Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Benkel András elv társ beszéde időszerű bel» és külpolitikai kérdésekről Kedves vendége volt január 7-én, pénteken a Szabolcs- Szatmár megyei Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat dolgozói­nak. Mint arról hírt adtunk, a pártnapnak Benkei András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügymi­niszter volt az előadója. A mintegy 300 személyes üzemi kultúrtermet zsúfolásig meg­töltötték a párttagok és pár- tonkívüliek. Itt voltak a Nyír­egyházi Állami Gazdaság, a VAGÉP és a Városgazdálko­dási Vállalat dolgozói közül sokan, de a város dolgozói kö­zül több érdeklődő, akik előtt Benkei András elvtárs tartott tájékoztatót az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Részt vett a pártnapon Orosz Ferene elvtárs, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bi­zottságának első titkára, dr. Fekszi István elvtárs, a me­gyei tanács vb. elnöke, Murcz- kó Károly elvtárs. az MSZMP Nyíregyházi Városi Bizottsá­gának első titkára, Nemes Mi­hály elvtárs, a Mezőgazdasági Tröszt igazgatója és Bejczi Ferenc elvtárs, a megyei párt- bizottság tagja, a Szabolcs- Szatmár megyei Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat igazga­tója. Hekman László elvtárs, a gépjavító vállalat pártszerveze­tének titkára üdvözölte a dol­gozókat. majd Benkei András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügy­miniszter mondott beszédet. Sikerrel teljesítet­tük második ötéves tervünket Benkei András elvtárs üdvö­zölte a pártnap résztvevőit, s bevezetőben arról szólt, hogy lényegében nem előadást kí­ván tartani, hisz évenként legalább egyszer találkozik az üzem dolgozóival. Megjegyez­te: beszélgetni jött. szót vál­tani és érteni az ország gond­jairól, közös dolgainkról, az eredményekről és a fejlődés­sel járó problémákról, s nem kevésbé az előttünk álló fon­tos feladatokról. Majd így folytatta beszédét: — Napjainkban sok fontos és izgalmas kérdés foglalkoz­tatja az ország népét. Ez ért­hető. Ezek egy része a külpo­litikával, másik része pedig a belpolitikával kapcsolatos. El­sőnek említem, hogy sikeresen befejeztük má­sodik ötéves tervünket, s hozzákezdtünk a harma­dik ötéves terv megvalósí­tásához, amely csak akkor jár eredménnyel, ha mint eddig, ezután is mindenki egyformán segít, kiveszi a részét becsületesen a munkából. Ezt követően Benkei And­rás elvtárs szólt arról, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet hatással van az emberekre, belső fejlődésünkre, s amíg az imperializmus él és létezik, addig a két tábor — a szo­cializmus és a kapitalizmus — között a harc folyik. Hang­súlyozta: amikor n|i azt mond­juk, hogy a kapitalizmus ha­lálra van ítélve, s feltartóz­tathatatlanul fejlődik és erő­södik a szocializmus és győz­ni fog — mert ez a fejlődés, az igazság útja —, akkor egy pillanatra sem szabad megfe­ledkezni arról, hogy időszakon­ként az imperializmus is fej­lődik gazdaságilag és erősödik katonailag is. Ezzel számolni kell. Számolni azzal, hogy az imperialisták is rendelkeznek tömegpusztító fegyverekkel. Majd ezt követően hangsú­lyozta Benkei András elvtárs, hogy ezek ellenére sem mer­nek az imperialisták kirob­bantani egy újabb világhábo­rút, mert tudják, hogy szem­betalálnák magukat a szoci­alista világtáborral, élén a bé­két, az egész emberiség jövő­jét védő hatalmas Szovjet­unióval. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondtak szándékukról az imperialisták, hogy John- sonnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének békeszóla­mai mögött ne folyna és erő­södne az agresszió. Ha a történelmet vizsgál­juk, szemtanúi lehetünk annak az agresszív poli­tikának. amelyet az im­perialisták, élükön az Amerikai Egyesült Álla­mokkal folytatnak. Az imperializmus támadó jel­legű ma is, s megmaradt ag- resszornak. Gondoljunk csak Vietnamra, ahol most is fo­lyik a harc. s a hazafiak hő­siesen ellenállnak az imperi­alista túlerőnek. 1914-ben ki­robbantották az első világhá­borút, agressziót folytatnak Ázsia és Latin-Amerika egyes országai ellen. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után azonban megváltozott a világhelyzet. Pedig akkor még csak egyetlen országban, a Szovjetunióban kezdték meg az új társadalom, a szocializ­mus építését. Azóta nem sok idő telt el, s már 14 szoci­alista állam létezik és fejlő- lik. A szabadságukat, függet­lenségüket elnyert^ vagy érte harcoló népekkel és országok­kal együtt ez az erő már olyan nagy, hogy képes megakadá­lyozni egy újabb világhá­ború kirobbantását. Korlátok közé van szorítva az imperializmus. De ez nem je­lenti azt, hogy ahol lehetséges nem próbálkozik. Az utóbbi időben lázas tevékenység fo­lyik a vietnami agresszió ki- szélesítésére, melyet Johnson elnök a béke jelszava és han­goztatása mellett folytat. Köz­ben állandóan támadják és bombázzák a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. Jelenünk és jövőnk összeforrt a szovjet néppel Ma már egyes kapitalista politikusok is megpróbálnak erőfeszítéseket tenni arra, hogy kierőszakolják az ame­rikai kormánytól: vessenek véget a vietnami agresszió­nak. Belátják, hogy nem tud­nak győzni a hős vietnami nép ellen az amerikai ag- resszorok. Nem győzhetnek, mert a dél-vietnami nép sza­badságáért, függetlenségéért harcol, s eltökélt arra, hogy bármilyen túlerővel szemben kiharcolja a győzelmet. S miért fog győzedelmeskedni? Azért, mert egyik kezében a puska, a másikban a kala­pács, mert az a hazája, egy­séges. s az igazságért, sza­badságáért és függetlenségéért küzd. Es ezért legyőzhetetlen. A képen balról jobbra: Dr. Fekszi István elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke, Bejczi Ferene elvtárs, a Szabolcs-Szat- már megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója, Benkei András elvtárs, belügyminiszter, Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Nemes Mihály, a Mezőgazdasági Tröszt igazgatója, Murczkó Károly elvtárs, a városi pártbizottság első titkára. Hammel József felvétel# Benkei András elvtárs ezek után néhány fontos, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalmat érintő kérdés­sel foglalkozott. Ezt követően arról beszélt, hogy világmé­retű harcról van szó, s ennek a szocialista tábor élén ma is a Szovjetunió mutatja az utat, s mindez együtt olyan erő, amely képes arra, hogy előrevigye a fejlődést. Előadá­sát a következőkkel folytatta Benkei András elvtárs. A magyar nép jelene és jövője örökre összeforrt a szovjet néppel. Nemcsak azért, mert szomszé­dok vagyunk, hanem a törté­nelem folyamán egybeforrt, vérrel pecsételődött, s egy kö­zös célunk van: a szocializ­mus. a kommunizmus építé­se. Akadnak olyan emberek, akik úgy látják, hogy bonyo­lultabb, feszültebb a nemzet­közi helyzet, merészebbek lesznek. A volt uralkodó, de már letűnt osztály egyes tag­jai között megindul a mozgás. Népünk eljegyezte magát a szocializmussal A napokban volt olyan is, aki megjelent egyik állami gazda­ságunkban, s bérleti díjat kö­vetelt a földért. Ezek olyanok, akik ha egy picike rést látnak azonnal megmozdulnak, s már követelőznek. Tudomásul kell vennie mindazoknak, akiket illet, hogy ebben as országban egy­szer, s mindenkorra a né­pé a hatalom, a dolgozó népé minden, s nem fog újra visszaülni a munkás nyakára a tőkés, a paraszt nyakára a dzsentri. Népünk örökre és visszavon­hatatlanul eljegyezte magát a szocializmussal és örök, meg­bonthatatlan barátság fűzi a szovjet néphez. Ezekután Benkei András elvtárs belső fejlődésünkről szólt s aláhúzta, ez a fejlődés alapjában egészséges, mégha akadnak is problémák. Be­szélt arról, hogy húsz eszten­deje építjük a szocializmust, s ennek több szakasza volt. Volt az újjáépítés hősi kor­szaka, a romok eltakarítása, de ezen is úrrá lett népünk. Szólt az államosításokról, ar­ról, hogyan fejlődött iparilag az ország és benne Szabolcs megye, s erőteljesen hangsú­lyozta, hogy a nyersanyagban szegény ország ipari országgá fejlődött és sikeresen befejez­tük a második ötéves tervet Majd így folytatta beszédét Benkei András elvtárs: Az ipari termelés nagyarányú fej­lődése, az igények megnöve­kedése azt teszi szükségessé, hogy változtatnunk kell a gaz­dasági irányítás jelenlegi rendszerén. Ez szükség- szerű és fontos történelmi lépés országunk életében. A gazdaságirányítás rendszere reformjának egyes jelei már az 1966. évben is érezhetők lesznek. Jobban meg kell fon­tolnunk, mit miért és mennyi­ért állítunk elő, s mit kapunk érte. Persze nem csupán a keresletről és a kínálatról van szó. Tervszerűségre ez­után is szükség lesz, de nem kötjük annyi tervmutatóhoz az üzemeket, vállalatokat, mint eddig. Az a célunk, hogy az árak közelebb kerüljenek a megtermelt áruk értékéhez. Jobban számolni kell az ér­téktörvényei. s jobban kell érvényesülni a munkások ke­resetében is annak, hogy mi­lyen gazdaságosan termel az üzem, a vállalat. Nem árulok el titkot, amikor azt mon­dom, hogy sok olyan elfekvő készlet van az üzemekben, amelyek feleslegesek. Ezt is meg kell szüntetni, s meg is szüntetjük, s az a cél, hogy az új gazdasági mechanizmus be­vezetésével, a nagyobb önálló­sággal a szükségletre termel­jenek az üzemek. 1966 évi tervünk reális, megalapozott Benkei András ezt követően az 1966. évi népgazdasági terv néhány fontosabb jellemző vo­nását ismertette. Hangsúlyoz­ta, hogy az idei terv reális, meg­alapozott, nem feszített, s célul tűzi a nemzeti jö­vedelemnek mintegy négy százalékos emelését, job­ban koncentrálja a beru­házásokat. Tovább fejlődik iparunk és ezen belül nagyobb ütemben járműiparunk, a vegyi-, a vil­lamos- és a gépipar. Megfele­lő árualappal rendelkezik a kereskedelem, s tovább nő ez évben is az iparban foglalkoz­tatottak létszáma. Megemlí­tette azt is, hogy az admi­nisztrációt ésszerűbben tovább kell csökkenteni. A terv a mezőgazdasági termelés őt szá­zalékos emelését irányozza elő. Tovább javul a mezőgazda­ságnak a gépekkel való ellá­tása és növekedni fog a fel­vásárlás. Bővül a külkereske­delem. Szólt arról, hogy ja­vulni fog a lakáshelyzet is. s az egészségügy is fejlődik. Növekszik a reálbér és a reáljövedelem is. Ha minden­ki becsületesen elvégzi a mun­káját teljesíteni fogjuk az 1966-os népgazdasági tervet. Ezekután Benkei András elvtárs az embereket foglal­koztató bér- és árproblémák­kal foglalkozott beszédében, így folytatta: Felvetődik a kérdés, miért hirdette meg a párt és a kormány az ár- és bérintézkedést előre. A Köz­ponti Bizottságnak az volt a véleménye, a párt szót ért az emberekkel. Mcl.djuk meg nyíltan és őszintén, miért szükségesek ezek az intézkedé­sek és mely cikkeknek fog emelkedni az ára. Ha valaki mást gondol, ám gondoljon. Ügy gondolkodott a párt, hogy ne érje meglepetés az embere­ket. Akadtak akik féltek. Többet fognak vásárolni az emberek. Mindenkit meg­nyugtatok: semmivel sem vá­sároltak többet az emberek, mint egy esztendővel ezelőtt. Mondják, hogy most vásárol­ják majd az olcsó szenet. Vá­sárolják. Van elég. s lesz is. Húst meg senki nem vásárol napokra. Azért beszéltünk és be­szélünk nyíltan a dolgo­zókkal, mert tudjuk, meg­értik, hogy közös ügyről, dologról van szó. Megértik, hogy az említett — s már ismert — cikkeknek az ára nem fedezte a belekerülé- si költségeket sem. Most mi­ről van szó? Arról, hogy min­denkinek meg kell fizetnie annak az árát, amit igénybe vesz, amit fogyaszt Ilyen szempontból nyúlunk hozzá a hús áraihoz, a közlekedési költségekhez is. Ebből egy fillér haszna nem lesz az ál­lamháztartásnak. Tudtuk, hogy nem lesz tapsolás. lelkesedés, de azt is tudtuk, hogy a jövő érdekében megértenek bennün­ket a dolgozók, és ezért végre kell hajtanunk. Akadnak most olyanok, akik azt mond­ják, hogy ez csak parasztpo­litika. Ez a politika, a mun­kásosztály. az egész dolgozó nép érdekeit képviseli. Jó az nekünk, ha a faluról elmen­nek a városba a fiatalok, s nem lesz aki a földet meg­műveli? Nem! S vajon eljön­ne a faluról, ha ott olyan jó? Ezt is meg kell oldani. Emelkedni fog valamennyit a parasztság életszínvonala. Jó lesz ez? Jó, mert többet fog termelni, több jut a városi dolgozóknak. Vannak akik a termelőszövetkezeti paraszt jövedelmét, a parasztság jö­vedelmét a Búza téri piacon mérik. Arra nem gondolnak, hogy ott vannak őstermelők* kofák és egyes spekuláns ele­mek is. Ez nem azonos az egész parasztság jövedelem- forrásával. A parasztság jöve­delme nagyon is differenciált. Ha a parasztság helyzete javul, ha többet termel a mezőgazdaság, ennek jó hatását érzi majd a mun­kásság is. S minél előbb, annál jobb. Fontos feladatunk a béke megőrzése Amikor nyilvánosságra ke­rült az ár- és bérrendezés, a dolgozók hozzákezdtek szá­molni. Most is azt kérjük, hogy gondolkozzanak és szá­moljanak. s ahogy termelnek, úgy fog majd növekedni a jö­vedelmük, s emelkedni az életszínvonaluk. Egyik kategó­riánál emelkedni fog a jöve­delem. a másiknál valamit csökkenhet. Kiegyenlítődik. Er­ről van szó. A párt Központi Bizottsága által megjelölt áruknál lesz áremelés, és ne üljenek fel a rémhíreknek. Az életszínvonal emelke­dését az 1966. évi terv tartalmazza. Ez elválaszt­hatatlan mindennapi munkánktól, termelő te­vékenységünktől. Az elmúlt években nem kel­lett ilyen kérdésekkel foglal­kozni. De az élet bonyolult, s abban vannak népszerűtlen, vagy annak látszó problémák is, melyeket ugyancsak meg kell oldanunk. Arról van most szó, hogy a közterheket egy kicsit jobban megosszuk, ösz- sze kell fognunk, s mint az eddigi nehézségeket, ezeket is megoldjuk. Befejezésül Benkei András elvtárs, a béke megőrzésének a fontosságáról szólt, s hang­súlyozta, hogy népünk a bé­kés alkotó munkának akar élni, s ha továbbra is sikerül lefogni az imperializmus pusz­tító kezét, akkor továbbra is béke lesz. Ha vannak is prob­lémáink, közösen oldjuk meg, de nyugodtan kelhetünk, fele­hetünk, s becsületes munkát végezve nagyobb ütemben fej­lődhetünk tovább — fejezte be nagy tetszéssel fogadott be­szédét Benkei András elvtárs. Ezt követően a hozzá intézett kérdésekre adott választ. 1966. január 9.

Next

/
Thumbnails
Contents