Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

Bizalom és elvtelenség TAVASZ februárban Egyik építésvezetőt régeb­ben a közvagyon herdálá­sáért egy évi börtönbünte­tésre ítéltek. Később össze­köttetéseivel újra feltor­nászta magát. Jelenleg is egyik fontos építkezést irá­nyítja a megyében. Újabb kifogások merültek fel mun­kájával kapcsolatban. Sőt, a régi hibáját is megismétel­te. Most már gondolkodnak az É. M. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat­nál, mit csináljanak vele, hová helyezzék. Ügy döntöt­tek, hogy a központba he­lyezik. „Itt nem lesz a keze ügyében építőanyag." Vajon helyes-e ez a szem­lélet? Nem egyedülálló eset. Évek óta megoldatlan prob­léma az építőipariaknál az emberekkel, a beosztott ve­zetőkkel, de különösen a fiatal műszakiakkal való fog­lalkozás. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban mint az, hogy amikor az említett építés- vezető ügyében dönteni akartak, kérték a személy­zeti osztályt, adjon feljegy­zést az illetőről. Semmiféle írásos anyag, életrajz, erköl­csi bizonyítvány, minősítés nem volt róla. Senki ne ért­se félre: nem arról van szó, hogy ne bízzunk az embe­rekben. De arról igen, hogy egy ilyen nagy vállalatnál illenék tudni, ki milyen em­ber, alkalmas-e vezetőnek, megvannak-e benne azok a képességek, elvi és magatartásbeli té­nyezők, amelyek egy nagy építkezés vezetéséhez szük­ségesek. Sajnos sokszor meghatározó a személyes kapcsolat, a szimpátia, s az elvhűség, a tisztakezűség és a szakismeret háttérbe szo­rul. Indokolatlanul kísérletez­nek több olyan műszaki be­osztásban dolgozó vezetővel, akiket évek óta egyik író­asztaltól a másikhoz ültet­nek, felmentik mint építés- vezetőt, de kinevezik ha­sonló funkcióba, ahelyett, hogy alaposabban megvizs­gálnák: mire képes, s őszin­tén megmondanák az illető­nek. Elgondolkoztató, hogy az építőipari vál'/latnak, amely csaknem 4000 embert foglal­koztat, s több mint 250 mű­szaki vezetője van, nincs káderfejlesztési terve. Hogy mi származik ebből? Első­sorban a kapkodás. Hiány­zik az alapos, céltudatos ká­dermunka. És ez minden­képpen a vezetés listájára írandó. Természetesen ez a közvetlen vezetőket, az osz­tályvezetőket is érinti, hisz munka közben nem keve­sebbről, mint az utódok ne­Nemrégiben olvastam az újságban egy apróhirdetést: „Garantáltan teljesen arva tengeri herkentyű szakem­bert sürgősen felvesz a Tehertyű Vállalat. Jelent­kezés levélben: ,árva gye* rek’ jeligére a kiadóba.” Mivel abban az időben ga­rantáltan teljesen árva, her­kentyű szakember is vagyok, levélben je­lentkeztem „árva gye­rek” jeligére. Nem akarok nagyképüsködni, de meg­nyertem a Tehertyű tetszé­sét és rövidesen behivattak a személyzeti osztályra. A személyzeti osztály ve­zetőjében meglepetésemre egyik gyerekkori barátomat, Csipák Lacit ismertem fel. Valamikor Óbudán egy árvaházban együtt árvagye- rekeskedtünk. Keblére ölelt és hátbave- regetett. — örülök, hogy te jelent­keztél. Fel vagy véve. Tu­dom. hogy a herkentyű a kisujjadban van, de azért egy-két formalitáson túl kell esni. vetéséről feledkeztek meg. E hanyagság mögött bizo­nyos féltékenységi elv is meghúzódik, mert vannak akik így gondolkodnak: csak nem engedem, hogy a fe­jemre nőjön? Több eset­ben előfordult már, amikor dönteni kellett valamelyik osztály-, vagy csoportvezetői funkció betöltéséről, s szóba kerültek a helyettesek, ez volt az álláspont: „a helyet­tesek nem felelnek meg er­re a posztra.” De miért? Helyettesnek megfelelnek? És a legtöbb esetben min­dig úgy határoztak, hogy va­lahonnan importálnak osz­tályvezetőt, főépítésvezetőt, részlegvezetőt stb. Az ács­részleg vezetőjét például azért nem nyugdíjazták, mert az volt a vélemény, hogy nincs kivel helyettesí­teni. Hasonló a helyzet az asztalosüzem vezetőjének esetében is. Ez a vállalat vezetőségének a véleménye. De hol az utánpótlás, a fia­talok? A vállalati pártbizott­ság álláspontja más. Az, hogy igen is vannak e veze­tő posztokra is megfelelő dolgozók, csak nem foglal­kozott velük senki. A kádermunkában elköve­tett hibák és a fogyatékos­ságok az építkezéseken is tapasztalhatók- És még egy fontos tényező! Sok olyan kiváló szakember dolgozik a vállalat központjában, akik többel segíthetnének, na­gyobb hasznot biztosíthat­nának a népgazdaságnak, ha közvetlenül ők irányítanák az építkezéseket. Ne gondol­jon senki arra, hogy most minden műszaki vezetőnek közvetlen irányítóvá kell válnia. Nem. De arra igen, hogy helyes lenne felmérni az arányokat. Meghatározni azt, mennyi legyen a belső létszám és az építkezéseken dolgozó műszakiaké, s egy kissé közelebb kerülni a ter­meléshez. A szemlélet ellen­kező. Ha ez szóba kerül, a válasz a következő: „nem tudjuk őket a központban pótolni.” Vajon ez nem a kádermunka fogyatékossága is? Ebben a nézetben ké­nyelmi szempontok is érvé­nyesülnek. A központ és a munkahe­lyek közötti kapcsolat ma sem megfelelő. Ha a válla­lat szakemberei problémá­kat, hibákat tapasztalnak az egyes építkezéseken, sokszor elnézőek, eltekintenek a megfelelő felelősségre vonás­tól. Többször megtörtént már, hogy ugyanazt a művezetőt, csoportveze­tőt ugyanazért a hibáért sorozatosan egyforma fi­gyelmeztetésben részesítet­ték, holott az okozott kárért súlyosabban felelősségre kellett volna vonni őket. És miért van ez így? Tapaszta­latok bizonyítják: azért, mert a hibáért ludas a köz­pont valamelyik vezető be­osztású dolgozója is, akik megúszták fenyítés nélkül. Fontos elv a kádermun­kában az elvszerűség és a következetesség. Korábban ez nem érvényesült rendsze­resen. Egyik napról a má­sikra nem is lehet pótqlni a mulasztásokat. De ideje el­indulni itt is azon az úton, amely a hibák felszámolásá­hoz vezet. Farkas Kálmán Négy és fé! millió forint nyereségrészesedés Megkezdődtek a mérlegzáró közgyűlések a kisipari termelőszövetkezetekben Megyénk kisipari terme­lőszövetkezeteiben február 21-től április 20-ig bezáró­lag kerül sor a mérlegzáró közgyűlésre. Tegnap Nyírbá­torban két szövetkezetben értékelték az elmúlt év eredményeit; az asztalos ktsz-ben öt hét, a szabó ktsz-ben közel három hét nyereségrészesedést fizettek ki a dolgozóknak. Az elmúlt évi eredmények — Ahogy gondolod — mondtam. — Kérdezz — felelek. — Rokonaid élnek? — Ne bolondozz, Laci­kám. Tudod jól, hogy ép­pen olyan árva vagyok, mint te. — Azt tudom, hogy a szüleid nem élnek, de arra vagyok kiváncsi, hogy ro­konaid. nagynénéd, unoka­öcséd él-e? — Egy nagybátyám és egy unokahúgom él még. Ók ketten az én rokonsá­gom. — Hát ez nagy hiba — mondta csendesen. Nagyon nagy hiba. És hol élnek? — Ez a hiba hogy hol élnek — válaszoltam. Nézd, személyzeti vezetőnek ilyet nem illik elmondani, de ne­ked, a barátomnak el­mondhatom, a nagybátyám Becsben fegyvercsempész, az unokahúgom pedig Chi­cagóban sztriptiztáncosnő. — Akkor nincs semmi baj — sóhajtott fel Csi­pák. — Ha Nyugaton van­nak, az nem baj. Már attól különösen a Vencsellői Ci­pész, a Porcsalmai Ve­gyes és a Nyíregyházi Ve­gyes Szerelő Ktsz-nél igen fi­gyelemre méltóak, itt is fi­zetik a legtöbb nyereségré­szesedést. A megye 42 szövetkezeté­ben mintegy négy és fél millió forintot fizetnek ki az elmúlt évi eredmények alapján a szövetkezeti dol­gozóknak. féltem, hogy itt élnek Ma­gyarországon. — Miért féltél? — kér­deztem. — Azért, mert mi csak olyan embert veszünk fel, a leinek rokonai egyáltalán nincsenek. Sem utóda, sem boldog őse, sem rokona, sem is­merőse nem vagyok senki nek, népi vagyok senkinek —r mondtam mosolyogva. Akkor fel vagy véve. Holnaptól kezdve te vagy nálunk a herkentyű elő­adó. — És ha lenne egy, egyetlen egy rokonom Ma­gyarországon, akkor nem vennétek fel? — Természetesen nem. Nekünk ugyanis elveink vannak, a mi vállalatunk öt alkalommal nyerte el az élüzem címet, a szak­ma kiemelkedően legjobb vállalata vagyunk, és mi herkentyűben már elértük, sőt túl is haladtuk a vi­lágszínvonalat. És tudod miért? Mert mi csak ga­rantáltan teljesen árva gye­rekekkel dolgozunk. — Az árva gyerekek jobban dolgoznak, mint a többiek? — összehasonlíthatatla­nul. Egy garantáltan árva Riporterek jelentik a tőidről és a levegőből — Negyvenegy éve nem volt ilyen meleg februá­runk — közölték tegnap a nyíregyházi időjelző állo­máson. És valóban: az utcákon megjelentek a ta­vaszikabátok, a ballonok a hóvirág, a parkokban zsendül a fű. Az év legmelegebb nap­ján, február 21-én tizenhat fokos meleget mértek a városban. Az utolsó öt esztendő bizony nem ké­nyeztetett el bennünket. Különösen a tavalyi feb­ruárban volt hideg: az egész hónap legmelegebb napja február 1-én volt, s ak­kor is plusz 2,5 fok. A tavaszi időjárás most egy hónappal érkezett koráb­ban, mint ahogy azt hiva­talosan vártuk. Tanyai kollégium- építkezés: „Rajtunk nem múlik" Betonkeverők, vontatók, dömperek segítik az épí4 tők munkáját a nyíregyhá­zi Himesben, a kétszáztíz személyes tanyai kollégium építkezésénél. „Máskor ilyenkor még fagyszabad­ságon voltak az emberek” — mondja Pusztai József művezető. — A mostani té­li pihenő nem volt több, mint egy hét Halad a munka. A ku­bikosbrigád napok alatt kiássa, lebetonozza az ala­pot. — Rajtunk nem mú­lik az augusztusi határidő — szól Kőpájer Ferenc ku­bikos brigádvezető. Május­ra tető alá kerül az épület. Süt a nap, lekerültek a munkásokról a pufajkák és kevésnek bizonyul a döm­per. Az emberek dicsérik az időjárást és leleményes­ségért nem mennek a szomszédba: víz és villany még nincs az építkezésnél, de munkába állították a lajtos kocsit, s szereztek egy olajmotort, amely hajt­ja a gépeket. — Tégla, c<*ment, mész és folyamkavics van bő­ven. Végig elég lesz, csak a betongerenda, abból van kevés, — szól a' művezető. — De ebben is segítünk magunkon, kihagyjuk a helyét és utólag betesszük. A kollégium az Ígéret és a terv szerint augusztus­ra megtelik gyerekekkel. Egyemeletest, a megyében, s az országban is a legkor­szerűbb. Hatágyas szobái­ban ősztől már a Nyíregy­háza környéki fiúk és lá­nyok laknak, tanulnak. Külön politechnikai mű­hely, ebédlő, távfűtés, hi­deg meleg víz várja a kis lakókat, akik otthon, a tanyákon nem kaphattak gyerek dolgozik, mert tud­ja, hogy az ő háta mögött nem áll rokon, tehát az Ő érdekében nem szól le senki a minisztérumból, a központból, a tanácstól, a megyétől és a sajtótól. A garantáltan árva gyerek nekünk garancia arra, hogy a munkát vagy elvégzi, vagy ha nem, akkor elküldjük, és ebben az atyaúristen sem akadályoz meg ben­nünket. Árva e ház, van kacagás. — És honnan szeditek ezt a sok árva gyereket? — Három árvaházat pat­ronálunk, de sajnos, nincs elég utánpótlásunk, mert nem minden árva jön el herken­tyűt gyártani. Pedig óriási külföldi megrendeléseink vannak, és a régi szakembe­rek már lassan kiöregednek s nyugdíjba mennek. — Az én elődömet is nyugdíjaztátok? — Dehogy nyugdíjaztuk. Egy 18 éves kislány volt. Kitűnő munkaerő, nagy ígéret. De sajnos, fel kel­lett neki mondani. — Miért? Nem volt ár­va? — Dehogynem. Garantál­tan árva volt, de a múlt hónapban egy főosztályve­zető — örökbefogadta. Miklósi Ottó szakrendszerű képzést és a városiakkal szemben bi­zony hátránnyal indultak a felsőbb iskolába. Talán ezért is húznak rá az építők. Nyiregybázi Ságvár Tsz „Megkezdjük a vetést** — Kitűnő az idő jó a talaj, korábban kerülhet minden a földbe — fogad Szilágyi János üzemgaz­dász a Ságvári Tsz-ben. Eddig kétszáz négyzetmé­ternyi hollandi ágyat ké­szítettünk. Hétfőn délután már vetni akarunk bele: paprika, paradicsom és káposztapalántát. A gépek és a tagok fejtrágyázzák az őszi kalászost, a héten úgy néz ki a határ, mintha nem is Szabolcsban, hanem az ezer tó országában jár­nánk. Ameddig a szem el­lát kisebb-nagyobb foltok­ban csillog a belvíz. Kört írunk le a szjvaty- tyúteiep felett, majd a Nagyhalász—pátrohai csa­torna mentén indulunk Kisvárda felé. A kép alig változik. Csillogó víz min­denütt. A belvizet tekint­ve ez az egyik legveszé­lyesebb területe Szabolcs­nak. örvendetes viszont, hogy ahol csak lehetett, már megmozdultak az em­berek. Ásóval, lapáttal, ka­pával felszerelve ássák el levezető csatornákat. He­lyenként elég néhány mé­teres árkot ásni. s egy nap alatt 5—10 holdnyi terület szabadul fel a belvíztől Persze sok helyen an­Ügyes szerkezettel óránként 1000 darab tápkockát ké­szít Kusnyir Eta a tiszadadai kertészetben. A paprikatüz- delések Idejére 600 000 darabot készítenek a melegágy! föld, trágya és homok keverékéből álló tápkockákból. megkezdjük a dohányme­legágyak rakását. Jól előkészített földek várják a magot. A kellemes idő eredményeként ma, kedden már megkezdik százötven holdon a zöld­borsó, s a hét végén a ta­vaszi árpa vetését. — Hogy ez a tavasz mit jelent a lakosságnak? Két hónap múlva új salátát, zöldhagymát) retket, május közepén földiepret szállít­hatunk a piacra — utána folyamatosan a többi pri­mőrt. Repülőgépről: Szabolcs az „ezer tó országa“ Hétfő, 10 óra 27 perc. Katona Sándor, a négy­személyes Super Aero gép pilótája mégegyszer átnézi a műszereket, aztán gázt ad- Néhány másodperc múlva elrugaszkodunk a földtől. Alig érjük el a Városgazdálkodási Vállalat épületeit, már 110 méter magasan járunk 190 kilo­méteres sebességgel. Három felszállást tervez­tek a vízügyi szakemberek erre a napra. A cél: na­gyobb áttekintést nyerni a belvíz elöntötte területekről. Az országutakról, vagy ép­pen egy gépkocsiból nem látni olyan jól a vízborítot- ta területeket. Utunk első állomása Ti- szabercel. A napokban ér­kezett Öt darab CSK nagy teljesítményű szivattyú ha­talmas vízmennyiséget emel át a Tiszába. Körülöttük hangyamódra szorgoskodnak [ az emberek. A magasból nek éppen az ellenkezője is tapasztalható. Pedig nem mindegy, hogy hányszor tíz­ezer holdnyi terület van belvíz alatt. Igen kedvező a helyzet Kisvárda körül. A környé­ken szinte sehol nem látni belvizet. A község határá­ban szántanak. Annál szo­morúbb látvány fogad Kisar határában. Az or­szágút, mint valami kes­keny csík, emelkedik ki a hatalmas tengerből. Fentröl úgy néz ki, elég lenne né­hány centiméteres emelke­dés és máris ellepné az utat a víz. Sok a veszélyeztetett te­rület Csenger, Fehérgyar­mat és Mátészalka környé­kén is. Összegezve a ta­pasztalatokat, megállapítot­ták, hogy csökkent a bel­víz elöntötte terület nagy­sága. A maximum 52 ezer hold volt erősen megköze­lítette az 1942-ben elért fel­ső határt. Azóta már lé­nyeges csökkenés van. Je­lenleg mintegy 40 ezer hold fekszik viz alatt. Az idő javul. Ahol csak lehet, már hozzákezdtek a levezetésekhez. Sikerült el­érni arra a pontra, hogy a a szivattyútelepek fogadni tudják a csatornákban érke­ző vizet. Egy kis lelemé­nyesség, nagyobb lelkiisme­ret kell ahhoz, hogy még jobb eredmények szüles­senek. 11 óra 50 perc. Nyíregy­házán landol a repülőgép. A mérnökök összehajtogat­ják térképeiket. A látot­tak alapján kezdenek hoz­zá a vízlevezetés tervsze­rűbb irányításához. K. J. — B. Fj <Ama a káz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents