Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
Jelentés a taskenti csúcstalálkozóról Ruf Musz’ Ad; A felejthetetlen Asszuán Egy egyiptomi író naplójából KOMA: Január 25-re Rómában összehívták az Olasz Kommunista Párt XI. országos kongresszusát. A kongresz- 6zus napirendi pontjai a következők lesznek: 1. A békéért, a szocializmushoz vetető olasz úton való haladásért, az új demokratikus többségért, a munkás és szocialista erők egységéért (Előadó Luigi Longo); 2. a párt szervezeti szabályzatának módosítása; 3. A vezető és ellenőrző szervek megválasztása. TEHERAN: Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök Bazzaz iraki miniszterelnök meghívására Bagdadba látogat, hogy megvitassák a két állam között támadt határviszály problémáit. ANKARA: A török szenátus előtt két nap óta folyik ’ az általános vita Ciprusról. A vitában felszólaló Caglayangil török külügyminiszter kijelentette, hogy a török—görög kapcsolatok felülvizsgálására szükség van. Több ellenzéki szenátor katonai intervenciót javasolt Cipruson, követelte az egész török külpolitika felülvizsgálását, támadta az ortodox pátriárkát és követelte a még Törökországban élő görög állampolgárok kiutasítását. MADRID: A Santo Domingo metróállomásnál bomba robbant. A robbanás következtében egy 14 éves diák súlyosan, négy másik személy, köztük két dél-afrikai, könnyebben megsebesült. BEURA: Jól értesült Mocambique-i források péntek este bejelentették, hogy vasárnap Texasból olajszállító hajó érkezik Beirába, amely rakományával lehetővé teszi, hogy ismét olajat juttassanak Rhodesiába. Mint ismeretes, Portugália nemrégiben bejelentette, hogy továbbra is hajlandó olajat szállítani Beirán keresztül Rhodesiának, amennyiben sikerül a szükséges nyersanyagot valamilyen olajtársaságtól megkapnia. WASHINGTON: Az amerikai atomenergiabizottság pénteken bejelentette, hogy lemond arról az 57 millió dolláros fejlesztési tervéről, amely kísérleti gázhűtésű reaktor létesítését szolgálta volna Tennessee államban. Taskent. (MTI): A taskenti csúcstalálkozóval összefüggő tárgyalásokon a hét vége nem jelent pihenést, sőt a felek vasárnap is folytatják tanácskozásaikat. A tanácskozások külügyminiszteri szinten, illetve a küldöttségek között folynak. Sasztri és Ajub Khan szombaton este Koszigin szovjet miniszterelnökkel részt vettek az Róma, (MTI): Luigi Longo, az OKP főtitkára a párt Központi Bizottsága nevében felhívást intézett Sukarno indonéz államelnökhöz, amelyben rámutat, hogy az olasz kommunisták és dolgozók körében „milyen súlyos aggodalmakat és felháborodást” keltettek az indonéz események. Az OKP felhívása a toÜzbég Állami Akadémiai Opera és Balettszínházban S»ajkovszkij a Hattyúk tava című táncjátékának előadásán. A tárgyalások — nem hivatalos közlések szerint — döntő szakaszukhoz érkeztek és a felek állandó nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy eltávolítsák a találkozó sikeréhez vezető úton a legnagyobb akadályokat. vábbiakban kéri Sukarnót, hogy „a mészárlások megszüntetése érdekében hozzák meg a szükséges rendszabályokat” és hogy tegyék jóvá azokat az akciókat, amelyek annyit ártottak Indonézia tekintélyének és hogy Indonézia ismét lépjen rá arra az útra, amely a nagy indonéz nép és a világbéke érdekeit szolgálja. REGGEL KISZÁLLTAM a vasúti kocsiból az asszuáni állomás napfényben úszó peronjára. Annak ellenére, hogy még korán volt, a városban élénk a forgalom. Taxim tarka, vidám bazár mellett hajtott el. A tömegben nyilvánvalóan külföldi férfiakat és nőket láttam. Valóban így volt: szovjet szakemberek — és feleségeik voltak, éppen szokásos napi bevásárló kör. útukra indultak Később, amikor a városka szűk utcáin sétáltam, nem egyszer láttam ezeket a barátságos embereket beszélgetni az egyiptomiakkal. Az orosz és az arab nyelv keverékét használták: a szovjet építőmunkások már megtanulták a köznapi egyiptomi kifejezéseket, s Asszuán lakói is sok orosz szót megismertek. Ez a mai Asszuán egyik jellegzetes vonása. A Grand Hotel mellett két autóbuszmegálló van, az egyik az érkező, a másik az induló kocsik számára. Ott áll meg az az autóbusz is, amely nyugat felé megy, a sivatag szélén lévő városkába, az egyetlen lakótelep felé a Nílus nyugati partján: a többi mind a keleti parton fekszik. Minden megállónál orosz feliratú táblácska is jelzi az autóbuszok menetrendjét. Ez a második sajátos vonás. A GRAND HOTEL előtt állunk. Szovjet szakemberek feleségükkel együtt az autő- biTttra várnak, s beszélgetni; az egyiptomi mérnökökkel és munkásokkal. A külföldi turisták kíváncsian nézegetik őket a szálloda ablakából. Ez is jellegzetesen hozzátartozik az asszuáni városképhez. Menetrendszerűen útnak indulunk a gát felé. Az autóbusz félóránként jár; először Asz-szeil városkába megy, amelynek szélén a Kima lakótelep kezdődik. Itt élnek a szovjet szakemberek, ízlésesen megépített, korszerű házakban. A Kima lakótelep két széles autósztráda és két új vasútvonal között fekszik, a nevét onnan kapta, hogy határos a Kima műtrágyagyárral, s azon a területen fekszik, amely korábban a vállalat tulajdonában volt. A gátépítési minisztérium azóta megvásárolta a telkeket. A Kima üzemkomplexumnak nagy klubja, két könyvtára, iskolája, mozija, szin- padterem, táncterme és étterme van; mellette kosárlabda- és labdarúgó-pálya terül el. A klubban kéthetenként színes műsort rendeznek; olykor táncesteket, vagy zenei fesztivált tartanak. A klub kapui nyitva állnak mindenki előtt. A Kima zenekarának tagjai között egyiptomiak is vannak: így a kürtös As-Sahidi és a dobos Szaid-al-Arabi. A Kima lakótelepet megkerülve kacskaringós, de aszfaltozott útra érkezünk, amelyet dinamittal robbantottak ki a munkások. Ez az úl egyenesen a zárógát építkezéséhez vezet. A lassan felfelé kapaszkodó út egyik fordulójában váratlanul elénk tárul a töltés pompás panorámája. Éjszaka az építkezést lámpák ezrei világítják meg, amelyek fénye csodálatosan visszaverődik a Nílus tükrében. A TÖLTÉSHEZ VEZETŐ úton mindkét irányban állandó a gépkocsiforgalom: a szakadatlan körforgás egy napra sem szűnt meg hat éve, és így lesz ez még három éven át. A huszonkét- ezer munkás, mérnök és szakember naponta három műszakban dolgozik itt, a tűző napon, vagy az alagutakban, reflektorfénynél. A városban a nyári hónapokban déltől délután 5-ig megszűnik minden élet. Az emberek eltűnnek a házakban, hogy elbújjanak a tűző nap és a rekkenő hőség elöl. Az építkezés dolgozói azonban nem akarják elvesztegetni ezeket az órákat sem: ők folytatják a munkát. Nappal repülőgépről csodálatos a panoráma: óriási daruk dolgoznak az erőműnél: hatalmas szovjet MAZ-gépek tonnaszámra Genf, (MTI): December közepén Kongó és Tanganyika között elterülő Burundi Királyságban állítólag merényletet követtek el a királyi palota ellen. E merénylet leverése után az usumburai stadionban több politikust kivégeztek. A Géniben székelő Nemzetközi Jogász Bizottság most megdöbbentő új adatokat hozott nyilvánosságra a mészárlásról. Eszerint a nyilvánosan kivégzett 86 ember között ott volt a hordják a követ és az iszapot. A munkások, mint a hangyák sürgölődnek az alagutak bejáratánál és a betonkeverőknél. SZÄZ NAPOT TÖLTÖTTEM Asszuánban, köztük néhány kissé fárasztó, rekkenő hetet, amelyek alatt a hőmérséklet 50 Celsius fok fölé emelkedett. Ennek ellenére csodálatos időszak volt ez: saját szememmel láthat- tarn_ hogyan dolgoznak vállt-vállhoz vetve a szovjet emberek és az egyiptomiak, hogyan adják át tapasztalataikat, s hogyan tanítják, — rendkívül kedves szerénységgel — az odava- lósiakat. Az imperialisták arra számítottak, hogy az „asszuáni kísérlet” kudarcba fu'lacf. Ügynökeik azt híresztelték, hogy az építők nem lesznek képesek határidőre új medrébe terelni a Nílust. A szovjet emberek és az egyiptomiak közös erőfeszítése azonban megcáfolta a rosszindulatú szkeptikusok „prognózisát’“. A Nílus a kitűzött időpontban már új medrében folyt. A töltés építésével is időre elkészültek. Minden szovjet ember és minden arab tudja; miközben döntő harcot vívnak a természettel. kiveszik részüket a kolonializmus ellen és a világbékéért, az új élet nevében vívott küzdelemből is, Asszuánban nemcsak a kör zösen épített töltés készül el, hanem az igazi barátság megrendíthetetlen emlékoszlopa is. (Kairó, 1965 december). parlament valamennyi választott tisztviselője, így a szenátus és a képviselőház két elnöke és összes alelnö- ke is. A kivégzettek nagj része a Vahutu törzshöz tartozott (az ország élén az arisztokratikus Vatud törzs áll). A nemzetközi bizottság semmilyen szervezetnél nem tiltakozott, de nyilatkozatában kijelentette, hogy „nem lehet szó nélkül elmenni” a tények mellett. A bizottság szerint ma is 500, egyes adatok szerint 1200 emberi tartanak burundi börtöneiben, s helyzetük aggasztó. Dar es Salaam, Tanzania. Egy angol hajó 250 hordó benzint szállított Tanzania fővárosába, A benzint légi úton továbbítják Zambiába, Lusaka városába. Körülményes és költséges művelet ez, amelyet a Dél-Rhodesia-i fajgyűlölő, telepes kormány reakciós magatartása kényszerített Zambiára. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Az 0!asx íioiMHTusrosfa Párt felhívása Saakarnj>!ioz Újabb részletek a burundi vérengzésről Bába Mihály: Egymástól távol 7. És hány esztendeje csinálják már ezek az emberek? Egy, kettő, öt! — Debrecen — jegyezte meg valaki. Kilestem a sötétedő estébe. A város fényei már közeledtek. Igaza lett Vas Gyurinak. Debrecenben nem kellett átszállni a pesti vonatra. A kocsiban maradtunk. Kényelmes helyünk volt: a cigarettafüst, a bűz nem zavart bennünket. Gyuri kártyát szedett elő. — Üssük a blattot, hogy gyorsabban teljék az idő. Van gyufátok? — kérdezte körülpislogva. Bólongattunk. — Akkor jó, mert én pénzben nem játszom. így az asszony is jól jár, mert amióta Pestre járok gyufát nem kell neki venni. Egy tarisznyára valót nyerek minden utazáskor — nevetett. Ránéztem Bodnár Pistára. Vállát vonogatta. — És mondd ejak, Gyuri, ha ilyen szerencséd van, mért nem pénzre játszol. — Mi a fenének? Hogy gyűlöljenek, meg hogy ellenséget szerezzek magamnak. Ha nem akarom, akkor is van elég. Ha meg keresni akarok, szólok a munkavezetőnek és egykét százast ráhúzok, felesleges hát svindlizéssel megszereznem a pénzt. Én nem hazárdirozok és arra nem alapítok. Fürgén pörgette a lapokat, megkeverte a kártyát, osztott. Engem nem hagyott nyugton, hogy olyan magabiztos és hogy olyan köny- nyen keres egy-két százzal többet, ha akar. Kételkedve, kissé bosszankodva is néztem rá, hogy lódít és minket is becsapott. Otthon fűt-fát Ígért de ki tudja, hogy mennyi ebből az igaz. De nem csalódtunk benne és ezután még napokig restellkedtem, hogy ilyen gondolataim támadtak. Vas Gyuri egy fél napot velünk töltött, hogy a munkásszálláson, meg a felvételin mindent elintézzen. Kétóra is elmúlt, mire kimentünk az építkezésre. Egy alacsony, hordó hasú emberkéhez mentünk. — Jó napot, Csikós elvtárs. — Vas, hol az istenbe volt eddig? Hát, hogy képzeli maga ezt? — forgatta a szemét a kis hordó hasú ránk pislogva. Gyuri nyugodt volt, mosolygott. Én meg Bodnár Pista egyik lábunkról a másikra nehezedtünk. Ez is jól kezdődik — gondoltam. — Csikós elvtárs, megjött az a két földim, akikről beszéltem. El kellett kísérnem őket, mert még azt sem tudják, hogy melyik oldalon szálljanak fel a villamosra — mondta nevetve, közben br^-dó hasúra csippentett. — Na és? — “ felénk amaz, kissé enyhültén. — Minden rencjDt >z- tuk a papírt. Adjátok csak ide — fordult hozzánk Vas Gyuri. Kivette kezünkből a papírt. — Tessék Csikós elvtárs, dobja oda hozzám őket Aztán, ha van valami, ránk számíthat. Akár két műszakot is leverünk, ftaz? — nézett ránk megint Vas de, meg se várta, hogy mi válaszoljunk, tovább csevegett Csikós munkavezetővel. Álltunk, topogtunk míg ők beszélgettek, aztán Csikós elvtárs hozzánk fordult: — Hát akkor menjenek Vas szaktárssal, majd ő megmondja, hogy mit csináljanak. De egyre figyelmeztetem magukat, hogy késést nem tűrök. Aznap ráhúztunk három órát, hogy behozzunk valamit a délelőtti lógásbóL Este fáradtan mentünk haza. Nekem már nem volt kedvem semmihez, vacsora után gyorsan lefeküdtem. Negyednapra már megszoktam a munkát, az új helyet, az új szállást. Már nem volt idegen, mint az első napokban. Este, akármilyen fáradtan mentem haza, mindig zuhanyoztam, lemosakodtam. Amikor először álltam a zuhany alá, nevettem magamban, mert otthon reggelenként a számból markomba fröcskölt vízzel hessegettem ki az ólmot szememből, és hetenként csak egyszer füröd- tem derékig vetkőzve a teli lavór vízben. Prüszköltem, nevetgéltem a vízsugár alatt, ami néhány perc alatt pirosra paskolta bőrömet. — Ez jobb. iránt a lavór, igaz Pista? — kiáltottam Bodnár Pistának, aki a másik fülkében táncolt a vízsugár alatt. — Aha. Jó lenne otthon is ilyet csináltatni a köly- köknek, mi? Mit szólsz hozzá? — Az ám, a gyerekeknek jo lenne, szívesebben mosakodnának, nem úgy, mint most. Az embernek a lelkit is ki kell beszélni, hogy fürödjenek. — Meg az asszonynak, mi? — Annak is, persze — mondtam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Bözsi levetkőzzön és meztelenül a vízsugár alá álljon. Mindig rajta láttam hosszú, bokáig érő vastag hálóingét. — Reggel hétkor kezdtünk és este hétig dolgoztunk. Sok munkánk volt, mert egy blokkot átadásra készítettek elő és nekünk kellett rendbeszedni az épület környékét, meg átszállítani mindent az új blokkhoz. Heten voltunk a brigádban és hajtottuk a munkát, mert Vas Gyuri azt mondta, hogy keddre el kell készülni. Megígérte a munkavezetőnek, akkor hát annak meg is kell lenni. — Ne menjetek haza vasárnap, fizetést úgyis csak egy hét múlva kaptok, majd akkor, jobb keresettel először hazamenni mint üres zsebbel. Kereset lesz, ha rám hallgattok.(Folytatjuk! 1966. január 9.
