Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Budapesttől — cvz Aina&M*a$ify Az ősi hieroglifákból azt s kiderítették, hogy már .destova négyezer esztendeje szokás volt a fáraónak és a befolyásos politikusoknak az óesztendő elmúltával ajándékokat átnyújtani. äz a legősibb híradás Szilveszter és az újesztendő megünnepléséről. A szokás, — amely talán éppen itt, a Nílus partján született — azóta is él, sőt furcsa és mulatságos históriákkal gazdagította az emberiség kul- úrtörténetét. Érdemes ezekből néhányat feljegyezni. 4% „évek“ harca Ha már eleinket idéztük, s eppen a rég eíporladt Amehemphet korát, mondjuk el még azt is, amit a híres görög történetíró, árult el róluk. Hérodotosz az új esztendő küszöbén a írta meg, hogy az óév és hajdani egyiptomiak mindig megrendezték az évek harcát. A harcot szó szerint kell venni. Bottal felfegyverzett „évek” álltak egymással szemközt, s igyekeztek az egymás fejére mért ütésekkel eldönteni, melyik az erősebb. Thébában találtak is egy sirkövet, amely alatt egy túl energikusan távozásra felszólított „ó esztendő” csontjai porladtak. Az ó-egyiptomi szokás átterjedt Athénba is, a görögök adták aztán tovább Sztiriába es Karinthiába... Ám „változnak a korok és változnak a szokások is” alapon a hajdani botpárbaj napjainkra némileg megszelídült, bár lehet, ugyanennek -a harci szellemnek "'á jegyében mérik össze erejüket — a zöld gyepszőnyegen ugyan! — Szilveszter délutánján a skót agglegények azokkal akiknek a fejét már — bekötötték... Szileszterkor persze nemcsak az óévet búcsúztatják, a nap egyben az új esztendő érkezésének víg ünnepe is. Ez alól talán csak Albánia töröklakfca része volt kivétel, ahol Szilveszter napján még a század elején is, a férfiak nem kaptak enni, bőjtölniök kellett, s amíg bent a házban étlen-szomjan üldögéltek, lányaik és asz- szonyaik kint az utcán ünnepeltek. Homo király átveszi a hatalmat Világszerte férfiak és nők, fiatalok és öregek legnagyobb mulatsága Szilveszter éjszakája. Rio de Janeiró- ban Momo király, a Bolondok Birodalmának uralkodója veszi át a hatalmat és sok ezres szambázó, bos- sanovát lejtő híve kíséretében, konfettizáporban vonul végig a városon. Olaszországban az utcák vidámparki „dühöngőkké” válnak. \z új esztendőt köszöntő tnljánok házuk ablakából az "teára szórnak minden — hónapokig gyűjtött — törött tányért, használt kan- csót, poharat, lyukas lábast. Ehhez mérten a budapesti utcák trombitáló, csörgősapkás vidám forgataga — csendes szórakozás. Sokfelé speciális szilveszteri étrend alakult ki. Skó- •iában birkát esznek például. Ausztriában disznó- sü'tet. Spanyolországban az éjfélt jelző minden __ egyes harangütésre egy szőlőszemet kapnak be. Németországban ponyt nélkül, Danáiban pedig tőkehal híján • nem is szilveszter a szilveszter. Ami pedig a hollandokat illeti, ők ezt a nagv- s'orö napot vajban sült al- masze’etek fertátalásával teS"lli emlékezetessé. Az V-’-’-at nem kell kü- felsői ölni. /mit csv 'c eleink és kortársaink kitaláltak, s pohárba tölthető, majd lebocsátható a garaton, a commandariától a szürkebarátig, ezen az éjszakán akószámra fogy. De egy érdekes, ehhez kapcsolódó szokást mégis érdemes megemlíteni. Dél-Olaszor- szág egyes falvaiban az új esztendő első napján elásnak egy hordót. A helyszint azonban egyedül csak a gazda tudja. A rákövetkező új év hajnalán az egész falu népe a bor keresésére indul, a hordóvadá- szat azonban kizárólag csak fél óráig tarthat! Ha megtalálják, utolsó cseppig kiürítik. S ez annál is inkább felséges élmény lehet, mert a feljegyzések szerint a föld alatt tartott borok nemes italokká érnek, amelyeknek tüzes erejét és édes zamatét nem egykönnyen feledi, aki ivott belőle. Szilveszter legfontosabb „kelléke“ Az evésről és az ivásról már szó esett, de a legfontosabb szilveszteri „kellék”- ről a csókról még nem. Pedig a csókolódzás Szilveszter éjszakáján — világszokás. Ahol a csók nem emelkedett olyan rangra, mint Európában, a szerelem, a széptevés ott sem maradhat ki a szilveszteri ceremóniákból. Iszpahánban, a híres iraki városban például Mohamed lányai ezen az egyetlenegy napon fátyol nélkül jelenhetnek meg a város utcáin. Melyik fiatalember lenne képes megállni; hogy ne lesse meg őket?! Amikor aztán a derék arab ifjú kiszemelte azt, akivel el tudja képzelni az életét, a lány fejére virágkoszorút dob — természetesen benne a neve, címe, rangja és ha a kis Mirjám vagy Scherezádé „kapható”, üzen, s másnap, újév napján már a kádi előtt hangzik el a holtodig- lan-holtomiglan. Még érdekesebb egyes Amazonas menti indián törzseknél az új esztendő és a párválasztás egybefonódása. Kiválasztott tavakban és föl tikban fürödnek ekkora lányok. A víz azonban teli tan hálókkal, a házasodni készülő fiatalemberek rejtették azokat oda. Ha a fűrdőző lány beleakad a hálóba, az annyira testéhez tapad, hogy nem tud szabadulni belőle. Kimenteni azonban csak annak az ifjúnak szabad, aki a háló tulajdonosa. Tréfás alkudozás kezdődik, amelynek vége többnyire házasság. A fiú ugyanis úgy tekinti, hogy a sors neki szánta a lányt, s a lány is a sors akaratának tudja be, hogy éppen ennek a fiúnak — a szó szoros értelmében — a hálójába került. Olomöntés és elef ántpor Természetesen az óév elmúltával mindenki a szerencsés és boldog új esztendőt várja és reméli. Vannak azonban olyanok is, akik .nemcsak várakoznak és reménykednek, hanem bizonyosat is akarnak tudni az elkövetkezenoo 12 hónapról. Ezeknek Szilveszter éjszakáján „hivatásos jósok” mondanak jövendőt. Sok helyütt szokásban van, különösen a nemeteknél és a finneknél, az ólomöntés. Kamcsatkában viszont • az állandóan izzó 12 vulkán szikráinak színéből jósoltak (természetesen csak szerencsét és természetesen jó pénzért) annak idején a messzi földről érkező „kiváncsiaknak.” A legfurcsább szokás azonban Nyugat-Afrikában, Kamerunban alakult ki. Az elefánttulajdonosok állataik hátán vonulnak egy tisztásra ahol papok és jósok ütötték fel tanyájukat. Amikor az elefántok a varázslósátor elé érkeznek, a főpap valami port hint az állatok füle mögé. A por maró hatású lehet, mert az elefánt felhorkan és addig trombitál, míg a port le nem kaparja a füle mögül. Ebből a kiabálásból mondanak aztán a hozzáértő „szakemberek” jóslatot, s a ceremóniát természetesen pompás lakoma követi. Sajnos, ezt a különben nagyszerű szilveszteri szokást nálunk nehéz lenne meghonosítani... elefántok hiányában. Azért persze mi sqm búslakoduk Szilveszterkor, s aki nem hiszi — járjon utána. Az új év köszöntésének egyik kedves pillanata Budapesten. BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Jeles napok Hosszú, hosszú utat tett meg az ember, míg — szüntelen munka, helytállás, gondolkodás utján, a természettel folytatott küzdelemben — eljutott máig. Nemzedékek adták át egymásnak tapasztalataikat, azt miből mennyi az elég, s mikor lesz a természet áldásából átok. Sok mindent el lehetne mondani a természetben gyűjtött, nem egyszer a tudománynak is segítséget nyújtó népi tapasztalatokról de most, az új év alkalmából szóljunk csak az úgynevezett „jeles napokról.” A mezei termelés rendjét meghatározó időjárási fordulókat ugyanis ősidők óta „jeles napoknak” tekintettek a földművesek. Luca napját például, amely a Gergely ■ naptár bevezetése (1582.) előtt az esztendő legrövidebb napja, a téli napfordulat kezdete volt. Ezért kapcsolódik hozzá sok-sok hagyomány. Januárban, mikor elérkezünk a tél derekához, egyre többet gondolt, — gondol ma is — a földműves a közeledő tavaszra; egyes napoknak, például a Vince napjának, a Gyertyaszentelőnek, Mátyás és Balázs napjának időjárásából próbáltak következtetni, milyen időre számít a Gergely (március 12.), amely a gregoriánus naptárreform előtt a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. A György napja azért, volt jeles, mert ekkorra megzsendült már a tavaszi mező, s kihajtották a legelőre a jószágot. A nyári napfordulat ideje, június 24-e Iván napjával esik egybe. A feudalizmus századaiban a Márton nap (november 11-e) is jeles nap volt, ekkor fizették a jobbágyok a dézsmát, ekkor volt tisztújítás, s pasztorfo- gadás. A jeles napokon megnyilvánuló ünneplés szoros kapcsolatban állt a mezei munka szükségleteivel, a pihenést szolgálta, egyben kozmikus keretbe foglalta a mindennapi élet rendjét, jelezve, hogy a család, a föld, a jószág jóléte nemcsak az emberi erőtől, de a természettől, az időjárástól is függ. Az évezredes hagyományú ünnepeket mindig felhasználta a vallás, s leginkább a római katolikus egyház. Alig van olyan természetforduló, amelyet ne egy katolikus szent névnapja jelezne. Az általános felvilágosodás és a technikai civilizáció alaposan megtizedelte a a jeles napok megünneplésének hagyományait is, többségük már csak szakemberek számontartotta emlék. Nem temetjük például már úgy az óévet, mint a Somló vicéken, ahol. az öregembernek öltöztetett legényt egy fiatal fiú bottal kergette az utcán a nevető kicsik és nagyok szeme előtt. Az öreg az óévet, a fiatal pedig az újat jelképezte. Szétfoszlott már az a hiedelem is, hogy az új ev napjának eseményei előre jelzik, szinte összesűritik az egész új esztendőt. Ezért korán kelt új évkor az emberfia, hogy lusta ne legyen az új esztendőben. Megértő, elnéző volt az anyós, a menye, hogy békességben élhessenek egész esztendőben. Egész kenyér került az asztalra, hogy Ínséget ne lássanak, stb. stb. Az öregek száján, az idősebbek emlékezetében irtott még élnek ezek a hiedelmek, a fiatalabbak már csak mosolyognak rajtuk. A szocializmus új, humanista szelleme kiűzi a természettől való félelem régi árnyait. ‘ A munkának és ünneplésnek, a családi és közéletnek új formái alakulnak ki. Szilvesztert, új évét, most is ünnepiünk, de észszel, értelemmel mérjük fél az ünnepi órákban az elmúlt esztendő harcait, sikereit, s kudarcait, s erőnk, lehetőségeink higgadt áttekintése után készítjük el magunk, családunk és az ország tervét az új esztendőre, új nekigyűrkőzések- re. <-!* PAPP LASZlO: Szilveszteri ének Utolsó órád, perceidet éled, Eltűnsz Szilveszter ködös éjjelén. Nos. hát búcsúzzunk, kedves Ó esztendő, Derék, megvénült obsitos legény... Most érkezik száguldva jó utódod Délcegen, büszkén kezet fog veled Lehajol hozzád, mosolyogni próbálsz, S úgy restellcd, hogy remeg a kezed. ...Éjfél. Harangszó. Fölszárnyal az ének. Országnyi kórust vélünk hallani. Mi vár reánk? Jó volna most az évet Nyitott könyvként kezünkben tartani! ...Az ember mindig többre, szebbre vágyik Be nem teljesült álmokat remél: Ugye siheder, ifjú Ujesztendő Te bőkezűbb leszel a többinél? S karjára venne minket az Idő És elérkezne hozzánk nagysietve A megtervezett gyönyörű jövő. Ne légy szeszélyes, kiszámíthatatlan, Némitsd el mind a fegyverek csövét. Árassz meleget, fényt azon a tájon Hol még az élet rideg és sötét. Pohárcsengéssel, pezsgődurrogássa! Dallal köszönt a nép, a nagy család. Csupa forgatag, karnevál az utca Szólnak a színes papírtrombiták. Kacsintó parancs ma jókedv és mámor Egy kis pityókás, nótás hangulat. Igyunk a bűvös, gyöngyöző pohárból Temessük el a régi gondokat. — Tizenkét néma, titokzatos hónap! Te most kezdődő, ébrédő világ! Csapra verjük ünneplésedre sorba Tokaj, Mór, Gyöngyös. Badaesony SziIveszter: MTI foto — Friedmann felv.
