Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
Négy vagy egy? 1300 család várja a döntést ! Vetik a retekmagot a fehérgyarmati termelőszövetkezet melegágyaiba. Foto: Hammel József „Veszélyes játszadozás az élettel...66 Négyszemközt egy társadalmi bíróság elnökével Tavaszodik. Ibrányban valami új van készülőben. Tavaly még négy gazdaság művelte a határt. A gazdálkodást - évek óta kisebb nagyobb szerencse kísérte, attól függően, hogy aszály vagy csapadékos év kößzön- tött-e a falura. Ha túl sok volt az eső, a kötött talaj, a Tisza melléke sínylette meg az időt. Ha aszály járta a nyári hónapokban, a homok tette tönkre a reményeket. A négy gazdaság területi megoszlása oly szerencsétlen volt, hogy egyetlen év sem hozott igazi örömet a falunak. PAPÍROK — VÁNDORÚTON A gondolat, amely az idén érett tetté, nem volt újkeletű. Sem a faluban, sem a járási, megyei szerveknél. Egy 9 ezer holdas határnak sok négy szövetkezet — ezt gondolták lent is, fent is, egyaránt. De az utak a megvalósulás végrehajtásában már különváltak. A falu, ha egyesülésről volt szó, csak egyetlen gazdaságot akart. A megyénél, járásnál kettőt. A vitára végül is a falu tett pontot. A tsz-ek közös vállalkozásaik — a baromfi és szarvasmarha tenyésztő telep — után az idén kimondták, megszavazták az egyesülést. És a jegyzőkönyv a mellékletekkel, a kérelemmel együtt megkezdte vándorútját. Míg a papírok megteszik oda s vissza az utat, nem lehet tétlenül várni a tavaszt, hogy jogilag is elismerjék az egyesülést. T ÖBBFAjTA BÉREZÉSI FORMA Az egyesülés — a Béke, a Dózsa, a Hunyadi és a Petőifi részéről — nem gondmentes. Négyfajta bérezési formát, munkaszervezetet kell egységesíteni, a vezetőknek — akik eddig kisebb közösségek munkáját irányították — 1300 családról és 9 ezer hold föld megműveléséről kell gondoskodniuk. Csak az adminisztrációs intézkedések, a tervezési munkák több hetet vesznek igénybe. Közben sürgetnek a mezei feladatok is. Szinte Szokatlan napirend egy tanácsülésen: két magára hagyott nehéz sorsú nő ügye. Családi természetű dolog, melyen mégis a község társadalma akar segíteni. □D Egyszerű parasztház, földes szoba, a falon mázolt madonnakép. Ebben, illetve ennek egy szobájában él az idős R.-né. Gondviselője, egyik mostohalánya. — Egyéves kora óta neveltem. Hát most visszahálálja — mondja az idős parasztasszony, aki túl jár már a nyolcvan éven. A 14-es világháborúban maradt özvegyen, két édes gyereket nevelt fel. Velük rosszban van. — Meglátogatni? — kérdezi vissza egykedvűen R.- néni. Még becsukják az ajtót is, ha meglátnak... Évek óta nincs hová lehajtani a fejét R.-néninek. Ruhája elnyűtt, alig van, enni hosszú ideig alig kapott, központi terv nélkül, csak a vezetők, tagok leleményességén alapul r most!»’.- előrehaladás. TSZ-EK, AMELYEK NINCSENEK, DE VANNAK A tervkészítés késik, nem a tsz hibájából, hiszen a Petőfi és a Dózsa zárszámadását mindeddig még nem hagyták jóvá. S amíg ez nem rendeződik, nem lehet reális tervet készíteni. Az új bérezési rendszer kidolgozása lassan halad (a küldöttgyűlés még nem hagyta jóvá), a munkaszervezet még gyerekcipőben jár. S mégis, a munkaképes tagok fele már a határban dolgozik. A trágyázással hamarosan végeznek. a vontatottan kezdődött gyümölcsfaápolás már 40—50 embert foglalkoztat és biztosított az állatállomány gondozása is. A munka tehát rendben menne, de félő, ha sokáig húzódik az egyesülés jóváhagyása, a működési engedély megküldése, akkor a jól induló gazdaságban a kósza hírek sokat ártanak a munkakedvnek. Ma már olyasmit hallani, hogy nem hagyják jóvá az egyesülést, a vezetőség lemond. A faluban terjedő suttogásnak csak tápot ad az adminisztratív ügyek elhúzódása. A szövetkezet vezetői érzik, tudják, hogy tenni kellene valamit. Kezüket azonban megköti, hogy lelenleg Ibrányban, jogilag, még négy termelőszövetkezet létezik, gyakorlatilag azonban már csak egy. A bankfióknál mind a négy szövetkezetnek megnyitott számlája, hitelfedezete van még. Bár a bankfiókot hivatalosan még nem értesítették a történtekről, mégis tudomást szereztek az egyesülésről s így nemcsak a jogilag még nem létező Rákóczinak, hanem az előző négy termelőszövetkezetnek sem folyósítanak hitelt. A HITELFEDEZET HIÁNYA Közben a termelőszövetkezeti tagok végzik a munnyugdiját ki tudja miért nem kapta kézhez. Ezt látta a falu „fele”, a másik fele mást.. — Hacsak szerét teheti, italra költi a pénzt! Kibírhatatlan, izgága öregasz- szony, akivel lehetetlen egy fedél alatt élni... — állították azok, akik az „édes” gyerekek pártján voltak. R.-néni az egyik mostohalányánál talált menedéket ahol a ház után haszonélvezet is jár neki. A szere- tetet persze nem lehet jogi úton biztosítani: nincs egy tűzhely amin főzhetne, a dunnája rongyos, a ruhája szakadozott... Jelenlegi gondviselője igyekszik pótolni a hiányzókat, Ígéri, hogy a nyugdíjból ruhát, dunnahuzatot vásárol. A zaklatott idős asszony köszöni a látogatást a tanácselnök megígéri, máskor is eljön megnézni, hogyan él R.-néni. S utánajár, hogy foghattak le ilyen idős embertől pénzt községfejlesztésre. Sírva szalad utánunk a néni és a lánya: kát. Várják a munkabért, s néhány család, különösen a havi fizetésből élő traktorosok és alkalmazottak már januári bérüket sem kapták meg. A négy gyengén, ki- sebb-nagyobb mérleghiánynyal zárt szövetkezetnek a járási tanács takarmányt biztosított. Nem tudják azonban átvenni, hiszen nincs miből kifizetniük az árát. Üzemanyagot hitelfedezet hiányában nem vásárolhatnék. Lassan a szövetkezet valamennyi gépe áll. A gépjavító állomás az erősen felújításra szoruló gépparkot nem veszi gondozásba, hiszen ennek is előfeltétele a hitelfedezet biztosítása. A lovakra nem tudnak patkót verni, a szekerekre ráfot húzni. Mindezt pénz, hitel- fedezet hiányában. A szövetkezet vezetői kilincselnek a bankfióknál, a tanácsi j szerveknél s mind ez ideig úgy látszik eredménytelenül. MEGNYUGTATÓ RENDEZÉST Kétségtelen abban igaza van a bankfióknak, hogy olyan gazdaságnak nem folyósít hitelt amelyik jogilag még nem létezik. Ebbe már beletörődtek a Rákóczi vezetőd. De a négy előd — a Béke, a Dózsa, a Hunyadi és a Petőfi — még rendelkezik folyószámlával, a hitelfolyósításhoz szükséges fedezettel, s miután hivatalosan még nem ismerték el az ibrányi Rákóczi létrejöttét, hivatalos helyeken még négy ibrányi gazdasággal kell számolni. A jelenlegi bürokratikus ügyintézés, a szövetkezet létbizonytalansága nagyon rossz irányba terelheti az egyesülés utáni gondokkal küszködő termelőszövetkezetet. Jő lenne, ha illetékes helyeken minél előbb pontot tennének az ügy végére. Megnyugtatóan és gyorsan rendeznék a négy ibrányi szövetkezet egyesülésének adminisztratív ügyeit. A döntést 1300 család várja. — Nehogy beutalják a szociális otthonba. Mert inkább felakasztja magát... A tanácselnök megnyugtatja. Indulnak vissza kettesben... Töprengünk: vajon igaza van-e a falu „másik” felének, akik az italozásról szóltak. Nem felejtették-e el az előzményeket, az okokat: miért is ivott ez az idős asszony? ÜJj Továbbmegyünk: hasonló egyszerű házacska. Két idősebb asszony lakja, sógornők. Az egyik tanácstag megindultan számolt be, hogyan él évek óta a teljesen egyedülálló gondviselésre szoruló nő, a másik uralma alatt. V. sorsát jól ismeri a falu. Egy lócán alszik, s egész nap embertelen munka jut ki neki. Nyugdíját az eltartója, a testvére özvegye elteszi. Ruhája, cipője alig van, enni rendszertelenül eszik. „Még a tárgyaláson is kígyót békát kiabáltak egymásra, úgy kellett rendre inteni őket. A sértett — egy asszony a ládaüzemből — elégtételt követelt, mert munkatársa a nyilvánosság előtt megsértette becsületében.” Németh József, a Tiszalöki Faipari Vállalat társadalmi bíróságának elnöke olyan, amilyennek elképzeltem. Halk szavú, túl a férfikor delén, ha aktát nyit, előbb felteszi vastagkeretű szemüvegét. Különben nem dohányzik, mint ahogy valamennyi káros szenvedélytől óvja egészségét. Tavasztól őszig szabad idejében szőlőt gondoz, esténként televíziót néz. szívesen fogadja a köszönésemet“ — Ez még hatvannégyben volt — tereli vissza a szót az előbbi becsületsértésre. — Magam is kezdő voltam a bírói székben: ennél az ügynél hibáztam. Nemcsak a sértegetőt, hanem a sértettet is elmarasztaltuk egy- időben: írásbeli megrovás, a nyereségrészesedés felét megvontuk. Másként kellett volna eljárni: megvárni, míg a sértegető viszontvá- dat emel a „sértett” ellen... így lett volna szabályos. Elárulja: ilyen műhiba már aligha fordulhat elő, hiszen kívülről tudja a társadalmi bíróságok működését rögzítő kiskönyv részleteit is. — Kellemetlen lehet ez a poszt... Az eltartó szintén idős asszony panaszkodik, nem könnyű megélni a szűkös 350 forintos nyugdíjból és a V. 260 forintjából. V. rossz cipőjét nézzük, amin befolyik a sár, víz. — Itt van a jobbik bakancs, meg ez — rakja ki a néni a lábbeliket. — De nem akarja felhúzni. A lócán Ülünk hitetlenkedve kérdezzük, tényleg ezen aludt évekig a sógornő? — Persze, hagyja helyben a néni. Hol aludt volna? A sezlon nem fért volna el itt a konyhában... Dehát eltűrte volna, hogy a gyerekei ezen aludjanak? — kérdezzük. A válasz hallgatás. Majd erős tiltakozás: hogy az egész falu V.-vel törődik. De tőle, az idős beteg asszonytól senki sem kérdezi meg, hogyan él, meg tud-e élni a nyugdíjából, van-e tüzelője, főznivalója... Nem könnyű a sorsuk, egyiküknek sem. De a nehezebb V.-nek jut A tanácselnök a szociális otthonról beszél, csak úgy általában. — Isten ments, inkább felakasztja magát! — mondja indulatosan V. eltartója. V. hallgat, majd csöndesen megszólal : — Dehogy akasztanám! Hogy csodáljanak? az első időkben, aztán kellemesen csalódtam. Az a sértegető asszony például, akiről az előbb szóltunk, ma is itt van nálunk, ha találkozunk, szívesen fogadja a köszönésemet, úgy tűnik, hasznára vált a nyilvános tárgyalás, azóta jól megvan a kollektívával. Tanúk — a hallgatóság soraiból A nyilvános tárgyalást — melynek mindig szépszámú hallgatósága van — a telepi étkezőhelyen rendezik, műszak végén. Két év alatt tizenkétszer gyülekeztek ide az emberek. — Vannak, akik csupán kíváncsiságból, ha úgy tetszik, kárörvendésből ülnek be a tárgyalásra. A többség azonban nem ezért jön. Volt úgy többször, hogy a hallgatóság soraiból jelentkeztek tanúnak, külön felkérés nélkül. Ez is a ládaüzemben történt: egy asszony öt kilogramm szeget akart ellopni. Az egyik dolgozó észrevette, jelentette, s az eset a társadalmi bírósághoz került. — így széthordhatnánk az egész vállalatot... — Ha neki megengedik, elnézik, más is megpróbálja. — Észhez kell téríteni az ilyeneket! Németh: Látja, ebben van a társadalmi bíróságnak nagy ereje. A nyilvánosságot általában nem szeretik az emberek. Két — szerinte — sajnálatos esettel magyarázza ezt. Töprengve, idős eltartójának arcát kémlelve, szemlesütve folytatja, bizony elmenne ő a szociális otthonba, ha el lehetne intézni... Mert ez lenne egyedüli menekvése. Két ember mostoha sorsa foglalkoztatja a Petneházi községi tanácsot, a falut. Már eddig is sürgették a dolgozók a közbelépést, a társadalom támogatását, de korábban nem sok minden történt. Nyugdíjakat vontak el rokonok, talán nem is kapzsiságból. De amiről a forintok nem beszélnek, az az emberiesség hiánya, a közöny és az előítéletek. Vincziczki Imre tanácselnök noteszában szaporodnak a feljegyzések. A község gondoskodni fog a két magára hagyott nőről, figyelemmel kísérik sorsukat, egyengetik a rászoruló V. szociális otthonba juttatását. Szeretetügy egy község napirendjén. Elgondolkoztató és megnyugtató a komor színek ellenére is. Egyre messzebb terjed az „illetékesség” határa a tanácsoknál és a közvéleménynél. így lépnek elő az apró ügyek nagyokká, melyek átforrósít- ják a falut... Páll Géza A tmk-részlegben megfigyelték, hogy az egyik villanyszerelő rendszeresen iszik munkába jövet előtt. Néha állni is alig tud a lábán, s ha valamilyen üzemzavar adódik, ilyen ittas állapotban tapogat a kapcsolószekrényben, a magasfeszültségnél. „Veszélyes játszadozás ez az élettel” — hangzott a jelzés, s a „TB” kihirdette a nyilvános tárgyalás napját. Nem került rá sor, mert a villanyszerelő ezt mondta: „Inkább kilépek, minthogy odaáll jak.” így ment el még a tárgyalás előtt az a szállítási se- segédmunkás is, aki borgőzös állapotban akart a súlyos rönkök alá állni, a többiek mellé. Hiába figyelmeztették, nem használt. A társadalmi bíróság puszta hallása egyből kijózanította. — Kár értük, hogy elmentek, segíteni akartunk rajtuk, hiszen különben jó munkaerőknek számítottak ... Tárgyalásról elvonókúrára Mint ahogy ez a segítség hasznos volt a zárléckészitő üzem egyik fiatal dolgozója esetében. „Ha kitette a lábát az üzemből, elveszítette a fejét: ivott az önkívületig, aztán halmozta a botrányos, garázda jeleneteket.” — Sose felejtem el ezt a nagy családos embert: talán könnyezett is, amikor beismerte: nincs ez így jól, segítsenek rajta. Segítettünk: elvonókúrára köteleztük, nem vonakodott, aztán nem hallottunk rá panaszt. És a családja is megnyugodott. Valójában csak két éve van ennél a vállalatnál társadalmi bíróság, de a dolgozók előtt máris nagy a tekintélye. Erről tanúskodnak azok a névtelen levelek, amelyek — olykor az illetékeseket megkerülve — jutnak Németh József kezéhez. Valaki elárulja: „Ebben a népszerűségben Józsi bácsinak is nagy része van: nem vagdalkózik, nem beszél felülről, sokszor * hibát vétő helyébe képzeli magát.” „Munkanélküliségre vágyom...“ Ezért mondja: a legkisebb ügynél is minden motívumot fel kell deríteni, aztán felelősséggel mérlegelni. És ez a nehéz. Ö és két ülnök társa — bármennyire is megértő a hibát vétővel szemben — a közösség, az egész kollektíva érdekét helyezi előre. Ezzel búcsúzik: — Ha megkérdezné, mi a legnagyobb vágyam, azt válaszolnám: mint társadalmi bírósági elnök szeretnék munkanélküli lenni. Az lenne a jó, ha a telepi étkezde mindig csak étkezde maradna, s nem kellene oda elhelyezni a vádlottak padját. Talán eljön ez az'idő is! Angyal Sándor Pailai János < — Én is gondoltam erre Szerefeiögif égi/ község napirendjén Lányok tavaszi munkája a fsz-ben
