Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-18 / 41. szám
Tíz nap — és tizennyolc év . . . A cseppben kerestük a tengert. Tíz napban — azt a tizennyolc évet, amely egy szerződés aláírása óta eltelt Felütöttük a legnagyobb magyar napilap ösz- szefűzött példányait 1966, február 1 és 10 között, időrendben a következő szovjet—magyar vonatkozású közleményeket találtuk: „A szegedi Odessza-ne- gyedben befejezték a lakás- építkezést”. (Odessza Szeged testvérvárosa: a szovjet kikötővárosnak is van Szeged nevű negyede.) „Szovjet íróküldöttség érkezett Budapestre”. „Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Luna—9 sikere alkalmából”. „Szovjet—magyar villamos távvezeték építését kezdték meg”. „Moszkvában magyar— szovjet filmművészeti együttműködési egyezményt írtak alá”. „Apró Antal elutazott Moszkvába a KGST Végrehajtó Bizottságának ülésére”. „Magyar közgazdászok is részt vettek a moszkvai nemzetközi közgazdasági értekezleten”. A cseppben kerestük a tengert... A hasonlat egyszerre több értelemben is ide illik. Ügy is, hogy ez a néhány címsor híven tükrözi a szovjet—magyar kapcsolatok sokoldalúságát, de úgy is, hogy mindaz, amit a tudósítások tíz nap alatt elmondtak, csupán parányi cseppje kapcsolataink valóban beláthatatlan tengeré- nek. Az idézett hírek annyira megszokottak, annyira mindennaposak, hogy szinte semmi különöset nem találunk bennük. Valóban: a szovjet—magyar kapcsolatok mindennapjaink szerves részévé váltak, amire ki-ki bizonyára sok példát tudna elmondani szűkebb környezetének: falujának, városának, 'munkahelyének, de még családjának gyakorlatából is. Minderre pedig azért emlékeztetünk most, mert éppen ma van tizennyolc esztendeje, hogy Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Magyarország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. A „szerződés" szó némileg hivatalos csengésű: az elmúlt tizennyolc esztendő tapasztalatai legalábbis azt bizonyítják, hogy szocialista országaink testvéri kapcsolatainak hőfoka messze meghaladja a nemzetközi jogi formula szűk kereteit. Aki 1948-ban született, még csak most áll az érett ségi előtt Szerződésünk azonban, amely egyidős azokkal a tizennyolc évesekkel, már régen letette az érettségi vizsgát és az alkotó, felfelé ívelő férfikor időszakába lépett. S azt kívánjuk, hogy az idő még szilárdabbá kovácsolja azt a barátságot, amelynek alapját a felszabadulás közjogi kereteit pedig tizennyolc esztendős szerződésünk teremtette meg. Gyógyszer, radiátor, trafóház Szabolcsi üzemek készülődései a Budapesti Nemzetközi \ásárra Megyénk üzemeiben már készülnek a májusban megnyíló, 1966 évi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Legtöbb üzem a már eddig gyártott, jól bevált termékekkel vesz részt a bemutatón, de szép számmal akadnak olyan gyártmányok is, amelyek még csak ezután kerülnek forgalomba. Több helyen még csak a prototípusok készülnek, a folyamatos gyártást később kezdik meg. « Újdonságok Tiszavas- váriból, Kisváráéról Termékeinek egész sorával jelentkezik majd a MEDIMPEX pavilonban a Tiszavasvári Alkaloida Gyógyszervegyészeti Gyár. A már közismert termék, a morfium mellett helyet kap itt a kodein-foszfát, a kodein-purum, a dihidroko- dein, és kodeinon is. A KGM-üzemek termékei között kap majd helyet a kisvárdai öntöde által készített TISZA típusú radiátor és a satu. A satukat négy méretben mutatják be. Újdonság, hogy ezeket úgynevezett kalapácslakkal színezik és védik a korrózió ellen. A tetszetős kivitelű satuk már a kereskedelemben is közkedveltek. A Nyíregyházi Vasszerkezeti- és Gépipari Vállalat a most készülő, új típusú MOTA targoncával szeretne részt venni a kiállításon. A prototípus már elkészült, rövidesen megkapja a minősítést is. A Nyírség motoros sorozatgyártásban Megyénk három kisipari termelőszövetkezete is részt vesz a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A Nyíregyházi Vegyes Szerelő Ktsz. több terméket is kiállít. A H—2, és a H—3-as típusú nikkelezett fénycsőcsillár a régiektől eltérő, kivitelben készül. Ugyancsak módosított, szebb kivitelben állítják ki a fénycső-armatúrákat is. Ebből két típust készítenek; az MG—3-as, háromszor 40 wattost, és a KU—III-as, szintén 3-szor 40 wattos kivitelben. Most készül egy kétkarú, nikkelezett tartókkal ellátott állólámpa prototípusa, amellyel szintén szerepelni akarnak a vásáron. Ez évben is részt vesz a kiállításon a Nyíregyházi Vasipari Ktsz. Hagyományos terméke — a motoros áruszállító — ezúttal az új, 250-es típusú Nyírség. A kereskedelemnek eddig átadott húsz darab próbái sikerrel jártak. Áttérhetnek a sorozatgyártásra is, hiszen most már az ehhez hasonló külföldi gyártmányokkal is felveszik a versenyt. Kiállítják a legújabb típusú, az ERŐTERV által készült tervek alapján gyártót trafóházat is. A szép és minden igényeknek megfelelő trafóház használatát az egész országban bevezetik. Remélhetőleg a külföldi szakemberek tetszését is megnyeri majd a budapesti vásáron. Krómozott szék, négyfajta kivitelben A kiállításon a Nagykál- lói Fémipari Ktsz legújabb termékei között szerepel a már exportra készülő krómozott, kárpitozott szék. amelynek négy típusát mutatják majd be. Elküldik a vásárra a tetszetős, praktikus kivitelű varia fregoli ruhaszárítót is, amelynek belföldön máris nagy sikere van. A kiállításra kerülő gyártmányok java része már készen várja a szállítást, más részén az utolsó simít:'lókat végzik. Több üzem — mint például a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat — termékei a tröszt, illetve anya- vállalat termékeivel együtt kerül bemutatásra. Tóth Árpád Az ÉRDÉRT Vállalat tu- zséri telepén évente sok százezer mázsa faarut dolgoznak fel. Évente 200 ezer mázsa ía- és forgácshulladék gyűlik össze a telepen, amelyet eddig nem hasznosítottak. Egy ötlet nyomán a telepen most szakemberek láttak hozzá egy présgép megtervezéséhez. A cél nem kisebb, mint évi 200 ezer mázsa hulladék feldolgozása 200 ezer mázsa briketté! Nyíregyháza évi tűzifa- szükséglete 63 ezer mázsa. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a komorói fatelep hulladékából három éven keresztül biztosítani lehetne ezt az igényt. Egy mázsa fa ára átlagosan 44 forint, tehát a 200 ezer mázsa hulladék feldolgozása 8,8 millió forintot jelent. A présgépeken kívül semmiféle egyéb beruházást nem igényel. A préselés ugyanis kötőanyag nélkül történik. Ha a hasznosítást sikerül megoldani, értékes importfát is takaríthatnak meg. A telepen készült első présgépet a napokban próbálták ki, A várt siker egyelőre elmaradt, de annál több tapasztalatot szereztek. Megállapították, hogy melyik alkatrészeket kell kicserélni erősebbre, hogyan lehet a berendezést tovább tökéletesíteni. Ha ez a munka sikerül, tízmilliókat takaríthatnak meg orszáeoj szinten a népgazdaságnak. Bogár Ferene CIKKEINK NYOMÁN: „Ami nem mellékes Nyíregyháza életében" Állják adott szavukat a vállalatok Immár negyéclízben foglalkozunk a nyilvánosság előtt a városi szennyvízderítő problémájával. Először 1965. szeptember 12-i számunkban „Ami nem mellékes Nyíregyháza életében” címmel bíráló cikket írtunk a szennyvíztisztító telep átadása körüli huzavonáról, a késedelem okairól. A mintegy 37 millió forint beruházási költséggel épülő szennyvízcsatornáknak és a telepnek szerződés szefint 1965. június elejére kellett volna elkészülniük. A csatornahálózat építése befejeződött. A derítő viszont még nem. Szóvá tettük, hogy a telep átadását technológiai berendezések hiánya gátolja. Figyelmeztettünk arra is, hogy az egyre fejlődő Nyíregyháza szennyvíz elvezetése nincs megoldva, hisz a csaknem 4000 köbméter szennyvíz elvezetéséről és tisztításáról is csak nagy üggyel-bajjal, ideiglenesen megépített ülepítő kutakkal gondoskodik a Víz és Csatornamű Vállalat. Ezek nem oldják meg megnyugtatóan a symnyviz elvezetését, s ha 1967-ig — a szennyvízderítő telep átadásáig — nem történik intézkedés, úgy a várost veszélyezteti a szennyvíz, s ez óriási gondokat okozhat közegészségügyi szempontból is. A Nyíregyházán most épülő csaknem 500 lakás teljes üzembe helyezése viszont azt követeli, hogy a szennyvíztisztító telepet legkésőbb 1966 májusában átadják rendeltetésének. S itt kell szólni a Kohó és Gépipari Minisztérium, valamint a hozzá tartozó vállalatok, üzemek önzetlen segítő szándékáról. Az 1965 október 31-i Kelet-Magyar- országban megjelent cikkünkkel kapcsolatban november 18-án tanácskozásra hívta össze az érdekelt üzemeket. Ezen a tanácskozáson kiderült, hogy a KGM vállalatait nem terheli felelősség, mert egyetlen megrendelt berendezést sem szállítottak késedelemmel. Megállapították, hogy a megrendeléseket eszközölték késve, sőt egyes esetekben — mint például az acélcsapos láncok esetében — helytelenül eszközölték. A tanácskozás eredménye: a KGM-hez tartozó vállalatok megbízottjai a legnagyobb jóindulattal vizsgálták meg, hogy mások hibája ellenére is, hogyan tudnának segíteni a nyíregyházi szennyvíz- tisztító telep mielőbbi üzembe helyezésén. Időközben a beruházó — a megyei tanács vb. tervosztálya — megbízást adott a Tervező Irodának egy szükségderítő terveinek az elkészítésére. Ez el is készült. A derítő megépítése több százezer forintba kerülne. Örvendetes, hogy az engedély kiadására nem került sor. Ugyanis a Víz és Csatornamű Vállalat közölte, hogy az átadás akadályai elháru- lóban vannak. Hogy ez elsősorban kiknek köszönhető? A KGM és vállalatai állták adott szavukat! Mint megtudtuk, a Ganz-MÁVAG az ígért 3 szivattyút elkészítette és Nyíregyházára szállította. Egyetlen probléma, hogy a szivattyúk közül egy a fővárosban történt bepakolásnál eltört. Ennek ellenére a MÁV mégis leszállította Nyíregyházára. Ezt most vissza kell szállítani a gyárnak, s megkérni a munkásokat a javításra, ígéretéhez híven április végére elküldi a Ganz- MÁVAG a zsiliptoló zárakéi is. Minden remény megvan arra is, hogy az utóülepítőhöz szükséges kotrólánc öntvényeket határidőben megkapja a CSŐSZER, hisz a gyártása már folyik. Készül a Csepeli Egyedigépgyár által vállalt szerelő daru is, amely feltétlen szükséges a gépház szereléséhez. Ezek tudatában az É. M. Csőszerelő Vállalat írásban vállalt 1 kötelezettséget, hogy a szennyvíztisztító telep első öt egységét ez év május 15-re próbaüzemelésre átadja. Csupán a pontosság kedvéért szólunk arról, hogy az É. M. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat szakipari és építőipari részlegei is biztosítsák a folyamatos munkát. Főleg a villanyszerelők munkája fontos. Rajtuk múlik majd, hogy a beszerelt gépek a próbaüzemelést idéjé'jen megkezdjék. Farkas Kálmán A Diesel-adagolók egyik legjobb szakembere a tiszavasvári gépjavítóban Graszl Jenő. A felújított adagolók ellenőrzését korszerű gép segítségével végzi. Hammel felv. Ilii UJITO LÁNYOK Erzsiké bíztatja Icát, a számviteli osztály gépírónőjét: „Ne titkold el a tűsarkot, meg a szűk szoknyát se”. Egyéb sem kell Icának, tiltakozik nyomban: azt nehogy megírjuk, még kinevetnék érte. — Annyi volt az egész, hogy mentem a villanyszerelő műhelybe, már nem is emlékszem, miért. Újra bosszankodtam a bejáratnál, mert a magas lépcsőre nehéz volt felkapaszkodni. Máskor is láttam, hogyha nagyobb gépet, motort visznek oda, több ember erőlködve emeli azt a magasba. Na, gondoltam, lehet ezen segíteni. Megkérdezte Nagy Aladárt, az akkori újítási előadót: mit szólnának hozzá, ha javasolná, hogy készítsenek a magas lépcső elé egy lejtős feljárót. Nagy bíztatta, Ica pedig „inkognitóban” gépelte papírra a javaslatát. Elfogadták, megcsinálták, kétszáz forint eszmei díjat fizettek neki. Azóta könnyebb a közlekedés a szerelőműhelynél, s eggyel több a gépírónőújító a vállalatnál. — Most már te meséld el, mit bosszankodtál össze — vesz -elégtételt” Ica Erzsikétől. Ö készséges: — Irattáros vagyok, de sokszorosító gépen is dolgozom. Azelőtt fejben kellett számolnom, hány darabot készített a gép: ha elfelejtettem, számolhattam át az egész csomót, mert a papírral is takarékoskodni kell. Eszembe jutott, jó lenne egy számoló szerkezetet rászerelni a stencilgép forgó kerekére: nekem is könnyebb lenne, a munka is gyorsabban haladna. Jó, jó — hangzott a válasz — de honnan vegyenek számol ószex-kezetet. Erzsiké feltalálta magát: „Van itt egy használaton kívüli diktafon, abból vegyék ki a számlálót.” Kivették, felszerelték a stencilgépre. A műszaki osztály írógépénél ülő másik Icának kellemesebb emléke fűződik első újításához. — Szüleim a mechanikai fermentálásnál dolgoznak, gyakran leugrottam hozzájuk az osztályról, meg hivatalosan is kellett. Feltűnt nekem, hogy a terem hatalmas ablakai alatt hullik a vakolat, megy tönkre a fal. Kiváncsi voltam, miért. Gyorsan rájött: kívül hideg van, a teremben pedig meleg, a pára az ablaknál lecsapódik, s így minden ablak egy kis „vízforrás”. Miként az orvos, ha a diagnózis birtokába jut, ő is tudta, mit kell tenni. Rövid időre az önmaga gépírónője lett: megírta részletesen, milyen kis ablakra akasztható „tartályokat” képzel el, amelyekkel meg lehet menteni a falat a pusztulástól. Ma már 50 ablakon függenek ezek a lemezből formált edénykék. Most Júlián a sor. — Tizenkét éve vagyok művezető a természetes fermentálásnál. Sajnos, láttam néhány szomorú balesetet is, mindig a szivem facsarodott. Ott vannak például a présszekrények: kétszámyú ajtók voltak rajta, retesszel. Ha tartott a művelet, az erős préselés miatt gyakran váratlan kipattant a retesz és néha egész komolyan megsértette a közelálló dolgozót. Júlia ötletének elsősorban munkatársai örültek: egyszárnyúra építették át az ajtókat, s oldalt biztonsági zárral látták el azokat: azóta nincs itt üzemi balesett. Ugyanilyen céllal valósult meg egy másik javaslata is, melynek nyomán ma már veszélytelenebbül közelíthetők meg a gépek a tömbökben, a létrákon át. A műszaki osztályon dolgozó Ica már őrzi legújabb javaslatát (miként lehet elvégezni a súlymérést a do- hányasztagok szétbontása nélkül, amivel munkaidőt és energiát takarítanak meg) de ők — hányszor el- ismétlik! — csak nők, csak lányok, olyanok, mint a többi dolgozó. Júlia bont asztalt: „Elnézést százötven ember vár rám...” Elválunk. Beszélgető partnereim voltak: Katona Ilona gépírónő a számviteli osztályról, Kindrusz Erzsébet irattáros, Jeszenszki Ilona a műszaki osztályról és Pokoraczki Júlia műve-* zető a közvetlen fermentá-* ló részlegből. Munkahelyük: a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Gyár/ Angyal Sanda* Brikett hulladékból
