Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
Arak és a mezőgazdaság A kormány, legutóbbi árintézkedései nyomán a mezőgazdaság kérdései újra az egesz társadalom érdeklődésének középpontjába kerültek; Ez érthető is, hiszen a mezőgazdasági termékek feivásarlási, illetve az egyes cikkek fogyasztói arának a felemelése közvetlenül érinti a lakosság különböző csoportjainak az életszínvonalát. Ennek tulajdonítható, hogy az intézkedésekkel kapcsolatban a legkülönbözőbb vélemények alakultak ki. A szövetkezeti parasztság, mivel eraenei- vel közvetlenül is egybeesnek az intézkedések, örömmel vette tudomásul a felvásárlási árak változását. A lakosság többi rétegében sokan kételkednek az intézkedések helyességében, szükségességében és abban, hogy azok nemcsak a mezőgazdaság és a parasztság helyzetén változtatnak kedvezően, hanem az egész ország, a népgazdaság fejlesztésének is fontos, nélkülözhetetlen feltételei. A mezőgazdaság szerepe « nemzeti jövedelem alakulásában A mezőgazdaság kérdéseivel kapcsolatban kialakult helytelen nézeteknek nem kis részben az az oka, ho.ty a jelenlegi árszínvonal a valóságosnál kisebbnek tünteti fel a mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelem termelésében betöltött szerepét. Amíg az érvényben lévő árakon számolva a mezőgazdaság mindössze 17—18 százalékkal részesedik a nemzeti jövedelemben, addig a valóságos költségeken alapuló termelő áron számolva — részesedése mintegy 30 százalékot tesz ki. Ez azt is bizonyítja, hogy a mezőgazdaság 21 százalékos részesedése a beruházásokból nem túlzott és a mezőgazdaság fejlesztésére fordított összegek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés biztosítsa az ország ellátását. Fontos szerepet játszik a mezőgazdaság az életszínvonal alakulásában. A lakosság jelenlegi jövedelmének majdnem 50 százalékát költi mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre. A mezőgazdasági termelés növekedése tette lehetővé az elmúlt éhekben, hogy az élelmiszerfogyasztás jelentős mértékben növekedjék és kalóriamennyiségben elérjük a legfejlettebb országok színvonalát. A népgazdaság fejlődésének egyik fontos mozgatórugója a külkereskedelem. A mezőgazdasági export fejlesztése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ipari nyersanyag behozatalunkat, gépimportunkat — részben — az erősen aktív agrárexport—import egyenleggel fedezhessük. A mezőgazda- sági exportot azonban nemcsak az ipar importszükségletei miatt kell fejlesztenünk. hanem a helyes mennyiségű és szerkezetű agrárexport pótolhatatlan népgazdasági előnyei miatt is. Ismeretes: a mezőgazdasági export fejlesztésének nagy jelentősége van a töltés fizetési mérleg egyensúlyának biztosításában is. A fejlett tőkés országokba irányuló exportunknak ugyanis majdnem 50 százaléka mezőgazdasági és élelmiszeripari termék. A mezőgazdaság ugyancsak jelentős szeredet tat- szik az élelmiszeripar n y ei sr .tyagellátásban. ^ mezőgazdasági termékek érték szerinti 40 százaléka az élelmiszeriparban kerül feldolgozásra. Az élelmiszer- ipar népgazdasági szerepét és ezzel összefüggésben a mezőgazdaság fontosságát az is mutatja, hogy az élelmiszeripari üzemek mintegy 150 ezer dolgozót foglalkoztatnak. Ebből a rövid, korántsem teljes felsorolásból is kitűnik: a mezőgazdaság fejlesztése az egész társadalom érdeke és népgazdasági jelentősége az ipari terme-1 lés gyorsabb ütemű növekedése mellett elsőrendű fontosságú. Mezőgazdaságunk az utóbbi években jelemcs mértékben fejlődött. A tsz- ek szervezetileg, s túlnyomórészt gazdaságilag is megszilárdultak. Az eredmények mellett azonban számos olyan jelenséggel LÜiciiKuZilcibunit, «ln - eriv gátolják a gyorsabb fejlődést. Ezzel magyaraznató, hogy a mezőgazuasagi termelés növekedésének üteme meghaladja ugyan az átszervezést megelőző évtizedek átlagát de a kívánatosnál nagyobb mértékben elmaradt az ipartól. A mezőgazdasági termelés viszonylagos elmaradásának, a tsz-ek fejlődését akadályozó tényezőknek — ez világos — nem a szocialista mezőgazdaság, a szövetkezeti forma az oka, hanem azok gazdaságirányítási rendszerünk hiányosságaiból adódnak. A gazdaságirányítás átfogó reformjának alapvető részét képezi az árrendszer helyes kialakítása. A kormány mostani intézkedései is első lépéseit jelentik annak a folyamatnak, amely magában foglalja az általános termelői árrendezést és a fogyasztói árak helyes arányának a kialakiTását. Miért van szükség a jelenlegi árrendszer átalakítására? Általában azért, mert a jelenlegi árrendszerben az árak indokolatlanul eltérnek a társadalmilag szükséges ráfordításoktól. Az ipari árak általában magasabbak, a mezőgazdasági termékek árai pedig alacsonyabbak, mint azt a társadalmilag szükséges ráfordítások indokolnák. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak a felemelése tehát azt célozza, hogy az új árak közelítsenek a társadalmilag szükséges ráfordítások által megkövetelt árszínvonalhoz és ezzel egyben ösztönözzenek a mezőgazdasági termelés növelésére. Az alacsony felvásárlási árak ugyanis nem biztosítják, hogy a gazdaságok a bevételeikből fedezni tudják a kiadásaikat, megfelelő jövedelmet biztosítanak dolgozóiknak, s lehetővé tegyék a termelés bővítését. Ezek tehát nemhogy ösztönöznék a többtermelést, hanem gátolják. A jelenlegi mezőgazdasági árrendszer alapvetően 9 évvel ezelőtt alakult ki és a kötelező beszolgáltatás eltörlése után elősegítette a mezőgazdasági termelés növelését, a szocialista átszervezést. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonala 1957—58-ban alakult ki, amikor a mező- gazdaságban még az egyéni gazdaságok voltak túlsúlyban. Azokban pedig sem hajlam, sem pedig lehetőség nem volt a beruházások növelésére, a fejlettebb technika alkalmazására. Ezért a mezőgazdaság fejlesztésére szükséges beruházásokat akkor — tekintet nélkül a termelési eredményekre — központi elosztás útján kapta meg a mezőgazdáság. A tsz-ek önállóságának növelése A tsz-ek létrejöttével azonban elhárultak a korábbi akadályok a mező- gazdaság termelő erőinek gyors ütemű fejlődése elöl. Lehetségessé, sőt szükségessé vált, hogy a termelés pótlásához, bővítesenez szükséges eszközökhöz a tsz-ek most már ne központi elosztás útján jussanak, hanem azokat termelési eredményeid alapján — maguk a tsz-ek üizu>.sitsáK saját részükre. Erre azonban a mezőgazdasági árszínvonal nem adott lehetőséget, mert lényegesen — mintegy 26 százalékkal — alacsonyabb volt, mint azt a ráfordítások indokolták volna. A nehézségeket fokozta még az is, hogy amíg 1958 és 63 között a mezőgazda- sági felvásárlási árszínvonal 11 százalékkal, a mezőgazdasági termelésben felhasznált ipari eredetű anyagok és felszerelések ára mintegy 23 százalékkal emelkedett. Közben a mezőgazdaság eszközfelhasználása lényegesen gyorsabb ütemben növekedett, mint a termelése. (Ez pedig tovább növelte azt a már egyébként is meglévő különbséget, amely a mező- gazdasági felvásárlási árszínvonal és a társadalmilag indokolt ráfordítások által meghatározott, szükséges árszínvonal között fennállt. I A Minisztertanács határo.! zata az egyes mezőgazdasá-j gi felvásárlási árak fel-1 emeléséről jelentős lépést í jelent tehát a szövetkeze- j tek önálló gazdálkodásának a fejlesztése útján. Lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági árszínvonal tükrözze a társadalmilag szükséges ráfordításokat, s ezen- belül fedezetet nyújtson a termeléshez felhasznált álló- és forgóeszközök — kezdetben legalábbis egy részének — pótlásához, a mező- gazdaságban dolgozók anyagi érdekeltségének megfelelő érvényesítéséhez szükséges személyi jövedelemhez és tartalmazza az átlagos társadalmi tiszta jövedelmet. A mostani árintézkedések még nem biztosítják a tsz-ek önálló gazdálkodásához szükséges teljes pénzügyi fedezetet, ezért egy ideig továbbra is érvényben marad a mezőgazdaság támogatási rendszere. Ebből következik, hogy az intézkedések csupán az első — kétségtelenül igen jelentős — lépéseket jelentik a tsz-ek önálló ffazááikndásá- nak a megvalósításához. Dr Dankovics László Napfényes tél Rereth Ferenc felvétele Regényhősei Móricz Zsigmondról A hatvanas évek elején néhány fiatal író, s egy rádióriporter társaságában Móricz Zsigmond nyomában jártunk, Móricz szerepeltette emberekkel beszélgettünk. / oó György — Papp Mihály Riporter: Magosligeten, a Batárparton él, 72 eves múlt, Móricz Zsigmond egyik legcsodálatosabb regényének alakja. Joó György — a boldog ember. Az elmúlt időket vallatni, az emlékeket eleveníteni kerültünk be a kis házba, amely a múltat őrzi a Felső-Tisza vidékén, Szat- már megyében. A leányfalui esztendőket szeretnénk közelebbről megismerni. A regény gondolatának titkát megtalálni, ahogy a főhős emlékezik rá. Papp Mihály: Nem is olyan messzi rokonság választott el Móricz Zsigmondtól, Zsiga bátyámtól — mert én csak úgy hívtam — s akkoriban én is Pesten jártam. Oda jártam föl, dolgozni. Ahogy meg is írta. Rám talált, magához vitt, aztán ott a kertje körül ásogat- tunk, beszélgettünk. Ö, ha én tudom, hogy mi. lesz Soltész Albert: Almatároló, az osztályozó üzemrész munkában. abból a sok beszélgetésből, dehogy szóltam vonta egy szót is. Csak hát, ő jött- ment ott a kertben. Megállt beszélgetni. Korán kelő ember volt. Ahogy virradt, a kis szobában már hallatszott, hogy kopog az írógép. Teméntelen sokat dolgozott. Aztán délelőttönként szólított. „No, gyere be, öcsém, mondjad, hogy is volt. Mikor te legényked- tél?” Én meg — mondtam. Aztán danoltatott. Mert azt is tudtam, sokat. Csak Írogatott közben, meg ha elakadtam a szóval, kérdezgetett. Hej, nem tudtam én, mi lesz belőle. Azóta meg annyian megkerestek, „maga az, Mihály bács?” — Én vagyok. S mindig el kellett mondani, hogy is születet az írás. A regény. Kiss Berti Amikor Móricz szülőfalujába igyekeztünk, úgy gondoltuk, hogy a tiszacsé- cseiek is töretlenül beszélik az ízes tiszai nyelvet Nem csalódtunk. Kiss Berti — Móricz Zsigmond játszótársa szívderítő kedvvel — gyönyörűséggel beszélt: Riporter: Nyolcvannégy éves múlt, emléke ma is friss, kicsit a hallása romlott el. Epnelni kell a szót, hogy megértse a kérdést, hogy aztán beszéljen a szülőfaluban töltött napokról, az iskolapadokról. Osztálytársa, pad- szomszédja volt Móricz Zsigmondnak. Kiss Bertalan: Morllcz, mert akkor még úgy hívták. Együtt jártunk az iskolába. Jó komák voltunk, igaz, hogy egyszeregyszer elnáspágoltuk egymást a tarisznya madzagjával. Dehát az olyan volt, hogy csak úgy ni! Volt itt egy tanító. Abban oz időben olyan volt a rend, hogy vasárnap délelőtt, délután mentünk a templomba. Dehát mi nem szerettünk a templomba járni, elmentünk verebészni. Ö meg utánunk jött, a hosz- szú botjával. Akkor elszaladtunk, bebújtunk a kemencébe, mert olyan nagy kemencék voltak még akkor a kertekben. Oda is utánunk jött. Megszúrkált bennünket a bottal, bekiabált: „gyere csak elő, a fene rágja meg a bocskoro- dat!” Kaptunk is. Riporter: Jó tanuló volt Móricz Zsigmond? Szerették egymást? Kiss Bertalan: Ügy ni, mint gyerekek. Már csak arra emlékszem, hogy két kis tehénkére, szekérrel fölpakoltak, mert akkor költöztek innen Ist- vándiba, elkísértem a Ilidig, ott megöleltük egymást, ő ballagott a szexér után, az édesanyja jajgatott, hogy mi lesz velünk, mi meg elváltunk, de többet soha nem találkoztunk. Móricz Zsigmond tehát Tiszacsécséről Turistvandi- ba költözött. Istvándiba, ahol még most is zsupfede- lesek a házak és most is játékoskedvű vízimalom fogadja a vendégeket. Amikor beérkeztem ebbe a kis Tisza menti szatmári községbe, szembe ötlött a kis Túr, amely Petőfit ihlette s Móricz Zsigmondot nevelte. Károlyi Zsuzsanna Móricz Zsigmond itt vette észre először, hogy kétféle ember él a nagyvilágban. Nők és férfiak, lányok és fiúk. És most bekopogtam Károlyi Zsuzsannához, Móricz Zsigmond első igazi, gyermekkori szerelméhez: Turistvándon egy hibás szemű asszony a gyermek Móricz Zsigmond egykori szerelme, az életéről beszél. — Most is van vízimalom Turistvándon. Tudom, hogy ott járt Petőfi Sándor, oda járt Móricz Zsigmond is. Zsiga Turistvándon volt elemista. Énbelém, Károlyi Zsuzsannába volt szerelmes az istenadta. Én nyolcéves voltam, Zsiga hat. Én bámultam a vízimalmot, Zsiga a szememet. Mind a kettőt. Azóta az egyik szemem kifolyt, mert a magamfajta parasztasz- szony nem mindig ügyel magára. Én kórót tördeltem, mert a Tisza mentén kóróval tüzeltünk. Az erdő errefelé hibádzik, mint az egyik szemem. Az azért hibádzik, mert kukoricakóró- val kiszúrtam. Jaj, akkor be nagy dolog is volt a lekváros kenyér, meg a zsíros kenyér. Mondta is Zsiga, hogy vél'tn enné a kenyerét egész életen át. A lányok szájtátva hallgatják, az meg csak mondja, mondja, mintha könyvből olvasná. — Lehet, hogy ezt már ti is tudjátok. De azt már nem tudjátok, hogy száz éve évente harmincán haltak meg egy-egy esztendőben. Akkor fulladás, nyila- lás, köhögés, vérhas. kolera vitte a sírba a régieket, ti mostani lányok már vígan éltek — ígv mesélt az asszony az unokáidnak... Balázs Árpád
