Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

KAIRO: Asszuánban vasárnap em­lékeztek meg a nílusi gát­építés megkezdésének 6. év­fordulójáról. A gátépítők tömeggyűlésén Mohamed Szedki Szolimán, a gátépítés minisztere méltatta a Szov­jetunió és az EAK együtt­működését, a szovjet nép segítségét. LAGOS: A kedden kezdődő nem­zetközösségi konferencia la- gosi színhelyén váratlan iz­galmakat keltettek a nigé­riai belső zavargások. Rend­kívüli intézkedésekkel biz­tosítják a konferencia za­vartalanságát. Most már bi­zonyos, hogy az angol kül­döttséget Wilson személye­sen vezeti. Wilson hétfőn este indult el Londonból La- gosba. BECS: Az Osztrák Kommunista Párt a márciusi parlamenti választásokon az ország 25 szavazókerülete közül csak egyben állít jelöltet, a többi 24-ben a szocialista jelölt támogatására hívja fel sza­vazóit — jelentették be hét­főn a párt vezetői Bécs- ben tartott sajtóértekezletü­kön. A választási taktikára' vonatkozó határozatot aa Osztrák KP mintegy nyolc­száz funkcionáriusának a hét végén a fővárosban tar­tott konferenciája hozta. RIGA: Lettország Legfelső Bírő-^ ságán befejeződött négy hitlerista bűnös pere. A vádlottak több száz ártatlan szovjet ember kivégzésében vettek részt. A Legfelső Bí­róság golyó általi halálra ítélte Albert Ozolint és Oszkár Mazulant, 15—15 évi börtönre pedig Julij Berzint és A’fred Zalitiszt. BUJUMBURA: A Burundi Királyság kor­mánya hétfőn kiutasította Donald Dumont amerikai nagykövetet és három mun­katársát, közöttük a nagy' követség első titkárát. Az amerikai diplomatáknak 24 órát adtak a távozásra. Havannai értekezlet Havanna. (MTI): A trikontinentál átalakult „tanácskozó nagyüzemmé”, a bizottságok és albizottsá­gok tagjai szinte éjjel-nappal üléseznek. Míg a Vietnammal és a Dominikával foglalkozó al­bizottságok zárt üléseiről jó hírek szivárognak ki, ame­lyek azt jelzik, hogy ezekben a kérdésekben a plenáris üléseken kifejeződött egy­ségszellemben folyik a mun­ka, addig — mint ez várha­tó volt — a szervezetési bi­zottságban — ahol a jelen­legi afroázsiai szervezet jö­vőjét és a trikontinentál meg­teremtését vitatják meg — értesülések szerint, egymás­nak ellentmondó indítvá­nyokat terjesztenek be. Nyugtalanság Dominikában Santo Domingo, (MTI): Santo Domingoban vasár­nap bomba robbant Garcia Godoy elnök unokatestvéré­nek a főváros külső kerüle­tében fekvő lakása előtt. Éj­szaka lövöldözések hallat­szottak Santo Domingo észa­ki lakónegyedében és bari­kádokat emeltek Caminero hadügyminiszter háza köze­lében. A Santo Domingo-i rá­dió, amely vasárnap vissza­került a kormány ellenőr­zése alá egy ideig sugároz­ta műsorát, de vasárnap es­tére — a San Isidro-i és egy vasárnap feltűnt jobboldali titkos rádióállomással együtt — minden indoklás nélkül megszakította adásait. Dominikai szakszervezetek sztrájkfelhívást adtak ki. Ez­zel az akcióval akarják kényszeríteni a kormányt azoknak a személyeknek a megbüntetésére, akiket a szakszervezetek a december 19-i santiagói véres inci­densek előidézőinek tarta­nak. Indonéziai Kelyzelkép Djakarta, (MTI): A Reuter jelentése szerint hétfőn megismétlődtek a diáktüntetések Djalcartában. Több száz diák vonult fel a város központi negyedében, hogy tiltakozzék a létfon­tosságú élelmicikkek árá­nak emelkedése miatt. A forgalom teljesen megbénult. Páncélkocsikon sürgősen katonaságot vezényeltek a helyszínre, hogy megakadá­lyozzák a tüntetés elfajulá­sát. A katonaság körülvette az elnöki palota környékét és feltűzött szuronyú kato­nák néztek farkasszemet a tüntetőkkel. Egy másik, 200 főnyi diákcsoport Djakarta egyik üzleti negyedében rendezett tüntető felvonulást. Mindkét csoport tüntetése legalább öt órán át tartott. Nyuga-Jáván — a Reuter szerint — rendőrségi ki­végzőosztagok létesültek az üzérkedők, a gazdasági tör­vények megszegői ellen ho­zott ítéletek végrehajtására. Az An tara hírügynökség alapján jelenti a Reuter, hogy ilyen kivégzőosztagok alakultak Szumátrán is. A szeptember 30. mozga­lomban való részvétel miatt Nuszatengara tartományban (Kis-Szund szigetek) szintén betiltották az IKP-t és más haladó szervezeteket — köz­li a TASZSZ. Megvonta Wyszynski bíboros útlevelét a lengyel kormány Varsó: A Lengyel Nép­köztársaság minisztertaná­csának titkársága levélben közölte Horomanski püspök­kel, a lengyel püspöki kar titkárával, hogy megvonják Stefan Wyszynski bíboros útlevelét. A levélben közük, hogy a Lengyel Népköztársa­ság eddig mindig lehetővé tette és megkönnyítette a bí­boros külföldi utazásait, Wy­szynski minden alkalommal diplomáciai útlevelet kapott, abban a reményben, hogy utazásai a lengyel egyház vallási tevékenységével kap­csolatosak. A levél ezután a lengyel útlevéltörvény rendelkezé­seire hivatkozik, amelyek szerint az útlevél kiadása megtagadható, ha a kérel­mező külföldi tartózkodása idején a Lengyel Népköztár­saság érdekeivel ellentétes tevékenységet fejt ki. A vasárnapi varsói lapok már kommentálják az ese­ményt. A Trybuna Ludu megírja hogy Wyszynski a közeli na­pokban Rómába szándékozott utazni, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amelyet a Vatikánban rendeznek a kereszténység lengyelországi felvételének ezredik évfordu­lóján. Ez az ünnepség nem egyházi, hanem politikai jel­legű. Főrefsrátumot Oskar Halecki tartja, akit világ­szerte úgy ismernek, mint a népi Lengyelország és a kom­munizmus veszett ellenségét. A Zycie Warszawy szintén foglalkozik Oskar Halecki személyével. Haleckit még New York-1 katolikus kö­rökben is fanatikus reakciós­nak tartják, aki mint a Sza­bad Európa Rádió munkatár­sa a legvadabbul támadta a népi Lengyelországot — ír­ja többek között a lap. fttomaknazár Bonn a halálövezel A Spiegel folyóirat cikket köbölt az atomaknazárról. A ké­pen az atomtöltet elhelyezésére szolgáló akna nyilasa. Bába Mihály: Egymástól távol 7. Pistának nem nagyon tetszett, de csak vállát rángatta, hogy egy va­sárnapot ki lehet éppen bírni és ha csak akkor ka­punk pénzt, akkor még jobb Is, ha most nem me­gyünk. Este levelet írtam Bözsi­nek, hogy ne várjanak, csak a következő szomba­ton. Vasárnap kevesen voltak az építkezésen, mi azért este hatig dolgoztunk. A munkásszálláson is kevesen voltak. Nem volt kedvünk lefeküdni, de kártyázni sem. — Gyerünk a klubba — kiáltotta Vas Gyuri — hát­ha van a tv-ben valami jó műsor. Sokat hallottam már a tv-röl, de még nem lát­tam. Otthon nem volt ked­vem emiatt bemenni a kullúrházba, másutt meg nem láthattam. A félhomályos terem szögletében a hatalmas kép­dobozban valami zenés, vi­dám műsort adtak. Szótla­nul ültünk, cigarettáztunk. Azon töprengtem: mégis csak nagy dolog az, na­gyon nagy dolog az, hogy valahol emberek játszanak, énekelnek, én meg itt ülök a kényelmes karosszékben és látom őket. Bodnár Pistára néztem. Állát tenyerébe támasztot­ta, szemöldökét felvonta és úgy nézte a képdobozt. Mö­göttünk nyolcan-tizen ül­hettek még nevetve és fel­felkiáltva. — Na, e jó lesz, ez a lu pofájú mindig olyan jó... — röhögött valaki mögöttem térdét csapkod­va. Valamit mondott, nem is nagyon értettem. — Hallod, hogy mit mond, az anyja mindenit: Kenni kell az akta intézőt, hogy jobban forogjon az akta... Ennek mindig ilyen jó bemondása van... Ismerték már a követke­ző színészt is, aki kutyogva lépegetett be... Ketten, hár­man voltunk csak, akik most láttunk életünkben először tv-műsort. Vas Gyuri tíz óra tájban fel­állt. — Marhaság ez, megyek aludni. Én meg Bodnár Pista nem mozdultunk. Az idő- járásjelentést is megvár­tuk, csak aztán álltunk fel. Kedden befejeztük a munkát. Uj blokkra vezé­Oly sok ékesszóló wa­shingtoni cáfolat után is­mét napvilágot látott a hír: mégis megvalósítják a nyu­gat-németországi halálöveze­tet, elhelyezik az atomak­nákat az NSZK területén. A Spiegel című nyugatné­met lap értesülése szerint ezer akna már meg is ér­kezett. Ezeket „egyelőre” a különböző ottani amerikai garnizonok bunkerjeiben tá­rolják. A halálövezet létrehozá­sánál 1964-óta több hírhedt politikai kalandor bábásko­dott. Induláskor Kai-Uwe Von Hassel hadügyminiszter több hónapon át tárgyalt amerikai tábornokokkal az NDK és Csehszlovákia ha­tárai mentén létesítendő atomaknaövezet tervéfői, ami lényegileg annyit je­lent, hogy egyetlen gomb­nyomással több millió embert pusztíthatnának el és ha­talmas területet fertőzhet­nének meg radioaktivitás­sal. Később Trettner, a Bun­deswehr főfelügyelője (aki egyébként a második világ­háború idején döntő sze­repet játszott Rotterdam és Firenze lerombolásában) a bonni kormány megbízásá­ból az elgondolást a pári­zsi NATO-tanács elé ter­jesztette. Legutóbb Lemnit- zer NATO-f »parancsnok „melegítette fel” az atom- aknatervet és a végrehaj­tásra közvetlen utasítást maga az amerikai hadügy­miniszter adta ki. Jellemző, hogy a halál- övezet-elgondolás a Német Szövetségi Köztársaságban is óriási felháborodást kel­tett. A határ menti vidéke­ken tüntetésekre került sor, Hamburgban olyan kará­csonyfát állítottak fel, ame­lyet gyertyák helyett atom­nyelték a brigádot. Egész héten hatig dolgoztunk. Lábunk, karunk fájt a szokatlan niunkától. Egy este ott ülünk az ágy szélén és azt mondja Pista: — Te, András, hogy fog­nak minket fizetni? — Az isten tudja — vontam vállat. — Gyuri erről nem be­szélt. — Majd megtudjuk most. — Csak ne csalódjunk. — Hát csak nem csap­nak be. — Azért jó lenne tudni, napszám, órabér, vagy hogy. — Napszám? — nézek rá. — Az nem lehet. Itt nincs napszám, ez ipari munka. — Hát akkor? — Gyuri órabért emle­getett, meg teljesítményt. — Beszélünk vele? — Minek? — Hát még azt sem tud­juk, hogy hány órát csi­náltunk. — Számolja ő, ne félj. — Dé jó lenne nekünk Is. — Már késő. aknamakettek „díszítettek". A Welt der Arbeit című lap pedig így írt: „A Trett- ner-féle tervnek semmi kö­ze sincs a védelemhez, inkább öngyilkossági kísér­letre emlékeztet. Ugyanilyen sikerrel ciánkálit is rendel­hettek volna minden NSZK állampolgárnak és ez ol­csóbb lenne.” A halálövezet-elgondolás kronológiája magában véve is igen figyelemre méltó és az eddigi „menetrend”- ből komoly politikai követ­keztetéseket kell levonni. Először Kai-Uwe Von Hassel nyugatnémet hadügyminisz­ter és Trettner Bundeswehr- főfelügyelő léptek a színre. Utána bekapcsolódott a fejleményekbe az Atlanti Paktum, jelenleg pedig már a legmagasabb rangú ame­rikai katonák játszák a fő­szerepet. Másszóval: az adott politikai helyzetben az Egyesült Államok már nem­csak részengedményeket tesz a tömegpusztító fegy­verek után áhítozó nyugat­német revansistáknak, ha­nem már egyenesen Wa­shingtonban keverik szá­mukra a „ciankálit”, amit Bonnban már „csak” elfo­gadnak. A helyzet alakulása pedig szorosan összefügg az egyre agresszivabbá váló amerikai vonalvezetéssel. Á délkelet­ázsiai kalózháború élesedé­sével egyenes arányban nő Bonn katonai jelentősége az Egyesült Államok számára. Felmerült egy olyan elgon­dolás is, hogy a Nyugat- Európában állomásozó ame­rikai haderők egy részével erősítsék fel a vietnami ka­tonai egységeket. A „légüres” tért pedig a Bundeswehr töl­tené be. A bonni rezsimet tehát a jelek szerint felértékelték — Majd a jövő héten. Vagy te vagy én, minden­nap felírjuk. — Ez bizony jó lesz. — írod? — Jobb, ha te írod. Nem nagyon szeretem a ceru­zát. — Jó, az egyik héten én, a másikon meg te, mert én se nagyon szeretem a ceruzát. — Nem bánom — egyez­tem bele. Egész éjszaka nem ha­gyott nyugton a kereset. Pista már napok óta ezen rágódhatott, ha szólt ne­kem. Vas Gyurinak nem mertem szólni, mert fél­tem, hogy megsértődik és nem akartam haragosommá tenni ostoba aggodalmam­mal. Szombaton aztán min­den kiderült. Ezernégyszáz- hatvanöt forintot kerestem. Levonták belőle a mun­kásszállást meg az ebédet, vacsorát, az SZTK-t, az adót, a szakszervezeti dí­jat, de még így is lázasan számolgattam a piroshasú százasokat. Bodnár Pistá­nak is kidülledt a szeme. Nem, ennyire egyikőnk se Atomaknazár az NSZK te­rületén. A térképen bejelölt helyek jelzik az atomakná­kat. Washingtonban. Nyilván en­nek tudatában nyilatkoztak Strauss, volt hadügyminisz­terhez közelálló körökben, szó szerint így: „Nem érde­mes fáradságos utakon töre­kedni az atomfegyverek fe­letti befolyás megszerzésére. Ehelyett Inkább vegyék rá az Egyesült Államokat, egy kétoldalú katonai szövetség megkötésére. Ehhez megvan most a lehetőség. Ha viszont az Egyesült Államok nem lenne hajlandó ezzel a sző- ‘ vétséggel messzemenő köte­lezettségeket vállalni, akkor Németország késlekedés nél­kül lásson hozzá saját atom­haderejének kiépítéséhez. „Ehhez kapcsolódik a tény, hogy Washingtonban egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a NATO megmentése érdekében ki kell alakítani egy külön szövetséget. Nem vitás, hogy elsősorban Bonnra gondolnak, tehát ez is arra mutat, hogy az Egye­sült Államok szemében ha­tározottan megnőtt az NSZK jelentősége. Itt kell megemlítenünk még egy sokatmondó epizó­dot. Arizonában ötszáz nyu­gatnémet repülőt képeztek ki öt éven át. Ä tanfolyam végén egy magas rangú amerikai katonatiszt így nyi­latkozott róluk: „ezek a leg­kiválóbb fickók. Ha kiad­nám a parancsot, akár egy hegynek is nekivezetnék a gépet.” A megállapítás bizo­nyára találó, a hitleri Luft- affo gyilkos pilótáinak utódai nyilván mindenre el­szántak, és ez tulajdonkép­pen ráillik az egész bonni vonalvezetésre. Az ottani fe­lelős politikusok igen nagy hajlandóságot mutatnak ar­ra, hogy gépükkel nekimen­jenek a hegynek. Bizonyos, hogy ez végsőfokon nem a hegynek, hanem a nyugatné­met gépezetnek az összeom­lásával végződne, ám de a történelem bizonyságtétele szerint az ilyen „vállalkozá­sok” mindig mérhetetlen szenvedést zúdítottak az em­beriségre. Ezért olyan súlyos mindazoknak a felelőssége, akik atomfegyvereket, ha­lálövezetet akarnak a veszé­lyes kalandorok kezére lát­szani. (S. E.) gondolt. Ez meghaladta a ml legjobb elképzeléseinket is. — Na, komám, érdemes volt rá verni? — jött hoz­zám Vas Gyuri mosolyog­va. — A jövő héten egy kicsit lazítunk. Ezt így szoktuk. De ha rám hall­gattok, nem lesz panaszo­tok és nem bánjátok meg, hogy feljöttetek dolgozni. Kemény meló az igaz, de- hát a kereset a fontos. Pista fejét csóválgatta. — Ha így megy, nem less baj. — Most a vasárnap nyomta meg, meg a túl­óra. De az itt mindig van — kacsintott Vas Gyuri. — Mindig úgy csináljuk, hogy legyen. Nekem jó is­merősöm a munkavezető. Ha másnak nincs, de ne­kem, meg a brigádomnak mindig van túlórája. Együtt mentünk vissza a munkásszállásra. A vonat­indulásig még volt két óránk. Egy söntés előtt megálltam. — Igyunk meg valamit — mondtam. Vas Gyuri nevetett. (Folytatjuk) 1966. január II

Next

/
Thumbnails
Contents