Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
KAIRO: Asszuánban vasárnap emlékeztek meg a nílusi gátépítés megkezdésének 6. évfordulójáról. A gátépítők tömeggyűlésén Mohamed Szedki Szolimán, a gátépítés minisztere méltatta a Szovjetunió és az EAK együttműködését, a szovjet nép segítségét. LAGOS: A kedden kezdődő nemzetközösségi konferencia la- gosi színhelyén váratlan izgalmakat keltettek a nigériai belső zavargások. Rendkívüli intézkedésekkel biztosítják a konferencia zavartalanságát. Most már bizonyos, hogy az angol küldöttséget Wilson személyesen vezeti. Wilson hétfőn este indult el Londonból La- gosba. BECS: Az Osztrák Kommunista Párt a márciusi parlamenti választásokon az ország 25 szavazókerülete közül csak egyben állít jelöltet, a többi 24-ben a szocialista jelölt támogatására hívja fel szavazóit — jelentették be hétfőn a párt vezetői Bécs- ben tartott sajtóértekezletükön. A választási taktikára' vonatkozó határozatot aa Osztrák KP mintegy nyolcszáz funkcionáriusának a hét végén a fővárosban tartott konferenciája hozta. RIGA: Lettország Legfelső Bírő-^ ságán befejeződött négy hitlerista bűnös pere. A vádlottak több száz ártatlan szovjet ember kivégzésében vettek részt. A Legfelső Bíróság golyó általi halálra ítélte Albert Ozolint és Oszkár Mazulant, 15—15 évi börtönre pedig Julij Berzint és A’fred Zalitiszt. BUJUMBURA: A Burundi Királyság kormánya hétfőn kiutasította Donald Dumont amerikai nagykövetet és három munkatársát, közöttük a nagy' követség első titkárát. Az amerikai diplomatáknak 24 órát adtak a távozásra. Havannai értekezlet Havanna. (MTI): A trikontinentál átalakult „tanácskozó nagyüzemmé”, a bizottságok és albizottságok tagjai szinte éjjel-nappal üléseznek. Míg a Vietnammal és a Dominikával foglalkozó albizottságok zárt üléseiről jó hírek szivárognak ki, amelyek azt jelzik, hogy ezekben a kérdésekben a plenáris üléseken kifejeződött egységszellemben folyik a munka, addig — mint ez várható volt — a szervezetési bizottságban — ahol a jelenlegi afroázsiai szervezet jövőjét és a trikontinentál megteremtését vitatják meg — értesülések szerint, egymásnak ellentmondó indítványokat terjesztenek be. Nyugtalanság Dominikában Santo Domingo, (MTI): Santo Domingoban vasárnap bomba robbant Garcia Godoy elnök unokatestvérének a főváros külső kerületében fekvő lakása előtt. Éjszaka lövöldözések hallatszottak Santo Domingo északi lakónegyedében és barikádokat emeltek Caminero hadügyminiszter háza közelében. A Santo Domingo-i rádió, amely vasárnap visszakerült a kormány ellenőrzése alá egy ideig sugározta műsorát, de vasárnap estére — a San Isidro-i és egy vasárnap feltűnt jobboldali titkos rádióállomással együtt — minden indoklás nélkül megszakította adásait. Dominikai szakszervezetek sztrájkfelhívást adtak ki. Ezzel az akcióval akarják kényszeríteni a kormányt azoknak a személyeknek a megbüntetésére, akiket a szakszervezetek a december 19-i santiagói véres incidensek előidézőinek tartanak. Indonéziai Kelyzelkép Djakarta, (MTI): A Reuter jelentése szerint hétfőn megismétlődtek a diáktüntetések Djalcartában. Több száz diák vonult fel a város központi negyedében, hogy tiltakozzék a létfontosságú élelmicikkek árának emelkedése miatt. A forgalom teljesen megbénult. Páncélkocsikon sürgősen katonaságot vezényeltek a helyszínre, hogy megakadályozzák a tüntetés elfajulását. A katonaság körülvette az elnöki palota környékét és feltűzött szuronyú katonák néztek farkasszemet a tüntetőkkel. Egy másik, 200 főnyi diákcsoport Djakarta egyik üzleti negyedében rendezett tüntető felvonulást. Mindkét csoport tüntetése legalább öt órán át tartott. Nyuga-Jáván — a Reuter szerint — rendőrségi kivégzőosztagok létesültek az üzérkedők, a gazdasági törvények megszegői ellen hozott ítéletek végrehajtására. Az An tara hírügynökség alapján jelenti a Reuter, hogy ilyen kivégzőosztagok alakultak Szumátrán is. A szeptember 30. mozgalomban való részvétel miatt Nuszatengara tartományban (Kis-Szund szigetek) szintén betiltották az IKP-t és más haladó szervezeteket — közli a TASZSZ. Megvonta Wyszynski bíboros útlevelét a lengyel kormány Varsó: A Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának titkársága levélben közölte Horomanski püspökkel, a lengyel püspöki kar titkárával, hogy megvonják Stefan Wyszynski bíboros útlevelét. A levélben közük, hogy a Lengyel Népköztársaság eddig mindig lehetővé tette és megkönnyítette a bíboros külföldi utazásait, Wyszynski minden alkalommal diplomáciai útlevelet kapott, abban a reményben, hogy utazásai a lengyel egyház vallási tevékenységével kapcsolatosak. A levél ezután a lengyel útlevéltörvény rendelkezéseire hivatkozik, amelyek szerint az útlevél kiadása megtagadható, ha a kérelmező külföldi tartózkodása idején a Lengyel Népköztársaság érdekeivel ellentétes tevékenységet fejt ki. A vasárnapi varsói lapok már kommentálják az eseményt. A Trybuna Ludu megírja hogy Wyszynski a közeli napokban Rómába szándékozott utazni, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amelyet a Vatikánban rendeznek a kereszténység lengyelországi felvételének ezredik évfordulóján. Ez az ünnepség nem egyházi, hanem politikai jellegű. Főrefsrátumot Oskar Halecki tartja, akit világszerte úgy ismernek, mint a népi Lengyelország és a kommunizmus veszett ellenségét. A Zycie Warszawy szintén foglalkozik Oskar Halecki személyével. Haleckit még New York-1 katolikus körökben is fanatikus reakciósnak tartják, aki mint a Szabad Európa Rádió munkatársa a legvadabbul támadta a népi Lengyelországot — írja többek között a lap. fttomaknazár Bonn a halálövezel A Spiegel folyóirat cikket köbölt az atomaknazárról. A képen az atomtöltet elhelyezésére szolgáló akna nyilasa. Bába Mihály: Egymástól távol 7. Pistának nem nagyon tetszett, de csak vállát rángatta, hogy egy vasárnapot ki lehet éppen bírni és ha csak akkor kapunk pénzt, akkor még jobb Is, ha most nem megyünk. Este levelet írtam Bözsinek, hogy ne várjanak, csak a következő szombaton. Vasárnap kevesen voltak az építkezésen, mi azért este hatig dolgoztunk. A munkásszálláson is kevesen voltak. Nem volt kedvünk lefeküdni, de kártyázni sem. — Gyerünk a klubba — kiáltotta Vas Gyuri — hátha van a tv-ben valami jó műsor. Sokat hallottam már a tv-röl, de még nem láttam. Otthon nem volt kedvem emiatt bemenni a kullúrházba, másutt meg nem láthattam. A félhomályos terem szögletében a hatalmas képdobozban valami zenés, vidám műsort adtak. Szótlanul ültünk, cigarettáztunk. Azon töprengtem: mégis csak nagy dolog az, nagyon nagy dolog az, hogy valahol emberek játszanak, énekelnek, én meg itt ülök a kényelmes karosszékben és látom őket. Bodnár Pistára néztem. Állát tenyerébe támasztotta, szemöldökét felvonta és úgy nézte a képdobozt. Mögöttünk nyolcan-tizen ülhettek még nevetve és felfelkiáltva. — Na, e jó lesz, ez a lu pofájú mindig olyan jó... — röhögött valaki mögöttem térdét csapkodva. Valamit mondott, nem is nagyon értettem. — Hallod, hogy mit mond, az anyja mindenit: Kenni kell az akta intézőt, hogy jobban forogjon az akta... Ennek mindig ilyen jó bemondása van... Ismerték már a következő színészt is, aki kutyogva lépegetett be... Ketten, hárman voltunk csak, akik most láttunk életünkben először tv-műsort. Vas Gyuri tíz óra tájban felállt. — Marhaság ez, megyek aludni. Én meg Bodnár Pista nem mozdultunk. Az idő- járásjelentést is megvártuk, csak aztán álltunk fel. Kedden befejeztük a munkát. Uj blokkra vezéOly sok ékesszóló washingtoni cáfolat után ismét napvilágot látott a hír: mégis megvalósítják a nyugat-németországi halálövezetet, elhelyezik az atomaknákat az NSZK területén. A Spiegel című nyugatnémet lap értesülése szerint ezer akna már meg is érkezett. Ezeket „egyelőre” a különböző ottani amerikai garnizonok bunkerjeiben tárolják. A halálövezet létrehozásánál 1964-óta több hírhedt politikai kalandor bábáskodott. Induláskor Kai-Uwe Von Hassel hadügyminiszter több hónapon át tárgyalt amerikai tábornokokkal az NDK és Csehszlovákia határai mentén létesítendő atomaknaövezet tervéfői, ami lényegileg annyit jelent, hogy egyetlen gombnyomással több millió embert pusztíthatnának el és hatalmas területet fertőzhetnének meg radioaktivitással. Később Trettner, a Bundeswehr főfelügyelője (aki egyébként a második világháború idején döntő szerepet játszott Rotterdam és Firenze lerombolásában) a bonni kormány megbízásából az elgondolást a párizsi NATO-tanács elé terjesztette. Legutóbb Lemnit- zer NATO-f »parancsnok „melegítette fel” az atom- aknatervet és a végrehajtásra közvetlen utasítást maga az amerikai hadügyminiszter adta ki. Jellemző, hogy a halál- övezet-elgondolás a Német Szövetségi Köztársaságban is óriási felháborodást keltett. A határ menti vidékeken tüntetésekre került sor, Hamburgban olyan karácsonyfát állítottak fel, amelyet gyertyák helyett atomnyelték a brigádot. Egész héten hatig dolgoztunk. Lábunk, karunk fájt a szokatlan niunkától. Egy este ott ülünk az ágy szélén és azt mondja Pista: — Te, András, hogy fognak minket fizetni? — Az isten tudja — vontam vállat. — Gyuri erről nem beszélt. — Majd megtudjuk most. — Csak ne csalódjunk. — Hát csak nem csapnak be. — Azért jó lenne tudni, napszám, órabér, vagy hogy. — Napszám? — nézek rá. — Az nem lehet. Itt nincs napszám, ez ipari munka. — Hát akkor? — Gyuri órabért emlegetett, meg teljesítményt. — Beszélünk vele? — Minek? — Hát még azt sem tudjuk, hogy hány órát csináltunk. — Számolja ő, ne félj. — Dé jó lenne nekünk Is. — Már késő. aknamakettek „díszítettek". A Welt der Arbeit című lap pedig így írt: „A Trett- ner-féle tervnek semmi köze sincs a védelemhez, inkább öngyilkossági kísérletre emlékeztet. Ugyanilyen sikerrel ciánkálit is rendelhettek volna minden NSZK állampolgárnak és ez olcsóbb lenne.” A halálövezet-elgondolás kronológiája magában véve is igen figyelemre méltó és az eddigi „menetrend”- ből komoly politikai következtetéseket kell levonni. Először Kai-Uwe Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter és Trettner Bundeswehr- főfelügyelő léptek a színre. Utána bekapcsolódott a fejleményekbe az Atlanti Paktum, jelenleg pedig már a legmagasabb rangú amerikai katonák játszák a főszerepet. Másszóval: az adott politikai helyzetben az Egyesült Államok már nemcsak részengedményeket tesz a tömegpusztító fegyverek után áhítozó nyugatnémet revansistáknak, hanem már egyenesen Washingtonban keverik számukra a „ciankálit”, amit Bonnban már „csak” elfogadnak. A helyzet alakulása pedig szorosan összefügg az egyre agresszivabbá váló amerikai vonalvezetéssel. Á délkeletázsiai kalózháború élesedésével egyenes arányban nő Bonn katonai jelentősége az Egyesült Államok számára. Felmerült egy olyan elgondolás is, hogy a Nyugat- Európában állomásozó amerikai haderők egy részével erősítsék fel a vietnami katonai egységeket. A „légüres” tért pedig a Bundeswehr töltené be. A bonni rezsimet tehát a jelek szerint felértékelték — Majd a jövő héten. Vagy te vagy én, mindennap felírjuk. — Ez bizony jó lesz. — írod? — Jobb, ha te írod. Nem nagyon szeretem a ceruzát. — Jó, az egyik héten én, a másikon meg te, mert én se nagyon szeretem a ceruzát. — Nem bánom — egyeztem bele. Egész éjszaka nem hagyott nyugton a kereset. Pista már napok óta ezen rágódhatott, ha szólt nekem. Vas Gyurinak nem mertem szólni, mert féltem, hogy megsértődik és nem akartam haragosommá tenni ostoba aggodalmammal. Szombaton aztán minden kiderült. Ezernégyszáz- hatvanöt forintot kerestem. Levonták belőle a munkásszállást meg az ebédet, vacsorát, az SZTK-t, az adót, a szakszervezeti díjat, de még így is lázasan számolgattam a piroshasú százasokat. Bodnár Pistának is kidülledt a szeme. Nem, ennyire egyikőnk se Atomaknazár az NSZK területén. A térképen bejelölt helyek jelzik az atomaknákat. Washingtonban. Nyilván ennek tudatában nyilatkoztak Strauss, volt hadügyminiszterhez közelálló körökben, szó szerint így: „Nem érdemes fáradságos utakon törekedni az atomfegyverek feletti befolyás megszerzésére. Ehelyett Inkább vegyék rá az Egyesült Államokat, egy kétoldalú katonai szövetség megkötésére. Ehhez megvan most a lehetőség. Ha viszont az Egyesült Államok nem lenne hajlandó ezzel a sző- ‘ vétséggel messzemenő kötelezettségeket vállalni, akkor Németország késlekedés nélkül lásson hozzá saját atomhaderejének kiépítéséhez. „Ehhez kapcsolódik a tény, hogy Washingtonban egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a NATO megmentése érdekében ki kell alakítani egy külön szövetséget. Nem vitás, hogy elsősorban Bonnra gondolnak, tehát ez is arra mutat, hogy az Egyesült Államok szemében határozottan megnőtt az NSZK jelentősége. Itt kell megemlítenünk még egy sokatmondó epizódot. Arizonában ötszáz nyugatnémet repülőt képeztek ki öt éven át. Ä tanfolyam végén egy magas rangú amerikai katonatiszt így nyilatkozott róluk: „ezek a legkiválóbb fickók. Ha kiadnám a parancsot, akár egy hegynek is nekivezetnék a gépet.” A megállapítás bizonyára találó, a hitleri Luft- affo gyilkos pilótáinak utódai nyilván mindenre elszántak, és ez tulajdonképpen ráillik az egész bonni vonalvezetésre. Az ottani felelős politikusok igen nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy gépükkel nekimenjenek a hegynek. Bizonyos, hogy ez végsőfokon nem a hegynek, hanem a nyugatnémet gépezetnek az összeomlásával végződne, ám de a történelem bizonyságtétele szerint az ilyen „vállalkozások” mindig mérhetetlen szenvedést zúdítottak az emberiségre. Ezért olyan súlyos mindazoknak a felelőssége, akik atomfegyvereket, halálövezetet akarnak a veszélyes kalandorok kezére látszani. (S. E.) gondolt. Ez meghaladta a ml legjobb elképzeléseinket is. — Na, komám, érdemes volt rá verni? — jött hozzám Vas Gyuri mosolyogva. — A jövő héten egy kicsit lazítunk. Ezt így szoktuk. De ha rám hallgattok, nem lesz panaszotok és nem bánjátok meg, hogy feljöttetek dolgozni. Kemény meló az igaz, de- hát a kereset a fontos. Pista fejét csóválgatta. — Ha így megy, nem less baj. — Most a vasárnap nyomta meg, meg a túlóra. De az itt mindig van — kacsintott Vas Gyuri. — Mindig úgy csináljuk, hogy legyen. Nekem jó ismerősöm a munkavezető. Ha másnak nincs, de nekem, meg a brigádomnak mindig van túlórája. Együtt mentünk vissza a munkásszállásra. A vonatindulásig még volt két óránk. Egy söntés előtt megálltam. — Igyunk meg valamit — mondtam. Vas Gyuri nevetett. (Folytatjuk) 1966. január II
