Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Megválaszolt és nyitott kérdések Hegyei tennivalók az oktatási reform gyakorlati megvalósításáért Vietnami édesanya Kjoicsi Sawada japán fotorlportcr 1965-ben nagydíjat nyert, világhírűvé vált felvétele nyomán tussal rajzolta Imre György. Győry Dezső: A bazsarózsás lovag Nem szabályos interjút kértünk a megyei tanács művelődési osztályán. Az oktatási reform megvalósu­lásáról beszélgettünk. Hogyan alakul a jövőben a megye általános iskolái­nak fejlődése, hárulnak el a közismert nehézségek? Mi­lyen továbbtanulási lehető­ség vár a fiatalokra az ál­talános iskola elvégzése után? Lesz-e változás a kö­zépiskolai hálózatnál? Mi várható a szakmunkáskép­zésben? Meddig marad Sza- bolcs-Szatmár az ország se­gédmunkás utánpótlását el­látó megye? 1 A megye általános iskolái a reform életbe lépése óta ko­moly fejlődést értek el — kezdte véleménye kifejtését Horváth Miklós osztályveze­tő és Figula György osz­tályvezető-helyettes. Az el­múlt 4 évben 5 százalékkal több azoknak a gyerekek­nek a száma, akik a tan­kötelezettségi időn belül fe­jezik be általános iskolai tanulmányaikat. Ez abból adódik, hogy 9 napról 5,4 napra csökkent az egy tanu­lóra eső mulasztási napok száma, 10,5 százalékról 6 százalékra a bukásból és osztályozatlanságból eredő ..lemorzsolódás” aránya. Mindez lényeges előfelté­tele annak, hogy az általá­nos iskola valóban általá­nossá váljék minden gyer­mek számara. A körzetesí­téssel és a négy tanyai kollégium átadásával 10 százalékkal javult a szakos oktatásban részesülő tanu­lók aránya. A fejlődést elő­segítette az a körülmény is, hogy 400 új tanterem épült a megyében — ezek fele társadalmi erőforrásokból — s] négyszáz lakást adtak át a nevelőknek négy év alatt Az általánossá tételt segí­tette, hogy a pedagógusok száma nyolcszázzal emelke­dett. — A reformelvek meghir­detése óta jelentősen meg­nőtt pedagógusaink alkotó­kedve, kezdeményezőkészsé­ge. Ez az oktató-nevelő munka tartalmában, színvo­nalában idézett elő fejlő­dést. Javult iskoláink tan­termi felszereltsége és szem­léltető eszközökkel való el­látása. A fejlődés ellenére sem kielégítő a jelenlegi hely­zet. Megyénkben az egyik szorító gond: még mindig igen sok tanköteles gyerek — 34 százalék — nem vég­zi el az általános iskolát. Magas a bukásból, osztályo­zatlanságból eredő kimara­dás. (Több mint 6 százalé­kos). Néhány járásban — a fehérgyarmatiban, a csen- geriben és a mátészalkaiban — különösen súlyos e te­kintetben a helyzet. A ta­nulók tíz százaléka még nem részesül szakrendszerű oktatásban, * tantermek zsúfoltak. Mivel a tanulólét­szám a következő években is 100 ezer fölött marad, feltétlenül szükséges újabb tantermeket építeni. — Figyelembe véve a távlati fejlesztési, körzetesí- tési terveket, gondoskod­nunk kell a körzeti és az azzá fejlesztendő iskolák megerősítéséről. Elsősorban ezeket az iskolákat kell előnyben részesíteni a tan­termi hálózat fejlesztésénél, a szemléltető és felszerelési eszközök elosztásánál. Szám­ba fogjuk venni az ezzel kapcsolatos iskolabusz-igé­nyeket, s a fejlesztés üte­mének megfelelően jelezni fogjuk a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumnak. Időszerű felmérni a további körzetesítés várható anyagi kihatásait, s megszervezni ezek központi és társadalmi úton történő biztosítását. Négy évvel ezelőtt a fel­sőtagozati osztályokban a szakképzett nevelők által leadott órák aránya 38 százalékos volt, jelenleg 51 százalékos. A további javu­lást segíti, hogy 2—3 éven belül a képesítés nél­küliek többsége oklevelet szerez. A Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola is évről évre több megyénkbeli fia­talt képez szaktanárrá. Megszűnik a következő években a peremjárások — a fehérgyarmati, csengeri, vásárosnaményi — igen gyenge szakos tanár ellá­tottsága. Ennek lényeges feltétele a nevelőket lakás­hoz juttatni, melyhez segít a legutóbb hozott intézke­dés a pedagógusok lakás­építésének ügyében. 2 Az előbbi, jórészt , szervezeti és szak­problémák nagyon is összefüggnek azzal, hogy a szabolcsi gyerekek- mi­lyen indítással jutnak kö­zép- és felső iskolákba. Megyénkben az általános iskolát elvégzők közül csak minden harmadik gyerek jut középiskolába. (Országos át­lagban minden második.) Bár a megye középiskolái­nak száma kilenccel gyara­podott, továbbra is fontos feladat marad a középisko­lai hálózat bővítése. Tisza- vasváriban, Demecserben, Vencsellőn, Nyíregyházán, Nyírbátorban, Vásárosna- ményban és Mándokon szükséges középiskolát épí­teni. Még ekkor is az álta­lánost elvégzők 35 százalé­ka előtt nyílik csak meg a továbbtanulás útja. Az országgyűlésen is megállapították, nem meg­felelő a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a technikumok aránya. Még-, inkább érezhető és olykor ellentmondásos helyzetet eredményez ez megyénk­ben. Rövid időn belül felül­vizsgálják a szakközépisko­lákat, kialakítják a szakma­csoportos oktatás kereteit, eldöntik, milyen szakközép- iskolák maradnak meg. El­készítik az újonnan indítan­dó szakközépiskolai hálózat tervét is. Megyénkben az alábbi szakmacsoportos oktatás megszervezése cél­szerű: általános növényter­mesztési, állattenyésztési, gyümölcs- és szőlőker­tészeti, zöldségtermesztési, esetleg gyógynövénytermesz­tési és méhészeti. Ipari vo­natkozásban: általános gép­ipari (vasipari), élelmiszer- ipari, építőipari, vízügyi, textilfeldolgozó, vegyipari, híradástechnikai, vasútépítő. Tisztázni szükséges a szak- középiskolák és az iparita- nuló-iskolák sajátos profil­ját, a szakközépiskolát vég­zettek elhelyezkedési lehető­ségeit. Hogy ne forduljon elő; a szakközépiskolában érettségit és szakmát szer­zett fiatalok, a jelentős anyagi befektetés árán se találják meg helyüket. 3 Óriási súllyal nehe­zedik a megye ok­tatásügyére az álta­lánost elvégzők problémája. Nem túlzás az, hogy Sza- boles-Szatmár megye a segédmunkás-utánpótlás me­gyéje, ahonnan az ország minden részébe jut szak­képzetlen munkaerő. De miért nem oldható meg a sok éves egyoldalú hadako­zás és próbálkozás ellenére sem a megye szakmunkás- képzési gondja? Az általános iskola után mindössze a fiatalok 15—18 százaléka tanulhat ipari, vagy mezőgazdasági szak­munkásiskolában. Mintegy ötven százalékuk szervezett képzése nincs megoldva. Óriási tartalékai vannak megyénkben, a-szakmunkás- képzésnek. A szakmát nem tanuló, mintegy ötezer fia­tal közül három-négyezer a továbbképző-iskolákban tölt két évet. Ha a Földműve­lésügyi Minisztérium ennek az iskolának a képzését át­fogná, „jó lehetőség terem­tődne az égető szakmun­kásprobléma megoldására. Ezenkívül ki kellene végfe alakítani a mezőgazdasági szakmunkásképzés főbb profiljait is. Elképzelhető lenne a tsz-ekben szervezett ösztöndíjakat alapítani — ezáltal is segíteni a szak­munkásképzést. Ezeket a problémákat érintette a beszélgetés. Egy- részük nyitott marad, a kö­vetkező hónapok, évek mondják ki a választ. Az oktatási reform megvalósí­tása megyénkben sok gon­dot hoz felszínre, amit csak megyei erővel igen nehéz lesz megoldani. Az országos szervek kiemelt segítsége szükséges tehát ahhoz, hogy mind a középfokú oktatás, mind a szakmunkásképzés az eddiginél gyorsabban előbbre jusson. Páll Géza Levélzöld tavasz volt. 1919 ragyogó májusa. A Rima­völgye fürdött a napban, a Sajó mentén már kaszálták a kövér füvet. A messziből kéklettek az Alacsony Tátra erdős nyúlványai. Gömör megye székvárosa lázban égett: a Magyar Tanácsköz­társaság seregének később oly híressé lett, most induló északi hadjáratáért lelke­sedtek. Május utolsó előtti napján a várostól nyugatra egyre közelebbről hallatszott az ágyudörgés. A katónaviselt férfiak azt mondták, hogy ott a várostól 5—7 ktn-nyi- re ágyupárbaj folyik. A ta­másfalvi, vagy a dúsai erdők táján. Aztán délután hirte­len abbamaradt a tüzérségi tűz. Mindenki találgatta, mi történhetett. Jó? Rossz? A helyi hetilap egyik szerkesztője nagy szóró, f.á- sok közt elindult a város és Dúsa közt fekvő pántlika­hosszú faluba. Rimatamás- falvára, szétnézni, hírekért. ★ A dúsai erdő szélén egy szakasznyi magyar elővéd feküdt vörös szalagos sap­kában. Mögöttük, az utolsó bükk alatt, egy fiatal, nap­barnított, feltűnően csinos lovas illesztette markáns, Mátyás király-orra fölé tá­bori látcsövét. Figyelte a völgyet és a várost. — Majdnem otthagytuk a fogunkat a gortvavölgyi csatában, mielőtt Dúsáig el­jutottunk volna. De sike­rült a légionistákat oldalba kapnunk. A francia és az olasz tisztjeik erre megza­varodtak — mondta a mel­lette álló gömöri tüzér- megfigyelőnek. — Ez az át­karolás kitűnő ötlet volt tő­letek. Sárói Szabó Tiborék a dandár zömével nem bír­ták áttörni a túlnyomó erőt a Rimavölgy bejáratánál. — Biztos elvtárs érdeme, hogy vállalkozott erre az átkaroló kalandra — adta vissza a dicséretet a Gaál- üteg öreg palóc tűzmestere. — Meg akartam mutatni a huszár száz Idősből lett dandárparancsnokunknak, hogy az erdélyi fafaragó fia is ért a harchoz, nemcsak a volt tisztek. — Hogy jó katona, azt a biztos elvtárs már Eger óta nem egyszer megmutat­ta... A 39-es dandár Egerből jött. Nyolc nap alatt szaka­datlan ütközetekkel és me­neteléssel. A dandár — Sal­gótarján és Eger között, Pé- tervásárán — huszárjai bra­vúrjával megtörte az ellen­ség ellenállását a dandár balszárnya előtt, ezzel áttör­te a Salgótarjánt fenyegető „gyűrűt”, a várgedei keser­ves ütközet után pedig to­vább nyomta vissza az el­lenség jobbszárnyát. A dan­dár csak a centrumban nem boldogult. Ott az ellenség emberfölénye és vadonatúj ütegeinek száma is négysze­res volt. — De ni — nézett a táv­csőbe a lovas —, a várostól keletre a dombról tányér­sapkás tüzérség robog le az állomás felé. Ez jó jel! — Akkor a Siralmas­dombról és az Akasztóhegy­ről vonta vissza az ellenség az ütegeit. — Egy őrs előre, de óva­tosan a tamásfalvi piros- tornyú kastélyhoz — verte meg a lova nyakát a lovas. — No, Sári, gyerünk utá­nuk, de csak lépésben. Nem akadtak ellenséges előőrsbe. Elérték a folyót. A dandár politikai biztos este­felé már a piros tornyú Far­kaskastély kertjében zabol- tatta meg Sárit, aztán két századával — ennyi volt csupán a „zászlóalj” — be­vonult a faluba. A városhoz közel eső Gondüző csárdá­ban telepedett vacsorához. Itt még nem volt szesztila­lom. Egy-kettőre elősíindö- rögtek a Sereg nevő cigány­negyedből a zenészek is hangszereikkel, aztán előke­rült a szerkesztő is. A biztos kikérdezte, mi a helyzet a városban. A dúsai ágyútűz megza­varta őket, mert hátulról és oldalról kapták a srap­nelt. Talán a városból is ki­vonulnak, mert pánikszerűen feladták a Rimavölgy bejá­ratát. Félnek a bekerítéstől, parancsnok úr. — Csak politikai biztos vagyok. De ha igazat mond, akkor megnyertem a foga­dást. A dandárparancsnok elvtárssal fogadtam, hogy én vonulok be előbb a me­gyeszékhelyre ... Kerítsen valakit, aki bemerészkedik a városba és hírt hoz, mi van ott. A fehérgyarmati járásban 37 könyvtár áll az olvasók rendelkezésére. Egyre nő az olvasótábor. Jelenleg 4878 állandó olva­só van a községi könyvtá­rakban és 1403 a járási könyvtári'-m. Azokon a he­lyeken, UTÓI új művelődé­si házat építenek a követ­kező években — Fülesden, Kisszekeresen és Nábrádon, a járásban több mint 5 millió forintos költséggel — megoldják a könyvtárak el­helyezését is. A könyvtári helyet meg­javításával összefügg a mű­velődési otthonok átépítése, — Magam megyek — állt fel a szerkesztő. — Tiszt voltam. — Köszönöm. De vigyáz­zon, hogy vissza is érjen! Mert hátha a megvert ellen­ség vérengzésbe kezd. A csinos képű fiatal lova« utánanézett a csárda udva­rán a lovának, ellátta, az­tán közelebb intette a cigá­nyokat. Csendesen nótázga- tott. Nem énekelt, csak dú­dolt. Aztán még megtáncol­tatta tamásfalvi menyecské­ket. Tizenegy óra felé érkezeti vissza a szerkesztő. — Kiürítik a várost! Me­nekülnek! Észak felé viszik a megyei iratokat. Az utolsó vonatjukat magam láttam kigördülni. Az átkarolás tel­jes sikerrel járt! Még ma éjjel bevonulhat a városba. — Ez jó hír! De majd csak reggel — és a cigá­nyokhoz fordult. — Ro- mácskák, minden zenész itt legyen hajnalban a Gondúző előtt, cigányzene szóljon a 39-es dandár zászlóalja előtt, mikor bemasirozunk. ★ És a tündöklő májusi haj­nalban cigányzenével bevo­nult a megyeszékhely főteré­re. Ott voltam, mikor a piacra megérkeztek. Rohantunk a kertekbe piros bazsarózsák­ért. És felvirágoztunk em­bert, lovat, ágyút. A dandár politikai bizto­sa megnyerte a fogadást, ö jelentette délelőtt a délről bevonuló Sárói Szabó Tibor dandárparancsnoknak a helyzetet — Örülök, hogy ezt a fo­gadóst elvesztettem! — ölel­te meg a parancsnok. — Neked köszönhetem, mert te adtad kölcsön az ütegedet — és nevetve adta vissza az ölelést a bazsaró­zsáktól virágos lováról a po­litikai biztos. Karikás Frigyes volt korszerűsítése. A járás Sí községében van művelődési otthon. Nagyrészük azonban egyetlen nagy , teremmel rendelkezik, a korszerű kö­vetelményeknek a járási művelődési ház, a tunyog- matolcsi és a szatmárcsekei művelődési otthon felel meg. Fülesden, Kérsemjénben, Kisszekeresen, Nábrádon és Nemesborzován jelenleg nincs művelődési otthon, Fülesd, Nábrád, Kisszekeres, Tiszakóród, Jánkmajtis, Kis­palád, Turistvándi és Tur- ricse is új otthont akar épí­teni a régi helyett ílj könyvtárak, művelődési otthonok Czinke Ferenc: Tanya

Next

/
Thumbnails
Contents