ös esztendőben is a munkaterv határozta meg, mely a párt és a kormány határozataira épült. Ezek szerint tavaly a társadalmi és gazdasági élet különböző területein Szabolcsban összesen 125 vizsgálatot tartottak, melyekben 1510 népi ellenőr mellett 340 szakértő is részt vett. — Különös gondot fordítottunk a mezőgazdaságra a termelőszövetkezetekre. Ezt mutatja az is, hogy a vizsgálatoknak több mint a fele, szám szerint 65 e területet érintett — Milyen jelentősebb vizsgálatokra került sor a termelőszövetkezetekben a múlt esztendőben? — Ez Igen sokrétű. Csaknem felölelte a szövetkezetek egész gazdasági tevékenységét. Többek között vizsgáltuk, hogy milyen a szövetkezetekben a tervek megalapozottsága, a közös vagyon védelme, a bizonylati fegyelem, továbbá az öntözéses beruházások megvalósítása, az anyagi és erkölcsi ösztönzők érvényesülése a termelésben, a szövetkezeti demokrácia és így tovább. Ezek közül csak néhányat említenék részletesebben. Az öntözéses beruházások megvalósításával kapcsolatban végzett vizsgálatban a megyei NEB-en kívül négy járási NEB is részt vett s ezt a munkát 18 termelőszövetkezetben végeztük el. Megállapítottuk: annak ellenére, hogy az említett célra biztosítva volt a hitelfedezet, megkezdhették volna az építést, sok tsz nem élt vele. A második ötéves terv során csaknem minden esztendőben tapasztalható volt a beruházások áthúzódása egyik évről a másikra. — Ezek okai a vizsgálat szerint az, hogy a területeket sok esetben nem készítették elő a tsz-ek. Késett az öntözőberendezések szállítása. hiányosak voltak a tervék, de nem volt rendszeresen biztosítva az építési kapacitás sem. Csak néhány esetet. A tiszavasvári Rákóczi Tsz- ben az 1964-ben termelt kukorica szárát 1965 nyarán a kivitelező vállalat emberei takarították le az öntözésre kijelölt és beruházásra kerülő területről. Mit javasolnak a vizsgálatok alapján? — Igaz, hogy az idei tervezésen már túl vannak a szövetkezetek, de nem árt, ha a tapasztalatokból tanulnak. A tervek elkészítésénél előrehaladás tapasztalható, mégis jelentkeznek problémák, amelyeket figyelembe kell venniök. És ez 1906-ra is vonatkozik. Több szövetkezetünk üzemtervének realitását akadályozta az, hogy a művelési ágak nyilvántartása nem minden esetben egyezik az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal adataival. Előfordult, hogy a gyümölcsössel betelepített területek szántóföldekként szerepellek vagy fordítva. A vizsgálatok megmutatták azt is, hogy számos termelő- szövetkezetben nem megfelelő a talajerő utánpótlás. Ez nagymértékben befolyásolja a termésátlagok alakulását. A megvizsgált közös gazdaságokban a földterületnek csupán mintegy 16 százalékát kívánták istállótrá- gyával javítani, holdanként 145 mázsával. Ez igen gyenge. Nem is beszélve arról, hogy még így is csak 6 évenként kerül sor egVfes területek szerves trágyázására. Különösen kirívó a helvzet a magosligeti Zöld Mező Tsz- ben, ahol 8, a nyírbátori Vörös Csillagban, ahol 8.5 évenként, míg a nyírpazo- nyi Zöld Mező Tsz-ben csak 17 évenként végezhetnek is- tállótrágyázást a jelenlegi helyzet mellett. — Itt kívánok még szólni a legelőkről. A múlt esztendei vizsgálataink azt bizonyították, hogy sok termelő- szövetkezetünkben erre nem fordítanak megfelelő gondot. Nem kielégítő a műtrágyázásuk és a szerves trágyával való ellátásuk sem. — Ezek a vizsgálatok milyen eredménnyel jártak? — A NEB minden esetben megküldte az Illetékes felügyeleti szerveknek a vizsgálat eredményeit és javaslatainkat. Az öntözéses beruházásokkal kapcsolatban a megyei tanács tervosztálya közölte, hogy intézkedett a beruházási irodánál. A műszaki ellenőrök tevékenységét jobban figyelemmel kísérik. A lsz-ek terveivel kapcsolatban a megyei tanács mezőgazdasági osztálya felhívta a járási osztályok figyelmét, hogy ezután az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal adatait vegyék figyelembe. Lényeges eredmény, hogy javaslatunkra a megyei tanács mezőgazdasági osztálya intézkedett. A gabonatermés növelése érdekében a tervezetten felül külön műtrágyamennyt- séget biztosított a szövetkezetek részére. Jelentős mértékben növelték a mintale* gelők számát is — fejezte be nyilatkozatát a NEB megyei elnöke. P. K/ — Szűkös. Három húgom van. — Mégis jó a ruhád! — mondom neki figyelmeztetve. Ll — Tavaly az osztály társadalmi munkával összegyűjtött ötezer forintot. A fiúk a pénzből elmentek a Balatonhoz. Kértem, adják ki nekem a részemet. Majdnem kétszáz forint volt. Aztán nyáron dolgoztam, kerestem hozzá. A pénzből megvettük a fekete ruhát az érettségire. Apám nem tartott velünk, s mikor hazavittük, nem volt hajlandó megnézni, talán mert neki ilyen nein lehetett. Maradt még hatszáz forintom. Kiraktam két vagont és ismét vettünk egy ruhát. Ebben voltam a kiállítás megnyitásán is, és nagyon boldognak éreztem magamat. Ll önarcképe előtt állunk, összehúzott tekintetű, mord férfi néz rám a képről, olyan mintha harmincéves lenne. Az arca tele éles vonásokkal rajzolt, szürke ráncokkal. — Azt mondják, nem ilyen vagyok. Nevétősebb. De nem fényképet festettem, hanem azt, ami bennem volt. Amit éreztem magamról. Szerdán készítette, egy átlagos napon. Azután — mintha a kép elevenedne meg — megfárad az arca, a szeme körül szarkalábok keletkeznek, tekintete komorrá válik. — Apám meggyűlöltette velem a szeszt... A Bocskai utcán sorakoznak a kocsmák. és sajnálom őt, mert soha könyvet, vagy mozit nem kér a világtól. — És mégis az apám, aki keresett rám, felnevelt... 1 6 — Kit becsülsz a legtöbbre? — kérdezem. — Anyai nagyapámat, a petneházi parasztembert. Nyílt volt, egyenes, őszinte, bár nyers és kemény. És nyakas is mint én. Négy éve, hogy meghalt, de még most sem tudom elhinni, s úgy tűnik, mintha élne, mintha itt lenne velem. Gyakran előveszem a fényképét, nézegetem és gondolkodom: vajon hasonlítok-e rá? Kun István
