Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

A pártcsoportok szerepe kórházat építünk, s ez sem mindegy...44 Előregyártás ponyvák alatt ~ A piognózis és Hanuscsákék Pártcsoport valamennyi pártszervezetnél van, — legalább is papíron. A fel­adatát tökéletesen betölti pártcsoport azonban már ennél jóval kevesebb. Pe­dig ahol a pártcsoportok gyakorlati munkája hiány­zik. a pártéletből, ott észre­vehetően háttérbe szorul a politikai munka. Ott nem­csak a döntés, de az el­döntendő kérdések vitája is kizárólag a nagyobb fó­rumok feladata lesz, s az „egyszerű” párttag előbb- utóbb úgy érzi — s joggal —, hogy az ő aktivitása és véleménye nélkül is meg­vannak. Ahol a pártcso­port passzív, ott „elfogy­nak” a vélemények, javas­latok, csökken az agitációs munka ereje, tartózkodóvá válnak a kommunisták, a mindennapi élet kérdései­ben elszaporodnak a kü­lönvélemények. S minden­nek hatása előbb-utóbb a pártszervezet munkájában is jelentkezik: csökken a tagok aktivitása, rendszer­telenné lesz a tag- és tag­jelölt felvételi munka stb. Mindezt nem engedheti meg magának egyetlen pártszervezet sem. A párt- szervezetek politikai ütőere, je nemcsak abban van, hogy a tagság egyetért a felsőbb pártszervek hatá­rozatával, hanem abban is, hogy a párt tagijai képe­sek megnyerni munkatár­saikat e határozatok végre­hajtására. S ez az esetek többségében nem a taggyű­léseken dől el, hanem a munkahelyeken, az ott dol­gozó párttagok tevékenysé­gén. Egyes pártszervezetek­nél a túlzott „gazdasági” szemlélet elsorvasztja a po­litikai munkát. A termelési tanácskozás jellegét öltő Lapunk I960, december 21-i számában írtunk a KISZ-lakások építkezéseinek problémáiról. A napokban válaszolt a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács VB építés- és közlekedési osztálya. Töb­bek között a következőket írják; „Az őszőlő II. ütemének kisajátítását már 1965. októ­ber 1-től érvényben lévő kisajátítási törvény szerint kell lebonyolítani. A koráb­ban érvényben lévő kisajá­títási törvény szerint az el­járás gyakorlata egyszerűbb volt;” majd ismertetik a két eljárás lényegét, s ezt kö­vetően: „A kisajátításban közreműködő megyei szak­értői bizottság elnökétől a megbízást november 22-én Gondterhelten ül íestékes köpenyében az ötven körü­li édesanya a pártirodán, ömlik belőle a panasz. Az üzem egyik vezetője újságolja: — Megtörtént már, hogy a gyerekei ide menekültek az apjuk elől az üzembe, s itt voltak az anyjukkal műszak végéig. V-né elcsukló hangon mondja: — Teljesen idegbeteggé tette már az egész családot. Ha leissza magát, nem tudja mit csinál. A gyere­kek félnek tőle, menekül­nek előle. Huszonöt éve házasok. Hat gyermekük született. Négy még otthon van. Az anya niár kétszer adta be a válópert. Férje könyör- gött, ígért, de semmi vál­tozás. Újra benn van a válóper. Harmadszor. — Szép lakást kaptunk a telepen, de most is külön élünk. Ö az egyik szobá­ban, mi a másikban — mondja az asszony. — Min­dig a gyerekeimet néztem. taggyűléseken másodrendű kérdéssé válik a tudatfor­máló, nevelő munka, s az a párttag, aki azt hallja a taggyűlésen, hogy a lé­nyeg a tervteljesítés, a termelés, a többi csak „el- méletieskedés”, mit tegyen, ha társai a munkásosztály vezető szerepéről, a szocia­lista nemzeti egységről kérdezik, mert ilyen, vagy olyan gyakorlati példával találkoztak? A párttagoknak nagyon sok, a termelésen kívül eső kérdésre kell okoSj meggyő­ző választ adniuk, sok ap­rónak tűnő, de nem lebe­csülendő kérdésben kell határozott elviséggel állást foglalniuk. A pártcsoport­nak, helyzeténél fogva, módja van rá, hogy „két taggyűlés között” is iíyer. esetekben egységesen lép­jen fel. A pártcsoportnak súlya kell, hogy legyen a pártdemokrácia fejlesztésé­ben, a taggyűlések aktivi­tásában, a pártépítésben. Képtelenség egy rövid cikk keretében akárcsak körvonalazni is azokat a lehetőségeket, amelyek a tevékeny pártcsoportmun­kában rejlenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a pártszervezetek valóban hathatós politikai munkát kifejteni a pártcsoportok nélkül aligha képesek. A pártcsoportok aktív mun­kája híján szegényebbé vá­lik a pártélet. A kommunisták vélemé­nye kifejezésének, a párt tömegkapcsolatai erősödé­sének, az agitációs munka elmélyítésének az aktív pártcsoport elengedhetetlen feltétele. Gyakorlati kérdés ez: a gyakorlatban kell választ adni rá. kaptuk meg... A felvetődött nehézségek ellenére a hely­színi munkákat december 29-én a bizottság befejezte. Az irodai feldolgozás janu­ár 15-ig elkészül, majd to­vábbi tárgyalások után tör­ténhet meg a kisajátítás és a telekkönyvi átírás. Mind­ezekkel számolva is remél­jük, hogy az építkezési sze­zon kezdetével a területe­ket az építkezni szándékozó KISZ-tagok rendelkezésére tudjuk bocsátani. Pataki Já­nos osztályvezető." A városi tanács válaszá­ban valóban sok szempont­ból világítja meg az adott problémát, de nem válaszol arra az alapvető kérdésre, miért nem tudta 1965. első negyedévétől október 1-ig az egyszerűbb gyakorlatú eljá­ők tartottak vissza. De nem tehetek mást. — Már a házasságunk el­ső éveiben kezdte. Gondol­tán^ megjavul. Tűrtem, hogy ütött, vert, gorombás- kodott velem. Az utóbbi há­rom esztendőben aztán tönkretette az ital. Nem egyszer találtam meg a kocsmák előtt részegen, az árokban. Úgy cipeltem ha­za Egyszer részegen mo­torra ült. Összetörte magát Kiszökött a kórházból. Le­szedte magáról a kötéseket Otthon gyógyítgattam. Nem ért semmit... Elvette tőlünk a gázt. Nem enged be a konyhába főzni. A gyerekek csak azon vannak, amit a napköziben kapnak. ★ V. szakmunkás. A vállalat jó lakást biztosított részé­re. Olyan munkája van, ami mellett bőven van szabad ideje. Ilyenkor iszik. És részegen megy vissza dol­gozni. Ezért már fegyelmit is kapott. Nem régen kijelentette: „asszonyt hozok a házhoz” A viharos erejű szél va­lósággal tépi a jegenyéket. A hőmérő mínusz nyolc fo­kot mutat, de húsznak érzi az ember. Csontokig hatol a szél, megbénítva az izmokat, amelyek csak nehezen enge­delmeskednek az akaratnak. A danl emelőkötele tehetet­lenül himbálódzik. A kórház udvarán, ahol egy húszmilliós beruházás alapjait rakták le, most alig találni néhány embert. MELEG TEA, VATTAKABÁT A gázszilikát, tégla és ce­menthegyek között, ahol hangyamódra mozogtak a munkások, már csak 18-an vannak. A legszívósabbak, akik még dacolni tudnak az idő vasfogával. — Sajnos, a tél a mi leg­nagyobb ellenségünk — mondja Mogyorósi Ferenc technikus. — Falazni, beto­nozni ilyen időben nem le­het, a minőség rovására menne. Pedig itt nagyon ko­moly feladatok várnak ránk. Már áll a gyermekosz­tály, fertőzőosztály és az or­vosi szálló alapja. Ilyen erős szélben viszont használha­tatlan a daru, le kellett áll­ni. rás szerint sem rendelkezés­re bocsátani a szükséges te­rületeket,, Annál is inkább, mert erre a térségre konkrét városrendezési terv van, új utcát nyitnak, nyilvánvaló, hogy építkezni is fognak. A gyakorlati kivitelezés pedig még bonyolultabb, mint bár­hol másutt. Nem válaszolnak továbbá arra sem. ha ilyen nehéz a kisajátítás — miért éppen ezt a területet kell felhasználni a KISZ-lakások céljára, s azokat a fiatalo­kat várakoztatni egy teljes éven át a birtokbavételre, akik önerőből kívánják la­kásproblémáikat megoldani. Szeretnénk, ha az újabb ha­táridő már nemcsak ígéret maradna... — Ez is bekövetkezett — mondja V-né. — Munkából mentem haza. A gyerekek pánaszkodtak, hogy éhesek. Kopogtattam a férjemnél, • hogy engedjen be teát főz­ni. Nem engedett. Jani fia­mat elküldtem az üzletbe kolbászért, kenyérért. Jön vissza a fiam, s mondja: nézzen csak be az ablakon édesanyám. Kimentem és benéztem. Ott volt, nála egy nő. Ismertem. Azonnal szól­tam a férjének, öt sem en­gedték be. Kénytelen vol­tam benyomni az ajtót. A hatgyermekes édes­anya elzavarta a nőt. Erie V. ütlegelni kezdte. A nagy fia védte meg. Kijött a rendőrség. A férfi azt ha­zudta, hogy megverte a fia. — A napokban is haj­nalig voltunk ébren. Már nem bírom. Csak legalább békén hagyna bennünket. Csak azóta van kis nyugo­dalmunk, amióta a nagy fiam hazajött a katonaság­tól. ö védi a családot. V. üldözési mániában szenved. Gyanusítgatja a feleségét. Megtörtént már, hogy utána ment az üzem­be, s hol egyik, hol másik munkással gyanúsította gádja egyszerű ötlettel pró­bált kifogni a hidegen. Rá­juk bízták ugyanis a vasbe­tongerendák előregyártását. Hogy óvják a hidegtől, ponyvát húztak rájuk és meleg levegőt fuvattak be. Szinte gőzölt az egész be­rendezés. — Nem rajtunk fogott ki az idő, — legyint az egyik munkás — hanem az anya­gon. Mert mi bírnánk. Me­leg vattakabátunk van, az öltözőben kannaszámra áll a forró tea. Meg aztán, kór­házat építünk. És ez sem mindegy... AKI AKAR, AZ TALÁL 15 A kőművesek nagyrésze már délben letette a malte- roskanalat. Fagyszabadság­ra mentek. Aki azonban altart, az talált magának munkát. A Hanuscsák bri­gád zsákbaszedi az ömleszt­ve érkezett cementet, Papp György kőművesbrigádja pedig a szétdobált deszkákat rakja össze, Széplaki Már- tonék a gyermekosztály el­készült részein nádpallóval fedik be az ablakokat. Lát­szatra nem sokat jelent, de mégis védi a berakott fa­anyagokat. Néhány perc pihenő a melegedőben. Jólesik egy csésze forró tea, a szippan­tás a cigarettából. *— Téliesíteni kellett vol­na, már ahol lehet — vetik fel a gondolatot. — Ilyen időben mégiscsak jo'bb fedél alatt dolgozni. Kérges, edzett tenyerek melegszenek a forró csészé­ken. — Szívesebben dolgozom a hidegben is, minthogy ott­hon üljek. Sohasem szeret­tem a kényszerpihenőt. — Széplaki Márton elnyomva a cigarettáját az ablakhoz lép. A szél változatlan erős­séggel tombol, homokot, tör­meléket sodorva maga előtt. M ALTEROS- KANÁL ÉS NÁDPALLÓ Bizakodnak. A meteoroló­giai állomás prognózisa sze­rint esak néhány napig tart a hideg. Utána ismét lehet majd dolgozni. Fagyszabad­ságra csak a legvégső eset­meg. Leszidta mindenki előtt a hatgyermekes anyát — Később talán bánja. Ilyenkor részegen bejön hozzánk, könyörög, hogy bocsássák meg, s kér, men­jek vissza hozzá. Tegnap is ezt tette. Amikor megmond­tam, hogy erről szó sem le­het. megfenyegetett. — És utána megy inni. Először a szomszédba, az­tán tovább. Ha hazajön, gyanúsítja az egész csalá­dot. Valamelyik nap azzal, hogy a gyerekek ellopták a szobájából a villanykörtét. Az egyik kislányunk epi­lepsziás. Nem törődik azzal sem. Itt volt a karácsony. Annyira nem volt képes, hogy egy kis cukrot vett volna a gyerekeknek. Egy esztendővel ezelőtt az asszony munkatársaira hallgatva kibékült a férjé­vel. V. azonban semmit nem változott. Két tárgyalás volt akkor, öt ízben éltek már külön, de mindig visszakö­nyörögte magát a férj. — Nem akartam, hogy a gyerekek intézetbe kerülje­nek Mert egyedül nem tu­dok annyit keresni, hogy ne érezzenek hiányt. A lá­nyom gimnáziumba jár, egy VlII-ba, egy Vl-ba, egy pedig az ötödikbe. Nem ben mennek. Nemcsak a fi­zetésük miatt. Aki igazán szereti a munkáját, — val­lották — annak rabságnak számít az otthoni semmitte­vés. Homlokukra húzzák a sap­kájukat és ismét kilépnek a szabadba, a téglahegyek, be­tongerendák, a félig elké­szült falak közé. Edzett em­berek, akik nem tartották „rangon alulinak” felcserélni a malteroskanalat a nádpal­lóval. Az eget kémlelik, milyen sötét felhők gyülekeznek. — Talán havazni fog, ak­kor pedig enyhül az idő. Holnapra ígértek egy köny- nyen mozgó darut. Ha csök­ken a szél, hozzákezdhetünk az orvosszálló tetőelemeinek berakásához. Mindenki mozog, dolgo­zik. Talán észre sem veszik, hogy a hőmérő higanyszála tovább süllyedt. Már mínusz tíz fokot mutat.. Most készítik a Központi Statisztikai Hivatal szakem­berei a statisztikát az el­múlt esztendőről. A hatal­mas munkának még csak egy része készült el, de az előzetes adatok és becslések sok területen már rendelke­zésre állnak. Születés, család Az ország lakossága egy év alatt kereken 26 ezerrel szaporodott, 1965 szilveszter éjjelén 10 161 000 főt tett ki. Közülük 5 235 000 nő és 4 008 000 férfi. 1965-ben 89 500 házasságot kötöttek, és 19 700 válást mondtak ki. Az élve- születettek száma 133 000 volt, az újszülöttek közül 69 000 a fiú és 64 000 a leány. Az év folyamán 107 000-en haltak meg; az egyéves koron alul meghaltak száma tovább csökkent. „Nőuralom" Ha a század elejétől nézzük a lakosság nemek szerinti megoszlásának alakulását. tűrhetik tovább, amit az apjuk csinál. Háromszor kergette már ki a családot éjnek idején. A gyerekekkel éjszaka jártam a várost, hogy valahol befogadjanak. Egy öreg asszonynál talál­tunk menedéket. Egyszer két hétig, aztán két hóna­pig. De a kényszer csak visszavitt bennünket. Ha lakás lenne, egy percig sem maradnánk tovább. V-né sok hivatalos helyen elpanaszolta már a család áldatlan helyzetét. Nem se­gítettek. Magánügy — mondták. De vajon, hol a határ? Hisz V. alkoholista. Elvonókúrán nem volt. Hi­vatalból kellene kötelezni. Hamarosan meglesz a harmadik válóperi tárgya­lás. A tények vitathatatla­nul bizonyítják: a férj a hibás. S elválasztják őket. De a kényszer továbbra is egy fedél alá kényszeríti V-t, feleségét és a négy gyermeket. Ha csak úgy nem döntenek, hogy a la­kást is a csatád kapja meg. Ebben kér és vár segít­séget V-né, ez a megtört édesanya és négy vele élő gyermeke. Farkas Kálmán , IANUÁR IS-TŐL termelési tanácskozások Január 15 és február 15 között országszerte terme­lési tanácskozásokat tarta­nak — közölték munkatár­sunkkal a vasasszakszerve­zetben —, és ezeken meg­tárgyalják a vállalatok, üzemek 1966. évi tervét és az idei munkaversenyek lehetőségeit. Ezt megelő­zően műszaki konferenciát tartanak. — Arra törek­szünk, hogy az 1966. évi munkaversenyek hatéko­nyan segítsék elő az ex­portterv megvalósítását — mondották a vasasszakszer­vezetben —, a gyártmányok minőségének javítását, és az ésszerű takarékosságot. Éppen ezért lényegesnek tartjuk azt is, hogy a mű­szaki intézkedési tervek alapos kidolgozása az idén nagyobb megtakarítást eredményezzen, mint eddig bármikor. A vasasszakszer­vezet az 1966. évi munka­verseny előkészítése céljából helyesnek véli. ha az üze­mekben, gyárakban és Vál­lalatoknál megtárgyalják a munkaverseny lehetőségeit a szocialista brigádvezetők­kel és az újítókkal. azt látjuk, hogy bár az ore szágban mindig több volt a nő, mint a férfi, a . nőura- lom" 1949-ben érte el csúcs­pontját. 1900-ban ezer férfire ezeröt, 1910-ben ezerhét, 1920-ban ezerhatvankettő, 1930-ban ezernegyvennégy, 1941-ben ezemegyvenhároro, 1949-ben pedig ezernyo’c- vanegy nő jutott. 1960-ban ez a szám ezerhetvenhárom- ra, a múlt évben pedig már ezerhetvenre csökkent. Kétszerannyi idősebb Jelentősen változott az év­század során a népességkor szerinti összetétele is. A 15 éven aluli gyermekek ará­nya nagymértékben csök­kent, némileg emelkedett a gazdaságilag aktív korúaké, a hatvanéves és annál idő­sebbek száma pedig 1965-rc megkétszereződött. A század- íoduló óta a 15 éven aluliak, illetve a 60 éven felüliek aránya az ország összlakos­ságához viszonyítva, a kővet­kezőképpen alakult, s becs­lések szerint így alakul a jövőben: 15 éven 60 éven aluliak felüliek 1900 35 % 7,5% 1965 23,5% 15,5% 1976 19 % 19 % Belső népvándorlás Az elmúlt években tovább tartott a „belső népvándor­lás”. Budapestről 22 563 sze­mély költözött el, közülük 6423 más_ városba, 16 140 pe­dig falura. Ennél sokkal na­gyobb mérvű volt az elván­dorlás a falvakból: az elő­zetes adatok szerint tavaly 243 386-an hagyták el falu­jukat. Budapestre a vidéki városokból és falvakból 34 000 személy költözött fel. Hanuscsák Mihály és bri­VÁLASZ CIKKÜNKRE Lesz már telek az újabb KISZ-lakásokra (?) Marik Sándor „ /Haqáuügtj ? Bogár Ferenc 1965 számokban A Statisztikai Hivatal előzetes adatai és becslései a múlt évről 1966. január 11,

Next

/
Thumbnails
Contents