Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

Átszervezték a saigeni bábkormányt A szabadságharcosok újabb sikeres támadása Városok és emberek Indiából (I-) PÁRIZS: De Gaulle francia köztár­sasági elnök hétfőn sajtóér­tekezletet tartott. Beszélt az ■ország belső helyzetéről, a Ben Barka-ügyről, a NATO- problémákról, majd végeze­tül a vietnami kérdésről szólt. Hangsúlyozta, hogy csak a genfi egyezmények alapján lehet a vietnami kérdést megoldani. MOSZKVA: Angliai botrányos „ven­dégszereplése” a polgári sajtó majdnem állandó té­májává tette Valerij Tar­sziszt szovjet írót. Szovjet állampolgárhoz nem méltó magatartása miatt a Leg­felső Tanács elnöksége most úgy döntött, hogy az 1938 augusztus 1SM törvény he­tedik cikkelyében foglaltak alapján Valerij Tarsziszt megfosztja szovjet állam- polgárságától. JIDDA: Az AFP jelentése szerint a jemeni fegyverszünet élet­belépte óta az első súlyo­sabb harcokra került sor február 18-án Sanaa, a je­meni főváros közelében, amikor jemeni királypárti erők ütköztek meg egyip­tomi csapatokkal. A jemeni békéltető bizottság közbelé­pésére megszűntek a har­cok. Az első jelentések szerint az összecsapásnak mintegy húsz sebesültje van, az anyagi károk je­len tőselc. BONN: Heinrich Lübke nyugatné­met államfő hétfőn reggel különrepülőgéppel indult el Afrikába. Útja során hiva­talos látogatást tesz Mada­gaszkárban, Kamerunban, Togoban és Maliban, majd magánlátogatás formáján utazik Kenyába és Marok­kóba. ACCRA: Kwame Nkrumah ghanai elnök hétfőn a ghanai lé­giforgalmi társaság külön- i epülogépén elindult Hanoi­ba, ahol Ho Si Minh elnök meghívására baráti látoga­tást tesz. NEW YORK: A UPI Leppoldville-i tu­dósítójának jelentése sze­rint Antoine Gizenga, a leopoldyilleri Kongó volt mi­niszterelnök-helyettese, is­meretlen körülmények kö­zött eltűnt az országból. Leopoldville: lapjelentés szerint Gizenga a múlt szombat éjjel a Kongó fo­lyón Brazzaville-be kelt át. 43. Leültem az egyik fapa­dosban. A csomagot a polc­ra dobtam. Legalább nyu­godtan alszom Pestig. Nem zaklatnak majd, hogy kár­tyázzunk, nem kell hallgat­nom a röhögéseket, az ér­telmetlenül elhangzó vaskos szavakat. Csukott szemmel hajoltam hátra, de nem tudtam el­aludni, elszenderedni, egy pillanatra sem. Bözsi jutott eszembe. Fiatalon, karcsún állt a dűlőn, amikor első­éves házasok voltunk. Vár­ta, hogy kezdjem a rendet. Egész nap ott hajladozott mögöttem. Visszafelé men­tem, megálltam egy pilla­natra, hátra lestem, s elön­tött a forróság, amikor ma­gasan kivillant Bözsi térdé­nek hajlata. Ebéd idő alatt szótlanul ültünk egymás mellett, aztán leheveredtem, de a fejemet az ölébe fek­tettem, hátranyúltam és a lábát simogattam. fíyitfitt szemmel feküdtem, a vég­telenségig tudtam volna nézni az ég halvány kéksé­Saigon (MTI) Nguyen Cao Ky tábornok, dél-vietnami miniszterelnök hétfőn rádióbeszédben je­lentette be, hogy átalakítot­ta kormányát. A kabinet ki­bővítését az ország súlyos gazdasági és katonai heTy- zete tette szükségessé, — mondotta. Az átalakítás során két új minisztériumot hoztak létre, az egyik a veteránok­kal. a sebesültekkel és csa­ládjukkal. a másik a szál­lítással és a közlekedéssel foglalkozik. Ezenkívül kü- lönmegbízottat neveztek ki a menekültek, a hegyilakó törzsek, a kikötők és az utánpótlás problémáinak megoldására. A kormányátalakítást a tíz tábornokból álló leg­főbb dél-vietnami hatalmi szerv határozta el azután, hogy Nguyen Ván Thieu államfő és Ky miniszterel­nök visszatért Honoluluból. Ky tábornok hétfőn sajtó- értekezletet is tartott és kö­zölte: kormánya a többpárt­rendszer visszaállítását sze­retné előkészíteni. Ebből a célból „politikai akciócsa­patokat képeznek ki”, hogy ezek majd feltámasszák a pártokat. A miniszterelnök világosan értésre adta, hogy többpártrendszerében nem lesz hely a DNFF számára, mert azt illegális szervezet­nek tekinti. Ky élesen el­határolta magát Rober-t Kennedy arra vonatkozó ja­vaslatától is. hogy a DNFF- et vonják be a kormányba. Kairó, (MTI): Nasszer elnök szombaton nyilatkozott az Aref mar­sall kíséretében Kairóba ér­kezett iraki újságíróknak. A hétfői lapok szalagcí- meikben kiemelik Nasszer elnök figyelmeztetését: ha Izrael atomfegyvert gyár­tana, az egyetlen megoldás a preventív' háború lenne. — Az arab nemzet bí­zik az EAK iitőerejében, (le Izrael az Egyesült Államok és Nyugat-Németország se­gítségével fegyverkezik és atombombát akar szerezni. Mi az EAK véleménye er­ről? — kérdezték az iraki újságírók. — Nekünk is vannak fegyvereink — válaszolta Nasszer elnök, de nem fe­lejthetjük el. hogy Izrael titokban fegyvereket kap azoktól, akik a háta mö­gött állnak. Nem engedhet­jük meg, hogy Izrael kato­gét, a bárányfelhők fodrát, csipkéit, hallgatni a zümmö­gést, a ciripelést. Bözsi te­nyerébe fogta arcomat, né­ha-néha mintha megreme­gett volna ujja, megsimoga­tott. De nem csókolt volna meg a világ minden kincsé­ért sem. Aztán már telten látom gömbölyded alakját, majd karján a gügyögő csöppséggel, amint félre­húzódik, kibontja blúzát, óvatos, szép mozdulattal ki­emeli mellét, mint a teknő- ből a kelt tésztát, megsimo­gatja és az éhes gyermek szájába nyújtja. A kicsi megnyugszik. Bözsin boldog­ság árad el, tekintetét a gyermek arcán pihenteti, csak akkor emeli fel, ami­kor ismét elrejti az éltető tejet gyűjtő hófehér hal­mát ... Kinyitottam a sze­mem, a kép elúszik. Milyen bolond vagyok, hogy mik jutnak az eszembe. A kocsiban az utasok szenderednek. Valáki álmá­ban felnyög, aztán mocorog, végül elcsendesedik megint. Ismét lehunyom a szerr/m. Aludni szeretnék. De me­gint elém tolakszik egy kép: A dél-vietnami miniszterel­nök a továbbiakban közöl­te, hogy novemberre elké­szül az ország új alkotmá­nya és 1967-ben új választá­sokat tartanak. „Én nem je­löltetem magam — jelentet­te ki a tábornok — nem sze­retem a politikát”. A dél-vietnami felszabadí­tó hadsereg vasárnap éjjel és hétfőn a korra reggeli órákban több támadás so­rán aknatüzet nyitott az amerikai tengerészgyalogo­sok és a dél-vietnami kor­mánycsapatok állásai ellen Da Nang környékén. A tá­madott területekhez tarto­zott Trieu Pong, amely csak néhány mérföldnyire fekszik a Dél-Vietnamot Észak-Viet- namtól elválasztó demili- tarizált övezettől, valamint Djakarta. (MTI): Sukarno indonéz elnök hétfőn rádióbeszédben kö­zölte, hogy átalakította kor­mányát A kormányátalakí­tás változásai között a leg­jelentősebb Nasution had­ügyminiszter leváltása. Az ország „legerősebb embere­ként” számontartott Nasu- tion távozását Sukarno nem indokolta. Közölte, hogy helyére Sarbini tábor­nokot nevezte ki, aki eejdig a hadviseltek ügyeinek mi­nisztere volt. nai ereje meghaladja a mienket. Ha Tel-Aviv atom­bombát gyártana, a legjobb válasz erre a megelőző há- horú lenne. Az arab orszá­goknak ebben az esetben preventív háborúval kelle­ne megakadályozni. hogy Izrael nukleáris fegyvert gyárthasson. ACCRA: Accrában sikere­sen befejeződtek az előze­tes tárgyalások a kormány és a ghanai ifjúsági szerve­zetek képviselői, valamint a 9. Világifjúsági Találkozó nemzetköz előkészítő bizott­ságának, a Nemzetközi De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ségnek és a Nemzetközi Diákszövetségnek a képvise­az anyósomé. És beszél, be­szél, mintha sohasem akar­ná abbahagyni. Hogy milyen jó, akinek az ura Pestre jár, sokat keres, pénzük van, vásárolnak, flancolnak, építkeznek, aki meg csak a tsz-ben dolgozik, annak meg semmije sincs... Aztán meg, hogy mind bűnös, aki otthagyja a feleségét mások prédájára, nem törődik a családjával, akkor aztán i:e is csodálkozzon, ha olyanok, amilyenek. És csak mondja, hogy ennek a vonatosnak a felesége ezzel meg azzal szűrte össze a levet, amazé pedig megint mással. Rám és Bözsire is célozgatott? Járt valaki Bözsi után? Csak ő még nem tudja. Csak még neki nem mond­ták meg. Vén boszorkány! Mit akar? Elrontani az éle­tünket? De vajon elronthat­ja ő, ha mi nem akarjuk; ha én nem akarom, ha Bö­zsi nem akarja..., Akarja? Nevetséges. Hát akarhatom ép, meS 6. És Klári? Az öregasszony képe eltűnik. A pult mögött ott áll Klári ki- pirultan, mint egy kislány egy Chu Lai környéki ame­rikai állás ellen Da Nangtól 84 kilométernyire délre. Nyugati hírügynökségek a támadásokkal kapcsolatban az amerikaiak és a dél-viet­nami kormánycsapatok vesz­teségeit mérsékeltnek, illet­ve csekélynek minősíti. A dél-vietnami felszaba­dulás hírügynökség közlése szerint a dél-vietnami fel­szabadító hadsereg parancs­noksága katonai kitüntetés­ben részesítette a Binh Dinh tartományban fekvő Bong Son lakosságát és az ott szolgálatot teljesítő ka­tonai egységeket hősies maga­tartásukért. a katonák és a vidék lakossága a január 20-tól február 2-is terjedő időszakban 1500 ellenséges katonát semmisítettek meg. Idhgm Chalid lett a mi­niszterelnök negyedik he­lyettese. Omar Dani tábor­nok az ismét felállított re­pülőgépipari minisztérium vezetője. A miniszterelnök eddigi három helyettese Subandrio, Leimena és Saleh a helyén maradt és megtartotta ed­digi tárcáit is. Az új kormány csütörtö­kön teszi le az esküt. ★ Hétfőn este Djakartában záróaktusához érkezett Njo- nonak. az IKP KB tagjá­nak, a SOBSI szakszervezeti szövetség elnökének kirakat- pere: az egybegyűlt katonai bíróság sommás ítéletet ho­zott: Njonóra halálbünte­tést szabott ki. A bíróság egyáltalán nem vette figye­lembe azt a körülményt, hogy a Nojo ellen felhozott vádakra semmiféle meggyő­ző tárgyi bizonyíték nincs. A védelem éppen erre a körülményre hivatkozva kér­te a vádlott felmentését és szabadon bocsátását, rámu­tatván. hogy a vádak alap­talanok és Njono ártatlan. lőj között. Ghana ifjúsága és népe hozzájárult ahhoz, hogy Ghánában rendezzék meg a 9. VIT-et. Ez lesz különben az első VIT afri­kai földön. Hamarosan Accrába ér­keznek az előkészítő bi­zottság tagjai, hogy a hely­színen oldják meg a VIT megrendezésével kapcsolatos konkrét kérdéseket. és tejet mér a részeg, felé kaparászó alakoknak. Egy­szer Klárira vártam és be­mentem egy talponállóba. Kértem egy féldecit. Fiatal lány volt a csapos. Elvette a blokkot, kimérte az italt és belevihogott a képembe. Az egyik részeg átnyúlt a pulton és amíg a lány a bort töltötte ki, a melle, a dereka felé kaparászott. A lány vihogott, aztán azt mondta: Na, elég a potyá- zásból, öreg... — Nem akarok potyázni, megfizetem — gagyogott a részeg — van itt pénz — csapott a mellé­re. — Na, el a kezekkel — hessentette el magáról vi­hogva a lány a részeg kezet és elvette a következőtől a blokkot. Vörös lett az ar­com. Azt hittem, hogy szét­robbanok. Ha ezt csinálják Klárival is, az szörnyű le­het, elviselhetetlen, én a po­fájába vágnék, mindnek ... — Ne hadonásszon itt, szakikám — rázott meg az utazó szomszédom. Felriadtam. — Bocsánat — mondtam és felálltam. Kimentem a folyosóra, rágyújtottam, bá­multam ki az éjszakába. A fák, mint fekete árnyékok suhantak el mellettünk, messze a sötétségben hal­vány fények derengtek: ta­nyák vagy tsz-majorok — gondoltam. Aztán feltűnt BOMBAY. Mintha az „Egymillió fontos bank­jegy” statisztája lennél, úgy érzed magad az óriá­si metropolis központi ré­szeiben: az üzleti negyed nagykockás járdáin a hű­vösen előkelő Viktória korabeli paloták között, amelyeken kis angol fel­iratú réztáblák jelzik diszkréten a nagy cégeket; az angol nevű utcákon és a jókor alapított üzletek­ben; az angolok és késő in diai századok összegyűlt, cikornyás stílusában épült középületek negyedében, amelynek szimbolikus szi­ve a csodaszép Királynő Nyakéke öböl tövében ter­peszkedő diadalív. Ez az India Gate, India Kapuja, hogy vörös kŐboltoza|ávm állítson emléket az e he­lyütt indiai tőidre lépett György királynak. De ez csak ,egy" Bombay. Mert találkozhatsz egynehénnyal, amikor órák hosszat kanya­rog a kocsi a széles kör­utakon, vagy a biztos elté­vedéssel fenyegető utcaren­getegben, egészen ki a messzenyúló elővárosokig. S KIT VÁLASSZON az amber ebből az irdatlan nagy, fülledt, kusza világ­városból? Valamelyik, üz­letébe bevonszoló szívós kereskedőt; vagy azt a ke­letien udvarias és nyuga­tján fölényes házigazdát aki a tengerbe másodper­cek alatt belebukó napot prezentálta, az e látvány­nál is csodálatosabb lakása erkélyén; vagy a sűrű ha­jú és sötét bőrű, félmezte­len útépítő munkások kö­zül valakit? Talán mégis Mebtát is­merem a legjobban Bom- bayből, a rendőrt, aki rö­vidnadrágban és cingár lábán térdzoknival poszté 1 éjjelente a szálloda előtt Mindannyiszor beszélget­tünk, igaz, csak az egyik boy tolmácsi segítségével; mert bármennyire meglepő sokaknak korántsem általá­nos az angol nyelv az egyszerű indiaiak körében. Mehta mindig széles és fe­hér fogú mosollyal üdvö­zölt, s míg beszélgettünk, méteres bambuszrúdjáva'. e fegyverével és hatalmi jelképével, piszkálta a kö­vezetét. 26 éves volt és bűnesetekről, meg szemte­len koldusokról, meg va­lamerre a városban azon a héten feketehimlőben meg­halt emberekről mesélt. De a legérdekesebb az volt, amikor a családját szóba- hozta- Kiderült, hogy fe­lesége és két lánya vala­merre Delhi mellett él, egy távolabbi falu, néha egy város ezernyi fénye. Eldob­tam a cigarettát, visszamen­tem, leültem, becsuktam is­mét a szemem, de elaludni nem tudtam. Fáradtan, ál­mosan értem Pestre. — Hol voltál? — kérdez­te Vas Gyuri, amikor ösz- szefutottunk a Nyugatiban. — Miért szálltát át? — Csak úgy — mondtam és szótlanul baktattam vele az ötvenötös végállomásá­hoz. Egész nap álmqs voltam. A darun nem erőltettem meg magamat, nem szakad­tam bele a munkába, de küzdenem kellett az álmos­ság ellen. Amikor végeztem, nem mentem haza átöltöz­ni, mint szoktam. hanem egyenesen Klárihoz siettem. Tudtam, hogy otthon kell lennie, mert jól ismertem már a beosztását. Amikor meglátott az ajtóban, ne­vetve felkiáltott: — Gyere, le murcos mackó! ICézenfogott s bevitt a konyhába, mert éppen fő­zött, vacsorával akart várni. — Tedd oda le a táská­dat, és vetkőzz le, meleg van itt... Te, Andris, nein akarsz addig megfürödni, amíg elkészítem a vacsorát? — Fürödni? (Folytatjuk) csaknem ezer kilométerre. Mehta egy évben egyszer á'ogat haza. HYDERABAD. Mint akit bolha csípett meg, úrj ugrottunk a vonatablakhoz a nyderabadai állomás elölt, a sohsem látottan furcsa s a gravitáció megcsúfolásá­nak tűnő, egymásra hányt méteres „kavicsok” láttán. A környék telis-teie van ezekkel a furcsa kövekkel, mintha tűzhányó vetette volna ki őket, holott jjy<ja- rabadot csak kis dombok tarkítják meg egy köze­pes hegy, várromokkal Hyderabad két város, mert ikre van: Secunderabad. De senki sem tudja pontosan meghatározni, hogy hol a határ. Bokáig — és pest- uudai szemlélettel — folyót hittem választónak; sokoldalú hídjaival, cje épp úgy nem az, mipt a kis vitorlázásra alkalmas vá- rosközépi tó sem, amelybe furcsa módon középig sza­lad be a villanyoszlopok sora, hogy ott bukjon a víz alá, ezáltal külön fel­adatot róva az előkelőek vitorlásklubjának verseny­zőire. A hatalmas mecset, a sok hagymakupola és a többi mozlim palota ellené­re árnyas kisváros a más­fél milliós Hyderabad. Sehol annyi biciklit nem láttam, mint Hyderabad főutcáin, ahol óriási tömegben és bravúros keleti ügyességgel hajtanak a kerekesek. A gyáros, akivel Hydera- badban ismerkedtem meg, több magyar szakembert is foglalkoztat. (A magyar mérnökök és szerelők vit­tek le a hétvégi vitorlás versenyekre.) A modern in­diai üzletember prototípusa is lehetne. Kitűnő tartású (sok gazdag, vagy mégin- kább í'élgazdag indiai ,,elen. gedi magát”, mintha a szét­folyó kövérséggel is repre­zentálni akarná kiemelke­dését a szegények tömegé­ből, teljesen európai öl­tözetük és Qxfordban sza­bott az angolsága is. Fino­man, a nagyon gazdag em­berek módján magabiztos, mindig úgy irányítja a tár­salgást, hogy az az őt érin­tő témákra korlátozódják. Ez a telepe 1965. tavaszán mór majdnem kész volt. Magyar üzleti kooperáció­val épült, — sokfelé talál­kozhatunk Indiában szépep gyarapodó gazdasági kap­csolataink konkrétumaival, különösen a nagyszerűen fejlődő hyderabadi gyár­városban. — Mr. Varadar- jan a gyáros mór új le­hetőségek után kutat. A beszélgetésen ott a húsz év körüli unokaöccse, aki nyilván most szerzi a ta­pasztalatokat a későbbi üz­letvezetéshez. A főnök és a gyártelep több mérnöke is jgrt már Magyarorszá­gon, s Mr. Váredarjan ki­tűnően ismer több vidéki várost is s persze a Bala­tont. Egyébként a tulaj­donos unokaöccse, a kis munkásétkezőben töltögeti nekünk a kávét. Nem vé­letlenül jejttünk ide, jel­lemző erre a modern tőkés-» típusra a „szociális gondol­kodás”. erről szánt ne­künk egy kis leckét. Má­sutt is láttam Indiában az állami gyár mögé épített lakótelepet, de a magántő­kés is igyekszik. Az ő be­fektetéséhez mérten nem fizet túl sokat, de ha az indiai viszonyokkal vetjük egybe a munkát találtak, s főleg a gyári munkások kereseteit, azt úgyszólvárt fejedelminek nevezhetjük. VARADARJAN büszkén mutatja a túlsó asztalnál ebédelő munkásjányokat (a gyárban sok a fiatal és sok a lány is — persze kei vesebb bérért, — néme­lyik már magyar monda­tokat tud). De azért nnikor kimegyünk, belébotlok vagy egy tucat lányba, amint kint ül az épület mögötti köveken, mert nekik még a szociális ét­kezde is megfizethetetlen. Avar János ■- 1 ■■■■' ■■ ■ ■ ' ' 11 --------­Bába Mihály: Egymástól távol Nasszer elnök figyelmeztetése Izraelnek: ne gyártson atomfegyvert Kormányátalakítás Indonéziában Sukarno menesztette Nasutiont Accrában rendezik a VIT-et

Next

/
Thumbnails
Contents