Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
XXm. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÄRA: 80 fillér 1966. JANUAR 9, VASÄRNAP Az értelmiség és a szocializmus A Hgha ran társadalmi csoport, amelynek mibenléte körül annyi vitatott kérdés lenne, mint az értelmiség hovátartozása, társadalmi szerepe, jövője körül. Vannak, akik — igen tévesen — egyszerűen a polgársággal, pontosabban: a kispolgársággal azonosítják. Vannak, akik önálló társadalmi osztálynak tekintik, s ismét mások — összetévesztve a zöm szerepét az egyesekével, a kiemelkedőkével — a mindenkori társadalom vezető rétegét látják benne. Az összes eddigi társadalmat — ezt igazolja a történelmi tapasztalat — egyes társadalmi osztályok vezették. Nem lényegtelen tehát annak eldöntése: osz- tály-e az értelmiség? Az ezt meghatározó tudományos ismérvek közül csak egyet említünk: a társadalom gazdaságában elfoglalt helyzet azonosságát, vagy hasonlóságát, szaknyelven: a termelőeszközökhöz való egyforma viszonyt Beszélhetünk-e egyforma viszonyról a főkönyvelő és a festőművész, a mérnök és a regényíró esetében? Nyilvánvalóan nem. Az értelmiség a társadalomnak hivatásszerűen szellemi munkával foglalkozó része; ez közös vonás, de ezen túlmenően igen sokféle, még pedig mind társadalmi eredete, mind jövedelemszerzésének módja, rendszeressége — és nem utolsó sorban — mennyisége tekintetében. Nem érvényesül tehát itt semmiféle osztálymeghatározottság? Ha ez igaz lenne, az értelmiség a társadalmi osztályok felett lebegne. Valójában közöttük helyezkedik el. Polgári szociológusok gyakran hasonlítják az értelmiséget piramishoz, amelynek alsó része a szélesebb értelemben vett munkássághoz húz, csúcsa az uralkodó osztásokkal tart inkább közösséget, míg legjelentősebb, középső része a társadalom polgári középrétegeivel egy- ivású. Ezt indokolják társadalmi és vagyoni körülményeik egyaránt: ezt szemlélteti a fent említett hasonlat. Arculata tehát távolról sem egységes: a polgári társadalomban a szerény fizetésű pedagógustól a milliomos filmszfárig minden belefér. Olyan közbülső társadalmi réteg tehát, amely gyökereivel, érdekszálaival két-három más társadalmi osztállyal is érintkezik. A szocialista társadalomban az értelmiség helyzete más. Száma, s jelentősége a gazdasági-társadalmi fejlődéssel arányban nő. Osztályösszetétele — úgy is mondhatnánk: társadalmi vegyértéke — megváltozik. Forrásai között egyre nagyobb szerepet kapnak ílyan osztályok — munkásság, dolgozó parasztság —, amelyek gyermekei azelőtt csak ritka kivételképpen Jutottak el értelmiségi pályákra* TT a mai értelmiségünk szellemi, világnézeti arculatát vizsgáljuk, abban a jelentős pozitívumok mellett nem kevés elgondolkoztató vonást találunk. Értelmiségünk munkája. tehetsége szerves és jelentős alkotóeleme szocialista épí- tőmunk"anknak, tudatformáló tevékenységünknek. Az értelmiségiek nagyszerű munkáját nemcsak tekintélyes állami díjak és kitüntetések jutalmazzák, hanem egész népünk elismerése is. Ugyanakkor — mert ezt is látni kell — a „régi” gondolkodásmód feltámad néha a túltengő individualizmusban, a csökkent felelősség- érzetben, vagy. a felelősség- vállalástól való tartózkodásban. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a vonások értelmiségünk egészében pozitív képének árnyoldalát jelentik. Milyen gyökerekre vezethetők vissza e tünetek? E réteg, jellegénél fogva, érzékenyebben reagál a társadalmat érő hatásokra, -* szocializmus építésének nehézségeire. Az átlagosnál nagyobb visszhangot keltenek e réteg bizonyos köreiben a nemzetközi élet egyes eseményei. szerepet játszik né- hányuknál a Nyugat szellemi termékeivel való kriti- kátlan megismerkedés, s a múltban megnyilvánult szektás bánásmód, olykor hátrányos megkülönböztetés sem maradt egy részükre hatás nélkül. Vannak tehát negatív jelenségek. Ezek azonban nem homályosíthatják el azt az alapvető tényt, hogy az értelmiség zöme — gondolunk itt elsősorban az anyagi termeléshez közelállókra. a nehéz körülmények között sokszor önfeláldozóan dolgozó nevelőkre, de minden értelmiségi hivatás jobbjaira is — becsületesen helyt áll a maga területén. T ársadalmunk jelenlegi szerkezete lehetővé tette azon válaszfalak lebontását. amelyek korábban az értelmiség és a többi dolgozó réteg között emelkedtek. Az értelmiség helyzeténél, szerepénél fogva fontos tényezője a szocializmus építésének; a parasztság után a munkásság legfontosabb szövetségese. Olyan réteg, amelynek meg van a természetes helye, szerepe a szocialista társadalomban, amelynek jelentős része már a mi értelmiségünk. (A mai értelmiség mintegy ötvenszázaléka munkás-, vagy dolgozó paraszt származású, soraiban nem csekély az olyanok száma, akik munkássorból küzdötték fel magukat értelmiségivé és szerezték meg az ehhez szükséges képzettséget.) A modern társadalomtudománnyal, a szocialista kultúrával való megismerkedés sokuk világszemlélete döntően hatott, s szociális vívmányaink is jelentős tényezők „a régi” értelmiség megnyerésében. Ma már értelmiségünktől megkívánjuk a szocialista célokkal való azonosulást. Helytelen nézetekkel — mint említettük — még találkozunk. és — a velük szembeni elnéző magatartással is! Holott hibás az a magatartás, amely — a szövetségesnek kijáró tapintatra hivatkozva — ellenzi a téves véleményekkel való vitát. A vitára szükség van, éle azonban a helytelen nézetekre és nem személyekre irányul! A tapasztalatok jól bizonyítják, a kellő tapintattal, de kellő határozottsággal folytatott párbeszéd nem lazítja, hanem erősíti a kapcsolatot a szocializmus szilárd és kevésbé megingathatatlan hívei között. E „párbeszéd” rendszeressége, elmélyültsége fontos tényező abban az eszmei küzdelemben, melyet a még nem szilárd világnézetű értelmiségiek megnyeréséért folytatunk, s amelynek másik ve- tülete, az értelmiség e részének közeledése a marxizmus —leninizmus eszméinek, a szocializmus gyakorlatának határozott igenléséhez. A helyes értelmiségi politika alapkövetelménye, hogy figyelembe vegyék e réteg sajátosságait, tevékenysége kifejtésében meg kell könnyiteni képességei. lehetőségei minél szélesebb körű érvényesítését, figyelemmel kell kísérni fejlődésüket, idejében felismerni problémáikat, s azokra lehetőség szerint érdemi megoldást, feleletet adni. Meg kell találni a legcélravezetőbb módszereket kezdeményezőkészségük fokozására a szocializmus építése érdekében. Ehhez a fentebb elmondottakon kívül egyrészt az szükséges, hogy csökkentsük azokat a több területen is tapasztalható bürokratikus- adminisztratív kötöttségeket, amelyek elkedvetlenítik és elvonják az alkotó munka tói — ideértve az értelmi' ségieket gyakran feleslegesen terhelő ügyviteli teendőket is. Másrészt a javadalmazás, a juttatások ésszerű rendszerével, a kiemelkedő tel jesítmények anyagi elisme résével módot kell találni arra. hogy fokozottabb akti vitásra, előrevivő gondolatokra. tekre, új módszerek al ázására ösztönözzük t g tagjait. El kell érnü gy a jelenleginél job' ;sa. érezze munkája lét és megbecsülésé _endők egy része csak oi Aíos viszonylatban ren- dez..ivtő, de sok függ a helyi körül ényektől is, attól, hogj magunk házatáján, a magú ik szükebb eszközeivel, g^Vezetés megfelelő stílusával mennyit tudunk az említett feladatokból megvalósítani. A segítés és a vita, az együttműködés és a helytelen jelenségek elleni harc egysége; szövetségi politikánk ez alapvető elve érvényes értelmiségi politikánkra is. Ne felejtsük, olyan rétegről van szó, amelynek érdekei, céljai egybeesnek a szocializmust építő munkás- osztály, az egész dolgozó nép érdekeivel. (—») Ho Si Minh és Salepin hanoi tanácskozásai Hanoi (MTI) Hanoiban szombaton megkezdődtek a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének tárgyalásai. Vietnami részről a tárgyalásokon részt vesz: Ho Si Minh, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnöke, a VDK elnöke, Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai: Pham Van Dong miniszterelnök, Le Due Tho, a Központi Bizottság titkára, Vo Nguyen Giap honvédelmi miniszter, Nguyen Duy Trinh külügyminiszter, Truong Chinh, a nemzet- gyűlés állandó bizottságának elnöke; Nguyen Van Kink, a VDK moszkvai nagykövete. A szovjet küldöttség vezetője: Alekszandr Sclepin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. Az Alekszandr Selepin vezette szovjet küldöttség szombaton Hanoiban megkoszorúzta a forradalom győzelméért vívott harcban elesett hősök emlékművét EzutStn a szovjet vendégek Le Due Tho-nak, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának kíséretében a vietnami forradalmi múzeumot tekintették meg. Már Saitton körzetében is / Amerikai gépkocsioszlopot vértek szét a szabadságharcosok Saigon (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok szombaton hajnalban tőrbecsalták az amerikaiak egyik gépkocsioszlopát Saigontól mindössze nyolc kilométernyire. Egy amerikai katonai szóvivő közlése szerit a konvoj Saigonból a Bien Hoa-i légitámaszpontra tartott és fegyvereket szállított. A* első gépkocsi aknára futott, s amikor az oszlop megállt, a szabadságharcosok géppuskatü- zet zúdítottak az amerikai autókra. Ugyanebben az időben és ugyanebben a körzetben a felszabadító erők megtámadtak egy dél-vietnami őrjáratot is. Taktikájuk hasonló volt a fenti támadáshoz. A veszteségeket az egyik eset után sem tették közzé. Az AP hírügynökség megjegyzi, eddig is ismeretes volt, hogy a dél-vietnami partizánok jelentős erőkkel tevékenykednek a főváros körül. De a szombat hajnali tán madás volt az első eset, amikor a partizánok Saigon szélén amerikai csapatokkal csaptak ossz«. Quang Nan tartományban szombaton hajnalban az amerikaiak lőszerutánpótlást dobtak le egy dél-vietnami partizánvadász alakulatnak. A kormánykatonáknak szánt utánpótlás aknamezőre hullott, amelyet a dél-vietnami kormány telepített. Az aknák a dél-vietnami partizánvadászok alatt robbantak fel. Hat katona meghalt, 16 megsebesült — jelenti * UPI hírügynökség. Szombaton hajnalban a Megkong-alföldön fekvő Kien Giang tartományban egy szabadságharcos osztag megtámadott egy előretolt dél-vietnami őrállást. A harc még folyik. A dél-vietnamiak tüzérségi támogatást kértek. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítást Front „Felszabadítás” rádiójának jelentése szerint a szabadságharcosok január első három napján Tam An, valamint Cho Lón tartományokban háromszázőtven ellenséges katonát tettek harcképtelenné. köztük készáz amerikait és ausztráliait. Ebben az időszakban a felszabadító erők öt ellenséges repülőgépet is lelőttek. Havannai értekezlet Hável József, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Már az értekezlet félidején megállapítható, hogy s legfontosabb kérdésben — Vietnam megsegítését és az Egyesült Államok vezette imperializmus elleni harc szükségességét illetően — teljes egység és szolidaritás alakult ki. Nem mondható Feszültség Dominikában Santo Domingo (MTI): A legfrissebb hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy a Dominikai Köztársaságban továbbra is feszült a helyzet A Godoy elnök ellen fellázadt reakciós katonai egységek újabb fontos állásokat foglalnak él Santo Domingóban és a hozzá vezető utak mentén. A fegyveres erők kezébe került San Isidro-i rádióadó tovább folytatja adását. Ebben egy hadsereg közleményre hivatkozva elutasítja Godoy elnök intézkedéseit. Ugyanakkor arról igyekszik meggyőzni, hogy a fegyveres erők nem lázadtak fel a korlány ellen és nem törekszenek annak megdöntésére. Santo Domingóban a pénteki nap során szórványos tüntetések zajlottak le, amelyek során hárman megsebesültek. Éjszaka elszórt géppuskalövések hallatszottak. Nem érkezett hír zavargásokról az ország többi városából sem. A dominikai eseményekben a legújabb fejleményt az AÁSZ-bizottság összehívása jelenti. Milton Messina, dominikai nagykövet Sandershez, a szervezet főtitkárhelyetteséhez intézett üzenetében tolmácsolta Godoy elnök kérését, hogy rendkívüli ülésen vitassák meg a dominikai helyzetet. ej ugyanez bizonyos szervezeti kérdéseket illetően. A bizottságokban még nyilván vita fog a körül kibontakozni, hogy kiszélesit- sék-e az afro-ázsiai szolidaritási mozgalmat, ho] legyen a három földrészre kiterjedő szolidaritási szervezet székhelye, stb. Mindez azonban nem változtat a lényegen, azon, hogy a három földrész népei fontos lépést tettek egységük megszilárdításának útján és az imperialistaellenes harcot az eddiginél sokkal nagyobb eszmei és szervezeti felkészültséggel vívhatják majd. A legnagyobb sikert eddig is azok a szónokok aratták, akik az imperialistaellenes szolidaritást és a szabadságukért küzdő népek konkrét megsegítését állították mondanivalójuk középpontjába. Egyáltalán nem véletlen, hogy az értekezlet csütörtöki ülése. Rasidov szovjet küldöttségvezető felszólalásának napja a Szovjetunió melletti ro- konszenv megnyilvánulásának napjává alakult.
